Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-12 / 295. szám

f W A P C 6 \ V V, A » 1954 DECEMBER 12 A propagandisták tapasztalai cseréje A legjobban lie isi 11 módszereim • • • Ax UJ OKTATÁSI ÉV pártunk III. kongresszusának anyagával foglalko­zat. Az 1954—55-ös oktatási év ha­talmas feladatot ró a propagandis­táikra, amelyet minden pártpropagan_ distának fontos megbízatásként adta pártunk. A helyi öntevékenységből fakadó kezdeményezés nagyban elő­segíti a pártpolitikai munkákat az oktatási munka területén is. Pártunk politikája a dolgozó nép akaratát és igényét fejezi ki. A Ha_ zafias Népfrontba tömörült milliók a tanáesvá1 asztásokon is igent mond­tak erre a politikára. Értékes tettek jelzik a tömegek egyetértését és a helyes politika ösztönzi a dolgozók millióit. A propagandisták feladata, hogy a konferenciák levezetésére a megfelelő módon felkészüljenek. A konferenciákon egyszerű és érthető válaszokat adjon a hallgatók kérdé­seire. Ha a hallgatók előtt az egy­szerű szavakat használjuk, akkor bát rabb, bizalmasabb lesz velünk és ön. magával szemben is. Az oktatási munka eredményéhez nagyban hozzájárul az. hogyan ké­szül fel a propagandista az előadás megtartására és a vita vezetésére. Pártunk politikájának helyes megma gyár ázása nagy körültekintést igé­nyel. SZERETNÉM ha megyei lapunk­ban vitát indítanánk. A vitában a propagandisták elmondanák a felké­szüléstől kezdve a vita levezetését, az egyéni módszereiket. Biztos va­gyok benne, hogy amint üzemeink­ben és tsz-einkben hasznossá váltak a tapasztalat és a munkamódszerek átadásai, hasznossá lesznek ezek a politikai munkában is. Az oktatás területén a kicserélt véleményekből kialakul még jobb módszer, amely az egész pártoktatás szánvonalának emelését teszi lehe­tővé. Rajtunk «propagandistákon is sok múlik, mókát tehetünk a neve­lés terén. A végső soron a mi felada­tunk, hogy a marxi-lenini elméletet átadjuk azoknak a dolgozóknak aki­ket pártunk ránkbízott. A propagandisták feladata, hogy az eddigieknél még szilárdabb, odaadóbb és a marxi-lenini elmélettel felvér­tezett minél több népnevelőt és ak­tivistát neveljen a mi pártunk, a mi ügyünk számára. Feltétlen fontos, hogy az ilyen adottsággal rendelkező aktívák neveléséhez propagandistá­ink is kezdeményezzenek olyan vi­tát, amely elősegíti a propagandis­ták fejlődését, és a 'felvetett mód­szerek félhasználásával magasabb I színvonalra emelné a pártoktatást. A III. pártkongresszuson joggal állapíthatta meg Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség nevében azt, hogy „pártunk politikai és szerveze­ti n<sc7i^fnrrntts:ágp_ iHprvlórtrt eGySC­ge szakadatlanul erősödik és mind szilárdabbá válik”. A pártegység erősödésében jelentős szerepe van annak a helyes politikának, amelyet a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülése alapozott meg. Legutóbbi ülé­sén a Központi Vezetőség határozot­tan állást foglalt a júniusi határo­zatok mellett, az új szakasz politi­kájának minden helytelen értelmezé­se ellen, s még pontosabban megje­lölte e politika megvalósításának út­ját. Az októberi határozat — mint Nagy Imre elvtárs mondotta — „nagyszerű megnyilvánulása volt a pártvezetés elvi politikai egységé­nek”, megszilárdította a pártvezetés és a párttagság politikai egységét, to­vább erősíti a párt és a pártonkívü- li tömegek kapcsolatát. Ebben van a Központi Vezetőség októberi ülésé­nek legfőbb jelentősége. Az októberi határozat az egész párttagságot ar­ra tanítja, hogy szakadatlanul dol­gozzék a pártegység erősítésén, s megtanítja arra is: hogyan szilár­dítsa meg g, párt erejének és nagy­ságának e legfőbb feltételét Párttagságunk nagy része ismeri a pártegység jelentőségét, ismeri az erről szóló lenini-sztálini tanítást. Sok elvtárs azonban ezt a tanítást felületesen és dogmatikusan alkal­mazza: a pártegység védelmét egy­szerűen azonosítja a frakciók elleni harccal. Ez pedig nem helyes. Álta­lában persze igaz, hogy semmi sem árthat annyit a párt egységének, mint az ha frakciós csoportosulások megbontják. De ebből még nem kö­vetkezik az, hogy ma Magyarorszá­gon a frakciózás az a fő veszély, EDDIGI TAPASZTALATAIMAT igyekszem sorokba foglalni, hogyan készülök fel és vezetem le a vitá­kat. Először is az anyag feldolgozá­sánál a bevezető előadáshoz sorra ta­nulmányozom és jegyzetelem a kiasz szikus irodalmunkat. — Elkészítem utána a vázlatot és csak azután ké­szítem el az előadást. A vita-vezető vázlat elkészítésénél is hasonlóan já­rok eL Az irodalom tawulmányof- zása után nyugodtan megyek el a konferenciára. Az eddig vezetett kon ferenciámon, amint az egyik buda­pesti üzemben vezettem, lemorzsoló, dás nem volt. A jelenlegi koniereiv cián alkalmazott módszereim ered­ményéről véleményt alkotni még nem lehet, mert eddig csupán két foglalkozást tartottunk. A vita meg­kezdése előtt minden egyes alkalom­mal megkérdem a hallgatókat, van-e valami probléma, amit nem értenek. Ha van, akkor a vita folyamán tu­dom, hogy milyen irányban vezes­sem a vitát. A .kónferencia kérdé­seit, aminél az alkérdéseket is meg­határoztam, előre lediktálom, hogy legyen módja a hallgatóknak felké­szülni, illetve figyelemmel kísérni a konferencia menetét, hogy mi is tar­tozik a vitatott kérdéshez. Minden egyes témakört nyitó kérdésiként te­szek fel, amit önkéntes jelentkezés­sel mond el egy-egy hallgató. Utána a nyitó kérdéshez hozzászólnak és kiegészítik a többiek. A vita közben kérdéseket teszek fel a hallgatóknak, hogy érti-e azt amit a nyitókérdés előadója mond. Az elvi tételeket ez­után a napi események tükrében vizsgáljuk meg, főleg azokat, ame­lyeket úgy érzem, hogy a hallgatók nem igen értenek. A megtárgyalt kér déseket egy önként jelentkező elv­társsal összefoglaltatom, ezután né­hány szóban összefoglalom az elhang zott vitát és ilyenkor névszerint el­mondom ki szólt hozzá helyesen és ki tévedett. Ezzel a módszerrel elérem, hogy a konferencia hallgatói bátnab. bak lesznek, megszokják saját hang­jukat. De ha valaki bátortalan és valamihez hozzászól, ha nem is a tárgyhoz, nem szakítom félbe, ha­gyom tovább beszélni. Ha már be­fejezte hozzászólását megdicsérem és buzdítom a többszöri hozzászólásra. Hogy a hallgatók megtanuljanak ön­állóan beszélni és előadásokra fel­amely ellen harcolva kell a párt egy­ségét szilárdítanunk. A frakciós ve­szély ellen állandóan küzdenünk kell, mert a lehetősége ennek is meg van, de a gyakorlat mégis azt mu­tatja, hogy a felszabadulás óta alig- alig találkoztunk a pártban frakciós törekvésekkel. Kétféle hiba is születhetik abból, ha a párt egységét csak a frakciós veszély ellen harcolva akarjuk véde­ni. Ebben az esetben — először is — a pártegység szilárdításáért főként adminisztratív eszközökkel, fegyelmi intézkedésekkel küzdünk. (Sok párt- funkcionárius egyébként is hajlamos az ilyen júniusi-előtti módszerekre). Másodszor: szem élői tévesztjük azo­kat a tényezőket, amelyek ma való­ban akadályozzák pártunk egységé­nek erősödését, s lebecsüljük a párt­egység szilárdításának fő módsze­rét: a mindennapos pártépítés mun­kát. Pártunk tagsága sokfajta ember­ből áll. Vannak párttagjaink között munkás-, paraszt-, értelmiségi és kispolgári származásúak, vannak ,.19-es”, „illegális kommunisták”, „45-ös párttagok” és különböző év­járatú „új” párttagok. Haladhat-e együtt, egy úton, egyetlen szerve­zett, fegyelmezett csapatként ez a sokféle ember? Igen, — de csak egy feltétellel: ha ismerik, megértik, a magukénak érzik és valamennyien egyféleképpen értelmezik a párt po­litikáját. Ha ez a feltétel megvan, akkor a párttagság soraiban lévő sok árnyalat csak színesebbé és gaz­dagabbá teszi a párt egységét. De ha ez a feltétel hiányzik, akkor a párttagság egyes csoportjain kiütkö­zik múltjuk és neveltetésük káros öröksége, akkor olyan előítéletek és törekvések lépnek föl, amelyek a párttagság egyik részét elkülönítik a többitől, vagy szembeállítják vele. Munkásellenes, parasztellenes, értel­miségellenes, szektáns, opportunis­ta és ki győzné felsorolni, hogy még milyen más helytelen nézetek jelent­kezhetnek, amelyek mind lazítják a párt egységét. Mindenek előtt tehát azzal kell erősíteni a párt egységét, hogy egyre szorosabbá teszi a párttag ság eszmei-politikai összefogását. Szakadatlanul dolgoznunk kell azon, hogy a párttagságot politikai­lag egybekovácsoljuk, de különösen fontos ez olykor, mikor a párt tak­tikai fordulatot hajt végre politiká­jában, mikor új célokat, új követel­ményeket állít a pártszervezetek és a párttagság elé. Ilyen időszakban élünk ma is. Az új szakasz politikája azt követeli, hogy a szocializmus épí tése, a nép növekvő anyagi és kul­turális igényeinek minél teljesebb kielégítése céljából csökkentjük a termelési eszközök előállításának ed­digi, erőltetett, ütemét, szüntessük meg mezőgazdaságunk elmaradottsá­gát, s lendítsük fel hazánk mezőgaz dasági termelését, fokozzuk a köz­szükségleti cikkek, a mezőgazdasági termelő eszközök és exporttermékek gyártását, tegyük szorosabbá a mun­kásosztály és dolgozó parasztság szö­vetségét. Meg kell változtatnunk poli tikai munkánk módszereit is: az ál­lami. a tömegszervezeti és pártmun­kában gyökeresen szakítanunk kell a bürokratizmussal, az adminisztra­tív módszerek túltengésével, a túlsá­gos központosítottsággal, a dogma- tizmussal. Ezt a munkát sokkal in­kább nevelő jellegűvé kell tennünk, közelebb vinnünk az egyszerű dolgo zók tömegeihez, fejleszteni kell de­mokratizmusát. Szép feladatok ezek, és nincs olyan kommunista, nincs olyan becsületes magyar dolgozó, aki ne lelkesednék értük, ha megértettük vele. De egy­általán nem egyszerű és nem könnyű feladat, hogy ezt az új politikát min­den részletében, minden összefüggé­sében megmagyarázzuk. Szinte tör­vényszerű, hogy akadjanak — és valóban akadnak is — még a párt­tagok és pártfunkcionáriusok kö­zött is olyanok, akik nehezen fogad­ják el az űjat, és nehezen szakíta­nak a megszokott régivel, vagy olya nők, akik az újat helytelenül kispol­gári módon, elvtelenül értelmezik. Ma tehát különösen nagy jelentősége van annak, hogy pártunk politikáját kitartóan, fáradthatatlanul napról- napra ismertessük és megmagyaráz­tuk, tegyük az egész párttagság hú­sává, vérévé, s tömörítsük köré dől gozó népünket. Ez ma a pártegység megszilárdításának legfontosabb fel­adata, ez előbbrehaladásunk legfőbb feltétele. Erre tanít és ehhez ad ér­tékes segítséget Központi Vezetőség októberi ülése. A párt egységének fontos tényező­je az, hogy a párt minden vezető szerve a legszorosabb kapcsolatban álljon a párttagsággal, messzemenő­en használja fel a párttagok és párt­funkcionáriusok gazdag tapasztalata­it, s támaszkodjék alkotó energiájuk­ra. Ez az egyik feltétele a párt és a pártonkívüli fpmegek közti kapcso­lat szilárdságának is. Már a Közpon­ti Vezetőség tavaly júniusi határoza­ta is nyomatékosan hangsúlyozta a kollektív vezetés jelentőségét, de a pártvezetésnek ez az alapvető elve még nem eléggé honosodott meg a pártszerveinkben. Igaz, hogy ebben a tekintetben is sokat haladtunk elő re, de sok pártfunkcionárius még olyanformán van a kollektív veze­téssel. mint az új ruhával- tetszik neki, hordja is, de a viseltes régiben kényelmesebben érzi magát. Pártunk ban még mindig el van terjedve az a helytelen felfogás, hogy a vezetők határoznak, a párttagoknak pedig csak végre kell hajtaniok a határo­zatokat Ezért gyakran nem kérjük ki a párttagok véleményét, sőt oly­kor még fontos határozatokat is minden magyarázat nélkül közlünk velük. Pedig a párt egységét, erejét és cselekvő készségét nem utolsó sorban az adja meg, hogy a párttag­ság alaposan ismeri a párt politi­káját, tisztánlátja a határozatok cél­ját, s ezért öntudatosan, lelkesen dől gozik végrehajtásukon. A Központi Vezetőség októberi határozata ki­mondja: „Teljes mértékben meg kell valósítani a pártvezetést és a párt­tagság szoros kapcsolatát, elvi-poli­tikai egységét. Nyíltan kell felvetni a párttagság előtt a párt politikájá­nak kérdéseit, hogy a párttagok a helyzet ismeretében vehessenek részt, a párt politikájának kialakítá­sában és a kitűzött feladatok meg­valósításában.” Minden pártszerv­nek nagy gondot kell fordítani arra, hogy teljesítse a határozatoknak ezt a követelményét, mert ezzel nemcsak a pártvezetés és a párttagság kap­csolatát, hanem az egész párt egysé­gét erősíti. Az a lelkesedés, amellyel a ma­gyar dolgozó nép a Hazafias Nép­frontot megalakította és amellyel az új tanácsokat megválasztotta, azt bi­zonyítja, hogy kialakulóban van né­pünk erkölcsi, politikai egysége. En­nek a születőben lévő népi-nemzeti egységnek gerince — pártunk poli­tikai és szervezeti összeforrottsága Az a munka tehát, amelyet a kom­munisták állandóan végeznek azért, hogy egyre szilárdabbá kovácsolják a párt egységét nem valami öncélú tevékenység, hanem — minden cse­lekedetük — a dolgozó magyar nép javát szolgálja. Népünk csak akkor emelheti következetesen életszínvo­nalát és kulturális színvonalát, ha erős és egységes, s ha erőfeszítéseit erős és egységes kommunista párt irányítja. készülni, minden konferencián, ami­kor már megszokták egymást, körül­belül a negyedik foglalkoztatás után 6—7 perces kiselőadást tartatok. Az előtte való héten megadom a témát az önként jelentkező «Ívtársaknak, utána, pedig röviden értékelem. EZEK A MÓDSZEREK nálam be. váltak és javaslom a propagandis­táknak gondolkodjanak és válaszol­janak a lap- hasábjain. írják le ha­sonlóan saját módszerüket. Back Gyula MDP bonyhádi járási bizottság. A Békebizoítság Hírei December 16-án, csütörtökön este 6 órai kezdettel a Járási Klubház­ban béke nagygyűlést tart a Megyei Békebizottság. A nagygyűlés előadó­ja Bugár Jánosné, az Országos Béke­tanács titkára lesz, aki a Béke Vi­lágtanács ’ stockholmi ülésén részt- vett magyar delegáció tagja volt. A nagygyűlést a Garay téri hang­szóró is közvetíti. * A Megyei Békebizottság december 8-án este 8 áralcor a Járási Kultúr­otthon kistermében ankétot tartott az „'Értelem a vádlottak padján“, című brossurából, melynek szerzője Lontay László. Az ankétem élénk vita és beszélgetés alakult ki a nem­zetközi helyzetről. Bsbüs em'cktáblát avat és irodalmi estre készii! a szekszárdi járást kultúrház Régi adósságát törleszti a szek­szárdi járási kultúrház, amikor el­határozta, hogy Babits Mihály szek­szárdi szülőházát emléktáblával jelö­li meg. Az ünnepi eseményre decem­ber 17-én, délufen kerül sor: a város vezetői jelenlétében ekkor avatják fel a barokkos stílű régi Babits-ház emléktábláját, ugyanezen a napon pedig a járási kultúrházban nagysza­bású irodalmi est lesz. Babits Mi- háljTól szóló ünnepi megemlékezés mellett az est keretében előadásra kerül Babits egyik legszebb alkotása, a Jónás könyve is. VASÁRNAPI JEGYZETEK Moszkva után A kiterített térkép körül ültünk s Béla ujját figyeltük, amint váro­sok és földrészek között száguldozott. „Ez Tajvan“, — mondta, aztán keze végigszántott Kína roppant területén. Kína jogáról beszéltünk s az amerikai agresszióról, mely tá maszponttá változtatta Kína eleven, elidegeníthetetlen részét. Aztán váratlanul Becsre mutatott, ahol járt a háború előtt s az Opernring fái alatt ifjú fejjel ábrándozott az életről. De jött a háború, mely elmosott mindent, Béla családját is szétszórta s éveken át csontig ható hidegben, kiéhezetten menetelt a végtelen orosz hómezőkön. Megmutatja, hogy merre járt, bár csak szeszélyesen és pon­tatlanul tudja követni a régi utakat, melyeket tíz éve már a béke szele söpör tisztára. — Miért kellett ezt végigcsinálni T’ — néz ránk Béla s szemében ma is a tíz év előtti gyötrelmek fénye villan. Senki nem tud válaszolni, mindnyájan a térképet nézzük, mely lekicsinyítve most az egész világot teríti elénk- Ekkor szólal meg Éva, njjával a térkép egyetlen pontjára mutat s hangja élesen, idegesen cseng. — És üt van Auschwitz! Éva megjárta Auschwitzot, beszélhetne a gázkamrák borzalmairól, az emberi értelem végső és hasonlithatatlan megaláztatásáról, az ártatlanul megölt emberek százezreiről, de Éva hallgat s most, tíz év után is sírás fojtogatja torkát. Éva hallgat, mint akinek túlcsordul a szíve s helyette én kérdezem: „Itt van Auschwitz, de hol van Agnes, akit 1944 nyarán láttam utoljára, amint sárosán és kimerültén vitték, igen ide. Auschu j- ba, amely végkép elnyelte őt is, épp úgy, mint a kedves Mártát, aki pár hónapos kislányával indult a végzetes útra. S hol vannak ők mind. akik közelálltak hozzánk, a barátok, akikkel számoltunk, mi lesz majd akkor, ha végetér a háború? S a többiek, akiket a józan statisztika úgy emleget, „elpusztultak a megsemmisítő táborokban.“ S az a soktízezer egyszerű katona, akit a munkapad, vagy az eke mellől rángattak el egy olyan háborúba, melyhez nem volt semmi köze, s amíg elfagyott lábakkal ván- szorgott a Don-kanyarban, azt sem tudta, miért kell mindezt megtennie? Itt van Auschwitz, de hol vannak ők, akiket maga alá temetett ez a szörnyű háború? Az elmúlt tíz év ha behegesztette is a sebeket, de nem feledtette el, s lehet-e elfelejteni, amikor Auschwitzzal szemben itt van Bonn, ahol már újra kovácsolják az új fegyvereket s ki tudja, talán már az új auschwitzok tervrajzai is elkészültek. — Hát nem, soha többet, — mondja Éva s Moszkvára mutat. Úgy áll most a térkép előtt, mint a hadvezér, aki pontosan ismer minden le­hetőséget, de azokra az egyszerű em berekre is emlékeztet, akik most Dél- Kínától és a Bering-tcngertől Kelet-Berlinig ugyanarra gondolnak, amire ő s azt mondják: Nem, soha többet! S mindnyájan öt nézzük most, Évát, aki mögött Auschwitz elpusztíthatatlan emléke él, s előtte a béke, amely nek 900 millió katonája van. S a ki terített térképen Moszkvára mutat az ujja, épp úgy, mint a többi 900 millió egyszerű embernek, a Bering ten­gertől Kclet-Bcrlinig s túl azon is, mindenütt, ahol becsületes, igaz em­berek élnek. CSANYI LÁSZLÓ. A Tolnai Sertéstenyésztő dolgozóinak tiltakozása A Tolnai Sertéstenyésztő és Hiz­laló Vállalat MSZT tagsága gyűlést tartott, amelyen értékelték szerve­zetük munkáját, megbeszélték elkö­vetkező feladataikat és ugyanezen az értekezleten megszövegeztek közö­sen egy táviratot, amelyben tittakoz. r,ak a nyugatnémet hadsereg újra- felfegyvei-zése ellen. A rövid, tömörhangú távirat He­gedűs András elvtárs, a miniszter­tanács elnökhelyettesének rádióbeszé ae nyomán született, amelyet közö­sen hallgattak meg az MSZT tagok. Szakadatlanul erősítsük pártunk egységét!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom