Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-03 / 28. szám

2 NAPLÓ 1955 FEBRUAR 3 Másodszor is leszavazták a francia kormányt Párizs (MTI): Huszonnégy óra leforgása alatt, kedden dél után a francia kormányt má­sodízben szavazták le a nem­zetgyűlés költségvetési vitája során, méghozzá ez alkalom­mal 580 szavazattal 34 elle­nében. Csupán a miniszterek és az államtitkárok szavaztak a kormány mellett. A keddi szavazásra a köz- tisztviselők fizetésrendezésé­nek résztletkérdése folyamán került sor, s a nemzetgyűlés óriási többsége úgy döntött, hogy a javaslatot alaposabb ki dolgozás végett visszaküldi a kormányhoz. A vita során Kéné Lamps kommunista képviselő követel­te, hogy függesszék fel a pénzügyminisztérium egész költségvetésének vitáját, s a kormány a tisztviselők és a nyugdíjasok kérdésében nyújt­son be jobban kidolgozott ter­veket a nemzetgyűlésnek. Az MRP részéről Cayeux képviselő hasonló természetű de sokkal enyhébben megfogal mázott halasztó javaslatot ter­jesztett be. A nemzetgyűlés rövid vita után 238 szavazattal a kom­munista, haladó, szocialista és néhány radikális képviselő 220 szavazata ellenében elvetette René, Lamps indítványát, vi­szont rögtön utána 580 szava­zattal 34 ellenében elfogadta a Cayeux-féle javaslatot. Parlamenti körökben a sza­vazás eredményét a kormány újabb kudarcának minősítik. Neues Deutschland: Sztálingrád komoly intelem az „erőpolitika44 híveinek Berlin (MTI): A szovjet har­cosok 12 évvel ezelőtt, 1953 február 2-án a sztálingrádi „katlanban” kapitulációra kényszerítették Hitler 6. had­seregének, a német fasiszták válogatott csapatainak marad­ványait. A hitleri Németország 330.000 főt számláló, kiválóan felszerelt hadseregcsoportja el­pusztult. A sztálingrádi csata után 91.000 német katona és tiszt került fogságba. A csa­tateret a fss’szta- agressziós hadsereg 147.000 tisztjének és katonájának holtteste borítot­ta. A hadtörténelem legna­gyobb csatája a ■ betolakodott német fasiszták megsemmisítő vereségével végződött és ezzel egyszersmindenkorra szerte­foszlott a hitleri hadigépezet legyőzhetetlenségéről költött dajkamese. A német demokratikus sajtó az évforduló alkalmából mél­tatja a szovjet csapatok nagy­szerű sztálingrádi győzelmének történelmi jelentőségét. A Neues Deutschland cikkében I megállapítja: a hitleri imperia- | listák szerepét az amerikai í imperialisták vették át. Világ- j uralmi törekvéseik megvalósí- ' tása érdekében ők is azt a módszert, az „erő politikáját” alkalmazzák, amelyhez annak­idején Hitlerék folyamodtak. Sztálingrád ezért komoly inte­lem mindazok számára, akik „erőpolitikát” folytatnak, vagy hisznek benne. A Román Népköztársaság életéből A Hunedoara-i „Oh. Gheorghiu-Dej” ko­hászati művek öntö­déjében. C!:T»reb?M és Eden felszó­lalása a nemzetközösségi miniszterelnökök értekezletén London,(TASZSZ). A Reuter hírügynökség jelentése szerint a brit nemz&tiközö&ség minisz­terelnökeinek értekezletén feb­ruár elsején másodszor felszó­lalt Churchill és Eden. Január 31-i felszólalásuk arra irányult, hogy rrie,g,szei:ezzék az értekez_ let résztvevőinek támogatását az angol kormánynak a taj­vani kérdésben elfoglalt ál­láspontjához. Február elsejei felszólalásá­ban Churchill és Eden Ang­liának a Nyugat-Németország újra,felfegyverzésére és . ag­resszív katonai tömbökre való bevonáséra irányuló politiká­ját próbálta igazolni. Chur­chill és Eden azt állította, hogy a párizsi egyezmények jóváhagyása a legfontosabb dolog a nyugati hatalmak po­litikája szempontjából. Száztizenhat kilós vizát fogtak A napokban az ercsi „Ság- váiri Endre“ halászati termelő- szövetkezet a Dunán 263 centi méter hosszú, 116 kilós vizát fogott. A ritka példány t a a Haltenyésztési Kutató Inté­zet munkatársai vizsgálják, bőrét a mezőgazdasági mú­zeumban preparálják. ULEÓLDI a ÍREK NEWYORK A Congressional Record c. hivatalos kongTesszusi közlöny január 28-i száma húsz olda­lon át idézi azokat a levele­ket és táviratokat, amelyeket az Oregon állambeli független Morse szenátor kapott. Morse szembeszállt az Egyesült Ál­lamok agresszív távol-keleti politikájával és azon kong­resszusi határozat ellen sza­vazott, amely az Egyesült Ál­lamoknak (lehetőséget nyújt, hogy katonai erőkkel beavat­kozzék a kínai belügyekbe. „Engedjék meg a kínaiak­nak, hegy maguk oldják m:g saját problémáikat“ — írja a california-állambeli Estolle Brisker. „Szegüljön szembe továbbra is nevünkben kormányunk há­borús politikájával!“ — írta táviratában Mariéi Davis és Rüssel Davis (NeVv Jersey ál­lam, Newark,). DELHI A Press Trust of India hír- ügynökség jelentése szerint Bangalorban megnyílt a béké­ért és az ázsiai szolidaritásért harcoló indiai országos kon- resszus .amelyen mintegy négy száz külött vesz részt. A kong­resszust dr. Kumaraypa, a Bé­ke Világtanács tagja nyitotta meg. PHENJAN A phenjani rádió a délko­1 reai sajtóra hivatkozva beszá­Vissza Hitlerhez... mól arról a zűrzavarról, amely a délkoreai uralkodó klikk bot rányos üzelmeinek leleplezése következtében támadt a liszin- manisták táborában. A Tongjang Tonszin délko­reai hírügynökség jelentése szerint a délkoreai nemzetgyű­lés ellenzéki köreiben nagy felháborodást idézett elő |Li Szín Maiinak az a döntése, hogy nagyobb rizsmennyiséget szállítanak ki az országból. 'Köztudomású, ihogy Dél-Ko- rca lakosságának többsége éhezni kénytelen. A Tongjang Tonszin hírügynökség, rámu­tatva Li Szin Man intézkedé­sének hátterére, megjegyzi, hogy ilymódon akar áremelke­dést elérni a délkoréai piacot elárasztó amerikai „árufelesle­geknél.“ Amint a Sze Szén Giu, a délkoreai nemzetgyűlés képvi­selője kijelentette, a rizs-ex­porton az amerikaiak mellett Li Szin Man és legközelebbi cinkosai is nyerészkedni akar­nak. Sze Szén Giu szerint Li Szin Man ilyesfajta üzleteken több mint tíz millió dollárt keres és ezt az összeget po'i- tikai céljaira akarja felhasz­nálni. KOPENHÄGA Mint Rejkjavifcból jelentik, az ország amerikai megszál­lása elleni harc izlandi bizottsá ga összegezte annak az aláírás gyűjtő mozgalomnak várható eredményeit,, amely az ameri­kaiakkal kötött szerződés fel­bontását követeli. E szerződés szerint az Egyesült Államok­nak hadi támaszpontjai lehet­nek Izlandiban. Noha még nem ért véget áz aláírásgyűjtés, sok aláírást tartalmazó top még nem jutott el a bizottság­hoz — megállapították, hegy az előzetes adatok szerint íz- land falusi lakosságának 70— 80 százaléka aláírta a fenti követelést. Az ország számos neves közéleti személyisége is támogatta az aláírásgyűjtő mozgalmat. NEWYORK A NewYork Héráid Tribüné közölte Matusow-nak, a „Kor­mány szolgálatában álló besú­gónak“ a nyilatkozatát, amely ben beismeri, hogy a bíróság előtt hamis vallomást tett, ami az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja 13 vezetőjének el­ítélését eredményezte. Ez a tény újból bizonyítja, hogy az Egyesült Államokban vádakat koholnak a Kommu­nista Párt vezetői ellen. Egy­úttal azt is bizonyítja, milyen aljas eszközökhöz folyamod­nak bizonyos amerikai körök, hogy elfojtsák a haladó moz­galmai. WASHINGTON Az AFP hírügynökség je­lenti, hogy az amerikai sze­nátus 82 szavazattal egy elle­nében (William Lange köztár­sasági párti szenátor) ratifikálj ta a délkeletázsiai paktumot (SEATO). Mansfeld demokra- tapárti szenátor ezzel kapcso­latban utalt arra, hogy a ma- nilai jegyzőkönyvek értelmé­ben Laosz, Kambodzsa és Dél- Váetnam a SEATO „védelme“ alatt álL A szenátornak ez a kijelentése nyílt beismerése annak, hogy az Egyesült Ál­lamok semmibeveszi a genfi egyezményt. Gaesti község álla­mi gazdaságának ba­romfitelep« (Pitestl tartomány) A RNK Akadémiá­jának könyvtárában. A bukaresti zsidó tannyelvű iskolában. A gyermekek gyor­san megtanulják az ábécét. Az indonéziai áradás Dzsaikarta (TASZSZ). A . víz van. Az elárasztott vidé- isajtó közli, (hogy Szumátra I kék lakói ezerszám hajléktala- sziget középső részén nagy ár- j nul maradtak. Hollywood szenzációt hajhász Irta: V. SZILANTYEV Wilhelm Grewe professzor, a nyugatnémet kormány jogi tanácsadója nemrég rádióbe­szédben közölte, hogy a bonni hatóságok legalább 16 külön­féle katonai törvényt szándé­kozlak hatálybaléptetni. A bonni kormány sajtószolgála­tának közlönyében a profesz- szor részletesebben megmagya­rázta kijelentését. Kiderült, hogy például ténylegesekből álló alakulatok. felállításáról, az általános hadkötelezettség bevezetéséről, a haditermelés engedélyezéséről, o „rendkívü­li állapot” kihirdetéséről ké­szül törvény, továbbá katonai büntető-törvénykönyvet dolgoz nak ki. Ehhez, csak annyit teszünk még hozzá, hogy, mint Grewe professzor is közölte, a pári­zsi egyezmények ratifikálása után a szövetségi köztársaság lakosságát efféle törvények „egész halmazával" fogják majd boldogítani. Áz érvényben lévő törvények nem elégítik ki a bonni re- vansisztákat. Láthatóan azért nem, mert ha formálisan is, de elismernek egyes demokra­tikus szabadságjogokat és nyomukban fellelhető bennük Németország békeszerető or­szággá való változtatásának szándéka. A Ruhr-vidék egyik gazdája Hermann Reisch, a Hanielkonszern vezérigazgató­ja követeli, hogy vizsgálják fe­lül azokat a törvényeket, ame­lyeket „akkor hoztak, amikor az államhatalom még nem szilárdult meg...” Ez persze mellébeszélés. Valójában a re- vansizmus és a militarizmus felélesztéséről van szó. Akiknek nincsenek gazdag szülei... Az egyik amerikai folyóirat nemrégen közölte Mitchellnek, az Egyesült Államok munka­ügyi miniszterének az ameri­kai ifjúsághoz intézett nyílt levelét. A miniszter levelében arra szólítja fel az amerikai fiatalokat, hogy „jól gondolják meg a dolgot: térjenek vissza az iskolákba”. Mi késztette a minisztert ár­ra, hogy ilyen felhívással for­duljon az amerikai ifjúsághoz? A ,,School Life” című ameri kai folyóirat rámutat arra, hogy a nemzet egyik legsúlyo­sabb problémája a képzett szakembereic fenyegető hiánya, minthogy az elemi- és közép­iskolák tanulói, nem is szól­va a főiskolai hallgatókról, ab­bahagyják tanulmányaikat. A középiskolások és az egyetemi hallgatók fele lemorzsolódik. ’ Talán nem akar tanulni az ifjúság? Dehogy nem! Csak nem győzik a szülők anyagiak­kal. Mint nemrégen a „Stu­dent Mirror” című folyóirat megírta, az „olcsó” egyeteme­ken évi ezer dollárt, a ma­gánfőiskolákon pedig körülbe­lül kétezer dollárt tesznek ki- a tanulmányi költségek. Ekko ra összeget pedig nem tud elő­teremteni az a fiatal amerikai, akinek nincsenek gazdag szü­lei. A nagy hollywoodi filmcég tulajdo­^“íosa szemmelláthatóan elégedett az új forgatókönyvvel. Lomhán elnyúlt karosszékében, lábát az íróasztalon pi­hentette. A rendező az első rész utolsó jelenetét olvasta fel: „A hajsza tovább folyik. A rendőrök feltörik a kupé ajtaját, amelyben el­rejtőzött a „Fekete halál“ nevű ban­dita. Lövések hallatszanak ... Az ex- pressvonat veszett gyorsasággal száguld a hídon. Hirtelen a kocsi ablakából egy ember ugrik ki, a levegőben szaltózva zuhan a híd vaspillérei mellett... El­telik egy másodperc, kettő, három ... a bandita eltűnik az örvénylő folyó­ban.“ — Remek! — kiáltott fel a főnök. — Felborzolja az idegeket. De vajon ki ugrik majd a vonatból a folyóba? — Senki, uram. — válaszolt a ren­dező. —. Operatőreink egy bábot fognak levenni, amelyet az expressvonat ab­lakából kidobnak. Megszokott film- trükk ez. — Báb! — vágott szavába a főnök. — Ebből már elegem van. Szenzá'ció, fiam, arra van szükség! Különben egy lökhajtásos repülőgép gyorsaságával megyünk tönkre ... Elő embernek kell kiugornia, nem pedig bábnak. Érti? Ki alakítja . a, „Fekete halált“-t? — Bob White, uram. — Az elkér egy milliót. Találni kell méltányos árért valamilyen gengszert, vagy elítéltet, — Azok sem kérnek kevesebbet. A főnök, levette lábát az asztalról, s a fiókokban kezdett kutatni. Fényképeket vett elő és kettőt átnyújtott a rende­zőnek. A képek félmeztelen embereket ábrázoltak, akik hatalmas köveket vonszoltak a földön. — Ha nem tévedek, uram — mondta a rendező, — ezek a „Fáraók fölélje" című új film felvételei, amelyet Holly­wood számára készít Hoggs kolléga. A Cheops-piramis építésénél a tömegje­lenetek ... A főnök még egy fényképet mutatott: hullákhoz hasonló egyiptomiak feküd­tek ott egymás hegyén-hátán. — Ez is ugyanaz, uram. A történe­lem szerint Cheops piramis húsz esz­tendeig épült. Az építkezéseken állan­dóan 100.000 egyiptomi dolgozott. Úgy hulltak az emberek, mint a legyek. Éhség és betegség pusztította őket. Ki­váló kép! Remek munkát végeztek a kulissza-rendezők. em volt szükség rájuk — neve­tett a főnök. — A tömegjele­neteket ugyanazon a helyen vették fel a sivatagban, ahol sokezer évvel ezelőtt a piramist emelték. A derék Hoggs körülbelül tízezer helyi lakost fogadott fel erre a célra. Semmi film- trükk nincs benne! Az egyiptomiak, mint hajdan, kötelekkel húzták a követ. A homokvihar a földre döntötte a jele­net szereplőit, napszúrástól is sokan estek össze. Hoggsnak speciális „kórhá­zat" kellett berendeznie. Felállított egy sátrat, legalább azok számára, akik napszúrást kaptak. De úgylátszik _ túl sokan voltak. Innen való az a felvétel, amelyet mellesleg’ lapunk fotóriportere készített reklám céljából. — Most már tudom, mire gondol, főnök, — motyogta a rendező. Következő nap repülőgépen Pakisz­tánba utazott. Néhány óra múlva a la- horei börtön kapujánál állt. Pillanatok alatt túl volt a szükséges formaságokon, s már be is lépett egy elítélt cellájába. Röviden elmondta jövetele célját. — Semmit sem kockáztat! — bizony­gatta a rendező a gonosztevőnek. — Motorcsónakok kimentik a folyóból. A rádióriporterek tudósításokat fognak közölni az ugrásról. A lapokban megje­lenik a fényképe. Az amerikai nők bál­ványozni fogják. ígérem, hogy amerikai menyasszonyt szerzek magának. — Szőkét vagy barnát? — vigyorgott az elítélt. — Amilyenre gusztusa van. A pénz miatt se nyugtalankodjék, ötvenezer rúpia csinos összeg! Megegyeztünk? — Háromszorosát! — kiáltotta a go­nosztevő.— Meg egy barnát!... És sző­két is... Néhány nap múlva a „Times of In­dia“ című lapban az alábbi közlemény jelent meg: „Egy amerikai filmtársaság Zartadzs pakisztáni lakosnak, akit a helyi hatóságok halálra ítéltek, filmfel­vételre tett ajánlatot. Zartadzsnak az Indus folyó hídján teljes sebességgel átrobogó' vonatból kell kiugrania. A társaság 120.000 rúpiát és amerikai menyasszonyt ajánlott «fel neki ezért. A gonosztevő azzal a kikötéssel egye­zett bele a szerződés aláírásába, ha az ugrás után a halálos ítéletet megsem­misítik“. Normális ember előtt hihetetlennek tűnik fel, amit a „Times of India“ kö­zöl. Pedig minden megtörtént s a már említett egyiptomi felvételeket nemrég közölte a „Life“ című amerikai folyó­irat. Ezekután feltehető a kérdés: gengszterek gyártanak filmet az Egye­sült Államokban, vagy pedig az ame­rikai film gyártja a gengsztereket. M;"^kettő igaz. S í umphrey amerikai demokrata sze- nátor milliomos honfitársait kalózokhoz hasonlította. • — A modern kalózok — jelentette ki — mohón fosz­togatják a közvagyont és ép úgy járnak el, mint a régi idők kalózai, csak éppen a dollár jelével cserélték fel kalózlobo­gójukon a vicsorgó ha.álfőt. Hozzájuk képest a régi híres angol kalózok holmi jótékonysági egylet tagjainak tűnnek. A szenátor úr, ezúttal fején találta a szöget. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom