Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-14 / 296. szám

4 N A P CO 1954 DECEMBER 14 Fotókiállítás a% Április 4“ Kultúrháxban Vasárnap megnéztem a szekszárdi járási kuitúrház II. Fotókiállítását. Ottófi József, a fotószakkör lelkes irányítója vezetett vég,, a kiállítá­son. — Sók a fiatal, s az uj — mond­ta, — nagyobbrészt az ó képeik sze­repelnek, persze a tavalyi „öregek” képeivel is találkozunk, — tette hoz­zá, majd így folytatta: — a tavalyi kiállításunkhoz viszonyítva ered­mény, hogy a vidékieket is belevon­tuk. Sajnos még nem a teljes me­gye területéről, egyelőre csak Bony, hádról, de reméljük, hogy legköze­lebbi kiállításunkon már több vidé­ki is részt vesz képiéivel. Kétségtelen eredményeink mellett vannak hiá­nyosságaink is.,. — De hadd ve­gyem át a szót én Ottófi Józseftől, s nézzük meg, melyek is azok az ered menyek s a hibák? Mindenek előtt igen komoly lépés volt előre a téma és a mondanivaló gazdagodása. Sokkal többről és töb­bet mondanak a képek. Fényképé­szeink is kezdik észrevenni megvál­tozott életünk apró és kevésbbé apró mozzanatait. Amint ezt a kiállítást is bizonyít­ja — egyre több a murik? Jelenet, méghozzá milyen szép munka.jelene- tek! „Szép a kukorica1' (László F.l, „Amikor még nem volt elég traktor” szintén László F. képe III. díjas. Az­után a kiállítás III. díját nyert „Ké­vekötő” (Farkasné), Mező Béla „Édesanyám” és „Gyújtsd a vadgesz. tényét” című Balogh Lajos kép. amivel az első díjat megérdemelte. Csendéletet viszont keveset lá­tunk. Már a múltkori kiállításon is kevés volt, de most csak egyre em- \ lékszem. Igaz, hogy ez a kép a pá- i lyázaion kívüli képek közül a leg- seebfo. Klasszikus megfogalmazású, tiszta kompozícióju kép, Ottófi Jó­zsef , Csendélet” című képe. Igazán szép portré három volt. — „Nagypártában” III. díjas (Farkamé) ez talán a legszebb, „Látom már a jobb jövőt” (Ottófi) és a „Tanulmány fej” (Kapitány F.). Viszont sok volt a tájkép. Sok és jó. Hadd soroljak fel néhányat: „Séd patak” (Letenyei Gy.), „Faluvég” (Tankovics), „Nyirfák” (László F.), „Gyerekek” III. díjas (Balogh La­jos), „Alkony a Dunán” és „őszi ve­rőfény” (Müller). Az utóbbi fénykép a kiállítás egyetlen őszi témájú képe. Az érthetetlen ökokból nem díjazott „Feihőtanulmány” (Farkasáétól), — amely igen szépen komponált s jól elfogott kép, vagy Kukola J. „Naple­mente” és a „Hazafelé” című II. díjas fényképek. Sport és interiur fotót is csak egyet-egvet látunk. Tankovics II. dí­jat nyert „Rajt” című mozgalmas, motoros és Ottófi „Mese” című, fény hatásokat remekül kihasználó gyerek képié. F.z a kiállítás. És leszűrheriük a ta­nulságot, fotósaink — beleértve a fia talokat is — sokat fejlődtek és tanul­tak az elmúlt kiállítás óta. Nagy Zoltán BM Tolna Megyei Főosztály Szekszárd Hirdetmény A bfílngviTil ni szernek a személyi igazol­ványról szótó 1/1954/1. 9./B. M. számú ren­deled értelmében a 16 éven aluli magyar állampolgárok abban az évben kötelesek a személy* igazolvány kiállítása végett jelent kozni, amelyben a 16. éviiket betöltik. Ennek a rendelkezésnek végrehajtása ér­dekében felhívom az 1959 évben született magyar áll ami polgá rókán, hogy személyi iga­zolványuk kiállítása végett a i állandó lakhelyük szerint illetékes B. M. járási (városi, városi kerület*) osz­tálynál jelentkezzenek abban a hónap­ban, amelyben a 16. évüket betöltik. Munkavállalás vagy tanulmány folytatása miatt állandó lakóhelyüktől távol lévő sze­mélyek a tartózkodási helyük szerint iHe tékcs B. M. járási (városi, városi kerületi) o^ztá’ynál i.g jelentkezhetnek. A jedentke/ó« alkalmával a következő eredeti okiratot kell bemutatni« a) a születési anyakönyvi kivonatot, vngy születési értesítőt, b) a lakás bejelentését igazoló szelvényt, r) a mnnkavállalói igazolványt (iskolai ta­nulók az iskola igazgatósága által kiállított igazolást.) Az okiratikat — a lakás bejelentését iga­zoló szelvény kivételével — a jelentkező személy visszakapja. A személyi igazolvány kiállításához — személyi igazolvány céljára készített 2 da­rab fényképet és 1 darab 4 forintos illeték- bélyeget i-s be kefil nyújtani A belügyminiszteri rendelet értelmében 100 forintig terjedhető pénzbírsággal sújt­ható az. aki az előírt időben a szejné'lvi lí azol vány kiállítása végett nem jelentkezik. Márff István rendórőmagy. B. M. Tolna Megyei Főosztály vezetője Olvasd a IMÓMIőKOK ti PÁfeVtirAlftMftK SZAMARA5 | ■élkülözheteiten ax aghdcMs ; munkában Társadalmi Szemle minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől A BM Tolna Megyei Főosztály felhívása A M. T. 1 1954 I. 9. rendelet« kimondja, hogy 16 éves koriól valamennyi magyar á'- lampolgárf sremélyi igazolvánnyal kell el­látni. Kivétel: a néphadsereg tagjai, nz el­mebetegek és azok, akik letartóztatásban, vagv biintetőintézeíben vannak, mint el­ítéltek. A személyi igazolvány megkönnyíti a bo­cs i'iJ eri.es dolgozóknak, hogy ügyes-bajos dolgaikat gyorsan, bürokrácia mentesen in­téz ék el. (szülés, házasság, bejelentés, is­kolai beiratkozások, bejelentések, járlatlc- vél kiállítások, stb.) Kiváltása egyben el- lampolgári kötelezettség is, amelynek el­mulasztása büntetést von maga utón. Éppen ezért a B. M. Tolna Megyei Főosztály is­mételten felhívja a dolgozókat, hc/jv a Tolna megy« területén személyi, igazolványu­kat váltsák ki, melynek kiváltására r határ­idő Szekszárd és járása 1954 december 19. Arra is felhívjuk a dolgozók figyelmét a torlódások elkerülése végett, hogy már jó­val előbb folyamatosan váltsák ki a szemé, lyi igazolványukat. Szekszárd városában a személyi igazolvá­nyokat « következő helyeken állítják ki: Városi tanács. Várköz a. 4. szóm. járás» Kultárház, Felsővárosi pártszervezet. Kálvin tér 19. szám, Újvárosi pártszervezet helyi­sége és Tatarozó Vállalat. A személyi igazolványok kiváltásának ha­táridejét egyébként minden iárásban és köz­ségben a szokásos módon (dobszó, hangos­lll Pl #4 . . .'4 I, I 4 Tn _ Ír. Wí uJ 4— F izessen elő az OLCSÓ KÖNYVTÁRRA! 1955 JANUÁRTÓL HETENKÉNT JELENIK MEG! Az első évnegyedben Boccaccio, Fast, Gorkij, Jókai, Kaffka, Leacock, Mikszáth, Móricz, Nagy Lajos, Tersánszky. A. Tolsztoj és Verne müvei szerepelnek a sorozatban. Az első évnegyedben megjelenő 13 kötet elő­fizetési’ díja 43.— Ft. ELŐFIZETÉS: *fu állami könyvesboltokban és a Posta Központi Hírlap- irodánál (Bpest, József nádor tér 1.) 61031. sz. ,csekkszám!a számra. TOLNAI NAPLÓ szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Király László Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó Vállalat Terjeszti a megye összes postahivatala Szerkesztőség teíefonsZáma: 20 10. Kiadóhivatal telefouszárna: 20-11 A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd, Széchenyi utca 18. Előfizetéseket a megye valamennyi posta* hivatala felvesz Előfizetési díj: havi ti.— Ft. Baranya megyei Szikra nyomda Pécs, Munkácsy Mihálv ntca 10 bz. Telefon: 20-2? Nyomdáért felel: Méltó« Rezső SPOffT Megyénk kosárlabda-portjának helyzete III. közlemény a Kosárlabda Társadalmi Szövetség vasárnapi fllésérdfl Uieő cikkünkben a szekszárdi sportkörök tájolnia radásával, másodikban Fürjes János £j|Ptóri beszámoló já vall foglalkoztunk. Most röviden ismertetjük Yár<*ui Henrik és Fo- garassi Jámos felszólalását a JT és az Ed­zők Tanácsa munkájáról. Váradi Henrik beszámolója elején meg­állapította, hogy a játékvezetés terén h-ar- tározott fejlődés volt észlelhető az elmúlt esztendő folyamán. Ennek ellenére akadtak még hiányosságok. Ilyen hiányo-ssá# volt pl. az. hogy az elmúlt esztendőben is jobbára játékos-játékvezetők működtek, akik közül a legtöbb nem tudta * tárgyilagosságot biz­tosítana. Az elmúlt esztendőben 28 kosár- labdajáték vezető működött a megyében. Ezek közül Kardos, Csáklyás, Fogarass-i, Barbacsi. Barcs, Pcterfalri állotta meg leg­jobba^ a helyét a férfiak kpzül. A nők kö­zül Barbacainé tel jp-s ítmény ét illeti dicséret. A játékvezetők közül Csáklyás ,29. Fogarass-i 26, Péterfalvi 22. Hilbert és Váradi 18—18 mérkőzést vezetett. A beszámoló éles hangon bírálta a szak­osztály vezető-ket. akik a szövetségnek min­den kérése ellenére sem tartották meg azt. hogy a mérkőzések időpontját 8 nappal előbb bejelentsék a szövetségiiek. Éppen ezért » játékvezetőküldés nem egvszer balá- lóskérdés veit a szövetség illetékes funk­cionáriusai előtt. Beszámolt a játékvezetőképzés és a játék­vezetők szakmai tudásának gyarapítása ér­dekében telt intézkedésekről. Hangoztatta a beszámoló, hogy Bonyhádon egyetlen egy játékvezető sincs. Ennek pedig az az egye­düli oka. bogy a bonyhádi sportkörök nem fordítanak kellő gondot arra. hogy a fan­folyamot m kiszervezzék. Á. beszámoló szerint a mérkőzéseken rit­kán került sor sportszerűtlenségre. Egy íz­ben Dorn,búvá rótt a Paksi Kinizsi, Szekszár. dón ped'ig a. Dombóvári Lokomotiv férfi csa­pata vonult le. Szóvá tette a beszámoló után Fürjes János titkár, hogy a játékvezetők legnagyobb ré­sz© még mindig nem sportszerű öltözetben vezeti le a mérkőzéseket. De még azt sem teazik meg, hogy tornacipőt vegyenek fel. Ilyen körülmények között igen nehéz a kö­zönséget arra szoktatni, hory a játékteret ne járja össze utcai cipőjével. Fogarassi János az edzőkérdéaről beszéllt, Mindössze 6 társadalmi edző működött az elmúlt esztendőben. Volt olyan sportkör, amelynek még társadalmi edzője sem volt. A társadoJmi erteők egyetlen esetben sem fordultak szakkérdésben az Edzők tanácsá­hoz h-z elmúlt évben, nem mintha ilyen kérdések nem merültek volna fel. Dicséret­tel emlékezett meg Váradi Henrikről, aki a Bátaszéki Lokomotiv fiataljaival komofly eredményeket ért el. Megemlítette a beszá­moló, hogy egyes sportkörök éppen azért nem tudnak továbbfejlődni, mert nem vo.lt megfelelő edzőjük. így megemlítette a Szek­szárdi Vörös Meteor összevont bajnokságban játszott női együttesét, vagy a Szekszárdi Petőfi férfi csapatát. Szólt a beszámoló arróü is, hogy egyes társadalmi edzők fiszteietdíj-at vesznek fel. holott erre a szabályok nem nyújtanak lehe­tőséget. Ezzel szemben egyes edzők egyet­len egyszer sem vesznek részt csapatuk vi­déki mérkőzésem, sőt a helyi mérkőzéseket sem mindig nézik meg. Az is tarthatatlan állapot, hogy -akadt olyan társadalmi edző, aki egyszerre há­rom csapatot is edzett s aizfán amikor két olyan csapatának a mérkőzésére került sor, amelyet edzett, a csapatokat magukrahagvta. A hivatalos beszámolók után hozzászólá­sokra került sor. Elsőnek Knner Júlia be­szólt a Paksi Kinizsiiben folyt munkáról é« az elért eredményekről. Majd Csikós sport­társ (Dombóvári Fáklya) szólt az elhang­zottakhoz. Megemlítette, hogy bár az év vége felé jár. a Fáklya még mindig nem kapta meig a jóléri keretet és kölcsönökből tudott résztvennj a bajnokság befejezésén. A sport­kör kosárlabdaszakosztályának nem volt ve­zetője, legjobb tudomása szerint, hiszen egész évben nem találkozott szakosztályvezetővel. Hiányolta, liogv nem volt megyék közötti mérkőzés az elmúlt év folyamán. Nagy sporttárs (Bátaszeki Lokomotiv) helytelenítette, hogy a sportezerőségi dílat a Szekszárdi Petőfi női csapatának ítélt« oda a szövetség. Ezután éles bírálatok hangzottak el a Petőfi egyes játékosainak a magatartása elllen. Hangoztatták a felsz-őb lalók, hogy helytelen volH az, hogy a szcV* vetség csők a pályán tanúsított magatartást vette figyelembe éw csak a játékosoknak a magatartását vette alapul. Fürjes János titkár válaszolt a folszólalá-« sokra és bejelentette, hogy ez az idea ver­seny csak rögtönzött volt és az elhangzott! szempontokat mind figyelerobeveszi majd a szövetség a jövő évi sportszer fiségi verseny érték elésekor. Csáklyás sporttárs felszólalásában megál­lapította, hol(ry a legsportszerűibb csapatok, mellett meg kelllett volna állapítani a leg- sportszerűílenebbeket. Szerinte a Szekszárdi Dózsa volt a.z, mely a mérkőzésekre még jegyzőkönyvet sem vitt magával. A sportkör csapata mindig vezető nélkül jeleaik meg. Végül Novák T«fván az MTSB sportakta- tási előadója .köszöntötte az értekezJetet. Megállapította fel-szói alá sában. hogv a Ko­sárlabda Társadalmi Szövetség végeafe a* elmuiM évben a legjobb munkát. A szövet­ség vezetésébe q évközben bekövetkezett változó« hatására a szövetség megerősödött. A legjobb munkása a szövetségnek Fürjes János volt, akit a megyei TSB a dombóvári járási TSB elnökségére szemelt ki. A Társa­dalmi Szövetségnek fel kell készülnie arra, hogy keEőképpen helyettesíteni tudja leg­jobb munkását. Felhívta a figyelmet a mi­nősítésekre, a* általános iskolai kosárlabda, «port megszervezésére. Megemlítene a rA, hogv korántsem ni ostoba gverek a kosár- labdasport a m-egvei TSB előtt. Hiszen a* elmúlt esztendőben m különféle rendezvé­nyek díjaival támogatta a TSB a kosárlabda- sportot. Mejgemlítette. hogy (költségvetési fedezet hiánya nenn tetrie lehetővé idén vá­logatóit mérkőzés rendezését. A jövő évi tervben szerepel majd egv válogatott össze­csapás Pes-t megye legjobbjaival. Ezután úgy határozott az értekezlet, hogv a Petőfi ügyét a fegyelmi bizottság elé utalják. Szentesi Alajos elnök zárszavával ért vé­get az értekezlet. Az elnök hangoztatta, hogy a további fejlődés érdekében edzői tapasztalalcnerékjet kell megszervezm, fo­kozni ke/ll a játékosok taktikai képzését, össze kell állítani a váloj^atott keretet. Be­jelentette, hogy Páder János er*zé^os edzőt fogja meghívni Paksra előadás tartására % felviszi a Pákái Kinizsi csapatát Budapestre. Az értekezlet tapasztalataival befejező cik­künkben fogunk majd foglalkozni. A Dombóvári Fáklya nyerte '♦ a megyei bajnokságért játszott körmérkőzést 1 Az ekmnlt va«árn«p fejeződött be a me* gveí bajnplrságba való jutásért játszott osz­tályozom erkőzések sorozata. Dombóváréit került volna s-or a Bonyhádi VL—Pincehe­lyi Traktor mérkőzésre, azonban a pincehe­lyi csapat a mérkőzést lemondta s így a bonyhádi együttes játék nélkül jutott a bajnoki pontokhoz. A nagv érdeklődéssel várt és az el«ő hely sorsát eldöntő mérkőzésit va=árnap délelőtt Bátaszéken játszották le. A Dombóvári Fák­lya együttese, amely kétségkívül a legkultu- rá'tabb játékot játszotta az egész mezőny, ben, annak ellenére, hogy az őcsényi csa­pat a mérkőzés egy részében vezetésre tu­dott szert tenni, jobb erőnlétével megfordí­totta a vesztésre álló mérkőzés sorsát és szép játékkal biztós győzelmet aratott, rivá­lisa felett, 5:2 arányban. így a dombóvári csapat egyetlen pont vesztéssel megnyerte az osztályozómérkőzéseket. Az osztályozómérkő­zések végeredménye a következő: l. Dombóvári. Fáklv* 4 5 16 15:6 7 2 Őcsényi SK 4 5 0 1 l'l-.U1 6 5. Bonyhádi VL 4 1 i 2 2:4 5 4. Pincehelyi Traktor 4 1 0 5 8:10 2 5. Szekszárdi Lendület 4 1 0 3 5:12 2 V. Ovecskin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK TÜZVONALBAN XVII. — Mindenkije meghalt az öreg­nek ... — szólt az egyik traktoros. — Csakugyan meghalt mindenki? — Igen, egyedül maradtam. Két fiam elesett a fronton. Az asszonyt már régen eltemettem. - A lányom Szaratovban van férjnél..így hát itt élek a fiúkkal, segítenek nekem. Volt már dolgom mindenféle gép­pel, értek a technikához. Ha kell, szétszerelek, összeszerelek, vagy meg tisztítok akármilyen alkatrészt és a helyére is csavarok. Itt az én ott_ honom, velük .. a fiúkkal... — Az öreget akár a kormányke- rékhez is odaültethetnénk, csak az elméleti kérdésekben gyenge — mond ta Satahin. — Mit akadékoskodnak velem? — Az öreg mérgesen nézett a trakto­rosra. — Ha az ember valamit nem úgy mond, ahogy az le van írva. ha. nem a saját feje szerint, máris: „Túllőtt a célon”! „Berágódott a hen­ger"!... Én csak azt bizonyíthattam neki LarLncsin, hogy láttam én éle. tömben mindenféle főnököt, igazga­tót és elnököt. A szovhozban a , ossz igazgató mégis csak kevesebb bajt okoz az embernek, mint a kolhoz­ban a rossz elnök. Ott, akármi tör­ténik is, a munkás mindig megkap­ja a fizetését. Az ember ennyi és ennyi munkát végez, ennyi és eny- nyi pénzt kap érte. A pénzen pedig vehet az üzletben kenyeret, zsírt, vagy amit akar. Ha az iroda levon a fizetésből, van bíróság, szakszerve­zet, amely megvédi a munkás jogát. A kolhozban egészen más: ki miint vet, úgy arat. Ha véletlenül az el­nök valami maflaféle, hóbortos, ak_ kor az egész gazdaság tönkremegy és az emberek esetleg néhány évig kenyér nélkül maradnak. — Hát te valóban túllősz a cé­lon, Androvics — felelte Martinov. — „A rossz szovhoz-ieazgató neve­sebb bajt okoz az embernek, mint a rossz kolhozelnök.“ Ezzel a magya­rázattal nem sokra megyünk. Azon kell lenni, hogy ne legyen rossz igazgató, se rossz elnök! — Megmagyaráztuk már neked Androvics, — szólt közbe Jurcsik Maszlov, — hogy a kolhoztulajdon szocialista tulajdon. Azt nem lehet elvenni a kolhozparaszttól, ahogyan a tőkéstől elvették a gyárakat. • T arról a bizonyos kisajátítás­ról beszélsz? — Igen arról. — Hátha mi nem is sajnálnánk ezt a tulajdont? Hátha szívesen dol­goznánk az államnak? Akkor meg minek töprengeni ezen!? — Te talán szívesen odaadod. De van, aki sajnálná. — Nem mindenki olyan öntudatos, mint te. — Ma már régen túl van minden, ki ezen a fájdalmakon! Sok víz le­folyt már azóta! Ma már nem sza­lad a paraszt a kolhoz istállójába, hogy megnézze, jól érzi-e magát az ő volt kancája. Már azt is elfelej­tette, hogy m't adott be a kolhozba az egykor beadott kancájának meg még a csontja is elporladt azóta! Az öreg hevesen vitatkozott, de gazdasági-filozófiai nézeteit, csak sa­ját élettapasztalatával tudta alátá­masztani. —; Vagy talán ától fél a mi kor­mányunk — fordult ismét Martinov- hoz, — hogy a földművesnek nem tetszik majd az, hogy ,_munkás“-nak nevezik? Mi? Pedig nincsen abban semmi ijesztő! Megmondom, táncol, tam már én is a gyári sziréna hang­jára. Sivít: kezdődik a munka; me. gint sivít' ebédszünet, pihenhet, ehet az ember; újra sivít: mehet haza! — Nem rósz dolog a sziréna! Fegyel­met és rendet teremt. A munkás em­ber fülének annyi, mint a vén ka­tonának a csata előtt felhangzó trom bitaszó: lelkesíti őt! A lustákat pe­dig hajtja! Larimovics! Hallod? Az egyénileg dolgozó paraszt csakugyan úgy félt a gyári szirénától, mint az ördög a tömjénfüsttől. Anélkül — mondogatta — szabadabb az ember. Azt csinál, amit akar. Mintha nem lett volna otthon is egy saját szíré, nájuk? Ha dologidőben aludt és csak akkor lépett ki a házból, amikor a nap már magasan járt, mit mond­tak az ilyen gazdáról a szomszédok? Halálra gúnyolták. Az egész határ nevetett. A felesége pedig sodróiéval végighúzott a hátán. Hát ez mi, ha nem sziréna? De még milyen! Ha nem vetett és nem aratott idejében, ak­kor mit vett ebédnéfl a kezébe? A gyerekek és az öregek is kenyeret kértek. Hát az ő szavuk nem hajt úgy, mint a sziréna? Martinov.- figyelmesen hallgatta Sztupakovot. de az idősebb Grigor- jev félbeszakította az öreget: — Hált te, Tyihon Androvics, ta­lán elfelejtetted, hogy mit adtál be a kolhozba? Nem emlékszel, mit hoztál magaddal? A jegyzőkönyvre sem ügyeltél? Nagy vagyont adtál-e be n közösbe? — Mármint hogy én? Vagyont? — Az öreg körülnézett. — Mit kérde­zel? Tán nem voltunk szomszédok? Mi az örödögöt szaporíthattam vol­na, amikor egészen huszonkilencig napszámba jártam !... Volt három tyúkom, meg egy gúnár a párjával. Ez volt az egész vagyonom. Ezzel is végzett a kulákigazgatás. Mialatt én az alakuló kolhozgyűlésen vol­tam, az asszony észrevette, hogy a te udvarodban disznót vágnak, a má sik szomszédinál meg a hasas tehén kerül kés alá. Erre ő is vette rög­tön a szekercét és levágta a barom, fiák fejét. Semmit sem vittem a kolhozba: ebben hibás vagyok. Csak ezt a két kezemet — kinyitotta eres, kérges kezét, széttárta hosszú ujjait. — Ezt a két kezemet, és semmi mást. — A leghaladóbb elem! — neve­tett Berezsnoj brigádvezető. — Nem volt veszítenivalója és nem sajnált semmit! Kis bátyú volt a hátán, semmi felesleges nem volt benne, így követte a pártot. A forradalom katonája!... — Ha nálunk, a Vörös Földműves vezetőségében, olyan emberek ültek volna, mint Gyemjan Opjonkin —az öreg hangjából kicsendült a fájdal­mas irigység, — akkor ezzel a két kézzel tízszer annyit tudtam vo-lr.a tenni a kolhozért. — Nem mentem volna el a szülőfalumból, nem ke­restem volna jobb helyet. Vándor­madárnak csúfoltak. De miért? Ki nevezett így? Az, aki rossz gazdái, kodásával megakadályozta a kolhoz fejlődését!... Pedig hogy dolgoztam volna! Csak az kellett volna, hogy tudjam, mi haszna lesz a munkám­nak, hogy nem vész kárba az, amit dolgoztam, — Mostanában vezetőségválasztó kolhozgyűlés lesz nálatok. Jól gon­doljátok meg, hogy kiket küldtök a vezetőségbe, hiszen ti vagytok a gaz. dák. Olyanokat válasszatok, akik gazdaggá teszik a kolhozt. Magam is eljövök a gyűlésre. Martinov ezután hosszasan és rész­letesen magyarázta Tyihon Andro. vies Sztupakovnak: nem szabad, hogy a rossz kolhozok kudarcai el­takarják szeme elől az élenjáró kol­hozok hatalmas sikereit, a jót is észre kell venni: tudni kell. hogy a szovhozokban sem megy magától! a munka, a szevhozok sem mind egv- fermák. Ott is szükség van okos igaz gatóa-a. becsületes brigádvezetők^e. tehetséges .párttitkárokra, nélkülük a szovhoz is dolgozhat veszteséggel és akkor a gabona túlsókba kerül az államnak. Arról is beszék, hogy az egykori egyéni gazdálkodók, a pa­rasztok többsége már megszerette a koíhozrendszert, s az ő véleményüket is figyelembe kell venni, ha a kol­hozok jövőjéről akarnak dönteni. A kolhozrendszer fennállásának húszon három éve a történelemiben nem hosszú idő, és ilyen rövid idő alatt nem mehet minden a legjobban. — Lám, az egyéni gazdálkodósnak már sok-sok éves múltja volt és mégis milyen kezdetleges maradt! Ha pe­dig ésszel fognak dolgozni minden kolhozban és minden erőt beleadnak a munkába, akkor a termelésből va­lamennyi termék bősége fakad, sez vezet aztán majd a mezőgazdaság új formájához, az egységes álíanti szektorhoz. Mert nehogy azt higyje valaki is, hogy a szovhozokat azért kell majd létrehozni, mert a kolhoz, gazdálkodás nem tökéletes. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom