Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-10 / 84. szám
4 N A P L ő 1955 Április íe Egy DISZ-fitkór levele osztálytársához Kedves Barátom! p*iinézést kérek, hogy ilyen nyilvánosan szólok Hozzád, ^ de a büszkeség, ami eltölt, nem fér meg iskolánk falai között. Rólad van szó, osztálytársamról, Stallenbenger Jánosról, a bonyhádi Percei Mór közgazdasági technikum IV./a. osztályú tanulójáról. Az ember együk íéltveőrzött kincse: a becsülete. Ez a szó: becsületesség — olyan emberi tulajdonságot fejez ki, amelyen keresztül megítélnek valakit. Véleménynyilvánításnál használják ezt a szót, akkor, amikor jellemezni akarnak egy embert. Nem mindenkit illet meg ez a szó, de Téged bizton. Téged' megillet, mert becsületességből kitűnőre vizsgáztál, akikor, amikor a talált 1400 forintot leadtad a rendőrségen, hogy jogos tulajdonosa visszakapja. Leadtad, pedig senki nem gyanúsított Téged, senki nem kereste volna Nálad a pénzt, hiszen nem látta senki, amikor megtaláltad. T ehet, hogy amikor a pénzt eljuttattad az illetékes helyre, arra gondoltál, hogy olyan valaki veszítette el, akinek esetleg gyermekei vannak s e pénz elvesztése súlyos anyagi gondot okozott ■ volna a mindennapi kenyér megszerzésében. Lehet, hogy arra is gondoltál, hogy ezt a pénzt talán egy házasulandó fiatalember veszítette el, akiinek esetleg már csak ez az 1400 forint hiányzott álmai megvalósításához. De az is lehet, hogy nem gondoltál semmire, csak egyszerűen a jóérzésedre hallgatva nem tartottad meg a talált pénzt. Büszke vagyok Rád, mint DISZ titkár, mint osztálytárs és mint ember. Engedd meg Barátom, hogy e nyílt levél álfán megszorítsam becsületes kezedet. Sándor Jenő DISZ titkár. A palóc meg az egri nagytemplom (INépuje-e) Mikor a híres egri székes- egyházat felépítették, a vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének bámulására. Többek között Mézes Pesu, Istenmezejéről szintén elment Bera nevű fiával a templomoldalba szekerestül. — Te Bera, te csak marad) itt a lovakkal, hogy el ne hajtsák; én bemegyek a misére — mondta Pesu, s azzal bement a templomba. Az érseki mise eltartott tovább egy óránál. Azalatt Bera elunta magát odakint. Rátámadt hát a nagy sokára kijött öregre: — Hát kelmed mit tátotta olyan sokáig a száját, hiszen már délre jár! — He Bera! Lettél volna csak ott! Ahogy nézegetem a nagy képeket, meg ablakokat, hát egyszercsak meghúzzák a csengőt. De olyan nagy volt az, mint nálunk a kisharang! Arra aztán kijött rengeteg sok pap gyertyával! De. annyi volt ott, mint kutyába a bolha! Legutoljára meg kijött egy vén, mérges pap. Azon nyomban igen megharagudott, hogy o bizony nem misézik. Kapta magát, leült a székre. Odafenn a kórusban meg elkezdtek muzsikálni. Egy nagy hosz- szú német meg ott integetett a muzsikusok közt egy bottal, hogy táncoljanak már. De bizony a sok német csak nézegetett egymás szeme közé, de egyikük se merte elkezdeni! Nem vagyok rest, beugrók a közepére, lehajtom a csuha- újjamat, s rákezdem a kállai kettőst! No . nem is kellett egyéb! Rámzúdult a rettentő sok német, hogy kidobnak, mert itt nem szabad táncolni. De én sem hagytam magamat, azt mondtam, hogy nem tudtam a szokást, de ha nem szabad, ne muzsikáljanak. Erre aztán otthagytak. De a vén pap csak sehogysem akart misézni. Egy pap már a könyvet is elébe tartotta, hogy mondja már; de bíz az csak vono- gatta a vállát, akárhogy hajlongtak is előtte. Egyszer aztán az egyik. mégiscsak kitalálta a szive szándékát. Kapta magát, egy nagy tátogó csukafőt a pap fejébe nyomott, egy nagy ezüst kampósbotot meg a kezébe adott. Erre aztán megmozdult a pap, mert már majdnem dél volt; így mondta el nagynehezen a misét. Odafent meg a kórusban örömükben, hogy meg tudták mozdítani a helyéből, elkezdtek trombitálni, meg kerepelni. így lett nagysokára vége a misének. Pedig azt gondoltam, mikor az a sok pap nekiszaladt az oltárnak, hogy úgy elrántják azt a misét hir- telenében, hogy nekem nem is marad belőle. De hát nem is értenek ezek úgy hozzá, mint a mi papunk, mert az egymagában is hamarabb elrántja., ez meg szer számostól, papostól se éri végét. H A M L E T Angol film. Shakespeare „Hamlet” c. drámájának angol filmváltozata újra bemutatásra kerül. Megyénkben a szekszárdi film színház játssza április 14—tői 20-ig. Hamlet dán királyt öccse, Claudius meggyilkolta és bátyja trónjára lépett. Nemcsak a trónt bitorolta, i'anem bátyja feleségét is elvette. A meggyilkolt király fia, Hamlet királyfi — apja szellemének utasítására — egész életét a bosszúnak szenteli. Bosszút is áll apja gyilkosán, de ő maga is tragikus véget ér. Új megjelenésű művészeti könyv: A Thália története A századforduló éveiben alakult Thália Társaság azt a célt tűzte maga elé, hogy a polgári demokratikus nyugat friss eszméinek levegőjét árassza be Magyarország színpadaira. Ibsen, Hauptmann, Hebbel, Strindberg, Gorkij és mások szerepeltek műsorukban és ez a műsor kétségtelenül forradalmat, hatalmas fejlődést jelentett a magyar színháztörténetben. Hevesi Sándor, az ifjú Lukács György, Benedek Marcell, Bánóczi László és mások, a Thália létrehozói, fáradhatatlan munkával és lelkesedéssel igyekeztek elérni kitűzött céljai kát. A lelkes és nagyszerű erők kel rendelkező társaság igen nagy tömegek, köztük a munkástömegek érdeklődését vívta ki egy-egy kiváló előadásával, A lengyeii smövőkaláka Tizenegy taeja van * nräfcäznfc «* aég» szövőszékem öoigooawéi. Az államtól kapott fonalat résziből dolgozzák fel. Mintás lepedőket, térítőkét, töröíkűaőfcet, párnahuzatokat szőriek. A nagy kézügyességet igénylő házi- iparra a télen tanfolyamon tanították a község fiatal lányait. A község lakói Erdélyből származnak és náluk az volt a szokás, hogy amelyik lány nem tudott szőni, annak féléje sem néztek a legények. A háború nem tette lehetővé ennek. „ házdipamak * folytatását. A községi kultúrotthon most szervezte meg ennek. feLdeveratését Korcsát Símóoraé igazgató vezetésével. Fábián Rózsi, a kaláka egyik legszorgalmasabb tagja a SaiHúrotthon teimä» a híres székely mintájú térítőt szövi Előtte van egy régi füzetecáfce és ábből másolja a mintát Fábián Rózsi mosolygó arccal mutatja a nemrég készült párnát. A párnahuzatot ő .szőtte, amit az egész falu megcsodált. Yfáfti rizsákat e!M a \mú fóliások Apcflte 4-re, mént ígérték, létre is hozták a rózsalugast a Teve; i Általános Iskola nevelői óg tanulói. Százöt rózsatő elültetve, még karókat is veríek melléjük a pajtások, amelye- ket az ezermester szakkör tagjai faragtak, simára. Az épületrcmoiiáaal borított telekre, amely az iskola mellet éktelenkedett, rá sem lehetett ismerni. Rózsalugas, virágoskert lett belőle a .nevelők és tanulók munkája nyomén. Virágot ugyan még nincsenek a rózsafákon kívül a szépen megmunkált ágyások- ban, tííe most éppen abban az ügyben buzgól- Icodnak, hogy ssép évelő virágokét szerezzenek t>e a leértjükbe, hogy május elsejére vitádba. boruljon az iskola kertje is. Az iskola biológiai szakköre vállalta az egész kert gondozásét, amely már most az iskola büszSoesége. Még arra is vállalkoztak a biológiai soakkor tagjai, hogy annakidején beoltják a rózsákat. Ehhez természetesen hozzáértés is kell. Ami ezt illeti, Eősz Mátyás nevelő, a ráznák nagy kedvelője és szakértője segíti a pajtások munkáját. Megtanítja őket az oltásra és felügyel a munkájukra. Ezzel egy jól hasznosítható tudnivalóval gyarapodnak a falusi gyerekek, akiknek legtöbbje a mezőgazdaságiban dolgozik majd, miután befejezte az iskolát. Az ifjúsági seregszemle körzeti bemutatójára készülnek a zombai fiatalok A zömbe! kultúrótthonfoan mostanában a szokottnál Is mozgalmasabb az élet. A DISZ- fiatálak uralják esténként a nagytermet. Buzgón prdbéínaSe, készülődnek az ifjúsági seregszemle körzeti bemutatójára, amely április Sí-én lesK. Nem minden műsorsiásnuk új a zombai (feszeseknek, volt „ tarsolyukban is kész anyag, amelyen már csak csiszolgaitm, javítgatni kell egy kicsit és márig előadható. A színíátszóegyüfctes például „Az aszódi diák” efrnö háromíelvanásoa Füri darab egy részét mutatja be a versenyen, remélve, hogy ugyanolyan sikert; arat vele, mént az első romba! előadáskor. Szavalatok és énekszámok is szerepelnek a xorrtbeAek nevezései között. A felnőtt énekkar Kodály Békedal-át tanulja a versenyre. Ezenkívül helyi gyűjtésű zombai és a székely telepesek hagyományaiból vett bukovinai székely népdalokat i« énekel a kórus és előadnak a szólisták. A fiataloknak eddig is nagy segítséget adott Boros Bél® taútúrot th an -igazgató, aki egyben az általános iskola igazgatója. Ő tanítja az énekkart, ő rendezi a darabot is. Elsősorban az ő érdeme a helyi népi hagyományok felelevenítése. A versenyen szerepel a színjátszókon, szawalókon és énekeseken kívül egy kisebb népi együttes jellegű csoport is. 134 szereplő Atsóleperden az ifjúsági seregszemle helyi bemutatóján Magyarszéki József, az Atsó- leperdi Állami Gazdaság kultúrotthon igazgatója az ifjúsági seregszemle bemutatójáról ír szerkesztőségünknek, amelyen a gazdaság valameny- nyi üzemegységének kultúrcso portja résztvett. Hét színjátszócsoport, hat népi tánccsoport, két zenekar, három énekes és lsét egyéni zeneszám szerepelt a bemutató műsorán, mintegy 134 résztvevővel, valamennyien a gazdaság dolgozói. Az alsóleperdi kultúrház a bemutató kezdetétől az utolsó műsorszámig zsúfolva volt nézővel. A lepergett darabokból válogatta ki a birálóbizott súg azokat, amelyek érdemesek a körzeti, majd a járási bemutatóra. A színjátszók versenyében az alsóleperdi üzemegység lett az első, „A paradicsomjáró diák” című egyfelvonásos előadásával. A színjátszók közül még a csurgói csoport játélca váltott ki nagy tetszést. A táncegyüttesek versenyében ugyancsak az alsóleperdi nyerte az elsőséget a „Trencsém csalogatás" tánccal. Külön dicséretet érdemel Vásári Kornélia és Lukács Bálint, akilc művészi táncukkal nagyban hozzájárultak az elsőség elnyeréséhez. Az adottságokhoz képest jól szerepelt a vörösegyházi és a felsőleperdi üzemegység táncegyüttese is. A bemutató egyik legkiemelkedőbb műsorszáma Varga József harmonika-szólója volt. Nagy tetszést keltett Kovács Ilona mászlonyi úttörő énekszáma, valamint az alsóleperdi úttörőlányok bemutató tánca. A bemutatóról maga a gazdaság igazgatója, Tóth Lajos is úgy vélekedett, hogy ilyen még nem volt a gazdaságban. Az ,.Aranycmber“-rel jön megyénkbe a faiússínház E hónap közepén ismét megyénkbe érkezik az Állami Faluszínház, hogy fél hónapig itt is maradjon és megyénk jónéhány községébe elvigye művészeiét. Ezúttal Jókai Mór „Aranyember’’ című regényének színpadi változatát mutatják be a színészek. A romantikus regény drámai változatának bemutatása szép élménynek Ígérkezik. A színészgárda itt jóval nagyobb, mint bármelyik eddig bemutatott darabnál. Három autóbusz hozza a színészeket és külön egy tehergépkocsi szállítja a díszleteket, színpadi kellékeket, hogy a falusi dolgozók is, a lehetőségekhez képest, megfelelő keretben, a városi színház színvonalán láthassák a darabot. A szinészgárda a következő községekben mutatja be a darabot: április 12-én Sióagár- don, 13-án Szekszárdon, 15-én Tengelicen, 16-án Bonyhádon, 17-én Nagydorogon, 18-án Nagymányokon, 19-én Hőgyé- szen, 20-án Decsen, 21-én Pakson, 22-én Tamásiban, 23-án Dunaföldváron. A KÖNYV ÚTJA FALUN ötödik esztendeje már, hogy megyénk szövetkezeti boltjaiban új „árucikk“ jelent meg: a könyv. Eleinte még maguk a boltosok is idegenkedve fogadták és bizony hőtök, hónapok is elmúltak, amíg egy-egy könyv gazdára talált a falúban. Az elmúlt öt év alatt nagy változások történtek a falu életéiben és a könyvterjesztés- ben ás. Egyes falusi boltosok kitűnő kezdeményezéssel, jó propagandával és szervezőmunkával elvit túr a könyveket műsoros estekre, sportpályára, a mozik előcsarnokába, politikai megmozdulásokra és mindenhová, ahol a falu dolgozói összejöttek. Kimeríthetetlenek voltak ötletekben a falusi földművesszövetkezetek könyvfelelősei. Hogy csak egy példát említsek: Tamási István, a medinai boltvezető a szüreti mulatságon a szokásos szőlőfürtök közé könyveket aggatott fel a táncteremben. A fiatalság a könyveket „ellopta“ és boldogan fizette ki a bírónak azok árát. Az évenként megrendezett Ünnepi Könyvhetek is egyre nagyobb eredménnyel zárulnak. A szövetkezetek feldíszített könyvsátraiban mind több könyvet vásárolnak a falu dolgozói. A szövetkezetek és tömegszervezetek aktívái és a pedagógusok is bekapcsolódtak a könyvek propagandájába és az eredmény nem is maraut eL Az öt évvel ezelőttihez képest sokszorosára emelkedett a falusi szövetkezetek könyv-forgalma. Megyénk falusi könyvterjesztői közül lelkes munkát fejtenek kn a könyvterjesztésben Rafíay Mihály bölcskei, Bártfaá Ádám hőgyészi, Erdei Sándor deesi, Madocsai Emil : regszemcse:, Sípos Imre simomtornyai könyv- felelősök és a megye falusi könyvterjesztésének irányítója, Nagy Ferenc, a MÉSZÖV vegyesiparcikk előadója. A járási központok közül Bonyhádion, van igazán jó gaztíáj3 a falusi könyvterjesztésnek. A sok kiváló eredmény mellett még kijavításra váró hiba is álcád bőven. Elsősorban az Olcsó Könyvtár terjesztésében. Megyénkben még sok olyan község van, ahova mindmáig nem jutottak el ezek a páratlanul népszerű könyvek. Legnagyobb az elmaradás a dombóvári járásiban, ahol minaössze két község dolgozói juthatnak hozzá az Olcsó Könyvtár sorozat köteteihez. A másik komoly hiba a kampányszerű könyvterjesztés. A különféle kampányokat, mini például a közelmúltban lezajlott Ünnepi Könyvhetet, vagy az. ugyancsak nemrégen megrendezett országos mezőgazdasági könyvvásárt szövetkezeteink többsége jól rendezte meg. Egy-egy sikeresen zárult kampány után azonban sok faluban elhanyagolják a könyvek terjesztését. A szövetkezeti boltvezetőknek egy pillanatra sem szabad megfeledkezniök arról, hogy a könyvterjesztés nem kampányfeladat. És — mint ahogy azt, Döbröközön, Kölesden, Sárszentlőrincen, Nakon, Pincehelyen és még több faluban teszik, — rendszeresen be kell szerezniük a falusi dolgozókat érdeklő új megjelenésű könyveket. Mező József.
