Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-10 / 34. szám

\ mÁimmmÉiuMíc, YoüiictTtn —.jtjp.Á jajul,.■, ...................1 »»'iwn.'ff— M AI SZÁMBAN: V. M. Molotov beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán a nemzet­közi helyzetről ég a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról. (X—2—3. o) A tamási járási pártbizottság a gépjavítás sikeréért. (3. o.) — Képek a gyón ki vásárról. (3. o.) — 24.450 da­rab naposcsibe terven felül. (4. o.) v-i — H i i-'^ AZ MDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTTJACA'NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1955 FEBR. !• TOLNAI Y. M. Molotov beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának p ol itikáj ár ó 1 ■ Moszkva (TASZSZ) V. M. \ Molotov beszámolója elején ismertette azokat a változáso­kat, amelyek a második világ- Iháboa-ü befejezése óta történ­tek a nemzetközi helyzetben. A második világháború dön­tő fontosságú eredménye volt — mondotta, — hogy a kapitalista világtábor mel­lett megalakult & szocializ­mus és a demokrácia vCsg- tábora, élén a Szovjetunió­val, illetve helyesebben élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Napi.aiinkiban a Szovjetunió nemzetközi helyzete már nem olyan, amilyen a háború előtt volt. Ma már a Szovjetunió nem a világ egyedüli szocia­lista állama. A Szovjetunió nemzetközi elszigetelődése már a múlté. A tőkés tábor mellett ki­alakult a szocializmus és a demokrácia tábora, amely 12 államot tömörít. Molotov képet adott ezután az új népi demokratikus tí­pusú országcík sikereiről és hangsúlyozta, hogy jelenleg a Szovjetunió minden jelentősé­ge és különleges szerepe mel­lett, annak a Szovjetuniónak, amelynek ereje a néhézipai magas fedettségén és ugyan­akkor egész iparának és me­zőgazdaságának szakadatlan fellendülésén alapul, a szocia­lista táibor országai mind job­ban támaszkodnak egymás kölcsönös támogatására is. Molotov megjegyezte, hogy a világhelyzetben végbement változásokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok, különösen az utóbbi évtizedben határozottan a szocializmus javára változ­tak meg. A mai, új Európában — mondotta — a szocialista +á- bor országai már nem ke­vésbé erős állásokkal ren­delkeznek, mint a kapitalista tábor országai. Még fontosabb, hogy szocialista táborunk or­szágai. bár nem kis nehézsé­gekkel és nem komoly fogya­tékosságok nélkül, de mér5 biztosan haladnak előre építő munkájukban, szakadatlanul erősítve i<;, demokratikus rendszerünket, új, magasabb fokra emelve népeik kultúrá­ját és jólétét. Uj helyzet alakúit ki Ázsiá­ban is, .— folytatta Molotov. — Ázsia lakossága mintegy 1400 millió, ami az egész íö'd- kerekság lakosságának több mint a fele. Most Ázsiában is a lakos­ságnak nem sokkal kevesebb mint a fele népi demokrati­kus országokban él. Ezek az országok kiváltak a kapitalizmus táboréiba' és cé­lúkul tűzték ki a szocializmus építését. Elegendő eimomdami, hogy maga Kína, amely egészen a közelmúltig félgyarmati ország volt, amely az imperialista ha­talmak súlyos függőségében sínylődött és nem volt mód­jában, hogy biztosítsa állami területének egységét, most egységes, nagy államiban egye­sült. Ez az állam nemzeti kul­túrájának és gazdaságára.!; mindenre kiterjedő fellendíté­se útjára lépett. Mélyreható változások kez­dődtek Koreában és Vietnam­ban is. Mindez azt bizonyít­ja, hogy Ázsiában a háború utáni időszakiban a leghatal­masabb történelmi jelentőségű forradalmi átalakulások tör­téntek. Nagy történelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, hanem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az Ázsia háborúutáni fejlődését jellem­ző eseményekben. Mindjobban növekszik Indiá­nak, mint a béke és a népek közötti bírál*: ág megszilár­dítása ügyében új fontos tényezőnek nemzetközi te­kintélye. India mellett lerázta magá­ról a gyarmati uralmat Indo­nézia és Burma is. Moiotov annak a reményének adott ki­fejezést. hogy Pakisztán, Cey­lon és Ázsia más népei is meg- t a látják útjukat az igazi nem­zeti szabadsághoz és a gazda­sági újjászületéshez. Utalt arra, hogy áprilisban, vagyis két hónap múlva a? in­donéz ai Bandung városában összeül az ázsiai és afrikai országok értekezlete amelyen harminc ázsiai és afrikai or­szág részvételére számítanak. Már eev ilyen értekezlet ösz- szehívásának a ténye is azt hizonvítia, milyen nagyok azok a pozitív változások, ame’vek az utóbbi időszakban Ázsiában végbementek. A Közei'.- és Közép-Keleten. Afrikában és Amerikában végbement változásokat ielfe- mezve Molotov art mondotta hogy a háború előtti időkhöz képest komolyan meggyöneü1- tek a kap'talizmus. a tőkés osztályok állásai, és hogy ezek a változások a szocializmus iavára, a demokratikus és szo­cialista erők javára mentek végbe. A második világháború következtében tovább mélyült a kapitalista világrendszer ál­talános válsága. Ez k'fe'ezésre íutott abban, hogy a kapita­lista vilávtábcr mellett másik, úi világtébor alakult. Létre- iött a demokratikus tábor, amely é'én a Szovjetunióval, a szórta1 izmus ép'iésénék út- !án jár. Ezek tények, akár tet­szik egyeseknek, akár nem. Az említett eseményeik gaz­dasási eredménye ?z egységes. minderJt átfogó világpiac szét­esése. Mint ismeretes, ez az egységes vilásníac többé már nem létezik. Most két párhu­zamos. egymással szemben ál­ló világpiac van. Hymodon a második világ­háború után kialakult két po­litikai táboraik megvan a megfelelő eazdasási alaoia is. Mindez kényt nyújt a ka óit a- "zmus általános válságának úi szakaszáról, amely a máso­dik világháború óta ó« követ­keztében kezdődött meg. Ez az új szakasz azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus általános válsága komolyan elmélyült. Molotov kijelentette, hoey p viléaheT.yzet’ben végbement ‘örténelmi vá'toeások ténveit nem lehet figve'men kívü' hagyni. A va'óságban azon­ban nem mindig van így. Az imneriaMzmus országai­nak uralkodó osztályai nem akarnak belenvugodni a ki­alakult helyzetbe. Eb első­sorban pb Amerikai Egye­sült Államokra vonatkozik. Ott az állam a garázdá’ko- dó milliomosok és milliár­dosok kezében van. Magától értetődik, hogy Ang­liában és más imoerialis*a or­szágokban is ugyanaz fűti a tőke mágnásait, mint Ameri­kában. ök minden országot, amely lerázta magáiéi a kapitaliz­mus bilincseit, visszaterelné­nek a kapitalizmus uralma alá. Ezt igazolja az a külpolitika is. amelyet ma az imperialista álllamok folytatnak, köztük olyan országok, mint az Ame­rikai Egyesült Államok, Anglia stb. Az agresszív imperialista körök étvágyának e« sötét, reakciós ábrándozásainak jel­lemzésére Molotov idézte Churchill néhány kijelentését. Churchill — mondotta Mo­lotov — már 38 esztendeje uszít a szocialista rendszer megdöntésére, bárhol is jelent­kezzék ez, azt rikoltozza. hogy bölcsőjében „keld megfojtani” ezt az új rendszert. Churchill az összes imperialisták titkos gondolatainak ad hangot, azo- kénak, akik igazában csak egyet akarnak: a világuralmat. Hogyan lehet azonban ezt elérni, ha magúik a népek már új' utat választottak maguk­nak, határozottan szakítottak a kapitalizmussal, s a szarta lizmus és a népi demokrácia útjára léptek. Erre a kérdésre a válasz az ameriloaá, valamint az angol imperializmus küLpoütiükai irányzata: az „erőpolittka.“ Molotov beszámolójának Két irányzat a nemzetközi politikában” című második ré­szében kijelentette: A Szovjetunió, valamint 6' Kínai Népköztársaság és ae összes nép: aemoknalikíus or­száguk erejének gyarapodásá­val együtt és a békemozgaJom lendületének növekedésével együtt minden más országban, a népekben fokozódik az a felismerés, hogy a béke ügye saját kezükben vain és. hogy a népek képesek arra. hogy megakadályozzák az új hábo­rút és megvédjék a békét, ha nem sajnálják az erőfeszítése­ket és amikor szükségesnek mutatkozik, teljes határozott­sággal mindvégig kitartanak a béke ügye mellett. A Szovjetunió fő feladatát abban látja, hogy szilárdít­sa a béke erőit és elősegítse a nemzetközi feszültség eny­hítését. A szovjet külpolitikának ez az irányzata a legnagyobb mértékben megfelel a béke fenntartása és megszilárdítá­sa érdekeinek. Ez az irányzat égi’ben a háborús gyújtogatok — az „erőre“ spekuláló Impe­rialist., erők — agresszív ter­veinek és fomdor'.íitainsk le­leplezését is szolgálja. Ez az .erőre“ való spekulálás a va- 1Ó9P pcrymoi ÍP;Vp,K^) ^ b°r- madik világháború előkészítésé nek politikájává válik. Napjainkban kibontakozik két szembenálló külpolitikai irányzat harca. A Szovjetunió külpolitikájá­nak békeszerető irányzata mind hatalmasabb támoga­tásra talál a demokratikus tábor és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között. Viszont az Egyesült Államok külpolit’- kájának agresszív irányzata arra támaszkodik hogy egy­re újabb agresszív katonai tömböket és csoportosuláso­kat létesít és végül is az atomháború nyílt propagá­lásában és előkészítésében fejeződik ki. Emellett vannak olyan országok, amelyek gazdasá­gilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kaprso- latban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvé­sek erősítésének fontosságát egyáltalán nem szabad le­becsülni. Az agresszív imperialista kö­rök — folytatta Molotov, — világszerte vissza akarják ál­lítani a kapitalizmus uralmait- Ez diktálta például az Ameri­kai Egyesült Államok külpoli­tikai irányzatát: világszerte helyreállítani az imperializ­mus uralmát, megdönt end a szó ciaiiizmust, a dolgozók hatal­mát a népi demokratikus or­szágodéban. Ezek a célok sugall­ják az Egyesült Államok ag­resszív külpolitikáját. Ez a po­litika nem jelenthet semma mást. mint új világháború elő­készítését az imperializmus világuralmának helyreállítása érdekében. Mindez azt jelenti, hogy az új a régi ellen vívott elkesere­dett harcban szüleiák, hogy a szocializmus valamely ország­ban nem győzhet másképp, csak úgy, ha visszaveri és le­küzd! az imperializmusnak, valamint ügynökségének el­lenállását. Molotov ezután több olyan eseményt méltatott, amelyek megmutatják, mit jelent a nem zetközi feszültség enyhítésé­nél; politikáié.. Rámutatott töb­bek közülit a Szovjetunió kö­vetelésére 1954. január végén és február első felében Frwn- claanszáig, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kül- ügymiinijSizteirének: részvéteiével megtartott berlini értekezlet­nek, valamint a genfi értekez­letnek a jelentőségére, amely utóbbin Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és aSzov jelunóó mellett résztvett a Kí­na. Népköztársaság is, továb­bá resztvettek a koreai és in­dokínai kérdések rendezésében érdekeld országok képviselői. A genfi értekezlet pozitív ered- rréí.yei — hangsúlyozta Molo- tev, — alátámasztották, meny­nyire szükséges volt Kim rész- vrteie ezen a tanácskozáson. A genfi értekezlet eredmé­nyed — mondotta Molotov, — az agresszív erők veresége­ként és ugyanakkor a béke- szerető erők lényeges győzel­meként értékelték. Ezzel a fenti értekezlet elősegítet1»? a , . -»p —J|V,rVz' focy.i’j V.cjőo' vfhíil.ó_ sét és a béke meg,szilárd fiá­ját. Az Egyesült Állténak aä resszív teöreii azonban nem itoartek megnyugodni. A Duiles-íéle maniteii érte­kezleten szerződést írtak alá az úgynevezett „délikeletázsia' kollektív védelemről“ (SEATO) — Ezt a szerződési az ázsiai nemzet! felszabadító rnozga- ’om megfojtásáig irányuló tö­rekvés hatja ét és éle nyilván­valóan r. Kínai Népköztársaság ?llen irányul, a Kínai Népköz­társaság ellen, amelynek nem­zetközi tekintélye a genfi ta­nácskozás idején mindenféle reakciós körök ellenlépései da­cára Igen megnőtt. Mit mutat mindez? — tette fel a kérdést Molotov. Azt mutatja, hogy a mosta­ni körülmények között a nem­zetközi feszültség enyhítését szolgáló lépések a tegagresszí- vabb .körök móndenféle ellen­állásába ütköznek. E köröknek rém a feszültség csökkentése az érdekük, hanem annak növe­lése. Ez azt jelenti, hogy a nem­zetközi feszültség enyhítését csak a legagresszívabb erőh és cselszövényeik elleni harc cal lehet elérni, következés­képpen ennek a harcnak nemhogy nem szabad gyön­gülnie, hanem azt még na­gyobb kitartással, még több hozzáértéssel, még követke­zetesebben keil folytatni. Mostanában a Távol-Keleten is olyan eseményeik történnek, amelyek art bizonyítják. hogy az agresszív erők újabb akti­vizálódást (kísérleteket tesz­nek. hogy megakadályozzák a .nemzetközi feszültség enyhíté­sét. Molotov ezzel kapcsolatban ismertette a Tajvan es más kínai szigetek térségében le­zajlott eseményeket, hangsú­lyozta.. hogy az imperialista agresszió töiiénelmébem nehéz szégyenletesebb dolgokat fel­hozni azoknál, amelyek az utóbbi éviekben mentek végbe ebben a térségben. A Szovjetuniának e kérdés- ben elfoglalt álláspontjáról szólva Molotov megjegyezte, hogy ez az álláspont világos és jól ismeretes. Mi — mondot­ta, — a tajvani kérdést Kína belügyének tekintjük, az Egye sült Államok hódító cselekmé­nyeit és háborús fenyegetőzé­seit pedig agressziónak tart­juk. amelyet az Egyesült Nem­zetek Szervezeténél;, ha nagy­ra tártig tekintélyét, feltétle­nül el kellene ítélnie. Nem le­het továbbtűmi azt a helyze­tet, hegy az Egyesült Államok ellenállása miatt mlndezicteig nem állítatták helyre a Kínai Népköztársaság törvényes jo­gart az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államoknak Tajvan szigetéről és a tajvani szorosból ki kell vonnia összes fegyveres erőit, beleértve a légi és hadi ten­gerészeti erőket Ls. Ekkor a Távol-Keleten megszűnnek majd a hadműveletek és lét­rejön a béke. Molotov rámutatott ezután arra. hogy bárminő fontosak is az említett ázsiai események, nem kell azt gondolni, hogy az európai helyzet háttérbe szorít­ható. ­Molotov megjegyezte, hegy a második világháború befeje­zése ótta az összes háború utá­ni európai problémák közép- oontjába a német kérdés ke­rült. A Szovjetunió — jelentette ki Molcitov, — a Yajtóban és Fotsdamban aláírt nemzetközi gyci-ményekben foglalt alap­vető feladatok végrehajtása mellett volt és van ma is. Nem izeknek az egyezményeknek 'íren vagy olyan paragrafusai­ról van szó. — ezek közül sok- . a már senkiinek sincs szüksé­ge. hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. — VI iidameHett az alapvető prob- ’émát — miként ezt ezek a fon los nemzetközi egyezmények ü vetették, — a valóban bé­li eszerető és demokratikus né­met állam egysége helyreállí- :utónak problémáját nem le­het levenni a napirendről, ha nagyr&hecsüljük a béke és az európai népek szabadságának émslieiit. Ez a kérdés minda.i- dig fennmarad, amíg az euró­pai béke meg szilárdítása érde­kéinél; megfelelően, és az egy­séges, demokratikus Németor­szág nemzeti újjászületése ér­ti ekeinek kellő figyelembevéte­lével meg nem oldódik. A német nép növekvő bé- h'es7e>rető erői megbízható tá­maszra találnak a Német De­mokratikus Köztársaságban, amely megímgabhafaJjlajnul vé­di a német egység helyreállí­tásának ügyét. Molotov kije­lentette, hogy ezzel kapcsolat- ben meg kell vizsgálni a pári­zsi egyezmények kérdését. Mind az „erurőpai védelmi közösség” elutasított tervezeté­ben, mind pedig a párizsi egyezményekben a dolog lé­nyege végül is ugyanaz: mind az első, mind pedig a második tervezet megnyitja a kaput a német militarizmus nyugatné- metorszégi újjáteremtése és a remilitarizált Nyugat-Németor- szágnak a nyugati államok agresszív katonai csoportosu­lásaiba való bekapcsolása előtt. Molotov megjegyezte, hogy mindez közvetlen megsértése ismert nemzetközi egyezmé­nyeknek. amelyeket a négy nagyhatalom írt alá. Ezeknek az egyezményeknek a célja, a német militarizmus újjászüle­tésének- megakadályozása. A párizsi egyezmények —• mondotta Molotov — nagy csikorgással mennek át az 'európai parlamenteken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények hátrá­nyos. sőt egyenesen veszélyes következményeit, amennyiben ratifikálják és megvalósítják őket. Az európai népek számára abban van a párizsi egyezmé­nyek ratifikálásának veszélye, hogy ezek az egyezmények nem a béke megszilárdítását, ha­nem a háború előkészítését szolgálják. Vajon kevés olyan kalandor van az „erőpolitika” hívei között, aki olyannyira törekszik, hogy egyesüljön a nyugatnémetországi elvakult revansisztákkal és militaristák­kal? Számolni kell azzal is, hogy a párizsi egyezmények ratifi­kálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érde­keire. A párizsi egyezmények ra tifikálásuk esetén főakadállyá lesznek a német probléma megoldásának útjában. Hosszú időre lehetetlenné teszik Né­metország egységének helyreál­lítását. Ha Nyugat-Németor- szágdl remilitarizálják és mi­litarista állammá lesz, akkor lehetetlenné válik Németor­szág e részének egyesítése Németország keleti részével, a békeszerető Német Demokra­tikus Köztársasággal. Mind­azoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szol gáló gyümölcsöző tárgyaláso­kat — egy a céljuk: keresztül­erőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezményeket, fel­használva erre a társadalmi körök félrevezetésének és be­csapásának minden eszközét. Ezzel szemben, ha lemonda­nának a párizsi egyezmé­nyekről és a négy hatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió — megfelelő meg­egyezésre jutna, ez lehetővé tenné, hogy még ebben az évben megtartsák az össz- német szabad választásokat, amelyeknek célja, hogy Né­metországot békeszerető és demokratikus alapokon egye­sítsék. Ez az értelme annak a nyilat­kozatnak. amelyet a szovjet kormány január 15-én tett a német kérdésről. *A franciákat, belgákat, nor­végokat és másokat azzal hite­getik, hogy a párizsi egyezmé­nyek, amelyek a Wehrmacht feltámasztását írják elő, szük­ségesek az ő biztonságuk biz­tosítására. Ezeket a népeket lelkiismeretlenül félrevezetik. Arról próbálják meggyőzn. (Folytatás a 2. oldalon) Kct irányzat a nemzetközi politikában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom