Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-20 / 43. szám
2 NAPLÓ 1955 FEBRUAR 20 Ifiúsnaunk nevelésének kérdésedről Válasz Kertész Károly elvíárs február 6-án megjelent cikkére EGYETÉRTEK Kertész eüvtárs megállapításaival, hogy ifjúságuinlk nevelésével, (különösen erkölcsi nevelésével még mindig bajok vannak. Ifjúságunk erkölcsi fejlődése nem egyenes vonalú, ismétlem fellépnek visszatérő .hibák, melyeket nem tudunk megszüntetni. Egyetértek Kertész elvtárs megállapításaival! abban is, hogy elsősorban a DlSZ-szeirve- zetefcnefc, nekünk pedagógusoknak és a szülőknek kell felfigyelni a káros jelenségekre de kiegészítem Kertész elvtárs sorait azzal hogy szerintem, ha elsősorban a fentiek is felelőseik ifjúságunk neveléséért és erkölcsi fejlődéséért, nemcsak mi felelünk, hanerr társadalmunk egyetemlegesen felelős ifjúságunkért. Ma csak egy kérdéssel kívánok foglaflkoz ni. A családi nevelés jelentőségével, mert nem vitás, hogy a három tényező közül elsősorban a családi nevelés jelentősége a legfontosabb. AZ ELMÚLT ÉVEK folyamán, a szooiatiz mus építésének lázéban megfeledkeztünk gyermekeink otthoni neveléséről. Saját magam is tapasztaltam, hogy nem elegendő gyermekeink ruházatáról, élelmezéséről való gondos, kodás, nem szabad megfeledkezni a gyermekekkel való foglalkozásról sem. Nem hiszem, hogy volna olyan édesanya vagy édesapa, aki, az. egy-lkétéves gyermekével, mikor beszélni kezd, mikor járni kezd, bár milyen fáradtan is megy haza munkájából, hosszabb, rövidebb ideig ne foglalkozna. Sajnos sok szülővel találkoztam és találkozom mág ma is, akik már a nagyobb gyermekekre ilyen tekintetben nem fordítanak kellő gondot, vagy egyáltalán nem viselik gondját. Súlyos és komoly problémát jelent, hogy az elmúlt esztendőkben mind nagyobb arányban vontuk be az édesanyákat á termelő munkába, s ők a munka után a háztartás ügyesbajos dolgait intézték és nem jutott idő gyermekeikkel való foglalkozásra Ugyanakkor a szülői feí ügyelet nélkül maradt gyermekek csak részben jutottak be napköz'otthonokba, másik részüknek nem jutott góndns megfelelő nevelés az iskolai foglalkozáson kívül. DE RA KELL MUTATNOM arra is, hogy ezek csak a szülők egyik részére vonatkoznak. A szülők egy másik, ©lég tekintélyes részénél a szülők felelőtlensége a nevelési hiányosságok oka. Sc'kan nem időhiány miatt hanyagolják ©1 gyermekeiket, hanem azért mert nem éreznek felelősséget a társadalom előtt gyermekeik sorsáért, mert nem érzik hogy kötelességük hazájuk, népük’ iránt gyermekeik becsü’etes, munkaszerető honpolgárnak való nevelése. E két oknak közös a következménye. A szülők nem foglalkoznak gyermekeikkel, nem ismerik őket, gyermekeiket álomképben látják, csak jót és szépet tudnak róluk elképzelni. Gyermekeikkel a nap eseményeiről nem beszélnek, hibáikról nem szereznek tudomást, vagy csak nagyritkán és így e hibákat ők sem nyesegetik, de sokan különös egyéni sértésnek veszik, ha az iskola, ha a DlSZ-szer- vezet foglalkozik a hiányosságok javításával. A MÁSIK KOMOLY PROBLÉMA, mely szintéin ebből fakad, hogy a szülők nem ismerve gyermekeiket, nem lehetnek őszinték a nevelőkkel szemben, de nem is mernek őszmtén megnyilatkozni, félve a gyermeket érő következményektől, így aztán nem egységes az eljárás az iskolában és szülői otthonban. Sok szülő nem hisz a nevelőnek és nem segíti a nevelő munkáját. Én úgy érzem, ha többet foglalkoznak ezek a szülök gyermekeikkel, ha jobban megismerik eket és a nevelőben a segítő szü’őtársat nem pedig az osztályzatot adó rideg hivatalnokot látják, melegebb lesz az összhang az iskola és a szülői ház között, a közös célért ifjúságunk erkölcsi nevelésének előbbrevite- léért közös eszközökkel harcolunk, siker fogja koronázni fáradozásunkat. Ha pedig a szülői segítséget a társadalom is támogatja, példamutatással, intéssel, fii- gyeCmeztetésseil. úgy a maglévő hiányosságokat sokkal rövidebb idő alatt tudjuk eltüntetni, nem lesz lábrataposás a Széchenyi utcában, nem - lesz síró édesanya a kizárási határozat után, s tanuló ifjúságunk teljesítheti kötelességét, melyet méltán elvárhat tőlük társadalmunk, pártunk és kormányzatunk. Horvai Árpád. Jó munkát végez Keserű József kézbesíts Keserű József fácánkerti kézbesítő 6 hónapja végzi a lapterjesztés munkáját. Működése óta minden hónapban emelkedik kerületében az előfizetők száma. A múlt hónapban például 11 Szabad Föld és 4 Szabad Nép előfizetőt szervezett. Február hónapban, eddigi eredménye, 8 Tolnai Napló és 3 Szabad Nép előfizető. A dolgozók szeretik, mert másban is segítséget nyújt nekik, s eredményeit így éri el. Csatlakozott a dunaföldvári versenykihíváshoz is és azon dolgozik, hogy postahivatala minél jobb eredményt érjen el a lapterjesztés területén. Aprón osond isink topos- to lotcseré ;e Á jegyzetkészítés elősegíti tanulásunkat VASÁRNAPI JEGYZETEK Két éves a gyönki kultúrotthon Két évvel ezelőtt, 1953-ban igazán nem lehetett optimistának nevezni azt az embert, aki azt jövendölte, hogy augusztus 20-án, természetesen 1953. augusztus 20-án megnyithatják a gyönki járási kultúrotthont. Józan számítás kellett ehhez és nem derűlátás, sőt még csak azt sem kívánta senki a Tolna megyei Tatarozó Vállalattól, hogy különleges munkaversenyt indítson a nemes ügy érdekében. Az egykori, egészen jó állapotban lévő épülethez 3 szobát, 2 öltözőhelyiséget és 1 előcsarnokot kellett csupán építeni, ami igazán nem nevezhető emberfeletti feladatnak. Egészen egyszerű munkatempóval, komótosan, meg lehetett volna csinálni ezt az átalakítást 3—1 hónap alatt. De a Tatarozó Vállalat vette kezébe a dolgot és minden másként lett. Elmúlt az első év, s egész egyszerűen nem történt semmi. Aztán elmúlt a második év és akkor sem történt egyéb, mint hogy ismételten új költségvetést kellett csinálni, külön a téli időszakra, aztán különböző pénzügyi átcsoportosításokat kellett végrehajtani, miután évről évre „átmenő“ beruházásról volt szó. S mi történt Gyönkön ezalatt, míg a kulturális és pénzügyi emberek újabb és újabb költségvetéseket csináltak s a fejük főtt, hogy közben jó lenne Gyönkön kultúrát is csinálni? Az építés természetesen megkezdődött, az idei őszön már a padlást is elkészítették. Igaz, hogy a tetőt merő feledékenységből nem húzták rá az épületre, de ilyen is előfordul, elvégre senkinek sem káptalan a feje. Igaz, hogy most ennek a feledékenység- nek kellemetlen következményei lettek: a padlás átázott, a hidegtől megfagyott, amikor jött a meleg, az nemcsak a fagyot engedte ki, hanem a padlást is, úgy, hogy egész becsületesen levált. No, de sebaj! Vannak még szakemberek, akik ezt is meg tudják majd csinálni. Gyönkön pedig, a félig kész kultúrháziban jelenleg ezt látni: 4, azaz négy ember —- közelebbről: 2 kőműves, 1 pa’lér- és 1 segédmunkás — dolgozik a kultúrházon. Igaz ugyan, hogy jobbára csak melegednek, mert a féligkész épületben „szak- szempontból“ állandóan fűteni kell s a négy ember miért ücsörögjön kint a hidegben, mikor olyan lassan cammognak a megrakott kocsik, amelyek Simontornyáról hozzák az építőanyagot? Négy ember valóban nem tehet csodát. 4 ember nem építhet fel máról holnapra egy kultúrházát. Annál kevésbé, mert ez a négy ember is időnként eltűnik s ilyenkor, érthetetlen okokból nem fű lenek a féligkész kuUúrházban. Ilyenkor pedig ez történik: Simontornyáról különböző fenyegetések érkeznek a tatarozóhoz, mégpedig gyakran olyan hangnemben, amelyek nem tőrnek nyomda-festéket. Simontornyán ugyanis ugyanilyen régóta ugyanilyen állapotban van egy iskola, amit szintén építeni kell. Azonban a négy vándorló magyar Simcntomvám sem állapodhat meg sokáig, mert Varsádon egy olyan napközi várta őket, amelynek egyelőre csak négy fala van, ellenben a sürgetések itt is éppen olyan határozottak, mint Simontornyán. S amire Varsádon valamit is lehetne csinálni. megint csak tön a sürgetés Gyünkről, hogy mi lesz már? Ezt kérdezzük most mi is: mi lesz már? Vajon me<Wg megy ez a zavartalan körforgás, ez áz örökös .ugrálás té'höl nyárba és nyárból télbe? S mikor lesz vége ennek a feielőt- 'enségnek, aminek sajnálatos eredményét egyformán látni Gyönkön, Simontornyán és Varsádon? Mindenki aki a marxizmust- leniriizmust tanulja, egészen biztos, hogy foglalkozott azzal, hogyan és miképpen lehetne megkönnyíteni és maradandói- bá tenni a tanultakat. Mind a szervezett, mind az egyén: tanulásoknak igen fontos kelléke a jegyzetelés. A jegyzet- készítés előnnyel jár, bár a tanulásban többletmunkát ad annak, aki ezzel a módszerrel tanul. Ez a módszeres tanulás önálló gondolkodásra, állásfoglalásra nevel, fejleszti kritikai érzékünkéi* de egyben arra késztet, hogy elgondolkodjunk az olvasottak felett. Egyszóval serkent arra, hogy kifejezzük véleményünket a tanultakról. Sokan úgy gondolják, és mondják is, hogy a jegyzetkészítés sok időt elvesz a tanulástól. Ez téves nézet, inkább az ellenkezője áll fenn. A jó jegyzetkészítés biztosítéka a tanulás eredményességének. A jegyzetkészítés módjáról nem tehet sémát adni, csupán csak egy általános képet, amelyből mindenki kialakíthatja a maga jegyzetelési mód szerét, amely a gyakorlatok alapján alakul ki. Egy lényeges a jegyzetelésnél, hogy min denki saját szavával írja papírra, s a megfelelő segédeszköz kéznél legyen, illetve rendelkezésünkre álljon. Előre meg kell határoznunk a tanulások sorrendjét, hogy alapos munkát tudjunk végezni. Jól kell a tanu’ásra szánt időnkkel gazdálkodni. Feltétlen szükséges a kéthetes időközi konferenciáknál az anyag feldolgozását úgy beosztani, hogy az ne maradjon az utolsó időre. Lehetőleg friss fejjel tanuljunk, lehetőleg reggel, mivel ilyenkor nem vonja el figyelmünket a fáradság. A tanulásnál először alaposan olvassuk el a kijelölt irodalmat, ne szaladjunk át az anyagon, mert a sorok között keresni kell az anyag mondanivalóját. Az irodalom olvasásánál minden bekezdésnél kivétel nélkül meg kell állni és átgondolni az olvasott szakaszt?. De jó, ha egy-egy mondatnál is megállunk és egy pillanatra átgondoljuk, illetve a szünetet felhasználjuk, hogy agyunk feltudja fogni a mondat értelmét. Feltétlen fontos a fejezet végén egy hosszabb szünetet tartani, ugyanis akkor gondol, juk át az olvasott anyagot. Ha valamely mondatot nem értünk, vagy egyes rész nem marad meg kellően a tudatunkban, feltétlenül el kell, hogy olvassuk a kérdéses pontot újra. A jegyzetelés megkönnyítése érdekében az olvasás alatt a fontosabb részeket húzzuk alá, vagy az is helyes, ha megjegyezzük, amit később a jegy* zetelésnél saját szavunkkal, illetve a saját értelmezésünk szerint írunk le. Az így meg- jegyzett fejezeteket mégegy- szer nézzük át, ellenőrizzük, így elérjük azt, hogy tényleg a legfontosabb részeket húzzuk alá. — Ha tanulásunk folytán eljutottunk idáig, hozzáfoghatunk az anyag kijegy- zeteléséihez. A helyes és jó tanulásnál feltétlenül ügyelni kell arra, hogy ne szószerint írjuk le az anyag egyes részeit. Ez a szószerinti leírás szükségtelen, mivel az megvan a könyvben, hanem csak azt jegyezzük meg, amit megértettünk, ahogy mi magyarázzuk az anyag egyes kérdéseit. — A másolásnak káros hatása van a tanulásnál, csonkítja kritikai készségünket és nem nevel önállóságra. Szószé rint csak idézeteket szabad leírni, de azokat pontosan, és hogy az kitől ered, ki mondta, és minden esetben tegyük idézőjelbe. A jegyzetelésnél mindig törekedjünk arra, hogy a kérdések lényegét röviden, tömören rögzítsük, úgy, hogy végül az anyag egész vázlatát kapjuk, meg. Tenne’öszHvetke éti fiatalok kövessétek a naki DiSZ-íialalok kezdeményezését! A dombóvári járás fiataljai február 13-án küldöttértekezletre ültek össze, hogy megvitassák a járás fiataljainak problémáit, tennivalóit. Az értekezleten sok hozzászólás, javaslat hangzott el, melyek azt bizonyítják, hogy a fiatalok aktívan részt vesznek minden munkában. Felszólalt Mikolics Ferenc a naki tsz DISZ-titkára is. Eddig még nem sokat hallottunk a naki tsz DlSZ-szer- vezetéről, de jövőben azt hiszem annál többet. Mikolics elvtárs azzal kezdte hozzászó. lását, hogy szervezetük egy hó napja alakult, sok eredményről még nem tud beszámolni, de kultúrcsoportjuk jól működik, már a második 3 felvo- násos darabot tanulják, eljárnak a környező falvakba is szerepelni. A DISZ II. kongresszusára jó munkával készü'ünk — mondotta többek közt — azon versenyezünk, hogy melyik fiatalnak lesz több munka egy sage a kongresszusig. Azzá: bíztak meg a , fiatalok, hogy hívjam ki a többi termelőszö- vetkazet fiatal'ait versenyre, ki éri el a járásban, a megyében a legtöbb munkaegységet. Azon leszünk, hogy a tavaszi munkában is minden fiatal részt vegyen szövetkezetül)'Kiben. Nagy dolgokról beszélt: a jövő évi kenyerünkről, életünk további szépüléséről, és arról a harcról, amit.róeg keli majd a munka-frontján vívni. Minden termelőszövetkezet5 fiatal magáévá teheti e nagy jelentőségű kezdeményezést. A legszebb és legértékesebb beszámoló az lesz, ba küldötteink arról számolhatnak majd be a kongresszusnak, hogy fiataljaink száz meg száz munkaegységet értek el. és a jó munka eredményét magasabb termések bizonyítják. RódiS Vera DISZ J. B.-titkár, Dombóvár, Ügyeljünk a jegyzetelésünkre, hogy világos, érthető és áttekinthető legyen. Számítsunk arra is, hogy a későbbiek folyamán további bejegyzéseket akarunk végezni. A főkérdéseket mindenkor feltétlenül húzzuk benne alá. — A gyakorlatban már beigazolódott, hogy a jegyzetelés fontos kelléke a tanulásnak. Bevált módszer a jegyzetelésnél az is, hogy a papírnak csak az egyik oldalára készítünk jegyzetet. Ha a jegyzet jó, az anyag ismeretének biztos tudatéiban bátran mondhatjuk el az álláspontunkat egyes kérdésekről. — A jegyzetelés tehát nem rabolja el a dolgozók ideiét, hanem nagy bán elősegíti a tanulást. Back Gyula. Kellemes meglepetés A tamási Vörös Szikra termelőszövetkezet 200 darab bacon (hússertés) szántására kötött szerződést a Tolna megyei Álliatforgalmi Vállalattal. A leszerződött sertéseket 1955. májusában szállítják 90—110 kilogrammos súlyban. Az Állatforgalmi a szerződött sertéseket 20 forintos kilogrammonkénti áron veszi át. Szép jövedelem ez már így is a jól gazdálkodó termelőszövetkezet nek, hát még ha hozzászámítjuk azt is, hogy az újabb rendelet kellemes meglepetésként nem várt jövedelmet biztosít számukra, körülbelül 20.000 forint formájában. Ugyanis a rendelet értelmében az 5—20 darab szerződött sertés után a feltételek pontos betartása esetén 80 fillér, a 20 darabon feliüli szállítás esetén 1 forint „mennyiségi prémium’1 fizetendő. A Vörös Szikra termelőszövetkezeten kívül egyéni gazdák is részesülhetnek ilyen kellemes meglepetésben, akkor ha többen társulnak szerződés kötésre. 5—10 darab sertésre 2 gazda, 10 darabon felüli ser. tésre 4 gazda társulhat. A favalyi tapasztalatok alapján seg'tse a felszabadulási versenyt a bölcskei pártszervezet A tapasztalat azt mutatja, hogy a felszabadulási verseny sikere ott van biztosítva ahol a pártszervezetek vezetői megfelelően segítik azt. Példamutatásra mozgósítják a párttagetot s felvilágosító munkájukat is megfelelő érvekkel segítik még elevenebbé, meggyőzőbbé tenni. Szem elől tévesztették ezt az elmúlt na-1 pókig a bölcskei pártszervezet vezetői. Emellett nem ellenőrizték, segítették a tanács versenyszervező munkáját sem. Ennek eredményeiképpen még az elmúlt héten sem inau.lt be a felszabadulási verseny. Hogy ez mennyire a nemtörődésből ered mutatja az elmúlt évi példa. Tavaly ilyenkor már mintegy 80 dolgozó paraszt állt versenyben a felszabadulás tiszteletére. Akkor a párt- vezetőeég idejében megbeszélte ezt a kommunistákkal s azck mint Papp Sándor, Rojer József, Látos Lajosné lelkesen tették meg felajánlásukat. Őket szívesen követték a pár- tcmikívüliek is, mint Farkas József, B. Nagy János, Sitkéi András a többiek. Ma sem változtak meg ezek a példamutatóan dolgozók, csak a mozgósításuk maradt el. Meg van tehát a lehetőség most is, ho.gy széleskörű verseny bontakozzon ki Bolcskén. Erre annál inkább is szükség van, mivel akár az adófizetést, akár a begyűjtést nézzük, majdnem az utolsóik közt kullog a község a járásban. Úgy kell ehhez a munkához is hozzáfogni a pártvezetőságnek, mint a politikai oktatás és a kulturális munka segítéséhez, fallendítéséhez, s akkor a jó eredmény nem marad el. Nem változtak meg a gazdák az idén sem Bölcskén, amit legjobban bizonyít az, hogy már eddig is több, mint ötven hold borsót vetettek el. Egy példamutató DISZ-tiikár Forrai András elvtárs, a lengyeli tangazdaság DISZ titkára, nemcsak a DISZ-munkában jár pé'damutatóan élen, hanem április 4-re, felszabadulásunk nagy ünnepére tett vál'alás teljesítésében is. Mint tehenész azt vállalta, hogy 9 literről 14 literre emeli fejes’ átlagát. Már eddig is 11 literes fejési átlagot ért eL
