Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-11 / 189. szám

1954 AUGUSZTUS 11 N'ÄPEö 3 Deesen nem lesz hátralékos gazda augusztus 20-ra JY éhány héttel ezelőtt Decs pá- rosversenyszerződést kötött Icsénnyel. Vállalták: augusztus 20 '■lőtt öt nappal befejezik a cséplést s ezzel egyidőben teljesítik a be­adást is. A becsületszó valóraváltásáért bi­zony kemény harc vár Decs vezetői­re. A községet igen nehéz átfogni, mivel három puszta és többszáz szál­lás tarkítja Decs határát. A kilenc cséplőgép kilenc irányban dolgozik, s némelyik 11—12 kilométerre a fa­lutól. Így azt a 38—40 hátralékost, akik naponta szerepelnek a hátralé­kos listán, bizony nem könnyű fel­keresni. A pártszervezet, a tanács és a be­gyűjtési hivatal azonban elhatároz­ta, mindent elkövet azért hogy sza­vát valóraváltsa. A begyűjtésben is, mint minden­ben. a kommunisták járnak az élen. Horváth elvtárs, a párttitkár, amint elcsépelte a gabonáját, még abban az órában útnak indult 8 kilométer­nyiről a búzával a begyűjtőhelyre. De ezzel nem elégszik meg, hanem megvárta, a hátralékos listán nincs- e kommunista? Talált egy-két nevet, s felkereste őket, hogy elbeszélges­sen velük, örvendetes volt azonban a tapasztalat: a kommunisták közül senki sem feledkezett meg a beadási kötelezettség teljesítéséről, ügy ke­rültek a hátralékos listára: vagy messze lakik a falutól, s késő dél­Most átküldték egy listát a termény­felvásárlóhoz, amelyben közölték az adógabona mennyiségét gazdánként. A dolgozó parasztságot azonban megsértették ezzel a súlyos mulasz­tással. Több dolgozó paraszt saját maga bement a begyűjtési hivatal­hoz, azt mondta: „Tudom, hogy adó gabonát is kell beadni. Miért nem írták azt be nekem, hogy mennyit kell erre adnom." Igen felelőtlenül intézték el a szociális kedvezmények megítélését is. Most, amikor a tanács végrehaj­tó bizottsága felülvizsgálta, kiderült, hogy 37 gazdának vissza kellett ter­helni a beadást, mert jogtalanul ka­pott kedvezményt. Olyanok, mint Fülöp István, Bálint János és má­sok. Igaz, hogy idős emberek, de közös háztartásban élnek azokkal a fiatalabb hozzátartozókkal, akik a földet művelik. Természetes a tanács visszaterhelte a beadásukat, de ezt a kellemetlenséget egy kis körülte­kintéssel el lehetett volna kerülni. Más formában bár, de törvénysér­tés az is, hogy Decsen több gazda beadta a búza, vagy árpa vetőmagját is Hibát követ el, aki beadja, az is aki átveszi, de súlyos felelősség terheli ezért a tanácsot és a begyűjtési hi­vatalt is, hogy a felvilágosító mun­kát nem irányította a vetőmag visz- szatartás fontosságára. Tetézte ezt a hibát Kaposi János termény felvásár­ló is, aki úgy válaszolt az egyik ve­tőmag után érdeklődő dolgozó pa­rasztnak, hogy valószínű kapunk ősszel vetőmagot, valamilyen formá­ban. Ilyen felelőtlen ígérgetések töb­bet ártanak, mint használnak. Tör­vény biztosítja, hogy a vetőmag­visszatartás megelőzi a beadást még után csépelt, így aznap nem tudta beadni. Másnap ugyan bevitte az államnak járó részt, de reggel fel­került a hátralékos listára. Olyan eset is előfordult, hogy pár kilóval kevesebbet vitt, s míg teljes egészé­ben be nem adja, addig nem számít a teljesítettek közé. J^ató János például, aki párttag, az I. típusú József Attila tsz tagja, szintén azonnal leadta beadá­sát a 10 hold földje után. Példáját követték a tagok és a József Attila tsz-ben egyetlen hátralékos sincs. A párttitkár, a tanácselnök és a begyűjtési hivatal megbízottja pén­teken 30 hátralékos gazdát látogatott meg. Időközben 15 gazda már eleget tett beadásának, a beszélgetés után pedig kezet adott rá a másik tizenöt is, hogy rendezi tartozását. Akadt olyan két gazda is, akikkel már az előző napokban tárgyaltak és még mindig nem teljesítette a beadást. Ezeknek 10 százalékkal felemelték a beadási kötelezettségét. Tekintettel arra, hogy törvény szerint, ha a fel­emelt beadást három nap nem tel­jesíti, helyszínen kell elszámoltatni a gazdát. A fent említett dolgozó pa­rasztok nem vártak az elszámolta­tásra, hanem beadták a felemelt mennyiséget. A decsi vezetők rendkívül nehéz munkával tudják csak kijavítani azo­kat a hibákat, amit előzőleg elkö­vettek. A begyűjtési hivatal több esetben törvénysértést követett el, ami nem kismértékben befolyásolja most a begyűjtést. rTöbb mint 120 gazdának például nem volt beírva a beadási könyvecskéjébe az adógabona meny- nyisége. Ezt a rubrikát üresen hagy­ták annak idején. Igaz, szorgos volt a munka, s a szomszédos községek­ből jöttek nyilvántartók segíteni Decsre, ez azonban nem kisebbíti a begyűjtési hivatal felelőtlenségét. abban az esetben is, ha nem termett meg a beadása. Ez azt jelenti, hogy ne várjon senki az államtól, hanem elsősorban igyekezzen gondoskodni magának vetőmagról. Helyes volna, ha ezt magyarázná meg a termény­felvásárló a dolgozó parasztoknak felelőtlen Ígérgetés helyett. A pártszervezet, a tanács és a ^ begyűjtési hivatal vezetői fel­ismerték: hogy milyen hibákat kö­vettek el. Most szorosan összefogtak, hogy együttes erővel valóraváltsák adott szavukat. Minden reggel hét óra tájban „haditanácsot?’ tartanak a begyűjtési hivatalban és megvitat­ják, mit hogyan tegyenek a cél érdekében. A begyűjtési hivatalnak a legmesszemenőbb segítséget nyújtja ezekben a napokban a párt- szervezet és a tanács, hogy zökkenő- mentesen haladjon a begyűjtés De­csen. Maguk a vezetők is reggeltől estig a határt járják, pedig a 17.000 holdas területen ez nem kis fel­adat. A decsi vezetőknek a beadás telje­sítése mellett arra is kiterjed a fi­gyelmük, hogy minőségi cséplésre buzdítsák a cséplőgép vezetőit. El­lenőrzik és segítenek, hogy minél kevesebb szemveszetséggel, amellett tisztán dolgozzanak a gépek. LJa a párt és a tanács a vezetők munkája mellett az eddiginél szélesebb körbe bevonják a dolgozó tömeget is ebbe a nagy harcba, nem kétséges, hogy eredményes lesz. Ha így dolgoznak tovább, valóban nem lesz hátralékos Decsen augusztus 20- ra és az öcsénnyel kötött párosver­senyből is győztesen kerülnek ki. Bogyissló; Hangya-cséplöbrigád napi teljesítménye: 130-140 mázsa Bogyiszló község gazdáinak gabo­náját hét cséplőgép csépeli. Ha a számokat nézzük, nem is lenne ez kevés. A hét gépből 4 villanymegháj- tással „dolgozik”. Sajnos igen lassan, és alacsony eredménnyel. A beindu­lás után csakhamar 5 napig álltak a gépek és csak az utóbbi napokról le­het elmondani, hogy van némi ered­mény is. A másik három erőgép jól dolgozik. Ezek közül is a legjobban Hangya Károly-féle brigád gépe, melynek napi teljesítménye 130—140 mázsa. A tanács vezetősége élen a tanács­elnökkel állandóan ellenőrzik a gé­pek munkáját. A község dolgozó pa­rasztjai szeretnék, ha a gépállomás is és a Megyevill is jobban össze­hangolnák a munkát, hogy a község­ben augusztus 20-ra be tudnák fe­jezni a cséplést és teljesíteni tudnák állam iránti kötelezettségüket. Látogatás a bonyhádi Szabad Föld tsz-ben „Tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről” — de nemcsak a juhászbojtárra, hanem arra a három elvtársra is, akik azzal a feltett szándékkal indultak el a bonyhádi Szabad Föld ter­melőszövetkezet portája felé, hogy megnézzék a be- hordás és cséplés munkáját. Szabó és Tóth elvtársak (Bonyhád község párttit­kára és tanácselnöke) érdeklődésére — hogy az elnök elvtárs hol van — azt válaszolják a tsz tagok, hogy bent a községben a cséplésnél. Egy szolgálatkész ember rögtön kerékpárra ült, hogy megvigye a hírt a vendé­gek érkezéséről. Amíg az elnök elvtárs megérkezik, addig is néz­zünk csak körül, hogy mi újság a tsz birodalmában. Búzakévékkel megrakott kocsi halad a Szabad Föld tsz határának egyik dűlőjén. Boldogan hordják a tsz tagok asztagba az évi munka gyümölcsét, az aranysárga, kévékbe kötött gabonatengert. — Vala­mivel gyengébben fizet a gabona, mint tavaly — mon­dogatják a tsz tagok. Nem is lehet csodálni ilyen idő­járás mellett, alakul ki a vélemény, — de azért meg­vagyunk elégedve, vágta rá a másik. Szót szó követ, miközben fáradthatatlanul dobálja a kévéket Szabó István tsz tag és a többiek. Egymásután jönnek a ko­csik, hordják a gabonát. Erőteljes, lendületes munká­juk nyomán szinte szemlátomást nagyobbodik az amúgy is hatalmas asztag. Közben gyorsan múlnak a percek és visszaérke­zik Hámmer József, a Szabad Föld tsz elnöke. — Jó ütemben halad a behordás — mondotta mo­solyogva, amikor üdvözölte a kedves vendégeket. Az elnök barnapiros, mosolygós arcáról szinte le­lehetett olvasni azt az elégedettséget, büszkeséget, amit ki nem mondott, de mégis észre lehetett venni, amikor a tsz-ről és annak tagjairól beszélt. Szeretet­tel szemlélte az asztagtól nem messze elterülő gyö­nyörű négyzetesen vetett kukoricát. A hatalmas növé­sű kukoricában szinte elveszett az ember. — Harminc­öt-negyven mázsa kukoricatermést várunk — mondot­ta az elnök. Szép ez a kukorica, szép a határ, minden­hol az eleven, pezsdülő élettel találkozik az ember. A körséta során elérkezett a kis társaság a cséplő­géphez. Már messziről lehetett hallani a gép egyenle­tes zúgását, és csakhamar előbukkant a hatalmas ele­vátor, amely vitte-vitte a megkönnyült szalmát. A mag, a búza sok-sokezer társával pedig vándorolt, várva a kocsit, hogy begyüjtőhelyre szállítsák. Repült a kéve, villant a kés és már etetőnél, a szét- bomlott kéve. A következő pillanatban pedig a hatal­mas gépszömyeteg elnyelte az egész kévét Teltek a percek, az órák, de teltek a zsákok is. Tessler András, Fenyvesi András és Miklós Lázár a cséplőmunkacsapat tagjai örömmel hordták a tsz kocsijára a megtelt zsá­kokat. Zúg, zakatol a gép, ontja a megelégedést hozó ma­got, a kenyeret. Boldogan dolgoznak, élnek a bonyhádi Szabad Föld termelőszövetkezet tagjai, munkájukért látva a megérdemelt jutalmat. De még boldogabban dolgoznának, ha a bonyhádi gépállomás is segítené őket úgy, mint ahogy azt elvár­ják. (Fotó Bánhalmi, Bonyhád) Július 23-án állt meg a tarlót hántó eke traktora, hogv elvezényeljék a csépléshez. Ez is fontos, de a tarióhántás is. Hatvan hold tarló várja a tsz tagságá­val együtt a traktort, hogy a gyökeret vert ekét mi­előbb kimozdítsa a helyéből. Az elnök elvtárs csípőre- tett kézzel szemléli az itt-ott már megrozsdásodó ekét, hallgatva rázza fejét, mintha azt akarná kétségbevonni, hogy a közeljövőben megindul-e. Este 7 óra felé jár az idő, a cséplőcsapat tagjai azonban lelkesen dolgoznak tovább. Amíg be nem sö­tétedik megy a gép, hogy mielőbb befejezzék a csép­lést. A látogatók azonban búcsúznak már élénken, em­lékezetükbe vésve a délután látottakat. Nem is lehet elfelejteni egykönnyen a bonyhádi Szabad Föld ter­melőszövetkezet elégedett tagságának a munkáját. Nem félnap, hanem napok kellenének ahhoz, hogy valaki mélyen beletekintsen a tsz tagok életébe, mun­kájába. — Aztán máskor is látogassanak meg bennünket — mondja búcsúzóul az elnök. És a kis társaság haza­indul, otthagyva a még mindig zúgó gépet, a tsz tago­kat — munkájukban. B. R. |

Next

/
Oldalképek
Tartalom