Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-18 / 92. szám
2 NAPLÓ WM APRÍTÁS W Pártszervezeteink segítsék e'ő „A szocializmus építésének kérdései hazánkban1' cimű téma sikeres feldolgozását i. A politikai iskolákon ezekben a hetekben tanulmányozzák „A szocializmus építésének kérdései hazánkban“ című tananyagot. A tananyag felöleli a népi demokráciánk fejlődése új szakaszának szinte valamennyi elméleti és gyakorlati kérdését; a „nép" alkalmazásának, hazánk szocialista iparosításának, a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átalakításának elvi alapjait. A marxi zmus-lenínizmus elvei megvalósításának gyakorlatát hazánk sajátos viszonyai között ismerik meg a hallgatók e tananyagon keresztül. Rendkívül jelentős tehát,' hogy e nagyfohtosságú kérdéseket sikeresen tanulmányozzák a politikai iskolákban. Kétségtelen, hogy a párt és a kormány határozatainak gyakorlati megvalósítása, a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése, a tervek teljesítése, a munka termelékenységének fokozása, a munkafegyelem megszilárdítása, az önköltség csökkentése — amelyek elengedhetetlen feltételei a közjóiét növelésének — szükségszerűen megkívánják, hogy állandóan növeljük a kommunisták politikai öntudatát. Pártunk eddig is akkor ért el sikereket, amikor a párttagok, majd egész népünk jól megértette politikánkat, meggyőződéssel, lelkesen támogatta azt. A párt az új szakasz politikájának megvalósítása során még szorosabbra akarja fűzni kapcsolatát a tömegekkel. A párt és a tömegek közötti kapcsolat további megszilárdítása elsősorban azt követeli, hogy megértsék politikánkat, sajátjuknak érezzék azt, és velünk együtt harcoljanak annak megvalósításáért. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a kommunisták megmagyarázzák e politika lényegét, elméleti alapjait, helyességét. És ez nem nehéz feladat ma, hiszen még soha olyan népszerűek nem voltak intézkedéseink, mint éppen a Központi Vezetőség júniusi határozata óta. A munkásokban, parasztokban és értelmiségiekben óriási az* érdeklődés a párt új politikája iránt. Számos kérdést tesznek fel, amelyekre főként a kommunistáktól várnak feleletet. Az ellenség pedig — látva intézkedéseink népszerűségét — igyekszik az emberek fejét megzavarni, szándékosan eltorzítja, meghamisítja és saját szájaíze szerint „magyarázza" politikánkat. A téves nézetek, a párt politikájának meg nem értése, az ellenséges ferdítések hibákhoz vezethetnek a gyakorlatban. Széleskörű politikai felvilágosító munka; az agitáció nagyarányú fellendítése szükséges tehát ahhoz, hogy a lakosság minden rétegének helyesen világítsuk meg pártunk politikáját. De milyen agitáció lenne az, ha a kommunista arról kéz- tíene beszélni, milyen nagy horderejűek a KV júniusi határozata óta tett intézkedések, ő maga viszont nem értené a politika elvi alapjait, nem ismerné azokat az elméleti tanításokat, amelyekre ez a politika épül? Nem kétséges, hogy szűklátókörű, általános szólamokat hangoztató „népnevelés“ lenne ez, amely nem vezetne célhoz. A Központi Vezetőség február 8-i, a párt népnevelőmunkájának megjavításáról szóló határozata hangsúlyozza, hogy: „Az új szakasz politikájának világos, (közérthető, agi- íáciös megmagyarázásának útja a széles tömegek között — a párton belüli, elsősorban a funkcionáriusok körében végzett alapos, propagan- disztikus feldolgozáson át vezet. Különösen gondot kell fordítani a népnevelők politikai képzésére, színvonalas oktatására.“ „A szocializmus építésének kérdései hazánkban*' című téma tanulmányozása lehetőséget nyújt arra, hogy a pártaktíva, a népnevelők, a párttagok jól felkészülhessenek az új szakasz politikájának megmagyarázására, if " ' II. És bőven vannak kérdések, amelyeket jobban meg kell értenie a párttagságnak, amelyekben tisztán kell" látniok. Hiszen gyakran találkozunk olyan felfogással, amikor egyesek azt gondolják, hogy a mezőgazdaság fejlesztése csupán a parasztok ügye, hogy ezzel a politikával arra az útra tértünk, hogy ismét agrárországgá váljunk és nem értik meg, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az egész nép jóléte növelésének képezi alapját és elsősorban a munkásosztály létérdekeinek felel meg. Úgy gondolják, hogy a munkások és alkalmazottak életszínvonalának emelése csupán a bér- és fizetésemelésen, az árleszállítás végrehajtásán múlik. Kétségtelen, hogy efeyes kategóriáknál szükségessé vált a bérek és fizetések rendezése, amit a kormány meg is valósít. Rátértünk az árleszállítás politikájára is. De éppen azt kell megértetnünk, hogy ezek az intézkedések homokra épülnek, ha nem szüntetnénk meg a mezőgazdasági termelés elmaradottságát, amely ma az életszínvonal emelésének legfőbb akadálya. A politikai iskolák előadóinak ezt az igazságot nagyon világosan kell mcgmagyarázniok és meg ke'! taní- taniok hallgatóikat arra, hogy ezt b'.zonyítani is tudják. Megértsék, hogy a mezőgazdaság fejlesztése vezet ahhoz, hogy fokozatosan eljussunk az élelmiszerbőséghez, hagy a mezőgazdasági árutermelés növekedése teszi lehetővé a városi lakosság, a munkásság igényeinek jobb kielégítését, jobb ellátottságát. Ennek megértése nyomán 'óbban megértik az üzemi munkások is, rmért kell harcolniols a terv teljesítéséért, a termelés fokozásáért. Hiszen néhány termelési ágra különösen nagy kötelezettségeket ró a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtása. így például gépgyártásunk tervének teljesítésétől függ, hogy megoldjuk a mezőgazdaság jobb ellátását ahhoz, hogy v;l- lamosenergiatermelésünkben elkerüljük a zavarokat. Márpedig ez feltétele annak, hogy a könnyűipar zavartalanul termelhessen, hogy a város és a falu iparcikkel való ellátottságát is lényegesen megjavíthassuk. A falu jobb ellátása iparcikkekkel növeli a parasztság termelési kedvét, emelkedik a terméshozam, fejlődik az állattenyésztés. Végeredményben tehá* ez a politika a munkás-paraszt szövetség további erősítésének a politikája, egyetlen helyes útja a szocializmus további építésének. Gyakran előfordul, hogy egyesek nem értik meg, miért vettünk irányt az egyéni parasztgazdaságok fokozottabb támogatására. Attól félnek, hogy az egyéni parasztgazdaságok nem képesek úgy termelni, hogy feleslegeikből piacra is jusson. Akadnak aggályoskodók, akik az egyéni parasztgazdaságok támogatásában csak azt látják, hogy ez a kuláko- sodás veszélyével jár. A politikai iskolákban ezeket a kérdéseket is világosan megmagyarázhatják a propagandisták. Hiszen a tananyag alap ján meggyőzően bizonyíthatják, hogy a kapitalizmus viszonyai között a kisgazdaság általában nem képes bővített újratermelésre, hiszen az állam elsősorban a nagybirtokot támogatja, a nagybirtoké a mezőgazdasági termékek piaca. A kisparaszti gazdaságot. a tőkés államban megnyomorítja a bankok uzsorája, az agrárolló, a súlyos adó, az állandó válságok, a kuiákuzsora stb. Tőkés viszonyok között a kisparaszti gazdaságok tömege csak tönkremehet, csupán egy egész vékony réteg számára van meg a kulákosodás lehetősége. Népi demokráciánk viszonyai között azonban megvan a lehetősége az egyénileg gazdálkodó parasztságnak is, hogy jelentősen növelje terméshozamát. Az állam olyan segítséget ad számára terme! ése növeléséhez, amelyre saját ereiéből képtelen volna. Persze a politikai iskolákon meg kell nyugtatni az aggá- lyoskodókat. hogy nincs igazuk azoknak, akik eltúlozzák a kuiákoso- dás veszélyét. Ilyen veszé'v kétségtelenül van. De ne feledkezzenek meg arról, hogy a népi demokratikus állam támogatja