Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-29 / 257. szám
1954 OKTOBER 39 NAPLÓ Á Bonyhádi Cipőgyárban is érvényt kell szerezni a törvényességnek Alig egy évvel ezelőtt a Bonyhádi Cipőgyár az ország legjobb könnyűipari üzemei között volt. Rendszeres tervteljesítéséért, minőségi munkájáért megkapta a SZOT versenyzászlóját. Azóta csak egy év telt el. Az üzem a legjobbak közüli a legutolsók közé került, s a Bonyhádi Cipőgyár is szaporítja azoknak az üzemeknek számát, amelyek ez évben több millió forinttal adósai népgazdaságunknak. Mennyiségi tervüket mindössze 81.7 százalékra teljesítették és még ennél is nagyobb hibák vannak a minőséggel: a második negyedévben (többezer forintot tett ki a selejtes áru értéke. A tervek nem teljesítése, a .selejt nem emeli az életszínvonalait, hanem csökkenti. Csökkenti azon keresztül, hogy a dolgozók teljesítménye alacsony és alacsony teljesítményéért kevesebb bért kap. Másodszor csökkenik a reálbére a dolgozóknak azért is, mert kevesebb ruha, cipő, és más közszükségleti cikk jut a kereskedelmen keresztül a dolgozókhoz. Ha a kereskedelem nem tudja ellátni a lakosságot, akkor csökken a nemzeti jövedelem is, márpedig ha csökken a nemzeti jövedelem, akkor csökken az a része is a nemzeti jövedelemnek, ami a dolgozók reálbérének, vagyis a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését van hivatva. A dolgozóiknak tehát több árura van szüksége, de nem rossz, hanem tetszetős és tartós árura. És ha meg nézzük a Bonyhádi Cipőgyár termelésének minőségi alakulását, azt látjuk, hogy szeptember hónapban mindössze 6 százalék az I. osztályú áru és igen magas volt a selejt százalék. Mi okozza a magas selejtet ? A hibák okait elsősorban a vezetés hiányosságában kell keresni. A selejígyártás azért harapózhatott el, mert az üzem vezetősége nem alkalmazta azt a rendeletet, amely szerint a selej'tgyártó a selejt megtérítésére köteles. Ebből következett azután egyes dolgozók felületes, hanyag munkája. A szabászatban például előfordult, hogy a dolgozó nem a szabvány anyagot szabta fel, mert a jobb anyagkiih&sználásáért kapott prémiumot. így nem törődött a minőséggel, csak mennyiségi terve teljesítésére törekedett. Különösen nagyon gyenge a tűződe munkája, ahol csak az elmúlt egy-két hónap alatt 2881 pár olyan felsőrészt adtak tovább, amelyből csak II., illetve III. osztályú cipőt gyártottak. Elnézték a hibákat A fűződében is, de a többi üzemrészben is sok az új dolgozó, s meg kell mondani, hogy az idős, tapasztalt munkások ahelyett, hogy türelmes oktatómunkával segítették volna őket, maguk is elnézték a hibákat, sőt olyan nézet alakult ki, ha az újaknak elnézik a hibát, akkor nekünk is. Úgy számoltak, nem fontos a minőség, gyártsunk minél többet, hisz ezért kapjuk a prémiumot, amit elvesztünk a vámon, majd bejön a réven. A vezetőség lá'tva a hibákat, ahelyett, hogy ezek felszámolásához forgott volna, kerülte azokat a munka helyeket, ahol legtöbb volt a probléma, de nem alkalmazta a selejt kártérítést sem. Ezek után lazult a munkafegyelem, szaporodott a selejt gyártók száma. így történt meg, hogy a gépteremben Kovács István rámázó szeptember hónapban sorozatosan selejtet gyártott. Ennél a kérdésnél azonban fel kell vetni a művezető felelősségét is, aki látta a hibát. — Ne<m látja, hogy lejön a ráma a cipő orránál? Selejt... selejt... és ismét selejt, állapítja meg Kolpek elvtár«. Megállapította a hibát, de nem orvosolta azt, pedig csak annyit kellett volna tennie, hogy a gép mellett tanulmányozza a dolgozó fogásait. Ezt a munkát a pártszervezet végezte el: az üzem helyettes párttitkára és a gyár főmérnöke a gépnél munkaköz- ben elemezték ki a hibát. Megállapították, hogy Kovács elvtárs fogása rossz, mert munkaköziben akkor váltott kezet, amikor a gép a cipő orr- részénél szegezte a rámát. A kézváltás ideje alatt a munkadarabnak nem adott támasztékot, így a szeg nem tudott jóil elndttelődnii, lazán erősítette fel a rámát. Ebből a hibából adódott ezután, hogy 400 pár cipőt alacsonyabb osztályba kellett leértékelni, egy része pedig selejtté vált. Igen sok múlik azon, hogy az új dolgozókkal hogyan foglalkoznak a művezetők és sztahanovisták. Tűrhetetlen és megengedhetetlen az az állapot, hogy a művezető „átveszi" az új dolgozót, nem foglalkozik vele, ■nem oktatja ki szakmailag. A dolog könnyebbik részét választva, az új munkást rábízza olyan dolgozóra, aki maga is egy-két héttel ezelőtt került az üzembe. Lehetne még sorolni a hibákat, mert meg kell mondanunk, hogy az üzem párttagjai sem harcoltak eflég következetesen a bajok megszüntetéséért. Komoly és nem könnyű feladat vár az üzem kommunistáira és valamennyi becsületes, hazáját szerető dolgozóra. A kommunisták álljanak a selejt elleni harc élére. Mutassanak példát a termelésben és a felvilágosító munkáiban. A Bonyhádi Cipőgyárban is érvényt kell szereani a törvényességnek és foganatosítani kell a kártérítés bevezetését a selejtgyártók- kal szemben. Meg kell értenie a Bonyhádi Cipőgyárban minden egyes dolgozónak, hogy aki selejtet gyárt, akadályozza az életszínvonal emelését és pártunk politikájának végrehajtását. Akik új életet kezdtek... Milyen is volt a régi élet, mit nyújtott az emberiségnek. Örökös robotot, megaláztatást, más semmit. Még mindig élénken emlékezetükben is él az elnyomott, kihasznált zsellérnek, cselédeknek azok a verejtéké« percekből összetevődött órák, amelyek mint sötét árnyak kísérték életükön keresztül. Ezeket az éveket nem lehet elfelejteni, nem lehet azokat nyomtalanul kitörölni. Mesél a mult, a régi élet arról a nagybirtokosról, aki pusztáján az élet és ha- 'ál ura volt. Mesél az akkori Szemes Pálról, aki egymaga gyenge, tehetetlen volt á nagyúr haragjával szem ben.- Nem jutott más osztályrészül, csak a munka, a munka és harmadszor is a munka, de az nem, hogy gyermekének cukorra jusson. Igaz, hogy ez már nagyon régen volt. Azóta az idő, mint a legjobb orvos, próbálta elfelejtetni a fájdalmat, a nélkülözést. Azóta nagyot fordult már az idő kereke és hatalmas lendületével messzire sodorta a munkásembert nyúzó nagybirtokos urak hatalmát. Régi élet helyett új életet akarok, akarunk, mondotta Szemes Pál, amikor a munkában megkérgesedett keze az üres nyomtatvány egyik rubli'kájába azt írta határozott és energikus betűkkel, hogy „Uj Elet", így lett Uj Élet tsz-ük neve. „Uj Élet“, egyszerű mondat, mégis minden betűje az ékes szónál szebben beszél arról az új és megváltozott életről, amit a paksi Uj Elet termelőszövetkezet tagjai kezdtek alig egy évvel ezelőtt. Tizennégy család 28 taggal, 286 holdon kezdte meg új szellemben a közös gazdálkodást. Égett a tagok keze alatt a munka, hiszen ezév,i munkájuk eredménye alapján bírálták e:l őket, hogy képesek-e, erősek-e arra, hogy közösen egy célért küzdjenek, dolgozzanak. Az Uj Élet tsz tagsága megállta a ■helyét a munka, a termelés vonalán. Erről beszél az osztott kenyérgabona és erről fog beszélni az az 5 kiló kukorica, 4 kiló burgonya és 3 kilógramm szálas takarmány, amit fognak kapni munkaegységenként. Szép ez az 5 kiló kukoricarészesedés. Igaz háromszor kapálták kézzel és háromszor kültivátorozták. A 45 hold kukorica nem maradt hálátlan. E szép jövedelem meftett nem vár hiába kukoricára az a 27 darab hízónak való sertés, amelyeket most fogtak 'be hízni. Az értük kapott pénz is a tagok jövedelmét fogja gyarapítani. Uj életet hirdet a gyönyörűen soroló 55 höld búza, 12 hold árpa, 12 hold rozs és a terven felül vetett 5 hold búza és három hold rozs vetés. A zöldelő táblák arról mesélnek, hogy a tsz tagsága arra törekedett, hogy időbein trágyázott jó magágyba vesse el a magot. A paksi Uj Élet tsz tag- j sága büszkén mondhatja, hogy „mi' nem maradtunk adósa államunknak, mert jóval határidő előtt teljesítettük az őszi kalászosok vetését". A vetés után a tsz tagsága azt a vállalást tette, hogy november 10-ig az összes őszi munkát befejezik a határban. Elégedettek a paksi Uj Élet tsz tagjai. És az a 28 tag, akik alapító tagjai voltak ennek a tsz-nek, ennék az „Uj Élet"-nek, azok ma is az új. az átformálódott emberekhez méltóan dolgoznak saját és gyermekeik új életéért. Az ő munkájuk eredménye nem maradt elszigetelt valami, hiszen a földjük, a házuk tája, az istállójuk környéke jó munkájukat dicséri, és ezt látják és ezt látta is Berk József, Régi Ferenc és lánya és még többen, akik úgy határoztak, hogy szakítanak a régi élettel, hogy belépjenek az „Uj Élet" gaz dagságot, örömet, boldogságot biztosító kapuján. Bállá Jen öné négy éve tanácstag Bonyhádion 21 női tanácstagot választottak meg a dolgozók az 1950 évi tanácsválasztások idején. Túlnyomó részben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, megérdemelték, hogy a dolgozók megtisztelték őket bizalmukkal. Most a tanács választások előtt, amikor a dolgozók számon- kérik tőlük az elvégzetté munkájukat, felemelt fejjel tudnak beszámolni jó munkájukról. Ezek között van Bállá Jenőné bonyhádi egyénileg dolgozó parasztasszony is, aki egyúttal a végrehajtóbizottság tagja is. Élenjár a termelésben, alkalmazza az új agrotechnikai módszereket, de példamutató az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésében is. Már befejezte őszi vetését is. Cséplés idején megszervezte a közös szérűt lakónegyedében és akinek nem volt fogata, saját fogatán segített hazavinni a gabonát a szérűről. — Közben beteg lett, de még így is sorra ellenőrizte a gépeket és a helyszínen adott segítséget a hibák kijavításához. Meglátta azt is, hogy például Wágner István nem aratta le a gabonáját, s már a szél is verte belőle a szemeket. Maga fogadott rá aratót, hogy le legyen aratva a búza. Az MNDSZ-ben is aktívan kiveszi a részét a munkából. Az árvízkárosultak megsegítésénél is jó példával járt elől. S a gyűjtésben is szép eredményt ért el. Mindenütt ott van, ahol a dolgozók érdekében tenni kell. Foglalkozik a dolgozók problémáival, s ezért szeretik is. De sorolhatnánk még tovább az olyanokat, mint Szőts Gergelyné, Kolpek Lajosné, akik Bállá Jenőnéhez hason lóan, fáradságot nem kímélve, harcolnak a falu érdekeiért és meg állták a helyüket a tanácstagok soraiban. Hozzászólás a Központi, Vezetőség üléséhez Mezőgazdaságunk gépesítése fokozatosan javul, «— de vannak még súlyos hiányosságok is A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének október 1—3-i ülésén a Politikai Bizottság beszámolt az új szakasz politikájának eddigi eredményeiről. Magam részéről Szalai Béla elvtárs beszámolójának, a „Mezőgazdaságunk biztató fejlődése“ című részéhez szeretném véleményemet nyilvánítani. Kétségtelen, hogy mezőgazdaságunk gépesítése fo_ koziatosan javul. Ez a mi gépállomásunkon is észrevehető. Vannak azonban még súlyos hiányosságok is, melyeket feltétlenül fel kell számolni. Ezt végre is tudjuk hajtani, ha megfelelő segítséget kapunk, ha a beruházásra kerülő erő. és munkagépeket idejében megkapjuk. Ekörül van hiba. Ez évben például a növényápoló gépeket kapálás után, a cséplőgépeket cséplés után, az elevátorokat s a szalmagyüjtő kocsit pedig egyáltalán nem kaptuk meg. Számunkra a legnagyobb segítség az lenne, ha a betervezett gépeket idejében leszállítanák A feladatok végrehajtásához szakembereink megvannak, a legnagyobb részük meg is állja a helyét; De ebhez még az is szükséges, hogy időben legyen a kampánynak megfelelően munkaeszközünk. így hathatósabb segítséget tudunk adni a termelőszövetkezeteknek és az egyéni dolgozó parasztoknak. Felmerült már az is a dolgozó parasztok részéről, hogy több fogatos 12—14 soros vetőgép is Miene a gépállomásra, amit a dolgozó parasztság szívesen vesz igénybe. Ebből bizony hiány van és azt hiszem, hogy nemcsak nálunk, de országos viszonylatban is. Termelőszövetkezeteinkben a gyürűshen- gereket keveslik. Több hiba van tehát, amely mind az új szakasz politikájának megvalósítását, á gabona- probléma megoldását hátráltatja. Itt szeretném felvetni gondolatomat, amely azt hiszem, megvalósítható. Minden gépállomás, vagy állami gazdaság megkapja a tervszámokat. Énnek nyomán megcsináljuk a magunk terveit, s ezt a felsőbb szervek jóváhagyják. A felsőbb szer« vek azonban azt is nézzék meg, hogy a feladatok végrehajtásához milyen és hány darab gépre van szükség. Gyáraink ehhez mérten egész pontosan tudják, hogy miből, mennyit kell gyártani. így nem fordulhat elő az, hogy nincs elegendő mezőgazaasági gépünk, s ha ekkor nem hajtjuk vég re pártunk és kormányunk határozatait, jöjjön a felelősségrevonás. A másik kérdés pedig az, hogy legyen rend a gépállomásokon történi» építkezések területén A rra gépállomásunk például kapott 2 darab, körülbelül kétszáz mázsás üzemanyagtartályt. Ezeket azonban nem használhatjuk ki, míg az illetékes vállalat 'be nem építi. Ez nem készül ma sem, mert ebben az évben nincs tervibevéve. Nekem az a javaslatom, hogy sohase végezzünk félmunkát. Ha egyszer megvan az anyag, legyen meg a beépítésre szükséges pénz is. Majdnem ugyanez áll a gépállomásunkon folyó magasépítkezéseknél is. Két szolgálati lakás és egy munkáspihenő már csak el van kezdve, de csak részben lett kész. Jó volna tudni, hogy kinek a hanyagságából nem lesz megfelelő munkáspihenő, iroda a télre. Az biztos, hogy egy felvonulási épületben meghúzni magunkat télire, amelynek falai csak 15 centiméter vastagok, nem valami kellemes. Ugyanez a helyzet a már megépített épületeknél is. A vízlevezetés, a mélyfúratú kutak felső szerelése már megvan, de a többivel nem törődik senki. Itt áll kihasználatlanul e solle befektetés, pedig jó lenne a téli gépjavítás idején. Dolgozóink legalább tudnának tisztálkodni, zuhanyozni, hiszen az ő igényeik is megnőttek, de segítené a gépek karbantartását is. Szeretném, ha javaslatai, mat az illetékesek mérlegre tennék és a dolgozók érdekében orvosolnák, mert így még nagyobb erővel tudnánk segíteni a mezőgazdaságunk szocialista továbbfejlesztését. Stier István a bölcskei gépállomás igazgatója. A Hazafias Népfront-bizottságok munkában Szedresen Is megalakult a Hazafias Népfront-bizottság, falugyűlésen választották meg tagjait a szedresi dolgozók. Elnökül id. Venke Gyula oklevéllel kitüntetett dolgozó parasztot választották meg. A szedresi Nép- fromtbizottság jelenleg nagy gondot fordít arra, hogy a tanácstagokat je. lölő gyűlések minél népiesebbek legyenek, s valóban a falu legjobbjait jelöljék a tanácsba. Ezenkívül a falu életére vonatkozó terveiket is összeállítják. Jelenleg csak olyan terveket dolgoznák M részletesen is, amelyeket saját erejükből is meg tudnák oldani. Egészségügyi téren például már el is készült Szedres község Uj-telepének utcai árkolása, hogy a víz szabadon lefolyhasson. A sportélet területén a futballpályához egy öltöző építését vették tervbe helyi romos, anyagokból, társadalmi úton. Mecseki Ferenc okleveles építőmester meg is ígérte, hogy a kőművesmunkákat segít elvégezni. * A bátaszéki Hazafias Népfrontbizottság már szeptember 18-án megalakult. Ezt megelőzően az előkészítő bizottság hozzákezdett a helyi nép- frontbizottság tervének kidolgozásához. A népfrontbizottság tagjai most igyekeznek a tanácsválasztások előkészületeivel egyidőben e terveket is valóraválteni, illetve valóraváltásuk- ra mozgósítani az egész község lakóit. Nagyban segíti a helyi népfronttá, zottság a szülők égetően fontos kérdését, hogy a községben gimnázium létesülhessen. Az épület már megvan, az Oktatásügyi Minisztérium ígérete is, hegy' a közeljövőben Bá- taszéken is létesül gimnázium. Gyűléseken ismertetik pártunk és kormányunk, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatát, hogy az abban foglaltakat minél jobban meg tudják oldani a község dolgozó parasztjai, ezért tervbe vették, hogy a gazdák részére a kultúrotthonban egy gazdaszakkört állítanak fel. Napjainkban a jelölőgyűlések meg. szervezésében adnak nagy segítséget a népfrontbizottság tagjai. — Eddig mintegy 61 ilyen gyűlést tartottunk Bátaszéken — írja hozzánk küldött levelében Földes László, a Hazafias Népfront elnöke. — A választók szép számmal vesznek részt ezeken a gyíL léséken, Itt ismertetjük a Hazafias Népfront helyű programját, a tanácsok jelentőségét, az új tanácstörvényt. A népfrontbizottaági tagok előadását élénk vita szokta követni, s nem egyszer sok. javaslat, bírálat hangzik el a jelölőgyűléseken. Amikor arról volt szó, hogy Bátaszék- nek is jó volna már egy nagyobb üzem, egymásután jöttek a jó javaslatok. Ilyenek például, hogy a vasútállomás mellett lévő téglagyárat üzembe kellene helyezni és kibővíteni. Elmondották a dolgozó parasztok azt is. hogy itt a sok erdő körülöttük, lehetne egy fűrésztelepet létesíteni. A panaszok közül megemlíthető a gyenge víz- és áramszolgáltatás. A legnagyobb panasz a község külső körzeteiben van. Néhol 7—800 méterre van az első ártézifcút, Sokan panaszkodtak azért, mert adóügybe’.: az igazság kiderítéséért Szekszárdi"! kellett menniök. Adódik tehát feladat a népfront- bizottság száméra a termelési tervek teljesítésére való mozgósítása mellett: ígérjük, hogy mindenütt ott állunk, ahol községünk sorsát intézik, s minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a programunkban megállapított feladatokat országunk, Bátaszék község dolgozóinak érdekében jól elvégezzük, — fejezi be levelét Földes László, a Hazafias Népfront elnöke,
