Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-11 / 268. szám
Xírói NOVEMBER 11 N'ÄPCö 3 A szekszárdi dolgozó parasztok segítségével leleplezték a város községgazdálkodási osztály korrupt vezetőit AZ ELMÚLT ÉVEK SORÁN á Szekszárd városi tanács tanácsülésein, amikor a végrahajtóbizottság számot adott egy évi munkájáról, a beszámolóban mindig arról volt szó, hogy a városfejlesztési beruházásoknál nagyobb összeget takarítottak meg. A ..megtakarított" összeg nagysága változó volt. Ha Kínai Lászlónak, az osztály kedvenc „Laci bácsijának kedve úgy tartotta, hogy dolgozni is kellene valamit, akikor kevesebb, de bezzeg, ha a munka- kedv elmaradt, megállt a város tatarozása, csinosítása és fejlesztése. Az elmúlt években bizony igen keveset láttuk Kindl László munka- kedvének eredményét. Amíg a beszámoló „megtakarításról’' adott hírt. addig a város egyre elhagyatottaibb, egyre elhanyagoltabb lett. így takarékoskodott Kindl László a város rovására. De vajon lehet-e ezen csodálkozni? Hiszen nem volt szegény Kindl bácsinak és Polgár Sándornak egyet, len nyugodt percük sem, mindig dolgoztak. Kindl például azon fáradozott, hogyan lehetne — könnyű szerrel — bontási anyagot szerezni saját, magának, s miként gyorsíthatná meg a lakása építését? Igazán ki Is követelhetné meg tőle, hogy hivatalos idő alatt hivatali ügyekkel foglalkozzék, amikor neki más sürgős ügyei is vannak? Az osztályra helyeztek egy fiatal technikust is, szükség is lett volna rá a beruházások irányítására, ellenőrzésére, de két hétig meg sem kérdezték tőle, hegy mit akar ott? POLGÁR SÁNDOR is a városi tanács apparátusában dolgozik, mint főmérnök (reméljük nem sokáig!) — Csaknem egy esztendeig húzta a fizetést, mint főmérnök, s csak amikor kérték tőle a szakképzettségét igazoló oklevelet, akkor derült ki, hogy nincs ilyen képesítése, csupán néhány féléveit hallgatott az egyetemen. De nemcsak, hogy papíron nem tudja igazolni, de a gyakorlatban sem mutatkozik meg „főmérnöki" képessége. S ennek a „főmérnöknek" keze gém tiszta — alaposan belemártotta a korrupcióba, s igen jól keresett — jogtalanul. Azokért a munkákért, amit hivatalból kellett volna elvégeznie, pénzt követelt a dolgozó parasztoktól. Előbb-utóbb azonban a dolgozók segítségével csak kitörte a nyakát. Egy utca közt kellett nyitnia, aminek kiadásait a városi tanács saját költségvetéséből fedezett. A munka elvégzése után egy ívet hagyott vissza a dolgozó parasztoknál, hogy mindenki, akit érin tett a köz megnyitása, 20—20 forintot fizessen. A dolgozó parasztok egy része megfizette a jogtalanul kért összeget, de egy másik része megtagadta azt. mivel tudomásukra jutott, hogy az összes költséget a városi tanács fedezte. A dolgozók a városi tanácshoz fordultak — azonnal intézkedett is. Persze a „főmérnök“ csak olyan ügyeket intézett, ami „hozott is valamit a konyhára“. Ahol nem látott semmi jövedelmet, nem intézkedett, még akikor sem, amikor egyszerűen szaktanácsot kellett volna adnia. Csupán egy példa a sok közül álljon itt bizonyságul: Még 1!