Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-10 / 34. szám

’A

NAPLÓ

1S55 FEBRUAR 10

f Folytatói az t. oldalról)

őket, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fenyegetik a nyugateurópa: ■épek biztonságát, jóllehet

Molotov „a Szovjetunió harca a békéért, a kollektív biztonság biztosításáért” című fejezetben rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen harcol a békéért, az európai kollektív biztonság biztosításáért.

.fölismert az a szovjet tervezet — mondotta —, amely javasolja, hogy — függetlenül társadalmi — és államrendszerétől — az összes európai állam kössön kollektív biztonsági szerződést. Ezt a tervezetet . egész sor európai al- la,m támogatja és a legélénkebb visszhangot keltette minden országban, ott is, ahol a kormánykörök igyekeznek elhallgatni a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokat a kollektív biztonságról, gyakran pedig egyenesen elferdítik e javaslatok értelmét.

A szovjet kormány késznek nyilatkozott arra, hogy más javaslótokat is megtárgyaljon az európai kollektív biztonságról, evégett indítványozta, hogy

hívjanak össze összeurópai tanácskozást és ott vizsgálják meg mind a szovjet tervezetet, mind pedig a béke és az európai biztonság biztosítását szolgáló más lehetséges javaslatokat.

Azonban a szovjet javaslat egyetlen ellenzője sem terjesztett elő semmiféle más tervezetet az európai kollektiv biztonság biztosítására. Az észak- atlanti tömbhöz tartozó államok kormányai eutasították azt is, hogy résztvegyenek az ezzel a kérdéssel foglalkozó összeurópai értekezleten. Kijelentették, hogy őket csak olyan szerződések érdeklik, amelyekben csupán olyan államok vesznek részt, amelyek az északatlanti tömb résztvevőivel „egyformán gondolkodnak”. Ezzel bebizonyították, mennyire elvtelenen saját ENSZ-tagságuk kérdésében is, hiszen ezt a szervezetet annak az alapelvnek az elismerése alapján hozták létre, hogy tekintet nélkül társadalmi berendezésére, egyenlő joggal résztvéhet benne minden állam. Ezzel a kijelentésükkel azt is bebizonyították, hogy hogy nem a béke és Európa tényleges biztonsága biztosítására van gondjuk, hogy katonai csoportosulásaikat ellenséges célkitűzésekkel hozták létre a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Molotov megijegyezte;

minthogy a párizsi egyezmények értelmében az újra- felfegyverzett Nyugat-Né- metország Franciaországgal. Angliával, Olaszországgal és néhány más állammal együtt belép mind az észak- atlanti tömbe, mind pedig a nyugateurópai íratónai szövetségbe, Európában új hely zet áll elő, tekintve, hogy ezt követően erősen fokozódik az új háború veszélye.

A Szovjetuniónak ezzel feltétlenül számolnia kell és szá- molniok kell vele a néipi demokratikus országoknak. Hiszen a párizsi egyezmények a Szovjetunió és a népi demokratikus országúk ellen irányulnak. A szovjet nép és had serege őszintén békeszerető és emellett az a mélységes tudat és eltökéltség hatja át, hogy megvédelmezze a szocialista vívmányait. Az agresszor azelőtt is megkapta, ami neki járt, most pedig nem szabad megfeledkeznie a Szovjetunió mérhetetlenül megnövekedett erejéről és arról, hogy hadseregünkben minden száz ember közül hetvenhét kommunista és Komszomol-tag. A kommunisták és a Kamszoiftol-tagok pedig különösein jól tudják, hogyan kell védelmezni az agresszor ellen a kommunizmus vívmányait.

A Szovfetundó és ugyanúgy a többi békeszerető állam is, amely ellen a párizsi egyezmények irányulnak, az Európában. kialakuló új helyzet láttára nem fog karbaitett kézzel ülni. Ezeknek az áltemok- nak biztonságuk további megszilárdítása és az európai bé- íee bisbosítása érdekében megmég azok is, akik ezt állandóan hajtogatják, tudják, hogy ez aljas, szennyes hazugság békeszerető országunkkal és valamennyi népi demokratikus országgal szemben.

Jelelő intézkedéseket kell majd ternmök.

Molotov rámutatott arra, hogy minderről világosan beszélt az ismeretes moszkvai, értekezlet, amely a műit év december másodikén ért véget és közzétette egyhangúlag elfogadott erélyes deklarációját.

A moszkvai értekezleten résztvett nyolc állam határozottan kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén megtesz minden szükséges intézkedést nemzetközi helyzetének megszilárdítására, a béke és az európai biztonság biztosítására.

Ez újabb nagy erőfeszítéfékét és anyagi áldozatokat követel maid meg tőlünk. De — ebben biztosak lehetnek a militarista urak — mi nem riadunk vissza ezektől — mondotta Molotov.

— Ezekhez az intézkedésekhez

tartozik mindenekelőtt a moszkvai értekezleten résztvett nyolc ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének előkészítése. Hogy ne vesztegessük az időt, már folynak a megfelelő tanácskozások. A német miiitarizmussa! karöltve megteremtendő újabb katonai tömbökre és csoportosulásokra mi azzal válaszolunk, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat, tovább erősítjük barátságunkat, megjavítjuk

együttműködésünk egész ügyét és — ahol szükséges — kiterjesztjük a kölcsönös segélynyújtást. Amennyiben az újra- felfegyverzett Nyugat-Német- ország részvételével megalakulnak a nyugateurópai katonai csoportosulások, a többi között olyan intézkedést is kell hoznunk, hogy megteremt jóik az említett nyolc ország egyesített katonai parancsnokságát. Ez az intézkedés annak szükségességéből folyik, hogy fokozni kell a Szovjetunió, és más béikeszeretö európai államok védelmi képességét, tekintetbe véve minden véletlen és váratlan eseményt. Ha létrehozzuk a békeszerető euróipai államok egyesített katonai parancsnokságát, akkor

— fel kell tételezni — az agresszív körök is tartózkodni fognak a kalandor ötletektől, csendesebben fognak viselkedni.

Molotov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió olyan intézkedéseik megtételére, más országokkal folytatandó olyan tárgyalásokra, olyan megállapodá sokra törekszik, amelyek megfelelnek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekeinek. Magától értetődik, hogy e célok elérése csak annyiban lehetséges. amennyiben, a másik részről is jóakarat nyilvánul meg ugyanabban az irányban.

Más országokhoz fűződő kapcsolatainkat mindenekelőtt az határozza meg, hogy e kapcsolatok fejlődése milyen mértékben segítheti elő a. béke megszilárdításának érdekeit, a béke fenntartásának érdekeit, következetesen szem előtt tartva a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elveit.

A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyáról szólva Molotov ezeket mondotta:

Ez a viszony kívánnivalót hagy hátra. Lehetséges-e javulás a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában,? Teljes mértékben lehetséges. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne csak a Szovjetunió kormánya, hanem az Egyesült Államok kormánya is erre törekedjék.

Angliával és Franciaországgal való viszonyunk nemrég már-már kezdett jó irányban fejlődni, de az akadályba ütközött, pontosabban szóivá s párizsi egyezményeikbe, mert ezek az agresszív német milii- tarizmus feltámasztását tervezik. Ha a dolog megmástt- hatatlanul a párizsi egyezmények ratifikálásának és végrehajtásának útján halad, ez azt ie'enti majd, hogy Anglia és Franciaország nem becsüli meg azokat a szerződéseket, amelyeket a második világháború

alatt kötött a Szovjetunióval,

sőt egyenesen megsemmisíti, keresztülhúzza e szerződéseket. Ez elkerülhetetlenné válnék, mert a párizsi egyezmények kaput nyitnak a mámét mili- tarizmus feltámasztása és a remilitarizált Németországnak szovjetellenes tömbökbe való bevonása előtt és így összeegyeztethetetlenek az angolszovjet és a francia-szovjet szerződéssel.

Mollotov ezután jellemezte a Szovjetunió kapcsolatait más országokkal, mégpedig Finnországgal, Norvégiával, Törökországgal, Iránnal, Afganisztánnal, Indiával, Burmával, Indonéziával, az arab országok kai, Japánnal és Jugoszláviával.

A Szovjetunió — folytatta Molotov — nagy jelentőséget tudajdonít az osztrák kérdés rendezésének, annak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek megfelelően rendeződjék a demokratikus Ausztria függetlensége teljes hetyreáMításánalk kérdése.

A szovjet kormány indokolatlannak találja, hogy az osztrák áíllamszerződés megkötését bánmlkép is tovább halogassák. Emellett feltétlenül tekintetbe kell venni azokat a veszélyeket is, amelyeket Nyugat-Németország remi- litarizáeiós tervei — mint a párizsi egyezményeik — tartogatnak Ausztria számára.

Mindez alapot ad a szovjet kormány részére, hogy az osztrák kérdéssel kapcsolatban az alábbi következtésekre jusson:

1. Minden ekelőtt számolná kell azzal, hogy az osztrák kérdés rendezését nem leihet a német kérdéstől különválasztva vizsgálni, különösen a Nyu- gat-Námetarszág újrafelfegy- verzésére vonatkozó tervek miatt, mert ez fokozza Ausztria felfaíásájnak (Anschlussá- naki veszélyét.

Ez azt jelenti, hogy „ független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés megkötésekor olyan megoldást kell találni, amely kizárja azt a lehetőséget, hogy Németország ismét bekebelezze Ausztriát, ez pedig összefügg azzal, hogy ; négy hatalom megfelelő, megegyezésein alapuló intézkedéseket fogadjon el a német kérdésben. Ebben az esetben sor kerülhet arra, hogy a négy hatalom csapatait kivonják Ausztriáiból anélikül. hogy bevárnák a német békeszerződés megkötését.

2. Ausztriának kötelezettséget teli vállalnia, hogy nem ióp be semmiféle olyan koalícióba vagy katonai szövetségbe, amely a hitleri Németország elleni háborúban és Ausztria felszabadításában fegyveres erejével részt vett hatalmak bármelyike ellen irányul, 'ovábbá, hogy nem engedi meg területén külföldi katonai támaszpontok létesítését. — Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányáiniaik a magH részéről szintén vállalnia kelő., hogy teljesíti az említett kikötéseket.

3. Az osztrák kérdés mielőbbi rendezése érdekében haladéktalanul össze kell hívni a négy hatatlom tanácskozását, amelyen megtárgyalják mind a német kérdést, mind ped-g az osztrák államszerződés megkötésiének kérdését. Ez, magától értetődik, feltételezi, hogy Ausztria résztvesz az osztrák államszerződés kérdésének megoldásában.

Emellett szem előtt kell tartam, hogy a nyugatnémetországi militarizmus újjáterem- tése felé utat nyitó párizsi egyezményeik ratifikálása esetéin komoly Arisehluss-veszély keletkeznék, következésképpen komoly veszélybe kerülne Ausztria függetlensége.

Már volt alkalmam beszélni arról, — folytatta Molotov, — hogyan fejlődnek a kapcsolatok a Szovjetunió és olyan népi demokratikus országok között, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia, valamint a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között. Kapcsolataink ezekke! az országokkal sikeresen fejlődnek. a testvéri barátság és a mindenoldalú együttműködés alapján, a béke megszilárdítása és a széles néptömegeK jóléte emelésének érdekében.

Keleten a testvéri barátság e* a széleskörű együttműködés alapján ugyanilyen kapcsolatok fejlődnek országunk és « Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság között. A nagy Kínai Népköztársasággal a barátság és a testvéri kapcsoltatok évről-évre erősödő szálad fűznek össze ben nünket.

A Szovjetunió és a népi demokratikus országok között minden területen — politikai, gazdasági és kulturális területen — baráti együttműködés alakult ki és mindinkább szilárdul. Ez az együtt működés a szuverénitás és a nemzeti függetlenseg elveinek következetes tiszteletben tartásán alapszik. Magától értetődik, hogy szükséges esetekben ez az együttműködés mindezen országok vé- de'mi képességének megszilárdítására is kiterjed.

A Szovjetunió és a szocialista tábor országai azonban nem alakítottak és nem is ala- kitamalk más államok ellen irá nyúló semmiféle katonai tömböt. Nem teszik ezt ezután sem. de kénytelenek lesznek erőiket egyesíteni, hogy biztosítsák biztonságukat, ha olyan agresszív tervek kerülnek végrehajtásra, amelyeknek segítségével a német militarizmusí akarják újjáteramteni és a békeszerető államok elleni támadást akarnak előkészíteni.

Molotov rámutatott arra, hogy mivel a Szovjetunió az egyetemes béke ügyét, valamint n népek szuve.rénitása és nemzeti függetlensége sérthetetlenségének elvét védelmezi, függetlenül az államok társadalmi berendezkedésétől, a Szovjetunió külpolitikája támogatásra talál más népeknél és más államoknál, akár nagy, akár kis állaimo'król van szó.

A Szovjetunió — mondotta, — nem tudja eléggé becsűim, hogy például India vsigy Burma a Kínai Népköztársasággal együtt meghirdette az államok közötti békés együttműködés olyan öt aíapelvét, (együttélés, be nem avatkozás a bel ügyekbe, meg nem támadás, stib.), amelyekre a Szovjetunió alapította mindig saját külpolitikáját ég amely aiapélvek most olyan barátságos támogatásra találtak az egész világon. Joggal kérdezzük meg valamennyi ország kormányát és parlamentjét, miért ne válhatnának ezek a békesaenető elvek, amelyeket most az 1954. június 28-i indiai --kínai nyilatkozatban fogalmaztak meg — közös plaitt- ícirrnmá valamennyi nép számára a béke fenntartáséban és megszilárdításában?

Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió békeszerető politikájának számos megbízható barátja van a tőkés tábor országaiban is. Molotov áttért az Egyesült Államok agresszív politikájának jellemzésére.

Amíg az amerikai „erőpolitika“ — mondotta Molotov, — gazdasági téren mindennemű akadályokat emel és megkülönböztető intézkedéseket tesz a nemzetközi kereskedelemben, addig katonai — politikai téren főként különböző katonai — politikai tömbök és agresszív csoportosulások létesítésében jut kifejezésre.

Mint ismeretes, a főhely ebben a vonatkozásiban az észak- atlanti csoportosulást. illeti meg, amelyet az angol-amerikai tömb hozott létre az Egyesült Államok vezetése alatt.

Az utóbbi néhány évben kötött ilyen szerződések és egyez menyek felsorolása után Molotov azt mondotta, hogy egészen különleges helyzetben van Törökország, Görögország és Jugoszlávia szerződése, mint- hcigy aláírói közül csupán kettő tagja az észElkatiemti tömbnek, a harmadik — Jugoszlávia — pedig nem tagja e tömbnek. A balkáni népieknek azon bán feltétlenül megfelelő óvatosságot és figyelmet kell e tekintetben tianiusítanick. — Az Egyesült Államok által Európában létesített katonai csoportosulások éle a Szovjetunió és :í népi demokratikus országok ellen, az Ázsiában létesí- tetteké pedig a Kínai Népköztársaság és a vele barátságban élő nép>ek ellen irányul.

A dolog azonban nem korlá- tazódiifc tömbök és csoportosulások létesítésére.

Molotov hangsúlyozta, hogy nem szabad lebecsülni az egyre folyó fegyverkezési hajsza veszélyét. Megjegyezte, hogy olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és néhány más ország, — a katonai költségvetések már soha nem látott módon felduzzadtak.

A magas fejlettségű amerikai ipar termelésének mai szín vonalát főleg katonai megrendelésekkel tartják fenn.

Molcttav rámutatott arra, hogy az utóbbi időben az Egye sült Államokban a háborús hisztéria légkörének fenntartása végett még tovább mentek. A lapjakban és a rádióban dühödt kampány indult meg, amelynek során a legkülönbözőbb szóbeszédek hang zárnák el, nem egyszerűen a háborúról, hanem egy atomháború előkészületeiről. Ezért mindenekelőtt az amerik"! •kormányköröket terheli a felelősség. Az ő követelésükre tartatták meg tavaly december Jcözepén Párizsban az északatfenti szerződés résztvevőinek értekezletét, amelyen az atomháború előkészítéséről tárgyaltak.

Az utóbbi időben az atomháború propagálásához látott Spaaik ás, Dulles is, sőt azonkívül nemcsak Radford, Gruen- 'thar, Stevenson amerikai tábornokok, hanem Montgomery, a bőbeszédű angol tábornagy is.

Nem azt akarják-e ezzel mondani, hogy az Egyesült Államok államférfiadnak az atom energia béfcég felhasználásáról nemrégiben elhangzott tervei és beszédei csupán a széles közvélemény figyelmének elvonására szolgáltak?

Molotov azt mondotta, hogy az a számos akadály, amelyet az Egyesült Államok a nemzetközi kereskedelem terén támasztott és az agresszív katonai tömbök, a számos katonai támaszpont, amelyet más államok területén létesítettek, a fegyverkezési verseny és az atomháborúval való fenyegetőzés: mindennek az a célja, hogy az „erő helyzetén” alapuló pjolitika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzések segítségével nfegfé- lemlítsenek, zavarba hozzanak valakit. Ámde, ez az egész ideges politika túlsókba kerül magának az amerikai népnek és semmit sem ad az Amerikai Egyesült Államoknak külpolitikai helyzetének megszilárdításához.

Az Egyesült Államok agresz- szív körei ismét elszámították magukat. Még nemrégen azt feltételezték, hogy övék az atomfegyver feltétlen monopóliuma. A háború befejezése utáni első években még a legszélesebb látókörű amerikaiak is úgy vélekedtek, hogy a Szovjetuniónak az atomfegyver előállításához legalább 10—15 évre van szüksége, többségük pedig úgy számított, hogy sokkal több idő szükséges ehhez.- Csakhogy a szovjet tudósok, mérnökök és technikusok és mindazok, akikre ez elsősorban tartozott, rövid idő alatt olyan eredményeket értek el, amelyek a szovjet állam rendkívüli lehetőségeit bizonyítják.

Odáig ment a dolog, hogy a hidrogénfegyver előállításában a szovjet emberek olyan sikert értek el, hogy nem a Szovjetunió. han“rrs az Amerikai Egyesült Államok került az elmaradottak helyzetébe.

Molotov ezután olyan tényeket idézett, amelyek azt mutatják, hogy az Amerikai Egye sült Államok külpolitikája ma korántsem talál baráti támogatásra még Amerikában sem.

Kifejtette továbbá, hogy míg a szocializmus és a demokrácia táborát erőssé teszi politikai céljainak egysége és a dolgozók nagy nemzetközi barátsága, addig az imperializmus táborát külső és belső ellentétek marcangolják.

A szovjet külpolitikának feltétlenül számolnia kell azzal, hogy jelentékeny ellentétek vannak mind az egyes tőkés országok között, mind pedig' ezeken az országokon belül, sőt a tőkés osztályok és csoportok egyes pártjain bélül is. Feladatunk, hogy ezeket az ellentéteket a béke fenntartása éí megszilárdítása érdekében, az agresszív antidemokratikus erő gyengítése érdekében használ* juk fel.

Beszámolója befejező részében Molotov a következőket mondotta:

— Köztünk, a tartós béke hívei és ellenfeleink között mély barázda húzódik.

Ellenségeink fegyverkezési hajszát folytatnak. Azért folyamodtak ehhez, mert arra számítottak, hogy megszilárdíthatják politikai táborukat, pjedig a valóságban ez gazdasági és politikai hadállásaik elkerülhetetlen gyengülésére és aláaknázására vezet.

A Szovjetunió a fegyverkezési hajszával szembeállítja békeszerető politikáját és a minden fegyverzet lényeges csökkentéséről, valamint az atomfegyver feltétlen eltiltásáról, a fegyverzet csökkentése, továbbá az atom- és minden más tömegpusztító fegyver eltiltása felett őrködő hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről szóló javaslatait.

Ellenfeleink nyíltan új háború felé tartanak és az utóbbi időben zajos propagandát szítottak az atomháború előkészítésének szükségességéről. Sohasem kapják meg azonban népeiktől ennek az agresszív politikának a támogatását. Ezt az agresszív politikát nemcsak a széles néptömegek vetik el, hanem a jómódú osztályok jó- zanabbul gondolkodó része is. Politikájuk ilyen irányvonalával csak azt érhetik el, hogy egyes különösen hangoskodó államférfiak már jóelőre elvesztik hitelüket mind saját országukban, mind pedig külföldön. A Szovjetunió az atom kérdésben is ellenkező állásponton van.

A szovjet kormány már javasolta az Egyesült Államok kormányának, kössenek haladéktalanul egyezményt arról, hogy lemondanak az atomfegyver használatáról és egyez zenek meg abban, hogy az 'atomerőt kizárólag békés célokra használják fel. A Szovjetunió teljes készséggel támogatja a Béke Világtanácsnak azt’ a nemrégiben tett javaslatát is, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegy- verkészleteket, hogy az egész világ népei biztosítva legyenek arról, hogy sohasem engedik meg az atomháborút. A Szovjetunió épjpen ezért tanúsít olyan készséget és aktivitást az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi értekezlet összehívása tarén. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy ne az atom fegyver előállításában versenyezzünk, hanem az atomerőnek békés célokra való fel- használásában.

Ellenfeleink „erő helyzetén alapuló” politikájáról ritkoltoz- nak. Idegeskednek és egyúttal ijesabgetoék. Fenyegetésekhez és zsaroláshoz folyamodnak, a gyenge idegzetüekre és azok ra számítanak, akikben nincs kitartás.

A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy azok, akik a Szovjetunióval szemben ilyen alkalmatlan eszközökhöz folyamodnak, feltétlenül elszámítják magukat. Tudniok kell, hogyha szükséges lesz. helyt tudunk állni magunkért.

Itt volna az ideje, hogy meg értsék, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között az erőviszonyok terén immár eldőlt a helyzet.

Ha a Szovjetunió minden erhbererejével, óriási anyagi erőforrásaival, minden külső szövetségesével együtt összehasonlítjuk — és ennek során tekintetbe vesszük azt az erkölcsi és politikai támogatást, amelyben a békepolitikát a más Országokban élő néptöme- gek részesítik — ha tehát ösz- szehasonliítjuik a Szovjetuniót úgy, amilyen ma, az Amerikai Egyesült Államokkal és ha.ezt az országot a fentemlített ösz- szes adatokkal vesszük, akkor világossá válik, hogy a Szovjetunió nem gyengébb az Ame rikai Egyesült Államoknál.

Nem szabad elfeledni azt sem, hogy az Egyesült Ália- moikikál szemben a Szovjetunió oldalán van az a vitathatatlan előny, hogy a békeszerető Szovjetunió senkit sem fenyeget és nem avatkozik be más államok ügyeibe, viszont

(Folytatás a 3. oldalon)

A Szovjetunió harca a békéért és a kollektív biztonság biztosításáért