Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-19 / 223. szám

1954 SZEPTEMBER ly NAPLÓ 5 Ahol hiába döngetik a szövetkezet kapuját... Látogatás a bonyhádvarasdi Petőfi tsz-ben A gazdasági év vége felé járunk. A7. egyéni dolgozó parasztok érdeklő elése, figyelme a termelőszövetke­zetek munkájára, eredményeire irá­nyul. Az egyéni parasztok a jó gaz­da szemével fürkészik a szövetke­zetiek életét és gazdagodásukat. Sa­ját jövőjüket, lehetőségeiket kutatják benne. Méghozzá nagyon igényesek ebben - a vizsgálódásban; nem elé­gíti ki őket a gazdálkodás régi meg­szokott rendje, ennél többet keres­nek — a szocialista nagyüzem fö­lényét. Az egyéni parasztok nem te­kintenek bele a szövetkezet köny­veibe, szómadásaiiba, bankszámlái­ba. De betekintenek a szövetkezet udvarába, magtárába, szérűjébe, megnézik a nap állását, amikor a növénytermelési brigád megkezdi a burgonya szedést A bonyhádvarasdi Petőfi terme­lőszövetkezet növénytermelő brigád­ját pontosan a burgonya táblám ta­lálja a látogató dolgozó paraszt. Jo­gos büszkeséggel újságolják az ér­deklődő dolgozó parasztnak, hogy 130 mázsát takarj ana’i lse ggy Isoldró). És ha megkérdi valaki, hogy meny­nyi termést Ígér a kukorica, a szö­vetkezet tagjai büszkén mondják: „40 mázsát takarítunk 'be egy hold­ról, ha nem hiszi bátyám, jöjjön el mikor szedjük, győződjön meg róla. — Ez aztán igen, — mondta a mi­nap Illés Vince középparaszt. — Hát gyere közénk pajtás, nem bánod meg, — mondta Illés Vincé­nek az elnök. — Ha felvesztek beállók, — vála­szol megelégedetten Illés gazda. —. Téged igen, mert nem mond­tál semmit az ősszel a szövetkezetre. De, akik itthagytak minket és most televannak adóssággal, a tetejébe lücsköt-bogarat beszéltek a terme­lőszövetkezetre, azokat nem vesz- szük vissza. Itt érdemes megállni egy szóra. Annál inkább, mert Fodor Ágoston középparaszt azt panaszolta az el­múlt napokban a tanácselnöknek, hogy nem meri fedelét kérni a szövetkezetbe, mert azt beszélik, hogy senkit sem akarnak maguk közé venni. Azért mondta mindezt Fodor Ágoston, mert megtudta, hogy Jakab Mihályt sem vették vissza, aki- tavaly ősszel kilépett. Azt mondták neki: „Itt hagytál bennünket, most látod, hogy a szövetkezetben mégis jobb, jönnél vissza. De abból ugyan nem lesz semmi. Nem másnak kapartuk ki mi a gesztenyét a parázsból.” Én tisztelem a becsületes embe­rek meggyőződését — ezt előre kell bocsátanom. Egy percig sem akarok kételkedni abban, hogy a bonyhád­varasdi Petőfi termelőszövetkezet tagjai népi meggyőződésből tartottak ki ilyen szilárdan szövetkezetük mel­lett. Azt ellenben mégsem tudom csak úgy szó nélkül megállni, hogy egyszerűen bezárják a szövetkezet kapuját az egyénileg dolgozó parasz­tok előtt. Nemes János, a szövetkezet egyik legszorgalmasabb, legszilárdabb tag­ja azt mondja: „Cserben hagytak bennünket, felhánytorgatták az egész falu előtt a szövetkezet hibáit. Azt mondták, maradjunk csak a szövetkezetben, nekik a közös gaz­dálkodás nem jó. Most már jó len­ne, mert rendbe jött minden. Mi el­hisszük, hogy ők szeretnének szö­vetkezeti tagok lenni, ennek nincs is akadálya. Alakítsanak ők is egy szövetkezetét, tudják meg, hogy mit jelent leküzdeni a kezdeti nehézsé­geket.” Nemes Jánosnak félig-meddig iga­za van abban, hogy nem könnyű elfelejteni a múltat, hogy valaki ta­valy hátat fordított a szövetkezet­nek és még azután is — ha csak azért is, hogy a maga vélt igazá,t bizonygassa — eltúlozta a szövetke­zet hiábit. De egy év az hosszú idő. Mint a jelenlegi helyzet mutatja, ez az év Domonkos Vilmos, Bábel Je­nő, Dani István ősszel kilépett kö­zépparasztok előtt bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, azoic ta­lálták meg számításukat, akik hű­ségesen kitartottak a szövetkezet mellett. Ezek a becsületes dolgozó parasztok, most kcnoglatnak a terme.őszövelkezel kapuján. És a makacs tsz tagok, ahelyett, hogy mélyen a föld alá temetnék a tavaly vélt, vagy jogos sérelmeket, még mindig a viszálykodást emlege­tik. Pál András szövetkezeti tag azt mondja: „Eddig mi voltunk a dara között a léíha, most ők“. A szövet­kezeti • gazdálkodás előrevitelének ezek a megnyilvánulások a legkáro­sabb fékezői. Hát nem helyesebb lenne-e, ha azt mondanák a belépni akaróknak: „volt, ami volt, elfelej­tünk mindent, fátyolt húzunk a múltra, békességben, egészségben dolgozunk, bővítsük gazdaságunkat, örömben, 'bánatban együtt osztozunk ezután'1. De mennyire, hogy helye­sebb lenne! És mindjárt megváltoz­na annak a dolgozó parasztnak a vé­leménye is, amelyik még nem ismeri eléggé a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit. Tehát mit kell most tenni a bony-” hádvarasdi Petőfi tsz tagjainak? Nem akadályozni, hanem segíteni oz ősszel kilépett isz tagoknak, hogy újra becsületesen, szorgalmasan dolgozhassanak a községben. Elő kell segíteni minden olyan becsüle­tes dolgozó paraszt szándékának a megvalósulását, amelyiket a szövet­kezeti gazdálkodás gondolata foglal­koztat. Nem szabad félni attól, hogy bővül a gazdaság. Több munkáskéz lesz a szövetkezetben, sőt... Mert mit jelent az új belépő? Mit hoz magával az új belépő —földnélküli, törpebirtokos jelentkező? Hozza harcosságát, szorgos két kezét, sok­szor egész családját. És milyen szép lenne, ha a bonyhádvarasdi Petőfi tsz tagjai megértenék az idők sza­vát. Nagyobb darab földet szánthat­na, vethetne a traktor, több jószág kérődzne az istállókban, jobban tudnának trágyázni, mindenütt al­kalmazhatnák a fejlett agrotechni­kát, bőségesebben teremne a föld. Sok olyan boldog, elégedett ember lenne Bonyhádvarasdon, mint a Petőfi tsz tagjai. És akkor jogos büszkeséggel mondhatnák el, hogy a párt és az állam segítségével le­küzdötték a szövetkezeti gazdálko­dás kezdeti nehézségeit, kiálltak min den megpróbáltatást, kitaposták az utat, amely a bonyhádvarasdi egyéni dolgozó parasztok igazi, boldogabb életéhez vezet. És mindez a Petőfi tsz tagjain múlik.; , Lapozgatás a hátai tanács jegyzőkönyvében KÉMÉNYFEDELES, zöld-fekete csí­kos, vaskos könyv fekszik előttünk: Tolna vármegye 1930. évi közgyűlé­seinek jegyzőkönyvgyüjteménye. Po­ros lapjairól a megye múltja tekint ránk. Nézzünk bele, mint egy fakuló, homályos tükörbe ... 1930 április 28. Ülésezik a várme­gye törvényhatósági bizottsága. Szá­váid Oszkár alispáné a szó. Elmond­ja, hogy a napokban hivatalos tár­gyalása volt Báta községben. — Eközben megjelent előttem egy küldöttség az ottani szegények közül és 600 éhező munkanélküli nevében kért munkát és kenyeret... — Hatszáz éhező egy 3600 lakosú faluban! És ki segített rajtuk? — Bizony senki! Mentünk mi fű- höz-fához — mert én is az éhezők között voltam, — de csak maradt minden a régiben — így emlékesük vissza a negyedszázaddal ezelőtti szo­morú időkre T. Sümegi István, a bálái tanácselnök. Homlokán kissé összehúzódnak a barázdák — gondol­kodik. — De ugyan ki is törődött volna velünk?! — meséli tovább. — Itt Bá­lán 50 kulákcsalád uralkodott, ők voltak az esküdtek, ők kormányoz­ták a községházát. Szegényember nemigen tette be oda a lábát, mert legfeljebb csak verést kaphatott... Ha már valaki nagyon megelégelte a nyomort — fogta a batyuját és vándorútra kelt. Ki Somogyba, ki Baranyába, ki meg Szabolcsba. A községházán pedig még örültek is, hogy megszabadulnak a nyűgtől. Jobb volt nekik így, mintha ők viselték volna a 200 földnélküli és a sokszáz nyomorgó törpebirtokos gondját. A TANÁCSELNÖK lassan elhall­gat. Kitekint a szoba nyitott abla­kán, amelyen beáramlik az esőutáni friss levegő. — Bizony nem árt néha belela­pozni a régi jegyzőkönyvekbe — töri meg ismét a csendet. — Sok olyan dolog van bennük, amit sohasem sza­bad elfelejtenünk ... De ha már a jegyzőkönyveknél tartunk, hozok én derűsebb olvasmányt is. . Csikordul a szekrény zárja és az elnök négy iratköteget vesz elő. A vékony, tarkaszínű papírok valóban érdekes dolgokat rejtegetnek: hiteles jegyzőkönyvek ezek a négy év óta működő tanács végrehajtó bizottsá­gának üléseiről. Nézzük csak a legelső lapot... I960 október 23. A tanács alakuló ülése. Elnöknek egyhangúlag T. Sümegi Ist­vánt választják meg. Ismeri min­denki, hiszen bátai ember, ő is a szegények keserű kenyerét ette, itt a múltban. Az első ülésen már Oan miről be­számolnia: a felszabadulás óta alapo­san megváltozott a falu képe. Nin­csenek már nyomorgók, mindenki kapott földet, a házakban villany­fény ragyog a pislákoló petróleum- lámpák helyett, esténkint kitárja kapuit a kultúrház, a mozi, autó­busz robog végig a falun és még ezernyi más újdonság van Bátán, amiről a multiban csak álmodoztak. ÉS A JÖVÖ? A tanács tagjai meg­fogadják, hogy jól sáfárkodnak a nép bizalmával, tovább szépítik, gazda­gítják a falut, gondoskodnak a dol­gozó parasztokról. Emeljünk ki még egy jegyzőköny­vet a kötegbő.l, csak úgy találomra. 1950 december 11-i ülés. Az elnök be számol arról, hogy 32 ezer facseme­tét ültetnek el. A következő napok­ban el is kezdődik a munka. Még egyet lapozunk .., Az 1951 március 12-i jegyzőkönyv a követ­kezőket mondja: „Az ülésen meg­tárgyalták a Csóka-utcában lakók kí_ .vánságát, amelyben járdát kérnek. A járdát meg kell építeni. Ötezer járda téglát kell lerakni.'1 Rövid, pattogó mondatok, mégis annyi sok jót hoztak a hutaiaknak. Mert a határozat nyomán nemcsak a csókautcaiak kaptak járdát, hanem hasonló gyalogút épült az Újváros­ban, az Alszegen, a Szilósi-úton és másutt. Aztán a járdákat kutak kö­vették: kilenc kanalaskutat helyeztem üzembe a belterületen és hatot a ktil területen. Nincs már gond a vízellá­tással. 1951. ÁPRILIS... A tanácsülésen elhatározták, hogy 13.435 forint költ­séggel napköziotthont építenek a falu ban. Most már nincs gondjuk arra az anyáknak, hogy ki vigyázzon a kicsikre, mialatt ők a mezőn dol­goznak. Tovább peregnek a lapok ... Arról beszélnek, hogy a tanács közbelépé­sére megjavult a falu áruellátása, megindították a községi malmot, 4790 forint szociális segélyben része­sültek az öregek és az iskolás gye­rekek, a tanács elintézte a gazdák­nak azt a kívánságét, hogy ne kell­jen sokáig várni a begyűjtőhelynél, s lehetne még tovább sorolni a sok- sok hasznos intézkedést, amely öreg­bítette a tanács tekintélyei, népsze­rűségét. Aztán még egy nagy ese­mény ... A tanács javaslatára három sokgyermekes anya — Bárdos Vin- céné, Bodó Károlyné és Halász De- meterné — anyasági érdemérmet kapott. — Bizony, azelőtt még az ág is húzott bennünket — mondták — most meg lám, milyen megbecsülés­sel gondolnak ránk. A sióagárdi gasdák jó termésének ..titka66 .. . — Nem adott jó ter­mést az isten, kévés a búza, kisebb kenyér kerül az asztalra — mondogatták hajdaná­ban az öregek. így volt. így — hagyta helybe Deli Mi­hály sióagárdi 8 holdas paraszt. — Emlékszem — fűzte tovább a szót, — öregapám is ezt mondotta, ha egy év­ben nem sikerült a ter­més. Elintézte azzal, hogy így akarta az isten, aztán napirendre tért az esemény felett, mi meg koplaltunk. Az unokák, a ma gaz­dái azonban nem így gondolkodnak. „Nem várunk könyörado- mányt a természettől, hanem elvesszük azt, amire szükségünk van’’. Idéztük, szinte egy­szerre Micsurin szavait. — Érdemes a földdel foglalkozni és aki sze­reti azt, az megtalálja benne számítását. Én még nem rendelkezem hosszú évek tapasztala­taival, de arra törek­szem, hogy a termés- eredményeimmel ne ma radjak le, a tapasztalt gazdák eredményei mö gött. Deli Mihály csak egy gazda a sok közül, de a többiek is ugyanígy gondolkodnak. Nem bo szorkányság az, hogy a sióagárdi gazdák az idei évben búzából 9 mázsa 12 kiló, árpából 11 mázsa 50 kiló és zabból 10 mázsa 40 ki­ló átlagtermést értek el, csupán azért, meri időben, jól trágyázott, gondosan elkészített ta­lajba vetették a magot. Ez a „titka" a sióagár­di gazdák magas ga­bonaátlagtermésének. Kilián Mihály 16 holdas, 83. házszám alatti dolgozó paraszt az idei évben például 12 mázsa 60 kilógván int átlagtermést takarított be. Kilián Mihály, mint kiváló gazda és tanács­tag példát mutat. Tar- • lóbuktatás, keverőszán­tás után végzi el a vető szántást, istállótr ígyáz, ' műtrágyáz, tavasszal pedig fogasolja, fejtrá­gyázza a szépen kelt. bokrosodó gabonát. A jó gazda munkáját meg hálálta a föld, 30 faj­súlyú búzája termelt, és ebből a búzából cse­rélt Málinger Mihály is, hogy a kitűnő bú­zából neki is jó termés átlaga legyen jövőre Hogy jó termése lesz, az egy, percig sem -vi­tás, mert Kilián Mi­hály csíráztatási pró­bán ezt kimutatta. Ugyanis a próbacsíráz- tatás eredménye: 100 szem búzából 94 szem kicsírázott. Sióagárd község ha­tárában terül el többek között a Patkányszi­get nevezetű dűlő is. Ezen a dűlőn terül el Fejős János (100 ház­szám) és Barsi Mihály (10 házszám alatti ter­melési bizottság) tagok földterülete is. Mind­ketten, tavalyelőtt és tavaly is, időben ve­tették el a gabonát. De nem így cselekedett Pelikán Kálmán és Zámbó István, akik várták az esőt. Az eső pedig csak nem akart megjönni. A napok múltak, a vetőmag pe­dig kitűnő élelemnek szolgált a legszemtele­nebb vendégnek, az egérnek. — Majd elválik, hogy kinek lesz több — mon­dották. A cséplés befejezése után bizony elvált, ne­kik kevesebb lett és pedig sokkul. — Nem is várunk az idei évben esőre, elve­tünk még a porba is — mondották, — mert ko­rán földbe kell tenni a magot, ha jó termést akarunk. Ezt a tényt nemcsak Pelikán Kálmán és Zámbó István tette magáévá, hanem Síó- agárd község valameny- nyi dolgozó parasztja, akik jövőre az ideinél még nagyobb termés­átlagot akarnak elérni. Az alapot megterem­tették. A trágyázást tervet eddig 200 szá­zalékra teljesítették, de a trágyahordás még nem fejeződött be. A község dolgozó paraszt­jai előtt jelszóvá vált az. hogy nem várunlt az esőre. Időben, jó magágyba vetünk, mert nem egy dolgozó pa­rasztot lehetne meg­említeni, akik .befejez­ték az őszi árpa veté­sét, de vannak olyan parasztok is, mint Nóv- reczki János, 12 holdas és Fekete Mihály 9 hol­das, akik búzát is ve­tettek már. Ünnepélyes megnyitóval kezdődött a légoltalmi kiképzés második féléve A szekszárdi légoltalmi parancsnok ság szeptember 8-án este hét órakor ünnepélyes keretek között nyitotta meg a kiképzés második félévét. A helyi légoltalom szervezetének tagjai, aktívái szép számmal vettek részt az ünnepélyes megnyitón. Sza­... ÁTLÉPTÜNK az 1953-as esz­tendőbe. Elhangzott az új konmány- programm. A tanács jegyzőkönyvei hűen visszatükrözik a falu új hely­zetét. Nagyobb gondot fordítunk a mezőgazdaság felvirágoztatására. A tanács intézkedik, hogy helyesen osz- szák el a községiben az érkező gaz­dasági szerszámokat, műtrágyát, hogy nagyobb összeget fordítanak az apa­állatok tartására, hogy fellendüljön a gazdálkodás. De közben az embe­rek apróbb-nagyobb gondjairól sem feledkeznek meg Sümegi elvtársék. Itt van mindjárt Sárközi Mihály bá­csi esete. Az egyedülálló öreg segít­ségért fordult a tanácshoz és — mint a jegyzőkönyv tanúskodik — határo­zat született, hogy Sárközi Mihályt szociális otthonban helyezik el. Hadd élje le gondtalanul hátralévő éveit. Vájjon ki törődött volna a múltban az ilyen elhagyatott, öreg emberek­kel?! Vágj' egy másik ügy, amelyről már a legutolsó írott lap számol be: Bíró János egykori agrárproletárt ki akar­ta túrni lakásaiból Varga János ku- lák. A dolog úgy kezoődött, hogy a kulák — mivel adóhátraléka van — felkérte Birót: rejtse el a varrógépét, disznóját és egyéb ingóságait, hogy a tanács ne foglalhassa le az adó­tartozás fejében. Biró persze hallani sem akart a törvénytelen dologról. Erre a kulák felszólította, hogy távoz zon a lakásból. Az ügy a tanács elé került és Biró János megtalálta az igazát... Mert ma már végleg letűnt a kulákvilág Bátán is. A tanács élén a nép válasz­tottjai, tanácstagok állnak! KIRAGADOTT kis esetek ezek a bátai tanács négyesztendős múltjá­ból. De azért sokat mondanak el pé­künk! Megtudjuk belőlük, hogy a ta­nácsháza ajtaja mindig nyitva áll a dolgozó parasztok előtt, bátran jö­hetnek oda kérelmekkel, javaslatok­kal. Ami a falu érdeke, ország érdeke, az fekszik a tanács szívén is. Ezért vívta ki a falu bizalmát, sze- retetét. Eszéki Gyula. bó József a városi tanács elnökhe­lyettese mondott beszédet, amelyben a légoltalmi szervezet munkájának célját ismertette többek között. Majd a Szabadságharcos Szövetség kultúr- csoportja adott műsort' a beindult oktatási félév hallgatóinak buzdítá­sára. Népi táncok, szavalatok, vidám jelenetek szerepeltek a műsorban. SPORT Szekszárdi Dózsa—Hőgyészi Traktor 3:2 (2:2) Hőgvész. 500 néző. Vezette: Völgyesi. — Hőgyészi Traktor: Petrányi — Gál, Herr, Perneki — Záriori, Ulrich í. — Nichter, He­gedűs, Trick IT, Ulricji IT. Pongrácz Szekszárdi Dózsa: Póta — Sziler. Lehel- vári, Géczi — Poolon, ihász — Tan ez, Tere­besi, Dósai, Hetesi, Majnái, A Dózsa kezd; azonban a Traktor már az első percekben veszélyezteti a vendégek kapuját, sőt a 4. percben Trick TI. beadá­sából Ulrich 1J. gólt ért el, 0:1. A gól után még erősebben támad a hazai csapat, Pon­grác/ van jó helyzetben, azonban 3 méterről mellé lő A 13. percben már 2:0-ra vezet a hőgyészi csapat, amikor Hegedős beadását Pongrácz góllá értékesíti. Nagy a Traktor fölény. A második gól után azonban úgy látszik megelégelték a kétgólos vezetést a hazaiak, mert egyes játékosok valósággal leálltak a pályán. Kezd feljönni a Dózsa, a 17. percben Terebesi tisztán kapura tör. a 16 oson belül azonban Perneki és Zádori ollóba fogják és felvágják. A 11-est Hetesi laposan a balsarokba gurítja, 1:2. A 28. percben Dósai a mérkőzés legszebb gólját lövi, 2:2. A második félidő újból Traktor támadá­sokkal indul. Szinte percenként véd bra­vúrosan Pofa. A nyomás 10 percig tart, ek­kor tud csak a Dózsa először felszabadítani. Géczi indítja el a labdát, Terebesi szerzi meg. s 18 méterre a kaputól felvágják. A szabadrúgást Terebesi végzi, ez azonban Petrányi zsákmánya lesz. Úgy a hazai, mini a vendégcsapat kapusa szebbnél-szebb védé­sekkel gyönyörködtetik a közönséget. A hangulat a játéktéren és a nézők között is elég feszült. A 15. percben Ulrich TI. 15. méterről lő kapura, de eredmény nélkül. A következő percben sarokrúgást ér el a Trak­tor. Pongrácz íveli a labdát a kapu elé^ He­gedűs kapura lő. de Póta_ az ellenkező sa­rokból ugorva fel gvünvöríien fogja a felső sarokba tartó labdát. (Póta ragyogó formá­ban van.) A két csapat lankadatlan erővel rohamoz. Petrányi több biztos gólnak lát­szó labdát szinte a Dózsa játékosok lábáról szed le. A 39. percben Trick II. hatalmas bombája a kapufáról lepattanva elhagyja a játékteret. (Itt inár Póta verve volt.) Utána Pongrácznak nyílna alkalma a veze­tés megszerzésére, de tiszta helyzetből ott hagyja a labdát. Gál kimegy Ulrich 1. helyére, s nem ismer elveszett labdát, újabb és újabb Traktor támadást indít el, óriási a küzdőképessége. A csatárok azonban ered­ménytelenek, a győztes gólt, — bár állan­dóan a Traktor támad, — mégis a Dózsa szerzi meg a 43. percben nagy védelmi hi­bából. A játékvezető egy-két hiba kivételével jó! vezette a mérkőzést. Jók: Póta (a mezőny legjobbja), Hetesi. Terebesi, illetve Petrányi, Gál, Zádori

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom