Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak, a béke és a szocializmus szilárd támaszának 1 Moszkva (TASZSZ). Edgar Faure francia miniszter- elnök nyilatkozatot adott J. Zsukovnak és G. Rasszagyin- nak, a Pravda párizsi tudósítóinak. Az alábbiakban közöljük a tudósítók kérdéseit és a francia miniszterelnök válaszait. KÉRDÉS: Milyen álláspontra helyezkedik Ön N. A. Bul- ganyinnak, a Szovjetunió Mi- nisztertanácsa*elnökének március 27-én közzétett nyilatkozatával kapcsolatban, amely a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében megtartandó négyhatalmi értekezlet összehívására vonatkozott? VÁLASZ: Ez a nyilatkozat igen fontos pozitív tény. Ügy vélem, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése elsősorban az összes érdekelt hatalmak együttes erőfeszítéseitől függ, figyelembe véve e hatalmak mindegyikének jogos biztonsági igényeit. Kívánom, hogy a tárgyalások ebben a szellemben bontakozzanak ki. E feltétel megtartása mellett a tárgyalások eredményesek lehetnek. E tárgyalásokat megkönnyítené a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti viszony enyhülése. Ezzel kapcsolatban örömmel tölt el, hogy Buliganyin marsall kedvezően kommentálta Eisen- hower elnök nemrég tett nyilatkozatát. KÉRDÉS: Nem fejthetné-e ki ön az utóbbi idők eseményeivel kapcsolatban, hogyan képzeli el a francia-szovjet viszony további fejlődését? VÁLASZ: Az utóbbi idők eseményei nem változtattak azon a meggyőződésemen, hogy semmi sem akadályozza a francia-szovjet viszony kedvező fejlődését. Franciaországnak valóban nincs más vágya, minthogy Európában és az egész világon megszilárduljon a béke és a biztonság. Az a véleményem, hogy a parlament által. minap megszavazott egyezmények szellemükben és tartalmukban egyaránt teljes mértékben összeegyeztethetők azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Franciaország a Szovjetunióval és Nagy-Britanniával szemben vállalt Másrészt kívánatosnak tartom a Szovjetunió és Francia- ország gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlesztését. Az utóbbi időbein ezen a két területen már jelentős haladást értünk el. Az az elhatározásom, hogy elősegítem a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődését, mert ez megfelel mindkét fél érdekeinek és még jobban elősegíti a kölcsönös megértést országaink között, amelyek — bármennyire is különböznek egymástól — nem feledikezhetnek meg mind arról, ami a közelmúltban ösz- szekapcsolta őket A Pravda Faure miniszter- elnök nyilatkozatához az alábbi kommentárt fűzi: — E. Faure francia miniszterelnök a Pravda tudósítóinak kérdéseire adott válaszában fontos nemzetközi kérdéseket érint. Mégis kijelentéseihez a dolog érdemét illetően bizonyos megjegyzéseket kell fűzni. Faure úr igen helyesen állapítja meg, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése főleg az összes érdekelt hatalmak együttes erőfeszítéseitől függ, figyelembe véve e hatalmak mindegyikének jogos biztonsági igényeit. Ismeretes azonban, hogy' a francia kormány ezideig „az összes érdekelt hatalmak együttes erőfeszítéseivel“ szem ben előnyben részesítette azt a taktikát, amely egy államcsoport más államok ellen iiá- nyuló egyoldalú egyezményeire, irányul. ismeretes az is, hogy a Faüre-komiány különös buzgalommal törekedett arra, hogy a francia köztársasági tahács hagyja jóvá a párizsi egyezményeket, pedig ezek nem álltak összhangban a Németországgal szomszédos államok, köztük Franciaország „jogos biztonsági igényeivel“, sőt ellenkezőleg, aláássák ez államok biztonságát. E. Faure