Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-10 / 241. szám
1954 OKTOBER i« PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * A kommunisták példamutatása meghozta a jó eredményeket a szedresi Petőfi tsz-ben A seedresí Petőfi termelőszövetkezet tagjai jó eredményekkel zárhatják a gazdasági évért. A párt és kormány júniusi határozatainak nyomán igyekeztek növelni a föld termőerejét, igyekeztek alkalmazni az új agrotechnikai módszereket s példamutatóan dolgoztak. Ennek eredményeképpen cukorrépából 250—260 mázsás átlagtermést várnak holdanként. Nem ritka a 60—65—70 dekás cukorrépa földjeiken. Nem megy él dicsérő szó nélkül bizony senki sem a 150—160 mázsát adó burgonyaföldjük mellett sem. A talaj termőerejének fokozása meglátszik kukoricatermésükön is. Eddig mintegy 10 holdat szedtek meg, s a számításuk 50 mázsás hol- dankénti termést biztosít a szövetkezet tagságának. Előreláthatóan a többinél még tálán 60 mázsás átlag is meglesz. E jó eredmények természetesen nem maguktól születtek. A pártszervezet volt az, amely tagjai példa- mutatásán, felvilágosító munkáján keresztül eggyé kovácsolta a termelő- szövetkezet tagságát, s ez, mint ahogy az eredmények mutatják, hatalmas erőnek bizonyult. Kiemcíike- dű volt a kommunisták példamutatása a növénytermesztési munkában is. Jellemző volt, hogy azokon a területeken, amelyeken a kommunisták dolgoztak, a legtisztábbak voltak. Az olyan párttagok, mint Sovány Miirály eévtárs, aki feleségével együtt augusztusban is kapálta a cukorrépát, csak egy a pártszervezet tagjai közül. Az ilyen példák mozgósították a jó munkára a többi pártonkívüli termelőszövetkezeti tagokat is. Mindebben természetesen elsősorban a pártvezetőség végzett jó munkát. Pártvezetőségi ülésen és taggyűlésen rendszeresen foglalkoztak a kommunisták nevelésével, lelkesítésével, hogy a kongresszus határozatait minél jobban végre tudják hajtani a kommunisták, s példájuk nyomán a termelőszövetkezet tagsága. Így értették meg a párttagök, hogy a népjólét növelésének politikája elsősorban a kommunistáktól nagyobb fegyelmet, több áldozatvállalást, fokozottabb helytállást követel. A párt módosított szervezeti szabályzata, amely megnövelte a párttagok kötelességét, ez is fontos követelményként állította minden párttag elé, hogy „fegyelmezetten hajtsa végre a pártszervek és a pántszervezetek határozatait, harcoljon azok megvalósításáért...“ A pártvezetőség jó munkájánák alapjait azonban a párttagság rakta le akkor, amikor az úlj pártvezetőség- választás alkalmával valóban a megfelelő elvtársakat választotta vezetőjüknek. Az olyanokat, mint Üveges János elvtárs, aki az agrártudományegyetemről ment le hozzájuk. Most a termelőszövetkezet pártszervezetének titkára. Lázár elvtárs a másik pártvezetősági tag mezőgazda- sági technikumot végzett. De a töb- biék is tanulnak, képezik magukat politikailag épp úgy, mint szakmailag, hogy valóban igazi vezetői tudjanak lenni a pártszervezeten keresztül az egész termelőszövetkezetnek. így a pártszervezet vezetősége a politikai munka irányítása, vezetése mellett szakmailag is a lehető legnagyobb segítséget tudja adni a termelőszövetkezet vezetőségének. így volt ez például a kukorica vetésénél is. Először majdnem mindenki idegenkedett a kukoricavetés módja ellen. A kukoricát 72x72 centiméteres négyzetben vetették és dupla szálat hagytak meg belőle. Jó talajelőkészítés és a jó művelés eredményeképpen mind a két szál két-két csövet hozott. így érték el az 50—60 mászás höldankéwti termést. Most már senki sem kételkedik. A jó termelési eredmények természetesen elsősorban a tagság jövedelmét növelik. Előreláthatólag. 20 forint jut pénzíben egy munkaegységre a termelőszövetkezetben. Ejó eredményeiket látják a falu egyénileg gazdálkodó parasztjai is, és többen gondolkoznak azon, hogy soraik közé állnak. Eddig már 5 új taggal szaporodott a szedresi „Petőfi" termelőszövetkezet. Megvan tehát a jó alap arra, hogy a termelőszövetkezet az elkövetkezendő időkben még jobb munkát tudjon végezni, még többet tudjon adni a tagságnak, az egséz népnek. Azonban arra is kell gondolniok, hogy azt a lüktető életerőt, mely a pártszervezetben rejlik, tovább fejlesszék. Gondolunk itt arra, hogy a pártépítés egyik legfontosabb részét, a tag- és tagjelölt-felvételt se hanyagolják el. A pártoktatás előkészítésének tapasztaltaiból A kormányprogram megjelenése, a pártkongresszus megtartása óta tapasztalható a mi megyénk területén is, hogy megnőtt a dolgozók érdeklődése a párt politikájának alapos megismerése és megértése iránt. E megismerésre feltétlenül szükség is van, hogy elsőse -ban a kommunisták, egész népünk érdekében megfelelően tudják mozgósítani területük minden dolgozóját a párt- és kormányhatározatok sikeres végrehajtására. Ehhez nagy segítséget ad az idei pártoktatási év, amikor is a kongresszus anyagát tanulják a hallgatók. Itt tehát úgyszólván kizárólag a mindennapi életünkkel szoros kapcsolatban lévő kérdésekről lesz szó. Rendkívül fontos tehát pártszervezeteink számára, hogy az új oktatási év előkészítését az eddigieknél sokkal jobban segítsék megszervezni. Az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, ahol a pártszervezetek az oktatásra megfelelő gondot fordítottak, ott a gazdasági eredmények is növekedtek. Ennek szellemében fogtak munkához és most az utolsó hetekben is dolgoznak a bátaszéki pártszervezetben. Elsősorban a vezetőségi tagokat, pártosoportbizalmiakat, gazdaságvezetőket vonták be az oktatásba. Természetesen nem hagyták ki a legjobban dolgozó pártonkívü- lieket sem. A legjobb propagandistákat válogatták ki, az olyanokat, mint Darvas László, Bakó Istvánt elvtársakat, s maga Hidegh elivtárs a községi pártszervezet titkára is vállalt propagandista munkát. Tolnán is elsősorban az előző években jól dolgozott propagandistákat jelölték az idén is erre a fontos VASÁRNAPI JEGYZETEK A könyvhét után A könyv finnepének hagyományai vannak nálunk. Húsz évvel ezelőtt, a legsanyarúbb körülmények között rendezték meg először s bölcsőjénél olyan nagyságok álltak, mint Móricz, Kosztolányi, vagy Karinthy. De ezekben az években, amikor az emberek legnagyobb része a mindennapi kenyér gondját is alig tudta megoldani, a könyv ünnepének legfeljebb szimbolikus jelentősége lehetett: a könyvnapi könyvek is legfeljebb 2—3 ezer példányban jelentek meg s igazán nagy sikernek kellett lenni, ha ez a példányszám is elfogyott. A legtöbb a könyvnapok után bevándorolt a kiadók pincéjébe s itt várt a magyar könyv végzetes sorsára, hogy csomagolópapír legyen belőle. Ma éppen az ellenkezőjéről panaszkodnak mindenütt: Szekszárdon, vagy Dunaszentgyörgyön, Ozorán és Bátaszéken egyaránt kevés a könyv. A 10—15 ezres példányszám Is kevés. Az igények szinte kielégíthetetlenek. Persze, olcsó a könyv, mondják az emberek és igaz is. A felszabadulás előtt egy könyv ára 4 és 8 pengő között volt, ami egy munkás egy napi bérének felelt meg. Ma egy könyv ára J0—15, esetleg 20 torint, ami félnapi munkabérnél is kevesebb. Arról nem is beszélve, hogy most csupa olyan könyv jelent meg, amelyek láttán, — egy ismerősöm szavát idézve — az ember zsebéből kikívánkozik a pénz. Jókai, Mikszáth, Móricz, Karinthy a legtöbb könyvsátorban már az első nap elfogyott s a könyvhét első három n apján egyedül Tolna megyében 10.000 könyvnek akadt vevője; egy tekintélyes könyvtár! Olvasó nép lettünk. Azelőtt legfeljebb tehetős emberek lakásában lehetett könyvet látni, bár ott sem olvasták s csak tetszetős kötése miatt vették meg, dísznek. Ma, azt hiszem, nincs az országban olyan lakás, amelyben egy kis házikönyvtárat ne lehetne találni. Pedig a múltban mennyit hivalkodtunk vélt „kultúrf ölényünkkel"! Ma pedig, csendben és feltűnés nélkül, kultúrát csinálunk. De az idei könyvhéten volt még valami, amit érdemes feljegyezni. A kiadók visszatértek a szép magyar köny igazi, nemes hagyományaihoz s szinte egymással vetélkedve állították elő a szebbnél szebb kiadványokat. A bibliofil József Attila, a meghatóan szép La Fontaine, az ízléses Karinthy-könyv láttán Mátyás király szavait idézhetjük, aki így köszönte meg az Itáliából kapott könyveket: „Szerencsések vagytok ti, akik nem vérontás és országok után áhítoztok, hanem a tudományoknak élhettek.“ Talán azt is hozzátehetjük: mindez nemcsak szerencse kérdése. Békében és a tudományoknak, a szépművészeteknek élhetünk, de ez egy következetes és szívós békeharc eredménye is, amelyből mindnyájan kivettük és kivesszük a részünket ezután is. Mátyás kortársának, Janus Pannoniusnak verse ma már valósággá vált: Hajdan olasz földről kapták csak a népek a könyvet, most Magyarországból sz áll a világba a vers. Nagy diadal nekem ez, de nagyobb sokkal diadalmad szellem által hős, drága hazám teneked. S mindebben része yan a teremtő, alkotó békének is, amelyért és amelynek jegyében mindnyájan mun kálkodunk. APOR SÁNDOR munkára. Habár a hallgatókkal való elbeszélgetés eleinte kissé nehezen ment, most igyekeznek a pártszervezet vezetői ezeket az elmaradásokat behozni. Nem mindenütt látják azonban pártszervezeteink az idei oktatási év jó előkészítésének nagy jelentőségét. Faddon például még mindig nem történt meg a hallgatókkal az elbeszélgetés. Ennek elsősorban az az oka, hogy a pártvezetőség sem foglalkozott vele kielégítően, össze kellett volna fogadok a pártvezetőség tagjainak, és bevonva a pártcsoport- bizallmiakat, a propagandistákat és segítségükkel már készen állhatnának az oktatási év megkezdésére, Kezdődik a tanulás a DISZ Petőfi iskolán i. November elsején, alig három hét múlva az egész országban kezdetét veszi a tanulás a DISZ oktatás új rendszerét jelentő Petőfi-iskolán. A magyar fiatalok tízezrei kezdik tanulmányozni a Petófi-isküla tananyagát és a .gyakorlatban győződnek meg arról, hogy a Petőfi-isko- ián való tanulás beváltja-e a hozzáfűzött reményeket. A tolnamegyei fiatalok is nagy érdeklődést tanúsítottak az elmúlt hónapokban a Petőfi-iskola iránt, közülük sokszázan kérték felvételüket a Petőfi-iskola hallgatói közé. Azonban a sajtóban, így a Tolnai Naplóban is megjelent tájékoztató jellegű cikkek ellenére némi bizonytalanság, meg nem értés tapasztalható a Petőfi-iskola lényegét, célját, tartalmát és módszerét illetően — nemcsak a leendő megyei Petőfi-iskola hallgatók, de egyes DISZ-szervezetek és Bizottságok, sőt a propagandisták körében is. Szükséges, hogy az oktatási év küszöbén a megyében leggyakrabban előforduló téves nézeteket tisztázzuk és ugyanakkor megállapítsuk a tanulás kezdetével kapcsolatos legfontosabb teendőket. A Petőfi-iskola lényege, célja — Miért éppen Petőfiről nevezték el ezt az iskolát? — tették fel sokan, köztük propagandisták is ezt a kérdést. Ennek igen egyszerű magyarázata van. Petőfi Sándor alakja, élete példaként áll a magyar ifjúság előtt. Ismerjük őt, a magyar nép világhírű, halhatatlan költőjét, aki csodálatosan szép gyöngyszemekkel gazdagította az emberiség kulturális kincseit. Ismerjük őt, a népét, hazáját forrón szerető nagy forradalmárt, aki nemcsak verseivel gyújtotta lángra a szíveket, hanem tettekben is példáját adta hazaszeretetének. Vezére volt az 1848—49-es eseményekben olyan nagy szerepet játszó márciusi ifjaknak — azokban a nagyszerű napokban, amikor a magyar szabadság ügye szorosan összefonódott az emberi haladás nemzetközi ügyével. A magyar szabadságharc vezetői közül Petőfi látta a legvi'lágosabban, hogy a nemzet függetlensége, a nép szabadsága és boldogsága csak úgy valósulhat meg, ha a nép maga teremt „ ... egy új hazát, mely jobb a réginél”, amelyben nincsenek „ ... kiváltságok kevély, nagy tornyai — Sötét barlangok, denevér- tanyák — Ahol minden szögletig eljut a nap, s tiszta levegő“. Petőfi tudta, hogy ilyen hazát szerezni csak „a néppel tüzön-vizen át” vívott harccal lehet, ha a nép leszámol külső és belső ellenségeivel és eléri nagy célját, a kort, melyről álmodott: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!” Ilyen hazáért harcolt, ezért a célért áldozta fel ifjúi életét. Petőfit, a jövőbe látó nagy hazafit, a bátor forradalmárt, a művelt férfiút, az igazi barátot és tisztaszívű szerelmest ifjúságunk mélyen szívébe zárta és tanulni akar tőle. A nevét viselő iskolákon eszmei örökösei, a mai magyar fiatalok tanulnak. Tanulmányozzák a Petőfi eszméit dia- dakavivő marxizmust-leninizmust, amelynek vezérletével, az ő kezük munkája nyomán ölt testet Petőfi vágya: épül, virágzik az új haza. A Petőfi-iskplán ifjúságunk megtanulhatja: hogyan lehet ma Petőfi példáját követni, az ő szellemében élni, hozzá hasonlóan tettekkel szolgálni a haza ügyét, az ő harcát folytatni és győzelemre vinni. Ifjúságunk egyetért Illyés Gyulával: „Orgazdának érezteti magát, aki csak verseinek „szépségét“ élvezi és elzárkózik a bennük rejlő parancstól. Annak teljesítésével válthatunk csak jogot, hogy hívének mondjuk magunkat, csak azok befogadásával, a szépség mellett a szellem átérzésé- vel érthetjük igazán költeményeit is.“ íme, ezért viseli Petőfi nevét a DISZ politikai oktatásának új rendszere, formája. A Petőfi-iskola lényege abban áll, hogy az elmúlt évek tapasztalatainak felhasználásával, ifjúságunk fejlődésének sajátosságait, érdeklődését, igényeit figye- lembevéve, az eddigieknél sakkal bátrabban támaszkodik ifjúságunk hazafias érzéseire, nemzeti múltúnk haladó hagyományaira, s ezeket elválaszthatatlan egységbe forrasztja azzal a harccal, melyet ma a szocializmus építéséért vívunk. Ezzel a Petőfi-iskola a fiatalok politikai fejlődését gazdagabbá, eszmeileg megalapozottabbá, tanulásukat érzelmeikhez közelebbállóvá teszi. Emellett a maga eszközeivel elősegíti ifjúságunk, népünk egységének erősödését. Azt a célt is szolgálja, amelyről a párt népfrontpolitikájával kapcsolatban Nagy Imre elvtárs a III. pártkongresszuson a következőket mondta: „Gazdagítani kell az új . népfront eszmei tartalmát. A függetlenség és szabadság eszméjét, sokszázados nemzeti hagyományainkat, melyeknek hatalmas tömegmozgató erejük van, eggyé kell kapcsolni a demokrácia és a szocializmus eszméjével. A népfront társadalmi és politikai tömegmunkájában a haza- fiságnák és a népek barátságának eszméjét nagyobb súllyal kell kiemelni. Szélesebben és bátrabban, mint eddig, fel kell eleveníteni az ellenállási mozgalom hősi cselekedeteit és a Függetlenségi Front antifasiszta hagyományait is." Mit és hozván tanulnak a P tőfi-iskolán ? Tolna megyében is a legtöbb félreértés a Petőfi-iskola tartalmával, tananyagával kapcsolatos. Az a legelterjedtebb vélemény, hogy a Pe- tőfi-iskala I. évfolyamán magyar történelmet, a II. évfolyamán pedig politikai kérdéseket, a III. pártkongresszus anyagát tanuliják. Mindkét megállapításban van némi igazság, azonban mindkettő csak részben igaz, egyik sem teljes. Mi hát az igazság? Igaz, hogy a Petőfi-iskola I. évfolyamán a fiatalok megismerkednek népünk történőimének, évszázados harcainak leghaladóbb hagyományaival, a magyar történetírás legfényesebb lapjaival: a Hunyadi, Dózsa, Rákóczi vezetésével vívott harcokkal, az 1848—49-es magyar szabadságharc hősi küzdelmeivel, az 1919-es magyar Tanácsköztársaság történetével, felszabadulásunk történelmi kö- rülményeivél. De emellett másról is tanulnak: a pártról, megalakulásának jelentőségéről, a felszabadulás előtt és után - vívott harcairól, felszabadult dolgozó népünk alkotó munkájának, a párt vezetésével folytatott harcának gyümölcseiről, a III. pártkongresszus útmutatásairól hazánk felvirágoztatására és lelkesítő célunkról, a szocialista társadalomról. Az is igaz, hogy a Petőfi-iskola II. évfolyamán a hallgatók politikai kérdésekről, a III. pártkongresszus anyagairól, a szocializmus építésének "kérdéseiről tanulnak. De emellett megismerkednek a párt fogalmával, megalakulásának történelmi körülményeivel, erejének forrásaival, a magyar ifjúság küzdelmeinek dicső történetével: a Petőfi-vezette márciusi ifjak, a’'Tanácsköztársaság ifjúsága és a kommunista ifjúmunkás mártírok hősi példájával. Tanulnak a hazáról, a tettekben megnyilvánuló hazafiságról, a műveltségről, a kulturált magatartástól, az elvtár- siasságról, az igazi barátságról és nem utolsó sorban arról; hogyan lehet színessé, tartalmassá tenni a DISZ-szervezetek életét, hogyan válhat a DISZ a magyar fiatalok kedvelt szervezetévé. Amint látható, mindkét évfolyamon szerepelnek politikai és úgynevezett történelmi, sőt a II. évfolyamon erkölcsi kérdések is. A Petőfi-iskola mindkét évfolyama tehát egyformán újszerű, egyformán érdekesebb az eddigi politikai köröknél, iskoláknál. Mindkét évfolyam tankönyve színes, érdekes irodalmi stílusú olvasmány. A két évfolyam között az a különbség, hogy míg az I. évfolyamon azok tanulnak, akik még nem vettek részt politikai oktatásban, akiknek tehát ez jelenti az első, bevezető lépcsőfokot — addig a II. évfolyam hallgatói már bizonyos politikai alapképzettséggel rendelkeznél:. Ebből következően bizonyos módszerbeli különbség is van a Petőfi-iskola két évfolyama között. Az I. évfolyamon nincs kötelező jegyzetelés, előadás és úgynevezett vita. A hallgatók előre elolvassák a tankönyv megfelelő részét és a foglalkozáson a propagandista vezetésével beszélgetnek arról, kérdéseket tesznek fel, elmondják véleményüket az olvasottakról. A propagandista, vagy egyik-másik hallgató részeket olvas fel a témához kapcsolódó szépirodalmi művekből, versekből. A beszélgetés végén a propagandista összefoglalja a legfontosabb tanulságokat, következtetéseket. A foglalkozás végén dia-filmeket vetítenek, társasjátékot játszanak. A II. évfolyamon az előző évekhez hasonlóan a propagandista rövid bevezető előadása után a következő foglalkozáson beszélgetnek a téma legfontosabb kérdéseiről — azonban az előző évek gyakorlatától eltérően itt is gazdagon felhasználják a szép- irodalmi felolvasások, az érdekes szemléltetés, a szórakozva tanulás módszereit és eszközeit. (Folytatjuk.)