>53 decemberében Pegler Ferenc iiszitesvölgyi dolgozó paraszt arra kérte a város- és községgazdálkodási osztályt, hogy menjenek ki hozzá és adjanak tanácsot, hogyan lehetne megvédeni lakását a vízmosástól, amely a dűlőúttal együtt már lakásának alapzatát is kikezdte. — Megvette Pegler Ferenc a terméskövet is. hogy megakadályozza a víz pusztítását, de a „főmérnök“ tanácsadása elmaradt, mert amint mon doita: „Ilyen piszlicsári ügyekkel nem foglalkozom." ITT A DOLOG NYITJA: a város lakóinak bejelentéseinek, javaslatainak, a terveknek semimbevevése ad. ta azokat a „megtakarításokat“, melyekről az éwégi beszámolókban oly sokszor hallottunk. Kindl László már nincs a tanácsnál, reméljük, hogy a „főmérnök1', Polgár Sándor sem marad sokáig ott és olyanok foglalják majd el helyüket, akik nem „.piszlicsári“ ügyeknek tekintik a város fejlesztését, a dolgozók jogos felszólalásainak elintézését. Ebben az évben is arról adhatott volna számot a végrehajtóbizottság beszámolója, hogy nagyarányú megtakarítást értek el a kommunális be. rüházásoknál, — ha le nem leplezték volna Kindl és Polgár tevékenységét. Szeptember 1-íg az egész évi. költségvetésben biztosított összegnek alig 25 százalékát használták fel. Két hónap óta azonban változott a helyzet. Az új erőkkel felfrissített végretoajtőbázottság, valamint a város- és községgazdálkodási osztály munkához látott. A Béri Balogh Ádám utcában az árkok rendezése folyamaltiban van. Az Alkotmány utcában a dolgozó parasztok önzetlen segítségével az árkok rendbehozása mellett mintegy 100 méter hosszú járda építését is megkezdik hamarosan. Folyamatban van a villany- és vízvezeték bővítése az új telepre is. Terven felül a Remete utcát és a Bethlen Gábor utcát híddal kötik össze. Folyamatosan javul a vízellátás is a Béke-telep mellett lévő két bővizű kút bekapcsolásával. AZ ELKEZDETT MUNKÁK már mind készen lehetnének, ha olyan embereik intézték volna a város, és községgazdálkodási osztályon az ügye két, akik magukénak érzik a város lakóinak problémáit, a város rendezését, fejlesztését. Az út, amelyen a város- és községgazdálkodási osztály és a végrehajtóbizottság elindult, he. lyes út. Ez azonban még csupán kezdetnek tekinthető. Felelősségteljes munkájukat csak a tömegek aktív részvételével tudják egész város .ügyei intézésének meggyorsítása érdekében gyümölcsözővé tenni. Mégis termelőszövetkezeli tag maradt Heil Jakab és felesége 1051 őszén magas, széles váltó, komoly tekintetű ember és egy csinos fiatalasszony nyitott be az akkoriban megalakult termelőszövetkezeti irodába. — Tudja bátyám, azt határoztuk, hogy mi is. belépnénk ebbe a Szabad Május termelőszövetkezetbe — így a férj. — Én nem bánom. Ha a tagság úgy dönt, felvesszük magúkat. Mikor arra került a sor, a tagság örömmel vette a szövetkezetbe Heil Jakabot és féleségét. Ez volt 3 évvel ezelőtt. Három év nem nagy idő. Hiszen a kiültetett, gyümölcsfa 4 év után hozza első gyér termését. Heil Jakabéit a szövetkezettel együtt nem ilyen gyérül gyarapodtak. Az osztalék évről-évre emelkedett. Ezév- ben csaknem háromszorosa a tavalyinak. Heiil Jakab és felesége mégis kiléptek a szövetkezetből. — Aztán miért léptek ki? — teszem fel a kérdést, — talán nincsenek megelégedve a szövetkezettel? — Dehogy azért! — válaszol. — Nézeteltéréseink voltak, meg aztán szeretnénk Bátaszékien lakni. Mert, hogy őszintén megmondjam, sohasem kerestem ennyit egy esztendőben, mint az idén, a termelőszövetkezetben. 80 mázsa kukorica, 30 mázsa burgonya, lő mázsa búza van a padlásomon. Kapunk a termelő- szövetkezettől közel 10 ezer forintot, szénát, cukrot, répát és még sok mindent. Akkor mégis miért lépett ki Heil Jakab a bátaszéki Szabad Május termelőszövetkezetből? Ennek is meg van a magyarázata. Feleségének apró gyerekei vannak. Csak úgy tud dolgozni, ha valaki vigyáz rájuk. — Kövesd-pusztán — ahol a szóban- forgó termelőszövetkezet van, — nincs napköziotthon. így hát édesanyjának kellett kisgyermekére vigyázni. És mivel ő is termelőszövetkezeti tag, neki is kimérték a par cellát. Heil Jakabnét kötelezte a tagság arra, hogy édesanyja területét is megmunkálja, ő ezt nem bírta. Hiába kérte a vezetőséget, hogy legalább másfél parcellát szabjanak ki, nem egyeztek bele. No meg, ő volt az üzemi párttitkár is. Segítséget édes-keveset kapott, így ezt a feladatot sem tudta hiánytalanul elvégezni. Ezért is sok bírálatot kapott. És az egészet tetézte, hogy a szövetkezet 3 év óta nem csináltatta meg a lakást, melyben laknak. — Ezért határozták el, hogy kilépnek a Szabad Május-ból. Mikor a Heiil-család ezt elhatározta, nyomban úgy döntött, hogy belép a bátaszéki Búzakalász termelő- szövetkezetbe. Be is lépett Heil Jakab is, meg a felesége is. — Igaz, hogy a Búzakalász termelőszövetkezet nem olyan jó, mint a Szabad Május, de ha összetartunk, valamennyien jól dolgozunk, az is jó lesz — mondja végezetül Heil Jakab. Jjúxpiúx Sándor báeiáztatáia Ki hallja meg ősszel egyetlen levélke zizzenését, mikor egész erdő lombja pereg? Ki hallja meg egyem bér távozó lépteit, mikor nyomában gépek dübörögnek? A dunaföldvári tanulóifjúság november 1-én mégis felfigyelt egy ilyen kis neszre, s pár percre megállította a távozót, hogy emlékül há_ Iáját elvigye. Bognár Sándor a II. számú Általános Iskola öreg hivatalsegéae 45 évi hűséges szolgálat után nyugalomba vonult. Most már igazán „nyugalomba", mert a felemelt nyugdíj lehetővé teszi, hogy valóban élvezze hosszú szolgálata után békés öregsége napjait, a munkáját átvevő lányának megmaradt, fűtött, Világított szolgálati lakásban. A tágas udvart betöltő diáiksereg, a pedagógusok és szülők által körülvett ünnepelt előtt ott lebeghetett a 45 év emléke, mert könnyes volt a szeme. Ugyan mit érzett fáradt szíve, mikor a felvirágozott asztal mellé, — mint hajdan egy-egy hivatal- főnököt, — őt ültették s a csokrok, ajándékok és ünnepi köszöntőik, dalok mind neki szóltak? Mit érezhetett, mikor a hozzá írt versben még a rég elporiadt szülőkről is há_ Iával emlékeztek meg, akik ugyanezen a helyen, ugyanezen szolgálatban, akkor még mint „iskolaszolgák“ levett kalappal nyelitek a port. Igen! Sándor bácsinak a szülei 90 évvel ezelőtt rakták meg az első tüzet a dunaföldvári iskolában, ahol ők ig 45 évig hallgatták a gyermeksereg lármáját. Negyvenöt évig álltak őrt a kultúra kapujában, s csukták az ablakot, ha osztrák-bérenc pandúr szimatolt a Himnusz után és nyitották, ha a szabadság szellője fújdogált. Sándor bácsit lökték félre az útból a megszálló német katonák is, és egyedül ő futott menteni a lángokban álló iskola berendezését az ostrom alatt. Fáradt karja most leányának adja át a munkát, aki 10 év múlva büszkén írhatja fel erre az iskolára: „100 évet szolgáltunk itt egyfolytában." Dr. Ványi Gábor tanár meleg.köz vetlen szavakkal mondotta el ezeket. Semmelweisz Erzsébet nyolcadik osztályos tanuló is erre gondolhatott, amikor búcsúzójában kifejez te, hogy ő és szülei művelődéséhez, emberré válásához, a Bognár Sán- dorék két keze is kellett. — Ez a kéz most letette a munkát, de nem elhagyottan, hanem embertársi szorítások melegével. A paksi járási oktatási osztály megbecsülése jeléül elküldte 400 forintos ajándékét, amellyel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy Bognár Sándor 45 éves szolgálat után nem mint „kiselejtezett szolga“, hanem mint megbecsült segítőtárs vonult nyugalomba. Berze Nagy Hona ! A tamási járás helyi népfront-bizottságai megakadályozták, hogy ellenség kerüljön a tanácstag-jelöltek közé A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának javaslatára az egész országban megalakultak a Hazafias Nópfront-foizottságdk. A tamási járásban is megkezdte működését a ■helyi, valamint a járási népfront- bizottság. A járás mindes egyes községében, a dolgozók megválasztották a bizottságokat. A demokratikus elv legszélesebb alkalmazása alapján a népfront-bizottságokban helyet foglalnak a járás dolgozóinak a legjobbjai: tsz tagok, egyént dolgozó parasztok, értelmiségiek, kisiparosok, munkások. A járás községeinek Hazafias Népfront-bizottságai megalakulásuk óta eltelt rövid idő alatt is igen szép munkát végeztek. Első munkájuk az volt, hogy felmérték a járás társadalmi, gazdasági és kulturális életében a felszabadulás óta eltelt 10 esztendő eredményeit. Azután az életszínvonal emelésére megoldásra kerülő cél-feladatokat tűzött ki. A hatalmas méretű program kidolgozása után teljes erőivel nekilátott a tanácstagjelölő ülések megszervezésének. Mindenütt előzetes felvilágosító munkát végzett. Ennek az eredménye az, 'hogy a helyi népfrontbizottságok -alaposan felkészültek a jelöíőgy üléseik megtartására. Különösen Felsőnyék, Iregszemcse és SzaJkály népfront-bizottságok felkészültségét és széleskörű munkáját lehet dicsérni. A községben a népfront-bizottságok a jelölőgyűlésekkel párhuzamosan gyűléseztek és azon minden oldalról megvizsgálták, megvitatták a körzet jelöltjét. Több gyűlésen heves vita volt, mert minden, egyes tag tudta, érezte, hogy rajtuk múlik, milyen dolgozók fogják, képviselni a község lakosságát a helyi, valamint a járási tanácsban. A népfront-bizottságok alaposan, körültekintően végezték munkájukat. Azt mutatja az a néhány kirívó eset is, amelyben dlutasították egy-egy körzet jelöltjét. Előfordult ugyanis, hogy a körzet nem végzett elég alapos munkát a jelölt személyének a megvizsgálásában, és ha a bizottságok éberen nem őrködtek volna, a jelölések alkalmával, osztályellenség is bekerült volna a tanácsba. így történt például Nagyszokoly község 36. számú körzetében, ahol a körzet lakói özv. Szabados Józsednét jelölték, de a népfront nem fogadta el, mert nem érdemelte ki a község bizalmát. Vagy bízni léhet-e abban, aki feketézett, aki feketézésével becsapta a község dolgozóit? Őszintén meg kell mondani, hogy azokon a helyeken, ahol a felvilágosító munka gyenge volt, ott érvényesült az ellenség befolyása. így történt meg Értény községben, hogy a jelölőgyűlésen — bár kommunisták is voltak jelen, mégis — a lakosság Kovács Gyula kulákot jelölte tanács tagnak. Természetesen a helyi népfrontbizottság ezt a jelöltet sem fogadta el, visszautasította a jelölést és az újra összehívott jelölőgyűlés egy becsületes dolgozó parasztra tett javaslatot. A járási Hazafias Népfront-bizottság november 5-én tartott ülést. Ezen a gyűlésen vizsgálta felül a járási tanácstagjelöltek jelölési jegyzőkönyveit. A jelölteket mind elfogadta Auer Jánosné kivételével. — Auer Jánostnét Pári község lakosságának egy része jelölte, de a többség személye ellen volt, mert az elmúlt négy év alatt nem a legjobban végezte .munkáját, nem tájékoztatta a község lakosságát a gyűléseken elhangzottakról sem. így a járási népfront-bizottság is elejtette Auerné személyét. Általában minden egyes jelölt személyénél élénk vita alakult ki, ami azt mutatja, hogy a bizottság alaposan meghányta-vetette a jelöltek érdemeit, munkásságát, mert az volt a fő szempont, hogy a legbecsületesebbek kerüljenek be a járási tanácstagok sorába. A Hazafias Népfront-bizottság elhatározta, hogy a járás több községében a tanácsválasztásig kisgyűléseket fog tartani. Ezeken a kisgyűléseken megmagyarázzák a község lakosságának a választás célját, (jelentőségét. Foglalkoznak a párt Központi Vezetőségének legutóbbi határozatával, a Hazafias Népfront Kongresszus anyagával, valamint a járási népi ront-bízott ság akcióprogramjával. Ugyancsak elhatározta a bizottság, hogy minden tag tudásának megfelelően elősegíti a tanácsválasztás jó előkészítését. Széleskörű felvilágosító munkával megmagyarázza minden egyes dolgozónak a tanácsválasatás jelentőségét és annak lefolyását. Ezenkívül tevékenyen résztvesz a soron- lévő feladatok gyors és mielőbbi megvalósításában. Itt elsősorban az őszi munkák meggyorsítását szorgalmazza. Minden erővel azon lesznek, hogy a beadást minden egyes dolgozó paraszt teljesítse. A Hazafias Népfront-bizottság a tanácsválasztás előkészítésével párhuzamosan dolgozik a felszabadulási ünnepségek megszervezésén is. Nagy szabású agitációs munkát végeznek, hogy a legszélesebb néptömeg is megértse, átéreaze a felszabadulás jelentőségét. A nagysziaibásu ünnepségek előkészítésekor szem előtt tartja pártunk és kormányunk gazdasági politikájának célkitűzéseit, mert csak a kormányprogram megvalósítása ad összefogó erőt a felszabadulási ünnepségekhez méltó és egy felszabadult nép hálájához kifejező keretet. Molnár György a tamási járási Hazafias Népfront-bizottság alelnöke. flmélati színvonalunk emelését segíti elő az 1 AMGMlTlOlGiLTÁTÍS Megiegyzéeek Valami bűzlik . ., A leperdpusztai állami gazdaság üzemi konyhájának raktárából olyan bűz árad ki, hogy ha gyengébb természetű ember körülszaglász, nyomban hányingert kap. Még szerencse, hogy nem amolyan gyen ge természetű ember „dugta be az orrát" a raktárba. mert ne adj isten, ami esetleg ott történik. Elképzelhető, milyen büdös az a disz- nóhus, amelyből félév óta a kukacok lakmároznak. Szóval ez bűzlik a raktárban. A vezetőség, meg a konyhaszemélyzet már nem állhatta tovább a szagot, a disznóhúst kitették a raktárból. Mondjuk ezzel a förtelmes szag, megszűnt. Meg egyesek szerint a felelősség is. Hohó!... Egyáltalán nincs semmi elintézve! Megengedhető-e olyan „luxus’“, hogy egyszerűen elásnak egy kövér disznót és a haja szála sem görbül meg senkinek? Dehogy engedhető meg!... Szomorú képet fest ez az egész disznó-ügy. mert a szekszárdi járási ügyészség a „ludas’“. XJgy történt a dolog, hogy Mayer István kulák feketén vágott egy hízót. Az ügyészség annak rendje és módja szerint járt el, a húst elkobozta. És hogy ne történjen hiba, a leperd pusztai állami gazdaság üzemi konyhájának raktárába szállították, hogy annak idején majd igazolni tudják a kulák bűncselekményét. Hogy aztán valóban milyen szándékkal és meddig akarták ott tartani a húst, annak egyelőre még nincs megmondhatója. Egy biztos: a népgazdaságot súlyos kár érte. Mert ha az ügyészség az állami gazdaságnak napi áron eladja a húst, vagy esetleg a bátaszéki hússzékben kimérik, nem történik semmi hiba. minden el van intézve, No. de ez nem így történt... Mikor a „raktárfőnök észrevett hogy romlik a kolbász és a hús, írt egy levelet az ügyészségre. Az ügyészség válaszolt, a raktárfőnök megint írt, az ügyészség megint válaszolt. Levél levelet követett, közben a kukacok megették a drága húst. Ja, igen!..; A kolbászt már korábban elásták! Szóval az egész disznót elásták. Most mar nem bűzlik semmi a raktárban. Ellenben az ügyészség körül még mindig „bűzlik“’ valami. És most már időszerű lenne, ha az illetékesek erre is rájönnének. Mert valakinek meg kell fizetni a disznót, tte biztos.