Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-14 / 87. szám
£ N \ P E ó 1905 ÁPEI1AS ti Edgar Faure nyilatkozata az U. S. News And World Report című amerikai hetilapnak Párizs (MTI): Edgar Faure francia miniszterelnök terjedelmes ' nyilatkozatot adott a U. S. News And World Report című amerikai politikai hetilapnak. A nyilatkozat a nemzetközi politika és Franciaország belső helyzetének több kérdését érinti. Az amerikai laptudósító min denekelőtt azt kérdezte meg a francia, miniszterelnöktől, mi a véleménye egy négyhatalmi tanácskozás lehetőségéről. Faure válaszából kitűnt, hogy a francia kormánykörök igen kényelmetlen helyzetben vannak. Ismeretes, hogy a francia nemzetgyűlésben és a Köztársasági Tanácsban a párizsi egyezmények elfogadtatásakor igen jelentősen nyomott a latba az előző francia kormánynak és a jelenleginek az az Ígérete, hogy a ratifikálás után szorgalmazni fogja a tárgyalásokat. A kormánynak ezt az ígéretét számontartja a közvélemény is.; Edgár Faure ennek , tudatában hangoztatta, hogy „az Oroszországgal megtartandó értekezletnek a lehető leghamarabb létre kell jönnie”. Hozzátette, hogy a francia kor mány „Örülne, ha július folyamán összeülhetne a négyhatalmi értekezlet és ezt nem is tartja lehetetlennek”. — Faure úgy vélekedik, hogy „lehetséges az igazi- megegyezés Oroszországgal”. A miniszterelnök „biztató jelként” fogja fel N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének nyilatkozatát a négyhatalmi tárgyalások lehetőségéről. Másrészről Faure szerint a tárgyalásokhoz „kedvező feltételt” jelentett a nyugatnémet felfegyverzést szentesítő párizsi egyezmények jóváhagyása, mert ezáltal létrejött az „erőhelyzet” és amint mondotta „ha az erő hiányzik, hiábavaló dolog a tárgyalást keresni.”. A francia miniszterelnök — amint szavaiból kitűnik — magáévá tette, Dulles sajátságos tárgyalási naptárát is, amelynek értelmében a négyhatalmi értekezletet meg. keli előznie az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország külön tanácskozásának, amelyen a három nyugati hatalom „ösz- szehangolja elképzeléseit”. A kérdések másik csoportja Németország helyzetére'vonatkozott; Faure ennél a problémánál teljesen a párizsi egyezmények szellemében beszélt, azt vallotta, hogy „Nyugat- Európa védelmének magában kell foglalnia a német katonai erőfeszítést is”, majd közvetlenül ezután lehetségesnek találta, hogy felvesse: a négyhatalmi tárgyalásokon foglalkozni kell a német egység kérdésével is. A francia miniszterelnök figyelmen kívül hagyta, hogy a Szovjetunió kormánya többízben is nyomatékoson leszögezte: a párizsi egyezmények ratifikálása ptán nincs értelme tárgyalni a német egység kérdéséről. . Faure a továbbiakban felelevenítette azokat a. nehézségeket, amelyekkel a párizsi egyezmények franciaországi jóváhagyatása találkozott. A miniszterelnöknek erre vonatkozó szavaiból kitűnik: a francia kormánynak számolnia kell azzal, hogy még korántsem gyűrte le a nehézségeket és az utolsó szót is közvélemény mondja ki. Faure ugyanis hangoztatta: „Talán nem is olyan rossz, hogy Franciaország oly hosszú ideig halogatta a döntést a német új- rafelfegyverzés megengedéséről. A franciák számára ez nehéz elhatározás volt, tekintettel arra, hogy hetven év leforgása alatt háromszor következett be német invázió. Jó, ha a világ megtudja, Franciaország ebbe az intézkedésbe csak a lehető legkelletlenebbül és csak azért egyezett bele, hogy az atlanti szövetség egysége fennmaradjon”. Faure hangoztatta az amerikai laptudósítónak, hogy a francia kormány ezért bizonyos ellenszolgáltatást vár partnereitől nevezetesen azt, hogy nem váltják be Churchill fenyegetőzését, azt, hogy „üresen hagyják” az atlanti szövetségben Franciaország „bársony székét” hanem, ahogy a francia miniszterelnök kifejezte Liszinmanistu vezetők pénzügyi csalásai Phenjan (TASZSZ): A Koreai Távirati Iroda délkoreaí értesülésekre hivatkozva jellemzi a liszinmanista vezetők korrupcióit. A Tonghang Thonszin délkoreai hírügynökség jelentéséből kitűnik, hogy Li Szin Man Li "Don Rim közlekedésügyi miniszterrel együtt nagyobb pénzösszeget szedett be. A pénz (lejenként 15.000 hvant) a délkoreái vasutasok fizették I be, hogy téli egyenruhát kapjanak. A tél befejeződött, s a ruhákat nem osztották ki. Később Li Szin Man megpróbált kiselejtezett amerikai katonaruhákat rásózni a vasutasokra. A csalás miatt felháborodott vasúti alkalmazottak pert indítottak a. közlekedés- ügyi miniszter ellen, és befizetett pénzük haladéktalan visz- szaadását követelik Li Szin Mantól. ma^át „a Na ugat két másik vilaghatalma ismét , klubbtag- ként fogja kezelni” Franciaországot. A miniszterelnök ezután áttért a következő kérdésre, a Kínai Népköztársaság elismerésének problémájára. Azt mondotta, hogy a francia kormány a Kínai Népköztársaság elismerése mellett van, egymaga azonban nem teszi meg ezt a Tépést, hanem csak abban az esetben,, ha -a nyugati hatalmak egységesen lépnek fel ebben a kérdésben. Vagyis Faure. aki Franciaország nagyhatalmi rangjának elismerését követeli partnereitől, kijelenti, hogy csak olyasmit tesz, amit az Egyesült Államok is megtesz. Nyolctagú oiToskultlöttség utazott megfénkbol a magyar-szovjet orvosi napokra Április 13—15-én rendezi meg a magyar-szovjet orvosi napokat Budapesten a Magyar-Szovjet Társaság, az Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia V. osztálya, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete és Budapest tanácsának egészségügyi osztálya. A hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából rendezett tudosnányos előadássorozaton jelen lesz és előadást tart két neves szovjet orvos- tudós, Konsztantyin Mihajlo- vics Bikov akadémikus, a Szjov jetunió Tudományos Akadémiája I. P. Pavlovról elneveA moszkvai osztrák nagykövet ebédet adott az osztrák kormányküldöttség tiszteletére Moszkva (TÁSZSZ): N. Bi- schoff, Ausztria rendkívüli és meghatalmazott'nagykövete a Szovjetunióban április 12-én ebédet adott a Moszkvában tartózkodó osztrák kormány- küldöttség tiszteletére. Az ebéden résztvett a. kormányküldöttség minden tagja. Szovjet részről az ebéden ott volt N. A. Bulganyin, L. M., Kaganovics, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, valamint I. G. Kabanov, N. A. Mihajlov, a Szovjetunió miniszterei, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, továbbá P. N. Kumikin és V. Sz. Szem- jonov, a Szovjetunió miniszterhelyettesei, I. I. Iljicsav, a Szovjetunió ausztriai főbiztosa, a' Szovjetunió ausztriái, rendkívüli,és meghatalmazott nagykövete, úgyszintén J. D. Kiszel- joy, a szoyjet külügyminisztérium protokollosztáíyáhak vezetője. Az ebéd szívélyes légkörben folyt le. Magyar kulturális küldöttség a Szovjetunióban zeit ■ Fíziológiaá Intézetének igazgatója és Borisz Vaszilje- vics Petrpvszkij professzor, .a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának levelező tagja, a Szovjetunió egészség- ügyi minisztériuma IV. számú igazgatóságának fősebésze, aki hosszabb ideig egy budapesti klinika vezetője is volt. A háromnapos tapasztalatcserére megyénkből is orvosküldöttség utazott, amelynek tagjai a következők: dr. Páii Kálmán szülész főorvos, dr, Mosonyi János, a szekszárdi kórház orvosa, dr. Sze’ényi Béla, a megyei tanács egészségügyi osztályvezető helyettese, dr. Mányj Géza, a Közegészségügyi és Járványügyi Áíloenáis igazgatója, dr. Sztri- lich Lajos a trachomagondoz j intézet vezetője, dr. Schneider Pálné györnki járási főorvos, dr. Gyulai László hőgyéezi körzeti orvos,' dr. Nováfc Miklós rendelőintézeti főorvos. Összeesküvő, liazaáeuló banda a bíróság előtt A Magyar Népköztársaság kulturális küldöttsége meglátogatta az Állami Tretyakov-képtárat. A képen: A magyar vendégek a képtár egyik termében, középen Kisfaludy Stróbl Zsigmond. (Foto V. Kunov) A fővárosi bíróság dr. Jónás Béla elnöklete, alatt nyilvános tárgyaláson foglalkozott egy hazaáruló összeesküvés tizenegy vehetőjének ügyével. Az eHemforradakni banda vezetője Fiala József, a múltban horthysta politikai detektív és a hírhedt Sulyok-párt megyei titkára volt. Fiala, aki éveken 'keresztül álnéven bujkált, az Amerikai Egyesült Államok gyámsága alatt ellenforradalmi szervezkedést hozott létre, amely a Magyar Népköztársaság megdöntésére, s a kapitalisták .és földesurak hatalmának visszaállítására irányult. A hazaáruló szervezkedés tágjai külföldi intervenció esetén fegyveres segítséget aláírtak nyújtani az amerikai csapatokarak, a dolgozóit ellenállásának elnyomására és a középületek elfoglalására. Fiala József utasítására az összeesküvés egyik aktív tagja, Gál Ignác fegyveres , csoportokat hozott létre, melyek megkezdték fegyverek és lőszerek beszerzését és azokat különböző rejtekhelyeken helyezték el. Az ellenforradalmi szervezkedés tagjai kísérletet tettek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megakadályozására: a dolgozó parasztokat a termelőszövetkezetek bomlasz- tására lázífották. Kártevő munkájuk folyamán többek között felgyújtották a mező- nyárádi „Ui Élet“ termelőszövetkezet takarmány készletét és ezzel súlyos károkat okoztak. A gyújtoggtást b korábbam lopásért elítélt „vitéz“ Gomány Balázs és bűntársa, Dusza Mihály követték el. Nevezettek fegyveresen hajtották végre ezt az aljas bűncselekményt. Az összeesküvők fasiszta röplapokat készítették és terjesztettek. Fenyegető leveleket küldtek békeharcosoknak, -élen járó munkásoknak, sztahanovistáknak és a termelőszövetkezetek kitüntetett dolgozóinak. Zsarolás és fenyegetés útján akarták megfélemlíteni népünk legjobbjait, hogy körükben nyugtalanságot es pánikot keltsenek.' Fiala József és „összeesküvő társai, volt földbirtokosok, kólátok ellenforradalmi kormánylistát készítettek abban reménykedve, hogy „rendszer- változás“ esetén őket az imperialisták a nép nyakára ■‘ültetik. A banda vezetője,'Fiala József — aki magát kormányzó* nak és belügyminiszternek jelölte — a tárgyaláson kijelentette, hogy számolt néhány millió ember atombombával való megsemmisítésével. . Fiala József elsők . között szervezte be Höícz Rezső, .83 holdas ■ kulákot, az egri egyházi uradálom volt intézőjét, Tóth Kálmán volt horthysta őrmestert, aki hosszú időn keresztül nyugaton amerikai fogságban volt, Luncz János 90-holdas kulákot, az András- sy uradalom volt intézőié’. Firényi János volt horthysta detektív csoportvezetőt), dr. Bánhegyi Gyuláné kulákleányt akinek apja a múltban 30U hold földdel és nagy tehene-- szettel rendelkezett, Börcs János papot, -volt horthysta főhadnagyot, akinek apja kulák volt, fasiszta képviselő &s dr. Jankó Brezovai András volt földbirtokos főszolgabírót. A tárgyalás folyamán a bíróság elé került az összeesküvőknél talált bifconyítékok nagy tömege: pisztolyok, puskák, lőszerek, guminyomdák, többezer fasiszta röpcédula, illegális igazolványok, ellenforradalmi kormánylista és egyéb iratok. Valamennyi vádlott beismerő vallomást tett az általa elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan.- A bíróság Fiala Józsefet, Tóth Kálmánt, Gál Ignácot, Gomány Balázst és Dusza Mihályt halálra, a többi vádlottat pedig 9—14 érig terjedő fegyházbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. Az ítéletet végrehajtották. A nemzetközi feszültség enyhítéséért! N. A. Bulganyinnak a nagyhatalmak értekezlete mellett sikraszálló legutóbbi nyilatkozata helyeslő visszhangokat váltott ki a nyugati sajtó és kormánykörökben. Egyes lapok azonban ezúttal is megkísérelték, hogy befeketítsék a Szovjetunió érveit és kétségbevonják a nyilatkozat őszinté- ségét. Többek között olyan nevetséges koholmány is napvilágot látptt, amely a Szovjetunió békeszerető álláspontját az amerikai erőpolitika eredményének minősítette. A New York Héráid Tribüné például azt állítja, hogy a Szovjetunió „megbékélt” a német miiitarizmus feltámasztására irányuló amerikai politiká val. „Az oroszok nyilvánvalóan változtattak korábbi álláspontjukon, amely szerint a párizsi egyezmények ratifikálása lehetetlenné: teszi a Kelet és Nyugat közötti tárgyalásokat” — irta a New York Héráid Tribüné március 27-én. Egyes amerikai saj tó-kommentátorok azt a következtetést vonják le, hogy a Szovjetunióval szemben folytatott, erőpolitika meghozta eredményét és továbbra is sikeresen folytatható. Világos, hogy ehhez hasonló nézetek mindén alapot nélkülöznek. Ábránd, hogy a Szovjetunió „megbékélt” a párizsi egyezményekkel. Világos, hogy a Szovjetunió és a többi bé- keszerétő állam nem békélhet meg a- német miiitarizmus fel-' támasztásával, amely fokozza az ú,i háború '..veszélyét. Azok a hazug állítások, amelyek szerint a párizsi egyezmények egyengetik a megegyezés útját, nem egyebek, mint a német milítdriz- mus híveinek újabb mesterkedései. A Szovjetunió álláspontjának könnyű megtalálni a magyarázatát, ha becsületesen vizsgáljuk meg a kérdést. A szovjet álláspont nyitja az, hogy a szovjet kormány rendületlenül törekszik a nemzetközi feszültség enyhítésére és az országok közötti kapcsolatok noíirnalizálasára. A nagyhatalmak tárgyalása ebben a tekintetben bizonyos lehetőséget nyújt — természetesen csak olyan körülmények között, ha nemcsak a Szovjetunió, de a többi tárgyaló-fél is ezt a célt követi. Fia azokról a „változásokról” beszélünk, amelyek ismét életre hívták a nagyhatalmak tárgyalásának eszméjét, azt az eszmét, amelyet a Szovjetunió számtalanszo): támogatott — mindenekelőtt a nyugati hatalmakról kell beszélnünk. Az amerikai, angol és francia politikusok úgy igyekeznek feltüntetni magukat, mintha már régóta a négyhatalmi tárgyalások buzgó hívei lennének. Egyes lapok feltárják ezeknek a nyilatkozatoknak á gyökerét és a nyugati politikusok magatartásában joggal azt látják, hogy ezek a politikusok bizonyos mértékben meghátráltak « wilág közvéleménye előtt, amely azt követeli, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Az 'érőpolitika nyilvánvalóan kudarcba fulladt. E tény annyira kézenfekvő, hogy a nyugati hatalmak politikája csak úgy juthatna ki a zsákutcából, ha az egyenlőségen és a kölcsönös érdekek figyelembevételén alapuló becsületes nemzetközi együttműködéshez folya modna. A nagyhatalmak tanácskozásának összehívására vonatkozó javaslat valamennyi országban lelkes támogatásra talált. Az egyszerű emberek világosan látják, hogy csak komoly és gyakorlati síkon mozgó tárgyalások útján lehet megtalálni a nemzetközi feszültség eny hitesének módját, csak ez az út oszlathatja el az emberiség feje felett tornyosuló háború veszélyét. Bulganyin elvtárs nyilatkozatának visszhangja azt mutatja, hogy a világ közvéleménye lehetségesnek találja a nagyhatalmak tanácskozásának összehívását. A nagyhatalmaknak számos fontos rendezetlen nemzetközi kérdést kell megoldandók, — kezdve az osztrák államszerződéstől a leszerelésig, valamint áz atom- és hidrogénfegyver betiltásáig. A béke megszilárdításának és a nemzetközi feszültség enyhítésének érdeke azt követeli, hogy az értekezlet mielőbb üljön össze. A legtöbb nyugati politikus a párizsi egyezmények ratifikálásával kapcsolatos nyilatkozatában azt állítja, hogy a. ratifikálás véglegesen megszilárdítja „a nyugati egységet” és eltünteti az egyes országok között fennálló nézeteltéréseket. A tények azonban éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Már a párizsi egyezmények vitái során is éles ellentétek merültek fel az aláíró kormányok között. A francia és az angol kormány között például rendkívüli mértékben kiéleződtek az ellentétek. A Chur chili-kormány egyáltalában nem volt hajlandó elismerni a „fegyverkezési pool”-ra vonatkozó francia követelést, mely sérti az angol monopóliumok érdekeit. Ismeretes, hogy a „fegyverkezési pool” tervezetét annakidején Mendes France vetette fel, s e tervezetet Franciaország partnerei elutasították. A Köz- társasági Tanácsnak a gyáriparosokhoz közelálló ipari termelési bizottsága nem véletlenül indítványozta, hogy a ratifikációs vitát csak a „fegyverkezési pool”-fól szóló egyez mény megkötése után tartsák . meg. Noha ezt a módosítást nem fogadták el, mégis konfliktus robbant ki e kérdés körül. 4 párizsi egyezmények egyáltalában nem, oldják meg a francia és nyugatnémet uralkodókörök ellentéteit sem. A Saár-kérdés továbbra is a francia-német ellentétek egyik legveszélyesebb gyújtópontja. A Tribüne des Nations emlékeztetve a bonni külügyminisztérium által Adenauer megbízására kiadott „Saar- emlékfratra” megjegyzi, hogy „ez az emlékirat véglegesen meg akarja szilárdítani a német befolyást a Saar-vidéken”: Az emlékirat szerint a párizsi egyezményeknek a Saar-vidék- re vonatkozó tételeit csupán ideiglenes okmányoknak kell tekinteni, mely arra szükséges, hogy Franciaország beleegyezését adja Nyugatnémetország felfegyverzéséhez. Ez az aljas hitszegés még a párizsi egyezmény híveit sem igen lelkesítheti. De nem csupán a Saar-kérdésről van szó. Bonn egyre erélyesebben revansiszta követeléseket támaszt Franciaországgal szem ben, a bonni politikusok pedig gőgösen, lenézően nyilatkoznak Franciaországról. A párizsi egyezményeknek a Köztársasági Tanácsban történt jóváhagyásának napján a New York Héráid Tribüné tudósítója jelentette, hogy a nyugatnémet hadiiparosok „ellenséges érzelmeket táplálnak” Franciaországgal skemben. E tények' nem- a nyugati egység megszilárdulásáról tanúskodnak ,hiába hirdetik ezt oly nagyhangon a nyugati politikusok. 4 párizsi- egyezmények megvalósítása feltétlenül ahhoz vezet, hogy Franciaország elveszti nagyhatalmi pozícióját. A párizsi egyezmények ratifikálásával a francia uralkodó- körök maguk ássák alá azt a francia-szovjet kölcsönös szövetségi és segélynyújtási szerződést, amely Franciaország biztonságának megbízható biztosítéka. Ezt a cselekedetet úgy kell értékelni, hogy a francia uralkodókörök meghajoltak a német militaristák tervei előtt, akik már régóta ei akarják szigetelni Franciaországot. 4 párizsi egyezmények ellentétesek a német nép érdekeivel is, mivel jelentős mértékben megnehezítik a német-kérdés megoldását. A békeszerető országok nem szemlélik tétlenül azt a veszélyt, amelyet a párizsi egyezmények vejtenek magukban. Megteszik a biztonságuk biztosítása és az európai béke fenntartása érdekében szükséges intézkedéseket. 4 nyolc békeszerető európai ország még a moszkvai értekezleten elhatározta, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén kölcsönös barátsági, együttműködési és segélynyújtási egyezményt köt éc egyesített parancsnokságot hoz létre. A tények meggyőzően bizonyítják, hogy a ratifikáció komoly. változásokat hoz létre az európai helyzetben. (A „Novoje Vrémjá”-bóli
