Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-10 / 136. szám
1954 JCN1US 10 NAPLÓ T 3 ..A kongressxnsíon életünk szebbé, jobbátételérol hoztak határozatot^ Hozzászólás a társadalmi MEO szükségességéről Perger Imre elvtár« által megindított vitához Kedd reggel 5 óra. A felkelő nap sugara játékosan csillog a Duna fodrozó víztükrén. Födelevics Imré- né, a Dunaföldvári Kendergyár tilosa, aki a kongresszusi műszakban kiváló teljesítménnyel tűnt ki, az üzem legjobb tilosai közül, karján a 6 hónapos Erzsikével, gyors léptekkel igyekszik az üzemi bölcsőde épülete felé. Erzsiké még álmosan pislog, borzas fejecskéje rá-rácsuklik édesanyja vállára. Rövid néhány perces csak az út a háztól a bölcsődéig. Rozika, a bölcsőde fiatal vezetője ügyes kézzel veszi át édesanyjától a félig alvó kislányt. Erzsiké gyorsan ágybakerül és nyugodt, mély lélekzettel folytatja félbeszakított álmát. Födelevics- né megigazítja fejkendőjét, mely a nagy sietségben félrecsúszott, pillantása mégegyszer megpihen alvó kislányán, s a gyors, munkához szokott asszonyok mozdulatával kifordul a bölcsőde ajtaján, megy a gyár felé. A kapun színes plakátok messziről hirdetik a kongresszusi műszak A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megállapítja, hogy az állattenyésztés ala csony hozamának legfőbb oka az, hogy nincs biztosítva a folyamatos takarnám ellátás. Kimondja azt is, hogy az elkövetkező 2—3 évben alap vető feladat a hozamok növelése. Ennek égjük igen fontos feltétele, hogy szakszerűen takarmányozzuk állatainkat, különösképpen pedig az apaállatokat. Az apaállatoktól évenként több utód származik, mint az anyaállatoktól, így azokat nagyobb gonddal kell kiválasztani, takarmá- nyozni és gondozni. így érhetjük el, hogy a legjobban és legolcsóbban tér melő egyedek szaporodnak el, tehát az állomány minőségileg javul. Az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan több állati termékre van szükség, (hús, tej, stb). Ezt csak úgy tudjuk biztosítani, ha egyre kevesebb anyaállat (tehén, koca, stb.) marad meddőn, minden évben nagyszámú növendékállatból válogathatunk továbbtenyésztésre, a többi pedig a hússzükséglet kielégítését biztosítja, legjobbjainak eredményét: A plakátok láttán Födelevicsné mi tagadás elérzékenyül, s gondolatban újra átéli a verseny beindulását. Hogyan is történt? Május 24-én, a kongresz- szus megnvitásának napján 187 százalékot teljesített. — Ettől a naptól kezdve egyre nagyobb szorgalommal dolgoztam, — mondja. Munkahelyemet állandóan rendben tartottam, de még az esetleges állásidőt is kihasználtam. A csapágyakról letisztítottam a kócot és a pozdorját,. Munka közben nem hagytam el gépemet, teljes mértékben áttértem a kis markos tilólásra, de a felesleges mozdulatokat is teljesen lecsökkentettem. A jó módszer bevált. Minden nap nagj'obb győzelmet hozott, s a kongresszus befejezésére 100 százalékos minőségi munka mellett 228 százalékot értem el. Ez volt eddig életem legnagyobb teljesítménye, amit fokozni akarok. Megvallom őszintén, először magam sem akartam hinni szememnek, s kétszer is megkérdeztem a bemérőt De ezt csak úgy érhetjük el, ha a meddőség ellen fokozott harcot indítunk. Ennek egyik módja az, ha kifogástalanul takarmányozzuk és gondozzuk, jó tenyészkondicióban tartjuk az apaállatokat. Nézzük meg, hogyan takarmányoz zák a bikákat Szekszárdon? Június 2-án jártam az apaállat-istállóban. A takarmányuk áll: zabszalmából, kompaktból és dohos kukoricadarából Ez nem apaállatoknak való takarmány. Takarmányszalmát csak kivételesen, akkor is a szálastakarmányo kát — szükséglet egyharmad részét teheti ki — adhatunk a bikáknak. (Szalmahas.) Legmegfelelőbb egyharmad rész pillangós, kétharmad rész jóminőségü rétiszéna, mellé az abrak zab és árpa. Miért nem tudja ezt biztosítani a városi tanács? Azért, mert nem viseli szívén ezt az ügyet, pedig ezzel sokat árthat népgazdaságunknak, elsősorban és közvetlenül Szekszárd tehéntartó gazdáinak. nem történt-e tévedés. Tévedés nem volt, mert azóta is változatlanul tartom teljesítményemet. Csodálatosan szép volt üzemünkben a kongresz- szusi verseny, mert minden dolgozó tudása legjavát adta. Valóban szép teljesítményeket értek el a Dunaföldvári Kendergyár dolgozói, amit a kongresszus határozatainak szellemében folytatnak. A tilósok között nincs 100 százalékon aluli teljesítő, s hat olyan dolgozó van, akik állandóan 174 százalékot érnek el. A toros és rázós brigádok is állandóan tartják 158 százalékukat, Marton József préselő munkás pedig már a 212 százaléknál tart. — A kongresszuson országunk további építéséről, életünk szebbé és jobbá tételéről hoztak határozatot — mondja Födelevicsné, — s ehhez mi nagyobb összefogással, több és jobb munkával járulhatunk, mert ahogy a kongresszuson Farkas elvtárs mondotta: „A párt és a nép ösz- szeforrottságából nő ki az a hatalmas erő, amely legyőz minden akadályt. A városi tanács tegyen felelőssé egy személyt az apaállatok takarmányozásáért és oldja meg minél előbb ezt az égetően sürgős kérdést. Másik hiba az ápolás terén merül fel. Nem végeztetik rendesen a körmök faragását, emiatt a bikák hágási kedve csökken, mert a hágatás alkalmával fájdalmat okoz a túlnőtt (papucs, ollós) köröm. Az istálló mennyezetét is rendbe kell hozatni sürgősen, mert a vakolat két helyen is közel áll a beszakadáshoz. A gondozónak járó szociális juttatások (védőruha és veszélyességi pótlék) kérdését is körültekintően vizsgálja meg a városi tanács és rendezze úgy, ahogy ezt államunk biztosítja. Németh Károly elvtárs — apaállat gondozó — szívén viseli az apaállatok sorsát, törődik velük, de kérése pusztába kiáltott szó maradt eddig. Szívlelje meg ezt a városi tanács illetékes szerve és sürgősen teremtsen rendet ezen a téren. MESTER ISTVÁN Szekszárd. Ismeretes, hogy kormányprogram- munk alapvető célja a dolgozó nép növekvő mennyiségi és minőségi igényeinek kielégítése. A mennyiségi igény abszolút számokban kifejezhető; az igény kielégítése, tehát a terv mennyiségi teljesítése számokkal pontosan meghatározható, a kész, yagy félkész áru mennyiségi felmérése nem ütközik különösebb akadályokba. Annál nagyobb nehézséget jelent — különösen a bőriparban — az áru minőségi meghatározása. A kész áru kiértékelése a használatban lévő szabványok ellenére is sok vitára ad alkalmat. Még nagyobb szakértelmet kíván a félig kész, gyártás alatt lévő áru minőségének megítélése. Az áru selejtes voltának megítélése azonban nem halasztható a gyártás későbbi folyamataira, esetleg a készárura, szükséges a selejt korábbi megállapítása. Egy dolgozó kezén naponta közel ezer darab bőr megy át. Ezer darab bőr átvizsgálása legkevesebb 3—4 órát vesz igénybe, tehát egy művezető vagy gyártásközi Meos egyéb munkájának mellőzésével is csak mintegy 2—3 csoport vagy dolgozó minőségi munkáját tudná ellenőrizni. Ez pedig annyit jelentene, hogy a további csoportok vagy dolgozók munkája ellenőrizetlenül maradna, vagy az ellenőrzés csak a bőrök kis hányadára terjedne ki. Helyes volna ez? Semmiesetre sem. A kongresszusi műszakra a dolgozók nagyrésze minőség javításra tett vállalást. A vállalást naponta kell szám szerűleg értékelni, erre pedig egyetlen művezető nem elégséges. Itt kapcsolódok bele Perger elvtárs cikkének ama részébe, hogy szükséges a társadalmi ellenőrzés. A „több szem többet lát” elve alapján szükséges másokat is belevonni az ellenőrzésbe. És ki lehetne legjobb ellenőre a minőségnek, mint az a dolgozó, aki a bőriparral való többéves vagy évtizedes kapcsolata révén olyan gyakorlattal rendelkezik, hogy a kezébe került áruról azonnal meg tudja állapítani, a szokástól való eltérést, a rendellenességet, a selejtet. így válik lehetségessé a társadalmi ellenőrzés. Melyek a jó társadalmi ellenőrzés megszervezésének feltételei? 1; A jó munkások megbecsülése, bizalom irányukban. 2. Jó szakmunkások nevelése. 3, Szúrópróbaszerűen a művezető által is lefolytatott ellenőrzés. 4. A társadalmi MEO által kapott adatok gyűjtése és az intézkedések hozatala a művezető részéről. A társadalmi ellenőrzés gyakorlata szerint -U ahogy azt Perger elvtárs is megjegyzi, — a dolgozók az előző munkaszakaszokban elkövetett hibákra hívják fel a művezető figyel mét. Talpgyártásnál a gyakorlat szerint a cseresbe beakasztó csoport ellenőre a meszes munkálatoknak, leg közelebbről a mésztelenítésnek. A beakasztókat közvetlenül a kruponá- lók ellenőrzik. A kruponálási hibák közül a túlkruponálást a későbbi munkálatoknál „felhozza” a bőr, leg inkább a taszítóknak van lehetőségük ennek megállapítására. A meszes husolást ellenőrzik a faragók; náluk azonban fontosabb feladat a meszes hasítás pontosságának ellenőrzése. így' sorolhatnám tovább a különböző gyártási műveletek szerint az ellenőrzési helyeket. Mire az áru. a készáru a raktárba jut, a művezető az adatok tömegével rendelkezik a minőséget illetően, illetve közvetlen intézkedést hozhat az átdolgozásra belső selejt esetében. Ez utóbbi különös jelentőséggel bír, mert megakadályozza az áru önköltségének növekedését. Az önköltség pedig alapját képezi a készáru árának. így valósítjuk meg a Simontornyai Bőrgyár talpgyár-részlegében a társadalmi ellenőrzést. Természetesen nem minden gyártási tétel szerepel az adatok között, mert áruinknak csak egy töredékszázaléka selejt, leg több tételről semmi feljegyzés nem történik a hibát illetően, mert a tétel minősége az előírásoknak pontosan megfelel. Célunk azonban az, hogy azt a töredékszázalékot még tovább csökkentsük és ebben a törek vésünkben igen hasznos eszköz a társadalmi ellenőrzés. KISS FERENC vegyészmérnök; Szekszárd város apaállatjainak „szakszerű66 gondozásáról ii. Ezerklilefficszáznegyvonhat után fc— lám megmondta Babodi, a Pfeiff er- párti képviselő jelölt, — a soha nem látott virágzás útjára lépett Vásáros- dombó — jobban mondva a Fónay- retye-rutya. Merthát kinek a teherautója fuvarozza a lisztet, zsírt Budapestre? Fónayé. Pál Ferencnéott állhat reggel háromtól a malom előtt — nem kap egy sütésre valót. Keresztényeknek is adós már alighanem örökre a két mázsa rozs lisztjével ... Most meg kivette bérbe a kisvaszari út mentén a községi tég- iaégetőt, neki füstöl a kéménye — neki rakják ki az üvegesen csengő friss téglákat. Aztán? Azután a kubikosok a hajdani vízimalom helyén kiássák a földet — két hét alatt gyönyörű fürdőmedencét betonoznak ki a kőművesek. A medencével szemközt egy büffé falait húzták fel — ott iszik strandoló, látogató, aki őrletni hozo.t, akit arra visz a szél, — mindenki. A malomban Fónay — a büffénél a felesége. De lámcsak mit osztogatnak ott? Idős, Máté József megszomjazott, bora nincs otthon, hát ráfanyalodott a Fónay-féle büffére. — Adjon már fél litert szomszéd- asszony. Olyan melegem van, hogy majd eltikkadok. Mit fizetek? — Hagyja a pénzét Józsi bácsi, minek verné költségbe magát? Megfizeti az újból. Felírjuk erre a cédulára, hogy vitt egy literrel — ugyan mit méregessünk felet, — azután aratás után majd ad érte hat kiló búzát. Mi az ilyen borért? Mondaná az öreg, hogy hál: ez nektek persze semmi, hat kiló búzát egy liter löttyért? — dehát nagyon meleg van. Felíratja, kimérik a bort — megkapja a kék cédulát, — egy fillérje sem fogyott. Másnap, harmadnap megint. Oroszlán Imre: A molnámé utánanéz, amint nagy sietve kikocog az öreg az udvarról. — Fizetsz te, öreg csont, csak jöjjön az aratás . .. Úgy ideragadsz, mint madár a lépte .. . Fónay a molnár, kint járkál a földeken. Nem keli messzire mennie, a malom alatt, ahol az a három sudár nyárfa integet, az egész patak- partig nyúló lapos az övé. Tizennégy hold. A földek másik végére újabb három nyárfát ültetett tán hatvan— hetven éve is valaki, — azok Kis- vaszar felől őrzik a birtokot. Hej, van is itt mit őrizni. A patakból elektromosszivattyú pumpálja fel a csövekbe a vizet, oszlatja szét a kertészet, saláta, cukorborsó, uborka zöldelő ágyasai között. Durscholzék éppen salátát szednek fel, holnap viszi a teherkocsi Komlóra. De hol a fenében kószálnak Fruchték? Aha, ott gyomlálnak a káposztában ... Flehe, jó szorgalmas nép a sváb, ég a keze alatt a munka ... A domboldali virágzó akácosból édes illatot hoz a szellő.' A fűzfabokor tövének hűs, puha füve szín e odaragasztja az embert. Hanyattaöl-1 ve nézni a felhőket, a távoli hegyeket, elszálllini rajtuk .. . — Szentségei Szűz Máriám, nicsak — ki jön ott?! A Mutz Imre. . . meg a Scheffer! Egyenest ide tartanak a bokorhoz .. . Mutz kezében bicskát szorongat, Scheffer egy karót húz ki a földből. Futás, futás... ... Nem mozdul a lába, ólom húzza, azok egyszeriben utolérik. Elkapják hájas hátún a kabátot és cipelik be az akácosba, ahol sötét horhost mosott ki a lezúduló esővíz ... Letaszítják a fenekére, emelkedne fel, — de ijedtében megáll a szívverése. Ott állnak előtte Kleschék, a Wohlfahrték ketten, amott a Schwartzék, mint a '.ékesi. gerényesi, vásárosdom bői kitelepített volksbundisták. Mutz Imre előrelép: — Kamerádom — az első vádié én vagyok. Elismered-e Fónay István, hegy hadifogságba kerülésem előtt a családom 5 mázsa búzát rejtett el nálad, hogy legyen mi: enni, ha visszakerülök? Eladtad, elittad — elismered-e? A molnár már majd megőszül kínjában, nem fordul a nyelve, csak bólint. Uj hang olvassa a szentenciát: — Elismered-e, hogy negyvenhat ősién éjszaka a pincédbe rejtetted 30 zsák búzámat? Az: mondtad, majd csak megbukik a demokrácia, visszakerülünk Valeria na bői — nálad mindig megtalálhatjuk. Hol a búzám? — Hol a bútor?! — Hol a rozs?! A szerszám?! — Elismered-e. hogy a családomat amíg egy évig bujtattad száraz kenyérért napi 16 órát dolgoztattad a kertészetben?! Fónay már szinte nem is él, Szíve alag-alig dobban, az iszonyú félelemtől, de hallja, hallja az ítéletet. A komor Mutz Imre — akiről úgy hírlett, — meghalt a fogságban, — fennhangon mondja: — Kenyerünk ellopásáért, házunk kifosztásáért akasszuk fel a molnárt! Istrángokból összeró t kötél repül az akác kihajló ágára, hurok kun- korodik a nyaka köré. Fujtja, fujtja, jajj! — Fónay úr! Fónay úr! Hol járkál?! Merő izzadság a teste, amikor a bokor tövén feleszmél álmából. Köröskörül már sötétedik, de annyira még lát, hogy nincs itt sem Mutz Imre, sem Scheffer, csak a kerteset és Durscholzné, aki kiabál neki. Hű, micsoda álom volt! Felláipészkodf.k, azután visszaondít. — Itt vagyok, mi kell? Nvughássátok! Szétnéz a kertészeten, azután hozzáteszi : — Hanem azt a salátát nekem mind felszed jd.efc, mégha éjszaka is, mert háremkor indul Máté Tibor a kocsival! Estefelé jár már, amikor két rendőr besorget a plébánia kapun. Hogy nem jön elő senki, a két civil a községi elöljáróságtól, — biztatja őket. — Kocoljék meg már elvtársak az ablakot is! Majdcsak kijön a tisztelendő úr! — De már hallják. — csoszog ám valaki. A kapun belül megáll a lépés — a plébános kiszól: — Ki az? Majd kilőtt van ijedtében a válaszra: — Rendőrség. Reszkető keze jó ideig nem leli a kulcslyukat. Csiikordul a zár, tárul az ajtó. Dicsérhessék fiaim... A rendőrök és az esküdtek beljebb kerülnek az udvarra. — Jó estét, plébános úr. Tudomásunk van róla, hogy fegyvert tartogat a plébánián. Golyóspuskát. Előadja szépszerével, vagy házkutatást tartsunk? A szak asz vezető papírt dug az orra alá: — Itt a felhatalmazás. Azt hitte, hogy rászakad a csillagos égboltozat ... ... A malomban tetőfokára hágott a hangulat. ... Túl a Dunán faragnak az ácsok Ide halták fejsze kopogásuk ... Fónay egybe nekiereszti bika hangját, csak úgy veri vissza a sötét domboddal. A banda, a híres dombóvári banda úgy húzza, hogy parázs futasgál az ember ereiben. És a lé’ nyok? Jotómka, a kifestett Jolánka egyik oldalán, — Piriké a másikon — holnap viszi vissza őket a kocsi Dombóvárra, este hozat ki másikait. Fő a változatosság ... ... Eredj lányom, kérdezd meg set ácsot, Ád-e csőkért két kötény forgácsot Az asszony nem szereti a ,kisasz-" szón y ok at" — dehát itt ő az úr! Fónay. Kié a malom? Az övé, vagy anyósáé? Az anyósáé csak a vízimalom volt. A hengermalom Fónay István úré, — ahogy kinyomtatta a levelezőlapjára... ... Kilenc csókolt adtam neki érte A tizediket rá .., Mi ez?! A lányok viisongva szétugramafc, a prímás mosolygós pofája lefittyan, leereszti a vonót. Hátrafordul és .., — Jó estét. A rendőrség! Hogy a menybeli keserves .. i — Fónay István, a törvény névé-* ben felszólítom, — adja át aáí a golyós lőfegyvert, melynek párját Bőbei János falusi plébánosnál rejtette el. A másik felmutatja.: — Ezét. A börtönben megfürdették, a két másik, szekrénye mögött megtalált puskát és a hetven töltényt elvitték a törvényszékre, — most kísérik őt, Fónay István hengerrnailmost a folyosón ... A durva bakancs végiig- kopog a kőkockákon, az utolsó előtti ajtóig. Kulescsöiömpölés. — Lépjen be! Zúg a feje, szörnyű düh lobba« benne, — szétütne az őrök között, de... Belép. Kívülről rácsattan az ajtó, kattan a zár. A sötétből ráröhög egy hang: — Mi az Fónay komám, hált itt találkozunk?! (Folytatjuk) A KULÁK-KARRIER
