Tolnai Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-29 / 125. szám

1955 MÁJUS 39 Nagykónyi adóssága kát. Keményen ikesdték a har­cot, a márciusi hatánorartok megralósítáeáért, ínegmagya- rázitáik először a pánt tagjai­nak, majd segítségükkel a falu dolgozó parasztjainak — hova vezetnek a jobboldali mézetek, a toulléfk mentő; adósságot ta­kargató siránkozás. Egyre ^lúgosabban látják Nagykónyiban is, hogy a falu, az egész közösség érdeke nem az adósság, hanem a pontos, gyors beadás, ment csak így várhatnak az országtól ők is pontos, gyors gépi, gazdasági és egyéb segítséget Csak így építhetjük az egész máp hasz­nálna — a kónyiakéna is -— a szocialista társadalmat A pártszervezet erősödése, a népnevelő hálóztait szervezése és a tanácstagok felelőssége választólcerületük minden műn kóláért azt eredményezték, hogy a begyűjtési megbízott arról beszélhet: — Ilyen jól még sosem ment Kónyiban a be­gyűjtés. A kommunisták felkeresték az elmaradó hátralékos dolgo­zó parasztokat — miért kés­nek, amikor a közösségről van szó, nem jótétemény vagy toömyöradomány a begyűjtés teljesítése, hanem kötelesség— BCnK EMPM&MTK, hogy míg tewely Öyeaakor egyeltem egy sertés sem indult a faluból a begyűjtőhelyre, az idén már 110 mázsát küldtek. Tojásból 2.41 mázsáival többet adtak már be, a féléves terv­nél Boornf itoól is folyama­tos a szállítás és itt sem lesz elmaradás ebben az esztemdő- ben. A népnevelőmunka hatásá­ra igen sok szegény és böeép- panaszt rendezte az elmúlt he lekben múlt ért káaefeb-na- gyoibto adósságát. A (kuIákokat pedig a törvény «nejével kell kényseewteuá, hogy adósságu­kat rendezzék és ezt az adós­ságot seníkáse swthesse a kó- nyiak szemére. MegenősödOtit a pártszerve­zet — javult a memtka. Nagy- fcényl adósságáról azért kellett szóim, hogy ekvtársaink vilá­gosan lássák a megalkuvás, a belenyug­vás nagy veszély. Az osztály harc nem ért véget, a kó­lák, kulák maradt, és ha mi nem vezetjük a fa­luit, ha elaltatjuk a felelősség érzését, abból csak ellensé­geinknek lesz haszna — az or­szág pedig károsodik. Megjelent a Pártépítés májusi száma mely a következő fontosabb cikkeket tartalmazza: Erő­sítsük szüntelenül pártunk pártmunkáról szóló határo­zat végrehajtása. C. Nagy Gábor: őszinteség a párt­Járás-szerte tehetős falunak ismerik Nagykónyit. Büszkék erre a Kónyiak — ha nem is mondogatják, ha nem is'ezzel kezdik a beszélgetést az ide­gennel, Tény, hogy jó- gazdák és szépen gyarapodtak amióta a környező Eszterházi birto- .kokból a, földosztás nagyot ha­sított a falunak. A gazdaságra büszkék lehetnek, arról azon­ban nem szívesen szólnak — mennyi községük adóssága. Mi most erről ás hírt adnánk. Az elmúlt esztendőben Kónyiban is lábra kaptak a kulákok és azok, akik csak mindenáron kapni és semmi áron adni nem szeretnek. Ugyanis arról van szó, hogy az elmúlt esztendőben a falu nagy része teljesítette beadási kötelezettségéit. Azonban mit láttak a példás gazdák? — Aki nem adott semmit, vagy csak adósságát szaporította — a haja szála sem görbült. A begyűjtési szervek, a tanácsta­gok mellett maga a községi pártszervezet is úgy véleke­dett: — ahol nincs, ott ne ke­ress. DE HOL VAX AZ A NINCS? Elsősorban .a „szegény’ iku- 1 álkoknál. Olyan ,^regények­nél,” mint Totad György ku­lák, aki hét katasztrális hold földet adott ifj. Holleinibaoh- nak — felesből, anélkül, hogy felesbérleti szerződést kötött volna. Még a falusi pártszer­vezet is elhitte, hogy a ma­radék tizenkét holdon és a szőlőben nem termett sem­mi — ... így hát itt náocs is mit begyűjteni. Pedig a bér­lőtől Tolnai elvitte a termés felét, mondván viszi a begyűjtő­be. Nem oda vitte, miért i?. vitte volna, amikor senki sem szorította, amikor a sza badpiacon is értékesíthette... így «adódott, hogy amik or Takács Vencel a községi pi írt szervezet új titkára a fair iba érkezett, Tolnainak közel ti­zennégyezer, a 340-es házsr rám alatt lakó Molnár Imrének kö­zel .tizenötezer forint -begyűj­tési adóssága volt; még a múlt évről. A faluban van ötven kom­munista — ők fi Jszólítás, ké­rés nélkül köteles cégűiknek tar tottak a begyűjti is teljesítését. Nincs közöttük egyetlen hát­ralékos sem — erről bárki meggyőződhet r a nyilvántartó könyvből. Azonf >aa A JOBBOLD4 LI NÉZETEK, A MEGí 1LKUVÁS, alkalmas voll; arra, hogy meg­tévessze a f s Jiu kommunistáit. Ä ípártszerw ezet (volt titkára olyasmit hal igoztatott, hogy a kulák ! kérdés lényegében már nem a koz gondot. A falu fejlődése túljutott ezen, mert a l .ulák a földkorláto­zással M özépparaszt lett és úgy kel/, elbírálni, mint a falu bár /melyik középparaszt ját. és így «jgyáltalán nem alkal­mazható elleniük a progresszi­vitás. Ezek után nem csoda, ha a község 17 'kulák gazdaságából minek# ssze kettő teljesí tette úgy-aí.iogy beadási kötelezett­ségét, . A káros nézetek, a párt falusi i politikájának eltorzítása — if jen alkalmasak voltak ar­ra, . hogy az osztályharcot le­töri ipítsák és lényegében a páf rttagokat sajátos megnyug- vá ssal töltsék.. el mondván — él i megtettem a magamét, a tifbbi? az más gondja. A kulá- 1 lakkal szemben megalkuvás — a dolgozó parasztok felvi­lágosításának elmulasztása. — így lett azután Nagykónyi be­gyűjtési adóssága közéi 150 ezer forint. Ez az adósság a falu kom­munistáinak is gondja — AZ ÚJJÁVÁLASZTOTT KÖZSÉGI PÁRTVEZETÖSÉG és az új titkár Takács elvtárs, a felelősség gondjával kezdte néhány héttel ezelőtt a mun.­vezető és irányító szerepét. Daczó József: több figyelmet a tag- és tagjelölt felvételre. Balogh István: A DISZ párt irányításának néhány mód­szere. Dala József: A falusi munkában. A fentieken kívül még több fontos cikket közöl az MDP Központi Vezetőség fo­lyóirata. cA tamiesíitkát . . . Május elsején a kurcli párt szervezet, a tömegszí meze­tek vezetői a kisgyűléseken és a dolgozókkal való egyéni elbeszélgetés hatásárri elha­tározásra jutottak. ItC éréssel fordultak a dombóvánn járási tanácshoz s kérték, hiogy Fá­bián Gyula elvtársat, aki évekkel ezelőtt már dolgo­zott náluk, helyezzék vissza a községbe a tanácstitkári teendők ellátására. — Ez a kérésünk azért is indokolt Írták — mert a tanács­apparátusunk hiányát szen­vedi a szakképzett vezetők­nek. A járási tanács a kérést megvizsgálta és s.ürgősen se­gített. Ennek eredményekép­pen mintegy 10 nappal ez­előtt Fábián Gyula elvtárs megkezdte műkcidését hosszú idő után újra Kurd község ügyeinek intézésében. * Mosolygós arcú, kedves mo dorú embernek ismertem meg Fábián elvtársat. Kurdi, s szülei is itt élnek. A fel- szabadulás után kaptak any- nyi földet, amelyből ember­ségesen meg lehet élni. Az­előtt is volt egy kevés föld­jük, de mellette bizony a ku bikmunkát is meg kellett próbálni. őszintén mondom — mondja a beszélgetés során Fábián elvtárs — először inem nagyon örültem, hogy hazahívtak. Tudtam, hogy nem a legrendezettebb állapo tök uralkodnak itt. — Nem volt könnyű az elhatározás affért sem, mert a járási ta- - nácsnál is szerette munka­körét, meg volt elégedve a helyével, a beosztásával. A párt s a falu szeretete segítette át a nehézségen. Jó munkája elismeréseképpen lett 1952-ben párttag. A vég­ső és legsúlyosabb érvet ez adta a beleegyezéshez. — Magamban többször elgon­doltam — fűzi tovább a szót szerényen — hogy nem mondhatok nemet, hisz a párt mindig ott számít rám, ahol a legnagyobb szükség van. Itt pedig szakképzett vezetőben van hiány. — Mindjárt példát is mond, mit jelent ez a falu, a ben­ne élők számára. A község­politikai terv még csak el­készült, (egyébként még a télen ezt is ő segítette ösz- szeállitani, mint a járási ta­nács képviselője) de a vég­rehajtás , terén sem az első negyedévben, sem a máso­dikban semmi sem történt. Itt kapcsolódik össze a párttag kötelessége a saját faluja fejlődéséért érzett, fe­lelősséggel. — Nem hagy­hatom cserbe őket, akik se­gítettek, megbíztak bennem, akkor 1949-ben, s még előtte is — vetődött fel benne mind sűrűbben. Vívódás, gon dolkodás után tehát nem könnyen született meg az el határozás, de meglett. Az utolsó kétséget, bizony talanságot az adta, ki lesz az elnök, tud-e majd vele jól együtt dolgozni? — Ez is elmúlt — mondja — ami­kor megtudtam, hogy Tarr elvtárssal dolgozom együtt. Ma már újra a régi ott­honossággal tárgyal, intéz­kedik, végzi a napi munkát, s emellett számolja fel a restanciákat. A felelősséggel végzett munka, bizonyára hamaro­san érezteti hatását a köz­ség életében, munkájában.-Nr«!**"" (i—e). DISZ-szervezeteiak életéből A GYÖNKI járási DISZ-bizotitság sokat foglalkozik a fia­tal mezőgazdászok neveléséinek problémaival. Az a tapaszta­lata, hogy az egyetemről kikerült f iatal agromómusok nem ren­delkeznek kellő gyakorlati ismeretekkel és ezért bizony számos kifogásolni való akad munkájukban. Az egyik fő probléma az, hogy az irodákban, íróasztalok mellett próbálnak gazdálkodni és nem kínit a területen töltik idejük túlnyomó részét. Meg­történt, hogy az egyik fiatal agromómus napokon keresztül csak az ablakon át nézte a borsó kikelését. Látta, hogy szé­pen zöldéi a 'borsóterület és megelégedéssel vette tudomásul: „Jó borsó-termés lesz az idén.” A felsőbb szervele ellenőrzése során aztán kiderült, hogy nem a borsó, hanem a gyomnö­vény zöldéit a borsóföldön és legfeljebb csak jó gaztermés várható. A járási DISZ-bizottság segíti a 'hasonló problémák meg­oldását. Ennek érdekében baráti találkozóra hívja meg a járás területén lévő fiatal agronómusetoat. Erre a találkozóra meg­hív néhány gyakorlott, idősebb aigronómu&t .is, hogy mondják el gyakorlati tapasztalataikat a fiataloknak, hogy azok is ered­ményesebben tudjanak harcolni a bő toínmésért. A DISZ-BIZOTTSÁG-úgy igyekszik nevelni a járás fiatal­jait, hogy azoknak egy része alkalmas Jegyen párttagjelöltinek, később pedig tagnak. Különösen aura fordít nagy gondot, 'hogy elsősorban a DlSZ-szervezetek titkárai legyenek tagjelöltek, vagy tagok. A DISZ-bizottság sokáig nem javasolt fiatalt tag­jelöltnek. Most igyekszik kijavítani ezt a hibát. Többek kö­zött finisz Pétert, a varsádi DIS Z -s zen vezet titkárát is a járási DISZ-bizottség javasolta tagjelöltnek. Énisz dwtárs tagjelölt- felvételét ■ a (párttaggyűlés is elfogadta. Ezenkívül a járás te­rületén hét fiatalít javasoltak vagy javasolnak, a közeljövő­ben tagjelöltnek. A DOMBÓVÁRI járás DISZ-fiátaljai is lelkesen készülnek a DISZ II. Kongresszuséra. Munkájukban igyekeznek erősíteni DISZ-szervezetüket, s befolyásuka/t a még szervezeten kívül lévő fiatalok között. VÁRONGON például ennek érdekében az idősebb út­törőikkel a DlSZ-fiatalok egy Balaton körüli tanulmányikká-, rándulást, kerékpártúrát vettek 'tervbe. Ezzel a sporton kívül az is a céljuk, hogy minél több fiatal ismerje meg hazáink szép­ségeit, s még jobban elmélyüljön bennük az országunk, né­pünk iránti szeretet. A KOCSOLAI DlSZ-fiat»'tok a kongresszusi készülődés köziben nemcsak kulturális, hanem sportmunikájulkfcal is ki akarnak tűnni. Már a seregszemlén is jól szerepeltek, s most, hozzáfogtak, hogy a sportbari is hasonló sikereket érjenek el1. Sportjuk fejlesztése érdekét szolgálja az ‘is, hogy Gcözósen egy öltözőt akarnak építeni. A FELSÖLEPERDI üzemegység DISZ-szervezetének tagjai röplabda-irályát építettek, hogy a fiatalok egészséges szórako­zását biztosít,hassák. Mos/t, labdarúgópálya létesítését vették tervbe. Ezenkívül június 4-én nagyszabású júniálisna _ is ké­szülnek. A gazdaság többi üzemegységéből is összehívják a fiatalokat, amelynek keretében kultúrműsorral szórakoztatják az egybegyűlt ifjakat, majd tánccal zárják be a júniálist. Jó alkalmat ad ez- arra is, hogy a gazdaság fiataljai még jobbam megismerkedve egymással megbeszélve a problémákat, együt­tesen indulhassanak harcba a munkák terén is a pért határo­zatainak végrehajtásáért ^ , , i , VASÁRNAPI JEGYZETEK Amnesztia J Pista tizenkét éves és ae általános iskolába jár. Amióta édesanyja meghált, a rokonok nevelik, önzetlenül, pótolva, amennyire lehet, a szülőket. Mert Pistának édesapja sincs, legalább is ö úgy tudta eddig, hogy meghall, a háború utolsó esztendejében. Pista egy éves volt akkor, s a háborúról csak valószínűtlen fogalmai vannak, alig érzékletesebbek, mint' a gyermekmesék mumusai. A rokonok dédelgetik, s szívesen nevezik „szegény kis árvának'“. Pista ilyenkor zavarban van, ezt a szemmel láthatóan eltúlzott rokoni szeretetet is teher­nek érzi, s bizony tálamul arra gondol, hogy ő kevesebb, mint a többi gyerek, az életéből hiányzik valami, mert ő a „szegény kis árva.” Az utóbbi hetekben mind többet hallotta otthon ezt a szót: amnesztia. A rokonok az újságból dugták ki a fejüket, össze- néztek és megismételték: amnesztia. Aztán Pista miegtu<,i‘a art is, hogy nagynénje valami hivatalos helyen járt s késéTű) levelet írt, minden szónál sokáig töprengve. De ezekbem a napokban tudta meg art is, hogy az édesapja él, valahol messze, nyugaton. Több, mint tíz éve került ki, a háború forgószelében, amikor parancsszóra útnak indították az egész osztálymémük- séget, ahol ő is dolgozott. Több,; mint tíz éve már, s azóta végigjárta a szenvedés és az emberi nyomorúság minden út­ját. Az otthonról, a nyugati lapok rémhírein kívül alig tudott valamit, ritkán érkező levelek szűkszavúak voltak. „Mi jól va­gyunk, Pisti szépen fejlődik'“ — ez veit a legtöbb, ami az ott­honból eljutott a nyomorgó bujdosóhoz, aki városról városra, országról országra vándorolt, hogy nyugalmat és szűkös meg­élhetést találjon. Lakott barakkokban és nyirkos pincelakások­ban, egyszer, két hétig a vasúti váróteremben hált, de aludt ligeti padokon s ágyra járó is volt. Mérnöki diplomáját meg- ' mosolyogták, vagy váUvoaogatva fogadták, s az elmúlt tíz év alatt szinte mindem, mesterséggel megpróbálkozott. Az első évben valami kétes eredetű segélyből élt, aztán volt újság­árus, színházi szolga, lakatossegéd s egy időben ügynök is, amikor rovarirtóval házalt. Egy aacheni kávéházban néhány hónapig ruhatáros volt, s erre úgy emlékszik vissza, mint el­múlt tíz esztendeje legnyugodtabb időszakára. Most, ezekben a hetekben, ő is ezt a szót ismétli, amit a fia: amnesztia. A tizenkét éves Pistinek kétes és megbízhatat­lan fogalmai vannak erről is, s csak azt tudja, hogy ez a szó valami csodát művel most, mert hazahozza az édesapját. De az apa, aki végre meg merte írni a rokonoknak, hogy milyen embertelen szenvedéseket jelentett neki ez a tíz év, az ott­honi ízeket érzi s emlékek ébrednek szívében. Mert az elmúlt évtized nemcsak a szőkébb otthontól fosztotta meg,, ekkor, még 1946-ban, meghalt a felesége is. Csak Pisti maradt meg, akit fényképekről ismerhetett eddig s a biztató és megtartó erő, amit a hazai föld .jelent. Hazajön, a szónak valódi értelmében, nem hoz mesés kincseket, mint a rossz regények világjáró hő­sei, szegényen érkezik és tapasztalton. Amikor leszáll a vo­natról, alig fogják megismerni, mert negyven éve ellenére is megöregedett, arca gyűrött és haja ősz. De az otthon elsimítja a ráncokat s amikor Pisti megmutatja a bizonyítványában ötö­seit, biztosan mosolyogni is fog, tíz év után talán először. S valószínűleg ekkor, ezzel a mosollyal kezdődik majd meg igazi élete. CSÁNYI LÁSZLÓ. Bőrgyári kommunisták a jobb minőségért, a magasabb termelékenységért A SIMONTORNYAI BŐR­GYÁR talpgyár részlege rend szeresen túlteljesíti tervét, hi­ba a termelés ütemességével nincs. Többségükben régi, be­gyakorlott munkások dolgoz­nak itt, akik a jó műszaki irá­nyítás tnellett eredményesen harcolnak a tervek teljesíté­séért. A szép eredmények elérésé­ben nagy* -szerepe van az üze­mi pártszervezetnek, melynek titkára Matics Ferenc elvtárs, hengerlő. Matics élvtárs nem­rég kapta meg a sztahanovis­ta oklevelet, ami azt bizonyít­ja, hogy a termeleä'ben is pél­dát mutat a talpgyár többi dolgozójának. Tagja az alap- szervezet vezetőségének Őri Mihály elvtárs is, aki már a „Szakma kiváló dolgozója“ ki­tüntetés tulajdonosa. A PARTSZERVEZET sok­oldalúan foglalkozik a terme­lés problémáival. A legutóbbi taggyűlésen például a munka­fegyelem! megszilárdításának feladatait is megvitatták, a taggyűlés elsősorban állást foglalt azok ellen a kommu­nisták ellen, akik nem tartják be a munkafegyelmet és meg­szabta az alapszervezet tag­jainak agitációs feladatait is. Néhány1 hónap óta havonta egyszer kibővített vezetőségi ülést tartanak, amelyre a ve­zetőségi tagoikon kívül meg- . hívják a műszaki vezetőket, pártcsoportbizalmiakat, szak- szervezeti bizalmiakat és egy­két kiváló pártonkívüli dolgo­zót is. Itt számol be a részleg műszaki vezetője Rivnyák An­tal elvtárs a termelés hely­zetéről az eredményekről és azokról a hibákról, melyek fé­kezik a termelést. E megbe­széléseket mindig , a havi ter­melési értekezlet, előtt tartják, így a részvevők már előre tá­jékoztatni tudják a dolgozókat. Ennek eredménye aztán az hogy a termelési értekezletek termékenyek, alaposan meg­vitatják ott a dolgozók a fel­adatokat. A legutóbbi kibőví­tett vezetőségi ülésen Rivnyák elvtáns vetette fel, hogy a kész talpbőrök közt még előforduló selejtet ki lehetne küszöbölni; Gyakran kerül a hengerük­höz olyan bőr, ami meszezési, cserzési, vagy szárítási hibák következtében törős, ha azt hengerük, selejt lesz, utána nehéz helyrehozni a hibát, több műveletet újra el kell vé­gezni rajta. Azóta már a hengerlők —> akiknek kezéből a készáru ke­rül ki, hengerlés előtt kivá­logatják a törős bőröket, így adják vissza javításra. Matics elvtárs, a párttitkár javasolta ézt a megbeszélésen és a többi hengeriő nevében vállalta ts ezt. Nekik ez bizonyos .több­letmunkát jelent, de a gyár tervteljesítése szempontjából komoly eredményeket horí SOK MÚLIK a növényi cse­res műhely húzócsoportjának munkáján. Itt pedig sok, hiba volt. Gyakran előfordult, hogy nem jól teregették fel a- bort, azok gyúródottén lógtak, bele a kádakba. Az itt keletkezett ráncokat a későbbi műveletek során nem lehetett eltávolítani, azok jelentkeztek a készárunál is,' rontották a minőséget, az úgynevezett „szortiment együtt hatót“, vagyis alacsonyabb mi­nőségi kategóriába kerültek. A kibővített vezetőségi ülés után a vezetőségi tagok beszélget­tek az itteni dolgozókkal. A. hűzócsoportban dolgozó Kiss Kálmán tagjelöltnek külön pártfeladatként adták, hogy javítsa meg a csoport munká­ját. Azóta már egyre keve­sebb a hiba, javul a minőség; A bőrgyári dolgozók meg ákarják tartani a már három­szor elnyert élüzem címet. Ezt segítik a talpgyár kommunista dolgozói is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom