Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-19 / 223. szám
4 NÄPßö 1954 SZEPTEMBER 1* NEMZETKÖZI SZEMLE Mozgásban az egész nyugati diplomácia, — ez az első benyomásunk, ha az „európai védelmi közösség” bukása utáni helyzetet különösen pedig a legutóbbi napok eseményeit vizsgáljuk. Az Atlanti Szövetség Tanácsának összehívását javasló amerikai nyilatkozatok, a nyolc, majd a liilentihatalnü értekezletet indítványozó angol kezdeményezések, Edén angol külügyminiszter s nyomában Murphy amerikai külügyi államtitkár nyugateurópai útja, végül pedig Dulles bonni és londoni „villámlátogatása”, mind csak ezt az első benyomást támassza alá tényekkel. Nagy hiba lenne azonban, ha e látványos és kétségtelenül nagyon fontos diplomáciai sürgés-forgás teljesen lekötné a figyelmünket és nem vennénk észre azt a másik mozgást is, amely a tömegekben megy végbe, Hiszen nagyrészt ez az utóbbi mozgás tette szükségessé a nyugati diplomáciai világban tapasztalható ló- fás-futást és a tömegeknek ebben a mozgásában rejlik az az erő, amely egy szép napon zátonyra futtathatja majd mindazokat a terveket, amelyeknek megvalósítása érdekében a nyugateurópai külügyminiszterek egy másnak adják most a kilincset Bonnban, Párizsban és Londonban. Faliszt Mihály bognármester is oz aparhanti Felszabadulás tsz tagja lett Angol—amerikai versenyfulás Az EVK bukását követő nyugati sajíókommentárokat olvasva, feltűnhetett és elgondolkozásra késztethetett az a körülmény, hogy az angol bu^zsoá lapok többsége meglepő gyorsasággal szárította fel könnyeit s részvétnyilvánításai nagyon is üresen kongottak. Ezt az első jelet sok más hasonló jel követte, míg végül az apró megnyilvánulások határozott vonallá álltak össze. Ez a vonal így rajzolható meg: Anglia az EVK bukását, tehát az amerikainyugatnémet vezetés alatt álló Nyu- gat-EÜrópa ezen elképzelésének a vereségét saját poziciói megerősítésére akarja felhasználni. Pontosabban szólva, fel akarja újítani a brüsz- szeli szövetséget és e szövetségen belül angol vezetés alatt akarja meg valósítani Nyugat-Németcrszág felfegyverzését. A brüsszeli, másképp nyugateurópai lényegében szovjetel- tenes szövetség 1948-ban jött létre, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg részvételével. Ezt az angol vezetés alatt álló szövetséget az Egyesült Államok később akció képtelenné tette, azzal, hogy gyakorlatilag beleolvaszt ia az atlanti szövetségbe. Innen adódnak a szemünk előtt kibontakozó, újabb angol-amerikai ellentétek. ,.Az Egyesült Államok — írja ezekkel az angolok és amerikaiak egymást keresztező utazásaival kapcsolatban a francia „Gombai” — egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy ellenzi az Eden-tervet... Washington felfogása szerint az amerikai kormány sokkal közvetlenebbül érvényesíthetné befolyását az atlanti szövetségen belül, anélkül, hogy azt az Eden terv megvalósítása esetén vai amiféle angol döntőbíráskodásnak kellene alárendelnie. Az Egyesült Államok most már dűlőre akarja vinni a dolgot éspedig minél gyorsabban.” Az angol-amerikai álláspont különbözősége világosan megfogalmazható tehát: Amerika az atlanti szövetség keretében akarja felfegyverezni Nyugat-Németországot, és ha ez nem megy, kész a legbrutálisabb lépésre is, egy Nyugat-Németországgal kötendő kétoldalú szerződésre; Anglia valamivel enyhébb és az ő vezetőszerepét biztosító megoldást akar elfogadtatni: feltámasztani a brüsszeli szerződést és ezen keresztül bevonni Nyugat -fíémetországot az atlanti szövetségbe. Az angol-amerikai imperializmus versenségét csak bonyolultabbá teszi egy további probléma: a francia kormány magatartása. Az EVK szerződés leszavazása megmutatta az ál- talános franciaországi hangulat értejét. Az EVK ellen felsorakozott erők nagysága szolgáltatja a kulcsot annak megértéséhez, hogy a francia kormány miért húzódozik Nyugat- Németország atlanti szövetségi tagságától és attól, hogy az angol megoldási formát teljes egészében magáévá tegye. Az amerikai politikusok kettős célkitűzéssel járják be most a nyugateurópai fővárosokat: egyrészt meg akarják torpedózni az angolok terveit, másrészt a nyomás legkülönbözőbb eszközeivel, a zsarolás legnyíltabb formáival és az ,,el- szigeteltség”-ge! való fenyegetőzéssel hátrálásra akarják kényszeríteni a francia kormányt. Az a körülmény, hogy Dulles Bonnba és Londonba igen, de Parisba nem látogatott el, szintén ennek a taktikának a vonalába esik. Ezek a törekvések állnak tehát a nyugatcurópai fővárosokba tett különböző utazások és ellenutazások, megbeszélések és ellenmegbeszélések mögött. Az angol szak szervezetek szavazása Míg a nyugateurópai külügyminisztériumok hűvös tanácstermeiben így folyik az alkudozás a nyugatnémet felfegyverzés ügyében, addig e felfegyverkezés legközvetlenebb érdekeltjei, a nyugateurópai tömegek határozott lépéseket tettek ennek az egész őrült politikának a végleges megbuktatása felé. Az angol szak- szervezetek országos évi kongresz- szusán a jobboldali vezetőség felfegyverzési javaslata négymillióhcí- vcnhétezer szavazatot kapott a felfegyverzést ellenzők hárommillióhat- százhuszonkettőezer szavazatával szemben. Az angol szakszervezeti kongresszusok szavazási rendszerét ismerve önáltatás nélkül mondhatjuk: ez a hárommillióhatszázhuszon- kettőczer szavazat nagyon komoly győzelmet jelent a német felfegyverzés ellen vívott harcban. Elemezzük kissé ezeket a szavazási arányokat. Az elemzés azt mutatja, bőgj' a szakszervezeti vezetőség javaslatára adott szavazatok zömét a két legnagyobb, s egyben két Iegantidemokratikusabb felépítésű szakszervezet szavazata szolgáltatta. A szállító és segédmunkások, valamint a segédmunkások és községi munkások szakszervezetére gondolunk, amelyek együttesen 2.048.649 szavazatot „biztosítottak” a reakciós főtanácsnak. Egy másik megállapítás, amelyet a szavazatok’ vizsgálatából levonhatunk, a következő: a végleges szavazási arányt a félmillió körüli tagsággal rendelkező bányászszakszervezet szavazása billentette cl a főtanács javára. így tehát ha a bányászszakszervezet másképpen szavaz, az egész szavazás végeredménye megváltozik és a nyugatnémet felfegyverzés ellen harcolók kapnak többséget. És ez a „ha” nem. csak egyszerűen játék a számokkal, banem olyan lehetőség, amely nem MMÍflllA MIUIiNttd PÁRTtPITtS i Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában is állt nagyon messze a megvalósulástól. A bányászküldöttségen belül ugyanis volt a szavazási arány, a főtanács javaslata mellett. Ezen a 64:48-00 múlott az egész szavazás végeredménye! Az angol sajtó kommentárjai árrá. tanúskodnak, hogy az angol uralkodó körök is tisztában vannak ennek a szavazásnak nem mindennapos jelentőségével. A „The Times” vezércikke például egyenesen felveti a kérdést: mi várható ezek után az Angol Munkáspárt országos konferenciáján. A konferencián már resztvesznek a többségükben felfegy vtrzés ellenes helyi pártszervezetek is és ahogyan a „Times” írja, nagyon könnyen lehetséges, hogy ilymódon a német felfegyverzés ellenfelei többségbe kerülnek és Attlee-ék vereséget szenvednek. Az angol szakszervezetek konteren ciáján kialakult képet csak kiegészíti a nyugatnémetül szági Schleswig- holstcini választások eredménye. Ez a választás félreérthetetlenül arra mutat, hogy Nyugat-Németországban is megkezdődött az a folyamat, amely Angliában már széles mederben bontakozott ki. „ügy látszik — írja e választásokról a „DPA” nyugatnémet hírügynökség — hogy a legutóbbi bel- és külpolitikai események, dr John és Schmidt Wittmack keletre menekülése, az EVK elvetése a francia nemzetgyűlésben, a hamburgi és bajorországi sztrájkok komolyan megingatták Adenauer kancellár pártját.” Nem kis dolgokról adnak hírí az angol szakszervezetek kongresszusán lezajlott szavazások és a nyuga*né- rnetországi választások. A tömegek harcában érlelődnek azok a feltételek, amelyek — a nyugati hatalmak ellentéteinek erősödésével párhuzamosan — végül is szabaddá teszik az utat az egyetlen igazi megoldás, a négyhatalmi tárgyalások és ezen túl az európai kollektív biztonság megteremtése számára. IV em lesz soha annak 95a gazdának a portá ja rendben, akit ilyen nagy dologidőben a ház körüli lehet megtalálná“ —tartja egy szólásmondás. Ha; ilyen gondolattal téved be valaki az aparhanti Felszabadulás tsz gazdasági udvarába, mindjárt ' feltételezheti, hogy ez a gazdaság jó, mert a zárt ajtón a következő felirat olvasható: „Mindannyian a határban vagyunk." Ilyenkor a ..csalódott újságíró, ha a. termelőszövetkezetről akar valamit megtudni, kény- téten bebarangolni az egész határt. Hát én így jártam. Egy ismeretlen öreg nénitől azért megkérdeztem, hogy merre van a szövetkezet krump li földje. A néni a meglepődéstől nem a szövetkezet krumpli tábláját magyarázta el, hanem saját földjüket, ahol a család szedi a krumplit. IV agy keresés után oda L ' is találtunk. De cső dálkozva állapítottuk meg hogy nem a termelőszövetkezet krumpliját szedik. Na. de ha már így jött ki a lépés, elmondtuk azért, hogy mi járatban vagynuk. Fauszt Mihály, a gazda felcsillant szemekkel mondta: „Nincs semmi baj! Én is elmondhatok mindent a szövetkezetről, hiszen már én is tagja vagyok.'1 — Hogy, hogy ezt nem értem? — tettem fel a kérdést. — Hátha nem érti, majd elmondom. Én iparos ember vagyok, a mesterségem bognár. A család azonban akkora, hogy megtudunk művelni még 11 hold földet is. Én már régóta figyelem itt a faluban a termelőszövetkezeteit, sőt 'már többször dolgoztam is nekik. Jó párszor terepszemlét tartottam a gazdaságban és rájöttem, hogy milyen szerencsések ezek a termelőszövetkezeti tagok. Nincs gondjuk semmire. A gépállomás úgyszólván potom árért felszántja, el veti a földet, s*őt, csaknem be is takarítja a termést. Kifizetik a gépállomásnak a pénzt, teljesítik a beadást és utána közöj- sen elosztják, ami termett én meg negyedmagammal dolgozom a földön. Az iparban csak néha napján tudok dolgozni és még sincs annyi jövedelme az egész családnak, mint egy kiválóan dolgozó termelőszövetkezeti tagnak. Csináltam a családdal közösen egy számvetést, s úgy határoztunk, ha felvesznek bennünket belépünk a termelőszövet kezetbe. Hát felvettek és mi elterveztük a jövőt... F. ven te hárman legkevesebb 500 munkaegységet megkeresünk. A legkevesebb termés esetén is kapunk 20 mázsa búzát. Míg egyénileg gazdálkodtunk, még 10 mázsa sem maradt. Ha pontosan min dent felszámolok, amit ez évben kapott egy szövetkezeti tag az 500 munkaegységre 50.000 forint jut. Nekem pedig a családdal együtt nincs évente 30.000 forint jövedelmem. — Hát akkor nem meg éri belépni? —- teszi fel a kérdést magának, és nyomban válaszol. — Megéri! Ezért léptem be én is. •—- Kiváncsi még valamire — kérdezte. — Esetleg arra, hogy követi-e más a példáját, — Igen. A közelmúltban hármónkat vettek fel a szövetkezetbe. Ennyit tudok mindani. lég is ennyi. Az aparhanti Felszabadulás termelőszövetkezet tagjai jól gazdálkodnak, rendben van a gazdaságuk, mert elismerően nyilatkoznak a termelőszövetkezetről az egyéniek, napról-napra többen határozzák el, hogy a közös gazdálkodás útjára lépnek. VITA A TANÁCSTÖRVÉNY-TERVEZETRÖL Az elmúlt napokban Szekszárdon a Kölcsey utca 18. szám alatt kis- gyűlésen vitatták meg a környék dolgozói az új tanácstervezetet. Általában az érdeklődés a tanácstagok iránt volt nagy, hogy kik lesznek az új tanácstagok és hogyan fog lebonyolódni az új választás. Emellett panaszok is hangzottak el. Simon Gézáné Kölcsey utca 27. szám atettl lakos például elmondotta, hogy a dolgozó parasztok közül többen azért nem jöttek el a gyűlésre, mert sérelmeiket eddig nem orvosolták. Régóta kérik például, hogy a Kölcsey utcában lévő, volt szivattyús kutat javítsák meg, mert különösen télen, ha befagy a vízvezeték, vagy ha nincs áram, akkor messziről kell nekik a vizet hordani, s az állatok itatásánál ez nem kis fáradságot jelent. Elmondották, hogy a Kölcsev utca vécén lévő patak-híd szélesítését is többször ígérték, hogy kocsival is lehessen járni rajta és ne kelljen kerülni, de még mindig nem történt semmi. Perlaki Gyuláné azt sérelmezte, hogy eső után a víz az árokból nem tud lefolyni, mert a sétakert alatt lévő csatorna nincs kitisztítva, holott ezt is már többször kérték a tanácstól. Az ottmaradó víz állandóan bűzlik, rontja az egészséget. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy most olyan tanácstagokat válasszanak, akik sokkal jobban megvizsgálják a dolgozók bejelentéseit, és az Hírek — A furkópusztai Kendergyár augusztus második felében kezdte még az idei kender átvételét. A kenderszállítás csap szeptember elején kezdődött meg nagyobb mértékben. Szeptember 15-ig mégis mintegy 8000 mázsa kendert váltott át az üzem a termelőktől. Ezzel a meny- nyiséggel a jövőévi tervteljesítéshez szükséges nyersanyagnak közel egy- harmadát biztosította. — Egy hétig volt a Garay filmszínház műsorán a Puccini életéről szóló olasz film. A filmet 4.500-an látogatták meg. Nagy érdeklődéssel várja a szekszárdi mozilátogató közönség a rövidesen bemutatásra kerülő „Életjel" című új magyar filmet, amely a szuhakállói bányászok hősies helytállásáról \d képet. — Jobban István a sióagárdi termelési bizottság elnöke 1000 öl napraforgóföldön 18 mázsa napraforgót termelt, melyet a* mezőgazdasági kiállításon is bemutat. Munkásokat keresnek A Sztálinvárosi MÁV rakodó főnökség rakodómunkásokat felvesz 850 forinttól 1400—1500 forint fizetésig. Jelentkezni lehet a helyszínen, vagy a megyei tanács munkaerő- gazdálkodási osztályán. A mázai és szászvári bányák munkásokat vesznek fel. Jelentkezni lehet a megyei tanács munkaerőgazdálkodási osztályán. ilyen kisebb dolgokat figyelembe veszik és elintézik. Schulcz András selyemgyári dolgozó azt vetette fel, hogy a villanyt az utcában nagyon elhanyagolják, pedig jön az ősz, korán sötétedik, villanyégő pedig csak egy-két helyen van az utcában. — özv. Posta Györgyné Kölcsey utca 23. szám alatti lakos, aki 83 éves, azt javasolta, hogy olyan tanácstagokat válasszanak, akik sokkal szívesebben elbeszélgetnek a dolgozókkal, vele is megtörtént egyszer, — amint elmondotta, — hogy durván elutasították a tanácsházáról. * A bonyhádi MNDSZ- asszonyok is összejöttek szeptember 13-án este az MNDSZ helyiségében, hogy megvitassák az új tanácstörvény tervezetet. Többen hozzászóltak és megvitatták, hogy milyennek látják az új tanácstörvényt. Az elmondottakból kitűnt, hogy látják az asszonyok az elért eredményekből, hogy a dolgozó nép fiai a tanácsok munkájában rátermettségükről tettek tanulságot. Halászná például elmondotta, hogy nagyon helyeslik a körzeti jelölést ezért, mert így minden tanácstag megismeri körzetét és tud megfelelően foglalkozni a dolgozók problémáival, ügyes-bajos dolgaikkal. Elmondotta, hogy az asszonyoknak is ki kell venni részüket a választás munkáiból. Szabó néninek a fogadóórák tetszettek, hogy az ügyes-bajos dolgaikat eltudiák intézni a tanácstagok. — Vugrikné elvtársnő azt helyeselte, hogy a tanácstagnak joga, de ugyan akkor kötelessége is az ügyek elintézése. Ez bizonyítja azt is, hogy a tanács a népből indul ki és a néptömegek akaratának egyenes, közvetlen szerve. Sárköziné helyeselte, hogv a tanácstagoknak be kell számolni munkájáról, választóinak. De megjegyezte, hogy a tanácstag feladatának meg is tudjon felelni, javasolta: vegyék be a tanácstörvény tervezetbe a tanácstag kötelességei közé, hogy feltétlenül tanul jón és képezze magát. Nádasdiné helyeselte, hogy kisebb vállalatok a tanács hatáskörébe' tartoznak és ezek felett a tanács gyakorol ellenőrzést. A vita után ígéretet tettek az asszonyok arra, hogy kiveszik részüket a választás ideje alatt is a népnevelő, felvilágosító munkából. Bíró Lajosné. Hozzászólások a taaácstorvénv-tervezethez Falvai Ferenc a tolnamegyei temetkezési vállalat dolgozója a következőket javasolta, hogy vegyék be a törvénytervezetbe. „A helyi tanácsok összetétele olyan legyen, hogy abba a helyi viszonyoknak megfelelően a dolgozók széles rétegei arányosan foglaljanak helyet, foglalkozási ágak szerint, olyan létszámmal, ahogy azt a dolgozók széles tömegei megkívánják. Maguk a tanács tagjai pedig ugyancsak a helyi viszonyokkal tisztában lévő és mint politikai, mint gazdasági, valamint erkölcsi téren kifogástalan egyénekből tevődjenek össze.“ ♦ A Tolnamegyei Terményforgalmi Vállalat dolgozója Bajtai Márton hiányolja, hogy nincs szabályozva a visszahívás módja. Javasolja, hogy a lakosság bizonyos százalékának legyen lehetősége arra, hogy a tanács tagot visszahívhassa, de ezt meg- kellene valamilyen formában határozni. Szabályozni kellene azt is, hogy a tanács alá nemtartozó vállalatot milyen kérdésekről számoltathatja be a tanács. Buzogány István azt javasolta, legyen meghatározva, hogy“ a tanácstag milyen időközönként köteles választóinak beszámolni végzett munkájáról, mivel ez nincs meghatározva. A szekszárdi Patyolat Vállalat dől gozója Pallós József festőmester javasolja, hogy terjesszék ki a tanács hatáskörét a felügyeletük alá tartozó vállalatoknál és a fizetések megállapítására is. így elkerülhető lenne, hogy a segédmunkás sokszor többet keres, mint a szakmunkás. Kép a mezőgazdasági kiállításról Fülöp István zombai egyéni gazda Piros nevű tehenével, amely II. díjat nyert. r
