Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

2 N Ä P E ö 1954 JÚLIUS 4 Az elmélet napi kérdései VASÁRNAPI JEGYZETEK Az emberek ellenőrzéséről és a káderek neveléséről Ili Intik feltárása ut ján Nyári jelentés Szekszárd ilyenkor nyáron, Babits verse szerint, „mint j*gy álmos eb, hever domb alatt, sík felett." S mi, akik itt baktatunk a szek­szárdi utcán, idézhetjük a Halotti beszédet is; „isa por és hamu vo£inuk.‘* Mert irtózatos por kavar og az utcákon, mindenfelé szemét és ipiszok, amint arról a Szabad Nép is megemlékezett. Mintha külön­leges tároló helyei lennének a szekszárdi szutyoknak, rejtélyesen kibuk­kan mindenütt, főleg az utcaseprők nyomán, akik egymással verse­nyezve kavarják a port és a piszkot. A Szabadság étterem kerthelyi­sége sem kivétel, ahol a sanyarú tűzfalak közé préselt asztalok mellett borítják ki a konyhából a mosogatóvizet és egyéb kosziét, mindnyájunk épülésére. — A tisztaság fél egészség — hirdeti a Csörge-tő strandján a fel­írás, de csak a felírás! Mert a víz piszkos és hínáros, a part pedig ápolatlan, egyszerűen koszos. A város kertészetének egy fél kiló fű­magra sem tellett ide. S valószínűleg ez az elhanyagoltság is okozza hogy a forgalom — mint a fürdő mester panaszolja — gyér. S való­ban, csak néhányan őgyelgünk a parton, egy középkorú nő, egérszín trikóban, három gyerek, s a megyei bíróság egyik népszerű bírája, ez a modem Neptun, aki víz nélkül, s aki nélkül víz nem képzelhető el. A tisztaság fél egészség, de itt úgy látszik, az életünkre törnek. Egyébként nemcsak sört és szódát, de fagylaltot is csak a legritkább esetben lehet kapni. A posta melletti cukrászdában eddig egy vödörből mérték a fagylaltot, ha mérték. Most már napok óta nem mérik, mert a cukrászdát elözönlötte egy valódi fagylaltos szekrény és több szerelő. A népbüffében, mi tagadás, néha vM fagylalt. A minap szemtanúja voltam, amikor egy vödörben éppen becepelte a fagylaltot egy izmos le­gény. Egy mozdulat s a veder a pulton termett, egy újabb mozdulat s a fagylaltot belezúdította a tartányba. Nem rajta múlt, hogy a fele mellézúdult. A fagylaltosnő, takaré kosán s nem egészen tiszta kézzel, a szétszóródott fagylaltot a tartányba seperte, mint egy hamvvederbe. Ennek a nőnek, nem akarom megsérteni, csak a fejkötője volt tiszta. • Szerettem volna erre a szép, takaros fejkötöre írni: A tisztaság fél egészség... S még egyet. A napokban rettentő felhőszakadás volt Szekszárdon. A Séd, az újjáépülő hármashídnál szabályosan kiöntött, vízzel árasztva el a szomszédos házakat. Az áradásnak főleg az volt az oka, hogy a híd alatt valóságos hegyet létesítettek a hídépítők törmelékből. Mikor a minap emiatt László Aladárnál, az építés irányítójánál a zseniális tor­lasz iránt érdeklődtünk, az érdemes szakférfiú így felelt: — Laikus beszéd. Mi terv szerint dolgozunk. A híd alatti törmelék elhordása csak ezután szerepel tervünkben. Éljen László Aladár és az ő terve! Közben elönt az árvíz, mit szá­mít az? Egyébként is, ez laikus beszéd. Búcsúzóul egy kis történet a poros Szekszárdról. A községgazdál­kodás egyik tiszteletreméltó vezetőjét két barátom felkereste a napok­ban. — Kihez van szerencsém? — kérdé a jeles ember, noha nem volt szerencséje. Barátaim kánonban feleltek: „Isa por és hamu vogmuk.“ APOR SÁNDOR , fiz MNDSZ asszonyok segítik a szemveszteség nélküli aratást Sztálin elvtársnak „A pártmunka fogyatékossá­gairól és a trockista és egyéb kétkulacsosok felszámolását cél­zó rendszabályokról’’ című, az SZK(b)P Központi Bizottságának plénumán mondott beszédhez fű zött zárszavából. (1937. március 5.) Egyes elvtársak azt hiszik, hogy az embereket csak felülről lehet el­lenőrizni, amikoris a vezetők ellen­őrzik a vezetetteket munkájuk ered­ményei alapján. Ez nem igaz. A fe­lülről jövő ellenőrzésre természete­sen szükség van, mint az emberek és a feladatvégrehajtás ellenőrzé­sének egyik hatékony módjára. De a felülről jövő ellenőrzés korántsem meríti ki az egész ellenőrzést. Van még másfajta ellenőrzés is, az alul­ról jövő ellenőrzés, amikor a tö­megek, amikor a vezetettek ellenőr­zik a vezetőket, kipécézik hibáikat és rámutatnak arra, minő úton-mó- don lehet a hibákat kijavítani. Az ilyen fajta ellenőrzés az emberek ellenőrzésének egyik leghatékonyabb módszere. A pártbeli tömegek ellenőrzik ve­zetőiket a pártaktívákon, a konfe­renciákon, a kongresszusokon úgy, hogy ezeket vagy azokat a vezető elvtársakat megválasztják vagy nem választják meg a vezető szervekbe. A demokratikus centralizmus pon­tos megvalósítása a pártban, amint ezt pártunk szervezeti szabályzata követeli, a pártszervek feltétlen vá- lasztottsága, jelöltek állításának és visszautasításának joga, titkos sza­vazás, a bírálat és önbírálat szabad­sága — mindezeket és az ehhez ha­sonló intézkedéseket meg kell való­sítani egyebek között azért, hogy megkönnyítsük a párt vezetőinek el­lenőrzését a párttömegek részéről. A pártonkívüli tömegek gazdasá­gi, szakszervezeti és egyéb vezetői­ket a pártonkívüli aktívaüléseken, a különféle tömegértekezleteken ellen­őrzik, ahol meghallgatják vezetőik beszámolóit, bírálják a hiányosságo­kat és rámutatnak arra, minő úton- módon lehet a hibákat kijavítani. Végül a nép az ország vezetőit a Szovjetunió hatalmi szerveinek ál­talános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazás útján történő választása al­kalmával ellenőrzi. A felcfdat az, hogy egyesítsük a felülről jövő ellenőrzést az alulról jövő ellenőrzéssel. 5. Mit jelent — saját hibáinkon tanítani a kádereket? Lenin azt tanította, hogy a párt hibáinak lelkiismeretes feltárása, a hibákat előidéző okok tanulmányozá­sa, és az e hibák kijavításához szük­séges út megjelölése a pártkáderek oktatásának és nevelésének, a mun­kásosztály és a dolgozó tömegek ok­tatásának és nevelésének egyik leg­biztosabb eszköze. Lenin ezt mondja: és helyes politikai nevelésben része­síthesse. Mert csakis ezen az úton, csakis a nyílt és becsületes önkriti­ka légkörében lehet valóban bolse­vik kádereket nevelni, valódi bol­sevik vezetőket nevelni. Két példát hozok fel, amelyek Le­nin tételének helyességét bizonyít­ják. Vegyük például a kolhozépítés te­rén elkövetett hibáinkat. Bizonyára emlékeznek 1930-ra, amikor pártbeli elvtársaink a parasztság kolhozépí­tésére való átállításának rendkívül bonyolult kérdését alig három— négy hónap alatt akarták megoldani és amikor a párt Központi Bizottsá­ga kénytelen volt visszarántani a túlságosan nekirugaszkodott elvtár­sakat. Ez pártunk életének egyik legveszélyesebb időszaka volt. A hiba az volt, hogy pártbeli elvtár­saink megfeledkeztek a kolhozépítés önkéntességéről, elfelejtették, hogy nem lehet a parasztokat közigazga­tási nyomással a kolhozok útjára ve­zetni, hogy a kolhozépítéshez nem néhány hónapi, hanem többévi ala­pos és »átgondolt munka szükséges. Megfeledkeztek errőT és nem akar­ták belátni hibáikat. Bizonyára em­lékeznek még, hogy amikor a Köz­ponti Bizottság rámutatott arra. hogy a siker sok elvtársnak a fejébe szállt és arra. hogy elvtársaink a vidéken ne rohanjanak előre, meg­feledkezve a reális helyzetről — ezt ellenségesen fogadták. De ez nem tartotta vissza a Központi Bizottsá­got attól, hogy az ár ellen ússzon és pártbeli elvtársainkat a helyes útra térítse. És mi történt? Most minaenki előtt világos, hogy a párt elérte, amit akart, amikor a helyes útra térítette a pártbeli elvtársa­kat. Most többtízezernyi nagyszerű káderünk van parasztokból, akik ér­tenek a kolhozépítéshez és a kolho­zok vezetéséhez. Ezek a káderek az 1930-as év hibáin okultak és neve­lődtek. De ezek a káderek ma nem volnának meg, ha a párt akkor nem látta volna be hibáit és nem javí­totta volna ki azokat idejében. A másik példát már az ipari épí­tés területéről veszem. A Sahtü-kár- tevés időszakában elkövetett hibáink ra gondolok. Hibáink abban áiiottak, hogy nem számoltunk ipari káde­reink technikai elmaradottságának egész veszélyével, belenyugodtunk ebbe az elmaradottságba és a nagy­arányú ipari építkezést ellenséges indulatu szakemberek segítségével akartuk elkezdeni, saját gazdasági kádereinket pedig a burzsoá szak­emberek mellett álló rossz komiszá­rok szerepére kárhoztattuk. Bizonyá­ra emlékeznek rá, hogy gazdasági kádereink akkor milyen kezetlenül ismerték be hibáikat, milyen kellet­lenül ismerték el technikai elmara­dottságukat és milyen nehézkesen tették magukévá „a technika elsajá­tításának“ jelszavát. És mi förtént,? A tények azt mutatják, hogy „a tech nika elsajátítása“ jelszavának meg­volt a foganatja és kedvező ered­ményekkel járt. Most tíz- és száz­ezernyi nagyszerű bolsevik gazdasá­gi káderünk van, akik már elsajá­tították a technikát és előreviszik iparunkat. De ezek a kádereink ma nem volnának meg, ha a párt meg- hátrált volna a saját technikai el­maradottságukat elismerni nem aka­ró gazdasági szakemberek makacs­sága elől, ha a párt akkor nem látta volna be saját hibáit és néni javí­totta volna ki azokat idejében. Egyes elvtársak azt mondják, hogy nem célszerű nyíltan be­szélni hibáinkról, mert hibáink nyílt beismerését ellenségeink gyengeségünk jelének foghatják fel és kihasználhatják. Ez badar ság, elvtársak, merő badarság. Ellenkezőleg, hibáink myílt be­ismerése és becsületes kijaví­tása csak erősítheti pártunkat, emelheti pártunk tekintélyét a munkások, a parasztok, a dolgozó értelmiség szemében, csak növel­heti államunk erejét és hatal­mát. És ez a fő. Legyenek ve­lünk a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség — akkor minden egyéb rendbejön. Más elvtársak azt mondják, hogy hibáink nyílt beismerésével káde­reinket esetleg nem nevelni és ed­zeni fogjuk, hanem gyengíteni és bomlasztani, tehát kímélnünk és óv­nunk kell kádereinket, kímélnünk kell önérzetüket és nyugalmukat. Ecólból azt ajánlják, hogy takargas­suk elvtársaink hibáit, tompítsuk a kritika élét, vagy ami még jobb — hunyjunk szemet e hibák előtt. Ez a felfogás nemcsak gyökeresen hely­telen, hanem a legnagyobb mérték­ben veszélyes is. veszélyes elsősor­ban azokra a káderekre nézve, ameá Íveket „kímélni“ és „óvni“ akarunk. Kímélni és óvni a kádereket hibáik takargatásával annyi, mint feltétle­nül tönkretenni ezeket a kádereket. Minden bizonnyal tönkre tettük vol­na bolsevik kolhozkádereinket, ha nem tártuk volna fel az 1930-as év hibáit és nem tanítottuk volna őket e hibák példáján'. Minden bizonnyal tönkretettük volna bolsevik ipari ká­dereinket, ha nem tártuk volna fel elvtársainknak a Sahtü-kártevés idő szakában elkövetett hibáit és nem tanítottuk volna ipari kádereinket e hibák példáján. Aki kádereink önérzetét hibáink takargatása útján kímélni akarja, az tönkreteszi mind a kádereket, mind a káderek önérze­tét, mert hibáink takargatásával megkönnyíti új, talán komolyabb hibák megismétlődését, amelyek bi­zonyára a káderek teljes kudarcát idézik elő, ami nem válik maid „ön­érzetük" és „nyugalmuk“ egészségé­re. Az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek ás egyénileg dolgozó parasztok földjén egyre több asz- szony szorgoskodik. Jórészt nekik köszönhető, hogy a megyében alig van gyomos terület. Csupán a termelőszövetkezetek földjén közel 6000 nő kapál, amíg tavaly mindössze 2800-an vettek részt termelőmunkában. A zombai Vörös Csillag tsz-ben már kétszer megkapálták a kukoricát és negyed­szer kapálják a cukorrépát, hogy mire elérkezik a kenyércsata ideje, valamennyien az aratásban segít­hessenek. A kocsolai Vörös Csillag­ban 84 nő harcol a gyomok ellen és mindnyájan ott lesznek a kenyér- gabona betakarításában is. Bony- hádon a Dózsa Népe és a Szabad Föld tsz asszonyai vállalták: ara­tásra nem lesz gyomos területük és minden holdról szemveszteség nél­kül takarítják be a gabonát. Az alsóleperdi és nagytormási állami gazdaság MNDSZ asszonyai és leányai szintén a növényápolási munkák befejezésével készülnek az aratás nagy munkáira. A legszor­gosabb napokra az állandó dolgo­zók családtagjai közül sokat bevon­tak a munkába. Ezenkívül sokat segítenek a munkásszállások rend- bentartásáiban is. Ügyelnek a tiszta­ságra, hogy a dolgozók munkaidő után is jól érezzék magukat kör­nyezetükben. Tolna megye asszonyai soha nem látott lelkesedéssel vették ki ré­szüket a növényápolási és széna­betakarítási munkákból. Az ara­tásra azonban még többen, még jobban készülnek, hogy segítsék győzelemre vinni a nagy kenyér­csatát, a szemveszteség nélküli ara­tást. „A politikai pártnak a saját hi­báihoz való viszonya egyik leg­fontosabb és legbiztosabb ismér­ve a párt komolyságának és annak, miként teljesíti a való­ságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyiltan beismerni, okait feltárni, kielemezni a helyze­tet, amely a hibát szülte, gon­dosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kija­vítani — íme ez jellemzi a ko­moly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanít­ja az osztályt, s azután a tö­megeket is.“ (XXV. köt. 200. old.) Ez azt jelenti, hogy a bolsevikok­nak nem az a kötelességük, hogy hibáikat elkenjék, hogy kitérjenek a hibáikra vonatkozó kérdések elől, amint az nálunk gyakran előfor­dul, hanem az, hogy hibáikat be­csületesen és nyiltan beismerjék, hogy becsületesen és nyiltan rámu­tassanak e hibák kiküszöbölésének módjára, hogy becsületesen és nyil­tan kiküszöböljék hibáikat. Nem mondhatnám, hogy elvtár­saink közül sokan szeretik ezt az eljárást. De a bolsevikoknak, ha valóban bolsevikok akarnak lenni, kell annyi bátorságot találniok ma­guknak, hogy hibáikat nyiltan pe- ismerjék, azok okait feltárják, kija­vításuk módjára rámutassanak és ilymódon segítsék a pártot abban, hogy a kádereket helyes oktatásban Egy pártvezetőségi tag — az aratás előtt ^ z udvarba belépve először is egy nagy rakás tégla ötlik szemembe. Távolabb a színből kihúzott szekér várja a lovakat, hogy a gazda befogjon, s az éjszakai esőt felváltó napsütésben el lehessen indulni a határba. Körül­belül ezek a gondolatok futkároztak agyamban, míg hátrafelé megyek az udvariba. A gazdát, Máté József elvtársat munka közben az istálló­ban találom. Kezében ronggyal az utolsó por­szemeket törli le a lovakról. Beszélgetésünk ele­jén el is mondja, hogy bár minden reggel jó korán elvégzi a tisztogatást, kikocsizás előtt azonban mégis megismétli: Úgy is ismerik az utcában, de egész Tolnán mint rendszerető, szorgalmas embert. Nem is csoda, hogy az új pártvezetőség megválasztása idején a kommunisták egyhangúlag a vezető­ségibe választották, s ezt igen helyeselték a pár- tonkívüliek 'is. em mondja, de látni rajta, s beszédéből is az világlik ki, hogy most méginkább igyekszik jól dolgozni, példát mutatni, mert a felvilágosító szónak csak így lehet eredménye. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtását tartja elsősor­ban szem előtt. Itt is példát mutat. Ezt bizo­nyítja az udvarban felhalmozott építési anyag is. Az elsők között volt, aki igénybe vette álla­munk silóépítési segítségét a dolgozó parasztok részére. — Ha az aratással végzek — mondja — a siló­építéshez is hozzálátunk. Ez is növeli az állat­tenyésztésem hozamát. Egyébként megtudom, hogy a leszerződött két borjú is jó jövedelmet hozott, hisz mintegy négyezer forint jött értük a házhoz. Példája nyomán a környékben többen építenek silót, többen szerződtek állattartásra. zó esik természetesen a mostani leg­fontosabb munkáról, az aratási előké­születekről is. Erről így beszél Máté elvtárs: — Vezetőségi ülésen megtárgyaltuk ezt, s leg­fontosabbnak tartottuk, hogy feltétlenül el kell végeznünk időre a folyó növényápolási mun­kákat. Én is így tettem, hogy teljes erővel a gabona betakarítására tudjak ügyelni. — Naigyon jól tudja Máté elvtárs, hogy a mezőgazdaság fejlesztése a kapások termésének növelésével is kapcsolatban van. Nemcsak beszél, hanem cse­lekszik is. Eddig már harmadszorra kapálta kukoricáját, s tiszták, gyommentesek a többi növények is. — Ha itt lesz az ideje — sorolja terveit1 tovább — egy-két nap alatt az aratással is vég­zek, mert összefogok egy másik gazdatársammal. további beszélgetésből kitűnik, hogy más részről is fontos Máté elvtárs ré­szére — s bátran hozzátehetem, az egész ország részére — az időbeni aratás, nemcsak a szem­veszteség csökkentéséért. Megint a téglarakás kerül előtérbe. Ha elkészül a siló — márpedig elkészül — tenni is kell bele valamit. Ez pedig csak a másodvetéssel sikerülhet teljes mérték­ben. Azért is siet tehát Máté elvtárs az aratás­sal, mert legalább háromezer ölön másod­növényt, csalamádét, mohart is akar termelni. agy munka van tehát ilyenkor aratás előtt egy falusi ember házatáján. Külö­nösen, ha ez az ember kommunista, sőt a párt­vezetőség egyik tagja. A mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló párt- és kormányhatározat végre­hajtásában pedig nagy szerepük van a párt­tagoknak. Máté elvtárs pedig, amint látom, megteszi kötelességét. Nevelő, felvilágosító szava mellett ott ékeskednek tettei: Nem is sokáig tudunk beszélgetni, mert íme most is útra ké­szülődik. Be kell hordani, még az aratás előtt, a szénát is. Közben befogjuk a lovakat, a gyere­kek is felülnek — ilyen nagy szórakozásról, mint a kocsikázás, ők sem maradhatnak ki, meg aztán kezdik ízlelni a nehéz, de nagyszerű paraszti munkát, hogy majd felnőve, apjukhoz hasonló akarással, lendülettel végezzék munká­jukat. Van kitől tanulniok, s van mit tanul- niok. Még egy kézfogás, barátságos integetés s kifordul a kocsi az udvarról, majd néhány pero múlva eltűnik a következő utca sarkán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom