Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-06 / 158. szám
% 1954 JÚLIUS 6 IN A P L O Az első aratás... A paksi Uj Élet tsz készül az aratásra , — Le akartok válni, mert sok az tdósság, ugye? — Nem, ha megyünk, akkor az adósságból is elvisszük részünket. Ez a rövid párbeszéd nem is olyan régen, pár hónappal ezelőtt zajlott le, nem éppen a legudvariasabb formák között a németkéri Ságvári tsz tagjai között. Az a csoport, amelyik menni akart, a Ságvári tsz egyik üzemegységét képezte. Németkér és a kanacsi állami gazdaság között elterülő földterületen. Megunták ezek az emberek a mostohagyermek szerepét játszani. Dicséretet soha, de bírálatot annál többet kaptak. Pedig ők is ugyanahhoz a nagy szövetkezeti családhoz tartoztak. Nagyon sok huza-vona után 1953 decemberében , mégis megalakította ez a csoport paksi Uj Élet tsz név alatt kis közösségét, Szemes Pál elnök elvtárs irányítása alatt. Beteljesedett a régi vágy, önállóak lettek, zsebükben egyetlenegy krajcár nélkül, de 160 ezer forint adóssággal elindultak a göröngyös úton, hogy a hegyek megmozgatására is képes erejükkel ezt az utat tükörsimára egyengessék. 1954 tavasza az éltető erőt jelentette ennek a 28 szövetkezeti tagnak, akik összesen 210 holdon kezdték meg a közös gazdálkodást. Azt tartja a közmondás, hogy „minden kezdet nehéz'1, de még milyen, különösen, amikor csak a 62 hold őáSi búza került mélyszántásba, a többi tavaszi szántásba. A dunaszentgyörgyi gépállomás derekasan segítette és egyengette a gyerekcipőben járó tsz tagságának útját. Debreceni József traktoros szinte odanőtt acélparipája nyergébe, szántott, vetett, hogy á magok mielőbb a földbe kerüljenek. Becsületes iparkodó munkájával nemcsak a termelőszövetkezetet segítette, hanem saját maga és a gépállomás becsületét is egyszersmindenkorra biztos alapra helyezte. Szeretik is őt a tsz-tagok. — Mintha a mi kis családunk egyik tagja, gyermeke lenne — mondotta Szemes elvtárs. Teltek-múltak a napok. Zöldbe borult Kovács Endre hajdani földbirtokos vén kastélyát övező évtizedes fűz- és gesztenyefák lombjai. Dús lombjuk között fészket rakott a madár. Kora hajnalban ők köszöntötték elsőnek a kastély lakóit, a termelőszövetkezeti tagokat. Szinte emberfeletti erővel küzdött a tagság. A gaz nőtt, nem volt őszi mélyszántás. Mindent, oe mindent tavaszi szántásba kellett vetni. Dolgoztak látástól vakulásig. Egy fillér nélkül kezdték, és alig két hónap múlva már osztottak is 7 forintot a teljesített munkaegységekre. Nem volt boszorkányság, vagy varázslatos hókusz-pókusz. nem a mesebeli tündér hozta, hanem saját maguk teremtették meg, szorgalmas munkájukkal. Alig pár holdra terjedő erdőségükből kitermelték a fát és mint szerszámfát értékesítették. Közel 30 ezer forintot kaptak. Ez volt az alap, amelyet nem terhelt adósság, amiből a következő hónapig éltek és fedezték a termelőszövetkezetben felmerülő kisebb kiadásokat. A 160 ezer forint adósság közép- lejáratú hitel. Ebből, ebben a gazdasági évben 31 ezer forintot kell törleszteni. Ez meglesz, éspedig így: 10 hold borsó termesztésére kötöttek szerződést. A holdanként 200 forintos szerződésben járó előleget nem vették fel, majd egyszerre. A borsó jól fizet, igaz kapásborsó, és kétszer kapálták. Hétfőre már be is fejezik a borsócséplést, a borsó azonnali leszállítása után járó összeg mind a törlesztésbe megy. Ide jut majd ősszel az a 10 darab, jelenleg 120 kilogramm átlagsúlyú sertés is. — Egy fillér tartozásunk nem marad a 31 ezer forintból vissza — mondotta az elnök. A 45 hold kukoricájukat kétszer kultivátorozták és kapálták, cukorrépájuk háromszor megkapálva, burgonyájuk feltöltve, egyszóval az igyekvő munka nyoma minden egyes földoarabon meglátszik. A termelőszövetkezet lelkes kis hadserege első boldog aratására készül. Minden egyes ember, aki csak kaszát, vagy sarlót tud fogni, az megy ki a gabonaföldre, hogy részese legyen az első közös aratásnak. A hét elején 14 hold rozs, majd 3 hald árpavetésüket fogják először kézzel learatni, a 62 hold őszi és 10 hold tavaszi búzát pedig egy kévekötő aratógép takarítja le. A boldog készülődés, a mindennapi munka mellett tervezgetnek a tagok, már eddig is szépen rendbehozták az istállókat és még az őszig saját erőből 160 köbméter siló befogadásra alkalmas gödröt is építenek. A tervezgetés és a mostani eredmények láttán feltettem a kérdést: — Mennyit osztanak kenyérgabonából majd? — Mosolyogva gondolkodik Szemes elvtárs, szemében öröm csillog, hallgat egy darabig, mintha nem akarná elárulni. — Az én számításom szerint 6 kilót osztunk, de csak búzából. Ezeket a szavakat olyan hangsúllyal mondotta Szemes elvtárs, mintha már most biztos lenne abban, hogy meglesz a 8 kiló is. Mire a beszélgetésben idáig értünk, éppen befejeztük a tsz határának megtekintését. Szemes elvtárs nem titkolt büszkeséggel tekintett végig az aranylón sárga búzatengeren és a nagyon szép méregzöld színű kukoricatáblán. így dolgoznak, küzdenek a termelőszövetkezet tagjai. Megalakították az „Uj Élet1' termelőszövetkezetet és valóban a névhez méltóan megindultak az új élet kialakításának útján. Lassan beesteledik, csak a vén kastély és az évtizedes fák merednek méltóságteljesen a magasba, vigyázva őrködnek a kastély lakóinak boldog álma felett. B. R. Huszonöt százalékkal emelkedett a kiskereskedelem eladási forgalma A szocialista termelés célja, hogy biztosítsa a társadalom állanaóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését. Ezt mutatja az is, hogy számos üzemünk nemcsak teljesítette, de túl is teljesítette féléves tervét. Az elmúlt év júliusi és szeptemberi árleszállítása az idei évben rendezett fizetések, valamint a parasztságnak nyújtott számos kedvezmény hatására jelentősen megnövekedett megyénk lakosságának vásárlóereje. Ennek eredményeként a kiskereskedelmi eladási forgalom 1954 második negyedévében 25 százalékkal emelkedett az első negyedévhez viszonyítva. Ennek megfelelően az ipar 1954-ben lényegesen több közszükségleti cikket készít a vevőközönség számára, mint 1953-ban. Ruházati cikkekből 125, varrógépekből 197, tűzhelyből 147, kerékpárból 145, bútorból 150 százalékot gyárt le az előző évvel szemben. A mező- gazdaság fejlesztésére meggyorsult a mezőgazdasági gépek és alkatrészek gyártása, lényegesen nagyobb meny- nyiségű mezőgazdasági szeráru, permetezőgép, lókapa, kukoricadaráló, különféle háztartási cikk és gyermekjátékáru kerül falusi dolgozóknak. A fenti számok azt mutatják, hogy az ipari munkásság szívén viseli a falusi lakosság életszínvonalának emelését, ezt bizonyítják a tervek teljesítése és túlteljesítése. Ugyanakkor munkásosztályunk joggal számít szövetségesére, a dolgozó parasztságra, hogy eredményes munkájuk után a beadás maradéktalan teljesítésével segítsék a párt- és a kormányhatározat végrehajtását. A példamutató gazda Friedlich József szakadáti dolgozó paraszt évek óta mindig példamutatóan teljesíti állam iránti kötelezettségét. A községben egyike volt azoknak a dolgozó parasztoknak, akik a kongresszus tiszteletére versenyt kezdeményeztek. A versenyből Szakadat került ki győz tesen, de az elsők között is első volt Friedlich József, aki példamutatásáért egy kerékpárt kapott ajándékba. Az életből lestük el A kis szobában, a mözsi gépállomáson egy középkorú férfi ül az egyik asztal mellett. Az előtte heve rő papírhalmazból sonkadarab és kenyér kerül elő s falatozáshoz lát. Nyilván ebédel, de sok lehet a dolga, mert az idő nagyon eljárt, hiszen négy óra fele jár. Többen is járnak ki-be itt, s mivel már jóval előbb érkeztem, mint az ebédelő, így be sem mutatkoztunk egymásnak. Ismeretlenül hallgattam tehát meg egy igen érdekes és nagyon tanulságos beszélgetést, amely — amint később kiderült — két kommunista közt folyt le. Mindjárt az első szavaknál kidé rült, hogy az ebédelő elvtárs a mözsi gépállomás vezető mechanikusa, aki mintegy két hete került vissza iskoláról. A másik beszélgető a gépállomás egyik traktorosa. Mindketten a pártszervezet taggyűlésének megkezdésére várnak, s e közben indul meg közöttük az eszmecsere, csak úgy falatozás közben, minden előkészítés nélkül. — Két hete vagyok már a gép állomáson. — hallom a vezető mechanikus hangját, míg magam az egyik könyvben lapozgatok — de megállapíthatom, hogy a munkafegyelemmel nem valami jól állunk. De nem valami nagy gondot fordítanak a traktorosok a karbantartásra sem. — Mindjárt példát is hallok erre. mégpedig a vele beszélgető traktoros rovására. Elmondja neki, hogy ő is, különösen mivel kommunista, nagyobb gondot fordíthatna gépére. — Kitől tanuljanak, kit kövessenek a többiek, ha nem a párttagokat. — szól a vezető mechanikus. — A traktoros ötöl-hatol. hogy nem így — nem úgy. de konkrétan is szól a bírálat. — Emlékezzen az elvtárs cs ak egy kicsit vissza, míg a gépe bent volt forgolódott körülötte, s elfelejtette megnézni, hogy van-e benne olaj? Már kint járt vele a területen, amikor megállapították, hogy alig van benne valami. Súlyos kár szár mazhatott volna ebből. — Erre már nem volt mit kertelni, s a traktoros nem is apellált. — Igaza van az elvtársnak, de higyje el, csak az elsfi évben és most fordult elő ilyesmi velem, de fogadom, hogy nem lesz üven többet. — A bírálat azonban tart tovább, de nem úgy, hogy az sértő legyen. Érvek sora hangzik el közben. — Nemcsak az anyaavazarlás miatt fontos a karbantartás gondos elvégzése, nem is a gépállások megszüntetése miatt, hanem inkább a hibák következményei miatt. A mező gazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatok sikeres végreha jtásában, amint ezt a III. pártkongresszus is meghatározta, nagy szere tünk van nekünk gépállomási dolgozóknak. Ha tehát áll a gép, nem tudjuk jól segíteni a gyors betakarítást, óráról-órára több lesz a szemveszteség. Károsodnak a dolgozó parasztok, az ország, de a gépállomás is. Újra csak élénk bólintgatás s az előbbiekhez hasonló fogadkozások hangzanak el a traktoros részéről. Arcán szinte látszik, mennyire megbánta könnyelműségét, s hogy men nyíre igyekszik majd ezután kommunistához méltóan dolgozni. Nem haragudott meg, mert az egész beszélgetés eszményien, kommunisták közötti valóban emberi hangnemben folyt le. Tanított, nevelt e rövid tanácskozás, mégha a fő lényege bírálat volt is. Mozgósított is e beszélgetés még jobb eredmények elérésére, s elsősorban a hiba kijavításán kere sztül. A traktoros átment a másik szó bába. ahol már többen várták « taggyűlés megkezdését. Most már megpróbáltam a neveket is megszerezni, s megtudtam, hogy az értékes beszélgetés Loboda József elvtárs, a mözsi gépállomás vezető mechaniku sa és Vass Imre elvtárs traktoros között folyt le. Sok-sok ilyen beszélgetésre van szükség életünk minden területén, a hibák kiküszöbölése érdekében. Emberi szóval, meggyőző érvekkel nevelhetik egymást a kommunisták és különösen a vezetők. így taníthatják egymást a pártonkívüliek he lyes nevelésére, mozgósítására is. Ha Loboda elvtárs ilyen felvilágosító, nevelő munkát végez a többi párttagok és a pártonkívüliek között is, akkor kommunista vezetőhöz méltóan dolgozik. Ennek jó eredménye természetesen nem is maradhat el. Nem marad el már most a kény ércsata idején sem. A bonyhádi földmüvesszövetkezet nagyobb gondot lordítson a felvásárlásra A földművesszövetkezeteknek — köztük a bonyhádi földművesszövetkezetnek is — egyik fontos feladata a szabad termelvények felvásárlása és az áruk legrövidebb úton való el juttatása a fogyasztókhoz. A bonyhádi földművesszövetkezetnek Bony- hádot, valamint a nagymányoki bányavidék dolgozóit kellene ellátni zöldség- és gyümölcsféleségekkel. A szövetkezet e feladatát azonban nem hajtja végre úgy, ahogyan azt a bányászok és a dolgozók elvárnák tőlük. A Nagymányokon lévő gyümölcsös zöldségbolt hiába rendeli meg a szükséges árut, nem kapják meg. Ugyanígy vannak a mázai és a váraljai népboltok is. Még a Bonyhá- don lévő földművesszövetkezeti bolt is csak néha kap megfelelő meny- nyiségü árut zöldség- és gyümölcs- féleségekből. Az nem fedi a valóságot, hogy nem lehet felvásárolni. Mert hiszen a bonyhádi Dózsa Népe termelőszövetkezet is kínált árut a szövetkezetnek, azonban nem vették át. De ha nem lenne megfelelő meny nyiségű felvásárolható áru Bonyhá- don, akkor is van mód a jó ellátásra. A járási felvásárlási irodán keresztül lehet igényelni és meg is kapnák olyan helyről, ahol a felvásárlás nagy, de helyben nem tudják értékesíteni. Nagyon fontos, hogy. a bonyhádi földművesszövetkezet vezetői az elkövetkezendő aratás és cséplési idő alatt okvetlenül megfelelő mennyiségű és minőségű áruval lássák el Bonyhádot és környékét. Tegyenek meg mindent a lakosság jó áruellátása érdekében. Mert amíg ők pihentek, addig a dunaföldvári, a kurdi és még sok szövetkezet nagyon sokat tett azért, hogy zöldség és gyümölcs megfelelő mennyiségben kerüljön a fogyasztókhoz. Megjelent az MDP Központi Vezetőség Agitá- ciós és Propaganda Osztály kiadásában „A cséplőgéptől a begyüjtőhelyLEVELEZŐSNK ÍRJÁK „Példamutatásunkkal, jövedelmünkkel agitálunk a szövetkezet mellett“ re a gabonát1' című brosúra. A kiadvány a mezőgazdasági mun ka jelenlegi szakaszának két-három kiragadott fontos problémáját veti fel, melyeket konkrét példákkal, adatokkal támaszt alá. Tartalmán Ha az ember a termelőszövetkezeteket járja, gyakran találkozik olyan hangokkal: ,,nincs jövedelem, nem lehet megélni a tsz-ben.” Ha azonban megnézzük közelebbről, kik beszélnek így, gyorsan meg tudjuk állapítani, hogy azok beszélnek így, akik nem veszik ki részüket a közös munkából. Az pedig természetes, ha valaki nem dolgozik, nincs munkaegysége és a munkaegység után jövedelme sem. így tehát az ilyen elégedetlenkedők saját magukkal szemben lehetnek elégedetlenek. Aki dolgozik, annak természetesen van is jövedelme. Nézzük meg Boros Györgynek, a szakcsi Uj Elet tsz egyik tagjának jövedelmét. Boros elvtárs olyan, hirtelenharagú ember. Ha ,felbor- solják”, gyakran mondogatja: „Kilépek a tszbői”. Ezt azonban a világért sem tenné meg, hiszen jó munkája után szépen.van jövedelme is. Feleségével dolgozik együtt. Június közepetájáig közel 300 munkaegységük volt. Nézzük meg talán, milyen volt Borosék múlt évi jövedelme. Tavaly 583 munkaegységet értek el s 22 mázsa búzát, 5 mázsa árpát 7 és fél mázsa burgonyát kaptak munkaegységük után. — Ezenkívül még pénz is állt a házhoz. Amikor pedig értékesítették, felesleges terményüket, hoz zászámítva a háztájit is, mert azon is jó termésük volt, közel 17 ezer forint ütötte markukat. Kilencezerért házat vettek, 5000 forintból pedig ruhát vásároltak, még így is maradt párezer forintjuk költőpénznek. Ma büszkén mutogatják ruhásszekrényüket, és boldogan mondják, hogy a „magunkéban lakunk”. • Borosék mindig kiveszik részüket a közös munkából. Boros elvtárs most is nagyon siet, — „hív a munka, sietnem kell, a vörösherét kaszáljuk, mert bizony az még talpon van. Pedig a párttitkár elvtárs régóta sürget bennünket, meg az aratás is itt van a nyakunkon, mindenkinek meg kell fogni a munkát, senki sem lustálkodhat, meg bizony kevesen is vagyunk egy kicsit. A munkaerőhiányt igyekezetünkkel pótoljuk. Reméljük, hogy őszre már többen leszünk. Addig is példamutatásunkkal, azután pedig a jövedelmünkkel is fogunk agitálni a szövetkezet mellett, mert bő termésre és szép jövedelemre számítunk.” Aki dolgozik, az számíthat is szép jövedelemre. Ezt igazolja Boros György néldája is. HORVATH LAJOS és BALÁZS LAJOS levelezők, Dombóvár, ___ k eresztül segítséget nyújt a falusi dolgozók számára, hogy könnyebben megérthessék a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának szükséges ségét. A brosúra olvasása hozzásegíti a pártszervezetek népnevelőit, hogy jó agitációs érvekkel segítsék, magyarázzák dolgozó parasztságunknak a beszolgáltatás maradéktalan teljesítésének fontosságát. A brosúra beszerezhető a falusi pártszervezeteknél, állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek pártszervezeteinél
