Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

1954 JULIUS 4 NÄPCÖ 3 A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kormányához a Tuapsze tartályhajó ügyében Moszkva (TASZSZ) Mint a sajtó jelentette, a szovjet kormány június 24-én jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához azzal kapcso­latban, hogy Tajvan sziget közelé­ben az Egyesült Államok haditenge­részetének ellenőrzése alatt álló vi­zeken egy amerikai hadihajó elfog­ta a Tuapsze szovjet tartályhajót. Az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége június 26-án válasz­jegyzéket juttatott el a Szovjetunió külügyminisztériumához e kérdéssel kapcsolatban. A jegyzékben az Egye sült Államok kormánya minden alap nélkül tagadja, hogy az amerikai haditengerészeti erők részt vettek a szovjet hajó jogellenes elfogásá­ban. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió külügyminisztériuma július 2-án jegyzéket intézett az Egyesült Álla­mok kormányához, amely többi kö­zött így hangzik: A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy nem tekint­heti kielégítőnek az Egyesült Álla­mok kormányának a szovjet kor­mány június 24-i jegyzékére adott válaszát. * A jegyzék leszögezi, hogy a Tuap­sze szovjet tartályhajó elfogásáért, legénységének biztonságáért, s a tar­tályhajónak és rakományának épsé­géért az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányát terheli a felelősség. A szovjet kormány megerősíti jú­nius 24-i jegyzékét, tiltakozást jelent be az Egyesült Államok kormányá­nál a Tuapsze szovjet tartályhajó további fogvatartása ellen és köve­teli, tegyenek haladéktalanul intéz­kedéseket a tartályhajónak, legény­ségének és rakományának szabadon bocsátására. Rövid külpolitikai hírek NEWYORK A Western Electric társasággal az új kollektív szerződés megkötéséről folytatott 3 hónapos eredménytelen tárgyalások után a telefonszolgálat 17 ezer szerelője a CIO-ba tartozó hírközlési dolgozók szakszervezeté­nek iagjai - • sztrájkba lépett. A sztrájk fő oka az, hogy a társaság megtagadta a munkabéremelést. SZÓFIA Valamennyi, bolgár lap beszámol arról a jelentésről, amely hírül ad­ta, hogy a Szovjetunióban elkezdte működését az első atomerővel mű­ködő villamos erőmű. Az „Otecsesztven Front'1 című lap „A jövő kapuja1' című cikkében mél­tatja a hír óriási jelentőségét. PARIS A francia hivatalos lapban közle­mény jelent meg, amely szerint a francia kormány elrendelte a Tu­niszban rendelkezési állományban lévő francia tartalékosok mozgósítá­sát. Ez arra cnutat, hogy a francia hatóságok tovább akarják fokozni terrorjukat a tuniszi ellenállási mozgalommal szemben. BECS A nyugatnémet militarista Szer­vezetek fokozzák ausztriai tevékeny­ségüket, elsősorban az ország nyu­gati részében. A Der Abend című lap közli, hogy az egykori SS-ek nyugatnémetországi „egyesületei1' és „szövetségei'1 Linzben (amerikai öve­zet) képviseletet alakítottak. Ez a képviselet, mivel az osztrák hatósá­gok részéről semmiféle ellenállással nem találja magát szemben, meg­szervezi e szervezetek sajtóorgánu­mának, a „Wiking Ruf'-nak a ter­jesztését, amely nyílt militarista és Anschluss-propagandát folytat. MTI Dulles, amerikai külügyminiszter újabb nyomást akarva gyakorolni az „európai védelmi közösség" ratifi­kálását halogató Franciaországra és Olaszországra, cikket írt a „Rhei­nische Merkur" című nyugatnémet lapba. Dulles kijelenti cikkében. hogy „ha Nyugat-Európa továbbra is megosztva és ennek eredményeként gyenge marad, az Egyesült Államok kénytelen lesz alapvető módon meg­változtatni politikáját..." Az ame­rikai külügyminiszter elismétli az amerikai és angol „garanciákról" szóló ismert szólamokat és keserű­en állapítja meg, hogy „Franciaor­szág és Olaszország ennek ellenére még mindig nem ratifikálta a szer­ződést. Az európai védelmi közösség ellenfelei, akik félnek a ratifikálás­tól, késleltető taktikát folytatnak." Dulles ezután a francia—nyugatné­met ellentétekre célozva megállapí­totta, hogy „időközben újabb feszült­ség nyilatkozik meg Európa kon­tinentális hatalmai között és fennáll az a veszély, hogy ismét átveszik uralmukat az egyenetlenség ... régi erői, amelyek újra olyan helyzetet teremtenek, aminő már a múltban is háborúra vezetett." Végül az ame­rikai külügyminiszter kijelentette hogy ..Európa összefogásának kor­szaka hamarosan lejár .. LONDON Ottawai jelentés szerint St. Lau­rent, Kanada miniszterelnöke jú­lius 1-én sajtókonferencián kijelen­tette, hogy Churchill utazása az Egyesült Államokiba és Kanadába egyetlen problémát sem oldott meg. Ez az utazás St. Laurent vélemé­nye szerint — „csupán kedvező pszi­chológiai hatást1' keltett. Az eíső szovjet ipari atomvillanytelep üzembehelyezésének további visszhangja VARSÓ A Lengyel Népköztársaság közvéle ménye óriási érdeklődéssel fogadta azt a közleményt, hogy a Szovjet­unióban üzembehelyezték az első atomenergiával működő ipari villany telepet. A lengyel lapok cikkekben és kom memtárokban foglalkoznak ezzel az eseménnyel. PRAGA A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak közleménye arról, hogy üzembe helyezték az első atomenergiával működő villanytelepet, — írja a Rudé Právo — újlból megcáfolhatat- lanul bizonyítja a szovjet szocialista tudománynak, a világ leghaladóbb tudományának fölényét. BUKAREST A. Sconteia V. Novacunak, a Ro­mán Tudományos Akadémia levelező tagjának cikkét közli. Az egész emberiség örömmel vette tudomásul — mondja a cikk — hogy a Szovjetunióban a tudósok és a mérnökök megoldották az atom­energiával működő villanytelep létre hozásának bonyolult technikai prob­lémáját. SZÓFIA Az Otecsesztven Front július 2-i számában a következőket írja: Most már elmondhatjuk, hogy szá­zadunk az atom százada! Nem azért mert atombomba van, hanem azért, mert már van atomenergiával haj­tott villany telep! A történelem elfo­gulatlanul és az igazsághoz híven fel fogja jegyezni, hogy az atombomba hazája az imperialista Amerika, az atomfény hazája viszont a Szovjet­unió. Fény a pusztítással szemben: lehet-e valami világosabb és ékesen szólótob ennél a kontrasztnál? BUDAPEST A TASZSZ részleteket idéz a Sza­bad Népnek „A szovjet atombéke- mű" című cikkébőL TIRANA A Zeri I Popullit „A nép jólété­nek szolgálatában álló szovjet tudo­mány győzelme“ című cikkében rá­mutat, hogy az első atomenergiával hajtott villanytelep üzembehelyezése a Szovjetunióban, újabb bizonyítéka a szovjet tudomány, a világ legelőre haladottabb tudománya szakadatlan és egyedülálló fejlődésének. A labdarúgó vildgpba j nők síig döntője előtt Páris (MTI): A péntek esti fran­cia lapok sportrovataikban a labda­rúgó világbajnokság döntőjének esé­lyeivel foglalkoznak. A Paris Presse írja: Az uruguayiak ellen mutatott cso­dálatos játék után egy pillanatra sem képzelhető el, hogy kicsúszik a világbajnoki cím a magyarok kezé­ből. A Magyarország—Uruguay mér­kőzés vitathatatlanul eldöntötte azt a kérdést, hogy melyik a jelenkor legjobb csapata, mivel ez a mérkőzés az elmúlt húsz év legnagyszerűbb és legragyogóbb találkozója volt. * A Times című angol lap a labda­rúgó világbajnokság befejező küz­delmeiről írva megállapítja, hogy Magyarország, amely drámai küz­delemben győzött előbb Brazília, majd Uruguay ellen, a világ labda­rúgó nemzeteinek élére került s ezt senki sem vonhatja kétségbe. Az angol lap szerint aligha valószínű, hogy a nagy lelkesedéssel küzdő né­met csapat meg tudná verni a dön­tőben a magyar együttest. A Times szerint a magyar válo­gatottat csak egyetlen veszély fenye­geti vasárnap, éspedig az, hogy a csapat tagjai a Brazília és Uruguay ellen játszott kemény mérkőzés fá- radálmait nem tudják kellően ki­heverni. Hírek a magyar és nyugatnémet labdarúgó válogatottakról Bem: A magyar labdarúgó válo­gatott tagjai közül még többen ér­zik a szerdai mérkőzés fáradalmait s így a pénteki edzésen csak néhány játékos vett részt. A zuhogó esőben tartott könnyebb edzésen Puskás is résztvett. A balösszekötő nagy kedvvel mozgott, bár még mindig érzékeny a bokája. Puskás szomba­ton szintén edzést tartott. A magyar csapat vezetői kijelen­tették, hogy Puskás csak abban az esetben játszhat a nyugatnémetek ellen, ha sérülése teljesen rendbe­jön. Amennyiben Puskás nem játsz­hat, ez újabb gondot okoz a ma­gyar csapat vezetőinek. A csapatot egyébként csak ma állítják össze. Kocsisnak pénteken délelőtt ki­húzták az egyik fogát. Újságírók körében nagy érdeklődést keltett a kisebbfajta műtét és az egyik nyu­gatnémet újságíró meg is jegyezte: Reméli, hogy Kocsis méregfogát húz­ták kL ’ * A magyar játékosok bizakodó han gulatban várják a nyugatnémetek elleni döntőmérkőzést. Kalocsai dr., — aki a nyugatnémetek játékát fi­gyelte szerdán — elmondotta, hogy a nyugatnémet csapat rendkívül jó formában van, különösen a csatár­sor. Kitűnő az erőnlétük, az össz- játékuk és labdakezelésük. A ma­gyar csapatnak minden tudását és küzdőképességét latba kell vetni, ha meg akarja nyerni ezt az óriási ér­deklődéssel várt döntőmérkőzést. * Herberger, a nyugatnémet válo­gatott csapat edzője szerint ugyan­az az együttes játszik vasárnap, amelyik az osztrákok ellen is sike­resen szerepelt. i * As új guatemalai junta megérkezett a fővárosba — A nép ellenállása tovább tart (MTI.) Pénteken délután megegye­zés jöt létre San-Salvadorban a guatemalai kormánycsapatok és Ar­mas ezredes csapatai között. Az egyezmény értelmében új kormány­junta alakult, melynek tagja Monzon ezredes, Armas ezredes, Salazar al­ezredes és Dubois alezredes, vala­mint Oliva őrnagy. Az egyezmény értelmében újabb hadjáratot indí­tanak a baloldal ellen. A megegye­zés kimondja, hogy „minden kom­munistát minden politikai állásból elmozdítanak“. Az amerikai államok szervezeté­nek tanácsa 18 szavazattal egy elle­nében és egy tartózkodással elhatá­rozta, hogy elhalasztja az amerikai köztársaságok külügyminisztereinek július 7-re kitűzött értekezletét. Mint az „AP“ amerikai hírügynök­ség jelenti, Guatemala-City környé­kén a parasztság továbbra is ellen­áll az ország új urainak. Az „AP“ közléséből kitűnik, hogy ennek oka elsősorban az, hogy a parasztok nem hajlandók visszaadni azokat a földe­ket, amelyeket az Arbenz-kormány juttatott nekik. Guatemala-Cityben a hadsereg és a rendőrség főparancsnoksága be­ismerte, hogy „képtelen teljesíteni azokat a kéréseket, amelyek a fővá­roson kívüli felkelések elleni segély- nyújtásra vonatkozóan érkeztek“i A Vatikán missziós tevékenysége A klérus világuralmi álmai nem mai keletűek. A keresztényseg felelősei és vezetői kezdettől fogva minden népet és nemzetet „meg akartak téríteni“. Alig nyitotta ki Nagy Konstantin a börtönajtókat és kiengedte a ke­reszt tiltott tanításának eddig üldö­zött rajongóit, megindu’t a missziós munka. A hittérítők elárasztották a világot és oly ügyesen dolgoztak, hogy á legszilajabb törzsek is tér­det hajtottak a kereszt elől és nya­kukba vették az egyház, a k:erikális uralom nem könnyű igáját A ke­reszténység rövid századok leforgá­sa alatt világvallássá fejlődött és irá­nyító, szervező központja: a Vati­kán félelmetes, királyok és császá­rok sorsával játszó hatalmasság lett. A világ civilizált része erősen egy­házi kézbe került. A Kelet még az ismeretlenség kö­dében volt. Időnként ugyan átcik- kázott a segítés és a megismerni akarás egy-egy villanása, de ez csak átmeneti jelenség volt. Egv-két me­rész hittérítő nekivágott az ismeret­lennek, de munkája eredményessé­géről nincsenek megbízható ada­taink. A Kelet „rejtelmes világa1' szinte felszívta az eltávozott „térí­tőt“ s csak nagynéha — akkor is el­késve érkezett a hír haláláról. « Fordulópont a missziós tevékeny­ségben is a nagy felfedezések kor­szaka. Uj, ismeretlen világrészek tárták fel titkukat a merész és vál­lalkozó szellemű felfedezők előtt. A mesés kincseket Ígérő területek in­gerelték a hatalmasokat. Az akkori­ban vezető tengeri hatalmak: Spa­nyolország és Portugália kufárai gaz dag zsákmányt szimatolva, eszközök­ben nem válogatva, rávetették ma­gukat az újonnan meghódított terü­letekre. Később a missziónáriusok is megjelentek Nyugat arany partjain. Lázas munkába fogtak. Tüzzel-vas- sal hirdették a keresztény tanokat és az őket mindenben támogató ál­lamhatalom segítségével a kénysze- eszközeinek alkalmazásától sem riad­tak vissza. Érthető, hogy az újonnan felfedezett területek aránylag rövid idő alatt kereszténnyé váltak és hogy a lakosság üldözött, ős vallása feledésbe merült. * Megindult a gyarmatosítás, a nagy hatalmak hozzáláttak a világ felosz­tásához. Az egyház kiépítene, úgy­szólván modernizálta missziós tevé­kenységét, nyomon követte a gyar­matosító hatalmak kiküldötteit és a gyarmati hatóságok segítségével min derütt missziós állomásokat, telepe­ket. központokat létesített. A, Vati­kán központi missziósszervet (propa­ganda kongregációt) létesített. Ennek a feladata volt az egész világot be­hálózó misszióstevékenységet meg­szervezni, ellenőrizni és továbbfej­leszteni. A vallás terén elért eredmény nem áll arányban a kifejtett erőfeszítés­sel — kevesen vették fel a keresz­ténységet. Az erőfeszítés nem bizo­nyult elegendőnek ahhoz, hogy meg­győzze a gyarmatokon élő .pogányo- kat1' a kereszténység igazáról. A leg­határozottabb ellenállást Kína és Japán népe. Judia lakossága, vala­mint a mohamedán világ, főleg az arab törzsek tanúsították. Példa er­re többek között a boxer lázadás Kí­nában, melynek éle nagyrészt a ke­resztény hit ellen irányult. * A Vatikán félrevezeti az embere­ket, amikor a missziós tevékenysé­get olyan vallásos mozgalomnak tűn teti fel, amelynek költségeit az úgy­nevezett kultúrnépeknek. elsősorban Európa és Amerika lakosságának kell fedeznie. Ismeretes, hogy az egyház missziós szervezetei nyakra- főre gyűjtenek a missziók javára. A hívek adakozókészségét, a missziós életből vett romantikus epizódokkal, a pogányok Ínséges helyzetének szí­nes és érdekfeszítő leírásával, a missziónáriusok „nélkülözésteli éle­tének“ részvétet keltő elbeszélésével buzdítják. A helyzet ilyen beállítása aligha felel meg a valóságnak. A missziós élet epizódjai egyáltalán nem roman tikusak. A klerikális reakció ugyan­is elfelejti megemlíteni azokat az eseményeket, amelyek például Ame­rikában játszódtak le, aihol a katoli­kus hittérítők mindenben támogat­ták a gyarmatosítók, a spanyol és portugál conquistadorok gyilkos vé­rengzését, kegyetlenségeit. Ahelyett, hogy védelmére keltek volna a bennszülött lakosságnak, nagy befo­lyásukat a gyarmatosító szervek bru talitásának megfékezésére használ­ták volna fel, hallgatásukkal helye­selték a hódítók eljárását. A gyar­matokon és másutt felburjánzó rab­szolgakereskedelem ellen sem emel­tek szót, sőt tudjuk, hogy például Amerikában a rabszolgatörvények el törléséért küzdő Lincoln ellen éppen a klerikális reakció indított hajszát állítólagos „pogány" nézetei miatt. — A gyarmati népek sorsa ma sem irigylésre méltó. Arról azonban, hogy a hittérítők felléptek volna azon rendszer ellen, amely helyesli a lin- cselést, kizárja a sötétbőrüeket mint alacsonyabbrendű fajt az emberi közösségből, arról, hogy tiltakoztak volna a gyarmati népek embertelen kizsákmányolása ellen, eddig még semmit sem hallottunk. * A hittérítők „nélkülözésteljes, ál­dozatos“ életére pedig kár szót vesz­tegetni. A missziókat ugyanis szer­vezik, hogy azok rövid időn, az ala­pítástól számított néhány esztendőn belül kifizetődők legyenek. Egysze­rűen tőkebefektetésről van szó: terü­letet vásárolnak, barakokat építenek. A pénzt, a tőkét más, már jól jöve­delmező missziós telepek adják. A többi .magától1' megy. Az új telepü­lésből annyit jövedelmeznek, hogy a barakkokat rövidesen kőépületek, a fatemplomokat nagyméretű kőtemp­lomok váltják fel. A misszió saját erejéből fejlődik és bekövetkezik az az időpont, amikor tetemes pénzösz- szegeket bocsát a helyi missziós köz­pont rendelkezésére. Ezeket kellő levonások után az illetékes szerv, a világközpontba, a Vatikánba továb­bítja. Nem szorul magyarázatra, hogy a missziók kifizetősége egyér­telmű a bennszülött lakosság vallásos és egyéb eszközökkel történő kizsák­mányolásával. A misszióspapok „ál­dozatos“ életére szintén kár szót vesz tegetni. Ez annyira nem fedi a való­ságot, hogy a hittérítők semmi áron sem hajlandók tengerentúli műkö­déseiket jól jövedelmező európai megbízással felcserélni. Ezzel Róma is tisztában van és az Európába való visszarendelés mindig büntetésszám ba megy. * Az imperialista hatalmak nemcsak iószemmel nézik, de támogatják a Vatikán missziós tevékenységét. En­nek oka: a missziók a gyarmatosító rendszer feltétlen megbízható tám- pillérei. A hittérítők — a bevett hagyományokhoz hűen — arra ne­velik a bennszülötteket, hogy feltét­len hajoljanak meg a gyarmatosító hatalom előtt, ismerjék el annak fel­sőbbrendűségét, kövessék utasításait és — nem utolsó helyen — ne aka­dályozzák a gyarmatosító hatalmat hazájuk kifosztásában. A missziók oly pompásan teljesítik e feladatukat hogy a kormányok mindenben tá­mogatják őket. A protestáns Anglia például erkölcsi támogatáson kívül jelentékeny anyagi juttatásokban is részesíti Vatikán misszióit. Francia- országban pedig az a groteszk hely­zet alakult ki, hogy például a köz­ben levitézlett harmadik köztársaság liberális és szabadkőműves kormá­nyai a francia szerzetes misszióná- riusokat a legmesszebbmenő támo­gatásban részesítették és a francia imperialista eszme, a francia kultúra terjesztőinek, élharcosainak nevez­ték. Az u. n. „laikus-törvényeket" amelyek az anyaországban megtiltot ták a szerzetesek működését, egy­szerűen megkerülték és bölcsen sze­met hunyták az utóbbi időben sza­porodó francia szerzetesintézmények létezése felett. Az olasz kormányok félredobták Garibaldi szellemét és az olasz hittérítőket korlátlan bizal­mukkal tüntették ki. Meg is érde­melték. Példa erre többek között Abesszínia lerohanásának története és az olasz misszionáriusok vele kap csolatos szerepe. Ugyanezt a poli­tikát követi a belga kormány afri­kai gyarmatán és a protestáns hol­land kormány ma már komolyan forrongó és veszélyeztetett távol ke­leti gyarmatain. A katolikus missziók Indiában és Egyiptomban, Malájföldön, Indokí­nában (Vietnám) és a déltengeri szi­geteken ma is a gyarmatosítók ol­dalán állnak. Ami Kínát illeti, Csang Kai-Sek elveszett ügyét képviselik. Japánban — a fasizmus amerika- szította újjáéledésével tért hódítot­tak. sőt: Vatikán megtalálta a mód­iát annak, hogy kapcsolatot létesít­sen a „mennyek fiával“ — a japán császárral, és amerika-barát kormá­nyával. * A Vatikán misszióstevékenysé­gének története és jelenlegi helyze­te azt mutatja, hogy a missziók rész­ben jól jövedelmező bevételi forrásai a Vatikánnak, részben pedig a vi­lághatalmi törekvéseket hatékonyan elősegítő politikai eszközök és ugyan akkor az imperialista hatalmak gyar­matpolitikájának számottevő ténye­zője. Nem szorul az európai hívők filléreire, ezekkel legfeljebb propa­ganda költségeit fedezi... Wimmer Imre | egyetemi könyvtáros- .

Next

/
Oldalképek
Tartalom