Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-27 / 22. szám
1955 JANUAR 27 NAPLÓ 3 Az „Élüzem“ cím elnyeréséért! Felszabadulási verseny a Bonyhádi Zománcgyárban Megválasztotta küldötteit a Döbrököz-szőlőhegyi DISZ-szervezet A Döfarököz-szőlőhegy! DISZ I ségi területi szervezet tagjai (Folytatás c !. oldalról) atijált a népi demokráciánknak, szocialista fejlődésünknek azt a szenet, amelyre szüksé_ ge van. Az elvtársak, e tanácskozás részvevői képviseljék bátran, határozottan és erélyesen azokat a javaslatokat, és rendszabályokat, amelyek a szénbányászat termelésének terén mutatkozó hibák kiküszöbölésére és az olcsóbb, jó minőségű termelés elérésére irányulnak. Ismétlem, legyenek biztosak benne, mögöttük áll Százezer forint a sertésekből ügy szép tisztavízű kis patak túlsó oldalán épült fel a kölesdii Kossuth termelőszövetkezet sartésfarmja. A tiszta világos, ellető egyik kutricá- jában „Lidi“ koca békésen röfög, az apró rózsaszínű tehetetlen kis utódoknak. Pontosan nyolcán vannak ők. Egyik helyesebb, mint a másik. Alig .» hetesek, fejlettségük a legszebb ígéret a jövőre nézve. Velük együtt összesen 74 darab a tsz sertésállománya. Kárpáti János, a sertésgondozó nem olyan régein vette at az állomány kezelését, ő £o- gutos volt a tsz-ben. Elődje Debreceni bácsi, rokkantsága miatt nem tudta a munkát ellátni. Ezért lemondott. Igen óm, de ki legyen az utód. Senki, nem akarta vállalni. „Majd én vállalom“ — mondotta Kár páti János és azóta lelkiisme- xetes gondozója a sertésednek. Kárpáti János arca szinte sugárzik az örömtől, amikor terveiről beszél. — Most 10 darab tenyészkant nevelünk, szép összeget várunk értük. Ebben az évben a sertésállományból körülbelül 100 ezer forintot akarunk jövedelmezni. Célom, hogy a fehér hússertés tenyésztésénél minőségi javulást tudjak felmutatni. — A teljesített munkaegységekre minden tagnak 2 darab választási malacot adtunk. Legyen jövőre is.v • A háztáji gazdaságában mennyi sertése van? — Egy év óta vagyok tsz- tag. Amikor beléptem, én is kaptam két malacot Mindkettőt kihízlaltacn, az egyiket levágom, a másikat eladom. Az elmúlt napokban prémiuma bányászság túlnyomó nagy többsége, mögöttük áll pártunk, az egész népi demokrácia, az egész magyar dolgozó nép. Nem kétséges, hogy ha a tanácskozás tanulságait megszívleljük s valóra váltjuk, a magyar szénbányászat útja újra fölfelé ível és a szénbányászat dolgozói joggal és 'büszkén tölthetik be helyüket a magyar munkásosztály élcsapatában, ahol a felszabadulás óta eltelt esztendőkben annyi győzelmes csatát vívtak. Kívá. nők teljes sikert e tanácskozás minden célkitűzéséhez. (Lelkes nagy taps.) ként 3 darab választási malacot kaptam. Ebből kettőt eladtam, a harmadikat pedig anyának tartom meg. A munkaegységre kapott malacokat pedig hizlalni fogom. A malacok árához tette Kár. páti János azt a pénzt is, amit a háztáji gazdaságában termett boráért kapott. Az összegyűlt 2500 forintból azután bevásárolt sajátmaga és kislánya részére. Mozgalmas az élet a szedres! Petőfiben „Lusta gazda“ jelző illeti meg az olyan embert, aki ilyen kor télen nem tudja kihasználni a napnak minden pillanatát. Érdeklődjünk csak a szed- resi Petőfi tsz-nél, hogy nekik mi a véleményük erről a kérdésről. Lázár István elvtárs, a tsz-elnük, azzal válaszol, hogy tagjai nem várják ölhetett kezekkel a tavaszi munkák kezdetét. Kint a határban Radványi József, Ha- szek István, Németh József és a többi fogatos a trágyát hordja. A födél alatt pedig a kijavított, újrafestett lószerszámok „árulkodnak“ a szorgos munkáról. Sovány Mihály, a kosárfonás érdemes mestere, remek vesszőkosaraival elismerést vált tó a látogatókból. Dallas László, a tsz kertésze nagyon ügyesen használta ki a téli enyhe napokat. — Ugyanis a sárgarépa, zöldség, spenót magjait már elvetette, “’ö’diben várja már a tavaszi enyhébb napokat négy holdon a dughagyma is. A termelő- szövetkezet a makói MEZŐ- KER Vállalattól aughagyma- ültetőgépet kapott, annak segítségével sikeresen végezték el a dughagyma ültetését. Megyénkben elsőnek a Bonyhádi Zománcművek dolgozói csatlakoztak a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak kezdeményezéséhez, a felszabadulási versenyhez. Országos viszonylatban is, a tömegcikk iparban elsőként jelentették be, hogy résztvesznék a felszabadulási versenyben. Éppen ezért talán különösen érdekelhet bennünket, hol tartanak a versenyben a Zománc gyár dói gőzéi, hogyan állnak vállalásuk teljesítésével. Az üzemiben mindenki az „Élüzem” cím megszerzéséről beszél. Ezt akarják elérni a felszabadulási versenyben a zománcgyár dolgozói. Nem könnyű feladat, hiszen ebben a pér hónapban bizonyára a többi üzemek is „megnyomják a gombot”, de a zománcgyáriak nagyon bizakodók. „Nyersanyagunk van, tüzelő anyagunk elegendő, a műszaki feltételek megvannak, most már csak a kommunisták példamutatásán, jó szervező és agitációs munkáján múlik az, hogy meg tudjuk- e szerezni az Élüzem címet” — mondták többen is a párt- szervezet elmúlt napokban tartott taggyűlésén. Ez az egész taggyűlés egyébként az élüzem cím megszerzéséért folyó harc jegyében zajlott le, meghatározta a kommunisták tennivalód, a termelés ellenőrzése, a munkafegyelem megjavítása, az agitációs munka, a dolgozók mozgósítása terén. Emellett párosversenykihívások is születtek ezen a taggyűlésen. A gyár műszaki dolgozói is bizakodóak. Gyopár elvtárs, a vállalat főmérnöke az eddig megtett konkrét intézkedésekről beszél. Az év elején ösz- szehívták a művezetőket, részlegvezetőket és ismertették az élüzem feltételeket. Ez előírásokat lebontották műhelyekre, munkahelyekre, így minden műhely megkapta, mit kell teljesítenie ahhoz, hogy a gyár élüzem lehessen, mindenütt ki függesztették ezeket a feltételeket. Ezekre tették aztán meg az egyes dolgozók, az egyes műhelyek, részlegek kollektívái a vállalásokat. Ezenkívül komoly műszaki intézkedéseket tettek a gazdaságosabb termelésre, a jobb minőség elérésére. A* edényfülek készítésénél bevezettek egy olyan újítást, amely az eddigi nyolc művelet helyett négy művelettel teszi lehetővé a fülek gyártását. Az új módszerrel még ebben a hónapban megindul a tömeg gyártás, feleannyi munkaerő kell hozzá, mint eddig. Rövidesen megjelenik az üzletekben a gyár újdonsága: a peretmnéTküli fazék és lábas, amit a háziasszonyok bizonyára megkedvelnek maid. Egyelőre csak a mintapéldányok készültek el, de a sorozatgyártás napokon belül megindul. Az újfajta edénynek nincs felül pereme, ami eddig nagy lehetőséget adott a selejtre, hiszen a peremezésné! nem egyszer megrepedt az anyag, szétnyílt, el lehetett dobni. Most a peremet egy horony pótolja, az edényhez süllyesztett fedő készül, így főzéskor a lecsapódó pára visz szacsorog az edénybe, nem rongálja a tűzhely fedőlapját. Az edényeket fedővel együtt egymásra lehet rakni, ez is előny a háziasszonyoknak. Komoly problémák voltak eddig a zománcműhelyben a szárítórácsokkal, a tönkrement rácsokat nem tudták időben pótolni. Most megállapodást kötöttek egy KTSZ-el, hogy rendszeresen szállít ilyen rácsokat, emiatt tehát nem lesz fennakadás az üzemben. A festőműhelyben eddig farácsokat alkalmaztak, ha ezeken nagyon megvastagodott a rárakódott festékréteg, el lehetett dobni. Most vasrácsot alkalmaznak itt, drótháló bevonattal. A rárakódott festéket időn ként leégetik, akkor újra hasz Hálhatják. Ezelőtt a ledolgozott óráknak közel fele várako zási idő volt, rácsihiány miatt, most ezt a minimumra tudják csökkenteni. így majdnem kétszerannyit gyárthatnak ugyanannyi munkaerővel. Számos újítást, ésszerűsítést alkat mázták ezenkívül, melyekkel megjavítják a minőséget, csak kentik az önköltséget, emelik a termelékenységet. A zománcozóban mindenki szervezetiben is megtartották a fiatalok a küldöttválasztó taggyűlést. Ez alkalommal nemcsak a szervezet tagjai vettek részt a gyűlésen, hanem számos szervezeten kívüli fiatal is. Ott voltak a népfront-bizottság, a tanács és a pártszervezet 'képviselői, eljöttek a szülők is, hogy tanúi lehessenek fiaik, 'lányaik szervezeti tevékenységének. A DlSZ-vezető- ség beszámolóját Puskás Lajos, a szervezet titkára ismertette. Egy év alatt a szervezet kü_ lönféle rendezvényeken összesen mintegy 26 ezer forintra tett szert, amit arra használt fel, hogy elősegítse a fiatalok kiuitúrigényének kielégítését: zenegépes rádiót, tangóharmonikát, hanglemezeket vásároltak; ezenkívül kályhát, tüzelőanyagot szereztek be, hogy a téli estéken is kellemesein szórakozhassanak a fiatalok a DISZ helyiségben. Jelenleg is mintegy 1600 forinttal rendelkezik a szervezet. Kiderült a beszámolóból, hogy jól működik a Petőfi iskola is. Pedig itt sem alkalmaznak semmi különösebbet: a lelkes pedagógus. Arató Róbert gondosan készül fel a foglalkozásra, s megkeres olyan diafülmeket, amelyek a tanult tárgyhoz tartozpak, kiegészítik az iskolán hallottakat. Nem megengedhető állapot ellenben az, hogy a szőlőhegyi szervezet, valamint a köztu<J;a, hol tartanak vállalásuk teljesítésével, hol van még hiba Egy nagy óráról lehet itt leolvasni a tervteljesitést, a minőséget. Az óra egyik mutatója szerint az előző napon 113 százalékra teljesítették a napi tervet. A másik azt mutatja, hogy január 1-től 20-ig 103 százalékra áll nak a tervteljesítéssel. „Ugyanis az első három nap szénhiány volt, három nap alatt teljesítettünk egy napi tervet” — világosít fel Vugrlg elvtársnő, a részleg vezetőié. Az első tíz napban emiatt 95 százalékos volt tervteljesítésük, de január 11-től 20-ig már 115 százalékot teljesítettek, be hozták a lemaradást. Az óra között bizonyos nézeteltérés van. Jól tudják ezt a szőlőhegyi fiatalok és ezért igen helyesen úgy határoztak, hogy a „Bor“ című drámát a falu fiataljaival közösen tanulják meg. Ez a jó kezdeményezés esti. pán kiegészíti a szervezet eddigi munkáját. Minden este 8—10 fiatal található a DISZ helyiségben. Csütörtökön este — szinte már hivatalosain is ifjúsági napnak tartják — 30- 40 fiatal is ott van a szervezet helyiségében. Sakkoznak, asztaliteniszben mérik össze erejüket. A taggyűlésen felszólaltak a vendége^ is. Kardosné példán' elmondotta, hogy a fiatalok igen aktívan -bekapcsolódnak a község ügyelnek intézésébe. — Nagy segítségére volt a község nek a fiatalok kezdeményezése az aratáskor, az árvíz idején. És most — mondotta többek között, — csak üdvözölni lehet azt az újabb kezdeményezést, • hogy a fásítási munkával, az utak és az iskolaudvar rendibehozásával segítenek csinossá tenni a községet. A gyűlésen 6 küldöttet választottak a járási tanácskozásra: Daradics Ferenc, a j. b. első titkára, Puskás Lajos, a szervezet titkára, Arató Róbert pedagógus. Kiss Klára, Koller Ilona és Ka-raos János képviselik majd a tanácskozáson a szervezetet. egyik mutatója bizony árulkodik. Arról, hogy a minőség terén még nem teljesítik ’géletüket a gyár dolgozói. 83 százalékot vállaltak, de csak 81 százalékban gyártottak eddig elsőosztályu -minőségű zománc edényt, tehát most itt van a legtöbb tennivaló,. ha meg akait;ák szerezni az élüzem jelvényt. Az új esztendő első heteinek eredményei feljogosítják a zománcgyár dolgozóit arra, hogy a siker reményében harcoljanak az „Élüzem” címért. A pártszervezet, a műszaki vezetés, a szakszervezet mindent megtesz, hogy ez a harc sikerrel járjon. És ami a legfontosabb: a gyár dolgozói szívvei- lélakkel harcolnak ezért, > Termelőszövetkezeteink életéből A KORKÁIYOS.., SOKSZOR LÁTTÁM | még altkor, amikor egészségesen, két lábon állva a Duna paksi partján, amint hajósokkal beszélgetett az előttük elúszó hajókról: németről, szerbről, románról, bolgárról, magyarról. Jól ismerte a hajók erejét, teljesítőképességét. — Messziről megmondta a hajók nevét is. Ismerte az azokon dolgozó embereket is. A magyar halászcsárdákban, a német és az osztrák vendéglőkben, a déli országok kocsmáiban, a sétatereken sokszor találkoztak, együtt szórakoztak, elbeszélgettek népünk életéről, problémáiról, utána békésen elváltak és folytatták a beosztásukkal járó, megszokott mun kájukat. Békésen hajózták vé_ gig a világszerte ismert „kék“ Dunát, az öreg folyamot. Juhász János is a -kormánykeréknél állva vezette a vontatót zátonyok és sziklák között. Vidám volt, szerette az életet. Még szinte ifjú volt, amikor résztvett az első világháborúban. Ezekben az években megismerte a háború borzalmait, látta a pusztítás nyomán keletkező nyomort, a vért, az üszkös romokat, a könnyet. S a Dunán is, bármelyik ország vizén hajózott a későbbi években, mindennap arra gondolt, hogy mennyivel kényelmesebben, nyugodtabban lehet hajóz ni békében, mint háborúban. 23 évig hajózott Linztől a Duna Fekete-tengeri deltájáig. | 1939-BEN aztán jöttek az éter hullámain, az újságok hasábjain a hírek: a hitleri csapatok elfoglalták Danzigot, Csehországot, megtámadtál?: Lengyelországot, — nyugaton pedig a Benelux államokat, majd Franciaországot seperte végig a villám-háború. Egyre közeledett a Duna völgyéhez a háború, a Felvidéken, a Kárpátalján, Erdélyben és a Délvidéken dörren- tek a fegyverek. Ekkor ereje teljében volt Juhász János hajókormányos. Látta, érezte, hogy veszélyben van a béke, vége a több, mint 2 évtizedes békés hajózásnak, a nyugodt, gondtalan életnek ... Valami azt súgta neki: tégy valamit, cselekedni kell. De nem tudta mit tegyen ... Egyedül érezte magát, úgy vélte, tehetetlen a hatalmasok, az élet-halál uraival szemben. Pedig tudta azt is, hogy hajóján sofc családos ember dolgozik, akik ugyancsal?: békét akartak. De alig 20—30 ember, maroknyi csoport mindentől elzárva vágyott a békére. A második nagy világégés keletről is, délről is egyre közelebb került... A magasban egyre sűrűbben röpködtek a szürke gépmadarak, szárnyukon angol,( amerikai felségjelzéssel. A Duna habjai pedig hajóaknákat rejtettek el a fo_ lyam dolgozói elől. Egymás után érkeztek a hírek, hogy itt is, ott is levegőbe repítette az aikna a vontatót, az uszályt. A „kék“ Duna mazsolával, török- gyufával volt tele, az ár deszkadarabokat sodort délnek. — Szinte minden kanyarban ott éktelenkedett egy-két hajóroncs. A paksi alsó kanyarban öt hajó lett néhány perc alatt ronccsá, a hajósokat sebesülten, eszméletlen állapotban mentették csónakokkal, ladikokkal a község békés lakói. % LEÁLLT A FORGALOM | a Dunán. A part közvetlen közelében horgonyoztak a hajók, minden megtett méter életveszedelmet jelentett. Előbb a vezérigazgató látogatott el a hajókra és kérlelte alkalmazottait, hogy induljanak el, nincs is veszély a Dunán. S hogy szavait igazolja, saját példáját -mondotta el: — ő is hajóval jött. — Valószínűnek tartom, ha „fém“ hajóval indult volna út_ nak, ma nem találkozunk — mcndotta Juhász János a kövérkés főnöknek. — De azért, ha a többi hajó elindul, má is megyünk. Nem sok eredménnyel járt a vezérigazgató kilincselése. — Néhány nap után azonban már a német katonaság adott parancsot az indulásra. Aki meg_ tagadta volna a parancs teljesítését, nem számíthatott vol na kegyelemre. A gőzösök kerekei, a motorok csavarjai ismét habot vertek a Dunán. Juhász ismét ott állt a kormánynál. Látta, amint levegőbe repült előtte az egyik, majd a másik vontató. Még jól el sem határozhatta, hogy segít a bajbajutottakon ... aztán egy villanás, dörrenés ráz_ ta meg a levegőt... A parton tért eszmélethez, egyenruhája csupa víz volt, lábát fájdította. Az ő hajója is aknára futott, felrobbant. Hét hajó indult el a német parancsra, az indulás után rövid néhány perccel már három a háború áldozata lett. A többi is — a hírek szerint — hasonló sorsra jutott... A robbanás után néhány nappal a csapatok állandó visszavonulása, a háborús körülmények következtében nem kaphatott rendes kezelést — amputálni kellett fél lábát. Ez 1944 szeptemberében volt. | A RETTEGÉS, | az állandó veszély, majd fél lába elvesztése megviselte ide_ geit. A háború után nagyon sokáig nem láttam mosolyogni. Szinte komorrá lett. Nem volt ereje a háza elé, az azóta békésen folydogáló Duna partjára kiállni, mert félt: úgy érezte, hogy a szíve szakad, ha látja a hajók kormányos fülkéjében a kereket... Hosszú hetek, hónapok következtek... \ homlokára néhány mély barázdát szántott a fájdalom. Az időt azonban nem lehet megállítani. Juhász Jánosnak hamarosan unokái lettek. A csöpp emberpalánták aztán ismét visszaadták életkedvét. Szívesen beszélgettek. Beheged tek a háború ütötte sebek... Ismét újságot vett a kezé-be és később kilépett a partra is, a hét országot összekötő Duna partjára. Előtte a nap sugarait ezerre szóró Duna habja csillogott. Mélyet, nagyon mélyet 1-élekzett a dunai levegőből. — Nemsokára Budapest felől von tató-gőzös bodor füstjét ‘látta meg ... Nagyon fájt a szíve, szemébe könny lopakodott, de megvárta, amíg elment. Kezét egy pillanatra az egyen- sa-pkájához emelte... * Jól tudija, hogy soha többé nem kerülhet hajóra, mint kormányos, Nem utazza már többé végig a vén Dunát. Nem látja az Alpok gyönyörű hegyláncait. Nem látja a fényárban úszó osztrák fővárost, Bécset; nem hajóz el a Szigetköz és a Csallóköz tájékán. Nem irányítja többé a nagy gőzösöket a szívet-lelket gyönyörködtető magyar Dunán, nem okoz többé oly édes izgalmat a kazánszorosi és a vaskapui áthajózés ... Ezek már csak emléke^ lesznek számára. — Mégis, ma még inkább magáénak érzi a hajózást, egyre inkább érzi, hogy ő is tehet valamit annak érdekében, hogy a hajósok békésen dolgozhassanak a Duna hátán. | — EGY ÉVTIZEDE, | amikor még egészségesen álltam a kormánykerék mellett, úgy éreztem, hogy egyedül va_ gyök, aki békét akar. Ma már tudom, sokszázmillió ember nemcsak óhajtja a békét. Nekem is ott, közöttük van a helyem: 3 unokám és 2 fiam van. Ha újra megszólalnának a fegyverek, ők is kénytelenek a kalapács és a toll helyett a fegyvert megragadni a család békéjének védelmére —mondotta egy alkalommal, amikor elbeszélgettem vele. Sok mindenre gondolt, számos elképzelése volt a háború után kialakítandó nemzetközi életre vonatkozóan, de álmában sem hitte, hogy a második világégés után 10 évvel is., mét fegyvert adnak azók kezébe, akikéből a népeik egyszer már kicsavarták. A béke mégis megvédhető — az elmúlt KV év alatt meggyőződött róla — s erről szívesen beszél szomszédjaival, ismerőseivel. Rendületlenül hisz a népek erejében, békeszeretetében. * SOKSZOR ESZEMBE JUT a paksi idősebb Juhász János, a 75 százalékos hadirokkant, amint a Duna partján áll. — Igaz, nem juthat többé dunai hajókormányhoz, de kezében ma már más kormánykerék, a béke hajójának kormánya van, s az egész emberiség békéjének hajóját segíti fél lábával, de teljes szívvel csendes kikötőbe vezetni a háború szennyes áradata elől. B. J. J I
