Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-05 / 289. szám
4 NAPLÓ 1954 DECEMBER. 5 »A moszkvai értekezlet nyitvahagyta az ajtót a tárgyalások előtt66 Demokratikus é« burzsoá lapok véleménye a közős deklarációról BERLIN Pécs város török emlékei Pécs talán Buda és Eger kivételével a leggazdagabb város a török hódoltságból megmaradt emlékekben. Évente sokszáz szekszárdi ég Tolna megyei dolgozó látogatja meg a várost, ezért megragadom a lehetőséget és rövid cikkben ismertetem a legjelentősebb emlékeket. December 3-án valamennyi berlini demokratikus lap első oldalon közölte az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet résztvevőinek deklarációját. A lapok közük a moszkvai értekezlet záróközleményét, majd kommentálják az Értekezlet eredményeit. A Neue^ Deutschland „Felhívás a békére és megegyezésre" című szerkesztőségi cikkében írja: A moszkvai értekezlet rendkívül nagyjelentőségű az európai kollektív biztonság biztosítási és a német kérdés megoldása szempontjából. A lap leleplezi a nyugatberlini re„ akciós sajtó, többek között a Die Neue Zeitung című amerikai lap rágalmazó koholmányait, amely például azt •állítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban már lét. rehozták a hadsereget. A Neues Deutschland ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az amerikai lap említést sem tesz Grote wohl miniszterelnökinek arról az újból előterjesztett javaslatáról, hogy egyezzenek meg mind a kelet-, mind a nyugatnémet- országi rendőrség valamennyi fajtájának létszámát, elhelyezésé1'' és fegy verzetét illetően, és vizsgálják meg Németország mindkét részében a tényleges helyzetet ebben a vonatkozásban :— Ebben a helyzetben, amely a béke ügyére nézve komoly veszélyekei terhes, az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezleten elhangzott a felhívás az európai béke és biztonság biztosítására, elhangzott a felhívás a békére és a megegyezésre. Mindenekelőtt hozzánk, németekhez szólnak a felhívás szavai, mivel a párizsi egyezmények mindenekelőtt Németországot fenyegetik. Németország újraegye sítése csakis olyan körülmények kö- zöt valósítható meg, ha elvetik Nyu- gat-Németország újraíelíegyverzését, ha maguk a németek veszik kezük, be országuk egyesítésének ügyét. — Ezért minden német nemzeti követelése az. amit Otto Grotewohl miniszterelnök az értekezleten újból hangsúlyozott: „Németek, egy asztalhoz. “ LONDON Az angol polgári lapok többsége vezető helyen számol be az európai béke és biztonság biztosításával fog. lalkozó moszkvai értekezlet befejezéséről és az értekezleten hozott ha- lározatdkról. A The Times és a Daily Mail első helyen közli a nyilatkozat aláírásáról szóló jelentéseket is. A The Times a Reuter irodának a moszkvai rádió alapján közölt hírét felhasználva bőséges kivonatokban ismerteti a deklarációt. A többi lap a deklarációnak csak azt a részét közli, amely szerint az értekezlet résztvevői abban az esetben, ha ratifikálják a párizsi egyezményeket, újabb intézkedésekhez fo. Iramodnál.; biztonságuk biztosítása ■érdekében. A lapok általában tartózkodnak attól, hogy kommentálj áik az értekezlet munkáját. PÁRIZS A francia közvélemény nagy érdeklődéssel kísérte az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezlet munkáját. Ez a téma élénken foglalkoztatja mipd a politikai, mind a sajtóköröket. A burzsoá sajtó azonban igen röviden Számolt be az értekezlet eredményeiről és tartózkodott a kommentároktól is. A Combat jeiéntése szerint az értekezletnek az az eredménye, hogy ..határozatot hoztak a kommunista fegyveres erők egyesítéséről és megszilárdításáról, arra az esetre, ha ratifikálják a párizsi. egyezményeket.“ A l'Aurore rövid jelentésében ismerteti a deklaráció aláírását. E hír élén a következő cím olvasható: „Egységes parancsnokság alatt egyesítik a szovjet tömb fegyveres erőit." A lap ugyanakkor rámutat, hogy „nyitvahagyták az ajtót a tárgyalások előtt.“ A Liberation felveti, hogy a mosz. kvai értekezlet után most milyen álláspontra helyezkednek majd a nyugati hatalmak. „A remény még megvan — hangoztatja a lap, — az értekezletre összeült keleti országok újabb javaslatokat terjesztették elő. Azt szorgalmazzák, hogy velük együtt keressük meg a kollektív biztonságnak azt a formuláját, amely egyaránt biztosítana bennünket a német veszély feltámadásával és a fegyverkezési verseny következményeként előálló nyomorra! szemben Az ünnepélyes és világos moszkvai megnyilatkozások után nincs többé helye a fecsegéseknek" — írja befejezésül a lap. NYUGAT-BERLIN A „Der Tag” és a „Die Neue Zeitung" megjegyzik, hogy a moszkvai értekezleten résztvett államok legfőbb célja a német kérdés megoldása volt és -hogy ha a nyugati hatalmak lemondanak Nyugat-Német ország új rafelfegyvérzéséről, akkor valószínűleg megegyezés jöhet létre az össznémet. választások 1955-ös megtartásáról. Berlin (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság népi kamaráját december 8-án, szerdán délelőfc l1 órái a teljes ülésre hívták össze. Az ülésen Otto Grotewohl mmiszRÖMA Az „II Paesc” hallatlan fontosságú okmánynak” nevezi a deklarációt, amely „erélyes és konkrét állásfoglalásról tanúskodik a párizsi egyezmények esetleges ratifikálásával szemben” és „ugyanakkor megnyitja az utat a nemzetközi tárgyalások és békés megegyezések előtt abban az esetbgn, ha a Nyugat rászánja magát a párizsi egyezmények ratifikálásának elhalasztására”. OSLO A „Erilieten” című lap az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlet, eredményeit elemezve vezércikkében a következőket írja: „A moszkvai értekezlet felhívás Nyugat-Németország és Nyugat- Európa népeihez, támogassák az európai biztonság problémájának egyedül lehetséges megoldását, amely körül minden európai országnak tömörülnie kell... Csak a közös" európai biztonság teremt igazi kollektív biztonságot”. HELSINKI A „Vapaa Sana” a következő cím alatt közli a deklarációról szóló hírt: „Továbbra is nyitva áll az út a tárgyalások előtt.." KAR ÁCSI A „Pakistan Times” szerkesztőségi cikkében elítéli a nyugati hatalmakat, amiért nem voltak hajlandók résztvenni az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezleten. A lap rámutat arra, hogy csak a tárgyalások eredményezhetik a vitás nemzetközi kérdések megoldását és a nemzetközi feszültség enyhülését. Hangsúlyozza, hogy a moszkvai értekezlet kénytelen volt „szükséges rendszabályok megvitatásával foglalkozni és így felkészülni annak a veszélynek fogadására, amelyet a Vehr macht feltámasztása, valamint a londoni és párizsi egyezmények kö vetkezményei jelentenek.” A lap indokolatlannak tartja néhány politikusnak azt a kijelentését, hogy csakis a párizsi egyezmények ratifikálása után, azaz — szerintük — „az erősebb fél pozíciójából“ lehet tárgyalni a Szovjetunióval. Amint a lap leszögezi, a nemzetközi problémák rendezésével foglalkozó értekezletet „a párizsi egyezmények ratifikálása előtt kell összehívni.. terel nők kormánynyilatkozaté1 tesz a Moszkvában e napokban végbement európai biztonsági értekezlet munkájáról és jelentőségéről. A budai nagyhírű Gül baba sír- emléknek itt' van a — bár kisebb jelentőségű, — de érdekes megfelelője: az Idrisz baba türbéje. A belklinika udvarán látható Yakovaii Haszán pasa mecsetjének teljes épségben megmaradt minané-ja, ahonnan a müezzin annakidején napjában ötször mind a négy égtáj felé fordulva elmondta, jobban mondva elénekelte az úgynevezett ezán-t, az imára való felhívást. Műemlékszámba menő épületek és kegyhelyek nagy szómban voltak Pécsett és ezek nagy részének megvan még a nyoma. Ezekről bőséges tájékoztatást nyújt Szabó Pál Zoltán kitűnő tudósunknak: „A török Pécs“ c. 118 oldalas tanulságos könyve (Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdái Részvény- társaság, Pécs — 1941.) Baranya megyét a törökök öt úgynevezett náhiyére, közigazgatási körzetre osztották fel. Ilyen náhiye volt Pécs városa a területével szom_ szédos községekkel egyetemben. — Pécsnek köztudomású, hogy több nagy mecsetje volt, minden mecset élén egy imám (pap) volt, aki a rendes papi funkciókat végezte, minők a temetés, esketés és a circum- cisio (köriiknetélés). Az imárnok őrködtek a lelki élet hagyományszerű megnyilvánulásai felett. Szerintük csak az a jogos és igaz, ami a hagyományban gyökerezik. Csak azok a szokások és nézetek irányadók, amiket a próféta és kortársai vallottak. Az előbb említett nagyszámú műemléken kívül Pécsett, tudományos értékű levelek és kéziratok maradtak a török hódoltság idejéből. Ezek az Egyetemi Könyvtárban láthatók. Itt őriznek egy tussal írt levelet, melyet — mint megfejtettem, -— egyik szpáhi írt a Borsod megye mezőkövesdi járásában lévő Ostoros községbeliekhez, akiktől a fejenként negyven gurus szpáhiadó megfizetés sét követelte. Továbbá arra inti őket, hogy ne széledjenek el, hanem maradjanak egy helyben. Van itt egy néhánysoros úgynevezett fetva. Ez oly írásmű, mely valami jogi kérdésben hoz döntést. Ilyen fetvákat rendesen a mufti jelenlétében és annak jóváhagyásával állítottak ki. A mufti a régi Törökországban a theökraíikus államforma korában igen fontos személyiség volt. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. szakasza (2) bekez■ A törvényeket mindig ő látta él az akkoriban szigorúan mohamedán vallási törvényen alapuló jogi véleménnyel. Könyvtárunkban lévő kis fetva is ilyenek közé tartozik Feltesz egy kérdést: „Zeyid elkezd tanulni arabul és a szent Koránt olr vasni Omár nevű társától. Ha most Zeyid meghalna, még mielőtt Omár- naik valami tandíjat fizetett volna, joga van-e Omárnak felmutatni a fetvát Zeyid örököseinél és követelni a megállapított tandíjat? Felelet: igen, joga vari, Az aláírás így hangzik fordításban: Irta e fetvát a.szegény Musz+afa nevű mufti, kinek Allah bocsásson meg mindenért. Rendkívül becses itt a könyvtárban Ahmed ben Muhamed el Kudduri híres bagdadi tudósnak egyik kézírásos műve: az IszJám-ra vonatkozó szertartás-könyv. A kötet elején egész hosszú fejezetet szentel a rituális mosakodásnak. Szigorú mohamedán lelkiismeretességgel és szőrszálhasogató pontossággal bírál el minden vizet, nedvet, vagy folyadékot abból a szempontból, hogy a szent mosakodásra alkalmas-e az. Egy néhány példa: növényből, virágból esetleg fakéregből származó általában nyomásra előálló nedvek mos dásra nem használhatók. Olyan folyó víz, melyben halak és rákok élnek, minthogy ezek tiszta és ehető állatok, használható a szent mosdáshoz is. Ha méh vagy skorpió fulladt bele a vízbe, ilyen víz is használható. Ha a kútba gerinces testű emlősállat fulladt bele, a. kútból előbb negyven vedernyit ki kell emelni, földre önteni és csak azután tisztálkodásra szánt vizet venni. Sivatagban zarán- doklás idején, ha víz nem található, ■ tiszta homokkal történő bedörzsölés pótolhatja a mosdást. A Könyv utasításokat ad minden rituális eljárásra vonatkozóan, mint halottmosás, temetés, circumcisió, esketés. £<£ udd-uri Könyvén kívül még sok arab, török és perzsa (nyelvű kézírásos könyv van az Egyetemi Könyvtár birtokában. Kívánatos volna, ha népköztársaságunk tudománypártoló támogatásával ezeket az iratokat feldolgozni és a szélesebb tömegekkel is megismertetni mielőbb lehetséges volna. Bán János dése alapján az országgyűlést ünnepi ülésre 1954. évi december ho 21. napjának délután 3 órájára Debrecenbe összehívja. Grotewoh! miniszterelnök szerdán kormánynyilatkozatot tesz a moszkvai értekezletről December 21-én ünnepi ülést tart as országgyűlés V. Ovecskin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK X. — Ettől kezdve az egész falu arról beszélt, hogyan vette át az új elnök a régitől az ügyeket, hogyan bánt el a csalókkal. Az emberek kezdtek így gondolkozni: „Ugv látszik, más szelek fújnak ezután a kolhozban, a munkaegységre is adnak majd valamit, oe ha nem megyünk dolgozni, felkopik az állunk“. Es az emberek mind egy szálig munkába álltak. — A kolhoz fejlődésnek indult. Jól számítottak, idejében vetettek és arattak, mindenki elég gabonát kapott. Ha a- gazdaság egyszer tolla- sodni kezd, akkor már gyorsan fejlődik. Két év alatt a „Vető“-ből a kerület egyik első kolhoza lett. Gor- sokot már át -akarták helyezni egy másik lemarad) kolhozba, hogy ott is teremtsen rendet. Kolhozának tagjai azonban hajlani sem akartak értől: „Nem adjuk a mi Sztyepanun- kat!“ Megbízottait at küldtek Moszkvába, intézzék el, hogy ne vigyék el tőlük Gorsoko) .El is intézték. — Akárcsak nálunk — mondta Marja Sergejevria. — Jó volt az elnökünk. erre elvitte a kerület, megtették a mezőgazdasági osztály vezetőjének. Ha a faluban jó a kolhozelnök, maris viszik a kerületbe, „kiemelik.“ Egy év múlva aztán leszavaztuk az új elnököt, mert rosszabbul vezette a kolhozt, mint az elődje. és újra megválasztottuk a régit, Ivan Rcmanovics Sulgát. ö akkor a kerületi bizottságban dolgozott, mi meg se kérdeztük, hanem megválás?, tottuk. A határozattal elmentünk a területi bizottsághoz és tóharcoltuk, hogy adják nekünk vissza a mi Ivan Romanovics úrikat. — Éppen erről van szó! Ha a kolhozban felbukkan egy jó vezető, azon nal elviszik valami hivatalba, mintha a mi intézményeink önmagukért lennének. Pedighál nem önmagukért vannak, hanem a kolhozért! Ülhetnének akár professzorok, akár a köz gazdasági tudományok doktorai a ke rületi bizottságban és a kerületi tanácsokban, ez még önmagában nem sokat ér, ha a kolhozokban ottmaradnak a saájtátiak és a részegeske- dők! Beszélgettem ezzel a Gorsokkal a.kolhozról — folytatta Martinov — és arról, hogyan élt azelőtt. „A szívem fájt — mondta — amikor láttam, hogy a tolvajok és csirkefogók tönkreteszik a kolhozunkat. Az aktívához tartoztam már akkor is, ami kor még szerveztük a kolhozokat. Kulákolkat lafcoltatfam ki, egyszer az ablakon át rám lőttek, máskor felgyújtották a házamat. És ebben a kolhozban kellett aztán megernem, hogy még csizmára sem tellett. Ezek a sehonnai gazemberek pedig a markukba röhögtek: „Na, nézd Sztyop- ka, üt van áz a paradicsom, amit nekünk ígértél: te máris hasonlítasz Ádámra! Tönkreteszik a kolhozunkat és ráadásul kigúnyolják a rendes embert. Hej, de elbánnék veletek, ha az enyém lenne a hatalom — gon doltam. — Nyakon csípném azt, akit kell." — Mit gondolsz, miért mondtam el ezt az esetet Viktor Szenyonovicsnak? Ne hidd, hogy ók nélkül. Azért, mert nekünk is éppen azokat az embereket Kellett volna felkutatnunk, akiknek a „szíve fájt“ a kolhozért. Ha valaki csak azért lesz kolhozelnök, mert megfenyegették, hogy kizárják a pártból, ha nem vállalja,, vagy azért, mert a kerületi központban nem találtak számára semmilyen állást: az ilyen kolhozelnök egy lyukas garast sem ér! Mi történt ezután? Elmondtam neki ezt a tanulságos történetet; ő egy kukkot sem szólt hozzá. Másnap a „Mi utunk“- kolhozba utazott, hogy levezesse az elnökválasztó