Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-27 / 124. szám
2 N A P C Ó 1954 MÁJUS 2* A Magyar Uol^oxók Pártja III* kongresszusa Olt Károly elvtárs felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) Olt Károly elvtárs rámutatott arra, hogy az önköltségcsökkentési terveket azért nem sikerült eddig megvalósítani, mert anyaggazdálkodásunkban, béralapgazdálkodásunkban, általában a takrékosság érvényesítésénél nem egy területen tűrhetetlen lazaságok vannak. E lazaságok felszámolásánál komoly szerep jut a pénzügyi ellenőrzésnek. Elérkezett a legfőbb ideje annak, — mondta, — hogy a pénzügyminisztérium és a pénzügyi szervek a forinton keresztül történő aktív ellenőrzést az eddiginél következetesebben alkalmazzák és vessenek gátat minden olyan törekvésnek, amely a termelési tervek mennyiségi teljesítése mellett a gazdaságosság szempontjait sul'badobja. Gépipari vállalataink vezetőinek — folytatta, — meg kell érteniök, hogy a mezőgazdaság fellendítése és a lakosság számára előállított iparcikkek gyártása nem ideiglenes, nem átmeneti programm, amire ideiglenes módszerekkel kell felkészülni. Ha megszüntetik a gyártás provizórikus jellegét, ha elkészíttetik a nagyüzemi elengedhetetlen szerszámokat, ha a dolgozók elsajátítják a nagyüzemi termelés módszereit, akkor biztos hogy komoly sikereket fognak elérni az önköltségcsökkentés területén is. Nem jól áll az önköltségcsökkentés ügye az, állami gazdaságoknál ahol — különösen a munkaigényes ágazatokban — még alacsonyak a hozamok ahol laza a munka- és bérfegyelem. Itt az ideje hogy állami gazdaságainkban gyökeresen megváltozzék a helyzet és mezőgazdaságunk legkövetkezetesebb szocialista szektora példát mutasson a nagyüzemi szocialista gazdálkodás fölényéről és a dolgozóknak a szocialista tulajdonhoz való helyes viszonyáról. Ezután a beruházásoknál mutatkozó pazarlásról beszélt Olt elvtárs. majd így folytatta: A vállalatok forgóeszközökkel való gazdálkodása területén igen nagyok voltak és még ma is igen jelentőseit a tartalékok. Sok vállalatnál — a fokozott biztonságra törekedve, a kormányprogrammal ellentétben — éppen a legfontosabb anyagokból igyekeztek biztonsági tartalékot képezni. Ismeretes, hogy milyen hiány van hengerelt árukban. Ugyanakkor például a Ganz Vagon és Gépgyár a múlt évben mintegy háromezer tonna normafeletti hengerelt árut szerzett be. Az a munka, amely 1953-ban elsősorban az elfekvő termelési készletek megmozgatására irányult, ez év elején új irányba terelődött: a feleslegesen lekötött fogyasztási készletek felszabadítására. A készletfeltárási munka során megállapítást nyert, hogy egyes vállalatok gyakran szereztek be olyan cikkeket, amire semmi szükségük nem volt. így például a fínomszerei- vénygyárnál kétezer ciaéab férfiing, ezerötszáz méter vászon, hetvennégy méter függöny, hatszázötven darab lepedő, kilencezerszáz darab orvosi gumikesztyű, tárolt. A vadásztöltény gyárnál háromezer tubus fogkrém, háromezer gombolyag cérna, ezernégyszáz doboz gramofontű feküdi raktáron (élénkség). Világos, hogy az ilyen természetű készleteknek nem üzemeinkben, hanem kereskedelmi hálózatunkban van a helye. De bármennyire világos ez, a tapasztalat azt mutatja, hogy a felesleges kész- leiek átadását a kereskedelem részére sok esetben a vóLlalatok és minisztériumok nem támogatták. Igy például a kohó- és gépipari minisztérium értékesítési igazgatósága megdorgálta a szerszámkészítő és értékesítő vállalatot, mert felesleges készleteit eladásra felajánlotta. Állami intézményeink jelentős részében még sok a bürokratikus elem. Minisztériumainkkal, vállalatainkkal még nem sikerült kellőképpen meg- érttetni, hogy minden egyes felesleges igazgatási és adminisztratív táncszem a termelés frontjáról von el munkaerőt és akadályozza a helyes vezetés és az egyszemélyi felelősség érvényesítését. Az elburjánzott bürokratikus intézmények közül hadd említsem meg példaképpen az anyaggazdálkodás rendszerét. Sok minisztérium duzzasztotta fel feleslegesen az anyag- és készletgazdálkodással foglalkozó szerveink adminisztratív apparátusát, aminek következtében ma már egyes területeken többen foglalkoznak papirosok töltésével, mint az anyagok .tényleges mozgatásával. A minisztériumoknál kettőezer fő az anyaggazdálkodás irányításával foglalkozók létszáma. A készletező és értékesítő szerveknél husz-nháromezeír fő az adminisztratív és tizenkettőezer fő a murakáslétszóm. így ezután nem lehet csodálkozni azon, hogy a könnyűipari minisztérium készletező vállalatai olyan áruk köny vetésével és számlázásával is foglalkoznak, melyek a termelőktől közvetlenül kerülnek a felhasználókhoz. Bőven akad bürokrácia és túlzott centralizmus a pénzügyi szervezetben is. Különösen érezhető ez a túlzott megkötöttség helyi tanácsaink pénzgazdálkodásánál. Ezen a területen nemcsak a megkötöttségevolt a következő felszólaló: A júniusi és októberi ha.ározat, a kormányprogramm lényege: a dolgozók életszínvonalának emelése a termelés önköltségének csökkentése által. Ennek eléréséhez különböző eszközöket kellett igénybevenni annak érdekében, hogy minőségileg jobbat, olcsóbbat és mennyiségileg többet termelhessünk. De ez a kérdés- az én számomra nem volt egyszerű. Őszintén meg kell mondani, hegy az első időben én magam sem értettem egyet és mindenféle mentséget próbáltam találni arra, hogy mi nem tudunk olcsóbban termelni, az önköltséget nem tudjuk csökkenteni, hogy közszükségleti cikkeket nálunk a gyárban nem lehet előállítani — és így tovább. Ez igen súlyos hiba volt és károkat okozott, mivel az én véleményemet átvették a gyár felelős műszaki vezetői is és így sok értékes időt kihasználatlanul töltöttünk el azzal, hogy különböző objektív nehézségekről beszéltünk s kerestük azokat az indokokat, melyekkel bebizonyíthatjuk hogy valóban nem tudjuk az önköltséget csökkenteni, s nem tudunk közszükségleti cikkeket gyártani. Ezzel hátráltattuk a kormányprogramm mielőbbi sikeres megvalósítását. Azóta rájöttünk, hogy helytelen álláspontot foglaltunk el ebben a kérdésben. Magamat is és a gyárunkban dolgozó többi kommunista vezetőt is a dolgbzók győzték meg arról, hogy a mi álláspontunk nem helyes, A dolgozók több javaslatot vetettek fel, amelyekkel arra szorítottak bennünket, — párt és gazdasági vezetőket, — hogy mi Is komolyan, kommunista módra nyúljunk 2 kérdéshez. így például dolgozóink hívták fel figyelmünket arra. hogy a piacon az igényeknek megfelelő, olcsó kávéfőző néni kapható. A javaslat alapján mérnökeink megkonstruálták — a minőségi követelmények figyelembevételével — az új kávéfőzőt és elkészítettük ennek mintapéldányát. A minőséggel nem is volt baj, azonban az önköltség megállapításával kiderült, hogy ez bizony nem a dolgozók zsebéhez van méretezve. Az áru miatt jogos bírálatot kaptunk mind a saját, mind a kerületi pártbizottságunktól. Jellemző volt rövid- iái ásunkra. hegy a bírálat hatására majdnem lemondottunk a gyártásról s el sem tudtuk képzelni, hogy a kávéfőzőt sokkal olcsóbban is elő tudjuk állítani. Újból pártszervezetünk figyelmeztetett arra, hogy keressük meg az egyszerűbb megoldásokat. Műszaki és fizikai dolgozóink felülvizsgálták a konstrukciót és ötleteik alapján sikerült is ezt lényegesen egyszerűsíteni. Egy kétbekezdéses menetvágás helyett például minőségileg szintén tökéletesen megfelelő bajonetzárást alkalmaztunk és ezzel a művelet gépi muni^a idejét tizenkettő percről négy percre csökkentettük. Ezenkívül még több hasonló önköltségcsökkentő módosítási is sikerült elérnünk, az önköltség azo'na Szocialista Munka Hőse következett felszólalásra. Farkas eivtárs említést tett róla és Rákosi eivtárs is elmondta beszámolójában, hogy a mi szövetkezetünket általában jónak tartják. Hatodik esztendeje, hogy szövetkezetben vagyunk. Sok növénynél dupláját termeljük, mint 1949-ben, — az első évben. A terméseredmények növekedése folytán, a munkaegységre eső részesedés is nagyobb. Míg 1949-ben 15 forint volt egy munkaegység értéke, tavaly már ötven forint hetven fillér esett egy-egy munkaegységre. De gazdasági sikereink mellett, legszebb eredményünk, hogy termel «szövetkezetünkben kialakulóban van az új embertípus. Olyan parasztok, akik azelőtt csak a maguk dolgaival törődtek, ma máikét kell sürgősen feloldani, hanem a gazdálkodás decentralizálásával és önállósításával egyidejűleg egyszerűsíteni kell a számvitelt és jólképzet*. szakkádereiket kell tanácsaink rendelkezésére bocsátani. (Taps.) Végül az adózás kérdéséről beszélt Olt eivtárs. Bejelentette: gondoskodtak arról, hogy az adózók községi adónyilvánlartásd könyvek bevezetésével mindenkor közvetlen felvilágosítást kaphassanak állam- polgári kötelezettségeik teljesítésének állásáról. ban még így is magas volt. Most már az önköltséget befolyásoló ösz- szes tényezők alapos felülvizsgálata vált szükségessé. Uj területre bukkantunk a kooperációs termékek árának felülvizsgálatánál. Ezideig nem is gondoltunk arra, hogy egy állami vállalat által szállított félkésztermék árát elemezzük, amikor azonban egy egyszerű fafogantyúért az egyik állami vállalat hat forint húsz fillért ként, ezt magunk is megsokaltuk és több hely fői is kértünk árajánlatot. Kiderült, hogy ugyanez a termék három forint húsz fillérért is beszerezhető. Ebből az esetből jöttünk rá, hogy eddig milyen mulasztást követtünk el azzal, hogy a kooperációs vállalatok árajánlatait kritika nélkül elfogadtuk és automatikusan beépítettük gyártmányaink árába. Végigmenve az összes iköltségténye zokon, beigazolódott, hogy még a mi ■- aránylag magas költséggel dolgozó vállalatunk is tud a piaci áraknak megfelelő jóminőségű közszükségleti cikkeket előállítani. A politikai és gazdasági nevelőmunka hatása középkádereinknél is hamarosan megmutatkozott. Az egyik öntödei művezetőnk például, aikiegy évvel ezelőtt még meggyőződéssel hangoztatta, hogy az ő üzemében már nem léhet gazdaságosabban ter- ;neini (s ezt sajnos mi el is fogadtuk), ma már ott tart, hogy míg azelőtt gondolkodás nélkül — aláírta az üzemét terhelő kemencejavításnak a TMK által felszámolt költségeit. most felháborodva vonta felelősségre a TMK vezetőjét, hogy hatvanhat téglával többet akart felszámolni, mint amennyit a kemence átépítéséhez ténylegesen felhasznált. Ez a művezető tehát ma már azt is megszámolja, hogy hány téglát számoltak fel a kemence javításához. Ez a példa mutatja, hogy az önköltségcsökkentés gyakorlatban történő megvalósítása milyen nagymértékben függ a közép- és alsó káderek politikai nevelésétől is. Ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy tervezett, központi irányításra nincs szükség. A felső vezetésinek napról-napra messzemenően foglalkoznia kell az önköltségcsökkentés kérdésével és meg kell jelölnie azokat a területeket, melyeken a gazdasági elemzés azt mutatja, hogy ott még komoly, rejtett tartalékok vannak. Elv társak! A Központi Vezetőség referátuma még inkább meggyőzött bennünket arról, hogy a júniusi és októberi központi vezetőségi ülés határozataiban pártunk helyesen ismerte fel a soronlévő feladatokat, a hibák kiküszöbölésének módját. Azt kérjük vezetőinktől, jöjjenek többet a nép közé, beszélgessenek el öbbet közvetlenül a dolgozókkal és egészen biztos, hogy a hiba kevesebb lesz. A Gamma-gyár kommunistái mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosan haladjunk a megkezded úton. (Taps.) Ezután a közösség dolgait elsődlegesnek tartják az egyén érdekeivel szemben. Az a mi égjük legszebb eredményünk, hogy a tagság zöme ilyen. Így könnyebb a vezetés is a szövetkezetben. Sokan segítenek a vezetőségnek a problémák megoldásában. A mi szövetkezetünk viszonya az egyéniekhez jelenleg nem rossz. Az első évek tapasztalatai meggyőztek bennünket arról, hogy ha egészségesen akarunk fejlődni és ha az egyéni parasztokat úgy akarjuk behozni a szövetkezetbe, mint jóbarátokat, akkor a viszonyt meg kell javítani. Az idei esztendőben már sok egyéni parasztnak vetőmagot kölcsönöztünk és cseréltünk, s ugyanígy kisgépeket is adtunk nekik kölcsön. A mi termelőszövetkezetünk vállalta, hogy négy termelőszövetkezetet fog patronálni. Egyegy növénytermesztő brigád, valamint kertészeti, vagy állattenyésztő brigád patronál egy-egy termelőszövetkezetet. A szövetkezetbe kéthetenként kilátogatunk — nem azért, hogy kapáljuk a földjüket, vagy elvégezzük azt a munkát, amit őnekik kell elvégezniük, — hanem olyan szervezési és politikai kérdéseket ismertetünk meg velük, amelyek eddig gátolták az ő munkájukat. Ezután Losonczi elvtárs a nőknek a termelőszövetkezeti munkába történő bevonásáról beszélt. Nem tudom helyes-e az, hogy a nőknek megszabjuk a feltétlenül elérendő munkaegység mennyiségét. Az asz- •szonvok ugyanis általában attól riadnak vissza, hogy 80 vagy 100 munkaegység sok. Egy nőnek, aki a téli és a tavaszi hónapokban nehezen tud munkaegységet elérni, nyáron — annak ellenére, hogy otthon is van munkája — legalább 150—200 munkanapot kell ledolgoznia, hogy 120 munkaegységet elérjen. Ettől félnek azok az asszonyok, akik nem akarnak a termelőszövetkezetben dől gozni. Én azt a módszert javasolnám másnak is, amit mi csinálunk már jó ideje. Mi nem szabtuk meg külön, hogy „köteles száz vagy nyolcvan munkaegységet teljesíteni”, hanem külön-külön megbeszéltük az asszonyokkal, hogv az egvik vállal egy hold kukoricát, félhold cukorrépát, félhold napraforgót és így tovább a többiekkel is. A válasz az volt: „Ezt szívesen vállalom.” Lelkesen is dolgoznak, mert konkrétan látják, mit kell elvégezniük az év folvamán. (Rákosi elvtárs közbeszól: És hogyan számolják el neElmondta, hogy a megye termelő- szövetkezeteiben az önkéntesség érvényesítése, a kiskirálykodó tsz elnökök eltávolítása, új .friss erők bevonása a vezetőségekbe, erősítette a szövetkezeti demokráciát. Eredményes harc folyt termelőszövetkezeteinkben a lapuló ellenséges elemek ellen. Javult a munkafegyelem, a tagság munkakedve. A kezdeti eredmények ellenére — folytatta Németi elvtárs — megyénkben komoly torzítások, félreér- zések mutatkoznak pártunk politikájában. Egyesek ai egyéni gazdaságok fokozottabb segítését úgy értelmezik, hogy a termelőszövetkezetekre a mezőgazdasági termelés fellendítésében csak amolyan másodrendű feladat hárul. Pártértekezle- tiink elítélte e helytelen és súlyos következményekkel járó nézetet, s erőfeszítéseket teszünk annak tudatosítására. hogy szövetkezeteink megerősítése, jövedelmezőségének fokozása eljövendő szocialista mező- gazdaságunk záloga. A csoportok állatállománya nagyon gyenge. Jellemző, hogy a gazdag bácskai területek jószágállo- mánj'a ma alig van valamivel fölötte a futóhomokos kiskunsági járások állatsűrüségének, holott minden tapasztalat azt igazolja, hogy magas jövedelmet csakis fejlett állattenyésztéssel biztosíthatunk. A jól dolgozó állattenyésztéssel foglalkozó csoportok egy holdra eső bevétele háromszorosa, négyszerese a csak növénytermesztéssel foglalkozó csoportok bevételeinek. A kapások alacsony termésátlagának fő oka a többszöri kapálás elmulasztása és a fejlett eljárások nagyon lassú, vontatott elterjedése. Több csoDortunkban kétségtelenül munkaerőhiány van, ezért is nagy; on indokolt lenne meglévő gépeink maximális kihasználása. Párt- szervezeteink most erőfeszítéseket tesznek, hogv a tűrhetetlen helyzeten javítsanak. Szövetkezeteink jelenlegi helyzete és feladataink halaszthatatlanul megkövetelik különösen járási, pártos állami szerveink irányító tevékenységének és a helyszínen végzett A Központi Vezetőség határozatai kultúrpolitikánk területén is feltárták a hibákat, amelyeket az utóbbi években elkövettünk és megjelölték fejlődésünk új szakaszának feladatait — mondotta a többi között. ;— E határozatokat a pedagógusok nagy örömmel és megnyugvással fogadták és lelkesen fogtak hozzá a célkitűzések megvalósításához. Közoktatásunk legnagyobb hiányossága, hogy az általános iskola még nem az, aminek lennie kellene: nem adja még meg azt az egész népre kiterjedő általános, szilárd alapműveltséget, amire szükség volkik?) Losonczi eivtárs: Munkaegységben. A különbség csak az, hogy mi nem ragaszkodunk mereven' a 120 munkaegységhez. (Rákosi Mátyás: Helyes.) Ahol ilyen formán vonták be az asszonyokat a közös munkába, ott nem is volt semmi ellenállás. Ahol viszont mereven ragaszkodtak a 120 munkaegységhez, ott az asszonyok féltek, hogy családi otthonuk nem lesz gondozva, ez pedig gátolta őket a munkábaállásba. A háztáji gazdaságok kialakításánál is sok helyen hibáztak. Abba a tévedésbe estek, hogy a szeptember 19-i határozat, amely felemelte a háztáji gazdaságok mértékét egy holdig, azt jelenti, hogy most már a végtelenségig emelhetjük a háztáji gazdaságok területét. A kaposvári járási termelőszövetkezeti elnökök egyik csoportjának pl. azt a kérdést tettem fel, hogy mennyi a háztáji gazdaságok területe náluk. Azt mondták: ..Hát, egy hold”. Közben kiderült, hogy olyan helyeken is egy holdat adtak a közösből, ahol a tagoknak 1—2 hold volt még az úgynevezett „hostélyába” is vagype- dig szőlője is volt. Megkérdeztem őket. hogy hát az alapszabály mit írt elő: Erre azt mondták: „A tagság így határozott és mi a szövetkezeti demokráciát nem akarjuk megsérteni”. (Derültség.) Erre feltettem a kérdést: ..És nektek menynyi van elnök elvtársak?” — Hát — válaszolták — mi nem szakadtunk el a tagságtól, nekünk is annyi van. mint nekik” — (Nagy derültség.) Nem ártana, ha a tanácsszerveink és a pártbizottságok ezt a kérdést alaposan megnéznék. Losonczi elvtárs felszólalása után, az elnök szünetet rendelt el. segítő ellenőrző munkájuk színvonalának lényeges emelését. A kecskeméti járási bizottság munkatársai például egy-egy kiszállás alkalmával egy-egy termelőcáo- portnál hetven-nyolcvan percet töltenek. így van ez a tanácsnál is. Apostagi elvtárs, a megyei tanács tsz csoportjának vezetője az egyik napon reggel négy órakor indult autójával, lefutott négyszázhat kilométert és délután hat órakor visz- szaerkezett. Közben kilenc községben „ellenőrizte” a termelőszövetkezetek munkáját. Nem nehéz elképzelni, hogyan. E munkamódszer miatt a járási pártbizottságok és a megyei pártbizottság nem ismeri eléggé csoportjainak lehetőségeit. A tiszakécskei Petőfi csoportban, — jóllehet gyakran naponként jár-* nak ki járási pártbizottságunktól — nem veszik észre, hogy jó minőségű földön kukoricából nagyon alacsony volt a múlt évi termésátlag; két hoidnyi halastavuk van a Tisza mellett, de nincs benne hal. Két mélyfúrású artézi kútjuk van, de öntözéses kertészetük nincsen, darálójuk, szecskavágójuk kihasználatlanul áll. Mindezt pártvezetőségük és annak titkára elnézi, munka helyett ő maga is a piacra jár, ellene van a gépi munkának és egyik szószólója a kukorica harmados kiadásának. Mondanom sem kell, hogy a tagság bekapcsolása a vezetésbe, véleményük meghallgatása, a szövetkezet) demokrácia elvének tiszteletben tartása ilyen viszonyok között nagyon gyenge lábon áll. Emiatt a tagsáa munkafegyelme, kedve ugyancsak alábbhagyott. Megyei bizottságunkéi komoly felelősség terheli az e fajta munkastílus megtűréséért. Hozzá kell látnunk — mondotta végül Németi elvtárs —, hogjr rövid időn belül gyökeres intézkedésekkel biztosítsuk a párt és a kormány határozatainak tudatosítását, aZ eleven politikai tömegmunkát. Minden erővel elő kell és elő is fogjuk segíteni, hogy termelőszövetkezeteinkben, pártszervezeteink a termelést elsőrendű pártügyként kezeljék, hogy a kommunisták küzdjenek a termésátlag, a terméshozam emeléséért, a tagság jólétéért. na. Az általános iskola elmaradásának egyik oka az, hogy tanterveink nem megfelelőek. A hibák kiküszöbölésére — a gyakorlati pedagógusok széles körének bevonásával — új tanterveken dolgozunk, amelyek arra hivatottak, hogy a hazai viszo- nj'ok és eddigi eredmények beható elemzésére támaszkodva és felhasználva a szovjet tapasztalatokat'hoszú időre szabályozzák oktatásunkat az általános és középiskolákban egyaránt. • A pedagógusok széles körét mozgósítja a Központi Vezetőség ama célkitűzése, hogy oktatásunkban is (Folytatás a 3. oldalon) Csató László elvtárs, a Gamma Optikai Müvek igazgatója Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csillag*4 tsz elnöke. A szünet után Németi József eivtárs, a Bács-Kiskun-megyei pártbizottság első titkára szólalt fel Erdey-Gruz Tibor elvtárs, oktatásügyi miniszter szólalt fel ezután
