Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-01 / 181. szám

2 n ä p c o 1954 AUGUSZTUS 1 Az elmélet napi kérdései VASÁRNAPI JEGYZETEK Sokoldalúan, széleskörben ismertessük a kongresszus útmutatásait! Pártunk III. kongresszusa világo­san megmutatta azt, hogy a párt és a nép kapcsolata a Központi Veze­tőség tavaly júniusi ülése óta nagy fejlődésen ment keresztül, s hogy azóta mag bensőségesebbé vált a párt és a dolgozó tömegek viszonya. Ez gyakorlati bizonyítéka annak a lenini-sztálini tanításnak, hogy a hibák bátor, őszinte feltárása nem gyengíti, hanem erősíti a pártot. De bizonyítéka ez annak is, hogy a hi­báikat kijavítani, a nehézségeket le­küzdeni, tartós eredményeket elérni csak a tömegek segítségével, csak a párt és a tömegek közös erőfeszí­tésével. lehet. A párt és a tömegek kapcsolatá­nak ilyen mérvű szilárdítását; a tömegek alkotókészségének fokozá­A III. kongresszus határozatainak megvalósítása nem egyszerű pártügy, hanem az egész magyar nemzet ügye. Ezért ahhoz, hogy népünk újabb sikereket érjen el, minden eddiginél szélesebb rétegek előtt kell világossá tenni, hogy további felemelkedésüket illetőleg a kon­gresszus tanácskozásainak milyen jelentőségük van. Meg kell magya­rázni azokat a fő kérdéseket, ame­lyeket a kongresszus belpolitikai életünk előterébe állított. Ez most agitációs munkáink nagy és meg­tisztelő feladata. A kongresszus behatóan megtár­gyalta a termelés problémáit: a gazdaságosabb termelést és a mező- gazdaság fejlesztésének feladatait. Pártszervezeteink ezekkel a kérdé­sekkel napról napra foglalkoznak. Ennek eredményeként egyre _ nő azoknak a dolgozóknak a száma, akik megértik, hogy életszínvona­lunk további emelkedése elválaszt­hatatlan a termelékenység növe­kedésétől, a jóminőségű, selejtmen- tes termeléstől, a mezőgazdasági munkák időben való elvégzésétől és az állampolgári kötelezettségek pon­tos teljesítésétől. Továbbra is, és 'még hosszú ideig az a politikai mun­ka feladata, hogy ezt megmagya­rázza. Ezek a kérdések új tartalmat kaptak azzal, hogy nemcsak a szo­cializmus építésére, hanem — vele egyidőben — közvetlenül minden­napi életünk job’oátételére is kihat­nak. Pártszervezeteink és párttag­jaink a kongresszus után újult erő­vel fogtak hozzá, hogy megmagya­rázzák ezeket a feladatokat, s szám­talan példa bizonyítja, hogy mélysé­ges megértésre találtak és nagy visszhangot keltettek dolgozóink kö­rében. Hogyan tehet eleget ennek a fel­adatnak az agitáció? Úgy, hogy megmagyarázza, milyen nagy a munkás-paraszt szövetség jelentő­sége mind a munkásosztályra, mind a dolgozó parasztságra nézve. Egye­sék azt mondják, hogy ezt a kér­dést nehéz, vagy egyenesen lehe­tetlen összekapcsolni a soronlévő napi feladatokkal. Pedig a munkás­paraszt szövetségről nem is lehet be­szélni anélkül, hogy ne beszélnénk a két osztály egymás iránti kötele­zettségéről is — és ezzel már el is érkeztünk a napi feladatokhoz. Hi­szen a munkás-paraszt szövetség erősítésének egyik legfontosabb esz­köze az, hogy mindkét részről telje­sítik a termelési kötelezettségeket. Az időben és jó minőségben elkészí­tett kapa, eke, traktor, kombájn — a munkásság őszinte, szövetségi segí- teniakarásának legjobb bizonyítéka. A jól megművelt föld, az időben végzett mezőgazdasági munka, amely magasabb terméseredményt hoz, a határidőre történő beadás — ez a dolgozó parasztság legjobb hozzá­járulása az igaz baráti viszony tar­tóssá tételéhez. A mezőgazdaság fej­lesztésének fontosságát is csak ak­kor tudjuk igazán megértetni, ha megmagyarázzuk a munkás-paraszt szövetség lényegét. A kongresszus sát a párt nemcsak azzal érte el, hogy nyiltan feltárta a problémá­kat, hanem azzal is, hogy sok­oldalú intézkedéseket tett a dolgo­zók életszínvonalának javítására és emllett széleskörű politikai felvilá­gosító munkát folytatott. Minél szé­lesebb tömegeik ismerték meg és értették meg az új szakasz politiká­ját, annál jobban nőtt népünk al­kotókészsége és az új politika iránti bizalma. Most, a III. kongresszus után még világosabbá kell válnia annak, hogy a párt politikája helyes, hogy csak ezen az úton haladhatunk előbbre. A párt a tömegekkel és a tömegek a párttal — ez a további sikerek záloga, ez a kongresszusi határoza­tok megvalósulásának égyetlen le­hetséges útja. A munkások legjobbjainak veze­tésével új csaták indulnak a terme­lékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a magasabb mező- gazdasági terméseredményekért, s naponta születnek új meg új sike­rek. Százával, ezrével lehetne fel­sorolni e sikerek hőseit’: üzemeket, műhelyeket, brigádokat, termelő- szövetkezeteket és a dolgozókat. A termelés kérdései rendkívül nagyfontosságúak és a kongresszus nagy nyomatékkal tárgyalta őket. Mégsem helyes az, hogy pártszerve­zeteink többsége a kongresszus anya­gából csupán a termelés kérdéseit ismerteti. Ezzel még nem mutatják meg a kongresszus egész jelentősé­gét, hiszen a kongresszus más, igen fontos kérdéseket is tárgyalt. Ezért agitációnknak* lépésről lépésre is­mertetnie kell a kongresszus többi fontos határozatát is. Agitációnk most, a kongresszus után is alig foglalkozik például a munkás-paraszt szövetség kérdésé­vel. Pedig a kongresszus mélyen elemezte ezt a kérdést, és meg­szabta e téren a további tennivaló­kat, kongresszusunk a munkás­paraszt szövetség megszilárdításá­nak a kongresszusa is Volt. A kongresszus félreérthetetlenül leszögezte, hogy népi demokratikus rendszerünk alapja a munkásosztály és a dolgozó parasztság egyre erő­södő szövetsége. Államunk és rend­szerünk erejének egyik legfőbb for­rása a munkásosztály és a dolgozó parasztság szoros kapcsolata. Ezért ezt a viszonyt ápolnunk kell, a munkás-paraszt szövetséget az egy­más iránti hűségre való neveléssel szakadatlanul erősítenünk kell. útmutatásait csak úgy lehet meg­valósítani, ha ezt a fontos kérdést megvilágítjuk a tömegek előtt. A munkás-paraszt szövetség erősödése — országunk további erősödése, s éppen ez a volt a kongresszus egyik fontos célja. Az agitációnak egy másik fontos feladata az, hogy ismertesse a kon­gresszusnak a tanácsokkal kapcso­latos állásfoglalásait. A kongresszus a népi demokratikus állam, a nép­hatalom, a tanácsok megszilárdítá­sának kongresszusa volt. „Népi de­mokratikus államunk a munkások és parasztok állama, valóságos népha­talom, amelyet a város és a falu dolgozói sajátmaguk választott és visszahívható küldötteiken keresztül gyakorolnak“ — mondotta Nagy Imre elvtárs a kongresszuson. A kongresszus leszögezte, hogy már a tanácsok létrejöttének és fennállásá­nak puszta ténye is hatalmas si­kere a munkáshatalom államszer­vező munkájának. A tanácsok hi­báikkal együtt is — előbbreviszik a nép ügyét, s különbül szolgálják a nép érdekeit, mint bármilyen bur- zsoá államgépezet. Kétségtelen, hogy a tanácsok munkájában vannak még hibák és fogyatékosságok, ezek azonban nem fedhetik el azt a tényt, hogy a helyi tanácsok az államhatalom olyan új típusét teste­sítik meg, aminek segítségével a munkásosztály, szövetségben a dol­gozó parasztsággal, képes az álla­mot a burzsoázia akarata ellenére is igazgatni. A kongresszus megmutatta a ta­nácsok szerepét és jelentőségét, s ily módon választ adott az ellenség­nek arra a balga kísérletére, hogy az államapparátus egyes hibái alap­ján támadja meg magát az államot. Ez természetesen nem jelenti, hogy szemet hunyunk a tanácsok munká­jában meglévő hibák előtt. Ellen­kezőleg: minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a tanácsok munkája minden szempontból egyre kielégí­tőbb legyen. Az agitáció sokat segíthet abban, hogy a dolgozók megértsék: a taná­csok munkájának kisebb-nagyobb gyengeségei — a fiatal, kevés állam- igazgatási tapasztálattal rendelkező munkáshatalom fogyatékosságai nem megoldhatatlan szervi hibák, hanem igenis megszüntethető, és megszünte­tendő múló, időleges hiányosságok. Az agitáció segíthet, és kell is, hogy segítsen abban, hogy a dolgozó tö­megek aktívan résztvegyenek a ta­nácsok tevékenységének megjavítá­sáért folyó munkában. A vezetők járjanak élen A kongresszus anyagának ismerte­tése bőséges lehetőséget ad arra, hogy politikai felvilágosító mun­kánkat sokoldalú, gazdag tartalom­mal töltsük meg. A kongresszus népünk mindéin rétege számára újat alkotott azzal, hogy magasra emel­te a nemzeti egység zászlaját. Utat mutatott ahhoz, hogy minden szo­cialista, demokratikus, hazafias, népi erő tömörüljön a Magyar Függet­lenségi Népfrontban, és megadta a Népfront újjászületésének programm- ját. Ugyanakkor a kongresszus mé­lyen népünk szívébe véste a pro­letárinternacionalizmus eszméjét, fo­kozta népünk hűségét és szeretetét felszabadítónk, békénk őrzője, a dicső Szovjetunió iránt. A termelés alapvető fontosságú kérdéseinek ismertetése mellett nem szabad háttérbe szorulniok ezeknek a nagyjelentőségű kérdéseknek sem. A tömegek körében végzett politikai munkával eleven valósággá kell ten­nünk a kongresszus sokrétű, gazdag útmutatásait. A kongresszus igazi jelentőségét akkor érti meg teljes mértékben népünk, ha sokoldalúan, széleskörűen ismertetjük előtte. A kongresszus anyagának e sok­oldalú, széleskörű ismertetését párt- szervezeteinknek minden eddiginél nagyobbméretű politikai munkával, s nemcsak a megszokott keretek között, nemcsak a ma meglévő nép­nevelők felhasználásával kell végez­niük. Ha igazán eredményesen aka­runk dolgozni, akkor elsősorban ma­guknak a vezetőknek kell jó példá­val előijárniok. Minden párt-, gaz­dasági és tömegszervezeti vezető ve­gyen részt ebben a politikai tömeg- munkában. A párt felső vezetése nemcsak nagy önállóságot adott szerveze­teinknek, hanem meg is követeli, hogy a kongresszus anyagának is­mertetésével és végrehajtásában a legnagyobb kezdeményezőkészséget mutassák. Mindenütt, üzemben és falun egyaránt, be kell vonni a poli- tiaki munkába a kongresszusi ver­seny élenjáró dolgozóit, párttagokat és pártonkívülieket egyaránt. A kon­gresszusi anyag ismertetésére ezer és ezer kommunista, ezer és ezer új pártonkívüli dolgozó kapjon párt- megbizatást. A kongresszus tovább erősítette a párt vezető és irányító szerepét, nö­velte a párt minden tagjának' fele­lősségérzetét. Ez a felelősségérzet hasson át minden pártszervezetet, minden kommunistát az újabb sike­rek és győzelmek kivívásáért meg­indult új, nagy csatában. Cservenka Ferencné A kongresszus határozatainak visszhangja A munkás-paraszt szövetség és népi államunk kérdései az agitációban Riport helyett Valószínűleg végleg beköszöntött a nyár. Egy Ideáit megkésve, de a sok hűvös és esős nap után végre itt van s a késést talán majd az őszön hozza be. Számunkra az igazi nyár, függetlenül a naptártól, akkor kezdődik, amikor hozzáfognak az aratáshoz. De az idén sehol nem arat­tak egyszerre, mindig két eső között vágták a búzát, több helyen így is térdig érő vízben. A nyár első felét, az aratást, elsikkasztotta az idő, de most, amikor teljes erővel megindultak a cséplőgépek, talán vég­érvényesen beköszöntött a szép idő. Egy kicsit jobb termést is hozha­tott volna, mert sokat elvitt a rém geteg eső, a köd és a jég, de azért, mint itt is, ott is hallom, nem kell félnünk, az idén sem marad üresen a kamra. Minden évszak munkájának me gvan a sajátos versenye; ősszel a szántási, vetési eredmények a legk apósabbak, tavasszal a növényápo­lási eredményekre kíváncsiak az emberek. Egy, egy ilyen munkahősnek a neve vetekszik egy futballistáéval, ami helyes is. Most mindenki azt figyeli, ki nyeri meg a cséplési versenyt a me­gyében, ki lesz az, aki elviszi a me gyei tanács vándorzászlaját és a dicsőséget? A zászló jelenleg Mözsön van, Kardos Lászlónál, de sokan vannak a nyomában, jószerivel minden cséplőgép, amely a megye terü­letén dolgozik. Ezt tudja Kardos László és Szegedi József is, a munka­csapatvezető s eléggé fő is a fejük, hogy tartani tudják eredményüket. Nem, nem velük van a baj, nem is azzal a tizennyolc emberrel, aki­vel együtt küzdenek az elsőségért, hanem mással. Kardos László aggódva ingatja a fejét, ki tudja, itt marad-e a büszíke zászló? Mert az igazság az, hogy a gépet többet kell vontatniok, mint amennyit dolgozhatnak. A munkalapokból sietve összeszámoljuk: 13 nap alatt 46 helyen dolgozott a cséplőgép! Egy-egy vontatás pedig 3—4 órai állást jelent, amiből követ kezik, hogy a 13 nap alatt közel 159 órát állt a gép. — Hát így nem lehet dolgozni, — mondja Kardos László s rábólint Szegedi József is. De ő még hozzáteszi: — Volt olyan szérű, ahova 3 mázsa búzáért be kellett állni. Még az I-es típusú tszcs tagjai sem hordták közös szérűre a gabonájukat, hanem mindenki a saját földjére. Komolyan mondom, eddig többet vontattunk, mint csépeltünk. így aztán már azt sem panasz olják különösebben, hogy a napok­ban elromlott a traktor csapágya s a lehúzó csavarért 30 kilométeres körzetet kellett beszáguldani. Ekkor öt órát állt a gép, de mi ez ahhoz a 150 órához képest? Ülünk a dübörgő gép mellett s a felhős éggel elkeveredik a szálló pelyva. Nem tehetek róla, a sok panasz közepette is jól érzem itt ma­gam, mert az eddig elcsépelt ‘több mint 1500 mázsa gabona mindennél jobban bizonyítja, hogy ezek az emberek nemcsak panaszkodni tudnak, hanem dolgozni is. A megyében sok cséplőgép jár ezekben a hetekben, s valószínűleg a legtöbb nem olyan mostoha körülmények között, mint Kardos László gépe. De épp ez tetszik itt a mözsi határban, ez a célra­törő munka, ez a biztonság, amely felül tud emelkedni minden bajon s a 20 ember minden hamis pátosz és nagyképűség nélkül mondja: — Azért mégis itt marad a zászló. De legalább is megpróbáljuk. APOR SÁNDOR 1954. április 4. Tolna- némedin vagyok s nagy szerű látványban van részem. Felszabadulá­sunk ünnepének meg­tartására ide a mozihe­lyiségbe igyekszik a fa lu apraja-nagyja. Gya­log, kocsikkal, népes csoportokban özönliíc a nép. A kendergyár dol­gozói táblát is hoznak, amelyen szinte büszkén díszük, hogy 180 ezer téglával akarják túltel­jesíteni tervüket e nagy ünnep tiszteletére. A termelőszövetkeze­tek részéről is fogad­kozások hangzanak el, hogy többet, jobbat ter­melnek a párt politi­kájának sikeres végre­hajtása érdekében. Ép­pen Horgos József elv társsal a „Meggyőző­dés" tsz elnökével be­szélgetek. — Eddig is minden munkában élen jártunk, de ezután még inkább igyekszünk pél­dát mutatni. — mond­ja. Körülötte a tsz tag­jai komolyan bólogat­nak rá. Néhány kívül­álló dolgozó paraszt is áll itt. Komoly, szinte ünnepélyes arcuk azt mutatja e fogadás ered ményét ők sem vonják kétségbe. Ha bármiféle kételyük volna, meglát­szana rajtuk. Titkon, vagy talán nyíltan is mosolyognának rajta. Van egy jó magyar közmondás: „Az Ígéret szép szó, ha megtart­ják úgy jó.” Az aratás végefelé ismét felkeres tem Horgos elvtársat, hogy meggyőződjem nem hiába bizakodtunk e, s ők nem hiába fo- gadkoztak-e, Amint hallgatom, jól­eső érzéssel veszem tu domásul, hogy érezték, s ma is érzik a felelős­séget: Az adott szó szín te törvény, azt be kell tartani. Versenyben áll tak a „Felszabadulás” tsz-el, itt sem akartak lemaradni. Az április 4-i vállalás lendülete tehát tovább emelkedett. A III. párt kongresszus határozatai a felelősséget még fo­kozták. Az őszi és ta­vaszi árpát levágva el­sőnek vetettek másod­növényként rövid te­nyészidejű kukoricát. — Tavaly is jól jöttünk ki vele — sorolja az eredményeket Horgos elvtárs. — A múlt év­ben 15 holdunk volt be lőle, most 30 holdat ve tettünk. Nagyszerűen beérett, úgy hogy most is ebből vetettünk. Több egyéni dolgozó paraszt­nak is adtunk belőle ve tőmagot másodvetésre. Litmann András és a többiek már el is vetet ték. Muhart, csumizt vetet tünk a biborhere után is. A biborherével leg­korábban volt zöld ta­karmányunk. Utána lu cérnával biztosítottuk a zöldet, s így az állato­kat folyamatosan el tud juk látni zöld takar­mánnyal. — Ezzel az állattenyésztés fejlesz­tését segítették elő. S ennek nagy szerepe volt a tsz jelendítésében. Tavai még adóhátralé­kuk volt. Március vé­gén nemcsak ezt ren­dezték, hanem az idei év első negyedére kiír­tat is. Azóta pedig az egész évit befizették. Ebben nagy része van az állattenyésztés ered­ményeinek is. Az ott dolgozó kommunisták erőfeszítései dicséretre méltók. Schütt Sándor elvtárs a teheneknél, Kiss Lajos elvtárs a ser téseknél ért el jó ered­ményeket. Az egyik hó napban például 700 li­ter helyett 820 liter te­jet tudtak bevinni a be gyűjtőhelyre. A mala­cok és a leszerződött sertések után járó ösz- szegek is segítették a tsz vezetőit, hogy kö­zel 10 forintot tudtak osztani munkaegységen ként a tagoknak. — A kommunisták példamutatása nem ma radt nálunk sem hatás nélkül — mondja mo­solyogva, s kicsit büsz kén is Horgos elvtárs. S már sorolja is a pár- tonkivülieket. Majdnem az összes tagok neveit le kellene most írnom, Győré György, Ács An­tal, Horváth Imre csak néhány an azok közül, akik példásan dolgoz­nak. — Gondunk van arra is — folytatja tovább Horgos elvtárs, — hogy földjeink jövőre még többet teremjenek, töb bet tudjanak adni a tag Ságnak, a hazának. Fon tos dolog ebben a tarló hántás elvégzése minél hamarabb. — S most megmutatkozik, hogy ebben is példátmutat- nak. Tarlóhántási ter­vüket teljesítették. Lehetne még sokáig, s részletesebben beszél ni a „Meggyőződés” tsz eredményeiről. Lehetne a hibákról is. De úgy gondolom most az a leg fontosabb, hogy beiga­zolódott: nemcsak szép szó volt az Ígéret. Be­csülettel meg is tartot­ták, i ez így jó. Nemcsak szép szó volt az Ígéret

Next

/
Oldalképek
Tartalom