taggyűlést. Háromszor kezdte élőiről a szavazást, míg végül a kolhoz tagok engedtek, s megválasztották jelöltjét, azt a csibész Kamnyevet, aki) most bíróság elé kell állítani sikkasztás miatt és azért, mert garjában elhullottak az állatok. Amikor a titkárság ülésén jelöl, tűk ezt a Kamnyevet, természetesen nem tudtunk mindent róla. Csak azt tudtuk, hogy az ipari kombinátban sehogy sem boldogult a munkájával és a vajgyárban, leváltották, mert sole mindent utalt ki magának jogtalanul ... Az elvtársak azt mondták: ezek régi históriáit, már megbünhő- dött értük, okult a leckéből... De a kolhozparasztok az elnökválasztásnál annyi rossza' mondtak ell róla, hogy kár volt ragaszkodni a jelöléshez. Be kellett volna látni, hogy tévedtünk, bocsánatot kellett volna kér ni e kodhozgyűliéstől és valaki mást keresni nelyette. Karanyév a szomszédos faluból való volt, mindenki ismerte, mint a rossz pénzt. Azt mond- 1 ták róla: ,,A szónoki emelvényen pacsirta, — az életiben szarka.“ — Valaki azt mesélte, hogy partizánjelvényt is csalással szerezte. A háborúban szakáit növesztett és békésen meghúzódott valamelyik rokonánál egy másik kerületben, ahol nem ismerték. Ennyiből állt a „hősiessége.“ Köziben meg a menekülőik marháival kupeckeoett. De Borzov meg makacsolta magát :a titkárság így határozott, tehát végre kell hajtani! Addig folytatta a gyűlést, mig végül az emberek kifáradtak és beadták a derekukat. „Csak nem képzeük, — mondta — hogy a kerületi bizottság olyasvalakit javasol, aki nem méltó erre a tisztségre.“ Azt hitte, hogy csorba esik a kerületi bizottság te- tekintélyén, ha a parasztok megfelelőbb elnököt jelölnek, mint mi. — De ezután rájöttem valamire! — Martinov arca hirtelen felragyogott, felállt és járkálni kezdett a szobában. — Folyton azon törtem a fejem, miért akarnak a pártaktíva tagjai .önként a faluba menni kolhozelnöknek? Hisz tulajdonképpen jobb állandó elnöknek lenni, mint „felelős küldöttnek“, aki majd megszakad a hivatal és a kolhoz közötti örökös ide-oda szaladgálásban. Akit más mun káról helyeznek át a kolhozba, az magas fizetést kap. A kerületi párt-} titkárnak nincs annyi fizetése, mint| jó termés esetén egy nagy kolhoz éli nőkének. És még sincs öntként jelentkező. Ez a kerület talán nem olyan, mint a többi? Mi baj van itt nálunk? Máshol nincsenek ilyen, pro blémék. Mondom, végül mégis kitaláltam: félnek BorzovtóL Akadnak itt is olyan emberek, akik szívesen elcserélnék hivatalukat kolhozelnöki székkel; sokkal, közelebb is vannak, a kolhozban az élethez: de félnek az első titkártól. Félnek, hogy akármilyen jól dolgoznak is, munkájuknak soha nem lesz látszatja. Borzov elgáncsolhatja őket azzal, hogy kolhozukat a magasabb beszolgáltatási kategóriába sorolja; vagy megróhatja őket azónt, mert esőben nem dolgoztatták a kombájnokat. Nincs rosz- szafob annál, mint amikör a kolhoz- elnöknek attól kell tartani, hogy ok nélkül összeszidják. Komoly segítséget soha sem kap, de mindig attól kell rettegnie, hogy nehéz műn, káSában — amikor az ember természetesen nem egy hibát követ el — nem esiik-e áldozatul valamilyen szeszélynek vagy ostoba önkényességnek . ■. Általában levonhatja a tanulságot: ha valahol arról panaszkodnak, hogy csak pártfegyelemből vállalják az em berek a kolhozelnökséget, ott a hiba gyökere a kerületi bizottságban van. Honnan ismerem ilyen jól a kolhozelnökök észjárását? — kérdeznéd. Onnan, hogy magam is három évig kolhozelnök voltam; ezt elfelejtettem elmondani. Ott írtam meg elbeszélésemet, amiért „kiemeltek“. Azt mondták: „Hiszen van nekünk saját írónk“! — és én lettem a kerületi újság nyomdájának a vezetője. Ott kezdődött újságírói pályafutásom. íFolytatjukJ ■