Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-25 / 306. szám

TOT.tB&f mic pminágjÁi Ezn/üLJETSK! A MAI SZAMBÁN: Mendes-France népellenes politikájának súlyos veresé­ge a francia nemzetgyűlésben (2. o.) — A Szovjetunió Legfelső Bíróságának közleménye (2. o.) — A kommu­nisták példamutató, szervező és felvilágosító munkája nyomán: élüzem az iregszemosei gépállomás (3. o.) — Megvédjük a békét (3. o.) — Otthonra találtak megyénk ben a székelyek (4. o.) — Herman Ottó (4. o.) — Az állattenyésztés mesterei fi. o.) — Visszaemlékezés (6. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PAPTBIZOmÁCA'WAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 306. SZÁM ARA 50 FILLER SZOMBAT, 1954 DECEMBER 25 A BÉKE ÜNNEPÉN Utcákon, tereken, üzletekben, pia­cokon nyüzsgés, emberóradat, a meg­szokottnál jóval nagyobb forgalom Jelezte már napokkal ezelőtt, hogy ünnepre készülnek az emberek. A vidám készülődésből az is kitűnt, hogy örömünnep közeleg. Édesapák, édesanyák, nagyszülők rejtegették so­kat sejttető titkolózással az előre megvásárolt ajándéktárgyakat, ne­hogy a kelleténél előbb kiderüljön: mit vettek karácsonyra, mi lesz a kedves meglepetés. Még a gyerme­kek is rejtegettek apró kis titko­kat, amivel a maguk módján, a ma­guk tehetsége szerint ugyancsak örö­möt akartak szerezni. A karácsony egyszóval az ajándékozás, az öröm, a szeretet, a béke ünnepe. Még a haragosok szíve is megenyhül ka­rácsony táján — ahogy mondani ezokták. A gyermekek várva várt öröme, — hó nem esett. Nem borítja áhítatot keltő fehér lepel a földet, nem le­het kipróbálni az új szánkókat, ród- likat, korcsolyákat. Karácsony esté­jén nem szállingózott milliárdnyi csodás pehely, kristályos csillagocs- ka. Valami sokkal szebb, sokkal cso­dálatosabb, láthatatlan lepel borí­totta hazánkat és borítja most is. Tóth Árpád szavaival: „A hószín béke leng” az ünneplő családok, há­zak. kertek, városok és falvak felett. Sokezer gyermekarc gyűlt ki az örömtől a karácsonyfa lángocskái mellett, kis kezek tapsikoltak a gyö­nyörűségtől, háttérben a szülők csen­des boldogsága húzódott meg az ap­róságok öröme láttán. A frissen sült kalács illata is hozzátartozik a ka­rácsonyhoz, hiszen korgó gyomorral nem lehet ünnepelni. Elégedetten mondhatjuk, hogy hazánkban talán egyetlen család sincs, ahol hiányoz­nék az asztalról az ünnepi kalács. Nincsenek gyermekek, akik puc­cos dámák kezeiből kaptak nagylel­kű, ajándéknak nevezett alamizs­nát, morzsákat a dús lakomákból. Minden dolgozó tudott örömet sze­rezni karácsonyra. Ezt nem kell kü­lönösebben bizonyítani, elegendő be­kopogni néhány ajtón, vagy ha nem elég meggyőző néhány eset, akkor sokon, százon, Vagy annál is többön. Ezen a napon is bekapcsolják a rá­diókat, ahol van, átnézik a hírlapo­kat és a rádió hírei, az újságok cik­kei nyomán szorongó érzés lopakodik a szívekbe, mintha egv jeges kéz Btarkolászná a torkokat. Sötét ár­nyék vetődik békénk, mindennap; él­tető, építő munkánk, családi tűzhe­lyeink fölé. Egy újabb háború, le­hetőségének szörnyű árnyéka. Ünneplő emberek! Gondoljatok a karácsonyfák árnyékában arra, hogy agyafúrt imperialista diplomaták, pénzemberek, még több pénzre éhes halál gyárosok boszorkánykonyháján, mit forralnak nyíltan és titokban. Arra törekednek gaz mesterkedé­sükkel, hogy ne legyen több, ilyen boldog, ilyen szép ünnepünk. Tíz év küzdelmes munkáját akarják rom- badönteni. Nincs olyan ember, aki­nek ne lenne valami féltenivalója a legrettenetesébb csapástól, a há­borútól. Iszonyodik tőle minden jó­érzésű ember. Ez mutatkozott meg a tiltakozó írások, táviratok özönében, amikor megyénk népe is szinte egy emberként sikoltott fel: nem akar­juk Nyugat-Németország újrafelfegy- verzését, nem akarunk újabb hábo­rút. Megyénk békeharcosainak kiál­tása egybeolvadt az egész országé­val és az egész országé a béketábor millióinak tiltakozó hangjával. En­nek az áradatnak a zömét, a mag- vát a világ egyhatodát kitevő Szov­jetunió népei adják. Tíz esztendő­vel, ezelőtt szovjet emberek hozták el számunkra a béke olajágát, a békét, amelyről Petőfi álmodott: „Békét a világnak... De ne zsar­nokkénytől, Békét csupán a szabad­ság felszentelt kezéből.” A mi bé­kénk ilyen, Petőfi álma azonban még nem egészen vált valóra, mert ő ezt a békét világméretekbe ál­modta és bizony még sok ország, sok nép nyög a zsarnokság igája alatt. Nemzetünk is alig került ki a sötétségből, a pinceodukból a fény­re, alig szoktuk meg a szabad éle­tet, máris veszély fenyegeti. A Szov jetunió, a szovjet katonák azonban nemcsak elhozták számunkra a sza­badságot és 10 esztendőn át segí­tettek azt megvédeni, megtartani, ez­után is ők lesznek az emberiség e nagy és szent ügyének legerősebb támaszai. Nem szabad azért a mi tiltakozó hangjainknak sem elnémulni, együtt, a Hazafias Népfront zászlaja alatt meneteljen minden hazafi, az fogja össze egységes táborba egész népün­ket, mint ahogyan most az ünnep hangulata. Az idei boldog, szép ka­rácsony emlékei, örömei, kedves ese­ményei késztessenek bennünket még szilárdabb, még határozottabb állás- foglalásra a béke ügye mellett. Ezek nak a gondolatoknak jegyében ün­nepeljünk, ezek a gondolatok kísér­jenek bennünket az új esztendővá- rás napjaiban, hiszen senkinek sem közömbös, hogy mit hoz az új év és az, hogy mit hoz, részben tőlünk, az egyszerű emberek száz és százezrei­től is függ. A% új esztendőre nem lesz hátralékos gazda Szakadáton Szakadát község három év óta a megye legjobbjai között van a be­gyűjtésben s két esztendő óta nem fordult elő, hogy hátralékkal kellett volna kezdeniök az új évet A jó eredmény a tanács következetes, szí vós munkájának következménye: az elmúlt években a begyűjtési állandó bizottság rendszeres felvilágosító munkát végzett a faluban s ma már, mint a begyűjtési dolgozók mondják: Szakadáton mindenki tudja a köte­lességét. A* idén közepes termés volt Sza­kadáton, egyedül a burgonyatermés volt kielégítő: a község termelőszö­vetkezetében elérték a 100 mázsát, egyénieknél pedig a 75—80 mázsás termést A közepes kukorica és a gyenge kalászos termés ellenére is a falu 294 beadásra kötelezett gazdája közül egy sem volt aki adós maradt volna kötelezettségével, sőt többen kihasználták a búzával helyettesíthe­tő kukorica beadási kedvezményt Szükség is volt Szakadáton az idén a kukoricára, mert a tavalyi 35 anyasertés helyett az idén hetvenet tartottak a gazdák, s a község ser­tésállománya az elmúlt évi 640 he­lyett az idén jóval ezer fölé emelke­dett Ilyen állatállomány mellett nem volt nehéz a beadási terv teljesíté­se s ma már mindössze 4 hizottsertés hiányzik a falu évi tervteljesítéséhez. Ez is biztosítva van s még az ün­nepek előtt az átvevő helyre kerül a három hízó. Ezzel a szakadáti gazdák nemcsak teljesítik ezévi kötelezett­ségüket, de túl is teljesítik, mert a jövő évi beadásra már közel félmá zsa baromfit adtak be. Kánter Dénes diósberényi gazda karácsonyi ajándéka A Dénes bácsinak valami elintéznivalója volt a tanácsnál, mert gondolom nem csupán ... nem mon­dom ki, hogy .. . mert bizonyáré vérig lenne sértődve a Kánter gazda. Arra ugyanis nagyon büszke, hogy semmiféle mulasztásra nem hívták fel a figyelmét. Idejében elvégzi mindig a szántás-vetést, meg a be­adást is pontosan fizeti. Ebben az évben idő előtt ren­dezte hízottsertés beadási kötelességét. „Karácsonyra azok asztalára is kerüljön hús, akik nem vágnak.. — mondotta. Ilyen ember 6. Szóval elintézte a dolgát a tanácsnál, -* elkezdett beszélgetni az ottaniakkal. Elmondta, hogy 151 kilós hízót vágott, meg hogy lovat akar venni, s végül is határozottan kijelentette, hogy mórt már megy, mert a kislányának akar ajándékot venni. — Aztán milyen ajándékot kap a kislány? — ezt az egyet mondja még meg — kértem. — Veszek neki a karácsonyfa mellé egy pár gu­micsizmát, ezt már -iégóta szeretne. Az én lányom meg­érdemli, mert legjobb tanuló az iskolában, — adta meg a választ Dénes bácsi, e elindult Győréire, hogy meg­vegye kislányának a karácsonyi ajándékot Megvalósult a régi álom . . . lregszemcse minden utcájában villany világít Nagyon messzire, egészen» 1938-ig nyúlik vissza Iregszemcse község lakóinak régi álma, a villamosí­tás. 1938-ben csak egy-két utcát, 1964-ben az egész községet villamosították. Kigyulladt a fény Iregszem­cse község nagyon sok utcájában. A község kültelepén lakó dolgozóik az új évet már villanyvilágítás mellett köszöntik. Es most emlékezzünk meg azokról az emberekről is, akik munkájukkal hozzájárultak az évtizedes „álom” megvalósításához. Legelőször is dicséret illeti a Buda­pesti Épületvilágító és Szerelő Vállalat dolgozóit, akik terven felül vállalták, hogy december hónapban Ireg­szemcse községet is bekapcsolják a villanyvilágításba. A szerelők munkáját segítette győzelemre vinni a köz­ség lakosságának apraja-tiagyja. A község dolgozó parasztjai egy emberként segí­tették a 236 darab villanyoszlop kitermelését. A fogat­tal rendelkező parasztok az oszlopokat rendeltetési he­lyükre hordták. Egyik vasárnap például 40 ember se­gítette társadalmi munkával a .villanyoszlopokat le­ásni. Székely János elnökhelyettes. Várgá László, Frank János és többen a község lakód közül dicséretet érde­mednek áldozatkész munkájukért.. Ötezáztiz disznót vágtak eddig Hőgyészen A hűvös idő beálltával Hőgyészen is megkezdődtek a disznóvágások, s különösen a karácsonyi ünnepek előtt követték sűrűn egymást, 510 disznót vágtak le ezideig a termelők, dolgozó parasztok, kisiparosok. Előre láthatólag még ugyanennyi kerül vá­gásra. Jelentősen emelkedett a vágá­si átlagsúly az elmúlt évihez viszo­nyítva, 130-ról 140 kilogrammra. Nem egy dolgozó van, aki kétszáz kilós, sőt ennél nagyobb hízót is vágott. Az elmúlt héten nagy volt a kereslet az üzletekben a disznó­vágáshoz szükséges cikkek terén. Az ünnepekre friss hús kerül a hőgyé- szi dolgozók asztalára. Négyes ikreket ellett egy zombai gazda tehene Kelemen Mihály zombai középpa­raszt Böske nevű bonyhádi tájfajta tehene négyes ikreket ellett, melyek közül három bika. egy pedig üsző. A négy állat közül egy bika elpusztult, három azonban az anyjával együtt jó egészségben van. Kelemen Mihály tehene most el­lett ötödször s az 5 ellésből kilenc borjúja lett. Mostani négyes ellése azonban a legnagyobb ritkaságok kö zé tartozik, s Tolna megyében a leg­öregebb gazdák sem emlékeznek, hogy hasonló eset előfordult volna. Eredményesek a körvadászatok November elseje óta puskaropogás veri fel az erdőt, mezők csendjét. Vadászcsizmák tapossák az őszi avart, megindult a nyulvadászat, de egyéb vadak vadászata is megélén­kült. Eredményesek a körvadászatok, sok nyúl, szarvas, vaddisznó kerül „terítékre". A szálkai Fejlődés tsz vadásztársaság bátaapáti brigádja az elmúlt vasárnap 4 darab mázsán fe­lüli vaddisznót ejtett. A vadászbri­gád ez évben eddig 28 darab vad­disznót és 28 darab szarvast szállí­tott a MAVAD-nak, helyi fogyasztás ra pedig 8 darab vaddisznót és 8 drb szarvast adtak. Az új városi tanács a Hazafias Népfronttal karöltve az eddiginél jobban akarja fejleszteni Szekszárdot Szeptember 8-án áj el­nök került a szekszárdi városi tanács élére, Tesz- ler Vendel volt megyei ta nács elnökhelyettes sze­mélyében, aki az új mun katerületen igen nehéz körülmények között kez­dett a feladatok valóravál tásához. A volt tanácsvezetők ha nitagsága és lelkiismeret­len munkája következté­ben igen meglazult a városi tanács tömegkap­csolata. Amellett, hogy hozzá nem értésből és nemtörődömségből a tör­vénysértések sorát követ­ték el, teljesen elhanyagol ták a város fejlesztését. A beruházási hitelkeret­nek például mindössze 25 százalékát használták fel. Teszler elvtárs először a tanácson belül teremtett rendet, s nagy szorgalom­mal fogott hozzá a hibák kiküszöböléséhez. Hamaro san megkezdték az elha­nyagolt városháza rendbe hozását, valamint az ál­lami lakóházak tatarozá­sát. Az elmúlt nyáron a felhőszakadás több házat megrongált, mert az elhanyagolt Ség-patakból hirtelen ömlött le a víz. Hogy ez a pusztítás meg ne ismétlődjön, kettő­ezeregyszáz köbméter isza pót takarítottak ki a pa­takból ,s ezenkívül a Bé­ri Balogh Ádám-, a Zrí­nyi-, az Alkotmány- és más utcákban több kilo­méter hosszan kitisztítot­ták az árkokat. Az Esze Tamás utcába bevezet­ték a villanyt és megkezd ték a vízvezetékek beve­zetését. Ezenkívül több utcában téglajárdát épí­tettek. A hegsjekröl hirte-N len leömlő víz nagyon ki­mosta a dülőutakat, rövid pár hét alatt több mint 10 kilométernyi erősen megrongált utat hoztak rendbe. Ezenkívül több kisebb patakot tisztítot­tak ki. A szekszárdi dolgozók lit ták, hogy az új tanács­elnök irányításával szem látomást fejlődik a város, s minden intézkedése a dolgozók érdekében törté­nik. Ezért a tanácsválasz­táskor egyhangúan újból elnökükké választották Teszler Vendelt. A tanács választás óta az új tanács tagok és a Hazafias Nép­front tagjai a dolgozókkal személyesen elbeszélget­nek, s így gyűjtik össze a város fejlesztésére a legfontosabb javaslatokat, így Szekszárd város fej­lesztési terve valóban a dolgozók javaslatain épül fel, amelynek a megvaló­sításáért a Hazafias Nép­front és a városi tanács mindent megtesz. Többek között elhatározták: A hí­res szekszárdi vörösbor termelésének a fellendíté­sére négy holdon a helyi talajnak megfelelően vad­alany telepet létesítenek. Ismét megnyitják a köz­kedvelt paharazgatót, ahol szekszárdi vörösbort áru­sítanak. A földművesszö­vetkezet keretén belül olyan kisgép kereskedést létesítenek, ahol a gazdák a metszőollótól, a szőlő­présig mindet megvásá­rolhatnak. A dolgozó parasztok ja­vaslatára az eddigieknél komolyabban akarják elő­segíteni a bonyhádi vö­röstarka tenyésztésének a fellendítését. Hogy a gaz­dák megismerkedjenek az állattenyésztés legújabb módszereivel ezüstkalá­szos tanfolyamot szervez­tek. A tájjellegnek megfe lelő angol — félvér és sodrott lovak tenyésztésé­nek a fellendítésére mén­telepet létesítenek Szek- szárdon. A már fentebb említett javaslatokon kívül még sok értékes ötleteket gyüj töttek össze a tanácstagok és a Hazafias Népfrontbi­zottság tagjai, amit pár hét múlva tanácsülésen vitatnak majd meg, s en­nek alapján dolgozzák ki véglegesen Szekszárd vá­rosának 1955. évi fejlesz­tési tervét, Új áruház Tolnán Ünnepség zajlott le Tolna község főterén nemrégiben. Megnyílt a he­lyi földművesszövetkezet kisáruháza, új helyiségben korszerű berendezés­sel, bőséges választékkal. A teret szinte zsúfolásig megtöltötték Tolna község vásárlói, érdeklődő közönsé­ge. Tornóczki János elvtárs a föld­művesszövetkezet ügyvezetője ünne­pi beszéde után délután 5 órától 7 óráig árusítást is tartottak. Rövid 2 óra alatt közel 30.000 forintos for­galmat bonyolított le a tolnai föld­művesszövetkezet kisáruháza. Nem kis jelentőségű az új áruház a tol­nai vásárló közönség részére. Eddig ugyanis a földművesszövetkezet egyes árusítási részlegei többfelé vol tak elhelyezve a községben. Most azonban kibővített árukészlettel a tolnai vásárlók, alapjában majdnem mindent egyhelyen kapnak meg. A szíves és udvarias kiszolgálás, amint a helyszínein is tapasztaltuk, a kis- áruház létesítését a tolnai vásárlók szempontjából még értékesebbé te­szi. Bő választék áll rendelkezésre a háztartási, élelmi, méteráru, bőr­áru cikkek mellett férfi, női és gyermek konfekciós cikkekből is. * Hasonló szép eredményekkel di­csekedhetnek a szekszárdi Dózsa vadászbrigád tagjai is. Az elmúlt va­sárnap tartott körvadászaton az ügyes vadászok 87 darab nyulat lőt­tek. A nap legszerencsésebb „puská­sa” ifjú Kovács Ferenc a brigád leg­fiatalabb tagja volt, aki egymaga 10 darab nyulat lőtt. * A Sióagárdi Siómenti Vadásztársa­ság mözsi brigádja december 22-én társas vadászatot rendezett, amelyen 13 puskás vadász vett részt. A va­dászat alkalmával 29 nyulat lőttek. Lőhettek volna többet Is, de céljuk a vadászat mellett főként az volt, hogy a lakóterületek közelében a nyulakra annyira veszélyes kóbor kutyák, macskák ellen is hadjáratot indítsanak, ennek során 2 kutyát, két macskát, s egy szarkát ejtettek el. A társaság legeredményesebb va­dásza Schmidt János volt, aki 5 nyu­lat, s 1 kutyát lőtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom