Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-04 / 157. szám
4 NAPCÓ 1954 JÚLIUS 4 NEMZETKÖZI SZEMLE Két tárgyalás... Washingtonban kedden befejeződtek Elsenhower, Dulles, Churchill és Eden 5 napos megbeszélései. A vezető angolszász politikusok tanácskozása — amint azt a zárónyilatkozat is bizonyítja, — nem váltotta valóra a hozzáfűzött reményeket. A washingtoni megbeszélések bevallott célja az volt, hogy „összehangolja a két ország politikáját". Gyors létrehozása azokkal a mélyreható ellentétekkel magyarázható, amelyek az Egyesült Államok és Anglia politikájában legalábbis jelenleg fennállanak. A hivatalos amerikai politika az egyre nyíltabb, egyre szemérmetlenebb agresszió politikája, A genfi értekezlet szétrobbantására irányuló mesterkedések, a koreai kérdés békés rendezésének meghiúsítása, az indokínai háború kiterjesztésére tett erőfeszítések — ezek fémjelzik ezt a politikát. Az agresszió politikája azonban kudarcot vallott mind a genfi értekezleten, mind pedig a kulisszák mögötti tárgyalásokon. — Azt még sikerült ugyan elérniök az amerikaiaknak, hogy a koreai fegyverszünet — fegyverszünet maradt, s nem váltotta fel a békés rendezés, az indokinai háború kiterjesztésének tervei azonban fiaskóval jártak. Az indokinai háborúba és az amerikai politika hű kiszolgálásába belebukott Laniel kormánya. Az új francia kormány pedig csak annak Csou En-laj és Nehru. Ázsia két legnagyobb országának, a Kínai Nép köztársaságnak és Indiának miniszterelnökei találkoztak. A több, mint 600 milliós népi Kínának a genfi értekezleten egyenrangú nagyhatalomként történt részvétele már ön- magábanvéve is az értekezlet egyik eredményét jelenti. A kínai küldöttség részvétele azonban jelentős mértékben hozzájárult ahhoz is, hogy az értekezleten szereplő két kérdés közül az egyikben, az indokinai kérdésben megvan a lehetőség a megegyezésre. Az amerikaiak megkísérelték ugyan, hogy Kína jelenlétéről ne vegyenek tudomást, azonban vajmi kevés eredménnyel. Eden többízben tárgyalt Csou En-lajjal. Mendes- Francenak, az új francia miniszterelnöknek pedig első dolga volt, hogy köszönhette megszületését, hogy vezetője, Mendes-France ígéretet tett az indokínai tűzszünet gyors elérésére. A genfi értekezleten azóta a két közvetlenül érintett fél katonai és politikai képviselői jelenleg is folytatják tárgyalásaikat a fegyver- szünetről. Hasonló sorsra jutott az úgynevezett délkeletázsiai védelmi szövetség terve is. Amerikát ezúttal is „cserben hagyták'4 szövetségesei. A jóval józanabb, megfontoltabb angolok kijelentették, hogy nem mennek abba bele a brit nemzetközösség országainak, — köztük a legnagyobbnak, Indiának — támogatása nélkül. S ezt nem is olyan burkoltan hozták az amerikai vezető körök tudomására. A távolkeleti politikával kapcsolatban a legsúlyosabbak, — legszembeötlőbbek az angol—amerikai ellentétek. Anglia félti ázsiai pozícióit, szeretné megtartani a brit nemzetközösség országaiban meglévő gazdasági és politikai befolyását, amit egy új amerikai háborús kalandban való részvétellel minden bizonnyal elvesztene. Az angol—amerikai ellentétek azonban korántsem korlátozódnak ki zárólag erre. Ellentét áll fenn a két ország között a kelet-nyugati kereskedelmet, a Kínai Népköztársasággal való viszonyt és az európai politikát illetően is. Ezeket az ellentéteket kellett volna felszámolniok Uj-Delhiben felkeresse Genfben Csőn En-lajt. — Közvetlen érintkezés jött létre a kínai küldöttség és az indokínai úgynevezett társállamok képviselői között is. A Kínai Népköztársaság nem elszigetelt állam többé a nemzetközi porondon, hanem a nemzetközi politika küzdőterének aktív tényezője. Csou En-laj újdelhi meghívása és útja is erről tanúskodik. India fővárosában két olyan ország vezető államférfiai találkoztak, amelynek belső politikai, gazdasági rendszere ugyan különbözik, de amelyeknek közös érdekük, hogy Ázsiában béke legyen s a gyarmatosításnak, a népek leigázásának korszaka egyszer- smindenkorra lezáruljon. Erre mutatott rá Nehru miniszterelnök, amikor a Csou En-laj tiszteletére adott estebéden kijelentette: „Nemcsak a washingtoni megbeszéléseknek. Az angol-amerikai ellentéteket azonban Washingtonban nem sikerült elsimítani. A konzervatív Daily Telegraph Eden és Churchill washingtoni útját kommentálva azt írta „úgy tűnik, hogy az angol és amerikai politika közt kevesebb az összhang, mint a háború óta bármikor.4' A másik jobboldali lap, a Daily Mail — amely úgy jellemezte a washingtoni jnegbeszélést, mint amely „a 11. órában igyekszik megmenteni az összeomlástól az angol-amerikai szövetséget" — a többi között rámutatott: „Dulles tanúja volt annak, hogy Eden önálló és független politikát követ, a francia miniszterelnök Csou En-laj-jal tárgyal, Nehru pedig Csou En-lajt látja vendégül, mialatt az angol vendégek Washingtonban járnak. Ilyen körülmények között nagy teljesítményre van szükség ahhoz, hogy helyreállítsák Anglia és Amerika között az együttműködés valamely új formáját.'4 Washingtonban tehát — amint arra a hrtnályos és semmitmondó, de komoly nézeteltérésekre valló zárónyilatkozatból következtetni lehet, hogy ha talán körüVnényesen is, de Anglia nemet mondott Amerikának. A brit imperializmus a jelekből ítélve megkísérli, hogy az eddiginél »okkal önállóbb külpolitikát folytasson. mint egyének találkozunk, hanem mint két nagymultú ország, India és Kína képviselői. Nemcsak a két ország, hanem egész Ázsia, sőt a világ számára is nagyjelentőségű, hogy ez a két ország hogyan viselkedik egymással szemben, mennyire tud együttműködni a világ békéje és jóléte érdekében." Ezt a gondolatot fejezte ki Csou En-laj is válaszában: „A kínai nép — mondotta, — nagyon örült, hogy olyan szomszédja van, mint India, amely híve a béke ügyének.“ Kína és India együttvéve 960 milliós népének barátsága Ázsia és a világ békéjének egyik legfontosabb tényezője. S e két ország lakossága az emberiség csaknem felét jelenti. Ezzel nagyon is számolniok kell azoknak, akik egy új háború tűzcsó- váját szorongatják a kezükben. Külpolitikai jegyzetek A revansminisster Hírek J úniusban egész Nyugat-Németor szágban gyűléseket tartottak az „áttelepül tek szervezetei". E szervezetek vezetői, va lamint a bonni kormány hivatalos képviselői' versenyeztek abban, hogy ki tud nagyobb hangon felhívni az agresszióra és revansra. Legnagyobb étvágya azonban Theodor Ober ländernek, a bonni menekültügyi miniszternek volt. A bohu- mi gyűlésen nemcsak arra szólított fel, hogy vegyék el Lengyelországtól a nyugati területeket, hanem arra is, hogy „szabadítsák fel" egész Kelet-Európát. így értelmezi a miniszter az „egyesült Európát"! A bonni revansiszta felszólította a kitelepítetteket, „ne elégedjenek meg azzal, hogy bánkódnak régi hazájukért", hanem „gyűjtsenek erőt az el- jövendőkre.“ Oberländer minisztert az Adenauer klikk a „keleti ügyek szakértőjének" tartja. — A hamburgi Der Spiegel folyóirat megírja, hogy Oberländer karrierje 1928-ban kezdőoött, amikor a Szovjetunióban, Lengyelországban és más keleteurópai országokban járt különböző német társaságok alkalmazottjaként. Oberländer 1934-ben a hitlerista párt tagja lett és Danzigban ütötte fel a sátorfáját az úgynevezett „keleteurópai gazdasági intézet" igazgatójaként és a „keleti németek szövetségének“ vezető jeként. Oberländer állította össze Ribben- trop számára a Szovjetunióról (mint például a kuznyecki kombinátról) szóló kémjelen téseket és ő dolgozta ki a keleti területek legteljesebb elnémete- sítésének, vagyis a len gyei lakosság kiirtásának terveit. A háborúban Oberländer egyik vezetője volt a szovjet csapatok frontja mögötti kaukázusi területen folyo kémkedésnek és diver- ziónak, majd kémiskolát szervezett Bajorországban. S most a bonni miniszter szerepében megint a régi hitlerista nótát fújja. MTI Az „AFP“ szöuli jelentése szerint ?. délkoreai nemzetgyűlés pénteki ülésén szavazott a Pjun Jung Tao volt külügyminiszter vezetése alatt megalakult új kormány beiktatása felett. Az új kormány csupán 94 szavazatot kapott 74 ellenében, noha a kabinet beiktatásához kétharmados szavazattöbbségre lett volna szükség. A délkoreai alkotmány értelmében Pjun Jung Tao kormányának le kell mondania. PEKING Manilából érkezett jelentés közli, hogy a Fülöp-szigetek Szulu sziget- csoportjához tartozó Zsolo szigetén fegyveres moro alakulatok sikeres harcot vívnak a Magsaysay kormány csapatainak „büntető" expedíciója ellen. A jelentés közli továbbá, hogy a Fülöp-szigetek déli részén lakó moro nemzetiség állandó veszteségeket okoz a kormánycsapatoknak. Kieső évforduló ÍZ hmer népe a Vietna- mi Demokratikus Köztársaság és Patet-Lao testvéri népeivel együtt június 19-én nevezetes történelmi évfordulót ünnepelt: Szón Ngok Minh, az ellenállási kormány feje négy éve ezen a napon tette közzé Khmer függet lenségi nyilatkozatát. Ez az esemény a khmeri nép hosszú és hősies szabadságharcának nagy eredménye volt, amely további lendületet adott ennek a harcnak. A khmeri nép 1945 októberében, amikor a külföldi hódítók újra hozzákezdtek Khmer megszállásához, hogy visszaállítsák az országban a régi gyarmati rendet, hatalmas tiltakozó mozgalommal válaszolt a gyarmatosítok agresszív akcióira. Nagy sztrájkok zajlottak le Khmer fővárosában, — Pn om-Penhban. A népi csapatok 1946 augusztusában aratták első nagy győzelmüket: meg semmisítették a megszállókat az ország észak- nyugati részének nagyvárosában: Sziem-Reapban. Hónapról-hónapra erősödött a gyarmatosítók és lakájaik ellen vívott fegyveres harc. 1950 április 19-én a khmeri nép képviselői országos konferenciára gyűltek össze és ott meghatározták az ellenállási mozgalom további feladatait, megalakították az ellenállási kormányt, élén Szón Ngok Minh elnökkel. A khmeri nép és a többi indokínai népek életébe 1951 márciusa fon tos eseményeket hozott: megalakult Vietnam, Pa- tet Lao és Khmer népeinek egyesült nemzeti front ja. A khmeri nemzeti felszabadító mozgalomnak ma az egész népet átfogó jellege van. Az elszigetelten harcoló partizánesa- patok a reguláris népi fel szabadító hadseregben egyesültek, amely az ország nagy területén folytatja hadműveleteit. Nagy kiterjedésű vidékeket felszabadítottak. Felszabadult övezeteket alkottak majdnem 40.000 négyzet- kilométeren. Mielőtt a khmeri népi felszabadító hadsereg nemrégiben meg indította újabb támadását, az ellenállási kormány az ország keleti és délnyugati részén Khmer területének majdnem egyhar- madát tartotta ellenőrzése alatt. A khmeri nép igazságos szabadságharca közben soha nem mondott le az összeütközés békés rendezésének reményéről. A Vietnami Demokratikus Köztársaság és Patet Lao népeivel együtt többíziben is állást foglalt az indokínai béke helyreállítása mellett, _________ 3 ó szimata volt a decsi kupecnek — mégis börtönbe került... Délelőtt kilenc óra... A szekszárdi járásbírósági épület elsőemeleti folyosóján hirtelen elül a zaj. A tekintetek a folyosó másik végére szegeződnek, ahonnan id. Zöldi József vádlottat a fogdaőr kíséri. Amikor elmegy ezeknek az egyszerű bányász-embereknek és aszszonyoknak sorfala között, azoknak önkéntelenül is, mintha ökölbe szorulna a kezük. Érthető: a sok-sok panasz immár keserűséggé érlelődött az emberek szívében. Legszívesebben talán ők maguk mondanának ítéletet efölött a régi világból ittmaradt, vásározó kupec fölött. A megrögzött kupec alkalomra várt Mert Zöldi azok közé tartozott, akik régen kihasználták a kevéspénzű kisparasztok vásári tapasztalatlanságát — a maguk hasznára! A vásár előtti estén tormával etették meg a kehes lovat, hogy eltitkolják kehességét; felpumpálták a gyengén tejelő tehenek tőgyét, hogy azok soktejesnek mutassanak, aztán rásózták őket az egészséges jószágra áhító kisparasztna. Később, ha kiderült a gazemberségük, a károsult hiába ment igazságért a törvény elé, a törvény a kupecnek adott igazat. Az olvasók közül bizonyára sokaknak van hasonló panasz a lelkűk legmélyén, az elmúlt időkből... Ilyen kupec volt Zöldi is a régi világban. Ezt a tulajdonságát, persze, mind a mai napig megőrizte, s csak az alkalmat várta, hogy újból büntetlenül csaphassa be a hiszékeny dolgozókat. A múlt év őszén, a kormány- programm után Zöldi József úgy gondolta, elérkezett az ő ideje: ismét kupeckedésre adta a fejét. Tolnában akkor magas óra volt a disznónak, az Alföldön meg alacsony. Zöldi csakhamar megszimatolta ezt az árszintkülönbséget, s teherautón, vonaton, szekéren disznókat szállított az Alföldről Váraljára, Nagymá- nyokra — a bányászoknak. Jól jövedelmező üzletnek ígérkezett: alig félesztendő elteltével Zöldi házat vett magának. Arra persze távolról sem gondolt, hogy földje után adót fizessen, beszolgáltatási kötelezettségének eleget tegyen. A decsi dolgozó parasztok hívták fel a hatóság figyelmét: nézzenek már utána Zöldi József üzleteinek. Visszaélt az igazolvánnyal Ez év április 9-én Zöldit utolérte az igazságszolgáltatás keze: letartóztatták. Múlt hét csütörtökjén tárgyalta ügyét a szekszárdi járás- bíróság. A vádpontok a következők: árdrágító üzérkedés, járlatlevél nélküli állateladás és a közellátás veszélyeztetése. — Bűnösnek érzi magát? — kérdi a bíró. — Igen. De . .. és Zöldi József kapkod fűhöz-fához, hogy bebizonyítsa, dehogyis bűnös ő. — Én, kérem törvényes úton jártam. Igazolványom volt a váraljai és a nagymányoki tanácstól, hogy a bányászoknak hízónakvalót szállítsak ... VaWban, a váraljai tanács igazolványt állított ki, amellyel azonban Zöldi még a hatóságokat is félrevezette.' Az igazolványon ugyanis az állt, hogy a napidíjon és a szállítási költségen kívül egyéb költséget nem számíthat fel. Zöldi aljas módon visszaélt a tanács bizalmával, az igazolvány leple alatt nyugodtan üzérkedett! Sőt januárban társat is keresett maga mellé, akivel az üzletet folytatta. Ortó János decsi lakosban meg is találta „üzlettársát", aki márciusig ugyancsak részt vett a kupeckedésben. S most ő is a bíróság előtt felel tettéért. A tanúkat egyenként szólítja be a bíró. Azok elmcíndják, hogy Zöldinek esze-ógában sem volt megmondani, mennyiért vette a disznókat. Sok vevőnek járlatlevelet sem adott. — így volt, Zöldi József? — Nem emlékszem — akarja félrevezetni a bírót. Szipolyozta a dolgozókat — Mondja a szemébe, ha így volt — fordul a bíró egy asszonyhoz. — így volt az kérem, emlékezzék csak vissza! — mondja szemébe Zöldinek az igazságot Czvetkó Já- nosné, nagymányoki bányász felesége. — Vettem magától egy hízónakvalót 1800 forintért. A járlat- levéllel akkor még nem is volt baj, azzal adott. De aztán vettem két 12 hetes választási malacot, azokkal nem kaptam levelet. Hát azok hol vannak? — Elvesztettem —t hazudja Zöldi. •— Jöjjön be Erdélyi Antal, Egy 63 esztendős, 9 holdas csólyos- pálosi dolgozó paraszt lép be. — Mondja el, milyen viszonyban volt Zöldi Józseffel? — Mit mondhatnék, kérem? Becsapódtam én vele istenigazából. Eladtam neki 12 választási malacot. Kettőt nem fizetett ki, én meg azoknak leveleit visszatartottam. Egy hét múlva aztán elküldtem a leveleket postán, utánvéttel, de Zöldi nem váltotta ki azokat. Visszajöttek, kérem. Itt vannak a zsebemben. Ez a szégyentelen meg még mindig adósom ezer forinttal. íme, Zöldi csúnyán, gonoszul, lelkiismeretfurdalás nélkül kupec - módra szipolyozta a dolgozó parasztokat. Nem is egynek, többnek is adósa még! Aztán egymás után jönnek a panaszok, a panaszáradatok. Tóth Istvánná, 28 éves, hat kisgyermekes édesanya elpanaszolja, hogy nem azokat a leveleket kapta meg Zölditől, amelyek a malacokkal jártak volna. Kovács Mátyás két sertésről még mindig nem kapott járlatlevelet. „Nem emlékszem semmire“ — Mit szól mindezekhez, Zöldi József? — kérdi a bíró. — Nem emlékszem semmire, —- tér ki az egyenes válasz elől Zöldi és ettől kezdve mindvégig bolondnak teteti magát, mint aki semmiről nem tud semmit. Tagad, azt hiszi, hogy a törvényt félrevezeti. A keresztkérdések özönében azonban megtéved, mindjobban érzi, hogy kibújni egyre kevesebb a lehetősége, beszél, vall. Kiderül, hogy szeptembertől áprilisig közel 20 ezer forint tiszta haszonra tett szert — jogtalanul! Csak amiről tudnak: 189 disznót vásárolt és adott el spekuláns módon. És amiről még a bíróság sem szerezhetett tudomást! A járlatleveleket ugyanis Zöldi nem a saját nevére állíttatta ki — mert hisz akkor 60 napig nem adhatta volna el a disznókat — hanem egyenesen Váraljára és Nagymá- nyokra irányíttatta. Börtön ! Az ítélethozatal előtt dr. Németh Sándor ügyész kért szót. Rámutatott arra, hogy id. Zöldi József visszaélt a szabadpiaci lehetőségekkel — amelyet kormányunk biztosít a dolgozó parasztságnak — és üzérkedést folytatott. Kihasználta a tolnamegyei bányászok megszorúltsá- gát, jóval áruk fölött adta el a disznókat. Gálád módon becsapta az ipari munkásokat, a dolgozó parasztokat — aljas spekulációval ártani igyekezett a munkás-paraszt szövetségnek. Ezután a bíróság visszavonult ítélethozatalra. Rövid szünet után dr. Farkas László vezető járásbíró kihirdette az ítéletet. Zöldi Józsefet három és félévi szabadságvesztésre, ezer forint pénzbüntetésre, tíz sertés elkobzására és a közügyektől öt évig való eltiltásra; Ortó János másodrendű vádlottat nyolchónapi szabadságvesztésre és ötszáz forint pénz- büntetésre ítélte. Aztán dr. Farkas László újból összefoglalta a vádat és így fejezte be: — Zöldi József esete legyen intő példa mindazok számára, akik közellátásunkban zavart próbálnak okozni, akik üzérkedéssel az egyre szilárdabb munkás-paraszt szövetségünket szeretnék aláásni. Be kell látniok: a törvény szigorával járunk el azok ellen, akik dolgozó népünk jólétének növelését üzérkedéssel hátráltatják! Túli József m>ic •«*«••■ jtfiw PÁRTÉPITÉS Útmulatóst nyújt a mindennapi pártmunkába« I
