Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

2

NAPLÓ

1955 JANUAR 27

Gazdaságosan, olcsóbban, jobban termelni— ez a népjólét emelésének döntő forrása!

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Budapesten összehívta az ország szénbányászainak tanácskozását. A tanácskozáson felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára.

Kedves Elvtársak!

— Az országos szénbányászati tanácskozás eddigi menete azt mutatja, hogy szükséges volt ilyen tanácskozás ösz- szehívása. Sok helyes kritika és javaslat hangzott el, s a minisztériumnak, a tröszt igazgatóságoknak, a műszakiaknak es az egyszerű bányászoknak munkáját lényegesen elő fogja segíteni, ha az itt elhangzott kritikát és javaslatokat gondosan mérlegelve és feldolgozva a gyakorlatban értékesítjük. A tanácskozás újra megmutatta azt is, hogy derék bányászaink, mint az elmúlt években, most is hű harcosai népi demokráciánknak, s zömük

— Felszólalásomban ezért elsőnek a szén önköltségének a kérdésével kívánok foglalkozni, mert az a benyomásom, hogy ez a fontos kérdés már Czottner elvtárs beszámolójában is kissé háttérbe szorult és méginkább ez történt vele a vita folyamán. Az elvtársak tudják, hogy az elmúlt év folyamán széntermelésünk 3.4 százalékkal növekedett az

1953-as évihez képest Ez a növekedés százalékban is, tón. nában is kifejezve a legkisebb, amit a felszabadulás óta eltelt évek folyamán elértünk, s ez már. mutatta, hogy komolyan romlott a helyzet a szénbányászaiban. A kép teljességéhez azonban tudni kell azt, hogy

ezt a 3.4 százalék termelésemelkedést jóval nagyobb munkáslétszámmal értük el, mint tavaly és emiatt az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent 1953-hoz viszonyítva.

Közben tudvalevőleg emeltük a dolgozók életszínvonalát 1954 folyamán a munkások és alkalmazottak reálbére körülbelül 15 százalékkal növekedett 1953-hoz képest, amihez hozzá kell venni, hogy 1953 második felében Központi Ve. zetőségünk júniusi ülésének helyes határozatai folyománya képpén ugyancsak komolyan javítottunk a dolgozók, köztük elsősorban a bányászok élet- színvonalán. így az elmúlt év folyamán az a helyzet alakult ki, míg a bányászok reálbére erősen megnőtt, addig az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent, s a bányászat tervét nem teljesítette.

Ez jelentékeny részben azért történhetett, mert csökkent a bányában a munka termelékenysége és emelkedett az önköltség.

Tavaly körülbelül . egyötödével termeltük drágábban a szenet, mint 1953-ban. Azt hiszem, e tanácskozás minden résztvevője tudja, hogy ez milyen károsan hat ki egész gazdaságunkra. Nem kell ismételnem, hogy a szén az ipar kenyere. Szénnel termelik nálunk a villamos- energiát. A szén fűti szocialista iparunkat és azokat a gyárakat, amelyek a mezőgazdaság gépeit, műtrágyáját és egyéb termelőeszközeit gyártják. Ha a szén termelési költségei növekednek, ez megdrágítja egész szocialista építésünket. Meg kell mondanunk világosan és határozottan, hogy .a népjólét emelése csakis abban az esetben lehetséges, ha iparunk — és hozzáteihetem — mezőgazdaságunk, csökkenti termelésének önköltségét, ha növekszik a munka termelékenysége és a termékek minősége javul.

A döntő forrás, amiből a dolgozó tömegék életszínvonalának emelését biztosítani tudjuk, az az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése, a minőség javulása.

Ezt meg kall értenie* a bánya,

példamutató helytállással dolgozik.

— Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy sok régi, -harcokban megedzett bányász — ha helyesen is látja a szén- termelés területén mutatkozó súlyos hibákat, — nem harcol kellő határozottsággal és eréiy lyel azok megszüntetéséért. Ez vonatkozik nemcsak a vájárok ra, segédvájárokra, de vonatkozik a széntermelés hibákat világosan látó vezetőire is. Nem elegendő a hibákat látni, de feltétlenül szükséges és megkövetelendő, hogy minden ki a maga területén nap mint nap küzdjön a hibák megszün tetőséért.

az ipar minden dolgozójának a csilléstől kezdve a miniszterig. És meg kell érteni azt is, hogy nem fejlődhet az élet színvonal, ha nem emelkedik a termelékenység, ha csökkenés helyett növekszik az ön. költség, mint ahogy az az elmúlt év folyamán a szénbányászatban és nem egy helyen az ipar más területén is előfordult. Ezt a tételt nem lehet eléggé aláhúzni. Szeretném, ha az országos szénbányászati tanácskozás minden résztvevője, ennek a megállapításnak a tudatában azzal az elhatározással menne vissza a munkába, hogy at idén úgy dolgozik, hogy a bányákban növekedjék a fejteljesítés, csökkenjen az önköltség, növekediék a tenne lékenység, növekedjék a szén minősége.

Azzal kapcsolatban, hogy tavaly drágábban és hozzáteheTa k arékoskodni

Kevés szó esett elvtársak 'zen a tanácskozáson a meglazult munkafegyelemről és az anyagpazarlás százféle fór. májáról, arról az anyagpazarlásról, amely összességében je- ’entékényen hozzájárult ahhoz, hogy a rosszabb szenet drágábban termeljük. A beszámoló megemlítette a bányafa felhasználásának emelkedését.

Ugyanakkor, amikor nagyon helyesen, a bányai, helyett áttérünk a fémek használatára, molibiztosítással és TH gyűrűkkel pótoljuk a bányafát és ezzel emeljük a bányák korszerű biztosítását, a bányafa fogyasztás növekedése tovább folytatódik.

Ennefe legfőbb oka á bányafa gondatlan kezelése, illetve pazarlása. Mindenki tudja, hogy a dolgozók a bányában elvag- dalt bányafát tüzelési célokra hordják el és az üzemvezetők ennek megakadályozására hathatós intézkedéseket nem tesz nek. Sőt olyasmi is előfordul hogy az üzemvezetők a bányafát „kölcsönbe“ adják a kislakásépítkezésekhez, mint példáiul a borsodi tröszt bánfalvi üzemében.

Minnen trösztigazgató előtt ismeretes, hogy az osztályozott szenet megdézsmálják, s hogy a legtöbb helyen — különösen például a nógrádi tröszt területén — a dolgozók egyrésze az illetményszenét teljes egészében a helyi TÜZÉP telepnek adja el és tüzelőnek az elvagdalt bányafát használja, vagy egyszerűen az üzem területén „szerez“ magának tüze- ’őt, Bükkhegyi elvtárs a zagyvái bányákból felszólalásálban főleg a rendőrség segítségét kéri az ilyen jelenségekkel szemben. Persze ez is kell.

Rengeteg a panasz a munkafegyelem megsértésének különböző formáira, elsősorban az igazolatlan mulasztók, ra, s arra, hogy sok helyein az

tem, rosszabb szenet termeltünk, egyes bányászati vezetőik az anyagellátás hiányosságára panaszkodnak. Ugyanakkor

meg lehet állapítani, hogy a bányákban sok helyen pazarolják a nép vagyonát.

Erre a példák özönét lehet hozni. Dorogon pártunk megyei végrehajtóbizottsága másfél évre visszamenőleg 1954 szeptemberig az üzemek jelen téseiből összeállított egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy ez iaő alatt csak Dorogon közel ötmillió forint értékű gép, szerszám maradt az omlasztás, az iszapolás mögött. Komplett csúszdagépek, nagyteljesítményű villanymotorok, nagyteljesítményű szivattyúk, fúrógépek szerepelnek aibban a kimutatásban, amely távolról sem tart igényt teljességre. A dorogi tröszt vezető elvtársai, akik ezen az ér. tekezleten felszólalásaikban eléggé panaszos hangot ütöttek meg, s mint a borsodiak és mások, nem fukarkodtak követelésekkel, elgondolkozhatnak ezeken a számokon. Ki számíthatnák például, hogy hány bányászlaikést lehetett volna ezért az összegért Dorogon építeni. Tudjuk, hogy má. sutt is hasonló a helyzet. A tatai DISZ-ifjak • úgynevezett anyagmentő brigádokat alakítottak, amelyek vasárnaponként az aknáiban összeszedték a szerteszét hagyott, gyakran már az iszapba süllyedt termelőeszközöket. Többszázezer forintnyi anyagot mentettek meg ilyen módon. Kérdem én a jelenlévő régi bányászokat és bányászvezetőket, mi történt volna Tatabányán tizenöt évvel ezelőtt azzal a bányásszal, aki szerszámát, termelőeszközét hanyagul az iszapban hagyta volna?

kell az anyaggal

De nem kevésbé fonto- az olyan közhangulat kialakulása, amelyben megbélyegzik és kiközösítik maguk közül a dolgozók a fegyelmet leneket, a lógósokat, a tolvajokat.

A rendes bányászok felháborodással ítélik el a szocialista fegyelem ellen vétőket. Ezen a bányásztanácskozáson mindjárt az első felszólaló. Händler elvtárs. aki maga tatabányai sztahanovista vájár, felháborodással beszélt az ilyen jelenségekről. Ostorozta azokat a dolgozókat, akik nem vigyáznak a szén minőségére, akiknek — ahogy ő mondotta — „csak az a fontos, hogy fekete legyen, amit P csillébe szórnak“ s az ilyen „fekete“ gyakran egyszerű éghetetlen kő. Előfordult a tatabányai tröszt VIII-as aknaüzemének >34-es csapatánál, a XII. afc- naüzem 940-es csapatánál, hogy a kibányászott szénben az ellenőrzés több, mint 20 százalék meddőt talált. És az is előfordult a múlt év telén, hogy Mátranovákon, vagy Eb- szönyben a bányászok nem akarták átvenni a saját maguk termelte járandósági szenet. mert tudták hogy benne nagyon sok a meddő, az éghetetlen kő.

Ugyanakkor, amikor egyes trösztvezetők a rossz anyagellátásról panaszkodnak, az,t halljuk, hogy a kiutalt anyaggal egész szokatlan pazarlás folyik. Pál László főkönyvelő elvtárs Tatabányáról elmondja, hogy trösztje jobbra-balra kölcsönzött ki gépeket, amelyeknek sorsával azután nem törődik, és elrettentő például két kazán esetét említette, melyeiket öt évvel ezelőtt adott kölcsön a tröszt és azóta sem törődött velük.

ilyen mulasztókkal szemben nem lépnek fel és az igazolatlan mulasztást nem büntetik Például a mátravidéki tröszt gyöngyösi üzemében az igazo.

Növekedett a szén önköltsége

Szilárd munkafegyelmet!

latiamul mulasztók — a rendelkezésekkel ellentétben — megkapták a havi szénjárandóságukat. Természetes, hogy ilyen helyen a munkafegyelem megszilárdítása nem fog sikerülni. A fegyelem lazulása természetesen kihat a bánya biztonságos üzemeltetésére. A fegyelmezetlen munkás nemcsak csapatának bérét csökkenti, hanem testi épségét, sőt életét is veszélyezteti.

Általános tapasztalat az, hogy a munkafegyelem területén mutatkozó hiányosságok igen komoly károkat okoznak.

Mi teljesen egyetértünk Takács elvtárs megállapításával, aki rámutatott, a tatabányai tapasztalatok alapjé-n arra, hogy a bányászok a harcos fegyelmet tartó, rendet megkövetelő vezetőt szeretik és nem szeretik azokat a vezetőkét, akik megtűrik a lazaságokat. Mi is azt tapasztaljuk, hogy a becsületes, tapasztalt bányászok rendkívül elégedetlenek és mérgelődnek, ha a műszaki vezetők nem követelik meg a fegyelmet. A bányászok a határozott, keménykezű műszaki vezetőket szereik, akik igazságosan büntetik meg a fegyelmezetlenkedőket.

Ahol a vezető megkövetelj a rendet, ott jobbak a munkafeltételek, kibontakozhat a munkaverseny, nem gátolják a dolgozók munkalendületét apró műszaki hibák. Ennek következtéiben eredményesebb a munka, nő a teljesítmény és vele együtt nő a dolgozók keresete, a műszakiam prémiuma.

— Ezt mutatták a tapasztalatok is, melyeket a pécsi bányatrösztnél szereztünk. Tudvalevőleg ez a tröszt túlteljesítette termelési tervét, elővá. jási tervét, csökkentette az önköltséget és tízmillió. forint megtakarítást ért el. Központi Vezetőségünk ipari és közieke. oiésl osztálya, a szénbányászati minisztérium és a bányász szakszervezet, közösen megvizs gálták Pécsibányát, hogy megállapítsák, milyen speciális rendszabályokkal érték el a jó eredményeket.

A brigád „legnagyobb meglepetésére“ semmi különös rendszabályt nem talált, illetve megállapították, hogy a jó eredmény titka, hogy a bányában rend és fegyelem van.

Aki fegyelemsértést követ el a munkában, azt keményen fe. 'elősségre vonják. A műszaki vezetés, a párt, a DISZ, a szak szervezet együtt dolgoznak, vigyáznak az anyagra, takarékoskodnak, nem tűrnek lazaságot, lopást. Az elvtársak hallották Vereckei elvtársnak, a pécsi tröszt igazgatójának hoz. zászólásét, aki elmondotta, hogy figyelme még az olyan látszólag kis tételekre is kiterjed, mint a munkaruha jogtalan viselése, az étkezés jogtalan igénybevétele, stb. A pécsi tröszt jó eredményeihez persze hozzájárul az is, hogy ott éveken keresztül a szovjet mérnök elvtársak dolgoztak, de a további eredményt már a szervezett, fegyelmezett, szolid munka adta, amely meghozta gyümölcsét nemcsak Pécsett, hanem mindenütt, ahol alkalmazzák. Amit meg tudtak csinálni Pécsett — és hozzátehetem, más trösztök, nél is, — az végrehajtható mindenütt.

A fejteljesítmények növelése, az önköltség csökkentése, a munkateljesítmény emelése, a fegyelem megszilárdítása — ezek most bányászatunk központi kérdései és hozzátehetem, nemcsak bányászatunké, hanem egész szocialista iparunké és mezőgazdaságunké. Gazdaságosan, olcsóbban, jobban termelni — ez a népiólét emelésének döntő forrása!

Az 1955-ös lervév feladatai

— Kevés szó esett a tanács, kozáson az 1955-ös tervről. Ebben az évben a szénbányászat termelésének növekedését alacsonyra szabtuk. Nem azért szabtuk alacsonyra a termelés növelését, mert az ország bővében van szénnek, vagy a bányák nem tudnának több szenet adni. Ellenkezőleg! Az országnak minden tonna szénre szüksége van és a bányák többet is tudnának adni. Mind járt hozzátehetem, hogy jövőre többet is fogunk kérni. Most folynak az új ötéves terv kidolgozásának előkészületei. A második ötéves terv folyamán nemcsak be kell fejeznünk az első ötéves tervben megkezdett különböző üzemeket, de a mezőgazdaság és a mezőgazdaság szocialista szektorának fokozott fejlesztése mellett erő teljesen folytatni kívánjuk a szocialista iparosítást, amihez természetesen megfelelő meny nyiségü szén kell.

A termelés idei alacsony növelésével módot akarunk adni a szénbányászatnak arra, hogy teremtsen rendet a saját területén, hozza rendbe a leromlott légvágatokat, gondoskodjék jobban a munka biztonságáról, erősítse meg a munkafegyelmet, gondoskodjék idejekorán meg. felelő elővájásról,

egyszóval teremtse meg azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy jövőre és a második ötéves terv folyamán bányáink egészségesen, erőteljesen fejlődjenek és alátámasszák, kielégítsék mindazokat a követelményeket, melyeket a népjólét emelése, a szocializmus építése, a honvédelem vele szemben támaszt.

— Ezt a célt szolgálja az új, világosan, könnyen áttekinthető bérezési rendszer is, amely előnyben részesíti a nagyobb szaktudást követelő elő

Végére hagytam azt a tényezőt, mely gazdasági életünk minden területén és így a bányászatban is döntő szerepet kell, hogy játsszon: a gazdasági vezetők, a párt, a DISz, a szakszervezet együttműködését. Teljesen egyetértek Takács elvtárssal, aki a tatabányai tapasztalatok alapján megállapította, hogy ahol jó a oártmunka, ott jó a termelés. Mindjárt hozzátehetem, hogy a pécsi bányatröszt jó eredményeit megvizsgáló brigád a sikerek egyik fontos forrásául a tröszt-vezetés, a pánt, a .szalftvájáson dolgozó munkásokat és ezzel is oda hat, hogy a jövőben né ismétlődjenek meg azok a bajok, amelyek az idén az elővájás elhanyagolásából keletkeztek. Ugyancsak fokozottabban követeljük meg a bányák gépesítését, a millsze- kundumos robbantás kiterjesz tését. Tűrhetetlen az; hogy miközben a bányász munkáját megkönnyítő gépek száma szakadatlan növekszik, ugyanakkor például a jövesztés gépesítése, mint arra Czottner elv. társ tegnapi beszámolójában rámutatott, a műit év folyamán csökkent.

Meg kell szűnnie annak a helyzetnek, hogy a rendelkezésre álló gépek a munkaidő jelentékeny részében állnak és kihasználásuk igen alacsony.

Mi a bányákba egyre több és több olyan gépet kívánunk küldeni, amely a nehéz fizikai munkát leveszi a bányász válláról,' mely megkönnyíti, meggyorsítja, eredményesebbé teszi a bányászok munkáját. De ez a törekvésünk csak akkor jár sikerrel, ha ezeket a gépeket igénybe is veszik, megfelelően gondozzák és nem engedik, hogy hanyag kezelés miatt üzemen kívül álljanak.

Erőteljesen támogatni kell azt a törekvést is, hogy újítsuk fel a szocialista verseny régi bevált módszereit, a me- lagcsákány mozgalmat, a Loy- mozgalmat, a péntek mozgalmat. Most, hogy az egész ország és köztük nem utolsó sorban a bányászság, felszabadulásunk tíz éves ünnepére készül és e nagy esemény t az egész országra kiterjedő feiszabadu- ’ási munkaversennyel és emelkedő munkateljesítménnyel teszi emlékezetesebbé, meg van a lehetősége, hogy ezek az egészséges mozgalmak új erőre kapjanak, új életre keljenek

szervezet, a DISz jó együttműködését jelölte meg.

Külön meg kell emlékeznem a DISz javuló munkájáról.

Tudvalevő, hogy tavaly szeptemberben a DISz felhívására •530 ifjú szenelőbrígád tagjai vállalták, hogy az év végéig tervükön , felül 228.000 tonna szenet adnak. E vállalást az ifjak becsülettel teljesítették, sőt valamelyest túl is teljesítették. A DISz most vállalja, hogy első negyedévi tervét a felszabadulás tíz éves évfordu

lójára 110.000 tonna szénnel túlteljesíti. Biztos vagyok benne, hogy ígéretüket valóra is váltják. Egy sor felszólaló e tanácskozáson rámutatott a DISz ifjak javuló munkájára. A műszaki vezetőknek, pártunknak, a szakszervezeteknek erőteljesen támogatni kell a diszisták jó munkáját s minden törekvést, amely módot ad arra, hogy a bányában dolgozó fiatalok minél hamarabb jó szakmunkásokká és egyben öntudatos kommunistákká vál janak,

A bányákban elsősorban a kommunista bányászokat kell mozgósítani, akiknek száma nem kevés és akik a múltban annyi nehéz helyzetben megmutatták, hogy pártunk, népi demokráciánk legbiztosabb támaszai.

Itt ismételten szó esett róla, hogy legjobb eredménye a jé példamutatásnak van. Ez igaz. A kommunista példamutatástól függ elsősorban, hogy mennyire tudjük mozgósítani a szakszervezet tagjait, a DISz fiatalokat, mennyire tudjuk magunkkal ragadni az egész bányászságot, az egyszerű bányászokat és a műszakiakat egyaránt.

A termelés kérdéseit össze kell kötnünk a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor és hazánk problémáival. Mindenki megérti, hogy most, amikor a nyugati imperialisták fel akarják fegyverezni a német militarizmust, s amikor a bé~ ketábor mozgósítja erőit, hogy a háborús gyújtogatok e tervét meghiúsítsa, a népi demokráciák gazdasági erejének növelése, a fegyelem megszilárdítása külön jelentőséggel bír.

Elvtársaim, bátran és őszintén nyúljanak e mozgósító munkájukban az úgynevezett kényes vagy népszerűtlen kérdésekhez. Lépjenek fel keményen a fegyelem, a rend érdekében, a lazaságok, a fegyelmezetlenség, a lopások ellen.

A bányászok szeretik a nyílt, az őszinte beszédet, a hibáik kíméletlen feltárását, meg is követelik tőlünk, kommunistáktól, hogy minden kendőzés nélkül mutassunk rá a bajokra és a kijavításuk módjára. Az elvtársak legyenek biztosak abban, hogy a bányászság legjobbjai, fiatalok és öregek egyaránt mögöttük állanak ezekben a kérdésékben és támogatják ezt a törekvésüket, hogy rendet teremtsenek a széntermelés frontján és meg(Folytatás a 3, oldalon)

A gazdasá«i vezetők, a párt, a DISZ, a szakszervezet együttműködéséről