Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)
1955-03-09 / 57. szám
TOLNAI NAPLÓ mic pmrn&am ecvtíül inr/a MAI SZAMBÁN: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól. (1—2. o.) — Termelőszövetkezeteink életéből. (3. o.) — Székely népművészeti ankét Konyhádon. (4. o.) — A Tolnai Napló postájából. (4, o.) AZ M 0P “ TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5ÄGA'NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA. 1955 MÁRCIUS 9 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól ÍA határozatot a Központi Vezetőség egyhangúlag togadta el) I. Hazánk felszabadításának 10. évfordulóján dolgozó népünk méltán tekint vissza jogos büszkeséggel az eltelt tíz év alatt kivívott hatalmas, történelmi jelentőségű sikereire. Ez idő alatt a nuinkás- o3'4tály, pártunk vezetésével, meghódította a hatalmat, s szövetségben a dolgozó paraszt sággal, kéz a kézben a néphez hű értelmiséggel, megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását iiazánkban. A hároméves terv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosításban, a nehézipar, — s annak szíve, a gépipar — fejlesztésében. A dolgozó parasztság egyrésze rálépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára. Az elmúlt tíz év alatt gyökeresen megváltoztak dolgozó népünk anyagi, kulturális, szociális viszonyai, pártunk helyes politikájának végrehajtása, a dolgozó nép, s mindenekelőtt a munkásosztály önfeláldozó munkája révén. Az elmúlt tíz évben a dolgozó népnek a szocializmus építésében elért sikerei igazolják pártunk politikájának helyességét. Pártunk a szocializmus felépítéséért vívott harcában hibákat is elkövetett. 1951-től kezdve a szocialista iparnak lehetőségeinket, gazdasági adottságainkat meghaladó Ütemű fejlesztésére vett irányt, a termelőszövetkezetek fejlesztésében nem volt elég tekintettel — egyes esetekben — az önkéntesség elvére, s nem fordította a szükséges figyelmet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési tartalékainak mozgósítására. 1953. júniusában pártunk Központi Vezetősége meg vizsgálta országunk helyzetét s bátor bírálattal és önbírálattal a szocializmus építésében elkövetett hibákat, feltárta s kidolgozta a hibák kiküszöbölésére szolgáló intézkedéseiket. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozatai teljesen helyeseknek bizonyultak. De e helyes határozatok végrehajtásáért vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyesek opportunista, antimarxista módon eltorzították, adni káros jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajláshoz vezetett. Ennek következtében népi demokráciánk gazdasági és politikai helyzetében nehány nyugtalanító jelenség mutatkozik. Ezerkilencszázötvennégyben az ipari termelés egyes területein elért eredmények ellenére is, alapjában véve egyhelyben topog (a minisztériumi Ipar termelése 1954-ben 0.3 százalékkal emelkedett, a nehéz iparé 3.1 százalékkal csökkent) a munka termelékenysége a legtöbb iparágban csökkent és a termékek önköltsége növekedett, a munkafegyelem meg lazult, a mezőgazdaság árutermelése 1954-ben kedvezőtlenül alakult. Bér a növénytermelés és állattenyésztés egyes ágazataiban jelentős eredmények születtek, az elmúlt évben kevesebb kenyérgabona termett, mint 1953-ban. Nem növekedett a szarvasmarhaéllo- mány. A mezőgazdaság beeyüj tési tervét a döntő cikkeidben nem teljesítette, holott erre megvolt és megvan minden reális lehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jövedelem alakulására is, amely 1953- hoz képest csökkent. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja. hogy népgazdaságunk helyzetének ilyen alakulása következtében a dolgozók meg növekedett életszínvonala (1954-ben az egy keresőre eső reálbér 15 százalékkal, a parasztság reáljövedelme íredig még nagyobb mértékben növekedett) nem a termelés állandó növekedésének, — a munka termelékenysége emelkedésének és az önköltség csökkenésének szilárd a'apján. hanem főképpen az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra fordított eszközök csökkentésén nyugszik. Az életszínvonal emelkedése nem nyugszik tartós. szilárd alapokon, mivel országunk gazdasági erői az utóbbi időben nem fejlődtek kielégítően. A népgazdaságunk helyzetében megmutatkozó komoly nehézségek oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy az utóbbi időben, 1953 júniusa óta, olyan jobboldali, antimarxista, párta!'enes, opportunista nézetek terjedtek el a nártban. az államapparátusban, s más területeken, ame- ’yeknek hatására iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állampolgári fegyelem. A Központi Vezetőség meg- állapítia. hogy az 1953. júniusi központi vezetőségi ülésen hozott határozatok helyesek voltak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. pártkongresszus határozataival együtt pártunk politikájának na is alapját képezik. Ezen határozatok szellemében pártunk változatlanul fc célkitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének következetes emelését, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista bővített újratermelés és a munka termelékenységének növekedése álapján. Pártunk e fő célkitűzése mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista 'pár, s a mezőgazdaság fejlesztése alapján biztosítható. Pártunk tovább folytatja a mezőgazdaság szocialista átépítésének, a termelőszövetkezetek fejlesztésének politiká- 'át, az önkéntesség alapján. Emellett továbbra is biztosítsa az egyénileg gazdálkodó tolgozó parasztság támogatását, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, hogy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb árutermelést érjenek el. Változatlanul é vényesek a kollektív vezeték megteremtése érdekében s a kommunista bírálat, önbírálat, valamint az állami törvényesség biztosítására hozott határozatok. II. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megállapítja, hogy pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a megnövekedett jobboldali veszély képezi főakadályát. Ezért a párt főfeladata e káros jobboldali nézetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hoey pártunk helyes irányvonal., politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életünk minden területén teljes mértékben ér. vényesüljön, állandóan erősödjön a munkás osztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése mellett. E káros jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg: Mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében. Pártunk 1953. júniusi határozatai, a III. pártkongresszus határozata s más fontos párthatározatok világosan leszögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás, hogy a termelő- eszközök termelésének e'sőd- ’egességét biztosítani kell. Pártunk 1953 júniusi határozata alapján szükségessé vált népgazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazdaságunkban az arányosságot. Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdaság elmaradottságát meg keli szüntetni, hogy biztosítani kell mezőgazdaságunk gyorsabb fejlesztését, korszerű színvonalra való eme lését, növelni kell a mezőgazdasági termelést és ezenbelül különösen a mezőgazdaság áruterme'ését. Az átcsoportosítás továbbá azt célozta, hogy nüvc’ni kell a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését, a közszükségleti cikkek gyártását. Pártunk immár közel két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket árt el, amit a kiskereskedelem növekvő áruforgalma, valamint népünk életszínvonalának emelkedése bizonyít. 1953 júniusa előtt a túlságosan gyorsütemű iparosítás, a mező- gazdaság elmaradása akadályozta népgazdaságunk helyes fejlődését, ma azonban egész népgazdaságunk egészséges előrehaladását, a szocializmus sikere^ építését, népünk jó’éte következetes emelésének szi- ’árd. tartós alapokra való helyezését iparunk termelésének pangása, a nehézipari ’erme’és visszaesése fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben, a oárt helyes politikai vonalától eltérő, jobboldali, opportunista elhajlás bontakozott ki a szocialista iparosítás kérdésében. E jobboldali, antimarxista elhajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg: a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jelentkeztek és olyan nézetek kezdtek tér. jedni, melyek tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét. Ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali, opportunista politika győzedelmeskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná visz- sz.a, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság, s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csők kenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árait csökkenéséhez, hanem azok elkerülhetetlen emeléséhez vezetne. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődlek, gépekre, mind korszerűbb technikára van szükség. Csak«: a gépesítés útján biztosítható a mezőgazdasag *«Wcial!gta átépítése és a mezőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése néLkiik A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése ellen fellépő és jelentőségét llebecsülő jobboldali álláspont ezért ellentétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség alapvető érdekeivel. Érvényrejut- tatása megakadályozná népgazdaságunk korszerű fejlődését és lehetetlenné tenné dolgozó népünk életszínvonalának következetes emelését. Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességének lenini—sztálini elvéről lemondanak, helyességét tagadják — a munkásosztály vezetőszerc- pe tagadásának útjára térnek. Tudvalévő, hogy a munkásosztály politikai vezeíőszere- pe nő és erősödik az ipar. a nehézipar fejlődésével. Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése ellen foglalnak állást — akarva, nem akarva — lényegében aláássak a népgazdaság továbbfejlődését és épülő szocialista hazánk védelmi képességét veszélyeztetik népünk kivívott szabadságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani. hogy következetesen javuljon népünk élete, hanem nem kevésbé azt is. hogy népünk szebb, boldogabb életét minden kiiiső és belső veszély ellen megvédjük. Ezért szükséges, hogy pártunk és kormányunk. figyelembe vévé az élesedő nemzetközi helyzetet, nagyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehézipar állandó fejlesztése nélkül szintén elképzelhetetlen! A szocialista iparosítással kapcsolatos jobboldali nézetek nemcsak abban jutnak kifejezésre, hogy hirdetőik elvetik a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét, hanem abban is, hogy lebecsülik a termelés a termelékenység állandó növekedésének. valamint az ön költség állandó csökkentesének szerepét és jelentőségei, ez veszedelmes demagógia, a nép megtévesztése. „A munka termelékenysége — mutatott rá Lenin —, ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából". (Lenin művek 29. köt. 435. oldal.) Leninnek ezt az alapvető tanítását szem elől tévesztve. Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hibát, hogy elfeledkezett erről, a szocializmus győzelme szempontjából legfontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres emelésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni é:i fellendíteni gazdaságát, ami nélkül a dolgozók árszínvonalának felemeléséről tett összes ígéretek megalapozatlanok és üresek, s a dolgozók félrevezetését jelentik. E jobboldali nézetek vallói emlegetik az életszínvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében, sőt burkolt formában ellene lépnek fel. Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája. ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről-évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nera csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonalemelkedésről még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni, valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése! A növekvő jólét a bővített újratermelésből és annak réven a szocialista felhalmozásból fakad. A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé. A párt helyes politikája biztosítja hazánk gazdasági megerősödését és népünk jólétének állandó növelését, ezzel szemben a párt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesülése aláásná hazánk megerősödését és végső következményként népünket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza. A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visszautasítja pártunk szocialista iparosítási politikájának e jobboldali antimarxista eltorzítását. III. Különösen nagy kárt okoztak azo;, a niarxi?;mus-!eninizmustól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben jelentkeztek. Pártunkban egyesek helytelenül értelmezik a munkás-paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkásosztály vezet. Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegényparasztságra, nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkeznek a munkásosztály vezető szerepéről és a munkás-paraszt szövetség céljáról: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése h‘obfosztaná e szövetséget osztályharcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna. Pártunk Központi Vezetőségé ieszögezi, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését — azonban csak a szegényparaszlság- ra támaszkodva és a kulákság e'leu harcolva, a munkásosztály vezetése alatt lehet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Újra feléledtek, sőt egyes elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a marxizmus által inár régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is. amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között a bővített újratermelés a jellemző. E hamis tételből — és ehhez hasonlókból — kiindulva egyesek tagadni kezdték a mező- gazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét, s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgalom elgán- csolására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet a termelőszö vetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké. Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett a szegény- és középparaszlok zöme magas jólétet érhet el és hogy a sok százezer egyéni parasztgazdaságból álló mezőgazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is virágzóvá és élenjáróvá lehet, becsapják a dolgozó parasztságot. A dolgozó parasztságnak — mind a szegény, mind a középparasztnak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magasszínvonalú mező- gazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki észszerűen a fejlett mezőgazdasági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges mértékben a mezőgazda- sági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megköny nyíti a dolgozó parasztság munkáját. Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését fontos feladatnak tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátjait, szükségesnek tartja, hogy az önkéntes ség lenini elvét betartva, párt- és állami szerveink sokoldalú politikai gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglévő termelőszövetkezetek termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogá- sa: meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakul janak. A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra alkalmasak, hogy lassítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem arra is, hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát. El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraiztok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák. A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniok azért is, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb kizsákmányolói. akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették ae egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kulákságróU szem elől tévesztették azt, hogy a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kis(Folytatás a 2, oldalon) \
