Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

4 NAPLÓ 1954 JUNIUS 1 A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa fi Magyar Dolgozik Pártja szervezeti szabályzatának módosítása Acs Lajos elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) A Közoonti Vezetőségnek a nártkon gresszus elé terjesztett beszámolója gondosan, behatóan elemezte azt a nag.y változást, hatalmas fejlődést, amely az ország, a nép, a párt éle­iében a felszabadulás s a legutóbbi kongresszus óta bekövetkezett. E változás, fejlődés az ország tár­sadalmi életében, a pártban, a párt munkájában, munkastílusában, indo­kolttá teszi, hogy a pártkongresszus lényeges módosításokat hajtson vég­re pártunk szervezeti szabályzatá­ban. A párt meghatározásáról A módosított szervezeti szabályzat pártunk új meghatározását adja: „A ■Magyar Dolgozók Pártja a munkás- osztály, a dolgozó nép pártja. Egye­síti soraiban a magyar nép leghala­dóbb erőit; a munkásosztály a dol­gozó parasztság és az értelmiség leg­jobbjait. A párt önkéntes harci szö­vetség: tevékenységét Marx-Engels- Lenin-Sztálin tanítása vezeti”. Pártunk meghatározásának elvi jelentőségű módosítását indokolttá tette a társadalmunk életében bekö­vetkezett hatalmas változás: az utób fci években szilárddá kovácsolódott a párt vezetése alatt a munkáosztály egysége. Napról-napra erősödik- ál­lamunk alapja, a munkásság s a dolgozó parasztság megbonthatatlan szövetsége. Ma már sziklaszilárd alapokon nyugszik tehát hazánkban a dol­gozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalma. Ezért jogeal állíthatjuk, hogy a tár­sadalmunk életében bekövetkezett gyökeres változások eredményeiként kifejlődőben van népünk erköl­csi-politikai egysége, közelebb került egymáshoz a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság s az értelmiség. Ezt kifejezi pártunk módosított szer­vezeti szabályzata is. A szervezeti szabályzatban a párt meghatározásáról szóló rész félre­érthetetlenül világossá teszi, hogy a szocializmusért folytatott nagy har­cot a munkásosztály vezeti, hogy a nemzet vezető osztálya a munkás- osztály. melynek érdekei egybeesnek az egész nép, az egész nemzet ér­dekeivel. Ennek megfelelően a párt mindenekelőtt a munkásosztály pártja. A felszabadulás előtti évtizedek s a felszabadulás óta eltelt idő az egész nép számára kézzelfoghatóan igazolta, hogy a párt vezetése alatt a munkásosztály szállt síkra legkö­vetkezetesebben a magyar nép ér­dekeiért. A munkásosztály hősi har­cokban szerezte meg az egész nép. az egész nemzet bizalmát; népünk ma elismert vezetőjének tekinti a magyar munkásosztályt, s pártját, a Magyar Dolgozók Pártját. (Taps.) Fejlődött, változott az elmúlt évek ben a dolgozó parasztság is. Dol­gozó parasztságunkban kifejlődött az odaadás, a ragaszkodás a párt iránt. A dolgozó parasztság felis­merte. hogy egyetlen párt harcolt következetesen érdekeiért: a kom­munisták pártja, a Magyar Dolgo­zók Pártja. A dolgozó parasztság elfordult azoktól a pártoktól, amelyek évti­zedeken át. visszaéltek bizalmával, félrevezették őt. Pártunk helyes po­litikája napról-napra fokozza a dol­gozó parasztság bizalmát a párt iránt. A dolgozó parasztság hisz pártunknak, elfogadja vezetését. Ez vitathatatlan történelmi tény! Az értelmiség életében is nagy változások következtek be. A régi értelmiség fejlődött, s jórésze át­alakult, megismerte és egyre inkább magávévá teszi a szocialista eszmé­ket. A régi értelmiség képviselői kö­zül sok kommunistává vált az utób­bi években. Ezt a fejlődést semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezenkívül az értelmiség kő­iében egyre nagyobb szerephez jut az új értelmiség. A munkások, pa­rasztok, értelmiségiek fiaiból lett új értelmiségi, generáció, amelyet már a párt nevelt, az új iskola nevelt. Az életben a régi és az új értelmi­ség egyre jobban összeforr. Ez új jelenség társadalmunk életében. A szervezeti szabályzatban a párt meg határozásakor ezt az új jelenséget figyelembe kell venni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy hazánk átmeneti úton van a kapi­talizmusból a szocializmusba, hogy a szocializmus alapjait hazánkban még nem raktuk le. Hazánkban még megvan a kulákság, a falusi burzso­ázia .Jóllehet a városban a kizsák­mányolás lényegében megszűnt, a volt kizsákmányolok befolyása még nem szűnt meg teljesen a társada­lom egyes rétegeire. Ebből követke­zik. hogy pártunknak, államunknak, dolgozó népünknek szakadatlan, éles osztályharcot kell vívnia mind a meglévő kizsákmányolás, mind pedig a kizsákmányolok maradvá­nyai és befolyásuk ellen falun és városban egyaránt. A párt meghatározása azt az új elemet is magábafoglalja, hogy a párt önkéntes harci szövetség, a párt. a dolgozó nép vezére, a mun­kásosztály, a dolgozó nép harci szö­vetsége, élcsapata; szervezi, vezeti, irányítja az egész nép küzdelmét a szocializmus felépítéséért. Magába tömöríti, felveszi soraiba a munkás- osztály, a dolgozó nép legjobb, leg­harcosabb, legáldozatkészebb ele­meit. Felismerve a párt történelmi szerepét, a dolgozók legjobbjai ön­ként ’érvnek a partba, o nA*' V:afr,->- tosabb harci szervezetébe. Ezzel ki­fejezik azt a kívánságukat, hogy az élcsapat tagjaiként kívánnak har­colni, küzdeni a népért; e harcot szabad pmsitározás’ivwói vál­lalják. A szocializmus kivívásáért folytatott eredményes harc érdeké­ben a párttagok önként, szabad el­határozásukból alávetik magukat a párt vasfegyelmének, a párt törvé­nyeinek. a szervezeti szabályzat elő­írásainak. A párt erejének, fegyel­mének. harckészségének, éppen az az alapja, hogy a párttagok önként, öntudatosan, a maguk akaratából, elhatározásukból lépnek a pártba, harcolnak a párt céljaiért, vállalják a párt fegyelmét, a hűséget a párt, a nép ügyéhez. A párt irányelveinek, a szervezeti szabályzat előírásainak érvényesíté­séért. a szocializmus teljes győzel­mének biztosításáért vívott küzde­l«rn — r>'ínHpr' Jiarri ^ZÖv^tS^b« +Ö­möríti pártunk tagjait. A szocializ­mus felépítésének közös célja, az e célért folytatott harcban kikovácso- lódott közös egységes akarat és a kommunista öntudaton felépülő vas- fesvpimn olvsn szövetséggé fejlesz­ti a pártot, amely alkalmassá teszi, boey valóban a munkásosztály, egész dolgozó népünk élcsapata és a társa­dalom vezető és irányító ereje legyen. (Taps.) A párt egységéről A párt meghatározása leszögezi, hogy a pártot Marx-Engels-Lenin- Sztálin tanítása vezérli. Ez az ideo­lógiai, politikai, szervezeti egység alapja, s az egyöntetű cselekvés biz­tosítéka. A párt egységéről szóló ré­szek lényegében változatlanul, a régi szervezeti szabályzat szövege­zése szerint megmaradtak az új szervezeti szabályzatban. Változás annyiban történt, hogy a párttagok kötelességei között a pártegység fö­lötti őrködést, az új szervezeti sza­bályzat az első helyre teszi ezzel is kihangsúlyozva e kérdés nagy fon­tosságát. A párt ideológiai, politikai, szervezeti egységének mérhetetlen nagy a jelentősége: ez az alapja a munkásosztály, a dolgozó nép minden győzelmé­nek, feltétele a szocializmus si­keres felépítésének, ez a biztosítéka annak, hogy a párt. a munkásosztály, a dolgozó nép min den erejét azonos célra összponto­sítja. hogy a párt minden szprve egységesen cselekszik. A kollektív vezetésről: Ismeretes, hogy a pártban — lé­nyegében minden fokon — az utol­só években háttérbe szorult a kol­lektív vezetés. A párt politikájában 1951—1952-ben elkövetett hibák egyik fő forrása a kollektív veze­tés hiánya és a személyi vezetés előtérbe kerülése volt. A párt éle­tében a kollektív vezetés elvének érvényesítése már eddig is jelentős változásokat hozott: a választott ve­zetőségek tagjai mind a Központi Vezetőségben, mind az alsóbb párt- bizottságokban, mind a helyi szer­vekben egyre inkább felelősséget éreznek a kollektív vezető szervek munkájáért, határozataiért; egyre inkább kollektíván alakítják ki a párt politikáját. A kollektív vezetés lényege min­denekelőtt az, hogy a párt politiká­ját — két kongresszus között — a párt Központi Vezetősége kollekti­ven dolgozza ki: e feladatot csak a Központi Vezetőség láthatja “I, mi­vel a párt Központi Vezetőségében egyesül pártunk bölesesége, nagy múltja, sok évtizedes ta­pasztalata. Ezért növekszik nap­ról-napra a párt Központi Ve­zetőségének tekintélye az egész párt és az egész magyar dolgo­zó nép előtt! (Taps.) Ács elvtárs ezután a pártbizott­ságok és a pártvégrehajtó bizottsá­gok szerepéről beszélt, majd kiemel­te a vezető pártszervek mellett lét­rehozott apparátus fontosságát. Ez­után így folytatta: Külön rá kell mutatni arra is, hogy a kollektív vezetés megvaló­sítása szükségessé teszi, hogy az alapszervezetekben az egész párt­tagságot bevonják a helyi legfonto­sabb kérdések megvitatásába és el­döntésébe. A szervezeti szabályzat leszögezi, hogy a kollektív vezetés összeférhe­tetlen a marxizmus-leninizmustól idegen személyi kultusszal. A sze­mélyi kultusz a történelem idealista — nem materialista — szemléletéből táplálkozik. Az idealista történelem- szemlélet — mint pl. a narodnyikok ismert elmélete — a történelmet a nagy emberek cselekedeteinek ered­ményeként fogja fel; nem ismeri el, hogy a történelmet a néptömegek, az osztályok harca alakítja. A marxiz­mus nem tagadja a személyiség sze­repét a történelmi események ala­kításában; a személyiség annyiban játszik szerepet, amennyiben helye­sen fejezi ki osztálya érdekeit, il­letve a történelmi fejlődés irányát. A személyi kultusz, a személyiség szerepének helytelen eltúlzása kárt okoz; azzal jár. hogy a pártban csökken a dolgozó osztályok, a nép történelemformáló szerepének meg­értése, az objektív társadalmi erők felismerése és felhasználása. Ez hi­bákra vezet a párt politikájában. A személyi vezetés pedig azzal járt. hogy csökken a választott szervek szerepe, háttérbe szorul a vezető kollektíva bölcsessége, tudása, ta­pasztalata; ez egyoldalú döntések­hez vezethet. A kollektív vezetés« érvényesítése, a személyi kultusz elleni fellépés nö­velte a párt vezetőszerveinek jelen­tőségét, lehetővé . tette, hosy a párt kijavítsa a hibákat, kidolgozza he­lyes politikáját; fokozta a párttag­ság. a dolgozó osztályok, a nép öntu­datát« alkotóerejét. A párt demokrácia kiterjesztése és a párltagok jogainak fokozottabb védelme A párt demokratikus szervezet, a párt gazdája — mint Lenin tanítja — a párttagság. A szervezeti sza­bályzat előírásainak szigorú megtar­tása a legfőbb biztosítéka annak, hogy e helyes lenini elv megvalósul­jon az életben, megvalósuljon a pártban. A párt éltető eleme a de­mokrácia. A párt a demokratizmus nélkül elveszti harcos, öntevékeny jellegét, vonzóerejét, demokrácia nélkül a párt szervezetei elnéptele­nednek. életük szürkévé, sekélyesse válik, csökken politikai munkájuk. A demokrácia friss, éltető levegője erőt, energiát, magabiztosságot ad a pártnak, növeli a párttagok öntuda­tát, harci kedvét, gazdaggá, eleven­né teszi a pártszervezetek életét, s vonzóvá teszi a pártot a nép leg­jobbjai, sőt az egész nép előtt. A nórtd-m.rk ■-au a friss, pezsgő párt­élet forrása! A pártdemokrácia erőteljesebb ér­vényesítése új életre keltette pár­tunk számos szervezetét, új lendü­letet, új erőt adott szervezeteink munkájának. Uj, bátor, őszinte hang jellemzi egyre inkább pártszerveze­I teinkben a kommunista összejövete- I leket, a vezetőségi üléseket a tag- nvihéseket. a oártértekezlrteket. Rövid hónapok alatt szemmellátha- tóan nőttek, izmosodtak, pártszerve­zeteink, javult politikai munkájuk. A párttagok ezrei váltak harcosabb, c! kesebh odaedóhb kommunisták­ká. a nép ügyének jobb harcosaivá, azért, mert a pártdemokrácia fej­lesztése lehetővé tette számukra, hogy nyíltan, bátran beszéljenek, megtegyék észrevételeiket, javasla­taikat, bíráljanak, küzdjenek a hi­bákkal, fogyatékosságokkal szem­ben. A módosított szervezeti szabályzat kiterjeszti a pártdemokráciát. A szervezeti szabályzat egyik leglé­nyegesebb módosítása az, amely ki­mondja: a választások az alapszer­vezetekben is titkosak legyenek. A pártdemokráciát a bírálat, az önbírálat, az alulról jövő bírálat megvalósításán kell mindenek­előtt mérni. A pártdemokrácia egyik leglényege­sebb előfeltétele a pártszerü vita. Ez az alapja a pártban a kérdések helyes eldöntésének, a helyes poli­tika kialakításának, az egész párt­munkának. Igaz, mindenki tudja, tapasztalja, látja, hogy a pártszerű vita, a bátor bírálat, a becsületes önbírálat kezd megvalósulni a párt­ban. Kár volna azonban azt hinni, hogy ezen a téfen már minden rend ben van. Az elmúlt évek s az elmúlt hóna­pok tapasztalatai azt mutatják, hogy' a bírálatot s az önbírálatot nem le­het egy intézkedéssel, egyszersmin- denkorra „bevezetni”. Megvalósítá­sáért szakadatlanul harcolni, küzde­ni kell. Különösen sokat kell még küzdeni azért, hogy minden párttag megértse, hogy a hibák feltárása, a pártszerű bírálat személyekre való tekintet nélkül — kötelessége! Az utóbbi időben egyes kommu­nista vezetők — attól tartva, hogy olyanok hírébe kerülnek. akik le­dorongolják munkatársaikat, az em­bereket — elmulasztják a helyes, pártszerű bírálatot is. Ez veszélyes jelenség. A vezető éles, elvszerű, se­gítő, érvekre épített bírálata nélkü­lözhetetlen a pártmunkába. Akad más hiba is, egyesek nyak­ra-főre, komoly meggondolás nélkül, mindent és mindenkit bírálnak és bírálatuk nélkülözi a tárgyilagossá­got, sőt nem egyszer az igazságot. Az e fajta bírálatra semmi szüksé­ge nincs a pártnak. Különösen rosszul állunk az ön­kritikával. Kétségtelen, hogy a bírá­latnak ez a legnehezebb fajtáia. de nélküle nem lehet meg a párt. S tapasztalni, hogy egyesek húzódoz­nak az önbírálattól, önbírálatuk gyak­ran nem őszinte. formális. Nem mu­tatják, de ha önkritikát várnak tő­lük, megsértődnek. Nyíltan rá kell világítani, hogy az ilyen párttagok s az ilyen vezetők a pártnak kárt okoznak, nem kénesek e’ég bátran saját személyüket a párt érdekei alá rendelni. Az ilyen párttagokat s az ilyen vezetőket azoknak a kommu­nista kollektíváknak, amelyeknek tagjai, segíteniük kell e hibák le­A párttagok kötelességeim A pártfegyelem A párt szervezeti felépítésének vezérelvéhez, a demokratikus cen­tralizmushoz híven, a módosított szervezeti szabályzat tervezete nem­csak a pártdemokráciát terjeszti ki, hanem nagymértékben kiterjeszti a párttagok kötelességeit is, ki­emeli a pártfegyelcm nagy je­lentőségét. A szocializmus építése, a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép hatalmas erőfeszítését kívánja meg. A szocializmus sikeres építése lehetetlen a pártkötelességek szigo­rú megtartása, a legszigorúbb párt- és állami fegyelem nélkül. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatai­ból ez is világosan következik. Nem hányhatunk szemet afölött, hogy a pártkötelességek kiterjeszté­sének jelentőségét kevésbbé értette meg g párttagság egyrésze, mint a pártatemofcrácia kiterjesztését, hogy a pártkötelességek kiterjesztésének és a pár tf egyelem megszilárdításának nagy fontosságát egyesek nem lát­ják elég világosan. Sőt, egyesek ar­ra gondolnak, hogy a pártdemokrá­cia kiterjesztése, kiszélesítése, meg­valósítása egyet jelent a pártköte- iességek csökkentésével, s a párt- fegyelem meglazításával. Ez nem kommunista felfogás, a kommunista szervezeti elvek félreértéséiből, meg nem értéséből ered. A kommunista párttagokra háruló kötelességek kiterjesztését minde­nekelőtt az indokolja, hogy az el­múlt években növekedett a, párttag­ság műveltsége, párttapasztalala, po­litikai érettsége, elvi szilárdsága. A szervezeti szabályzat a pártta­gok kötelességei között az első hely­re teszi — mint már erről szó volt — azt, hogy a párttag őrködjék a párt ideológiai és szervezeti egysége fe­lett. A szervezeti szabályzat ezt megköveteli a legegyszerűbb párt­tagtól ugyanúgy, mint a Központi Vezetőség bármely tagjától. A szer­vezeti szabályzat ezen előírását bá:- ran és joggal nevezhetjük a szer­vezeti szabályzat legfőbb előírásá­nak. (Lelkes taps.) A szervezeti szabályzat előírja azt is, hogy a párt határozatai­küzdésében, bátran feltárva e fo­gyatékosságot, mely megronthatja a vezető kollektívák egységét, fegyel­mét, harcképességét. Nem áll még jól pártunkban az alulról jövő bírálat támogatása sem. Az alulról jövő bírálat csak akkor bontakozik ki, ha lehetőséget adnak rá, ha elősegítik, ha igényt tarta­nak rá. Letöri és elkedvetleníti a bírálót az is. ha a vezető formálisan elfogadja a bírálatot, de nem tesz in tézkedéseket a felfedett hibák ki­küszöbölésére. A legszigorúbban el kell ítélni azt a vezetőt, aki üldözi a bírálatot. Saj­nos. ezzel is találkozni a pártban. A leggyakrabban úgynevezett „finom“ eszközökkel hárítják el a bírálatot: figyelmeztetik a bírálót, éreztetik vele. hogy jobb lertne, ha hallgatna, felfelé buktatják, áthelyezik, stb. Egyes esetekben azonban nem riad­nak vissza a bírálat durva elfojtá­sától sem. E jelenségeket nem sza­bad megtűrni a pártban. Ács elvtárs ezután a pártatetíva jelentőségéről szólt, majd így foly­tatta: A párttag minden jogának tiszte- letbentantása a p árt demokrác i a egyik legfőbb feltétele. A párttagok jogait helyesen rögzítette a régi szervezeti szabályzat. Az erre vonat­kozó előírások beváltak. Nem szük­séges tehát a tagok jogai című pon­ton lényegesen módosításokat vég­rehajtani, szükséges azonban, hogy a tagok jogairól szóló pontot min­den kommunista valóban megtartsa. A tagok jogainak védelmére egy igen lényeges kérdésben kell a szer­vezeti szabályzatot kiegészíteni; job­ban védeni kell a párttagot a párt­ból való kizárás ellen. A párttag számára a pártból 'való kizárás a legsúlyosabb büntetés. A párttag védelmét jelenti a szer­vezeti szabályzat azon előírása is, amely felhatalmazza a párttagot arra, hogy résztvegyen azon ügyek tárgyalásában, amelyeknek során a pártban az ő személyéről, magatar­tásáról döntenek. k kiterjesztése és fokozása, megszilárdítása ért küzdenie, harcolnia kell a párttagoknak. A párthatározatok a nép ügyét szol­gálják. A párthatározatok végrehaj­tásának elhanyagolása miatt tehát a nép ügye szenved; éppen ezért tűrhetetlen a közömbös, közönyös, hanyag magatartás a párt határoza­tai iránt. — Helyes leszögezni a szervezeti szabályzatban, hogy pártunkban vasfegyelemre van szükség, melynek a párttagok öntudatából kell táplálkoznia. A párttagság vasfegyelméért síkra kell szállni, küzdeni kell érte. Emlékeztetni kell a párt min­den szervét és szervezetét, a párt minden tagját a centraliz­mus elvére; a megválasztott ve­zető szervek utasításait az al­sóbb szervek kötelesek végre­hajtani. Enélikül a párt nem teljesítheti hi­vatását, nem töltheti be vezető sze­repét, nem képes vezetni a munkás- osztályt, a dolgozó nép harcát és szer vezeteii. Az utóbbi hónapok tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy pártunk ban egyesek időnként megfeledkez­nek erről: könnyelműen kezelik a felsőbb utasításokat, akadnak, akik a határozat meghozatala után sem te­kintik befejezettnek a vitát, vagy éppen arra gondolnak, hogy a párt- demokrácia kiterjesztésével csökken a felsőbb szervek jelentősége. Ez a magatartás tűrhetetlen, veszélyes a pártra! Ezért élesen, keményen fel kell lépni ellene ... A szervezeti szabászat új pont­ként iktatta be a párttagok köteles­ségei közé azt. hogy a párttagnak őszintének kell lennie a párttal szemben, nem szabad elkendőznie, elferdítenie az igazságot. Ezenkívül, mint igen lényeges pontot, a köte­lességek közé beiktatja a szervezeti szabályzat azt, hogy minden egyes párttag kötelessége a káderek kivá­lasztásában, előléptetésében, levál­tásában, megtartani a pártszerű elő­írásokat, a pártutasításokat. Ez azt jelenti, hogy küzdenie kell a káde­rek kiválasztásában megmutatkozó mindenféle elvtelenség ellen. A pártbizottságok és a pártszervezetek feladatainak pontosabb meghatározása Pártbizottságaink és pártszerveze­teink évek óta küzdenek azzal, hogy kialakítsák helyes munkastílusukat; ebbén a küzdelemben némi ered­ményt mutathatnak fel; különösen a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülé­se óta vizsgálódva tanulmányozzák munkastílusukat s küzdenek azért, hogy mindenben megfeleljenek fel­adataiknak. Ez azonban nem min­dig sikerül. A dolog lényege abban áll, hogy a pártbizottságok s a párt­szervezeték hajlamosak arra, hogy eltérve elsőrendű feladataiktól, és rendeltetésüktől, irányító politikai tevékenység helyett saját belső ügye ik felé forduljanak. Nem kis szám­ban van olyan szervezet, amely tel­jesen elmerül a pártbizalmiak, s a népnevelők kiválogatása, a szeminá­(Folylatás'az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom