Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-14 / 296. szám
4 N A P CO 1954 DECEMBER 14 Fotókiállítás a% Április 4“ Kultúrháxban Vasárnap megnéztem a szekszárdi járási kuitúrház II. Fotókiállítását. Ottófi József, a fotószakkör lelkes irányítója vezetett vég,, a kiállításon. — Sók a fiatal, s az uj — mondta, — nagyobbrészt az ó képeik szerepelnek, persze a tavalyi „öregek” képeivel is találkozunk, — tette hozzá, majd így folytatta: — a tavalyi kiállításunkhoz viszonyítva eredmény, hogy a vidékieket is belevontuk. Sajnos még nem a teljes megye területéről, egyelőre csak Bony, hádról, de reméljük, hogy legközelebbi kiállításunkon már több vidéki is részt vesz képiéivel. Kétségtelen eredményeink mellett vannak hiányosságaink is.,. — De hadd vegyem át a szót én Ottófi Józseftől, s nézzük meg, melyek is azok az ered menyek s a hibák? Mindenek előtt igen komoly lépés volt előre a téma és a mondanivaló gazdagodása. Sokkal többről és többet mondanak a képek. Fényképészeink is kezdik észrevenni megváltozott életünk apró és kevésbbé apró mozzanatait. Amint ezt a kiállítást is bizonyítja — egyre több a murik? Jelenet, méghozzá milyen szép munka.jelene- tek! „Szép a kukorica1' (László F.l, „Amikor még nem volt elég traktor” szintén László F. képe III. díjas. Azután a kiállítás III. díját nyert „Kévekötő” (Farkasné), Mező Béla „Édesanyám” és „Gyújtsd a vadgesz. tényét” című Balogh Lajos kép. amivel az első díjat megérdemelte. Csendéletet viszont keveset látunk. Már a múltkori kiállításon is kevés volt, de most csak egyre em- \ lékszem. Igaz, hogy ez a kép a pá- i lyázaion kívüli képek közül a leg- seebfo. Klasszikus megfogalmazású, tiszta kompozícióju kép, Ottófi József , Csendélet” című képe. Igazán szép portré három volt. — „Nagypártában” III. díjas (Farkamé) ez talán a legszebb, „Látom már a jobb jövőt” (Ottófi) és a „Tanulmány fej” (Kapitány F.). Viszont sok volt a tájkép. Sok és jó. Hadd soroljak fel néhányat: „Séd patak” (Letenyei Gy.), „Faluvég” (Tankovics), „Nyirfák” (László F.), „Gyerekek” III. díjas (Balogh Lajos), „Alkony a Dunán” és „őszi verőfény” (Müller). Az utóbbi fénykép a kiállítás egyetlen őszi témájú képe. Az érthetetlen ökokból nem díjazott „Feihőtanulmány” (Farkasáétól), — amely igen szépen komponált s jól elfogott kép, vagy Kukola J. „Naplemente” és a „Hazafelé” című II. díjas fényképek. Sport és interiur fotót is csak egyet-egvet látunk. Tankovics II. díjat nyert „Rajt” című mozgalmas, motoros és Ottófi „Mese” című, fény hatásokat remekül kihasználó gyerek képié. F.z a kiállítás. És leszűrheriük a tanulságot, fotósaink — beleértve a fia talokat is — sokat fejlődtek és tanultak az elmúlt kiállítás óta. Nagy Zoltán BM Tolna Megyei Főosztály Szekszárd Hirdetmény A bfílngviTil ni szernek a személyi igazolványról szótó 1/1954/1. 9./B. M. számú rendeled értelmében a 16 éven aluli magyar állampolgárok abban az évben kötelesek a személy* igazolvány kiállítása végett jelent kozni, amelyben a 16. éviiket betöltik. Ennek a rendelkezésnek végrehajtása érdekében felhívom az 1959 évben született magyar áll ami polgá rókán, hogy személyi igazolványuk kiállítása végett a i állandó lakhelyük szerint illetékes B. M. járási (városi, városi kerület*) osztálynál jelentkezzenek abban a hónapban, amelyben a 16. évüket betöltik. Munkavállalás vagy tanulmány folytatása miatt állandó lakóhelyüktől távol lévő személyek a tartózkodási helyük szerint iHe tékcs B. M. járási (városi, városi kerületi) o^ztá’ynál i.g jelentkezhetnek. A jedentke/ó« alkalmával a következő eredeti okiratot kell bemutatni« a) a születési anyakönyvi kivonatot, vngy születési értesítőt, b) a lakás bejelentését igazoló szelvényt, r) a mnnkavállalói igazolványt (iskolai tanulók az iskola igazgatósága által kiállított igazolást.) Az okiratikat — a lakás bejelentését igazoló szelvény kivételével — a jelentkező személy visszakapja. A személyi igazolvány kiállításához — személyi igazolvány céljára készített 2 darab fényképet és 1 darab 4 forintos illeték- bélyeget i-s be kefil nyújtani A belügyminiszteri rendelet értelmében 100 forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható az. aki az előírt időben a szejné'lvi lí azol vány kiállítása végett nem jelentkezik. Márff István rendórőmagy. B. M. Tolna Megyei Főosztály vezetője Olvasd a IMÓMIőKOK ti PÁfeVtirAlftMftK SZAMARA5 | ■élkülözheteiten ax aghdcMs ; munkában Társadalmi Szemle minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől A BM Tolna Megyei Főosztály felhívása A M. T. 1 1954 I. 9. rendelet« kimondja, hogy 16 éves koriól valamennyi magyar á'- lampolgárf sremélyi igazolvánnyal kell ellátni. Kivétel: a néphadsereg tagjai, nz elmebetegek és azok, akik letartóztatásban, vagv biintetőintézeíben vannak, mint elítéltek. A személyi igazolvány megkönnyíti a bocs i'iJ eri.es dolgozóknak, hogy ügyes-bajos dolgaikat gyorsan, bürokrácia mentesen intéz ék el. (szülés, házasság, bejelentés, iskolai beiratkozások, bejelentések, járlatlc- vél kiállítások, stb.) Kiváltása egyben el- lampolgári kötelezettség is, amelynek elmulasztása büntetést von maga utón. Éppen ezért a B. M. Tolna Megyei Főosztály ismételten felhívja a dolgozókat, hc/jv a Tolna megy« területén személyi, igazolványukat váltsák ki, melynek kiváltására r határidő Szekszárd és járása 1954 december 19. Arra is felhívjuk a dolgozók figyelmét a torlódások elkerülése végett, hogy már jóval előbb folyamatosan váltsák ki a szemé, lyi igazolványukat. Szekszárd városában a személyi igazolványokat « következő helyeken állítják ki: Városi tanács. Várköz a. 4. szóm. járás» Kultárház, Felsővárosi pártszervezet. Kálvin tér 19. szám, Újvárosi pártszervezet helyisége és Tatarozó Vállalat. A személyi igazolványok kiváltásának határidejét egyébként minden iárásban és községben a szokásos módon (dobszó, hangoslll Pl #4 . . .'4 I, I 4 Tn _ Ír. Wí uJ 4— F izessen elő az OLCSÓ KÖNYVTÁRRA! 1955 JANUÁRTÓL HETENKÉNT JELENIK MEG! Az első évnegyedben Boccaccio, Fast, Gorkij, Jókai, Kaffka, Leacock, Mikszáth, Móricz, Nagy Lajos, Tersánszky. A. Tolsztoj és Verne müvei szerepelnek a sorozatban. Az első évnegyedben megjelenő 13 kötet előfizetési’ díja 43.— Ft. ELŐFIZETÉS: *fu állami könyvesboltokban és a Posta Központi Hírlap- irodánál (Bpest, József nádor tér 1.) 61031. sz. ,csekkszám!a számra. TOLNAI NAPLÓ szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Király László Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó Vállalat Terjeszti a megye összes postahivatala Szerkesztőség teíefonsZáma: 20 10. Kiadóhivatal telefouszárna: 20-11 A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd, Széchenyi utca 18. Előfizetéseket a megye valamennyi posta* hivatala felvesz Előfizetési díj: havi ti.— Ft. Baranya megyei Szikra nyomda Pécs, Munkácsy Mihálv ntca 10 bz. Telefon: 20-2? Nyomdáért felel: Méltó« Rezső SPOffT Megyénk kosárlabda-portjának helyzete III. közlemény a Kosárlabda Társadalmi Szövetség vasárnapi fllésérdfl Uieő cikkünkben a szekszárdi sportkörök tájolnia radásával, másodikban Fürjes János £j|Ptóri beszámoló já vall foglalkoztunk. Most röviden ismertetjük Yár<*ui Henrik és Fo- garassi Jámos felszólalását a JT és az Edzők Tanácsa munkájáról. Váradi Henrik beszámolója elején megállapította, hogy a játékvezetés terén h-ar- tározott fejlődés volt észlelhető az elmúlt esztendő folyamán. Ennek ellenére akadtak még hiányosságok. Ilyen hiányo-ssá# volt pl. az. hogy az elmúlt esztendőben is jobbára játékos-játékvezetők működtek, akik közül a legtöbb nem tudta * tárgyilagosságot biztosítana. Az elmúlt esztendőben 28 kosár- labdajáték vezető működött a megyében. Ezek közül Kardos, Csáklyás, Fogarass-i, Barbacsi. Barcs, Pcterfalri állotta meg legjobba^ a helyét a férfiak kpzül. A nők közül Barbacainé tel jp-s ítmény ét illeti dicséret. A játékvezetők közül Csáklyás ,29. Fogarass-i 26, Péterfalvi 22. Hilbert és Váradi 18—18 mérkőzést vezetett. A beszámoló éles hangon bírálta a szakosztály vezető-ket. akik a szövetségnek minden kérése ellenére sem tartották meg azt. hogy a mérkőzések időpontját 8 nappal előbb bejelentsék a szövetségiiek. Éppen ezért » játékvezetőküldés nem egvszer balá- lóskérdés veit a szövetség illetékes funkcionáriusai előtt. Beszámolt a játékvezetőképzés és a játékvezetők szakmai tudásának gyarapítása érdekében telt intézkedésekről. Hangoztatta a beszámoló, hogy Bonyhádon egyetlen egy játékvezető sincs. Ennek pedig az az egyedüli oka. bogy a bonyhádi sportkörök nem fordítanak kellő gondot arra. hogy a fanfolyamot m kiszervezzék. Á. beszámoló szerint a mérkőzéseken ritkán került sor sportszerűtlenségre. Egy ízben Dorn,búvá rótt a Paksi Kinizsi, Szekszár. dón ped'ig a. Dombóvári Lokomotiv férfi csapata vonult le. Szóvá tette a beszámoló után Fürjes János titkár, hogy a játékvezetők legnagyobb rész© még mindig nem sportszerű öltözetben vezeti le a mérkőzéseket. De még azt sem teazik meg, hogy tornacipőt vegyenek fel. Ilyen körülmények között igen nehéz a közönséget arra szoktatni, hory a játékteret ne járja össze utcai cipőjével. Fogarassi János az edzőkérdéaről beszéllt, Mindössze 6 társadalmi edző működött az elmúlt esztendőben. Volt olyan sportkör, amelynek még társadalmi edzője sem volt. A társadoJmi erteők egyetlen esetben sem fordultak szakkérdésben az Edzők tanácsához h-z elmúlt évben, nem mintha ilyen kérdések nem merültek volna fel. Dicsérettel emlékezett meg Váradi Henrikről, aki a Bátaszéki Lokomotiv fiataljaival komofly eredményeket ért el. Megemlítette a beszámoló, hogy egyes sportkörök éppen azért nem tudnak továbbfejlődni, mert nem vo.lt megfelelő edzőjük. így megemlítette a Szekszárdi Vörös Meteor összevont bajnokságban játszott női együttesét, vagy a Szekszárdi Petőfi férfi csapatát. Szólt a beszámoló arróü is, hogy egyes társadalmi edzők fiszteietdíj-at vesznek fel. holott erre a szabályok nem nyújtanak lehetőséget. Ezzel szemben egyes edzők egyetlen egyszer sem vesznek részt csapatuk vidéki mérkőzésem, sőt a helyi mérkőzéseket sem mindig nézik meg. Az is tarthatatlan állapot, hogy -akadt olyan társadalmi edző, aki egyszerre három csapatot is edzett s aizfán amikor két olyan csapatának a mérkőzésére került sor, amelyet edzett, a csapatokat magukrahagvta. A hivatalos beszámolók után hozzászólásokra került sor. Elsőnek Knner Júlia beszólt a Paksi Kinizsiiben folyt munkáról é« az elért eredményekről. Majd Csikós sporttárs (Dombóvári Fáklya) szólt az elhangzottakhoz. Megemlítette, hogy bár az év vége felé jár. a Fáklya még mindig nem kapta meig a jóléri keretet és kölcsönökből tudott résztvennj a bajnokság befejezésén. A sportkör kosárlabdaszakosztályának nem volt vezetője, legjobb tudomása szerint, hiszen egész évben nem találkozott szakosztályvezetővel. Hiányolta, liogv nem volt megyék közötti mérkőzés az elmúlt év folyamán. Nagy sporttárs (Bátaszeki Lokomotiv) helytelenítette, hogy a sportezerőségi dílat a Szekszárdi Petőfi női csapatának ítélt« oda a szövetség. Ezután éles bírálatok hangzottak el a Petőfi egyes játékosainak a magatartása elllen. Hangoztatták a felsz-őb lalók, hogy helytelen volH az, hogy a szcV* vetség csők a pályán tanúsított magatartást vette figyelembe éw csak a játékosoknak a magatartását vette alapul. Fürjes János titkár válaszolt a folszólalá-« sokra és bejelentette, hogy ez az idea verseny csak rögtönzött volt és az elhangzott! szempontokat mind figyelerobeveszi majd a szövetség a jövő évi sportszer fiségi verseny érték elésekor. Csáklyás sporttárs felszólalásában megállapította, hol(ry a legsportszerűibb csapatok, mellett meg kelllett volna állapítani a leg- sportszerűílenebbeket. Szerinte a Szekszárdi Dózsa volt a.z, mely a mérkőzésekre még jegyzőkönyvet sem vitt magával. A sportkör csapata mindig vezető nélkül jeleaik meg. Végül Novák T«fván az MTSB sportakta- tási előadója .köszöntötte az értekezJetet. Megállapította fel-szói alá sában. hogv a Kosárlabda Társadalmi Szövetség végeafe a* elmuiM évben a legjobb munkát. A szövetség vezetésébe q évközben bekövetkezett változó« hatására a szövetség megerősödött. A legjobb munkása a szövetségnek Fürjes János volt, akit a megyei TSB a dombóvári járási TSB elnökségére szemelt ki. A Társadalmi Szövetségnek fel kell készülnie arra, hogy keEőképpen helyettesíteni tudja legjobb munkását. Felhívta a figyelmet a minősítésekre, a* általános iskolai kosárlabda, «port megszervezésére. Megemlítene a rA, hogv korántsem ni ostoba gverek a kosár- labdasport a m-egvei TSB előtt. Hiszen a* elmúlt esztendőben m különféle rendezvények díjaival támogatta a TSB a kosárlabda- sportot. Mejgemlítette. hogy (költségvetési fedezet hiánya nenn tetrie lehetővé idén válogatóit mérkőzés rendezését. A jövő évi tervben szerepel majd egv válogatott összecsapás Pes-t megye legjobbjaival. Ezután úgy határozott az értekezlet, hogv a Petőfi ügyét a fegyelmi bizottság elé utalják. Szentesi Alajos elnök zárszavával ért véget az értekezlet. Az elnök hangoztatta, hogy a további fejlődés érdekében edzői tapasztalalcnerékjet kell megszervezm, fokozni ke/ll a játékosok taktikai képzését, össze kell állítani a váloj^atott keretet. Bejelentette, hogy Páder János er*zé^os edzőt fogja meghívni Paksra előadás tartására % felviszi a Pákái Kinizsi csapatát Budapestre. Az értekezlet tapasztalataival befejező cikkünkben fogunk majd foglalkozni. A Dombóvári Fáklya nyerte '♦ a megyei bajnokságért játszott körmérkőzést 1 Az ekmnlt va«árn«p fejeződött be a me* gveí bajnplrságba való jutásért játszott osztályozom erkőzések sorozata. Dombóváréit került volna s-or a Bonyhádi VL—Pincehelyi Traktor mérkőzésre, azonban a pincehelyi csapat a mérkőzést lemondta s így a bonyhádi együttes játék nélkül jutott a bajnoki pontokhoz. A nagv érdeklődéssel várt és az el«ő hely sorsát eldöntő mérkőzésit va=árnap délelőtt Bátaszéken játszották le. A Dombóvári Fáklya együttese, amely kétségkívül a legkultu- rá'tabb játékot játszotta az egész mezőny, ben, annak ellenére, hogy az őcsényi csapat a mérkőzés egy részében vezetésre tudott szert tenni, jobb erőnlétével megfordította a vesztésre álló mérkőzés sorsát és szép játékkal biztós győzelmet aratott, riválisa felett, 5:2 arányban. így a dombóvári csapat egyetlen pont vesztéssel megnyerte az osztályozómérkőzéseket. Az osztályozómérkőzések végeredménye a következő: l. Dombóvári. Fáklv* 4 5 16 15:6 7 2 Őcsényi SK 4 5 0 1 l'l-.U1 6 5. Bonyhádi VL 4 1 i 2 2:4 5 4. Pincehelyi Traktor 4 1 0 5 8:10 2 5. Szekszárdi Lendület 4 1 0 3 5:12 2 V. Ovecskin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK TÜZVONALBAN XVII. — Mindenkije meghalt az öregnek ... — szólt az egyik traktoros. — Csakugyan meghalt mindenki? — Igen, egyedül maradtam. Két fiam elesett a fronton. Az asszonyt már régen eltemettem. - A lányom Szaratovban van férjnél..így hát itt élek a fiúkkal, segítenek nekem. Volt már dolgom mindenféle géppel, értek a technikához. Ha kell, szétszerelek, összeszerelek, vagy meg tisztítok akármilyen alkatrészt és a helyére is csavarok. Itt az én ott_ honom, velük .. a fiúkkal... — Az öreget akár a kormányke- rékhez is odaültethetnénk, csak az elméleti kérdésekben gyenge — mond ta Satahin. — Mit akadékoskodnak velem? — Az öreg mérgesen nézett a traktorosra. — Ha az ember valamit nem úgy mond, ahogy az le van írva. ha. nem a saját feje szerint, máris: „Túllőtt a célon”! „Berágódott a henger"!... Én csak azt bizonyíthattam neki LarLncsin, hogy láttam én éle. tömben mindenféle főnököt, igazgatót és elnököt. A szovhozban a , ossz igazgató mégis csak kevesebb bajt okoz az embernek, mint a kolhozban a rossz elnök. Ott, akármi történik is, a munkás mindig megkapja a fizetését. Az ember ennyi és ennyi munkát végez, ennyi és eny- nyi pénzt kap érte. A pénzen pedig vehet az üzletben kenyeret, zsírt, vagy amit akar. Ha az iroda levon a fizetésből, van bíróság, szakszervezet, amely megvédi a munkás jogát. A kolhozban egészen más: ki miint vet, úgy arat. Ha véletlenül az elnök valami maflaféle, hóbortos, ak_ kor az egész gazdaság tönkremegy és az emberek esetleg néhány évig kenyér nélkül maradnak. — Hát te valóban túllősz a célon, Androvics — felelte Martinov. — „A rossz szovhoz-ieazgató nevesebb bajt okoz az embernek, mint a rossz kolhozelnök.“ Ezzel a magyarázattal nem sokra megyünk. Azon kell lenni, hogy ne legyen rossz igazgató, se rossz elnök! — Megmagyaráztuk már neked Androvics, — szólt közbe Jurcsik Maszlov, — hogy a kolhoztulajdon szocialista tulajdon. Azt nem lehet elvenni a kolhozparaszttól, ahogyan a tőkéstől elvették a gyárakat. • T arról a bizonyos kisajátításról beszélsz? — Igen arról. — Hátha mi nem is sajnálnánk ezt a tulajdont? Hátha szívesen dolgoznánk az államnak? Akkor meg minek töprengeni ezen!? — Te talán szívesen odaadod. De van, aki sajnálná. — Nem mindenki olyan öntudatos, mint te. — Ma már régen túl van minden, ki ezen a fájdalmakon! Sok víz lefolyt már azóta! Ma már nem szalad a paraszt a kolhoz istállójába, hogy megnézze, jól érzi-e magát az ő volt kancája. Már azt is elfelejtette, hogy m't adott be a kolhozba az egykor beadott kancájának meg még a csontja is elporladt azóta! Az öreg hevesen vitatkozott, de gazdasági-filozófiai nézeteit, csak saját élettapasztalatával tudta alátámasztani. —; Vagy talán ától fél a mi kormányunk — fordult ismét Martinov- hoz, — hogy a földművesnek nem tetszik majd az, hogy ,_munkás“-nak nevezik? Mi? Pedig nincsen abban semmi ijesztő! Megmondom, táncol, tam már én is a gyári sziréna hangjára. Sivít: kezdődik a munka; me. gint sivít' ebédszünet, pihenhet, ehet az ember; újra sivít: mehet haza! — Nem rósz dolog a sziréna! Fegyelmet és rendet teremt. A munkás ember fülének annyi, mint a vén katonának a csata előtt felhangzó trom bitaszó: lelkesíti őt! A lustákat pedig hajtja! Larimovics! Hallod? Az egyénileg dolgozó paraszt csakugyan úgy félt a gyári szirénától, mint az ördög a tömjénfüsttől. Anélkül — mondogatta — szabadabb az ember. Azt csinál, amit akar. Mintha nem lett volna otthon is egy saját szíré, nájuk? Ha dologidőben aludt és csak akkor lépett ki a házból, amikor a nap már magasan járt, mit mondtak az ilyen gazdáról a szomszédok? Halálra gúnyolták. Az egész határ nevetett. A felesége pedig sodróiéval végighúzott a hátán. Hát ez mi, ha nem sziréna? De még milyen! Ha nem vetett és nem aratott idejében, akkor mit vett ebédnéfl a kezébe? A gyerekek és az öregek is kenyeret kértek. Hát az ő szavuk nem hajt úgy, mint a sziréna? Martinov.- figyelmesen hallgatta Sztupakovot. de az idősebb Grigor- jev félbeszakította az öreget: — Hált te, Tyihon Androvics, talán elfelejtetted, hogy mit adtál be a kolhozba? Nem emlékszel, mit hoztál magaddal? A jegyzőkönyvre sem ügyeltél? Nagy vagyont adtál-e be n közösbe? — Mármint hogy én? Vagyont? — Az öreg körülnézett. — Mit kérdezel? Tán nem voltunk szomszédok? Mi az örödögöt szaporíthattam volna, amikor egészen huszonkilencig napszámba jártam !... Volt három tyúkom, meg egy gúnár a párjával. Ez volt az egész vagyonom. Ezzel is végzett a kulákigazgatás. Mialatt én az alakuló kolhozgyűlésen voltam, az asszony észrevette, hogy a te udvarodban disznót vágnak, a má sik szomszédinál meg a hasas tehén kerül kés alá. Erre ő is vette rögtön a szekercét és levágta a barom, fiák fejét. Semmit sem vittem a kolhozba: ebben hibás vagyok. Csak ezt a két kezemet — kinyitotta eres, kérges kezét, széttárta hosszú ujjait. — Ezt a két kezemet, és semmi mást. — A leghaladóbb elem! — nevetett Berezsnoj brigádvezető. — Nem volt veszítenivalója és nem sajnált semmit! Kis bátyú volt a hátán, semmi felesleges nem volt benne, így követte a pártot. A forradalom katonája!... — Ha nálunk, a Vörös Földműves vezetőségében, olyan emberek ültek volna, mint Gyemjan Opjonkin —az öreg hangjából kicsendült a fájdalmas irigység, — akkor ezzel a két kézzel tízszer annyit tudtam vo-lr.a tenni a kolhozért. — Nem mentem volna el a szülőfalumból, nem kerestem volna jobb helyet. Vándormadárnak csúfoltak. De miért? Ki nevezett így? Az, aki rossz gazdái, kodásával megakadályozta a kolhoz fejlődését!... Pedig hogy dolgoztam volna! Csak az kellett volna, hogy tudjam, mi haszna lesz a munkámnak, hogy nem vész kárba az, amit dolgoztam, — Mostanában vezetőségválasztó kolhozgyűlés lesz nálatok. Jól gondoljátok meg, hogy kiket küldtök a vezetőségbe, hiszen ti vagytok a gaz. dák. Olyanokat válasszatok, akik gazdaggá teszik a kolhozt. Magam is eljövök a gyűlésre. Martinov ezután hosszasan és részletesen magyarázta Tyihon Andro. vies Sztupakovnak: nem szabad, hogy a rossz kolhozok kudarcai eltakarják szeme elől az élenjáró kolhozok hatalmas sikereit, a jót is észre kell venni: tudni kell. hogy a szovhozokban sem megy magától! a munka, a szevhozok sem mind egv- fermák. Ott is szükség van okos igaz gatóa-a. becsületes brigádvezetők^e. tehetséges .párttitkárokra, nélkülük a szovhoz is dolgozhat veszteséggel és akkor a gabona túlsókba kerül az államnak. Arról is beszék, hogy az egykori egyéni gazdálkodók, a parasztok többsége már megszerette a koíhozrendszert, s az ő véleményüket is figyelembe kell venni, ha a kolhozok jövőjéről akarnak dönteni. A kolhozrendszer fennállásának húszon három éve a történelemiben nem hosszú idő, és ilyen rövid idő alatt nem mehet minden a legjobban. — Lám, az egyéni gazdálkodósnak már sok-sok éves múltja volt és mégis milyen kezdetleges maradt! Ha pedig ésszel fognak dolgozni minden kolhozban és minden erőt beleadnak a munkába, akkor a termelésből valamennyi termék bősége fakad, sez vezet aztán majd a mezőgazdaság új formájához, az egységes álíanti szektorhoz. Mert nehogy azt higyje valaki is, hogy a szovhozokat azért kell majd létrehozni, mert a kolhoz, gazdálkodás nem tökéletes. (Folytatjuk)