Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-20 / 145. szám
1954 JÜNIUS 20 NAPCó 7 •• „Önköltségcsökkentés44 tetemes kocsiálláspénz kifizetéssel Három hónap a Szovjetunióban a Simoníornyai Bőrgyárban A megnövekedett áruszállításokkal kapcsolatban döntő jelentőségű — nemcsak a vasút, hanem a szállító- felék részére is— a kocsifordulók minél kisebb mértékre való csökkentése. Csak rövidített kocsifordulóval tudjuk biztosítani az elfuvarozandó áruk részére a szükséges ko- csimennyiséget. A komplex-brigádok jó munkája révén a legtöbb vállalat vezetői és dolgozói megértik ma már a kocsiforduló fontosságát, megértik a fuvarozók és a fuvaroztatók közötti együttműködés jelentőségét. Éppen ezért igyekeznek feladataikat teljesíteni a vasúttal szemben. A Simoníornyai Bőrgyár vezetői, de maga a gyár igazgatója sem tekinti fontos feladatának a kocsiforduló meggyorsítását, a rakodások megszervezését és annak zavartalan lebonyolítását. Ennek a VI. kereskedelmi osztályunk által végzett ellenőrzések és az elszámolások szolgáljanak bizonyítékul. A Bőrgyár a rakodásokat az utóbbi időben két rakodó brigáddal bonyolította le. Az egyik reggel 6 órától 14.30+ig, a másik brigád pedig 14.30-tól 23 óráig dolgozott. A délelőtti brigádot azonban akkor sem erősítették meg, ha 15—20 kocsi érkezett egyszerre. Itt már feltételezhető, hogy szívesebben fizették a kényszerkirakási díjat és a kocsiálláspénzt, ahelyett, hogy munkaerő szaporításról gondoskodtak volna. Megdöbbentő azonban, hogy az utóbbi hónapban már csak egy rakodó brigád dolgozik a délelőtti műszakiban. így 14.30 óra után minden esetben kényszerkirakást keli alkalmazni. S a gyár vezetősége önköltségcsökkentés címén szüntette meg a második rakodó brigádot. Hogy mennyire helytelen a Bőrgyár vezetőségének ez az eljárása, erre bizonyíték csak az ezévben kocsiállás- pénz címén kifizetett összeg, a mintegy 185.355 forint. Pedig ,ha csak 10 fő többlet munkaerőt állítottak volna be és 1000 forintos átlagkeresettel számoltak volna el, akkor 5 hónap alatt csak 50 ezer forintos túl- kiadással károsodnának. Véleményünk szerint a szükséges többlet munkaerő beállításáért kifizetett munkabér egyáltalán nincs arányban a kifizetett kocsiálláspénz összegével. Tehát ezekután nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a bőrgyár vezetősége igen rosszul gondolkodott. A népgazdaságnak nagyobb előnye lett volna akkor, ha úgy járulnak hozzá a kocsiforduló meggyorsításához, hogy biztosítják minden esetben a rakodáshoz szükséges munkaerőket. Hiszen erre legszebb bizonyíték a már említett példa. A Simontomyai Bőrgyár vezetőségének nem szívügye a kocsiforduló meggyorsítása, sőt még az idegen kocsik 'kezelése sem. Ezért súlyos kocsibért kell fizetniök államunknak. Nem ritkaság a kirakásoknál 48, 62, ső 93 órás késett kocsiátadás is. Például megtörtént, hogy a március 20- án 7 órakor átadott kirakásra váró 7.588,007 számú kocsit csak április 5-én kaptuk vissza. Ez idő alatt a felmerült kocsiállás 370 órát tett ki. A fenti esetből is megállapítható, hogy okvetlenül kell javítani a bőrgyárnak rakodási munkálatain, és fontos feladatukká kell tenni a vasúti kocsik kirakási ütemének meggyorsítását. A Bőrgyár vezetői hibául hozzák fel részünkre, hogy a vasút elegy- gyűjtést végez és nehezményezik, hogy nem minden vonattal, hanem csak tolatós vonattal érkeznek a kocsik. Természetes, hogy irány, vagy közvetlen vonattal nem továbbítjuk az elegy et még Simon tornyára sem egyenként, mert ez gazdaságtalan és az a gazdaságos a népgazdaság szempontjából is, ha tolatós vonattal indítunk. Kérésünk a Bőrgyár illetékesei felé, hogy szüntessék meg végre már a kirakási problémákat, segítsék elő a kocsiforduló lerövidítését. V.L. Tatarozó Vállalat: Több mint OoOO forint értékíí anvastakarékossáff „Építs jobban, gyorsabban, olcsóbban!“ — E jelszó valóraváltásáért küzdenek hónapról-hónapra a Tolna- megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat dolgozói. Jó minőségi munkával, a terv túlteljesítésével, de nem utolsó sorban az élenjáró mozgalmak alkalmazásával bizonyítják be pártunknak, a dolgozó népnek, hogy nagy harcot folytatnak a lakásprobléma megszüntetéséért, az életszínvonal emelkedéséért. Az elmúlt hónapban ismét jó eredmények születtek a vállalatnál a Gazda-mozgalom területén. Az építésvezetőségek brigádjai csaknem kivétel nélkül tettek felajánlást arra, hogy takarékoskodnak az anyaggal, felhasználják az elfekvő hu'.’adék- anyagohat is. ígéretét a legtöbb brigád vaílóraváltotta, mert a központ jelentése szerint több, mint 6500 forint a Gazda-mozgalomban elért eredmény. A bátaszéki építésvezetőség Kossuth ács-brigádja, Lauffer József sztahanovista fcrigádvezetővel az élen a hulladék deszkaanyagok bedolgozásával a korsóstanyai II. számú hizlalda mintaíves tetószeikezeténél mintegy 1250 forint megtakarítást értek el. Pálfi József Béke kőművesbrigádja régi és hulladékanyagok bedolgozásával, valamint mészhabarcs líriyeW i.árhábarcs használatával a cikói kultúrház építésénél 800 forint értékű anyagot takarítottak meg. Marosi József kőműves brigádja a hulladéktégla bedolgozásával, a mész takarékos használatával, valamint a helyszínen kitermelt homok felhasználásával 1000 forint megtakarítást értek el. A Haladás átképzős brigád az újbereki 100 férőhelyes tehénistálló építkezésénél a jászollapokba 2.000 darab, a falazatba pedig 1000 darab hulladéktéglát dolgoztak be. Ezzel mintegy 1000 forint értékű anyagot takarítottak meg. Hasonló szép eredményeket értek el a tamási építésvezetőség brigádjai is. Hóner Ferenc kőműves brigádja a betonozásnál zsaluzás helyett téglafal beiktatást végezték, s így 600 forint megtakarítást érték el. A Rákóczi kőműves brigád takarékossági eredménye is említésreméltó, 450 forint vállalással szemben 550 forint értékű anyagot takarítottak meg. Axt János kőműves brigádja 50 forinttal teljesítette túl az anyagtakarékosságra tett felajánlást. A Tolnai építésvezetőség kőművesbrigádja, Ifj. Merk János sztahanovista brigádve- zetővel az élen 170 forint, a vertikális üzem cementrészlegének dolgozói pedig a hulladékvas felhasználásával — mintegy 640 kiló — 857 forint értékű megtakarítást ért el. A Bonyhádi Zománcgyár élenjárói „Akik éves tervük teljesítésével élenjárnak“ — ilyen feliratú versenytábla is látható a Bonyhádi Zománcművek előcsarnokában. Erre a táblára minden hónap elején ráírja az üzemi bizottság a termelésben élenjárók neveit. Azokét, akik egész évben nagy harcot folytatnak a kor- mányprogramm sikeres végrehajtásáért. Ebben a hónapban a május 31-ig elért eredmények alapján a következő dolgozók nevei vannak feltüntetve a verseny táblán: Győré Dezső ponthegesztő, aki májusi tervét 156 százalékra teljesítette, 1955. január 18-i tervénél tart. Varga Gyula zománcozó és két segédmunkása Braun Józsefné és Sólyom Zsuzsa 151 százalékra teljesítették elmúlt havi tervüket, július 1-i tervük teljesítésénél * tartanak. Bitó Ferenc égető, Lőrinc Imre segédégetőjével az elmúlt havi 129 százalékos teljesítményével október 28-i tervénél tart. Kreutz Anna peremező október 18, Kaizer János lemezszabász október 30, Pohár Antal szeptember 20, Pálfi Józsefné munkás június 30, Kasler Irén játékfestő pedig az elmúlt havi 112 százalékos eredményével október 30-i tervét teljesítette. I'i nxhiínfetéssel sújtották az egészségügyi szabályokat be nem tartó vezetőket A felszabadulás után megváltozott j dolgozóink kulturális helyzete is. Az általános kultúrszínvonal emelkedését tükrözi, annak egyik fokmérője, az egészségügyi kultúra emelkedése. A gyógyító és megelőző egészségügyi intézmények nagyfokú fejlődésen mentek keresztül a felszabadulás óta. Ilyenek a kórházak, szülőintézetek, íüdő- és bőr-nemibeteggondozó intézetek létesítése, illetve bővítése, a dolgozóknak a társadalombiztosításban való mindnagyobb bevonása, bölcsődék, napköziotthonok létesítése, stb. Ezek mellett természetesen nagy gondot fordít kormányzatunk arra is, hogy dolgozóink minél egészségesebb körülmények között dolgozzanak, éljenek. Természetes, hogy kormányzatunk törekvését maguknak a dolgozóknak, az üzemek vezetőinek kell segíteni. A rendeletek meghatározzák az építéseknél, étkeztetéseknél, élelmiszer kereskedelemben, betartandó egészségügyi vonatkozású tennivalókat az üzemek és a dolgozók részére. Az üzemekben dolgozók egészségét és az üzemek környékén élők egészségét is csak úgy tudjuk megvédeni, ha ezeket a rendelkezéseket be is tartjuk. Az egészségügyi szervek — körzeti orvosok, járási főorvosok, közegészségügyi állami felügyelők, — oktató, nevelő ellenőrzéseikkel segítik az üzemeket, hogy a közegészségügy; kívánalmakat megvalósíthassák. E ’ igen sok esetben eredménnyel is jár. Vannak azonban esetek, amikor nz ismételt oktatás és figyelmeztetés ellenére is az üzemek vezetői nem érzik felelősnek magukat a dolgozók egészsége megvédéséért. Ezeket a vezetőket kormányzatunk teljes szigorával figyelmezteti kötelességükre, így került sor több hanyag vezető megbüntetésére. A decsi földművesszövetkezet ügyvezetőjét 100 forintra bírságolták meg azért, mert engedély nélkül építkezést végeztetett. De talán nem is ez volt a nagy baj, hanem inkább az, hogy az építkezés ■ tervét nem nézték át a szakemberek, és emiatt rósz épületet építtetett. A szedresi kisáruház vezetőjét 200 forintra bírságolták meg, mert olyan dolgozót alkalmazott, aki az előírt orvosi vizsgálatokon nem jelent meg. A Szekszárdi „Szabadság“ Vendéglátó Vállalat két vezetőjét 100—100 forintra büntették, mert a szennyvíz és a szemét a vállalat udvarán, közvetlen a konyha közelében szennyezte az udvart és a levegőt. A Baranyame- gyei MÉH Vállalat vezetőjét 200 forintra büntették, mert hanyagsága mi'att a szekszárdi vágóhídon olyan tetemesen felszaporodott a vágóhíd mellékterméke, hogy az a környék levegőjét fertőzte és a vágóhíd munkáját akadályozta. A fomádi állami gazdaság üzemi konyhájának vezetőjét 100 forint pénzbüntetéssel sújtották, mert a konyha közelében nagymennyiségű szennyvíz gyűlt össze, amely a levegőt fertőzte és a konyha környékére a legyek millióit vonzotta. Hisszük és reméljük, hogy a megbüntetett vezetők a jövőben nagyobb gondot fordítanak a dolgozók egészségének megvédésére és valóban magukévá teszik kormányzatunk azon jelszavát: „Legfőbb érték a dolgozó I ember.“ 17 gy év távlatából ma is nagy hálával gondolok vissza arra a nagy kitüntetésre, melyben az elmúlt nyáron részem volt, 3 hónapot töltöttem a Szovjetunióban. A múlt év május 31-én este 11 órakor indult el vonatunk a nyugati pályaudvarról. Másnap reggel Záhonyba értünk, innét folytattuk utunkat Csapig, ahol átszálltunk a széles nyomtávú szovjet távolsági vonatra, s kényelmesen berendezett háló- és utikocsikban tettük meg az utat Munkácson, Lembergen, Kieven át Moszkváig, ahova június 3-án délután 3 órakor megérkeztünk. Negyedórán belül a Vörös-tér közepén lévő óriási méretű Metropol szállodába értünk, itt jelölték ki lakóhelyünket, amely a legkényesebb igényeket is kielégíti. Röviddel érkezésünk után a Vörös-térrel ismerkedtünk meg, s mély meghatódással néztük a Mauzóleum előtti őrségváltást. Másnap a moszkvai magyar ki- rendeltségen tettünk látogatást, ahol közölték velünk, hogy 5-én 10 órakor fogadás lesz a Moszkvai Könnyűipari Minisztérium műszaki főosztályán, s összeállítják programmunkat. 17 zután 7-én reggel moszkvai „Fábrika Proletárszki Trud- ban“ látogattunk el, ahol a selyem- hulladékokat dolgozták fel fonallá. Ebben a gyárban tanulmányoztuk egy hónapon keresztül a hulladék- anyag feldolgozását, igen jó eredménnyel. Itt személyesen is alkalmunk volt megismerni a szovjet szak emberek magas szakmai képzettségét, s az irántunk tanúsított határtalan kedvességet, mellyel fáradtságot nem ismerve adták át tapasztalataikat, munkamódszerüket. Szabadidőnkben megtekintettük Moszkva nevezetességeit, híres múzeumait, a Lenin-hegyi új egyetemet, a világhírű Nagy Színház előadásait, festői szépségű parkjait, szórakozóhelyeit, amelyek mind fejlett kultúráról tanúskodnak. Meglepő volt a könyvkereskedések száma és a vásárlók tömege, — az óriási szélességű utcák forgalma, a száguldó fényes autók a bevásárló és szórakozó emberek százezreivel. A Lenin-hegyi Egyetem nagyságát olyképpen érzékeltették velünk a szovjet elvtársak, mi szerint elmondották, hogy 80 évig kell élni annak, aki az egyetem minden helyiségében egy napot kíván eltölteni. Később meglátogattuk a moszkvai Kraszna Róza (Vörös Rózsa) Textil- kombinátot, ahol egy külön műhelyrész gyártotta az egyetem termeinek kárpitozásához szükséges ékszínű- kék brokádanyagokat T Ttunkat rendszerint a világhírű Metrón tettük meg. amelynek szépségére, nagyszerűségére megfelelő jelzőt nem tudok találni. Minden állomás márvány oszlopa ragyog a fénytől és minden állomás váróterme új látványosságot, művészi élményt tár a szemlélő elé. Egy-egy Metro vonat, illetve villamos 10 óriási kényelmes, bőipárnázatú kocsiból áll, s az utasoknak nem kell várakoztok, mert csaknem minden 5 pecrben megjelenik a szerelvény, amely 60 kilométeres sebességgel szállítja az utasokat. Itt külön meg kell említeni azt a határtalan fegyelmezettséget, amelyet a szovjet elvtársak a közlekedésnél tanúsítanak. A megállóhelyeken autóbusz áll. ahol egymás mögött, egy sorban állnak az utasok, s ha az autóbusz ajtaja megnyílik egyenként foglalják el helyüket, s mikor a ka- laúznő kijelenti, hogy megtelt, egyetlen utas sem teszi lábát a lépcsőre, hanem türelmesen vár a következő autóbuszra, melyek viszont igen gyors tempóban érkeznek. — Lépcsőn álló utast Moszkvában nem lehet látni. A hulladékfeldolgozó üzem egyhónapos tanulmányozása után újabb Programm szerint július 6-án reggel 3 órakor repülőgépen Közép- Ázsiáfoan a Tadzsik Köztársaságban lévő Leninabadba utaztunk. A 4000 kilométer távolsági utat kényelmes utasszállító gépen tettük meg, az éjszakát Áktjuvinszkiban töltöttük, s Moszkvától idáig 6 és félórát utaztunk levegőben. Moszkvában az órákat a magyar időszámításhoz viszonyítottan 2 órával, Áktjuvimszk- ban már 3 órával kellett előre igazítani. Innét július 7-én hajnali 3 órakor tovább folytattuk utunkat és Taskendten át, délután 2 órakor érkeztünk Leninabadba, ami Áktiju- vinszktól Leninabadig újabb 6 és félórái utazást jelentett levegőben. A repülőtérre érkezve a kombinát igazgatója, párttitkára és személyzeti osztályvezetője várt bennünket, s igen kedves fogadtatásban volt részünk. Érkezésünk után röviddel gépkocsival szállásunkra vittek bennünket, s a kényelemmel berendezett szobák, a nagyszerű ellátás a nagy nép őszinte barátságáról tanúskodott. A városban szemlélődve csodálatos világ tárult elénk, amelyet csak a legfejlettebb technika és mezőgazdaság tud előállítani. Soha nem látott nagyságú szőlőfürtöket, ettünk, melynek egy-egy szeme szilvához volt hasonló. M/V ásnap már a kombinátban tar- tottunk általános ismerkedést. Megnéztük a kombinát iskoláját, szanatóriumát, klinikáját és napköziott- homát. Egy hónapon keresztül tanulmányoztuk a kombinát fonodáját és cémázóját. Itt láttuk az első 20 fonófejes fonóegységeket, amelyek alapján elkészült á Tolnai Selyemgyárban is a két 20 fonófejes fonóegység. Ezeknek a fonóegységeknek előnye az, hogy a fonónak nem kell a gubó- kat 50-55 Celsius fokos melegvízből adagolni, hanem a kéznek kellemes 26—28 fokos vízzel dolgozhatnak. A továbbiakban előnye még az, hogy a fonónak nem kell a főzet kirázásával foglalkozni, mert ezt a munkát a főző végzi el. Tehát a fonónak csak arra kell ügyelnie, hogy a fonófejek alatt, az előírás szerinti gubószám meglegyen, s a leváló guba helyett újabb gubót adagol. A gubó leválását nem kell á fonónak különösebben figyelni, mert a fonó lavórokban a víz cirkulál és a leváló gubót a víz cirkuláció továbbviszi. Nem marad gombolyodás az alatta lévő gubók között, így nem téveszti meg a főzőt. Mindezeknek az új módszereknek messzemenő minőségjavító hatásuk van. Emellett a főző keze nem megy tönkre a melegvíztől. Az új fonóegységeknél a fonal nem a motollára, hanem közvetlenül a cérnázó csévékre fut egy újítással közbeiktatott szárítószekrényen át. Ez a megoldás 4 munkafázis megszüntetését teszi lehetővé, továbbá nagy előnye még az, hogy a 4 munkafázison keletkező hulladékképződést megszünteti. eninabadban is kiváló szakemberek adták át tapasztalataikat a legnagyobb barátsággal, s itt is megismerkedhettünk az új típusú szocialista ember segíteni akarásával. Vasárnaponként meglátogattuk a kombinát kolhozait, ahol a dolgozók részére gyümölcsöt, konyhakerti növényeket termesztenek, s amelyet a dolgozók 50 százalékos árban vásárolhatnak meg. de ugyanez volt a helyzet az állati termékeknél, sertésnél, baromfinál. Sok lenne elmondani a kolhozok nagyságát, gazdagságát. Talán tájékoztatásul annyit, hogy a kenyérgabonán, konyhakerti dolgokon, dinnyén, szőlőn kívül nem ritka a 4.000 hold gyapot és a négy- szerannyi területen lévő gyümölcsös. Azok a delegátusok, akik a Feketetenger környékén jártak 10—15.000 holdakról beszéltek, ahol a kolhoz, vagy a szovhoz területén ott állt a hatalmas konzervgyár is, amely a terményeket feldolgozza. A tanulmányi úton eltöltött 3 hónap a gazdag szakmai tapasztalatok mellett felejthetetlen élmény volt részemre. Számtalan kedves epizód tette kedvessé a forró Tádzsikisztán Köztársaságiban töltött egy hónapot. Hálával és nagy szeretettel gondolok vissza a Szovjetunióban eltöltött napokra, amelyet jó munkámmal akarok viszonozni, s azon dolgozok, hogy az ott nyert gazdag tapasztalatok felhasználásával elősegítsem a termelékenység emelését, népünk fel- emelkedését. Fridrich Gyula a Tolnai Selyemfonógyár főmérnöke. Olvasd a Társadalmi Szemln H 1 i mw l&Tflíflll H'tTiT173 kV. r minden szómát. Elméleti fejlődésedet segíti elől l
