Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
4li*ök dicsőség a szovjet hősöknek, akik éleiüket áldozták népünk szabadságáért, boldog jövőnkért! VASÁRNAPI JEGYZETEK így történt A rossz papírra nyomott, egy oldalas újságok különkiadásban jelentek meg, lapjukon a festék még meg sem száradt s nagy betűkkel hirdették, hogy a Szovjet Hadsereg országunkat megtisztította a fasiszta rablóktól. Fújt a szél, az áprilisi napfény a zászlók selymén ragyogott s az emberek kitódultak az utcákra. Valahonnan alkalmi zenekar fordult be a sarkon, a tereken lányok és fiúk táncoltak összeíogódzva. Este utcabál volt, fényárban úszott az ország s Moszkvában díszsortűz dördült. A pillanat magasztos volt és ünnepélyes, mindnyájan éreztük, hogy felejthetetlen történelmi esemény tanúi lehettünk. Tíz éve már, harcokban és eredményekben gazdag tíz év áll mögöttünk, de az egy évtized előtti április nem vesztett ! fényéből, mert történelem volt, a legnagyobb esemény, ami j egy évszázadokon át elnyomott nép éleiében történhet. Mert i tudtuk, hogy honnan jöttünk s nem felejtettük, milyen bőr- ! tűnök kazamatáin s mennyi szenvedés gyehennáján érkeztünk j a szabadsághoz. Ha az évszázadok mélyén Dózsa György tüzes ! trónusa állt, mögöttünk még füstölögtek a német krematóriu- í mok kéményei s Buchenwald és Auschwitz gázkamrái is ép- i ségben voltak. A szétrombolt pesti hidak pilléreinél tetemeket I himbált a víz s az országutak mentén kivégzett és temetetlen emberek ezrei feküdtek. Mert ez volt a mélypont, az emberi nyomorúság végső stációja, éhséggel és gyásszal, egy felperzselt és kifosztott országgal. Hónapokig bujdostunk, címzetten és rongyollan, a hideg földön háltunk, mert az otthonok ezreit döntötte romba a pusztítás. De akinek épségben maradt a háza, nyugodtan alhatott-e ágyában, amikor nem tudhatta, melyik éjszakán törnek be hozzá a Gestapo pribékjei, hogy elhurcolják? * Innen indultál, innen indultunk el valamennyien, tíz évvel ezelőtt, ebből a hasonlíínatatlan nyomorúságból. De ezen az áprilisi napon mégis derű és boldogság volt szivünkben, mely több volt, mint egyszerű tudomásul vétele- annak, hogy a harcok hazánkban befejeződtek. Ha csak ez történt volna, gyászt kell ölíenünk, hisz mögöttünk az elpusztított ország komorlott, jnegölt barátainkkal s a feldúlt családi otthonokkal. Magyarország, melyről a régi utazók egyöntetűen azt írták, hogy gazdag és termékeny föld kifosztottan és csupaszon állt. De az emberek ezen a napon mégis az utcákra. tódultak, az újságok különkiadásban jelentek meg s a fiatalok táncra- perdülíek a tereken. Ezt éreztük: valami lezárult mögöttünk, egy sötét és riasztó múlt kapui csukódtak be mindörökre. Ekkor már nemcsak Buchemvaldról és Ausehwitzről volt szó, hanem arról az évszázados ínségről is, mely Verbőczyvel kezdődött s a deres, a dézsma, az úri krakélerség voltak jelképei. Valami végeiért, ami milliók elől zárta el az élet, a legkisebb érvényesülés útját is, hogy ajtót nyisson minden úri butaságnak, a vagyon és a származás nevében. Poklokon és kazamatákon át vezetett ide az út, de nem volt hiábavaló. Mert amiért hiába véreztek Dózsa György parasztjai, Rákóczi kurucai, vagy a szabadságharc népfelkelői, most megvalósult. Es abban az áprilisi napsütésben ott állt mellettünk az a mosolygó szovjet katona is, aki annyi Ínség és nyomorúság után előtör adott kenyeret a magyar kisgyerekeknek. Egyik kezében még fegyver volt, de a másikat felénk nyújtotta, arcán a jóbarát mosolyával. S mindenben, ami azóta történt, ott élt tovább ez a mosoly, buzdítva és bátorítva, hogy azt a harcot, amit ők befejeztek, mi folytassuk tovább. Mert a harc nem ért véget, a szabadságot az a derűs szovjet harcos vívta ki, de nekünk kellett megtartani. S egy évtized után ei mondhatjuk, mi sem harcoltunk hiába, s füstölgő romolt helyén új ország született. így történt, tíz évvel ezelőtt, s amit akkor kezdtünk, azt folytatjuk és építjük tovább, egyforma bizakodással . CSANYI LÁSZLÓ Pedagógus i<€pzőművisz kiállítás nyíotf Szekszárdin a felszabadulás ünnepe íiszfeiefére 8 feíszsMíási ünnepség műsorát pazdagftja a siíüoniornyai lárayfc szereplése Képünk a Simont o anyai községi ku’ltnircsoport táncegyüttesét ábrázolja az ifjúság kulturális «seregszemléjének helyi bemutatója alkalmával, Ugyanez a táncegyüttes köszöntötte táncával a Simontomyán vendégszereplő Bátai Nép* Együttest. Résztvesz a csoport a fel- szabadulási ünnepségek műsorán és lelkesen készú. a seregszemle körzeti hamu'utójára. Dd. Deák Ferencné népművelési ügyvezető tanítgatja a kultúrcsoportot példás buzgalommal. Felavatták a dombóvári Szabadság kuliúrházat Április 2-án este az új járási kultúrház avató ünnepélye nyitotta meg Dombóváron a felszabadulási ünnep műsorát. A 49.000 forintos állami beruházást, a járási tanács végrehajtóbizottságának 20.000 forintját mintegy 30.000 forintnyi társadalmi munka egészítette ki. így készülhetett el az emeletes kultúrházban a 400 személyt befogadó nagyterem, a 63 négyzetméteres modern színpad, férfi és női öltöző, ruhatár, büféhelyiség és hét szakköri szo&L Az épület külső. rendbehozása még nem történhetetett meg, ez a következő hetek, hónapos te adata lesz. A kultúrotthon ava< ásakor mindjárt nevet is kapott.' Mivel szinte a felszabadulás 10. évfordulójának előestéjére készült el, „Szabadság kuitúrctt- han“-nak nevezték e’ á dombóváriak. Felújították a koppányszántói kanásztáncot Koppányszántón felújították a régi, szinte országszerte híres „Koppányszántói kanásztáncot". Hosszú ideig nem sikerült rávenni a koppányszántóiakat, hogy híres népi táncukkal túllépjék a község határát, most azonban Illés Ferenc pedagógus, és a községi DISZ-szervezet szervező munkájának eredményeképpen 12 párból álló táncegyüttes alakult, amely a koppány- száintói üvegtánccal és a kanásztánccal nevezett be az ifjúság kulturális seregszemléjére. Kiállítás a tamási járás 10 éves fejlődéséről Hz eredményes munka ólán ú etsö terveket várnak a megyei tanács lüüúrcsoportlálól A megyei tanács DlSZ-szer- vezetének . kultúrcsoportja a „Bújócska” című háromfelvo- násos színművet tanulta meg, amelynek két sikeres szekszárdi előadása után vendégszereplő körútra indult a közeli falvakba, Az előadás hírére szinte az egész Szálka megmozdult, a lelkes közönség hálái, a azt bizonyította, hogy a kis község is hiányát és Szükségét érzik a kultúrának, a magcsafcfpren- dű szórakozásnak. A vendégszereplő Jcultúrcsoport mellett, hogy sikert aratott Szálkán, egyéb buzdítást adott az ottani fiataloknak az öntevékeny kul turális munkára. A legutóbbi alkalommal Bo- gyiszlón mutatta be a színjátszó csoport a ,.Bújócská”-t, ahol épp olyan tetszést aratott mint az előző szereplések alkalmával, Az előadások bevételét a szakszervezetnek adták át a fiatalok, hogy azt a kultúr- csoport további fejlesztésére használja fel. Mindezek után azt várnók a megyei tanács színjátszó csoportjától, hogy újabb terveket kovácsol, esetleg valami újabb diarab próbáit kezdte mag, vagy vette tervbe. Sajnos azon bán úgy nyilatkoznak az együttes tagjai és vezetői, maga a DlSZ-títkár is, hogy most már itt a tavasz, a falvakban megkezdődtek és egyre- sürgetnek a mezei munkák, ez az időszak már nem alkalmas a megkezdett kulturális tevékenység folytatására. Ezen elv alapján most nyugalomba vonul a szereplőgárda. Ez az álláspont igen helytelen. Igaz, hogy a falvakban minden erővel a tavaszi munkákat végzik, éppen ezért a falusi kultúrcsoportok, amelyek a télen át meglehetősen aktív munkát végeztek, most kevésbé érnek rá komoly, nagy darabokat betanulni. Vasárnap azonban, a heti munka fáradalmai után, nyilván szívesen szórakoznának a falusi dolgozók, felüdülést találnának egy jó előadás megtekintésében, még hálásabban fogadnák a vendégszereplő városi kultúr- | csoportot. Tamásiban kiállítás nyílt felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére, amelynek anyaga községenként szemlélteti az egész járás 10 éves fejlődését. Grafikonok, szemléltető plakátok, rajzok elevenítik fel és mutatják be azokat a létesítményeket, amelyek felett az emberek jórészt napirendre tértek. Arra is emlékeztet a kiállítás, hogy az elmúlt szabad évek során mennyit törődtek népművelési szerveink a ka- posmenti, népi hagyományok felkutatásával, megőrzésévei. A kiállítás anyagának egy Nagykónyiban megszépült a kultúrház. A DISZ-fiatalok, a kuitúrcsoport tagjai és*a falu dolgozói közül sokan társadalmi munkával kívül-belül tatarozták az épületet és kerítést is húztak köré. Mindebben jelentős része volt Nagy Ernő pedagógus kultúrotthon igazgató és felesége szervező munkájának. A Nagy házaspár igen sokat segít a DISZ-szervezetnek is, különösen most a kulturális része a régi és a még ma is divatban lévő kapós man ti népviseletet mutatja be. Kiállították a leendő ozorai mií- zeum érdekes, helyi vonatkozású régiség anyagát is. Az iregsáemcsei kísérleíi gazdaság is érdekes dokumentációs anyagon keresztül mutatja be fejlődésiét, kísérleti, kutató munkájának eredményeit. Megyénk egyik legnagyobb termelőszövetkezetének, a tamási Vörös Szikrának a fejlődését is figyelemmel kísérhetjük a kiállított anyagon keresztül. seregszemlére való készülődés idején. A nemrég alakult ,30 tagú felnőtt énekkart, amely benevezett a versenyre, Nagy Ernő tanítja. A kórus szerepel a felszabadulási ünnepség rop,~ sorában is. Nemkülönben a DISZ-táneegyüttes, amelyet ugyancsak az ifjúság kulturális seregszemléjének meghirdetése hívott életre. A tánccsoporttal Nagy Ernőné foglalkozik. Ered menyes munkát 'végez a mos; alakult szírt átszó-csoport is Lelkes monta a nanyHényi kiiiiúthízliaii Április 2-án ünnepelte a Pedagógus Szakszervezet fennállásának tizedik évfordulóját. Ebből az alkalomból megyénk pedagógus képzőművészei, legjobb alkotásaikból kiállítást rendeztek a szekszárdi általános gimnázium dísztermében. Ezeknek az alkotásoknak leg nagyobb része nem iskolás , próbálkozás, hanem komoly, sőt sok esetben országos viszonylatban is értékes kiforrott alkotás. Gondolunk itt pál dául — teljességre nem törekedve — Horváth Olivér, Lázár Pál, Martinék József, a Palkó házaspár és mások alko tásaira. A kiállítás megnyugtatás és bizonyíték arra, hogy a felnövekvő nemzedék esztétikai nevelése jó kezekben van. Bizonyíték erre az is, hogy iskoláinkban mind több és több tehetséges, művészi adottságokkal rendelkező gyermek bukkan fel. Igen szépen mutatja ezt a Szekszárdi Általános Gimnázium tanulóinak alkotásaiból összeállított képanyag. A Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás képei tanúbizonyságot tesznek arról is, milyen meleg szeretet fűzi pedagógus művészeinket dolgozó népünkhöz, Tolna megye tájaihoz. A kiállítás gazdag képanyaga szinte egész megyénk legszebb tájait tárja elénk. Érdemes hosszabban elg\ önyör- ködni megyénk gyönyörű tájaiban, melyeket Bertók Dezső, Eördögh Virgil, Lázár Pál, Martinék József, Palkó József, Végh János, Wagner Zsuzsa és a többiek ecsetje vetett vászonra, vagy papírra. A figurális kompozíciók középpontjában a művész élethi- vatásánák megfelelően, a gyermek, a dolgozó ember sok szeretette] megformált alakja áll. Mennyi bájos derű van Szabó István: „Öregapam mesél” vagy „Iskolakerülők” című képein. Milyen őszinte szere- tetet, együttérzést árul el Martinék József remek „Öregasz- szony” című képe. Szinte érezzük a művész kezének símoga- tását, mely szeretné letörölni egy küzdelmes élet nyomait a fáradt, összetört arcról. Hisszük, hogy Szekszárd város népe olyan szeretettel fogadja ezt a kiállítást, amilyen szeretettel pedagógus művészeink azt nyújtják. A kiállítás az általános gimnázium dísztermében (I. emelet) tekinthető meg április harmadikán és negyedikén délelőtt 9 órától délután 1 óráig és délután 3 órától 6 óráig. Kaszás Imre. A H A R m O » I K A A tehervcm&t megállt a kis sárközi állomáson.. A vagonok tetején utazó en.Lerak közönyösen nézegették az állomás feliratát. Az egyik teherkocsin a borostásképű, álmatlanságtól gyulladásos szemű férfiak, panaszkodó asszonyok között gubbasztott Huszár Pista. A 13 éves vézna kisfiú öt nappal azelőtt indult Pestről az első vonattal Bálára, a nagymamához. Most tömött hátizsákkal utazik visszafelé. Bátaszé- ken jól megtermett asszonyság kapaszkodott közéjük. Az asszony hol libáit csitítgatta, hol pedig egyfolytában panaszkodott és mert nem hallgatta senki, a leggyengébbet, Pistát szidta: — Szép kis család lehet a tiéd is, mondhatom elengednek egy ilyen kölyket egyedüli Az anyád biztosan flangál... a gyerek meg meriTen falura knnyerálni. — Én nem kunyeráltam — válaszolt sértődötten a gyerek, én a nagymamámnál voltam Bátán... és maga meg ne bántsa az én szüléimét, mert nekünk otthon nem maradt semmink, csak anyu kám van és két kis testvérem. A gyerekben forrongott az indulat. Közel volt a síráshoz és most valami sértőt szeretne npndani ennek a libás asszonynak, aki Bátaszéken kapaszkodott közéjük... — Maga, maga kofa. — Szemtelen fattyú — vörösödött az asszony képe. Tálán még n.eg is ütné a gyereket, ha a szomszédos kocs.bói nem kiáltana valaki: — Hogy az a... elvitték a mozdonyt. — Most várhatunk. Pista szomorúan mászott le a kocsitetőről. — Mikor jutnak Pestre? így talán soha. — Pedig nagyon sürgős lenne ez az út, hiszen otthon a romos lakásban nincs ennivaló. A kopott .emberek a töltés oldalára keveredtek. Pista egyedül, árván ücsörgött az idegenek között — mégis jobb ez — gondolta — tavasz van és már nincs háború. Váratlanul derült mosolyra az arca. A zsebéből kopott kis szájharmonikát húzott elő. Belefújt. Néhányszor próbálta a hangot... még bosszankodott is, mert hamis volt az A hang. — Hamis! Sebaj! A harmonika vékony hangja végigfutott a vagonok mellett és lekúszott a töltés oldalán heverő emberekhez. A mogorva utasok felfigyeltek a hangra és egyre közelebb húzódtak a sápadt kisfiúhoz. Még nem ért véget a háború. Szombathely környékén zúgott a harc. Fista és akik a muzsikát hallgatták, azon a márciusi napon, csak a tavaszt érezték ... Hogy ami volt, az volt... De most a tavasszal együtt valami új kezdődik, amilyen még nem volt. A kis aiiomásra újabb vonat érkezett A kocsikból szovjet, katonák ugráltak a töltésre. Ök is meghallották a harmonika-szót és. néhányan a fiú köré álltak. Pista meghökkent. Érezte, hogy az a szőke katona őt nézi. Nem is őt — a harmonikát A gyerek abbahagyta a muzsikálást és el akarta tenni az apró zeneszerszámot. — Nye, nye, — szólt a szőke katona és kezével kérte. Pista remegő szívvel értette a mozdulatot és tétován nyújtotta a szőkének a harmonikáját; A katona belefutt. Próbálgatta, fújta ä hamis A hangot és közben a fejét csóváltál majd rákezdeft pgy ismeretlen víg dalra. Először csak egymagáiban szóit a harmonika, aztán a katonák énekeltek is. Pista csak állt, megában már eV ■ ratta a kopott „piccolót”. Bele is nyugodott. — Milyen vidámak — ... Ok harcoltak Budapestért is, biztos most is harcba mennek. Milyen szép ez az ismeretlen dal.. A katonavonat mozdonya hosszan fül), työntett. A katonák abbahagyták a t«3- tázást és a kocsikhoz rohantak. A szőke.- Pista felé nyújtotta a harmonikát — Visszaadná — ujjongott a gyerek. De nem, a szőke elővette bicskáját, ügyesen leemelte a borítólapot, bele fújt és megtalálta a hamis hangot... A mozdony újból Rittyentett. A katonák kiabáltak a szőkének... Pista szívében megdobbant a sejtés — megcsinálja. A katona igazított valamit a harmonikán, visszanyomta a borítólapot ás Pista kezébe adta a bicskával együtt: — Szpaszíva — kiáltotta és már rohant is a mozgó vonathoz. Pista csak í H és fátyolos szemmel nézett az elrobogó szerelvény után..— Szpaszíva — motyogta a frissen tanult szót. A harmonikába fújt és lám tökéletesen szólt az Á hang is ... A sápadt kisfiú szívében kinyílott a tavasz, boldogan kiáltott: — Szpaszíva ... köszönöm. Szamos Rudolf V t