jelenlegi óhaját, hogy a nagyhatalmak tárgyalásai „az összes érdekelt hatalmak erőfeszítéseinek“ szelA kanadai külügymfnisztcr a parlamenti küldöttségek cseréjére vonatkozó javaslatról Ottawa (MTI): A DPA nyugatnémet hírügynökség jelentése szerint Pearsom külügyminiszter a kanadai alsóház pénteki ülésén kijelentette: „Komolyan fontolóra kell venni a parlamenti küldöttségek cseréjére vonatkozó február 9-i szovjet javaslatot”. Pear- son mmaazonanai csökkente- ni igyekezett a javaslat jelentősegét, azt állítván, hogy „a szovjet meghívás" magán viseli „a propaganda bélyegét." A külügyminiszter végülis azt ajánlotta, hogy a „kanadai parlament behatóan vizsgálja meg a meghívást, mivel az atombomba árnyékában élő világ számára szükséges, hogy kapcsoltat ál bon fenn Nyugat és Kelet között”, A francia köztársasági tanács is elfogadta a szükségállapot kimondására irányuló törvényjavaslatot Párizs (MTI): A francia nemzetgyűlés után a köztársasági tanács is elfogadta az úgynevezett szükségállapot kimondását lehetővé tevő törvényjavaslatot, amely egyben hat hónapra el is rendeli a szükségállapotot Algírban,------------------*-----------------l emében bontakozzanak ki, „figyelembe véve e hatalmak mindegyikének jogos biztonsági igényeit“, önmagában véve csak üdvözölni lehet. Figyelembe kell azonban venni, hogy ennek az óhajnak a megvalósítása sokban magától Franciaországtól függ. Feltétlenül komoly megjegyzéseket érdemel E. Faure még el'lentmondóbb válasza a Pravda tudósítóinak második kérdésére. E. Faure egyrészt joggal jegyzi meg, hogy Franciaország és a Szovjetunió „nem feledkezhet meg arról, ami a közelmúltban (vagyis a hitleri N ,}p elleni közös harc idején) összekapcsolta őket" és áilást foglal „a francia-szovjet viszony kedvező fejlődése“ mellett. Másrészt azonban a francia miniszterelnök lehetségesnek és megengedhetőnek tartja azt az állítást, hogy a párizsi egyezmények, amelyek feltámasztják a hitleri Wehrmach- tot, „összeegyeztethető“ Franciaországnak a Szovjetunióval tzemben vállalt kötelezettségeivel, vagyis más szavakkal, az 1944. évi francia-szovjet -szövetségi és kölcsönös segélynyújtási, szerződéssel. Közismert, hogy a párizsi egyezmények értelmében Franciaország a német milita'-iz- mus szövetségesévé válik, pe- d;g a Szovjetuniót és Franci«-oiszágöt a közelmúltban a rémet mil'itarizmus elleni harc kapcsolta össze. A Szovjetun ó nem mehet abba bele, hogy a francia-szovjet szerződés o'yan spanyolfalként szolgáljon, me:y segít bizonyos franci., köröket abban, hogy elleplezzék a közvélemény előtt az igazságot Franciaország nemzetközi helyzetének megváltoztatásé - ról és élcazziáík Nyugat-Nómet- orsziágot remilitarizáló politikájukat. A gazdasági és kulturális kapcsolatok jelentőségét természetesen senki sem tagadhatja. E kapcsolatokra szükség van. Ártana azonban béke ügyének, ha az errevouat kozó fejtegetésekkel el akarnák vonni a közvélemény figyelmét a mindenkit foglalkoztató fő kérdésről. A Szovjetunió mindig nagy jelentőséget tulajdonított a francia-szovjet viszony fejlődésének és erősödésének, ami mindkét fél érdeke. Teljesen világos azonban, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása is végrehajtása új helyzetet teremtene Európában, ami feltétlenül kihatna a franciaszovjet viszonyra. Ez a néhány megjegyzés kívánkozik azoknak a válaszoknak tanulmányozása során, amelyeket a francia miniszter- elnök a Pravda tudósítóinak kérdéseire adott. NEMZETKÖZ^ SZEMLE A párizsi ratifikáció A francia köztársasági tanács az elmúlt vasárnapra virradó hajnalon, hosszú viták után ratifikálta a párizsi egyez ményeket. A tanács többsége ezzel hivatalos hozzájárulását adta az elmúlt világháború bűnöseinek, francia, lengyel, cseh, belga, holland és dán százezrek gyilkosainak felfegyverzéséhez. Azok a szenátorok, akik igenlő szavazatukká, elősegítették ezt a szégyenletes döntést, behúzott nyakkal és lesütött szemmel surrantak ki a Luxemburg-palota terméből. Azok azonban, akik a végsőkig harcoltak e vészjósló döntés ellen és szavazatukkal is szembeszegültek vele, büszkén és emelt fővel távoztak, mert tudták, hogy a francia nép akaratához híven cselekedtek. Voltak olyan francia polgári lapok, amelyek a szavazás másnapján azt merték állítani, hogy a francia köztársasági tanács történelmet írt ezen az éjszakán. Nem történelmet, hanem vádiratot írtak a francia köztársasági tanács jobboldali szenátorai. Saját vádiratukat. A ratifikációs tör- vényiavaslat bűnösségük bizonyítéka: szavazatukkal ráróttak nevüket egy olyan listára, amelyből könnyen lehet egy újabb, az eddigieknél is pusztítóbb világégés bűnöseinek névsora. A döntés nem ment köny- nyen. Működött a burzsoá pár lamentarizmus valamennyi esz köze és fegyvere: a szenátorokat megfélemlítés és zsarolás terror és ígérgetés igyekezett .jobb belátásra“ bírni, a Luxemburg palota kulisszái mögött ravasz alkudozások, fondorlatos mesterkedések folytak. De mindez kevésnek bizonyult. És akkor előkerült a legfőbb fegyver: a tárgyalások ígérete. A nyugati tábor vezető politikusai hónapokon keresztül állították, hogy Nyugat-Német ország felfegyverzésének törvényerőre emelése meghozza a két tábor közötti tárgyalást. A ratifikációs vita napjaiban azonban az ilyen ígéretek egész sorozata hangzott el sajtóértekezleteken, rádiónyilatkozatokban és újságcikkekben. Amerikai és angol vezetők, hivatalos szóvivők igyekeztek meggyőzni a francia szenátorokat arról, hogy a ratifikáció után Eisenhowernek és Dullesnek, Churchillnek és Edennek, Faurenak és Pinay- nak nem lesz más gondja mint a tárgyalás és csakis a tárgyalás. Valószínű, hogy b’zonyos francia szenátorokra hatottak zek az ígéretek és így némileg sikerült gyarapítani a pá rizsi egyezményekre szavazók táborát. Az is igaz azonban, hogy ezek az ígéretek nagyon A francia köztársasági tanács május 20-ig meghosszabbította a kormány kivételes pénzügyi felhatalmazása határidejét Párizs (MTI): A francia köz- társasági tanács május 20-ig rnegtiosszElübította a kormány- leérte kivételes pénzügyi felhatalmazás határidejét, amelyet a nemzetgyűlés eredetileg április 3í)-ában szabott meg. A törvény második ok'asás- ban visszakerült a nemzetgyűlésihez, amelynek többsége a kommunista képviselők éles tiltakozása ellenére 3<30 szavazattal 246 ellenében helyt adott a köztársasági tanács jókívánságának és május 20-áig megadta a kormánynak a kivételes pénzügyi felhatalmazást. Hazánk felszabadítói * ' •' •" * ■':: .... ■ ■ '• ' ........ ■■ • il A dicsőséges Szovjet Hadsereg harcosai a moszkvai Vöröstéren. KÜLFÖLDI HÍREK ROMA Olaszország összes középiskoláiban csütörtökön és pénteken szünetelt a tanítás a tanárok sztrájkja miatt. Az Olasz Köztársaság életében még nem volt példa rá, hogy a pedagógusok ilyen hosz szú ideig tartó sztrájkban ilyen egységesen vettek volna részt. MTI Az amerikai rádió közli Jahnsíon szenátornak, az amerikai szenátusi demokrataipárti többség vezetőjének nyilatkozatát. • Johnston kijelentette, hogy a szenátus demokrata és köztársaságpárti vezetőinek csütörtökön Eisenhower elnökkel folytatott tárgyalásain újabb nagyhatalmi tárgyalások lehetőségéről. majd a távolkeleti helyzetről volt szó. WASHINGTON Az Associated Press jelenti, hogy az Egyesült Államok szenátusa pénteken délután 76 szavazatta! kettő ellenében, megszavazta a párizsi egyezmények ratifikálását. A szenátus egyetlen szavazással ratifikálta azt a két egyezményt, amelyhez az Egyesült Államok Jóváhagyása Is szükséges. Az egyik szuverenitást ad a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaságnak, a másik hozzájárul Nyugr.t-Né- meiország felfegyverzéséhez és az Atlanti Szövetségbe való felvételéhez. Két köztársaságpárti szenátor szavazott a ratifikálás ellen: William Langer (Észak- Dakota) és George W. Malons (Nevada). NEWYORK A Newyork Hcrüd Tribüné közli Llppmann háromrészes cikksorozatának első cikkét a jaltai konferencia úgynevezett „okmányairól”. Lippuiann élesen bírálja Dullest. amiért megengedte a jaltai „okmányok“ nyilvánosságra hozását, és kijelenti, hogy ez aláásta az Egyesült Államok tekir » lyét i világ szemében. Lippmann rámutat arra hogy az amerikai külügyminisztérium a jaltai „okmányok” saját változatának köz., zété telével eltávolodott a történelmi oVménvok "vilván1'«- ságra hozásának szokásos módjától, mivel „ez a változat tartalmazza államférfiak nemhivatalos beszélgetéseit is, méghozzá lerövidített és ellenőrizetlen formában és úgy, mintha mindez hivatalos diplomáciai jegyzőkönyv része lenne.” NEWYORK Taraci, Szíria képviselője március 31-én az ENSZ egyik helyiségében (ártott sajtóértekezletén bírálta a Szíria ellen elkövetett török provokáció' cselekményeket. Taraci hangsúlyozta, hogy kormánya változatlanul k’tart. addigi politikája mellett és nem vesz részt egyetlen olyan tömbben vagy egyezményben sem, amely az Arab Ligához nem tartozó országokhoz fűzné Szíriát. BRÜSSZEL Március 31-én a békéért és a jólétért küzdő haladó szellemű belga nőszervezet meghívására szovjet nőküldöttség érkezett Brüsszelbe. A küldöttség résxtveas aa április 2-án keadődő belga országos nő- keagressaason. MOSZKVA I. K. Borodolenkoval, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa* munkabizottsági osztályának vezetőjével az élen szovjet szakszervezeti küldöttség utazott repülőgépen Rómába. A küldöttség részt vesz az üzemi balesetek elleni küzdelemmel kapcsolatban összehívott világkongresszuson. PÁRIZS A francia nemzetgyűlés által pénteken hajnalban megszavazott szükségállapot-törvényjavaslat 16. §-a kimondja, hegy a szükségállapot Algír területére is hat hónapra érvényes. PÁRIZS Duval vizsgálóbíró csütörtökön és pénteken kihallgatta Roger Stephane-t, a France Observateur szerkesztőjét, akit r-ajtóvétség címén néhány nappal eze'őtt letartóztattak. Mint már közöltük. Roger a-sphane-nak a francia hatóságok azt vetik a szemére, hogy a vietnami helyzetről meg nem engedett értesüléseket közölt. Az újságíró nyilatkozatában kijelentette: Nem lehet őt felelőssé termi Navarre tábornok vereségeiért. — Ha egy parlamenti nyomozó bizottság előtt egy napon szembesítenének vele. meg magyaráznám neki azt a fele- 'ősséget, amely az indokínai háború miatt terheli. hasonlítanak a kétélű fegyverhez, amely nemcsak a megtámadottat sebzi meg, de sebet ejthet a támadón is. A világ népei komolyan hiszik, hogy a tárgyalások békét hozhatnak a világnak és valóban akarják a tárgyalásokat. Ha tehát Eisenhowernek, Dullesn©k és Edennek eszébe jutna eltemetni ígéreteit, milliók emlékeztetnék őket kötelességükre. Ha tényleg nem nemtelen kényszerítő eszközöknek szánták ígéreteiket, akkor most le kell venniok belőlük a tanulságot. Erre megvan a lehetőség, mert a Szovjetunió részéről i«ívnét megnyilvánult a tárgya ási készség Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke egy héttel ezelőtt nyilatkozott és kijelentette hogy a Szovjetunió kész résztvenni négyhatalmi tárgyalásokon Mindjárt hozzátette azt is, hogy a négy nagyhatalom számára most az osztrák kérdés lenne a legalkalmasabb tárgyalási anyag. íme, a Szovjetunió ismét egyengeti a négyhatalmi találkozó útját. Éppúgy, mint eddig, most is azt vallja, hogy nincs olyan ok, amely kizárná a négy nagyhatalom külügyminisztereinek vagy kormányfőinek találkozóját. Egyáltalán nem igaz azonban az, amit Bulganyin elvtárs nyilatkozata után egyes nyugati polgári lapok írtak. Ezek a lapok Bulganyin elvtárs nyilatkozatában igazolva látták azt a korábbi alaptalan állításukat, hogy a Szovjetunió a ratifikáció után hajlamosabb lesz a tárgyalóasztalhoz ülni, mint azelőtt. Ezekre az egy- ügyüsegekre éppen egy burzsoá lap, a francia Aurore adta meg a megfelelő választ. Az Aurore megírta, hogy a Szovjetunió sohasem mondta, hogy a ratifikáció után nem lehet szó tárgyalásokról. Pusztán azt mondotta, hogy a párizsi egyez mények ratifikálása után nem lehet szó tárgyalásokról a német egység kérdésében. Az Aurorenak ebben teljesen igaza van. A Szovjetunió mindig akart és ma is akar tárgyalni, hiszen a német kérdésen kívül számtalan olyan probléma van, amelynek tárgyalásokban való megoldása közelebb viszi a világot a tartós békéhez. Maga a német kérdés is lehetőséget nyújt a tárgyalásokra, még akkor is, ha ezek a tárgyalások átmenetileg nem a német egység megvalósítását tűzik na pirendre. A tárgyalásoknak tehát szov jet részről nincs akadálya. A kérdés inkább az most, menynyire veszik komolyan az amerikai, angol és francia vezető politikusok saját adott szavukat. Az utóbbi napok sajtókommentárjai és a nyilatkozatai azt mutatják, hogy Nyugaton most a régi módszer szerint ismét a dolgok nehézségeit, a tárgyalások akadályait kezdik latolgatni, ahelyett, hogy a négyhatalmi talál kozó mielőbbi létrehozásán fáradoznának. Amerikai és angol szemleírók a tárgyalások gyű mölcsöző voltának és hasznosságának megvilágítása helyett most azon tanakodnak, hogy vajon nem lenne-e helyesebb előbb valamilyen „alacsonyabb színvonalú”, tehát külügyminiszteri, vagy nagyköveti találkozót tartani és ennek eredményétől tenni függővé a kormányfői eszmecserét. Egyes szemleírók véleménye szerint a tárgyalásokra csak hónapok múlva kerülhet sor, mert előbb — mint írják — ki kell alakítani „a Nyugat egységes álláspontját”. Maga Eisenhower is azon a véleményen volt a minap tartott sajtóértekezletén, hogy a Szovjetunió részéről valamifajta Jóakaratnak” kei! még a tárgyalások előtt megnyilvánulnia, hogy a Szovjetuniónak bizonyítékot kell adnia „.jószándékáról”. Ez a sajtókampány nágyon hasonlít a koreai fegyverszüneti tárgyalások ideje alatti es a genfi értekezlet alatti sajtókampányhoz. Akkor is nagyon sokat írtak az amerikai lapok a tárgyalások nehézségeiről, a megegyezés akadályairól és rendkívül keveset arról, hogy hogyan lehetne őszinte^ megegyezési készséggel közelebb jutni a megoldáshoz. Ha tehát Eisenhower és Dulles, valamint angol és francia fegyvertársaik valóban óhajtják a tárgyalásokat, akkor e kívánságuknak azzal adhatnak meggyőző kifejezést, hogy hangzatos deklarációk és borúlátó aggodalmaskodás helyett gyakorlati lépéseket tesznek a tárgyalások felé vezető úton. i t Faure francia miniszterelnök válaszai a Pravda tudósítójának kérdéseire
