Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-31 / 310. szám

195-1 DECEMBER 31 NAPCÖ 3 Miért nines verseny a szedrest gépállomáson... A MEGYEI Gépállomások Igazga­tóságának december 21 -á értékelése szerint a téli gép javítási versenyben a szedresi gépállomás bizony a 15. neí' i'r- •:erűit. Az értékelésig ugyanis gépjavítási tervüket mindössze 13 százalékra teljesítették. Ráesel Istvánnal, ?. gépállomás' igyák tnaáotorosával a tárcsajavító 'drágád vezetőjével beszélgettünk ar_ tói, hogy mSko*xa. tudja a brigád be­fejezni a 30 garnitúra tárcsa javítá­st. — December 1-én kezdődött a gép állomáson a tárcsák javítása —roon dctta. — Ebben u hónapban 5 da­rab 4 tagiból álló komplett tárcsát kell kijavítani. — Jelenleg hányadik tárcsát' ja­vítják? — Ez most a hetedik tárcsa. Sze­detnénk még ebben az évben 10 tár­csái kijavítani. Termem az, hogy a tárcsajavító brigád január 20—i.g be­le jezze a javítást. Ez a terv nagyon szép és ha a szedresi gépállomás valamennyi bri­gádja a terv mielőbbi befejezését tűzné ki célul, akkor a dicsőnek ép­en nem mondható tizenötödik hely |ről, ha lassan is, de elindulhatnának P jó, közepes helyezés felé. BESZÉLGETÉS KÖZBEN is gyor- ;an, szaporán haladt a munka, Ré_ csei elvtárs fiatal segítőtársával. Mé­száros ■ Ferenccel végezte a tárcsák ..séfcszerelését. — Ezen bizony ki kell cserélni a csapágyat — és Rácséi elvtárs sza­vait gyors mozdulatok követték. Uj csapágy került a régi helyére, utá­na gondosan megtisztították a sártól a tárcsa legkisebb felületét is. Ola­jozták, zsírozták és kész. Ezzel el­méletben végeztünk is a tárcsa egy tagjának javításával. A gyakorlat­ban azonban nem megy ilyen gyor­san a tárcsa javítása. Aprólékos, las­sú munka. A tárcsajavítás nem any- nyira erőt. mint időt vesz igénybe. A kijavított tárcsák leápolva, szé­pen agymás mellett sorakoznak, desz kára helyezve, mert míg el nem jön annak az ideje, még a fold sem .ér­heti a tárcsát. Mielőtt elbúcsúznánk a térvét túl. teljesítő tárcsajavító brigád vezető­jétől, kérdezzük meg azt, hogy a gépállomáson belül hogyan állnak a gépjavítási versennyel? — Récsei elvtárs brigádja melyik javítóbri- gáadal versenyez? — Egyikkel sem. A téli gépjavítás mielőbbi befejezésére mi nem indí­tottunk versenyt. A nyáron „papí­ron“ versenyeztünk aranyit, hogy a felajánlás, meg a kihívás tekiteté- ben biztosan a mi gépállomásunk vinné el a pálmát. Mi tettünk fel­ajánlást, a papírok azután valame­lyik fiókban porosodnak máig is. Mi traktorosok dolgoztunk tavasz­tól őszig, versenyeztünk is, csak ép­pen azt nem tudtuk, hogy a verseny bői ki került ki győztesen, mert értékelésről aztán szép keveset be­széltünk. — IIA MÉGIS valamelyik brigád versenyre hívná a Récsei brigádot, vállalnák? — Vállalnánk, mert akár a vető­gép, akár az ekejavító brigáddal ver senyre mernénk k^ini. Versenyez­nénk mi, kell is, szeretjük is a ver­senyt, mert versenyben előbb tudja a gépállomás téli gépjavítási tervét teljesíteni. A versenyhez, az életiké. pes versenyhez kellene és kell a rendszeres értékelés és annak tuda­tosítása. Nem árulunk mi zsákba­macskát, tudja meg mindegyik bri. gád, hogy a másik hogyan áll. Ez kellene. Ez bizony Igaz, igiazat adunk Rá­esel elvtársnak. Most má kérdezzük a szedresi gépállomás vezetőségétől, üzemi bizottságától, pártszervezeté­től, hogy miért nincs Szedresen gaz. dája a versenynek? Miért nem tá­mogatják a verseny keretén belül a fiatalság és az idősebb, tapasztaltabb traktorosok lendületét, munkavágyát? Megyénk gépállomásai közül pilla­natnyilag Szedres a tizenötödik, az utolsó helyen áll, tehát nagyon is kellene a verseny, a jó eredmények jobb fokozása. Az emberekben, a traktorosokban megvan az akarat, csak éppen egy kis segítés, támoga­tás kellene ahhoz., hogy az eredmé­nyek szárnyakat öltsemek, amelyek­kel jobb, szebb eredményeket tud­nának elérni. Dalos, láncos népi iálékot tanulnak a bogyiszlói fiatalok NE GONDOLJA SENKI fia azt, hogy igenkor té- en unalínas az élet a falun. Aki nem ismeri a falusi letet, akinek a falu említése csak a sárt és az unal- pat juttatja eszébe, az nagyon csodálkozna, ha be- nerészkedne Bogyiszló község — nem mondom kicsit íros — főutcájába. Hazudnék, ha azt mondanám, )gy szeretem a sarat, de nem hazudok, amikor azt ■ondom, hogy a falut annál jobban szeretem. Igen, falut és a benne lakó földettúró parasztságot a ma- ,a egyszerűségével, szépségével. No, de ne térjünk el a tárgytól, mert tulajdon- épper arról a .fiatal, lelkes kultúrgárdáról szeretnék rni, amelyet, legelőször az általános iskola egyik tan­termében, ablakon keresztül láttam, illetve ismertem meg. Nem voltak olyan sokan, talán nyolcán vagy ki­lencen, mert ahogy a későbbiek során kiderült, a fia­talság legnagyobb része a paprikamalomban dolgozik. Így nagyon nehéz körülmények között tudnak csak időt szakítani arra, hogy kultúrmegmozclulásból is ki­vegyék részüket. KÖZBEN FIGYELJÜK csak a 'kedveshangú, fürge lábú fiatalok táncát. Betoppanásom nerc okozott külö­nösebb meglepetés . nyugodtan folytatták tovább a gyakorlást. Annyit azonban megállapítottam, hogy a fiatalok régi „Szeretnie!” táncokat tárnáinak. — Majdnem jó volt... menjünk csak vissza .;: kezdjük mégegyr-zer elölről — hangzik, a „mester” sza­va és a fiatalok fáradhatatlanul kezdik a táncot elöl­ről. ■ A kölcsönös bemutatkozás után megtudtam, hogy a régi táncokat Kománovics István, a Népművészeti Intézet egyik munkatársa tanítja a fiatalokkal. — Örömmel jöttem és Segítek a község fiatalsá­gának — mondotta Kománovics István. — Célom az, hogy a helyi táncmotívumok gyűjtéséből egy dalos táncos nép-játéket állítsak össze. A népi játék témája a tilolás vagy a paprikafűzés lesz. Az anyag gyűjtését nagyon megkönnyíti az, hogy a község idősebbjei készséggel segítenek. Bárdos Zsófii néni, Hajdú örzse néni, Kovács János bácsi, —- akik közül a legfiatalabb 63 éves — nagyon szívesen megmutatják a régi bo­gyiszlói táncokat. Az idősek és fiatalok segítségével remélem, hogy rövid idő alatt sikerül tervemet meg­valósítani. A hirtelen támadt csendet Telegdi Kati hangja törte meg: — CSAK MÁR kultúrotthorvunk lenne. — Igen, — folytatta tovább a félbemaradt mon­datot Szabó István, általános iskola; tanító, a táncszak­kör vezetője, — régi vágyunk, álmunk válna valóra, ha kapnánk egy kultúrotthont. 'Eddig csak ígéretet kap­tunk, amivel már tele van a padlás. A táncban kipirult arcú leányok, legények elko- molyodtak, amikor a kultúrotthonra terelődött a szó, és joggal teszik fel a kérdésit, miért húzódik évek óta a kultúrotthon építésének ügye? Miért nem kaphatnak ők is egy olyan helyiséget, iahol színdarabot adhatná­nak elő, ahol táncolhatnánjík, ahol ápolhatnák a régi hagyományokat. A DISZ Petőfi iskola hírei SIÖAGÁRDON 15 fiatal jelentkezett Petőfi isko­lára. A tanulás megkezdése óta egyre több fiatal je­lenik meg a . foglalkozásokon. Már 40—45 fiú és leány ismerkedett népünk dicső szabadságharcaival, a külső és belső ellenség ellen vívott küzdelmeivel. Az eredeti Petőfi iskola hallgatói mellé csatlakoztak a barátok, s ma már minden tankönyvből 3—4 fiatal merít tudást, erőt, tapasztalatot mai feladatainkhoz, békeharcunk­hoz. Szeretik a Petőfi iskolát a fiatalok és a szülők egyaránt. A fiatalok azért, mert a magyar nép leg­dicsőbb harcairól és a nép legkiválóbb vezetőiről be­szélgetnek szívesen, sok történetet, emléket felidézve. Es azért is, mert a foglalkozás előtt és után nem hiányzik a DISZ-helyiségből a dal, a játék sem. A Petőfi iskola foglalkozásai hangulatos, mozgalmas ösz- szejQvetelei a fiataloknak. A szülők szeretik, mert a tankönyvet maguk is átlapozgatták s néhányan el is olvasták és látják, hogy gyermekeik jót, igaz szót ta­nulnak az iskolán. A szülők szeretetét és megbecsülé­sét váltja ki a Petői; iskola iránt az is, hogy utóbb már két-három idősebb hallgatóval is szaporodott a Petőfi iskola hallgatóinak száma. Együtt tanulják fiaik­kal azokat a régi küzdelmeket és új gondolatokat, me­lyek összeforrasztjáik ma hazánkban az öregeket és fiatalokat. Abban, hogy Sióagárdon a Petőfi iskola a fiatalok nagy részének iskolája lett, nagy szerepe van Nagy Andor fiatal pedagógusnak, aki a foglalko­zásokat vezeti és a másik két fiatal pedagógusnak, akik szintén rendszeresen résztvesznek a DISZ-fia- talok munkájában, nevelésében. Ezekben is köszönetét mondunk nekik, a hallgatóknak pedig további jó tanu­lást kívánunk. PINCEHELYEN a Petőfi iskola 15—20 hallgatóval indult, a beindulás óta rendszeresen megtartották a foglalkozásokat, A fiatalok szeretik a Petőfi iskola anyagát és szívesen tanulják azt. Különösen sokat je­lent számukra az, mikor nemcsak azt beszélik meg, mely a megadott anyagként a tankönyvben szerepel, hanem a Petőfi iskola vezetője kiegészíti az ő isme­rete alapján, az életből merít tényeket, melyekkel iga­zolja azok jelentőségét és tanulságát. Az egyik foglal­kozás alkalmával beszélgettek a 48-as forradalom anya gának első témájáról, beszéltek a jobbágyok helyzeté­ről, hogy jobban érthető és érezhető legyen a jobbá­gyok súlyos helyezete, a Petőfi iskola vezetője felol­vasta Bánk bán Tiborcz jelenetének párbeszédét, mely nagy hatással volt a fiatalokra. Lehet számtalan jó módszert alkalmazni, mely érthetőbbé teszi az anya­got és színessé, s fiatalok számára érdekessé teszi a foglalkozásokat. Hábel elvtársnak a Petőfi iskola ve­zetőjének további jó munkát kívánunk és kérjük, hogy továbbra is ilyen lelkesen végezze munkáját, hogy mi­nél több fiatal tanulmányozhassa a Petőfi iskola anya­gát. Jól jizet a szerződéses növény A szerződéses növények termelése termelőszövetkezeti parasztságunk­nak komoly jövedelmet jjielentett az elmúlt gazdasági év fqJyamán, és fog is jelenteni. Erről iá haszonról, jövedelemről beszélgettünk Szentesi elvtárssal, a mőcsényi Május 1 tsz elnökével, amikor az elmúlt napok­ban felkerestük. Szentesi elvtárs elmondta azt, hogy a szerződéses növények ter­mesztése milyen hasznot jelentett a tagságnak. Az elmúlt gazdasági év­ben 1 hold dohány termesztésére kö­töttek szerződést. Az egy holdról 10 mázsa termést takarítottak be. A be- adott dohányért prémiummal együtt 27.000 forintot és 17.500 darab Kos­suth cigarettát kaptak. 5 holdon ter­meltek bokorbabot, 8 mázsás átlag­termést értek el. A 7.500 forint alap­áron kívül 18.000 forint prémiumot kaptak. Az 1954—55-ös gazdasági év­re már megkötötték a szerződést, 10 holdon fognak bokorbabot termelni. Ezenkívül dohány, cukorrépa, őszi­borsó, rostkender és bükköny ter­mesztésére kötöttek Szerződést. Dolgozó parasztok az egyszerű termelési társulások útján Ma már minden dolgozó paraszt előtt ismerős az egyénileg dolgozó parasztok egyszerűbb termelési tár­sulásai, amelyek a dolgozó parasz­tok közös elhatározása alapján jöt­tek létre. Megyénkben 1950-ben ala­kultak és voltak úttörői a ma már jó eredményt elérő termelési társu­lásoknak. Kezdetben 44 szakcsoport alakult, amelyek gyapot, szőlő és gyümölcstermeléssel foglalkoztak. — Alakulták méhész szakcsoportok is. Hiba volt azonban, hogy a meglévő szakcsoportok nem kaptak kellő anyagi és szakmai támogatást sem a helyi, sem a felsőbb szervektől, és így nem tudták továbbfejleszteni termelésüket. A júniusi párt- és kormányhatá­rozat biztosítja azokat a feltételeket, amelyek elősegítik a szakcsoportok működését. Nagyobb anyagi támoga­tást és szakmai tájékoztatást kap­nak a meglévő szakcsoportok. Ez év­ben már 20 szakcsoport működött, amelyek nagyobb eredményeket ér­tek el mint az egyénileg dolgozó pa­rasztok. A kurdi zöldségtermelő szak csoport ez évben alakult és kima­gasló eredményeket értek el; 132 má­zsa uborkát, 21.000 csomag elsőosz­tályú zöldhagymát, közel 100 mázsa zöldséget és sárgarépát, több mint 50 mázsa paprikát szállítottak el a városi dolgozók részére, annak elle­nére, 'hogy 40 százalékos fagykár sújtotta termelvényeiket. Ezen felül a földművesszövetke­zeti boltokon keresztül többezer fo­rint értékű uborkát, zöldhagymát, paprikát és zöldségfélét adtak el a helyi lakosság részére. Ezeknek ered menye folytán Dunaföldváron és Medinán is társultak a dolgozó pa­rasztok zöldségtermelő szakcsoport­ba. Dunaföldváron gyümölcs- és zöldségtermelő szakcsoportot is ala­kítottak a dolgozó parasztok. Több, mint 50 hold területen 50 dolgozó paraszt társult ebben az évben gyü­mölcs- és zöldségtermelő szakcso­portba. Ezenkívül hat méhész szak­csoport alakult ebben az évben. Államunk közvetlenül és a föld- művesszöveffkezeteken keresztül min­den téren megadja a támogatást a szakcsoportok működéséhez, A zöld­ség termeléséhez a működő szakcso­portok már megkapták az öntöző berendezéseket, amelyeket állami hitelből vásárolják meg a szakcso­port tagjai és 5 év alatt kell a hite­leket visszafizetni. Egy melegágyi ablakot darabonként 100 forintos árban kapják meg a szakcsoport tag­jai, az érvényben lévő fogyasztói árnál 10—15 százalékkal olcsóbban kapják meg a szükséges vetőmagva­kat Is. Szőlőoltásokat, gyökeres szőlővesz- szőket és facsemetéket 20—30 száza­lékos kedvezményes áron kapják a szakcsoportok tagjai. Elsősorban, a termelési társulások tagjai kapják' a szükséges kisgépeket, permetező és porozógépeiket, a földművesszővet- kezetektől kedvezményes kölcsön- használati díjért. A termelők előre köthetnek szerződést terményeik ér­tékesítésére, azonfelül földművesszö­vetkezeteken keresztül helyben is értékesíthetik áruikat. A szőlőter­melő szakcsoportok saját maguk értékesíthetik saját termésű boru­kat. A dunaföldvári szakcsoport a nagyobb, jövedelem biztosítása érde­kében Budapesten létesített terme­lői borkimérést, ahol felesleges bor­mennyiségüket értékesíthetik. Előnyben részesülnek a méhész szakcsoport tagjai is: 66 forint he­lyett 60 forintért kapják a műlépeí. A méhész szakcsoport tagjai szak­mai oktatásokon, tapasztalatcsere értekezleteken megtárgyalhatják a méhészettel kapcsolatos feladataikat. A 25 méhész szakcsoportnál január­ban- kezdődik a szakcsoport tagjainak szakmai oktatása. Bátaszéken, Szek- szárdon már megkezdődött az okta­tás, több mint 60 fő vesz részt és sekan a kívülálló méhészek közül is résztvesznek az oktatáson. Igen nagy az érdeklődés a méhé­szek körében a társulások létreho­zása iránt. Azok a méhészek, akik eddig egyénileg foglalkoztak méhé­szettel, több községben úgy határoz­tak, méhész szakkört alakítanak, hogy a jövő évben társulási alapon több mézet tudjanak termelni és a városi lakosság részére is tudjanak biztosítani. December 20-án a mé­hészek részére tapasztalatcsere érte­kezletet tartottunk Szék szárd on., ahol a megye minden részéről a méhész­szakcsoportok tagjai és az egyéni méhészek — közel 150-en — megtár­gyalták a méhészettel kapcsolatos feladatokat. Nagy volt az érdeklő­dés a szakszerű méhnevelés, méhbe- tegségek leküzdése, kaptárkészítési módok és a többtermelés elősegítése iránt. A méhészek igen sok tapaszta­latot szereztek ezen az értekezleten, főleg a kezdő méhészek. Döbröközön most alakult a mé­hész szakkör, amelynek 18 tagja van és 150 méhcsaláddal rendelkeznek. A szakkör tagjai már közösen ké­szülnek fel a méhek téli áttelelésé- re és már most gondoskodnak a hiányzó felszerelések beszerzéséről, hogy a jövő évben több mézet tud­janak termelni, mint addig, míg egyé nileg foglalkoztak méhészettel. Molnár József MÉSZÖV, Szekszárd. Tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Mi, a pincehelyi DISZ-szervezet fiataljai együttesen tiltakozunk Nyu­gat-Németország felfegyverzése ellen. Szolidaritást vállalunk a többi bé­keszerető emberekkel, hogy ne le­gyen háború, mert Nyugat-Német­ország felfegyverzése csak azt jelen­tené. Tudtuk jól, hogy a világhata­lomért törekvő háborúja az emberi­ség többségének pusztulását, nyomo­rúságát idézné elő. A béke megőrzéséhez szükséges minden népnek a közreműködése. Halljuk meg mindnyájan a Béke Világtanács üzenetét! Fogjunk össze! Ha összefogunk, a béke legyőzi a háborút. ,.A béke fennmarad és tar­tós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mind­végig ki is tartanak mellette.” Til­takozunk Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen! Nekünk nem kell háború! Nekünk béke kell. A pincehelyi DISZ-szervezet fiataljai. Mikszáth válogatott elbeszéléseit és karcolatait tartalmazza ez a kö­tet. A válogatásnak az volt a célja, hogy lehetőleg minél több — eddig kevésbé ismert — Mikszáth írást adjon az ifjúságnak. „Tavaszi rü­gyek” címmel szerepelnek azok a novellák, amelyeknek hősei gyerme­kek, fiatalok. „Aranyos csikó” cím­meí a történelmi von.atkozásuakai, „A néhai bárány” címmel a falusi életképeiket, „A saját ábrázatámról'4 című rész az életrajzi vonatkozású írásokat, „A korlátfa” című ciklus pedig a szatirikus novellákat, karco­latokat tartalmazza. A kötethez Do­mokos Miklós írt előszót és Győri Miklós készítette az illusztrációkat. EZT OLVASSUK. Mikszáth Kálmán: A NÉHAI BÁRÁNY Hírlapierjesztést verseny A szekszárdi postahivatal hírlap- kézbesítő dolgozói december 23-án röpgj'űlést tartottak, melyen részt- vett a postahivatal hírlapfelelőse és a hivatal, vezetője is. A dolgozók megtárgyalták a sajtóterjesztési terv 1953 januári feladatait, s vállalták. hogy már 1954 december 25-től le* hívják és elhelyezik maradéktalanul a januári felemelt példányszámokat. A szekszárdi postahivatal kézbesítő dolgozói ezúton is kihívják a megye összes postahivatalait az 1955. első negyedévi terv túlteljesítésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom