Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-29 / 308. szám

/*■ 0/

II IRE K

Szerenád a Vízmüveknek!

________J*

1

954 DECEMBER 29

NAPCÓ

Közvetítői díj közvetítés nélkül

A Szekszárdi Sütőipari Vállalat „remekművei11

Sok a. panasz a vidélei ingatlanközvetítőkre. És legtöbbször jogosak is a panaszok.

Németh András dombóvári lakos még tavaly télen vett egy házat 30 ezer forintért, a Vörösmarty utca 64. szám alatt Az adás-vételi szerződés kelte is 1954 február 27. Kifizette a vételárat, ezenkívül vagyonátruházási illeték címén befizetett az államháztartás pénztárába 4200 forintot.

Eddig rendben is volna minden. A szerződés a dombóvári telekkönyvi hivatalba került, ahol nyugodtan várt a sorsára. Ezidő alatt a boldog új háztulajdonosok — merthogy a ház eléggé elhanyagolt állapotban volt, — csinositgatták, otthonossá igyekeztek tenni. Kőművesmunka is akadt bőven a házon — hozzávetőlegesen 5000 forint értékű tatarozási munkát végeztek rajta.

Telt az idő és Németh András joggal hihette, hogy most már semmi gondja sem lesz a házzal. Ám az egyik őszi napon megjelent dr. Balogh István, a szekszárdi Ingatlanközvetítő Vállalat „ügyletkötője” a Németh-portán és „nagybölcsen” megállapította, hogy a ház 35 ezer forintot ér. No, de a dolog nem maradt ennyiben, mert azonnyomba.* felszólította Némethéket, hogy „közvetítői díj” fejében fizessenek az 6 vállalatának 1050 forintot, vagyis a 35 ezer forint három százalék' i (?) No, ez aztán meglepte Németh Andrást. Merthiszen az ő házát senki sem közvetítette. Szépen megvette ő azt közvetítés nélkül is...

Jó lenne, ha az illetékes minisztériumok alaposabban szabályoznák az ingatlankezelő vállalatok munkáját, hogy valóban betöltsék közvetítői hivatásukat. Ha pedig nem közvetítettek, az utólagos értékbecsülésért — egy tisztviselő félnapos munkájáért — ne követeljenek 1050 forintot!

Egyik olvasónk hozta be ezeket a péksüteményeket, az újvárosi tejboltban vásárolta őket. Azt hisszük, bővebb kommentár nem kell hozzá. Az egyik kampósbothoz hasonlít, a másik olyan, mint egy kérdőjel. A harmadiknak a formája ellen talán nem is lehetne kifogás, annál inkább a súlya ellen, mindössze két és fél dekát nyomott, mikor az üzletből hozták, alig nagyobb egy gyufás skatulyánál. Hogyan kerülhet ilyen áru a boltokba? — Talán választ tudnának adni rá a Szekszárdi Sütőipari Vállalat vezetői...

Bonyhádon Jakom, munkahelyem pedig Szekszárdon van, ennek folytán egy MÁVAUT-bérlet boldog tulajdonosa vagyok. A koránkelést, hogy időben lehessek munkahelyemen, megszoktam. Megszoktam, azt is, hogy esténként tülekedve, gombok nélkül és esetenként szakított ruhában férjek fel a buszra. Még azt is megszoktam, hogy lemaradok és ácsorgók, míg egy másik kocsi felvesz. Megértem, hogy sok az utas, nincs elég kocsi, ez igazolja a tülekedést, a leszakadt gombokat és szakadt ruhát. — De egj'et nem értek. A. „Dolgozók Igazolványá”-nak hatá- rozmánya többek 'között a következőket mondja:

..A dolgozók igazolványára az igazolt lakóhely és igazolt munkahely között egy naptári hétre csak egy hetijegy szolgáltatható ki.”

És mégis, ha történetesen a szekszárdi érdekeltségnél veszem a bérletet, a pécsi kalauznők. förmednek rám: „Bácsi, ha nem tőlem veszi a bérletjegyét, többé nem veszem fel!”

És fordítva, ha a pécsieknél veszem, a szekszárdi kalauznő fenyegetőd- zik. ■

Hogy ezt elkerüljem, két bérletet kell vennem, de ezt tiltja a szabályzat, no meg a zsebem is. Pedig nagyon szeretnék alkalmazkodni a kalauznők kívánságához, de hogyan?

Ezért kérek erre egy jó tanácsot, már annál is inkább, mert több MÁVAUT-bérlet tulajdonos is hasznát vehetné ennek.

REMILLONG JÓZSEF a Tolnai Napló előfizetője.

*

A levélíróval közölhetjük, hogy a bérletjegye érvényes az összes, Szek- szárd és Bonyhád között közlekedő kocsira, függetlenül attól, kinél váltotta a jegyet. Éppen ezért, ha ilyen előfordul, az adott konkrét esetben jelentse a szekszárdi főnökségen, ahol elintézik panaszát.

Karácsonyi forgalom a szekszárdi Öra. és Ékszerboltban

A szekszárdi Óra- és Ékszerbolt napi 10—14 ezer forintos forgalmat bonyolított le karácsony hetében. — Különösen nagy volt a kereslet az aranyból készült ékszerekből. A karácsonyi ünnepek alatt sok fiatal váltott jegyet, ezt mutatja az, hogy a múlt héten nyolcvan darab jegygyűrű kelt el a boltban. Ezenkívül sok kövesgyűrűt, aranyláncot, karórát, ébresztőórát és sok más értéktárgyat vásároltak.

Karácsonyra született tizennegyedik gyermeke egy bátaszéki dolgozónak

Farkas Lajosnak, a bátaszéki erdészet egyik legjobb dolgozójának különös ünnepet jelent az idei karácsony: a kettős ünnepre ikrei születtek feleségének, s a két újszülöttel tizennégy gyermekük van. Az újszülött kisfiút és kislányt Adómnak és Évának keresztelik.

A sokgyermekes apát brigádja és munkatársai sok jókívánsággal halmozták el.

A minap is arra ébredtem, oly hirtelen, mintha vízzel öntöttek volna nyakon; pedig már napok óta nem folyik, — csepeg, van víz — üdvrivalgás harsogta be a házat. Divatbemutatóra nem alkalmas hálóköntösökbe és egyéb ruhadarabokba burkolt emberek jól felszerelve vödrökkel, kannákkal állták leörül néhány perc alatt a vízvezeték csapját. Magam is ott szorongtam, és földöntúli gyönyörrel néztem, ahogy a csap nyílásán csepegni kezdett a víz. Bár gyanúsan sárgás színű volt — mégis csak viz. Az első edény még meg sem telt, a csepegés kezdett alábbhagyni. Az örömteli pillantások kezdtek borússá válni ás néhányan megemlítették a vízművek vezetőinek és dolgozóinak rokonait, anyai és apai ágon. Régi nóta ez már a Bartina utcában, hetek óta nem folyik a víz. — Három napja be van áztatva a ruhám — panaszol— A Tolna Megye; Állat- és ^sír- be gyűjtő Vállalat dolgozóinak gyermekei Szilveszterkor részesülnek ajándékozásban. A gyermekek több, mint 1000 forint értékben kapnak ajándékot.

*

— Az Állattenyésztési Kutató Intézet alsótengelici kísérleti gazdasága az elmúlt napokban import dán lapáiyi tenyészbikát kapott.

*

— A hogy eszi iöldművesszövetke- zet óriási forgalmat bonyolított le a 'karácsonyi ünnepeket megelőző napokban. Cipő, szövetáru, kötött holmi és edényárun kívül az utóbbi néhány nap alatt csak játékféleségekből 30 ezer forintot forgalmaztak.

*

— Megyénk termelőszövetkezetei közül a sióagárdi Béke, decsi Búzakalász és a Fadd-domibori Szabadság Földje termelőszövetkezetekben 1955- ben (feszesen 17 holdon fognak rizst termelni.

*

— A Tolna Megyei TÜZÉP Vállalat dolgozói éves tervüket négymillió forinttal túlteljesítették. A TÜ- ZÉP-telepek nagymennyiségű épület anyagot szolgáltattak ki a megyében folyó kislakásépítésekhez, de zökkeja az egyik álmos szemű fiatalasz* szony. — Nem vagyok képes megfürdetni a gyerelcemet — így a másik. S a panaszok, a mindennapi sirámok szerenádja végig harsán az egész utcán, éjjel három órakor. A refrén ugyanaz mindennap: mikor lesz már víz. Kíséret: vedrek és edények zenéje és néhány megfázott ember tüsszentése, mert hisz ez velejárója egy ilyen éjszakai „ropgyűlésnek”. — Mikor az üres edénnyel megjelentem lakásom /ajtajában, feleségem néhány kedves szóval fogadott: te ügyetlen fráter! Elfutotta méreg, nem elég, hogy megfáztam, nem alszom éjszakákat, mert a vizet lesem, még hogy ügyetlen..; Hogy mérgem levezessem, kinyitottam az ajtót és kikiáltottam: Hej, Vízművek! Kívánom: minden éjjel így álljanak őrt a vízcsap mellett ők is. Bár a hangom rekedt, de bízom abban, hogy meghallották végre!

nőmentesen biztosították a lakosság

tüzelöellátását is.

*

— A kisdorogi Szabad Nép termelőszövetkezet valamennyi tagja (hu- szonketten) disznót vág a télen.

*

— Megyénk termelőszövetkezeteiben 1954 év első félévéig 85 holdon létesítettek halastavat. Jelenleg 67 hold halastó van építés alatt. Az 1954—55-ös gazdasági évben újabb nyolc tsz és 2 halászat; tsz összesen 250 hoddon fog új halastavat létesíteni.

*

Nagyményok községben tavaly 690 hold tartalék terület volt a tanács kezelésében. Az idei évben a tanács kezelésében maradt terület 48 holdra csökkenti

*

A váraljai Alkotmány termelőszövetkezet tagjai az 1954—55-ös évben 4 holdon fognak kertészkedni. Az üvegház és a melegágyak építését már megkezdték.

*

— Szabó István 8 holdas, Keller József 3, Gál István 15 holdas őcsé- nyi dolgozó parasztok is adósság nélkül kezdik az új évet. Mindenből teljesítették beadási kötelezettségüket

Ákost vidékre helyezték. „Jó munkát végeztél, — mondta a személyzeti osztály vezetője — vedd kitüntetésnek“. Ákos fanyaron mosolygott, ernyedten tiltakozni próbált. De a felesége bizakodó volt s ez megnyugtatta. „Vidéken jóval több ember lakik, mint a fővárosban, — mondta — és kibírják". Ákos attól félt legjobban, hogy Éva elkeseredik, különböző összeköttetéseket próbál igénybe venni, hogy ne a férjét, hanem mást küldjenek a dunántúli kisvárosba. De Éva nem tiltakozott, emlékeiről kezdett beszélni, amikor több nyarat nagyanyjánál, Úszódon töltött.

Persze sok mindennel számolni kellett: Pesten bérletük volt az Operába, nyári vasárnapokon az állatkertbe, vagy a Margitszigetre mentek hármasban, a kisgyerekkel. Hirtelen eszükbe jutott a május elsejei felvonulás pompája, vagy az Alkotmány ünnepének tűzijátéka, igen, minderről le kell mondani.

— A vidéki életnek van valami sajátos varázsa, — mondta az asz- szony. — Biztosan kertes házat kapunk, kertészkedni fogok s baromfit nevelek. Talán disznót is hizlalunk. Emlékszem a disznóölésekre Úszódon, a nagymamáéknál, — és nevetve összecsapata a kezét, — milyen nagyszerű dolog az!

Majd kicsit később:

— De házinyulat biztosan tartunk, mert az nagyon egyszerű.

■ S lassan kibontakozott előttük a kedves vidéki élet, úgy, ahogy Krúdy regényeiben olvasták; behavazott falvakról beszéltek, melyeken egyszer szánon utaztak át, fülledt nyarakról, mikor az útmenti szederfák is eltikkadtak a hőségben, vidám disznótorokról, amikor vacsora végeztével a vendégek, kicsit kapatosán, éltették nagymamáékat az uszódi régi házban.

— De egyébként is, ott számítanak a munkádra, — mondta Éva komolyan,

Végeredményben ez volt a legerősebb érv s Ákos úgy érezte, új munkahelyén valóban ki kell tennie magáért. A szíve mélyén egy kis büszkeség is volt.

S néhány nap múlva elutazott. A pályaudvaron azzal búcsúzott Évától, hogy két-három hét múlva ismét együtt lesznek. „Csak lakást szerezz, 1 minél előbb“ — mondta Éva, de már indult is a vonat.

Ákost a kis megyeszékhelyen szí-. vélyesen fogadták, bár úgy érezte, ebbe a szívélyességbe némi féltékeny ség is vegyült, kicsit mintha gyana- kodtak volna. „A minisztéiiumból jött“ — mondták s ebben elismerés is volt, de irigység is.

Az első napok ismerkedéssel múltak. Sorra látogatta a megye vezetőit, régi jelentéseket nézett át, terveket készített. Hibákat fedezett fel s rögtön hozzálátott kijavításukhoz. Egyelőre a megyei tanács vendégszobájában lakott, de megígérték, hogy néhány héten belül kap lakást. Sűrűn írt a feleségének, — fiatal, kétéves házasok voltak — s ilyeneket írt: Meglátod, milyen jó dolgunk lesz itt.

Arra számított, hogy egyik nap bekopog hozzá valaki s bejelenti, van lakás, akár holnap be is költözhetnek. De nem történt semmi s a harmadik héten ő kezdett érdeklődni. „Az elvtársnak meg kell értenie, — mondta egy idősebb, bajuszos férfi, — hogy az ilyesmi nem megy máról holnapra". Természetesen mindent megígért, sőt a következő héten megcsillogtatta a reményt is: a KIK-nél egy remek lakás várható, egy szoba-konyha.

— Kétszobás lakást szeretnék, — mondta Ákos.

— Igen, igen, no, majd megpróbáljuk, — felelte a bajuszos.

De valószínűleg nem próbált meg

semmit, meri a következő hétre a

reménység is szertefoszlott. Aztán ismét volt miben bízni: a gimnáziumi tornatanárt Pestre helyezték. Szép, háromszobás lakása volt, Ákos egy délután meg is nézte a városi tanács egyik emberével. De a reménység füstbe ment, a tornatanár az utolsó pillanatban meggondolta magát s mégsem költözött a fővárosba. És ez így ment, heteken át; Ákos biztató remény és zordon kétségbeesés között élt.

Néha úgy érezte, talán egy kis szándékosság is van mindebben. A rászegeződő tekintetek, melyek nyájasak voltaic, de elutasítók is, mintha ezt mondták volna: Pestről jött. Külön pénzt is kapott ezért. Még lakást is akar? Furcsa.

Nem, nem lehetett tovább bírni. Éva durcás hangon írt, szavaiban sértődöttség bujkált. „Nem is akarsz lakást szerezni“ — csengett ki a sorok közül s Ákos sápadt lett, kelepcében érezte magát. Kínzó kétely fogta el, gyanakodott, idegei megfeszültek. Éjjel nyugtalanul hánykó- dott a vendégszoba vaságyán, s egyszerre úgy érezte, féltékeny is a feleségére. A felfedezés meglepte, ezt az érzést nem ismerte eddig. Egyre többet gondolt az asszonyra, próbálta elképzelni, mit csinál most, milyen ruhákat hord, kivel beszél. S eszébe jutott a szomszéd lakó, egy fiatal, nőtlen mérnök. „A múltkor is milyen furcsán nézett Évára“ — és elsápadt. Éjfél felé lehetett, gyorsan magára kapta ruháit és szédülő felijei, émelyegve, elindult a városban. Az utcák sötétek voltak és kihaltak. Nem tudta, mennyi idő múlhatott el; szégyenkezve somfordáit haza.

De ezt nem lehetett tovább bírni.

Most már erre fordította minden erejét, emberekkel tárgyalt, telefonált és levelezett, keserűen, ingerült hangon. A kisvárosban az emberek összenéztek: „Erről az oldaláról még

nem ismertük" — és suttogni kezdtek a háta mögött. De Ákos is megváltozott, ingerült lett, már csak ritkán jelent meg rajta az a rokonszenves nyájasság, amit mindenki szeretett benne. S ha kedves volt valakihez, azt mondták, képmutató, alakos- kodik. Homályosan ő is érezte, hogy minden más lett, észrevette a sunyi pillantásokat, melyekkel mozdulatait kísérték, s néha kétértelmű félmondatokat hallott, melyek csak fokozták idegességét.

Természetesen írt a személyzeti osztály vezetőjének, mérgesen, sok mindent túlozva is. Az osztályvezető homlokára tolta pápaszemét, s úgy vitte a levelet az egyik előadóhoz, két ujja közé fogva, mint egy mérges rovart.

— Érthetetlen ez az Ákos, — mond ta és felhúzta a vállát. — Cflyan rendes ember volt, csendes, szolid. Most fenyegetőzik, gyanúsít, sőt sérteget. Úgy látszik, félreismertük. Igen, ez az Ákos rossz ember.

Ezekben a napokban a megyei tanács elnökétől jövet, találkozott a városi párttitkárral. Kínzó meleg volt.

— Igyunk egy pohár sört, — javasolta a párttitkár.

Amikor kiléptek a vendéglőből, éppen egyik beosztottja ment az utcán. Ákos nem is vette észre, elmé- lyülten beszélgettek. De a hivatalban fél óra múlva már mindenki tudta, hogy Ákos a vendéglőből jött ki, délután három óra tájban.

— Még iszik is, — mondták és bólintottak.

— Kora délután kocsmázik, — toldotta meg egy idősebb nő. — S a párttitkárt is magával rántja.

— Züllött, rossz ember, — bólintott az egyik gépírólány, aki pedig kezdetben, titkon, szerelmes volt Ákosba.

— Jó lesz vele vigyázni, — mondták szinte egyszerre;

És egy délelőtt kitört a vihar, h«- vülten és pusztítóan, mintha afrikai szél söpört volna végig a hivatalon , A városi tanács elnöke járt nála, adatokra volt szüksége s bementek az egyik előadó szobájába.

A beszélgetés végén Ákos fanyalogva kérdezte:

— És mi van a lakással, Máté elvtárs?

—- Biztatni se merlek egyelőre, —* mondta a tanácselnök. — Nyáron az ilyesmi mindig nehéz, talán az őszre.

Ákos lehunyta a szemét, szédült Kis szünet után mondta.:

— Mindőtöknek van lakása. Miért épp nekem kell így kínlódnom, háromszáz kilométerre a családom tói?

A tanácselnök maga elé meredt:

— Nem, egyelőre biztatni, se merlek, öregem.

Ákos sápadt lett, majd felcsattant a hangja, élesen, idegen csengéssel.

— Hát ajkkor összecsomagolok és megyek. Mit képzeltek rólam?

— Az ellenség beszél így — kiabált a tanácselnök, — ez nem elvtár- sias eljárás!

S mint aki véget akar vetni valaminek, sietve kiment a szobából. Ákos csak akkor rezzent fel, mikor az ajtó becsapódott mögötte. Az ablakhoz ment s nézte a nyári délelőttöt, mely csupa napfény volt és derű. De Ákos felhőket látott, melyek vihart ígértek, jégverést, kietlen pusz tulást. Lement az utcára s céltalanul ődöngött. Legszívesebben lerogyott' volna a porba, amelyből vétetett, mert a kínok és megaláztatások után már semmiben sem hitt. Ezalatt a hivatalban mindenki róla beszélt.

— Én azért sajnálom, — mondta egy bizonytalan hang.

Egyszerre ketten is válaszoltak:

— Ezt, altit felvet a pénz s aki mégsem becsüli meg magát?

— Még iszik is, — jutott eszébe valakinek.

Ákos pedig állt a főtér sarkán, nap fényben és kétségbeesésben.-y , Osányi Láss® j

Hol váltsam meg a bérletjegyemet ?

A ROSSZ EH SER