Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

TASS ÁPRILIS 10 NÄPr ö 15 taggal és 140 holddal gyarapodott a clkói Alkotmány tsz —• Asszony, én belépek' a tsz-be. — Erire a határozott ki­jelentésre azonnal nem is tudott válaszolni Bíró Jánosné, egy cikói 14 holdas gazda felesége. Később is csak ennyit mon­dott: — Hogyan jutott eszedbe ilyen gyorsan, eddig nem is szól­tál róla? — Nem szóltam, azért mondom most. Reggel megyek és beszélek az elnökkel. Az assKony megszokta már, hogy ha életepárja egyszer megmond valamit, annak úgy kell lenni. De az egymást gyor­san kergető gondolatok végeredményben ’ mindig ott torpantak meg; hogy csak így máról holnapra. Reggel amikor elindult zabot vetni, még csak nem is említette. Igaz, nem szólt Bíró gazda, de vetés közben egész nap ez a gondolat foglalkoztatta. Lassan szóródott a zab a jól előkészí­tett magágyba, —. mert János bácsi nam volt akármilyen gazda, nagyon szerette a földet és meg is adta a munkáját neki, — éí amikor utolsót fordult a nadrágszíj parcellán, akkor már tudta, hogy mint egyéni gazda most vetett utoljára. Ter­mészetes volt az a megkönnyebbült érzés, ami János bácsit hatalmába kerítette, amikor kifogott a vetőgép elöl és lassan hazafelé indult. Körülbelül két hete történt ez, azóta már János bácsi a cikói „Alkotmány” termelőszövetkezetnek dolgos tagja. Aa egyik tsz. tag udvarán ismertük meg János bácsit, amint trágyát rakott szekérre, majd rátámaszkodott a villa nyelére és elmondotta nekünk e kis történetet. Búcsúzóul azt kérdeztük János bácsitól, hogy mi a véle­ménye a szövetkezeti gazdálkodásról?-y Meg tudom mondani' mert saját magam tapasztaltam hogy egy ember aa csak egy ember, ha 14 hold földje van, akkor is. Sokat dolgoztam, gürcöltem, még sem lett több. Miójra tsz tag vagyok,. nyugodtabbak az éjszakáim. Többen vagyunk, 34 család, és 400 holdon gazdálkodunk. Gépeink vannak, segít a gépállomás is. Ott van az óriási különbség, hogy többségben az erő és amit mi akarunk, azt véghez is visszük. Ez a történetnek csak a kezdete, az igazi folytatás ezután következik, amikor Bíró János és a többi 14 tag, akik össze­sen. 140 holddal gyarapították a közelmúltban a szövetkezeti vagyont, megszeretik a szövetkezeti gazdálkodási, a dolgozó parasztság felemelkedésének egyedüli útját. B. R. Jó munkát végeznek az apáti gazdák ELŐSZÖR ÍROK A LAP SZERKESZTŐSÉGÉNEK. Bá tortalanul kezdek hozzá, mert gyakorlatlan vagyok az ilyenfajta írásban. Olvasni azonban nagyon szeretem az újságot, mert ebből látom, hogy az élenjáró községek­ben milyen módszereket al­kalmaznak a Központi Veze­tőség határozatának minél jobb végrehajtása érdekében, így ez tanulság is számomra. Két éve kerültem Szedres községbe, illetve a hozzá tar­tozó Apáti pusztára. Az itt lakó dolgozó parasztok a felszabadulás előtt teljesen földnélküli cselédemberek voltak. Ma már 5—6—7—11 sőt 12 hold földdel rendel­keznek, Az 1954-es tanácsvá­lasztáskor megbízást kaptam népnevelő munkára az apáti gazdák között. Amire nem is gondoltam, engem válasz­tottak meg tanácstagnak. Nem voltam jelölt, de öröm­mel fogadtam ezt a megtisz­teltetést, Ezév március 4-én pár­tunk elküldött 1 hónapos pártiskolára, amelyen igen sokat tanultam, s ez meg­könnyíti további munká­mat. ÖSSZEHÍVTAM A 33-AS KÖRZET VÁLASZTÓIT áp­rilis 1-én, akik hozzám tar­toznak. Tizenegy gazdatár­sam jelent meg. Többek kö­zött ismertettem velük a községpolitikai tervnek azt a pontját is, amely szerint a jövedelemadóbefizetés bizo­nyos százaléka a községfej­lesztési terv megvalósításá­nak céljaira használható fel. Örömmel fogadtuk ezt, hogy községünk minél szebb le­gyen. A beszélgetés során meg­kérdeztem azt is, hogyan áll­nak a tavaszi munkálatok­kal. Tolnai Gyula például el­mondotta, hogy a kukoricán és babon kívül mindent el­vetett. De bátran mondha­tom, hogy jóformán mind a tizenegy gazdatársam becsü­letesen elvégezte a koratava­szi munkálatokat. JÓ MUNKÁJUK, ERED­MÉNYEIK további növelése érdekében versenyre is hív­ták egymást. Lambert József 11 holdas gazda versenyre hívta Vácei János 7 holdas gazdatársát. A 9 holdon gaz­dálkodó Csákvári Antal Tol­nai Gyulai Gyula 7 holdas gazdát hívta versenyre. Pá­rosverseny indult még Vára- di István 11 és Varga And­rás 9 holdon gazdálkodó dol­gozó parasztok között is. A VERSENY nemcsak a tavaszi munkálatok idejére szól, hanem egész évre. E kisgyűlés igen komoly jelen­tőségű volt. Büszke vagyok az apáti gazdák jó munkájá­ra Ezért jogos kérésüket fá­radtságot nem ismerve igyek szem teljesíteni és minden munkájukban támogatom őket. Ilyen emberekkel, ilyen emberekért érdemes dolgoz­ni. SZOLNOKI IMRÉNE Szedres, Apáti puszta Somogyi György jól wála§ztoü Sársaentlőrinci jegyzet Beesteiedetl. A mezőről már az utolsó fogatok térnek haza. Befejezték a napi munkát a sáxszentlőrinci „Kossuth" termelőszövetkezet tagjai is. Most összegyűlnek az irodában., beszélgetnek erről is, arról is, közben két látogató vetődik be. Hallgatják a beszélgetést, kérdeznek cgyet-mást, hogyan folyik a munka a szövetkezetben. Hirtelen az ajtó felé fordulnak, amelyen kemény köszönéssel lép be egy magas, szikár férfi. — Végeztek Somogyi bácsi? — kérdezi Tezás Károly, a szövetkezet elnöke. — Végeztünk, Éppen elég volt mára. Somogyi bácsi nekitámaszkodík az egyik asztalnak, hallgatja a beszélge­tést. A jövedelemre terelődik a szó. Ekkor már ő is közbeszól — Ha mégegyszer választanom kellene, újból csak a szövetkezetei választanám. Pe­dig, amikor beléptem, sokan mondták: „Kiment talán a jódolgod, hogy be­mentéi a csoportba.” De nem ment el, sőt akkor jött meg. 1952-ben léptem be a csoportba, szeptember 17-én és mindjárt hozzáláttam a munkához. — Igen — szól közbe egyik tag — So­mogyi bácsinak már abban a hónapban 11 munkaegysége volt — Nem mondom, boldogultam én kint is — veszi át a szót újra Somogyi bácsi — kilenc és fél hold földön dol­goztunk az, asszonnyal ketten. A fiam tanult csak nyáron tudott válarríit segí­teni. Megéltem én akkor is. Mindig az elsők között voltam a beadásban, a ter_ melésben. Igaz, dolgoztunk kora reggel­től késő esig. 1951-ben például fél hold cukorrépáin volt. Reggel korán kimen­tünk, kiszántottam . egy-egy darabot, hozzáláttunk az asszonnyal a lekoro- názáshoz. Este megraktam a kocsit répával. Otthon amíg az asszony meg­főzte a vacsorát, én elláttam a jószá­got, utána a félszerben villany mellett 11 óráig, éjfélig ismét koronáztuk a répát. Hát ebből elég volt. — Ezért léptem be a szövetkezetbe. Dolgozni itt is kell, a munka mégsem olyan nehéz, mint amikor egyénileg dolgoztam. Most mégis több van, mint altkor. Nemrég 947 forint munkaegy­ségelőleget kaptam. Otthon 8.000 fo­rintom van. Otthon van tehenem is, 16 liter tejet fejünk, abból is jócskán, jön. pénz a házhoz. Egy 180 kilós hízót odaadtam a beadásba, öt gazdát segí­tettem ki vele, akiknek nem volt mit beadni. Az árát, persze megfizették, de egyik-másik kérte, várlak, amíg a pénzt összehozzák. Két másik 180 kilós hízót meg levágtam sa-iát fogyasztásra. Tud­tam hizlalni, mert a zárszámadáskor jutott bőven kukorica. Van még három süldő, közülük az egyik szerződött, a másik rövidesen lemalacozik. A ház­tájiban van egy kis szőlőm is. — Sokat dolgoztam a gyerekeimért, hogy ember legyen belőlük, megértem most már azt is. 57 éves vagyok már, s a fiam, ha ír, mindig azt írja, ne erőltessem magam most már a mun­' kával. Két év óta' Dehingrádban tanul a fiam, bölcsésznek készül. A múlt nyá­ron, hogy itthon volt, 1.600 forintért csináltatott magának ruhát, mert hát p>énzt is kap, 800 rubelt egy hónapra. Ebből fizet lakást, élelmet, ebből ru- házkodik is. A lányom meg szülésznő Pesten az T. számú szülészeti klinikám Nmrégiben jártam fenn nála, 10 óra alatt 13 szülést vezetett le. — Nem vagyok már ott, ahol egy fiatal, de azért még megfogom a munka végét, ha arról van szó. Úgy vagyok, nem akarom, hogy valakinek több munkaegysége legyen, mint nekem. Rosszul esne, ha valaki megelőzne. 143 munkaegységem van. eddig, az asz- szonynak meg 94, azt akarom, hogy nekem legyen a legtöbb munkaegysé­gem. — Még a nótában sem engeded magad, hogy megelőzzenek — szól köz­be az egyik tag. Somogyi György elgondolkodik. — Bizony, amikor beléptem, azt mond­ták, „hova tetted az eszedet?”, most meg, hogy „elhiszem, neked jó." Hát jobb is, mint amikor a kilenc és fél holdon dolgoztam egyedül, ezután pe­dig még jobb lesz. Ezért választottam a szövetkezetei. :... és Somogyi Györgyhöz hasonlóan ezért választják egyre többen ezt az utat, mert csak ez az út vezet a jobb élethez — mondják a vendégek, ami­kor búcsút mondanak Somogyi György­nek, Tezás Károlynak. és a szövetkezet többi tagjainak. (—bognár! TOLISAS NAPLÓ öíazd st 12i ii ü csa «I ója Szüreteljünk kétszer egy évben Szíjártó János, a Leperd- pusztai állami gazdaság ki­váló szőlészeti agronómusa többször írt már lapunk gaz­datanácsadójába. Szíjártó János most közölt cikke új bortermelési lehetőségekkel ismerteti meg a szőlősgaz­dákat. „Tekintettel arra, hogy szőlőink jó része tönkrement, vagy öreg telepítés, az új te­lepítések pedig csak fokoza­tosan jönnek termőerőre, így felvetődött nálam az a gon­dolat, hogy a megnövekedett belső fogyasztást hogyan le­hetne jobban és gyorsabban természetes borral kielégíte­ni. Elgondolásom szerint ezt meg tudjuk oldani, ha meg­lévő szőlőinkről évente 2 termést szedünk le, vagyis kétszer szüretelünk. Ismert dolog, hogy a sző­lőnek másodtermése áz úgy­nevezett „Márton” szőlője (a gazdák állal ismert kapás­szőlő) is szokott lenni, amit rendszerint hónaljazáskor el­távolítanak. Ha véletlenül mégis meghagyják, őszkor sem szedik le, mondván, hogy ez savanyú. Ez igaz, mert a mi éghajlatunknak megfelelő művelési mód mel J lett ez a termés jobbára j 120—150 centiméter magasan jelentkezik. A mi éghajla­tunk alatt termő szőlőink tér mése közel a földhöz, a ta­lajból visszaverődő hőt ér­vényesítve érik be legjob­ban. Ezért arra kellene töre­kedni, hogy az a második­termés is közelebb kerüljön a földhöz. Vagyis a legfelső fürt felett 5—7 levélre (ez ki-kisérletezendő) visszaesőn kítanánk a szőlő zöld hajtá­sát. Ezáltal kényszerítenénk a tőkét a másodtermés kiho­zására, amit éppen úgy kel­lene kezelni, mint az első termést ilyen korában (per­metezés, porozás stb). Egyéb­ként erre külön költség nincs, mert kapálni, kötözni épp úgy kell. Ezt a másodtermést nem minden szőlőfajta hozza. Csak olyan szőlőfajtáknál lehet megpróbálni, amelyek mennyiségileg és minőségi­leg is kitűnő bort adnak. Ilyenek például „Ezerjó”, „Furmint” stb. Ha minőségileg nem volna olyan a másodtermés, mint az első — de mindenképpen elfogadható italt ad — akkor legfeljebb azt lehet cseleked­ni, amit hűvös időjáráskor az első terméssel is szoktak tenni, vagyis bizonyos fokig fel kell emelni a cukor, il­letve szeszfokát. Én több évtizedes gyakor­lattal rendelkező szakember vagyok és a fenti kísérletet tapasztalatból írtam meg,” Termeljünk holdanként 35 maz§a kukoricát! Jegyzetek az élenjáró kukoricaterms'ők megyei tanácskozásáról Csütörtökön délelőtt a Me­gyei Mezőgazdasági Igazgató­ság üléstermében közel 100 mezőgazdasági szakember, hí­res kukoricatermelő tsz veze­tője és egyéni gazda jött össze, hogy megvitassa a kukorica­termelés legfontosabb felada­tait. A tanácskozást Markovics János, a Mezőgazdasági Igaz­gatóság vezetője nyitotta meg. Megnyitóbeszédében a többi kö zött elmondotta: „A mezőgaz­dasági termelés általános fel­lendítésének alapvető követel­ménye meglévő állatállomá­nyunk számszerű fejlesztése, minőségi megjavítása és nem utolsósorban az állatok hoza­mának növelése. Ez csakis ab­ban az esetben valósítható meg, ha megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányt ter­melünk. Ezt a tanácskozást azért hívtuk össze, hogy meg­beszéljük a többtermelést szol­gáló fejlett agrotechnikai mód­szerek gyakorlati alkalmazá­sának módját, ezzel kapcsola­tos feladatainkat.” A tanácskozásra Czapári László, a középhidvégi kísérle­ti gazdaság igazgatója, munka- érdemrendes kutató tartott ér­tékes szakelőadást. Részletesen ismertette a kukoricatermelés módszereit, a talajelőkészítés­től a betakarításig. Bevezetőül beszélt a kukoricaföld előkészí tésének idejéről és módjáról, majd a következőket mondot­ta: Lelkiismeretesen, gondosan, lehetőleg négyzetesen vessük el a kukoricát. Különösen kell vigyázni a csatlakozó sorokra, mert ha nem pontos a vetés, akkor a hosszú-kereszt irányá­ban történő gépikapálásnál több kukoricatő veszendőbe megy. Elmondotta még, hogy náluk az elmúlt esztendőben csupán a kukorica betakarí­tásánál alkalmaztak kézierőt. Ezáltal sokkal olcsóbba került a kukoricatermelés. A tapasztalt kutató javasol­ta a jelenlévőknek, hogy: Minél több heterózis kukoricát vessenek, mert tapasztalata szerint 20—25 százalékkal több termést hoz. Végül a kísérleti gazdaság dolgozóinak nevében vállalta, hogy 35 mázsás hol- dankénti átlagtermést érnek el kukoricából, s ilyen feltétel mellett versenyre hívta a jelen lévő kukorica termelőket. Az előadást élénk vita követ­te. Több mezőgazdasági szak ember, tapasztalt mezőgazda- sági dolgozó elmondotta saját termelési módszereit, amelyek­kel kimagasló termésered­ményt ért el. így például Üveges János elvtárs, a szedres! „Petőfi” termelőszö­vetkezet agronómusa a több­szöri kapálásra hívta fel a figyelmet. Azt mondotta, hogy az ő termelőszövetkeze­tükben tavaly ötször, a gazo­sabb területeken pedig hat­szor végezték el a kapálást. A végeredmény az lett, hogy 52 mázsás hoidankénti átlag­termést takarítottak be. Elmondotta még azt is, hogy a jó táperejű talajon minde­nütt alkalmazni kell a kétszá- las tőmeghagyást. Az ő tapasz­talata szerint ez bevált mód­szer, merlha nem is nő olyan nagyra egy-egy cső kukorica, mint az egy szálason, de a kettő sokkal többet kitesz, mint az egy. Végül a szövetke zeti tagok nevében ő is csatla­kozott a 35 mázsás holdankén- ti kukoricatermelési mozga­lomhoz. A tanácskozáson felszólalt Bodó József, híres dombóvári kukoricatermelő egyéni gazda is. Röviden ismertette, hogy milyen eredménnyel ért el tavaly 62 mázsás hoidankénti termésátlagot, s végül, kijelentette: „Az elért eredménnyel nem elégszem meg, arra törekszem, hogy eb­ben az évben 65 mázsás hol- dankénti termésátlagot érjek el”. A megyei pártbizottság részé ről jelen volt és felszólalt Mol­nár Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Felszólalásá­ban elmondotta, hogy a kukq- ricatermelésnél is elsősorban a mezőgazdasági szocialista szektorok alkalmazzák és ter­jesszék az élenjáró termelési módszereket, mint például a kukorica gépi kapálását. Amint mondotta, ez meg­könnyíti, és olcsóbbá teszi a termelést. Az ő meglátása szerint az ál­lami gazdaságok rendelkeznek annyi univerzális géppel, hogy a kukorica egyszeri kapálását legalább 4 nap alatt be tudják fejezni. Hasonlóan javult a gépállomásoknál is. A gépállomások univerzális traktorainak száma a tava­lyihoz képest megkétszerező­dött. Ebből következik, hogy a tavalyinál sokkal több se­gítséget tudnak adni a gépi növényápoláshoz is. Csak arra van szükség, hogy jól szervezzék meg a munkát, maximálisan használják ki a gépiek erejét. A tanácskozáson még több hírneves mezőgazdasági szak­ember felszólalt. így például Szomor Ferenc, a bonyhádi já­rási tanács főagronómusa. A többi között ő is ígéretet tett arra, hogy a járás termelőszö­vetkezeteinek olyan segítséget ad, hogy mindenütt elérjék a 35 má­zsás holdanként! kukorica- termést. Felszólalt Kovács József elv­társ, a tamási járási tanács fő­agronómusa is. A járás terme­lőszövetkezeteinek nevében ö is megígérte, hogy csatlakoz­nak az elindított mozgalom­hoz. Az élenjáró kukoricaterme­lők értekezletének résztvevőt felhívással fordultak a megye mezőgazdasági szocialista szek­torainak vezetőihez és dolgozói hoz, a megye dolgozó paraszt­jaihoz. A felhívás így hangzik: „Termeljünk holdanként 35 mázsa kukoricát”. A tanácskozást Markovics János elvtárs zárta be. ígéretet tett arra, hogy az ősszel, tehát a kukorica betakarítás u!án a megyei mezőgazdasági igazgató ság értékeli a 35 mázsás moz­galom eredményét, a legtöbb kukorica termést elért termelő szövetkezeteket, állami gazda Ságokat és egyéni gazdákat ju­talomban részesítik. A döbröközi és a kurdi asszonyok is csatlakoztak a „Nevelj több baromfit1' mozgalomhoz A „Keltess több baromfit” mozgalom már néhány éve* múltra tekint vissza a Tolna megyei MNDSZ asszörnyeik köré- ben. A mozgalom annakidején Dunaszentgyörgyről indtiit e.. A faluban azóta is minden évben százával tenyésztik a szár­nyasokat. Ebben az évben a dunaszentgyörgyiek újból fel­hívással fordultak a megye asszonyaihoz, melyhez egymásután jelentik csatlakozásukat a megye községeinek MNDSZ szer- vezetei Legutóbb Döhröközről adtak hírt, hogy az MNDSZ gyűlé­sen négy ven,három gazdasszony négyezerhétszázhatvan csirke, hatszáztizenkilenc kacsa, szárharminckét liba és huszonhét pulyka nevelésére tett vállalást. A kurdi MNDSZ asszonyoki is csatlakoztak a „Nevelj több baromfit“ mozgalomhoz. , ( 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom