Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-13 / 61. szám

1955 MÁRCIUS 13 N £ P E <5 * A németkéri dolgozó parasztok is követik a párt mutatta helyes útat • • • A toronyóra pontosan hatot ütött. Nagy György végigment az udvaron. Szemei szeretettel, melegséggel simo­gatták körül a portát, majd megpihen­tek a házon. Elmosolyodott. Mennyi emlék, mennyi küzdelmes munka ta­pad ehhez a házhoz, ehhez a portához. Megelégedetten simította hátra megrit­kult haját. Tizenegy hold fo'.d — 11 da­rabban — mondotta csakúgy magának. Na, nem sokáig marad ez. így, beállók az „Árpád” csoportba. — Igei, beállt volna, csakhogy az I-es típusa „Árpád” csoportbeliek nem vették maguk közé. 1955. március 9. Nagy György életé­ben is fordulatot hozott. Olyan volt ezen a napon Németkér, mint a megboly­gatott méhkas. A községi pártszervezet székháza felé Vitt az emberek útja. Itt várták az új termelőszövetkezet meg­alakításán gondolkozók Hajnal Lajos eivtársat, a járási pártbizottság mező­gazdasági osztályvezetőjét és Dravecz Lajos elvtársat, a járási tanács mező­gazda sági osztályvezetőjét. A felsőnémetkéri parasztok, egyes tí­pusú termelőszövetkezeti tagok annyian összejöttek, hogy a pártszervezet helyi­ségében nem fértek el, némelyiknek már csak a folyosón jutott hely. Az emberek türelmetlenül, feszüli fi­gyelemmel vártak. — Amennyiben valóban meg akar­ják alakítani a szövetkezetét, most mód van rá, — mondotta Dravecz Lajos elv társ. A tömeg egy darabig csak zúgott, s tót id idő múlva innét is, onnét is lehe­tett haliam egy-egy határozott hangot: „Szövetkezetét akarunk! Az új típusú tsz-nek „Béke” legyen a neve!” Persze még ekkor nem lehetett tudi i, hogy a 110 ember közül ki akar még ezen az estén belépni az új „Béke” ter­melőszövetkezetbe. De azután csakha­mar kiderült ez is. Nagy György, Rei- chardt István, Balogh István közóppa- rasztok jelentkeztek elsőnek, őket az­után követték a többiek. Az I-es típúsu termelőszövetkezetből is az elsők között lépett át Szabó György 11 hold föld­jével együtt. Ezen az egyetlen estén; más szóval az alakító gyűlésen 21 csa­lád, 51 tag, 210 hold földdel jelentke­zett a „Béke” termelőszövetkezetbe. Még az első estén elnököt is választó-- tak, Reich István ezütkalászas gazda személyében. Ez volt március 9-én esia, öt nappal a Központi Vezetőség hatá­rozata után. * 1955 március 10. Köröskörül tavaszt áhítozik a határ. A fagyott rögök úgy kandikálnak ki a rongyos hótakaxó alól, mintha magukba akarnák szip­pantani az erőtlen nap sugarait. De hiá­ba, minden hiába, bármennyire- is ég az emberek lába alatt a talaj, nem mehet­nek rá a földre. Hagyni kell, hadd pi­henjen ... A föld az pihen a német­kéri határban is, de az emberek fantá­ziája annál élénkebb ;.. Nem is tudom mihez hasonlítani azt az érdeklődést, azt az izgalmat, amit a németkéri emberek viselkedése elárult ezen a napon. Somogyi néni, az Uj Élet termelőszövetkezet egyik tagja szavai­val így lehetne összefoglalni: Német­kéren épül az új élet... Molnár Gyula ezen a napon jelent meg kocsival, ló­val az Uj Élet termelőszövetkezet por­táján, ő is szakított a régivel, az újat, a jobbat választotta. Az egyes típusú Alkotmány termelő­szövetkezet tagjai a köfcségi tanácsel­nöknek ezen a napon nyilatkoztatták ki régebbi elhatározásukat, hogy ők is III- as típusúvá akarják átalakítani szövet­kezetüket. Az új Béke termelőszövetkezeti elnök ajtaján egymásután kopogtatnak pa­rasztok, parasztasszonyok. Ezen a na­pon már 24 családdal, 60 taggal és 220 hold földdel rendelkezett a Béke terme­lőszövetkezet. * Lehet, hogy többet kellett volna talán arról írni, hogy Németkéren a tegnap még eldarabolt parcellán gazdálkodó parasztokat a tények, a helybeli, már több éve működő III-as típusú termelő­szövetkezetek tagjainak boldogulása győzte meg a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségéről. De úgy gondolom, a két nap egvbesürített eseményei mindezt már elmondták előttem ... PESTI ERZSÉBET Bognár Sándor is a terme! őcsoportot választotta „Tito elnök beszédéhez“ Barátságos, meleg hajlék Bognár Sándor 8 és félholdas stmontomyai gazda otthona Esténként, amikor a ház kö- t úl befejeződik a munka, Bog­nár gazda csendben elmél­kedett arrót, amit az asszony nap-nap után mondogatott neki; — Ne tépelődj annyit, hall­gass rám. —- Te csak ne szólj az én dolgomba, én tuaom, hogy mit teszek. Ide kell ahhoz, hogy megérlelődjön az emberben az elhatározás Közben múlt az idő, válto­gatták egymást a hónapok, Bognár gazda kereken 3 hó­napig gondolkodott, hogy mit Ha valami közös vonást ke­resnénk az elmúlt hét külpo­litikai eseményeiben, úgy elég könnyen megtalálhatjuk: az állandóan meglévő hol alacso­nyabb, hol magasabb szinten érvényesülő imperialista ellen tétek szinte tapintható kiélező désébem. Dulles délkeletázsiai körútja után hirtelen magasra szökött Indokímával kapcsolat­ban a francia-amerikai mara­kodás, a Középketeten, amikor arab államok többsége egyre határozottabban száll szembe Washington és London elkép­zeléseivel, a felszín alatt új angol-amerikai versengés kör­vonalai bontakoznak ki és az egész nyilvánvaló, a francia A francia-nyugatnémet ellen tétek központjában ma a Saar-kérdés áll. Ez az ellen­tét valóságos, s az is bizonyos, hogy a washingtoni és londoni külügyminisztérium urai hi­deglelősen borzonganak össze a Saar-probléma hallatára Mégis azt kell mondanunk, hogy az igazi ellentét ennél mélyebben fekszik. Oka: n német militarizmus feltámasz­tásának veszélye. Közismert, hogy az utóbbi hónapokban jelentősen meg­nőtt a tömegellenállás Franc a országban a párizsi szerződé­sekkel szemben. Ez természe­tesen nem maradhat hatás nélkül sem a nemzergyűlés tagjaira, sem . a köztársasági tanács szenátoraira. A Saai- kérdésben elhangzott nyugat­német kijelentések pedig csak olajat öntöttek a tűzre. A Bun­destag február 25-i gyűlésén — mint ismeretes — Adenauer angol és amerikai ígéretekre hivatkozva kijelentette: a Sr.ar egyezmény ratifikálása után az Egyesült Államok és Nagy- Britainmia idejétmúltnak te­kinti majd azokat a biztosí­tékokat, amelyeket 1947-ben adott Franciaországnak arra, hogy a béketárgyalásokon tá­mogatja Fransiúcrszágnak a '.egyen. És a 3 hónap alatt az eddiginél még jobban fi­gyelte az Alkotmány tsz tag­ságának életét, munkáját. — Látta hősies munkájukat, ami kor a tél kellős közepén is- láliól építettek a szarvasmar- ha-á’.omány részére. Meleg­ágyakat készítettek, amelyek­ben ma már megindult az élet, az apró kalarábémagocs- kák már fejlődésnek indultak az üvegablakok alatt. Látta azt a hatalmas munkát, mely- lyei több, mint 360 ezer fo­rintot szerzett a tagság, ez volt a nádpalló készítés. Hó­fehér pekingi kacsa törzsál­lományuk 74 darabbal szapo­rodott. A szarvasmarha, ló. sertésállomány szaporodása, küt és kovácsműhely építése és a 3 hónap alatt belépett 30 új tag, a. munkaegységenként osztott 36 forint előleg Bog­nár gazdából kiváltotta az el­határozást. Március 8-án a simontomyai Alkotmány termelőszövetke­zetben tett látogatásunkkor Eognár gazdát már mint ter­melőszövetkezeti tagot kö­szöntöttük. — Kocsival, lóval, minden mezőgazdasági - szerszámmal, géppel együtt bejöttem a tsz- be — mondotta Bognár elv­társ, és örömmel beszélt a tsz-ben eltöltött első napjá­Bognár Sándor nem egye­dül lépett be az elmúlt héten, ő csak egy a legújabban be­lépő úl tag közül. Németh Mi­hály, Kovács József II., Fésű Ferenc, Kovács József III., a Főfai testvérek, Sörös Mihály, Cseh György és fia azért let­tek termelőszövetkezeti tagok, mert látták, hogy az Alkot­mány tsz-ben más az élet. — Tóth Antal 18 éves fiatal is belépett. Benedeczki István és Lajtaujfalusi József az ipar­ból jöttek a tsz-be dolgozni. Az újonnan belépett tagok a régi tagokkal együtt dolgoz­nak fáradhatatlanul, hogy még gazdagabbá tegyék ter­melőszövetkezetüket. Moszkva (TASZSZ): A Prav­da március 12-i szánna „Szem- leíró” aláírás®«! cikket közöl „Tito elnök beszédéhez” cím­mel, amelyben többek között a következők állanak: Tito elnök, a jugoszláv nem­zetgyűlés március 7-i ülésén tartott beszámolójában érin­tette Jugoszlávia es a Szov­jetunió jelenlegi viszonyát. — Hangsúlyozta, hogy jelentős előrehaladás tapasztalható a szovjet—jugoszláv viszony ren dezésében. Mint ismeretes, a Szovjetunió legfelső Tanácsá­nak legutóbbi ülésszaka már tett említést arról, hogy értek el sikereket e fontos terüle­ten. A Jugoszlávia és a Szov­jetunió, valamint Jugoszlávia és a népi demokratikus ár­azások közötti viszony javu­lását megelégedéssel fogadta minden békeszerető nép, kö­zöttük a Szovjetunió és Ju­goszlávia népe is. Kétségtelen,' hogy az ilyen rendezés össz­hangban áll a béke érdekei­vel. Jugoszlávia és a Szovjetunió viszonyának kérdését érintve azonban Tito elnök azt mon­dotta, hogy a szocialista tábor országaiban a kapcsolatoknak ezt a rendezését a következő­képpen igyekszenek magya­rázni: „Bár Jugoszlávia to­vábbra is megmaradt annak, amivel vádolták, most mégis bizonyos mértékben felismer­te tévedéseit és igyekszik meg javulni.” A jugoszláv elnök elutasította az ilyen „magya­rázatokat”, mivel azok „nem felelnek meg a valóságnak”. Viszont nem mondta meg — és aligha mondhatta volna meg, — személy szerint ki és hol fejtegetett ilyen különös „magyarázatokat”. Minden­esetre megjegyezhetünk any- oyit, hogy a Szovjetunióban eszeágában sem volt senki­nek ilyesmit mondani. A jugoszláv elnök viszont a továbbiakban kijelentette, hogy V. M. Molotovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakán Jugoszláviáról tett megállapításai „bizonyos vo­natkozásban” egybehangzóak ezekkel a véleménynyilvání­tásokkal.” Itt már tisztázná kell a valóságot. V. M. Molotov beszámoló­jában a következőket mondot­ta: „Mint látható, Jugoszlávia az utóbbi években bizonyos mértékben eltért attól az ál- iái ponttól, amelyre a máso­dik világháború befejezését követő első években helyez­kedett és ez természetszerű­leg teljesen Jugoszlávia bel- ügye”. Mint ismeretes, 1948-ban fordulat történt Jugoszlávia fejlődésében. Jugoszláv vezető személyiségek számos alka­lommal kijelentették, hogy 1948 után Jugoszlávia új fej­lődési útra tért át. Mi mást jelenthetnek jugo­szláv vezető személyiségeknek a kijelentései, ha nem annak a ténynek megerősítését, hogy .,Jugoszlávia az utóbbi évek­ben bizonyos mértékben el­tért attól az állásponttól, amelyre a második világhábo­rú befejezését követő első években helyezkedett?” Tito elnök szükségesnek tar­totta beszámolójában felvetni a Szovjetunió és a Jugoszlá­via közötti viszony őszintesé­gének kérdését. Egyik vagy másik állam politikájának őszinteségét azonban tények­ből, azokból a konkrét intéz­kedésekből kell megítélni, amelyek valóban normális Alig néhány nap telt el a IV. Békekölcsön második sor­solása óta, máris megkezdték az előkészületeket az ötéves Tervkölcsön tizedik, egyben utolsó húzására. Ezt a sorsolást március 20- án 10—13 óra között és 15—19 óira között Budapesten, a Ze­neművészeti Főiskola nagyter­mében bonyolítják le. kapcsolatokat biztosítanak az államok között. De mit bizo­nyít Tito elnök beszéde, tar­talmaz-e ez a beszéd a jugo­szláv—szovjet viszony továb­bi javítására irányuló gya­korlati javaslatokat? A tények azt mutatják,, hogy sajnos, ez a beszámoló ilyen javaslatokat nem tartalmaz. Tito elnök ehelyett visszatér a múlthoz. Úgy döntött, hogy emlékezteti a jugoszláv közvéleményt azok ra a vadaikra, amelyek a múlt bán érték Jugoszlávia, kor­mányát. De visszaemlékezve a múltra, egyetlen szóval sem tett 'említést a Szovjetunió­val szemben táplált ellensé­ges érzület konkrét és igen sokféle jugoszláviai megnyil­vánulásáról. Ilyen álláspontra helyezkedve, Tito elnök . sza­vai szerint valóban „megre­kedhetünk a rendezésben a félúton és újabb kételkedést ébreszthetünk a népben.” Tito elnöknek az a tétele tehát, hogy az egyik fél „el­titkolja a tényeket saját né­pe elől”, nem felel meg a valóságnak. Ez a helyzet a történelmi tények, terén. De nem ez a legfontosabb. Mindazoknak, akik nem hát­rafelé, hanem előretekinte­nek, mindazoknak, akik való­ban szilárd és baráti kapcso­latokat akarnak Jugoszlávia és a Szovjetunió között, fon­tos továbbfejleszteniök a kap­csolatok rendezése terén el­ért eredményeket és biztpsíta- nrok az egykori ellenséges érzület kiküszöbölését. — A Szovjetunió, határozottan amellett foglal állást, hogy teljesen szüntessék meg az ellenségeskedést, és a kapcso­latokat építsék ki a barátság ős a kölcsönös megbecsülés szellemében. A Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya ren­dezésének a béke megszilár­dítása vonalán és a nemzeti függetlenség elveinélc betar­tása vonalán tett erőfeszíté­sek összehangolásának alapján kell nyugodnia. Akkor nem reked meg a dolog félúton, hanem sikeresen halad elörg. Jugoszlávia és a Szovjet­unió viszonyának rendezése kétségkívül népeink érdekeit, a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításának ügyét szolgálja. Ennek kap­csán azonban szem előtt ke l tartani, hogy e viszony ren­dezése nem kizárólag a Szov­jetuniótól, hanem nem cseké­lyebb mértékben magától Ju­goszláviáitól is függ. A Szovjetuniónak, mint ez köztudomású, szilárdan az az álláspontja, hogy minden ál­lamnak joga van tetszés sze­rinti bel- és külpolitikai irány­vonalat követni. A Szovjet­unióban senki nem szándé­kozik a szovjet-jugoszláv vi­szony rendezése terén elért sikereket azzal „magyarázni”, hogy a jugoszláv vezetők most. „felismerték tévedéseiket”, vagypedig „Igyekszenek meg­javulná.“ Egy dolog elvitathatatlan: a kapcsolatok megjavítása a Ba'kán és egész Európa bé­kéjének megszilárdításét szol­gálja. Különösen fontos és nagy- jelentőségű a Szovjetunió és Jug': zlávia erőfeszítéseinek összehangolása a béke és a nemzetközi biztonság biztosí­tásában. Nézetünk szerint nimdenekelőtt erre kell irá­nyulnia annak az ,.aktív együttélésnek”, amelyről Tito elnök beszélt. Ebben a vonat­kozásban óriási kiaknázatlan munkaterület van. A sorsoláson 76.606 kötvény számot húznak majd ki össze­sen harmincmillió *>97.400 fo­rint értékű nyereménnyel. —< Ezenkívül 450.520 kötvényt névértékben váltanak vissza ■85 millió 960 ezer forint ősz" szegbén. Ezúttal már vala­mennyi kötvénytulajdonos visszakapja az ötéves terv- kölcsönre jegyzett pénzét. ról. NEMZETKÖZI SZEMLE uralkodó körök ideges félle­Vendroux javaslata kenysége a török-iraki szerző­dés tetőaió hozása miatt. Ugyanakkor a Saar-kérdés Eris almája miatt a hivatalos francia-nyugatnémet viszony fagypont alá süllyedt, Angliá­ban pedig a Bevan személye körüli harcban felfakadt a munkáspárt immár több mint két év óta érlelődő válsága, s ez a válság végső elemzésben túlmutat az Angol Munkás­párt politikai keretein. Helytelen lenne az ellenté­teknek ebből a soktűzű izzá­sából a reálisnál többet kö­vetkeztetni. Legalább olyan helytelen lenne azonban, ha egyszerűen elsiklainámk felet­tük. Saar-vidékre vonatkozó kö- vetelését. Könnyű elképzelni, milyen hatást váltottak ki ezek Fran­ciaországban. A ratifikálási vita előtt álló köztársasági ta­nács tagjainak már úgyis főtt a fejük, hogyan húzhatnék el a döntést. Most azután a Saar- probléma kiéleződése megad­ta a lehetőséget ys legalább is kibúvót nyújt azoknak is, akik osztály- és párt megkö­töttségük következtében nem akarnak, vagy nem mernek nyíltan a párizsi és londoni szerződések egésze ellen sza­vazni. Jacques Vendroux (de Gaul­le tábornok sógora) köztársa­sági szocialista képv»se!ő „sür­gős megvitatás“ céljából a hét elején határozati javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés el­nöksége elé. A javaslat felké­ri a kormányt, hogy függessze fel a párizsi egyezmények ratí fiikációs vitáját mindaddig, amíg az Egyesült Államok és Nagybritannia kormánya fél­reérthetetlenül nem cáfolja meg a Franciaországgal szem­beni amerikai és angol szán­dékok német értelmezését, ab­ban a tekintetben, hogy a Saar-kérdést miként rende­zik majd a békeszerződés alá­írásakor. Ezzel csaknem egy időben a köztársasági tanács ipari termelési bizottsága egy­hangúlag módosító javaslatot fogadott el arról, hogy a pá­rizsi és londoni háborús szer­ződések ismét kerüljenek visz- sza a nemzetgyűlés elé és má­sodik olvasásban . kezdődjék újra a ratifikációs vita. Mindez ismét kérdésessé tet­te az egyszer már elintézett- nek tekintett párizsi .szerződé­sek ügyét. Nem tudni persze, hogy a nemzetgyűlés és a köz- társasági tanács burzsoá több­sége él-e majd az említett módszerekkel. Nem érdemes jósolgatni. Annyi bizonyosnak A munkáspárt válsága Az angol munkáspárt több mint két év óta érlelődő bel­ső válsága a végső kirobba­nás előtt áll, amit pedig köny- nyen a párt kettészakadása követhet. A válság gyökere a jobboldali pártvezetés és a munkáspárti tömegek egyre át hidalhatatlanabb ellentétében rejlik. Bevannak, az úgyneve­zett balszámy vezetőjének a pártvezetőséggel folytatott har­ca ennek csupán megnyilvá­nulási formája. Ez az ellen­tét a múlt év őszén a scar- boroughi konferencia idején a német kérdésben mutatkozott meg a legélesebben, amikor a pártvezetés már csak nyílt csa­lással tudott minimális szó­többséget biztosítani a remi- litarizálást támogató javasla­tának. A jelenlegi ellentétek a hidrogénbomba kérdésében csaptaik a felszínre. Mint is­meretes; nemrégiDen a kor­mány fegyverkezési program­jának alsóházi vitája során körülbelül hetven munkás- oárti képviselő — köztük Be­van — a munkáspárt hivata­los határozati javaslatánál tartózkodott a szavazástól. A pártvezetőség javaslata lénye­gében támogatta az angliai hidrogénbomba gyártásról hozott kormányhatározatot. A munkáspárti tömegek kő­zet-elésének látszólagos kíelé- ítésére és ezz“1 Bevan elszi- -uelésére. a p’ “lés most új manőverbe kezűt tt. Március látszik, hogy a közsárasági ta­nács tagjai — köztük nagyon sok polgármester, vagy a pol­gármesterektől függő személy — az általános franciaországi hangulat hatása alatt és a közelgő járási és megyei vá­lasztásokra való tekintettel na­gyon szívesen lépne rá erre az útra. „A német felfegyverzés hí­vei néhány nappal ezelőtt még úgy vélték, — írja az említet­tekkel összefüggésben az Ob- servateur című párizsi polgári hetilap — hogy zsebükben van a ratifikáció. Most azon­ban úgy látszik a dolog még egyáltalán nincs elintézve.“ 7-én határozati javaslatot ter­jesztettek elő a parlamentben. Ebben felhívták az angol kor­mányt, kezdjen haladéktala­nul tárgyalásokat a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kormányával, hogy megszer­vezzék a három kormányfő találkozóját „a nemzetközi fe­szültség enyhítése és az ENSz közbejöttével végrehajtandó hatékony leszerelés előkészí­tése céljából." A határozati javaslat meg­tévesztő szándéka világos, hi­szen az alapproblémát jelentő német kérdésről hallgat, s az „általános leszerelésről” szóló kijelentései nyilvánvalóan de­magógok, ha a pártvezetés idézett alsóházi állásfoglalásá­ra gondolunk. A javaslattal párhuzamosan a párt parla­menti vezetősége Bevannak a pártból való kizárását indít­ványozta. A párt jobboldali irányítói nyilván úgy vélik, hogy március 7-i javaslatuk­kal „ki fogják a szelet” Be­van vitorláiból, s Be van t meg tudják fosztani a munkáspárti tömegek jelentős részének tá­mogatásától. Semmi valószínűsége sincs azonban annak, hogy Attlee, Morrison és Gaitskéll bármi­féle trükkel meg tudja szün­tetni a tényleges, a munkás­párti tömegek lelkében már meglévő páriszakadást. Korolovszky Lajos Március 20-án, Budapesten tartják az ötéves Tervköicsön utolsó sorsolását > X K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom