Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-11 / 189. szám

2 N Ä P C ö 1954 AUGUSZTUS 11 KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Thorn ey croft kudarca ' Amikor Thorneycroft angol keres­kedelmi miniszter július elején Was­hingtonba indult, hogy megbeszélé­seket folytasson Stassennel, a Kül­földi Gazdasági Műveletek Hivatala vezetőjével, a londoni lapokból csak úgy áradt az optimizmus. így példá­ul a „Reuter” hírügynökség azt állí­totta, hogy ezeknek a megbeszélések­nek „messzemenő következményei lesznek”. Angliában türelmetlenül várták Thoerneycroft utazásának eredmé­nyét, ugyanis a miniszter azért ment Amerikába, hogy kiharcolja az Anglia és a demokratikus tábor or­szágai közti kereskedelmet megbéní­tó korlátozások enyhítését. Azt a kérdést természetesen egyik londoni újságíró sem vetette fel, miért van szükség arra, hogy egy szuverén állam — méghozzá egy oiyan nagyhatalom, mint Nagy- Britannia — minisztere távoli hajó- útra induljon és külföldön állapod­jék meg, mivel kereskedjenek az an­gol cégek és mivel ne. Az angol gaz­dasági élet erősen megsinyli azokat a korlátozásokat, amelyeket az ame­rikai Battle-törvény ró Nagy-Britan- nia (valamint a többi nyugateurópai ország) és a demokratikus tábor or­szágai közti kereskedelemre. Elegen­dő megemlíteni, hogy a közép- és keleteurópai országok tíz és tízmil­lió fontsterling értékű megrendelése­ket adtak fel Angliába és ezeket a megrendeléseket azért nem lehet tel­jesítem, mert a Battle-törvénynek engedelmeskedő angol hatóságok nem adják ki az exportengedélyeket. Bing képviselő az alsóházban meg­említette, hogy a Szovjetunió 27 mil­lió fontsterling értékű szerszámgé­pet rendelt meg, s erre sem adtak kiviteli engedélyt. A Londonban tar­tózkodó kínai kereskedelmi küldött­ség vezetője a július 13-án megtar­tott sajtókonferencián kijelentette, hogyha megszüntetik a mesterséges akadályokat, úgy az Anglia és Kína közti áruforgalom elérheti a százmil­lió fontsterlinget. Ilyen körülmények közt érthető, hogy milyen nagy érdeklődéssel vár­ják az angol kereskedelmi körök a Battle-törvény szerint kiviteli tila­lom alá eső áruk jegyzékének felül­vizsgálatát. Vájjon milyen eredménnyel járt az angol kereskedelmi miniszter was­hingtoni utazása? Thorneycroft július 13-án az alsó- házban mondott beszédében igye­kezett a dolgot úgy beállítani, mint­ha a Stassennál folytatott tárgya­lásai során ..jelentős mértékben megegyezésre jutott“ volna. De bi­zony semmi határozottat nem tudott mondani azokra a konkrét kérdé­sekre, hogy mikor fogják felülvizs­gálni a tilalmi áruk jegyzékét és mennyi idő múlva adják ki azoknak az áruknak a kiviteli engedélyét, amelyekre már szerződést kötöttek. Thornaycroft kitérő magatartásá­nak okai egészen világosak. A washingtoni tárgyalások után közizé- tett rövid nyilatkozatból, akárcsak a lapok értesüléseiből látható, hogy Angliának nem sikerült rábírnia az Egyesült Államokat semmiféle gya­korlati értékű engedményre. Első­sorban Washingtonban egyáltalán nem foglalkoztak a Kína felé irá­nyuló kereskedelem korlátozásainak felülvizsgálatával, bár ez a prob­léma Anglia számára rendkívül ége­tő. Másodsorban az európai keres- kedSemre vonatkozóan szintén nem hoztak semmiféle konkrét döntést. A nyilatkozat rámutat arra, hogy „távolabbi megvizsgálás tárgyává tették, milyen időpontokban hajta­nak végre változtatásokat az ellen­őrzés rendszerében“. „Úgy döntöttek, hogy a határ­idők kérdésének megvizsgálását ké­sőbbre halasztják, — írja a „Finan­cial Times“ című angol újság — s ez a döntés azt jelenti közérthető angol nyelvre lefordítva, hogy a megrendeléseket még egy ideig nem lehet teljesíteni“. Az AFP washingtoni tudósítója szerint nagyjában és egészében a washingtoni tárgyalások „nem hoz­ták meg azokat az eredményeket, amelyeket az angolok vártak“. Thorneycroft utazásának eredmé­nyei arra engednek következtetni, hogy az angol kereskedelmi minisz­ter nem tudta rávenni a washingto­ni politikusokat arra, hogy számol­janak Anglia gazdasági érdekeivel. Mi újság a kujbisevi és az első angarai vizierőmű építkezésén? A Zsiguli-hegyekben A kujbisevi vízierőmű nagy alap­árka a Volga jobbpartján épül, ahol a Zsiguli hegyláncot óriási szurdok szakítja meg. Az alapárok betonozá­sa a Volga szintjénél 30 méterrel mélyebben épült zárógátak mögött folyik. Itt, közvetlenül a Mogutova- hegy lábánál húzták fel a vízierő­mű 600 méter hosszú és 100 méter széles alapépületet. Az alapárok fö­lött betonszállítás céljaira 40 méter magasságban 700 méter hosszú vas- hidat építettek. A hídon 5—6 percenként vonat ro­bog át. A szerelvény pőrekocsikból áll. A pőrekocsikra rakott, billenthe­tő fenéklappal ellátott habarcsszállí- ló tartányokból szinte szünet nélkül ömlik a beton A mozdonyok pontos vezetése ebben a nagy magasságban komoly feladat. Egyébként a beton készítését és lerakását teljes egészében gépesítet­ték. A jablonevci bányából drótköté­len közlekedő csillék szállítják a ka­vicsot a betongyárba. A Volga jobb­partján működő betonkeverő üze­mekbe naponta 100 vagon cement, közel 200 vagon homok és legalább 500 vagon kavics érkezik. A kuj­bisevi vízierőmű építményeibe eddig több mint 600.000 köbméter betont laktak le. Az egyik részlegen most helyezték üzembe a 200 méter hatósugarú, egy hengeres betonszivattyúkat. Ezek tel­jesítőképessége óránkint 40 köbmé­ter. Az alapárokban a betonosok mel­lett armaturaszerelők is dolgoznak. Betonozás előtt többtízezer tonna vasszerkezetet kell összeszerelni és a blokkokba helyezni. A betonszállító hídon 5 portáldaru működik. Teherbiróképességük 10 tonna, nyilaik hossza 40 méter. A portáldaruvezetők munkája is rend»- kívüli tudást és ügyességet igényel. A betonszállító hídnál is maga­sabb régiókban, 70 méter magas tor­nyokban dolgoznak a kábeldaruk gé­pészei, akik az építkezés bármely he lyére el tudják juttatni a szerelvé­nyeket és más szállítmányokat. Az Angara megsabolázása A fáradhatatlan, bátor szovjet em­berek, a természet erőivel dacolva, túlteljesítették az első angarai vízi­erőmű építésének multévi tervét. A veszedelmes januári áradással is si­keresen megbirkóztak. Az angarai építők most fokozzák a munka ütemét. Versenyben állnak a novoszibirszki és a kahovkai vízi- erőművek építőivel. Vállalták, hogy november 7-ig teljesítik az építési és szerelő munkák ezévi tervét, az év végéig terven felül 500.000 köbmé­ter földet hordanak a gátra és 20.000 köbméter betont raknak le az erőmű alapépületébe. Az angarai vízierőművet az külön­bözteti meg a többi erőműtől, hogy nem lesz bukógátja. A vízfeleslegek az erőműbe épített külön nyílásokon folynak majd át. Természetesen ez jelentősen csökkenti az építési költ­ségeket. A zsilap felett hatalmas teher- és személyhajókikötőt építenek. A gát 60 méter széles, felső gerin­cén vasút, autóút, gyalogjáró halad majd át. Az angarai vízierőműnek egyenle­tes áramtermelés és a termelt ener­gia olcsóság tekintetében nem lesz párja a Szovjetunióban. Az angarai kaszkád (vízilépcső) elsőszülöttének üzembehelyezésével megkezdik a fo­lyó hatalmas vízienergiájának terv­szerű kihasználását, a Bajkálon túl új iparágak — aluminiumkitermelő-, vegyipari- és ércbányaüzemeket léte­sítenek. Szibéria mezőgazdasága je­lentős mennyiségű áramhoz jut. Külföldi hírek „A. Jobn-ügy súlyos államválságba sodorta Nyugat-Németországot“ Berlin (MTI): Dr Otto Johnnak, a nyugatnémet titkosszolgálat volt fő­nökének átállása a Német Demokra­tikus Köztársaság oldalára példátlan zavart, fejetlenséget és kétségbeesést váltott ki bonni politikai körökben. Az Adenauer-kormányban képviselt pártok heves támadásokat intéznek egymás ellen John menekülésével kapcsolatban, Dehler, a Szabad De­mokrata Párt elnöke sajtónyilatko­zatban kijelentette: — Az a tény, hogy a bonni bel­ügyminiszter félmillió márka jutal­mat tűzött ki a John-ügy körül­ményeinek teljes felderítésére, illet­ve dr John kézrekerítésére, minden­nél jobban bizonyítja a szövetségi kormány szánalmas tehetetlenségét. Löwenstein „hérceg”, a Szabad De­mokrata Párt parlamenti képviselője újságírók kérdéseire válaszolva hang súlyozta: — A John-üggyel kapcsolatban, amely súlyos államválságba sodorta N yugat-Németországot, haladéktala­nul rendkívüli ülésre kell összehívni a bonni szövetségi gyűlést. Az angol sajtó a nyugatnémet or szögi sztrájkokról (MTI): Az angol sajtó nagy figyel­met szentel a nyugatnémetországi sztrájkoknak. A Financial Times kénytelen be­ismerni, hogy „bizonyos mértékig igazolható az az álláspont, hogy a német munkásoknak nagyobb részt kell kapniok a nemzeti jövedelem­ből”. A Manchester Guardian is arról ír, hogy a „német munkás tisztessé­gesebb részt kíván biztosítani magá­nak a munka eredményéből”. D Görönorszáp, Törökorszáo és Juqoszláv a közölt megkö.ött katonai szerződésről (MTI): Nyugati rádió- és hírügynök­ségi jelentések behatóan foglalkoz­nak a hétfőn Bledben Görögország, Törökország és Jugoszlávia külügy­miniszterei által aláírt agresszív cél­zatú szerződéssel, amely katonai szö­vetséggé szélesíti ki a korábban meg kötött együttműködési egyezményü­ket. A szerződés hivatalos elnevezé­se a következő: „Szövetségi, politikai együttműködési és katonai segély­nyújtási egyezmény”. A bledi török, görög, jugoszláv ér­tekezletről záróközleményt adtak ki, amely a többi között hangsúlyozza: „Ez az aktus (mármint a katonai szerződés aláírása) a magában fog­lalt uj kötelezettség vállalások révén a három ország jövőbeni együttmű­ködésének széleskörű jogi, politikai és katonai alapját jelenti”. A közlemény — az érdekelt orszá­gok közvéleményének félrevezetésére — azt állítja, hogy „értékes hozzájá­rulást jelent a béke megszilárdításá­hoz”. ROMA Kedden körülbelül kétmillió ötszáz­ezer olasz mezőgazdasági munkás (fe lesbérlő és napszámos) országos til­takozó megmozdulást rendez tünte­tésekkel, gyűlésekkel, munkabeszün­tetésekkel. Ez az országos jellegű megmozdulás összefügg a mezőgaz­dasági munkások hosszabb ideje fo­lyó harcával, amelynek célja a mun­kaszerződések megújításának, a fe­lesbérlők munkájából származó ter­mékek igazságosabb elosztásának, va lamint annak kivívása, hogy a föld- birtokosok jövedelmük egy részét — a fennálló törvényeknek megfelelően — a föld megjavítását célzó beruhá­zásokra fordítsák. Ebben a harcban a mezőgazdasági munkások a CGIL vezetésével több ezer helyi megegyezést értek már el a földbirtokosokkal. DELHI Az utóbbi napakihan súlyosbodott az árvíz az indiai Asszámibam, Ben- gália északi részében és Bihar ál­lamban. Az Amrita Bazar Patrika című lap közlése szerint az árvíz- veszély a legkomolyabb Bihar Állam és Nyugat-Bengália határvidékén, mintegy négyezerötszáz négyzetmér- földinyi területen. A Times of India közlése szerint Bihar Államban nyolcezer falu került víz alá, az ár- vízsúlytotta lakosság száma hétmillió körül mozog. Az árvíz elsodorta a vasútvonalat négyszázhatvan mér­föld hosszúságban. Nehru indiai miniszterelnök fel­hívta az indiai népet, adakozzék az árvízkárosultak országos segélyalap­ja javára. PARIS Marokkóban a kereskedők üzletei továbbra is zárva vannak. Lacoste marokkói főhelytartó rádióbeszédet intézett Fez lakosságához, s felhívta a „rendzavarások” beszüntetésére, mert különben a hatóságok „erő­teljesebb eszközökhöz fognak nyúl­ni.” El Glaui marakesi pasa és több kaid nagyszámú berber lovasság kí­séretében Rabatba érkezett a mu­zulmán vallási ünnepek alkalmából. A marakesi pasa zsoldjában álló ber­ber-lovasság megjelenésével nyilván­valóan Rabat lakosságát akarják megfélemlíteni. PEKING Észak-Vietnam francia megszállás alatt álló területeinek vietnami lakos sága szembeszáll azokkal a kísér is­tátokéi, hogjí erőszakkal délre szál­lítsák őket, ahol a férfiakat a zsol­dos-hadseregbe kényszerítik, va,gv kényszermunkára küldik a gumi-ül­tetvényekre — jelenti a Vietnami Tájékoztató Iroda. Haiphong kikötőjében nők ezrei kiszabadítottak erőszakkal besorozott férfiakat — férjüket és fiaikat — akiket a franciák Dél-Vietnamba akartak számtani. NEW YORK A Daily Worker jelentés,, szerint az Egyesült Alamok Kommunista Pártja augusztus 6-tól 8-ig tartotta országos értekezletét. Az értekezle­ten 24 állam pártszervezetének ösz- szesen 150 küldötte vett részt. (MTI.) PARIS (MTI) Az „AFP“ jelenti, hogy a francia nemzetgyűlés kedden reggel André Le Troquer elnökletével ösz- szeült. A nemzetgyűlést — mint is­meretes — azért hívták össze, hogy megtartsák .a bizalmászavazást a Pi­erre Memdes—France-kormány által kórt pénzügyi és gazdasági kérdés­ben. (MTI) Az angol rádió jelenti, hogy a Pekingbe utazó angol munkáspárti küldöttség Stockholmban rövid idő­re megszakította útját. Megérkezésükkor Attlee kijelentet­te, hogy „utazásuk egyik célja az Anglia és a kommunista Kína közöt­ti kereskedelem kiterjesztése“. Stockholmból a küldöttség tovább indult Moszkva felé. MOSZKVA K. A. Fagerholm, a finn képviselő­ház elnöke augusztus 9-én fogadást adott a moszkvai finn nagykövetsé­gen. A fogadáson megjelentek A. T. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa szövetségi tanácsának elnöke. V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nemzetiségi tanácsának el­nöke, G. F. Alekszandrov, a Szovjet­unió kulturális ügyeinek minisztere, A. J. Visin.szíkij, a Szovjetunió kü­lügyminiszterének első helyettese, a szovjet kormány több más tagja, a szovjet közélet számos képviselője. (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Eisenhower elnök hétfőn aláírt egy törvényt, amely feljogosítja az amerikai kormányt arra, hogy ..nem­zeti szükséghelyzet“ idején lefoglal­jon amerikai vizeken tartózkodó kül földi hajókat. (MTI) A „Reuter” hírügynökség jelenti, hogy az amerikai képviselőhöz hét­főn megszavazott és a szenátushoz továbbított egy törvényjavaslatot, amely megengedi amerikai atomér­tesülések „korlátozott mérvű kicseré­lését“ az Egyesült Államok szövet­ségeseivel. BERLIN A Nyugat-Németországban folyó hatalmas bérharchoz eddig két és fél millió dolgozó csatlakozott. Ezek kö­zül kétszázharminckétezren már sztrájkolnak, míg kb. másfélmillió dol­gozó, köztük Északrajna—Wesztfália kilencszázezer fémipari munkása és kétszázhamünckilenc ezer ruh-vidé­ki bányász határozatot hozott, hogy szükség esetén kész sztrájkkal kihar­colni követeléseinek megvalósítását. (MTI) BERLIN Hétfőn a svájci szakszervezeti szö­vetség tíztagú küldöttsége érkezett Berlin demokratikus körzetébe, A svájci szakszervezetek képviselői a szabad német szakszervezetek szö­vetsége meghívására tanulmányutat tesznek a Német D eme tora tik u s Köz­társaságban, hogy tájékozódjanak a dolgozók életkörülményeiről és a szakszervezetek tevékenységéről Né­metország demokratikus részében; Franciaország új problémák előtt Indokínában helyreál­lították a békét, ami mély séges megelégedéssel töl­ti el a francia népet. Az indokínai hadműve­letek megszüntetése új lehetőségekkel, számos vonatkozásban jó kilátá­sokká: kecsegteti Francia- országot. Az ország gaz­dasági helyzete jelentősen megjavulhat, tekintettel arra, hogy egyfelől eles­nek a háború folytatására fordíiott óriási kiadások, másfelől a béke feltételei között előnyös gazdasági kapcsolatokra nyílik lehe­tősége az indokínai orszá­gokkal. Az indokínai gyarmati háború megszüntetése egy úttal bizonyos fokig meg­teremti a feltételeket ah­hoz, hegy Franciaország baráti é • normális gazda­sági kapcsolatokat fejlesz- szen ki az ázsiai országok kai — a Kínai Népköz- társasággal, Indiával, Búr mával és Indonéziával. — Ennek feltételei csak ja­vulni fognak, ha francia kormány eléggé követke­zetes marad az Ázsiában a második világháború óta végbement óriási változá­sok elismerését illetően. A francia lapok többsége pozitív hangnemet üt meg amikor ezekről a jó kilá­tásokról ír. Figyelmetkeltő azonban, hogy a francia lapok nö­vekvő aggodalommal ír­ják, hogy ezeket a reális távlatokat komoly veszély felhőzi be. Franciaorszá­got továbbra is veszélyez­teti az amerikai vezető köröknek az a törekvése, hogy az „európai hadse­reg“ leple alatt újjáélesz- szék a hitlerista Wehr­mach tot. Az amerikai diplomácia fokozódó nyomást gyako­rol Franciaországra, hogy a párizsi szerződés ratifi­kálására kényszerítse. Az Egyesült Államok vezető köreinek szemében az „európai védelmi közös­ség“ a legkönnyebben jár­ható út, amely elvezet a Wehrmacht felélesztésé­hez, de egyben olyan köz­vetlen eszköz is, amely­nek segítségével az Egye­sült Államok Franciaor­szágot ellenőrzése alá ren­delheti. A francia közvélemény széles körei úgy látják, hogy a? „európai közös­ség“ létrehozásának meg­kísérlése a legfőbb aka­dály, amely az önálló fran cia politika elé tornyosul. Franciaországban éppen ezért nagy figyelemmel és érdeklődéssel tárgyalják az európai kollektív biz­tonság biztosítását célzó szovjet javaslatot, s hatal­mas visszhangot keltett az ezzel kapcsolatos jú­lius 24-i szovjet jegyzék, amely javasolja, hogy va­lamennyi európai ország, az Egyesült Államok rész­vételével tartson értekez­letet, s ott tárgyalják meg az európai kollektiv biz­tonsági rendszer létreho­zásának kérdését. A francia közvélemény, még a burzsoá sajtó köz­leményei után ítélve is Franciaország érdekének tartja, hogy a jelenlegi helyzetben tárgyalások jöjjenek létre az európai kollektív biztonsági rend­szer létrehozásáról. A francia közvélemény sze­rint ez éppúgy Franciaor­szág érdekeit szolgálná, mint ahogy az ország ér­dekeit szolgálták az in­dokínai béke helyreállítá­sáról folytatott tárgyalá­sok. „A genfi értekezlet, <-= írja a „Le Monde“ július 27-i számában, — ered­ményesen végződött. A berlini értekezlet, amely Európát illetően volt hi­vatott megegyezést elérni, eredménytelen maradt... Ebbe bele akarnak nyu­godni? Ha nem, úgy az az egyedüli megoldás, hogy még egyszer megpróbál­nak egyezni, s a megegye­zés útját európai kérdé­sekkel foglalkozó újabb négyhatalmi értekezlet összehívásában keresik; ezt az értekezletet ugyan­úgy előkészíthetnék ahogy a genfi értekezletet ké­szítették elő, s ugyanaz a szellem hathatná át“. Ami pedig az Egyesült Államok Franciaországra gyakorolt nyomását illeti, amelynek az a célja, hogy kierőszakolják a párizsi szerződés ratifikálását, még a burzsoá lapok közül is sok úgy véli, hogy ha Franciaország a genfi ér­tekezleten meg tudta vé­deni érdekeit az ameri­kai diplomáciával szem­ben, az európai kérdése­ket illetően is meg tudná védeni érdekeit,

Next

/
Oldalképek
Tartalom