Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

A MAI SZAMBÁN: fAOIM A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa (2—4. o.) <— A genfi értekezlet kedd délutáni zárt üléséről (4. o.) — A megyei pártválasztmány ülése (5. o.) — A kon­gresszusi héten tovább fokozódott a munkalendület a Simontornyai Bőrgyárban (6. o.) — Élénkebb az élet a kisdorogi kultúrházban (6. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTTJA'GA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1954 MÁJUS 27 az építők napja elé A Magyar Dolgozók Párlja III. kongresszusa 1954 május 25 — délutáni ülés Ebédszünet után, d. u. négy órakor folytatta a kongresszus tanácskozásait. A délutáni ülésen Föld­vári Rudolf elvtárs, a Politikai Bizottság tagja elnökölt. A délutáni ülésen felszólaltak: Bata István elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, honvédelmi miniszter, Nagy Kálmán elvtárs, a komárommegyei pártbizottság első titkára Olt Károly elvtárs, pénzügyminiszter, Csató László elvtárs, a Gamma gyár igazgatója, Losonczi Pál elvtárs, a barcsi „Vörös Csillag” tsz elnöke, a Szocialista Munka Bőse, Földvári elvtárs, elnök 17.40 órakor felfüggesztette az ülést (A szünet 18,08 óráig tartott.) Szünet után felszólaltak: Némethi József elvtárs, a bácskiskunmegyei pártbizottság első titkára, Erdey Grúz Tibor elvtárs, oktatásügyi miniszter, Szakali József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára és Hidas István elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, nehézipari miniszter. Földvári Rudolf elvtárs, elnök a kongresszus keddi ülését 19.51) órakor bezárta, Bata István elvtárs felszólalása 1954-ben is megrendezzük a már hagyományossá vált Építők Napját. Az egész ország építő munkásai, köztük a mi megyénk építői is ké­szülnek a május 30-án megrendezen dő Építők Napjára. Minden dolgozó a párt III. kongresszusa tiszteletére rendezett versenyszakaszban vállalá­sának teljesítésével és túlteljesítésé­vel készül e nagy napra. A felszabadulás előtt még gondol­ni sem lehetett az építőmunkások ünnepére, életük állandó nyomor és nélkülözés volt. Nem egyszer vol­tunk szemtanúi annak, — különö­sen Budapesten, — hogy egy-egy építőmunkás öngyilkos tett azért, mert gyenge kereseti lehetőség mel­lett még a létfenntartáshoz szüksé­ges összeget pem tudta családja szá­méira biztosítani. Ennek az emberte­len állapotnak 1945-ben vége sza­kadt, amikor a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat s a munkásosztály kezébe vette a ha­talmat. Megszűnt a munkanélküli­ség is, sőt ma már ott tartunk, hogy építőiparunk munkáshiánnyal küzd. Megváltozott építőink munkakörül­ménye Is: építőmunkásainknak ma már ‘korszerűen berendezett mun­kásszállásokban (fürdő, zuhanyozó, kulturális felszerelés) áll rendelke­zésére, így biztosítva van a napi pihenőjük, ahol friss erőt gyűjthet­nek a következő napok munkájához. Uj, korszerű gépek (felvonók, beton­keverő, vibrátor) könnyíti ma már a munkát. Mindezek azt bizonyítják, hogy államunk és pártunk szerető gondoskodással segíti a dolgozókat. Az Építők Napjának megünneplé­sével az a tudat hasson át minden építőmunkást, vezetőt, hogy az eodig elért eredmények nem maguktól jöt­tek, ezért szívós, és következetes harcot kellett vívni. Jó munkát vé­geztek műszaki értelmiségi dolgozó­ink is, akik nem idegenkedtek az újtól, hanem bátran támaszkodtak a fizikai dolgozók alkotó készségére. A pártszervezetek és az üzemi bi­zottság a dolgozókkal karöltve har­coljon a feladatok megoldásáért. — Azok a hatalmas kulturális, szociá­lis és egyéb létesítmények, melyek megyénkben megszülettek, az épitő­Tizennyolc család lakik a Nagy- dorog melletti Alsósziget-pusztán, mely hajdan „gróf Széchenyi“ bir­tokához tartozott. A pusztán most a nagydorogi „Felkelő Nap*' tsz tagjai gazdálkodnak, s a hajdan el hanyagolt gazdaság a tsz tagok jó munkája eredményeként szépen fejlődött. A régi kisablaku, nyitott tűzhelyü cselédlakások helyén egészséges, világos lakóházakat, modern gazdasági épületeket épí­tettek a tsz szorgos tagjai. Az idén tovább fejlődött a pusz­ta: villanyt kaptak a „Felkelő Nap“ tsz tagjai. A villanyszerelési mun­kálatokat a Tolnamegyei Vttlany- és Épületszerelő Vállalat dolgozói végezték, s a kongresszusi verseny eredményeként a kitűzött határ­időt megrövidítve, egy héttel előbb be is fejezték a munkát. Most már csak a villany hálózati bekapcso­lása volt vissza, amely viszont a DÉLDÁV-ra várt. A tsz tagok, ami kor meghallották, hogy hétfőn este Rákosi elvtárs beszédét a rádió su­gározza, küldöncöt menesztettek Szekszárdra, azzal a kéréssel, hogy munkások jó és szorgalmas munká­ját tükrözik vissza. Pártunk és kormányunk pro- grammja újabb feladatok elé állítja az építőipari dolgozókat. Több tata­rozást kell elvégezni és több kisla­kást kell építeni, hogy dolgozóink iakásszükségletét ezen a téren is ki­elégíthessük s ezzel megszüntessük hazánkban a lakáshiányt. Építőmun­kásainkat az a büszke tudat hatja át, hogy rájuk vár az a sok-sok ta­tarozás és kislakás felépítése, állami gazdaságaink és ,termelőszövetkeze­teink korszerűvé tétele. E feladatok elvégzése nagy munkát igényel. Épí­tőipari munkásainknak a műszakiak kai karöltve még következetesebben kell harcolni a második negyedéves terv túlteljesítéséért, ezen belül a pártkongresszus tiszteletére tett vál­lalások teljesítéséért. A siker érde­kében építőmunkásaink körében még jobban meg kell szilárdítani a mun­kafegyelmet, gazdasági vezetőink tá­maszkodjanak a becsületes dolgozók­ra, ne tűrjék meg saraik között a iselilengőket, a notórius lógósókat, mert az ilyenek nem valók az épí­tőiparba, mert hanyag munkájuk­kal a becsületes dolgozók keresetét lerontják, másrészt pedig akadályoz­nak az előttünk álló feladatok meg­oldásában. Gazdasági vezetőink s az üzemi bizottság tegyék rendszeressé, különösképpen az új dolgozók szak­mai oktatását, karolják fel a dolgo­zók minden olyan irányú javaslatait, melyek a terv túlteljesítésére, a mun­ka megjavítására irányulnak és har­coljanak az esetlegesen előforduló hibák kiküszöböléséért. Az építők ünnepe csak akkor lesz valóban ünnep, építőipari munká­saink számára, ha ígéretet teszünk arra, hogy nem állunk meg a béke- harcban s ezután még jobban harco­lunk a fennálló hiányosságok végle­ges kiküszöböléséért s győzelemre visszük az építőiparban pártunk és kormányunk programmját. Az épí­tők ünnepére készüljünk azzal a jelszóval: „nálunk a munka, becsü­let és dicsőség dolga.“ o DÉLDÁV soronkívül kapcsolja be az áramot a pusztába, hogy a tsz tagjai meghalgathassák Rákosi elvtárs kongresszusi beszédét. A deputációban járt tsz tag rö­videsen meg is kapta az engedélyt, s boldogan utazott vissza Nagydo- rogra, — „estére már lesz villany“ — mondogatta. Délután azonban újabb akadály jelentkezett: zuhogó eső esett Nagydorog határában, úgy látszott, hogy az idő keresztül­húzza a tsz tagok számítását, — mégsem lesz villany. — A DÉL- DAV k"t körzeti villanyszerelője, Kistarr és Zsiga elvtársak, látva a tsz tagok nagy elkedvetlenedését, elhatározták, hamar az idő „ünnep rontóan“ kersztülhúzza a tervet, ők nem hagyják magukat, s a nagy eső dacára is elvégezték a villany bekapcsolását. így a tsz tagjait kettős ünnep érte, a III. pártkongresszus meg­kezdésének napján este 6 órakor kigyulladt a fény a pusztán, de megszólalt a rádió is, s éter hullá­mai elsőnek Rákosi elvtárs beszé­dét hozták. Pártunk vezetése alatt népünk megteremtette és szüntelenül erősíti szabad és boldog életünk védelmező­jét, a magyar néphadsereget. Né­pünk, pártunk és kormányunk sze­rető gondoskodásának köszönhető, hogy korszerű hadsereggel rendelke­zünk, amely képes arra, hogy meg­védje hazánk függetlenségét, hatá­raink sérthetetlenségét. Mindenki tudja elvtársak, hogy a mi népünk békét akar. Kormányunk minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a Szovjetunió ve­zette béketábor harca a népek bé­kéjéért és biztonságáért győzelemre jusson. Mi örömmel üdvözlünk min­den olyan tényt, amely azt bizonyít­ja, hogy nőnek a béke hatalmas erői és hűen ott állunk pártunknak és kormányunknak a béke megszilárdí­tását szolgáló politikája mögött. Mi ott állunk a hatalmas Szovjetunió oldalán a többi népi demokratikus országokkal együtt s harcolunk az­ért, hogy tovább erősödjenek, hatal­masodjanak a béke erői szerte a vi­lágon. Kétségtelen, hogy annak a harc­nak, amelyet a szocialista béketábor a Szovjetunió vezetése alatt a béke megszilárdításáért folytat, , vannak eredményei. Ennek köszönhető, hogy a nemzetközi helyzetben bizonyos enyhülés következett be. De az is igaz elvtársak, hogy amíg imperia­lizmus van a világon, szüntelenül gondolnunk kell a honvédelem erő­sítésére. Ugyanis megcáfolhatatlan tények igazolják, hogy az imperia­lizmus agresszív erői a német, mili- tarizmus feltámasztásán fáradoznak, amely a magyar népet kétízben dön­tötte a világháború romlásába, hogy az imperialisták agresszív katonai blokkok létrehozását szorgalmazzák, egy békeszerető népek ellen irányu­ló új háború felidézését tűzték ki célul maguk elé. Pártunk politikájának meghatáro­zásánál figyelembe kell venni, .a nemzetközi helyzetnek ezt az oldalát is. Pártunk politikája ezt figyelem­be is veszi. Bata István elvtárs ezután a tisz­tikar politikai és katonai kiképzésé­nek eredményeit ismertette, majd így folytatta: A mi néphadseregünk ereje nem­csak a korszerű fegyverzetben van. A korszerű fegyverzet elvtársak, na­gyon fontos tényező, enélkül a mai idők követelményeinek megfelelő hadsereg el sem képzelhető. De egy­magában a korszerű fegyverzet nem elég, szeretett hazánk megvédéséhez több kell. A haza biztos védelméhez szükség ban arra is. hogy a korszerű fegyverzetet olyan katonák kezeljék, akik meg vannak győződve arról, hogy igaz ügyet, a nép szabadságá­nak ügyét védik. A mi hadseregünk fő ereje ebben az igaz ügye iránti hitben van és abban, hogy ott áll mögötte egész népünk. (Lelkes taps.) Néphadseregünk katonáját lángoló hazaszeretet hatja át, ő a magyar nép évszázados szabadságharcokba!*! kialakult katona erényeknek méltó örököse, Hunyadi és Zrinyi török­verő vitézeinek, a Rákóczi vezette szabadságharc kurucainak, 1R48 vö- rössipkás honvéd Pír>-k, 1919 hős vö­rös katonáinak izjj szabadságsze­retete, vitézsége, bátorsága, állhata­tossága, az elnyomók elleni gyűlölete testesül meg benne. Parancsnokaink, politikai helyetteseink, párt- és DISZ-szervezeteink a haladó nemze­ti és katonai hagyományaink ápolá­sára és követésére tanítják harco­sainkat. Fontos feladatuknak tekin­tik, hogy a hadseregben népünk fiait a magyar ifjúságot nagy elődeink példáján áldozatos hazafiságra ne­veljék. A néphadsereg katonájának izzó hazaszeretete párosul a proletár nemzetköziség érzésével. A mi hadseregünket, elvtársak, ezer és ezer szál fűzi szülőanyjához, a dolgozó néphez. Hiszen harcosai, tisztjei, tábornokai egyaránt a dol­gozó nép fiai, akik számára meg­ingathatatlan törvény a nép iránti hűség, a nép ügyének minden áldo­zat árán való megvédelmezése. Hadd említsek néhány számadatot arról elvtársak, milyen a magyar néphadsereg tisztikarának szociális és politikai összetétele. Mint ahogy Rákosi elvtárs már mondotta, tiszti­karunk ötvenhárom százaléka mun­kás, huszonhárom százaléka paraszt származású. Az ezen felüli huszon­négy százalék nagyrésze is szárma- zág szerint értelmiségi és más dol­gozó rétegekből tevődik össze. Tá­bornokaink ötvenkettő százaléka munkás és huszonegy százaléka pa­raszt származású. Népünk és hadseregünk összefor- rottságát és kölcsönös szeretetét ezer ás ezer tény bizonyítja, köztük szám tálán levél, amelyet dolgozóink és a hadseregben szolgáló fiaik váltanak egymással. A hadsereg és parancs­nokai iránti bizalom csendül ki pél­dául özv. Boros Kálmánná egri la­kos leveléből, melyet fia parancsno­kához írt, amely igy hangzik: „Fiam, Boros László tiszthelyetessé avatása alkalmával hozzám intézett üdvözlő sorait megkaptam. Nagyon jól esett olvasnom. — írja Borosné — hogy fiam a néphadsereg kötelékében ki­válóan megállja a helyét. Én özve­gyi sorban neveltem fel három gyer­mekemet, mert férjemet a német fa­siszták 1944-ben szolgálat közben megölték. Nehéz évek vannak mö­göttem. Bizony nehezemre esett, amikor fiam bevonult, mert idősebb asszony létemre állásba kellett men­nem és nehéz éjjeli beosztásban is dolgozom. De tudtam, hogy jó hely­re ment fiam, ahol az én nevelése­met kiegészítik és így is lett. A nép­hadsereg kemény, de jó iskola, ahol a fiatalokat hazaszerető és bátor em­berekké nevelik. Köszönöm ezt az elvtáréaknak. kérem, továbbra is ne­veljék fiamat, hogy szeretett hazánk hasznára, saját maga javára derék, bátor katonája legyen néphadsere­günknek.” Néphadseregünk másik hatalmas erőforrását képezik azok a széttép- hetetlen baráti szálak, amelyek fel­szabadítónkhoz, a dicső Szovjet Had sereghez fűzik és amelyek szorosan összekapcsolják a többi népi demo­kratikus állam hadseregeivel. A ma­gyar néphadsereg harcosai, tiszthe­lyettesei, tisztjei és tábornokai át­érzik, hogy szeretett hazánk függet­lenségének, szabadságának és szocia­lista jövőjének az egyik legfőbb zá­loga. A haza és a nép iránti forró sze­retet és hűség, a proletárnemzetközi ség kiolthatatlan tüze. a felszabadító Szovjetunió iránti törhetetlen barát­ság azok a tényezők, amelyek a mi néphadseregünk politikai szilárdsá­gát, megbonthatatlan egységét, ma- gasfoku erkölcsi és harci értékét alkotják. Ezek olyan értékek elvtársak, ame lyetekel csak a legyőzhetetlen Szov­jet Hadsereg és a népi demokráciák hadseregei rendelkeznek. A legyőz­hetetlenségnek ezekkel az értékeivel egyetlen, a kizsákmányolást, a nép­elnyomást, az imperialista rablóhódí­tást szolgáló kapitalista hadsereg nem rendelkezhet. Nincs elvtársak a népi demokrá­ciánk életének egyetlen más területe sem, ahol a fiatalság ilyen nagy számban és ilyen erős szervezett kol­lektívában élne együtt, mint a had­seregben. Hadseregünkben éppen ezért nagy szerep hárul a Dolgozó Ifjúság Szövetségére, a katonai szol­gálatot teljesítő fiatalok nevelésé­ben. Az elmúlt időszak alatt a DISZ a párt irányításával egyre jobban teljesíti ezt a feladatát, egyre szi­lárdabb támaszává válik parancsno­kainknak. Mint mindenki tudja, elvtársak, a hadseregben szolgáló sorkatonák a katonai ismeretek elsajátításával egy időben politikai és általános művelt­ségire is tesznek szert, kulturált, kü­lönböző tebnikad ismeretekkel ren­delkező embereteké formálódnak. Ez azt eredményezi, hogy leszerelésük után tekintet nélkül arra. hogy mun­kás, paraszt vagy értelmiségi foglal- kozásúak-e, rendszerint példamutató­an megállják helyüket a civil élet­ben. Elvtársaik! Néphadseregünk egész­ségesen fejlődik és napról-napra erő södik. Politikailag és erkölcsileg szilárd. Ezért népünk békében és nyugalomban folytathatja munkáját a párt és a kormány új politikájá­nak győzelméért, épülő szocialista hazánk felvirágoztatásáért. Biztosít­juk népünket, a pártot és a kor­mányt, hogy a magyar néphadsereg továbbra is éberen őrködik a haza függetlensége és szabadsága, a ma­gyar. nép békés építőmunikéja, a bé­ke arcvonalának reá eső szakasza fe­lett. (Taps.) Harcosaink, tiszthelyetteseink, tisztjeink és tábornokaink minden­kor készen állnak esküben fogadott szent kötelességük teljesítésére, drá­ga hazánk megvédésére. (Hosszantan* :ó lelkes, ütemes taps.) Ezután következett Nagy Kálmán elvtársnak, a komárommegyei párt- bizottság első titkárának felszólalá­sa. Elmondotta, hogy a Központi Ve­zetőség múlt évi júniusi határozata óta hogyan javult a pártpolitikai és a termelő munka Komárom megyé­ben és hogy milyen kiemelkedő ered menyeket értek el különösen a bá­nyászok a kongresszusi verseny so­rán. Foglalkozott azokkal a hiányos­ságokba! is, amelyek az aavyagtaksa- rékcoság, az önköltségcsökkentés, á béralap felhasználása terén mutat­koznak. (Folytatás a 2, oldalon) Kiss Ferenc a Tolnamegyei Tatarozó Építő Vállalat ÜB-elnöke. Kettős ünnep a a agy dorogi Felkelő Nap tsz-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom