Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-06 / 158. szám
2 N Ä P E Ö 1954 JÜLIUS 6 A sajtó a Franciaországra gyakorolt nyomásról Külpolitikai hírek PEKING Tokióból érkezett jelentés közli, Á Szovjetunió déli kerületeiben megkezdődött a termés betakaritása PARIS A Comtiat közölte Miehel Debré- nek, a köztársasági tanács tagjának cikkét. A cikkíró tiltakozik a párisi szerződés ratifikálásának kérdésével kapcsolatban Franciaországra nehezedő külföldi nyomás ellen. Mint Debré rámutat, az utóbbi időben nagymértékben fokozódott az amerikai, angol és nyugatnémet diplomáciai támadás Franciaország ellen. Ez a külső támadás összefonódik az „európai hadsereg1' hívei részéről indított belső támadással. Churchill és Eisenhower nemrégiben megtartott washingtoni tárgyalásait érintve Debré a következőket írja: „Az angolok és az amerikaiak egy ponton, megegyeztek: eltávolítani Franciaországot a nemzetközi vitákban való részvételtől és ilyen módon magukhoz ragadni azt a stratégiai és politikai pozíciót, amellyel Franciaország rendelkezik/' LONDON Az Observer című lap kommentálva Adenaueh július 2-i rádióbeszédét, úgy nevezi azt, mint „Adenauer ultimátumát az európai védelmi közösséggel kapcsolatban.'1 A lap közli Haffnernak, bonni tudósítójának cikkét. A tudósító a következőket írja: „Adenauer ténylegesen revolvert szorított Francia- ország homlokához: vagy ratifikáljátok az európai védelmi közösségi szerződést a jelenlegi formájában, vagy hozzájárultok Németország korlátlan újrafelfegyverzéséhez ...“ A Reynolds News diplomáciai szemleírója a következőket írja: „az az ultimátum, amelyet Adenauer július 2-án Franciaországnak szögezett, annak a határozatnak volt az eredménye, amelyet az Egyesült Államok a múlt héten adott át a nyugatnémet kancellárnak és amely szerint abban az esetben, ha Francia- ország a legközelebbi hetekben nem ratifikálná az európai védelmi közösség szerződését, új szerződést írnak alá Németországgal. Az új szerződés lehetővé tenné Németország számára, hogy önálló hadsereget alakítson.'1 Külföldi lapvélemények a labdarúgó világbajnoki döntőről A külföldi lapok élénken foglalkoznak a vasárnap Bernben lezajlott Nyugat-Németország—Magyarország labdarúgó világbajnoki döntővel. A párisi lapok hosszas tudósításokban számolnak be a találkozóról és egyhangúlag állapítják meg, hogy a magyar csapat a sok nehéz mérkőzés után fáradt volt s ezt a körülményt a pihentebb nyugatnémet együttes a maga előnyére használta fel. A „1‘Equipe" cikkének címe: „Az esélytelen megverte a favoritot, ugyanúgy, mint 1950-ben Brazíliában.“ A cikk hangsúlyozza, hogy vasárnap délután egy rendkívül izgalmas mérkőzésen a német csapat azzal nyert, hogy rákényszerítette saját stílusát a „kimerült" magyarokra. Az . V. világbajnokságért lezajlott küzdelem nem úgy végződött, ahogy sokan gondolták, — folytatja a lap, 1— nem a legtehetségesebb labdarúgók, nem a legeredményesebb játék művészei, nem a legfinomabb és legötletesebb labdarúgás képviselői győztek, hanem az a csapat, amely kitartóbb volt, tehát az utolsó szót a fizikai erőnlét, a hidegvér és az idegeken uralkodás mondta ki. A ,,1‘Equipe" nagy elismeréssel ír arról, hogy a magyar csapat példásan és sportszerűen fogadta vereségét. A „Párisién Libéré41 szerint a magyar labdarúgás felsőbbségét semmivel sem kisebbítette a berni csatavesztés, mert egy kevésbbé fáradt együttessel szemben dicsőséges küzdelemben maradt alul. El kell ismerni — fejezi be cikkét a lap, — hogy akik végignézték az V. labdarúgó világbajnokságot, azok szerint megbukott ez a világ- bajnoki rendszer s csak így történhetett meg, hogy az a nyugatnémet csapat lett világbajnok, amely már egyszer a magyaroktól Baselben 8:3- ra kikapott. Az „Aurore" annak tulajdonítja a magyar csapat vereségét, hogy játékosai a sok győzelmes csata után fáradtak voltak. Az V. labdarúgó világbajnokságnak az lett volna a sora, hogy a nagyszerű győzelmi sorozat után a magyarok nyerjék meg. Az a vereség, amely az utolsó hat percben érte a magyar együttest, drámai benyomást keltett a- nézőkben, mert soha még egyetlen csapat veresége sem látszott annyira igazságtalannak, mint ez. A „Le Figaro" ugyancsak a magyar játékosok fáradtságának, idegkimerültségének tulajdonítja a vereséget. A „Liberation14 írja: A döntő mérkőzés nézői között nem volt egyetlen egy tárgyilagos megfigyelő sem, aki kétségbevonta volna azt a tényt, hogy az utolsó mérkőzésen a világbajnoki küzdelemben résztvett legjobb csapat maradt alul. El kell ismerni, hogy a magyar csapat a végküzdelemben már nem volt képes megmutatni igazi tudását, de hozzájárult vereségéhez a világ- bajnokság teljesen helytelen lebonyolítási módja is. A Német Demokratikus Köztársaságban megjelenő hétfői lapok is nagy figyelmet szentelnek a vasárnapi mérkőzésnek. „Vorwärts14 és a „Neues Deutschland1' többek között a következőket írja: — Az elfogulatlan közvélemény tisztában van azzal, hogy a magyar csapat vasárnap szenvedett egygólos veresége ellenére is a világbajnokság legjobb és legsportszerjíbb együttese volt. Á; magyar válogatott szereplése a legnagyobb elismerést váltotta ki a világ minden részéből ösz- szesereglett labdarúgó szakértők között. A „Rundschau am Montag" megállapítja: — A magyar csapat a világbajnokság legjobb, ha nem is legszerencsésebb együttese volt. hogy a Japán Diákszervezetek Országos Szövetsége június közepén országos kongresszust tartott, amelyen antimilitarista programmot fogadott el. A kongresszuson az ország minden részéből egybegyült több, mint 900 diák vett részt. PEKING LONDON Július 4-én több, mint 2000 londoni vett részt a Nagy-Britannia Kommunista Pártja londoni körzeti bizottsága által a Trafalgar-téren szervezett tömeggyűlésen. A tömeggyűlés a következő jelmondat jegyében folyt le: „vessenek véget az Anglia fölött gyakorolt amerikai ellenőrzésnek.11 A tömeggyűlésen beszédet mondott John Mahon, a Kommunista Párt londoni körzeti bizottságának titkára és John Campbell, a Daily Worker főszerkesztője. A bolgár szövetkezeteknek 1,300.000 tagja van Szófia (MTI) A bolgár szövetkezetek jelentős szerepet játszanak az ország gazdasági életében. A bolgár szövetkezeteknek jelenleg 1,300.000 tagjuk van, de a tagok száma nap- ról-napra emelkedik. Napraforgó sorközi megművelése a Rosztov-területi „Gigant41 szovhoz földjein. (Foto: A. Agapov) A francia szocialisták kongresszusának állásfoglalása i! földművesszövetkezefek összeírják a jövőévi kisgépszükségietet A legtöbb mezőgazdasági kisgép, alighogy megérkezik a boltokba, szinte már a kicsomagolás pihanatá- bam gazdára talál. A dolgozó fnaraszt ság megnövekedett vásárlási igényét iparunk teljes egészében^ ki akarja elégíteni, ehhez azonban tudnia kell, hogy körülbelül mennyi kisgépre és mezőgazdasági szerszámra van szükség. Ezért a SZÖVOSZ felhívta a földművesszövetkezeteket, hogy a termelési bizottságokkal együtt állapítsák meg az 1955. évi várható igényeket. Páris (MTI) A Francia Szocialista Párt kongresszusa új vezetőséget választott, amelynek tagjai Edouard Depreux kivételével az „európai védelmi közösség11 szószólói. A kongresszuson Lacosto határozati javaslatot terjesztett elő, amely az EVK ellen foglalt állást, azonban a küldöttek elvetették határozati javaslatát. Egyhangúlag elfogadta azonban a kongresszus Lacoste határozati javaslatának az ázsiai politikára vonatkozó pontját. Az elfogadott határozat az erőszak útján meg teremtődő béke ellen és a keletnyugati gazdasági és kulturális kapcsolatok kiszélesítése mellett, továbbá a békés együttélés biztosítására irányuló tárgyalások mellett foglal állást. A kongresszus az EVK ügyében Christian Pineau határozati javaslatát fogadta el-, amely a háborús szerződések ratifikálása mellett foglal állást. A bonni kormány kitüntette Werner Krausst, a „1 ud Süss" című náci film szereplőjét (MTI) A „Manchester Guardian“ című angol burzsoá lap bonni tudósítója beszámol arról, hogy a nyugatnémet kormány a „nagy érdemKrausst, a „Jud Süss11 című náci fűm szereplőjét. A kitüntetés híre egész Nyugat- Németországban heves tiltakozást váltott ki a nácizmus áldozatai körében. Peking 13 körzeti népi gyűlése megválasztotta a Kíifai Népköztársasági fővárosának törvényhatósági népi gyűlését. Az újonnan megválasz tott pekingi törvényhatósági népi gyűlésnek 554 képviselője van; vasutasok, textilipari munkások, építőipari munkások, tudósok, tanárok, orvosok, írók, művészek és vallási vezetők. A törvényhatósági népi gyű lésnek 106 nő tagja van, 37-en pedig Pekingiben élő nemzetiségeket képviselnek, főleg muzulmánokat. MOSZKVA Július 3-án a szakszervezetek házának oszlopcsarnokában ünnepi ülést tartottak a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából. Az ülésen Moszkva város és Moszkva-terület szövetkezeti szervezeteinek képviselői, valamint a Moszkvában most folyó szövetkezeti kongresszuson résztvevő küldöttek jelentek meg. A kombájnok, traktorok és tehergépkocsik kimentek a mezőre. A gépállomások gépkezelői felajánlás okát tesznek, hogy kiválóan végzik a betakarítási munkát. M. Braga, ismert kombájnvezető, a Szocialista Munka Hőse, a „Hruscsov4,-kolhoz (Ukrán SzSzK, Herszon terület) mezőin az ősziárpát takarítja be. A képen: M. Braga (baloldalon) és T. Galagan agronómus .megvizsgálják az ősziárpát betakarítás előtt. (Foto: J. Lihuta). Óvjuk az erdőket a tűzkártól Az erdők minden nyáron sokat szenvednek a kirándulók, az erdőben járókelők gondatlanságából származó tűzesetektől. Az elmúlt évben kereken félmillió forint ilyen természetű kár érte népgazdaságunkat. A tűz esetek felét eldobott égő gyufa, cigaretta okozta. Az erdő ma már mindannyiunké, s ezért fokozottabb megbecsülést, gondoskodást érdemel. Ne dobjuk el erdőben az égő gyufát, cigaréttát. hanem gondosan oltsuk el, vagy bot végével ássuk a talajba. Tüzet csak olyan helyen rakjunk, ahonnan tovább nem terjedhet és mielőtt továbbmegyünk, oltsuk el vízzel, földdel úgy, hogy parazsa se maradjon. h amerikai megszálló hatóságok szabadonbocsátottak egy éíeifonviig'ani fegyházra ítélt háborús főbiinöst Berlin (MTI) A nyugatnémetországi amerikai megszálló hatóságok szabadonbocsátottak a landsbergi katonai fegyházból Erhard Milch volt náci tábornagyot, a hitleri légierők egykori főfelügyelőjét. Milchet a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék 1946-ban háborús főbűnösként életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. A széles folyó partján állt egy csodaszép ** almafa. Lombjai között egy kis majom ütötte fel a tanyáját és a fa zamatos almáiból élt. Egy napon krokodil úszott fel a folyón. Éppen a fa közelében mászott a fövényre és sütkérezett a. napon. A majom megörült a látogatásnak és almával kínálta meg a krokodilt. A két állat nemsokára meleg barátságot kötött. A krokodil egyre sűrűbben jött el. hogy új barátját meglátogassa és a pompás almából falatozzék. Történt pedig, hogy egy napon a majom több almát szedett Je a fáról, mint amennyit mindketten elfogyasztottak és a krokodil néhány darabot magához vett, hogy elvigye a feleségének. — Hol vetted ezt a remek, édes almát, drága fiacskám? — kérdezte ámulva a feleség. — Van egy majom barátom — felelte a krokodil, — almafán él. Gyakran felkeresem őt és mindig megkínál ezzel a nagyszerű almával. — Ah, — kiáltott fel a hölgy és elgondolkozva tette hozzá: — Ha a te barátod ilyen isteni almákkal táplálkozik, akkor gondolom, ő maga is igen zamatos lehet! Azután így szólt a férjéhez: — Drágám, ha igazán szeretsz, elhozod nekem a majom szívét. Addig nem lesz sem éjjelem, sem nappalom, élni sem lesz kedvem, amíg ezt a szívet meg nem ehetem. — Oh drágaságom — válaszolt bánatosan a szerencsétlen krokodil férj — ez egyszerűen képtelenség, A majom igaz, hű barátom, nem ölhetem még, még a te kedvedért sem. Ez igazán gonoszság lenne tőlem. — Úgy, szóval megtagadoa ezt a csekély kívánságomat is! — Toppantott haragosan a krokodilasszony. —i Látom, nem szeretsz már. A krokodil és a majom Hindu népmese A krokodil búnak eresztette a nagy fejét. De belátta, hogy muszáj az asszony kívánságát teljesíteni. ha azt akarja, hogy helyreálljon a házi béke. Visszaúszott az aimafához, ahol barátja lakott. — Mi van veled, — kérdezte aggodalmaskodva a majom, — olyan szomorú az arcod? — Mondd el, mi bánt! — Drága barátom, — kezdte a krokodil, — elvittem a feleségemnek azokat az almákat, amiket te küldtél. Mikor meghallotta, hogy te mindennap almával kínálsz engem, igen megharagudott rám, szidni kezdett, hogy milyen hálátlan vagyok, mindennap itt vendégeskedem nálad, s még egyszer sem jutott eszembe, hogy én is meghívjalak téged. Igaza is van. Bevallom, szégyellem magamat. Nem jönnél hát el velem most? Meghívlak ebédre. — Nagyon kedves tőled ez a meghívás, — felelte a majom — és ezer örömmel el is mennék veled. De ti a vízben éltek, én meg a fán, hogyan juthatnék én el hozzátok? Sokkal jobb lenne, ha te hoznád iae a feleségedet, akkor megismerkednénk egymással és boldogan elcsevegnénk. — Ö, mi a homokos folyóparton lakunk, sietett a krokodil megnyugtatni a majmot. — Felveszlek a hátamra, elviszlek odáig és még csak nedves sem leszel. A feleségem roppant meg fog rám haragudni, ha nélküled térek haza. Biztosan ízletes vacsorát készített és feldíszítette tiszteletedre a lakást. Velem kell jönnöd. A majom meggyőződött róla, hogy ezt a meghívást csakugyan nem utasíthatja vissza, felült a krokodil hátára és máris indulták lefelé a folyón. Amikor azonban beértek a mély vízbe, a majmocska megijedt. — Lassan, lassan testvér! — kiáltotta. — már a hátamat nyaldossák a hullámok! A krokodil így gondolkozott: f — Most már a hatalmamban van. nem menekülhet meg, hiszen nem tud úszni. Elmondom neki, miért viszem magammal. És elbeszélt a majomnak mindent az igazsághoz hívein. — A feleségem nem lesz addig boldog, amíg meg nem eszi a te szívedet. Ezért kell hozzá jönnöd. A majom villámgyorsan átlátta a helyzetet és így szólt a krokodilhoz: — Öh, barátom, hát miért nem mondtad ezt előbb! A szívemet eldugtam egy odúba az alma- £án. Sosem viszem magammal, hogy el ne veszítsem. Éppen azért élek a fán, mert ott a szívemet jól el tudom rejteni. Ha szóltál volna, szívesen magamhoz vettem volna, hogy elhozzam a feleségednek és ezzel megháláljam a szívélyes meghívást. — Ha csak ez a baj, forduljunk vissza és hozzuk el — javasolta a krokodil. így hát visszaúsztak az almafához. A majom gyorsan felkúszott a fára, leült a legfelsőbb ágára és boldog volt, hogy megmenekült a halál torkából. — Siess és hozd le a szívedet, — sürgette a krokodil alulról, a fa tövében. A majom azonban csak nevetett és lekiáltotta: — Te ostoba tökfilkó, hogy élhetnék én szív nélkül! Csakugyan azt hitted, hogy eldugtam a fa odújába? Takarodj innen és soha vissza ne gyere többé! Most látom csak, milyen barátom voltál te nekem!