az egyéni parasztgazdaságokat. Az állam, amelyben a népgazdaság döntő többsége nem kapitalista, az iparban, a pénzügyekben, a kereskedelmi életben a szocializmus erői uralkodnak, ahol egyre erősödnek a szocialista gazdaságok és üzemek falun is. A munkásosztály gazdasági és politikai hadállásainak birtokában igen szűk keretek közé szorítja a kizsákmányolási lehetőséget, készleteivel szabályozni tudja az árakat a szabadpiacon. Tehát nem a kulákosodás veszélye nagyobb, hanem az, hogy elvtársaink immel-ámmal hajtják végre az egyénileg gazdálkodó parasztok támogatását szolgáló intézkedéseket A politikai iskolákban tehát azt kell elérnünk, hogy a hallgatók világosan értsék e politikánk lényegét, meggyőződéssel hajtsák végre a párt- és kormány határozatait, irányítsák a gépállomások gépeit az egyéni gazdaságok földjeire is, a tanácsok következetesen biztosítsák a műtrágyát az egyéni parasztgazdaságok számára is. stb. Még számos más nagyfontosságú kérdést is sorolhatnánk, amelyek helyes feldolgozása a politikai iskolákban előreviszi a párt és kormány intézkedéseinek jobb gyakorlati végrehajtását, a politikai felvilágosító munka sikerét, elősegíti, hogy pártszervezeteink sikeresebb helyi politikát folytassanak, bátran számolják fel munkájuk hibáit E kérdéseknél komolyan fenyeget a veszély, hogy a tanfolyamokon csupán napi „praktikus“ kérdések felé csúszik el a vita. Amennyire hibás, a marxizmus-leninizmus szellemétől idegen,- az időtől és tértől független elvont tanítási módszer, ugyanannyira hibás volna az elméleti elvi tanítások megértése nélkül. Pl. az üzemekben csupán a szűk termelési feladatokról vitatkozni. Arra van szükség, hogy az elvi tételekkel együtt főként azokat az alapvető eszközöket, módszereket vizsgáljuk meg, amelyek elősegítik az üzemben a jó termelést. A munka termelékenységének növelésénél például azt kell megvizsgálni, hogyan fejleszthető tovább a technika, hogyan érhetik el a gépek, munkaeszközök jobb kihasználását, hogyan növelhetik az üzem szervezettségét, a munkások szakmai képzettségének színvonalát stb. Ilyen módon elkerülhető, hogy a „prakticizmus" hibáiba essenek. A szocializmus építésének kérdéseiről szóló tananyag feldolgozásával egyidőben mind szélesebbé válik hazánkban a III. pártkongresszus tiszteletére megindult munkaver- senymozgalom. A verseny igazi célját és értelmét, a kongresszus nagy jelentőségét és a kongresszus élőt; álló feladatokat is mélyebben megértik a dolgozók, ha tisztán áll előttük pártunk egész politikája, ha választ kapnak kérdéseikre. A propagandisták és pártszervezetek jó oktató munkájukkal, tehát a kongresszusi verseny további fellendülését és szélesedését is elősegíti k, hozzájárulnak a munkafegyelem megszilárdításához, újabb termelési győ- ' zeimek eléréséhez. III. Nagyrészt pártszervezeteink jó munkáján múlik, hogy a politikai iskolák megfeleljenek e nag/ várakozásnak. Különös gonddal és körültekintéssel kell felkészülniük e tananyagok oktatására. A döntő feladat, hogy megadjanak minden segítséget a propagandistáknak a sikeres munkához. Vannak pártbizottságok, amelyek megértették e téma feldolgozásának fontosságát és komolyan felkészültek errev eredményesen segítik a propagandistákat. A XIII. kerületi pártbizottság gondos munkával állította össze a propagandisták munkájához szükséges helyi adatokat. Részletesen kimutatták, hogyan teljesítették a kerület üzemei az 1953. évi tervet. Elemezték a tervteljesítés elmaradásának okait. Ismertetik, hogyan segítették az üzemi párt- szervezetek a termelést, részletesen foglalkoznak az anyagban a munkaverseny tapasztalatival, majd arra irányítják a propagandisták figyelmét: milyen feladataik vannak a helyi adatok felhasználása terén. A segítés eredményei nem is maradnak eh A kerület, politikai iskoláiban nagy lelkesedéssel tanulmányozzák a hallgatók a tananyagot. Élénkek a foglalkozások. A propagandisták harcolnak a tanulási fegyelem megerősítéséért. A XIII. kerület példája, sajnos, még nem általános. Sok pártbizottságban, aiapszervezetben a vezetők nem ismerik a tananyagot és a propagandisták számára kiadott útmutatót. Holott nyilvánvalóan alaposan tanulmányozniok kell azt, hogy számbavehessék helyileg mely VASÁRNAPI JEGYZETEK Tanyai tanítónő A tanyai tanítónővel Tárkányh an találkoztam, nem messze Hogy észtül. a hajdani Eszterházy-bir tokon. Tárkány kis dombon fekszik a duzsi, csibráki erdők karéjában, de itt nincs fa. csak az a 300 hárs. amit a diákok ültettek most tavasszal. Tárkány mindentől messze van; Csibrákig, a legközelebbi vasútállomásig is 4 kilométert kell gyalogolni a poros, vigasztalan úton. A puszta mindössze néhány házból áll, melyekben húsz egynéhány család lakik, valamennyien kocsisok vagy juhászok, az állami gazdaság dolgozói. Villany még nincs, de a távbeszélő már ide is eljutott s 1949 óta iskola is van. Azelőtt nem volt, soha. Ülünk az egykori gazdatiszti lakásban, nyolcán, vagy tízen, itt van velünk a tanítónő is. Nemes Franciska. Fiatal, a múlt év szeptemberében került ide, úgy tudom, ez az első állomása. Végtére meglepő, hogy egy fiatal, csinos tanítónő első állomásának ezt a távoli pusztát választja, ahol nemcsak nyolc osztály gor*>ját kell viselr/e, hanem néhány felnőttét is, akiket a télen, esténként tanított meg a betűvetésre. A hajdani Eszterházy-birtoknak ez volt az utolsó öröksége: 5 analfabéta. Régen, akit effajta iskolába helyeztek, az büntetésnek számított, biztos száműzetésnek, ahol a szegény tanító elmerült a közönyben és a vigasr«i!alanságban. A férfiak, esténként kupecekkel kártyáztak s előbb, utóbb iszákosak lettek, a nők tomposak és közönyösek. Erre gondotok, de ő. mintha igyekeznék megelőzni a kérdést, sietve mondja: — Jól érzem itt magam. — És amint felvonja ívelt szemöldökét, még hozzáteszi: — S talán a tanyaiak is szeretnek engem. Pedig az iskola sincs különöseb bem felszerelve. Térképek, néhány kísérleti eszköz, egy földgömb, ez minden, amit kaptak. De segítenek magukon; házilag készítettek méter rudat, mértani idomokat, fizikai eszközöket. Most pedig egészen nagy dologba vágták fejszéjüket: a gazdaságtól kaptak 1200 négyszögöl földet, melyen 10 diák micsurini-kertet létesít. Lesz konyhakert és kísérleti telep is, ahol különböző kísérleteket végeznek. A pótbeporzást nap raforgónál, kukoricánál megcsinál« ják az egyszerűbb formájában is, kötéllé!, s csinálnak Muszijkó-töl- csért; az eredményekét pontosan feljegyzik. Az üzemi konyhával már megállapodtak, az minden terményüket megvásárolja. A bevételből pedig kirándulást rendeznek, talán a Balaton mellé, talán Pestre, attól függ, mennyi pénzük lesz. Az olyan pusztán, amilyen Tárkány is, nemcsak mindeniki ismeri a másikat, hanem valami fokozott közösségi érzés alakul ki az emberek között. S ennek a nagyobb közösségnek egy tagja a tanítónő is, aki nemcsak közöttük él, hanem velük is. Tanítja őket, kicsit, nagyot egyaránt és segít is, ahol tud. Talán választékosabban öltözködik, mint a tanyai asszonyok s bizonyára jóval többet olvas. De egyébként éppen olyan, mint a többiek. Tanít ja őket, betűvetésre, fizikára, megmagyarázza a természeti jelenségeket, s így válik eggyé velük, a tanyaiakkal, akik azelőtt színét se látták az iskolának s a tanító is inkább úr volt a szemükben, mint ember. Nagyon sok Tárkány s nagyon sok olyan tanítónő van az országban, mint Nemes Franciska. De a régi puszták képe megváltozott, a tanyai iskolákban kötelező 8 osztá lyos oktatás van, földrajzi, történelmet, irodalmat tanulnak a kis tanyaiak. De megváltozott a tanyai tanító is. Tárkányban tanítani nem büntetés, hanem hivatás. S a mostani tanyai tanítók bizonyára sokban hasonlítanak egymásra. Olyanok, mint Nemes Franciska Tárkányban. APOR SÁNDOR Megjelent a „Társadalmi Szemle*“ új száma A „Társadalmi Szemle" most megjelent márciusi számában a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 35. évfordulója alkalmából Réti László elvtárs írt cikket. „Az első magyar proletárdiktatúra" címmel. „Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság“ című cikkében Nemes Dezső elvtárs összegezi Leninnek a Magyar Tanácsköztársaságra vonatkozó megjegyzéseit és útmutatásait. Fehér Lajos elvtárs tanulmánya pártunk parasztpolitikájának központi kérdésével foglalkozik: a középparaszttal való szövetség legfontosabb elméleti és időszerű gyakorlati problémáit elemzi. Bíró József elvtárs cikke a pártmunka megjavításának egyik alapvető feltételét, a párthatározatok végrehajtása ellenőrzésének elvi és módszerbeli kérdéseit tárgyalja. „A vezetés módszereinek sajátosságai az államapparátusban" című cikkben Hárs István elvtárs főként az egyszemélyi felelős vezetésnek, a kollektív vezetés érvényesülésének, és a bürokrácia elleni harcnak az állami szervekben és különösen a tanácsokban felmerülő problémáival foglalkozik. Erdey-Graz Tibor elvtárs cikke a Központi Vezetőségnek a közoktatásról szóló határozata alapján tárgyalja a közoktatás helyzetét és feladatait. A „Szemle“-rovatban Vass Istvánná elvtársnő az MNDSZ előtt álló új feladatokkal foglalkozik. Romját Irén elvtársnő az olasz és a francia népnek az „európai védelmi közösség" ellen vívott harcát elemzi. A „Folyóiratszemle''-rovat első cikke összefoglalja a „Kommunyiszt" 1.954. évi 1. és 3. számainak a pártról és a pártmunkásról szóló cikkeit. Sattler Tamás elvtárs műszaki folyóiratainknak a szovjet tapasztalatok ismertetése és feldolgozása terén kifejtett munkásságát elemzi és bírálja. kérdések a legfontosabbak és aszerint dolgozzák ki, milyen irányban segítik a propagandistákat. A pártbizottságok és pártszerve- ] zetek ágit. prop. osztályai gyűjtsék össze a mezőgazdaság fejlesztése és az iparosítással kapcsolatos tisztázatlan kérdéseket, összesítsék, mi- j lyen hibás nézetek hallhatók és en- j nek alapján tartsanak előadásokat, konzultációkat a propagandisták számára és magyarázzák meg, mi a helyes álláspont a vitatott, vagy helytelen nézetben. A pártszervezetek vezetőségei ismertessék a propagandistákkal az üzem, a bánya termelési helyzetét, falun a tavaszi munkák előkészítésének, a beadás teljesítésének állását. Segítsék a propagandistákat abban, hogy a helyi adatokat hogyan kapcsolják helyesen a tananyaghoz és milyen feladatokra mozgósítsák hallgatóinkat. E hetekben különös gonddal kísérjék figyelemmel a politikai iskolák munkáját. A jó eredményeket, a helyes módszereket gyorsan terjesszék el, ha hibákat, bajokat látnak, gyorsan segítsenek azokon, könnyítsék meg a propagandisták munkáját. A politikai iskolák ezekben a betekben komoly erőforrásai a párt politikai munkája fellendítésének. Pártszervezeteink a tervek teljesítéséért az üzemben, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáért a falvakban, komoly erőfeszítéseket tesznek, de nem feledkezhetnek meg arról, hogy mindennek párosulnia kell a jobb nevelő- és felvilágosító munkával. Ezekben a hónapokban megvannak ennek a kedvező feltételei, hiszen a vezetőségek újjáválasztása során fokozódott a párttagság aktivitása, a kongresszus előkészítése idején lelkesebben végzi munkáját minden kommunista, nem beszélve arról, hogy mind a párttagokban, mind a pártonkívüliekben hallatlanul megnőtt az érdeklődés az új szakasz politikájával összefüggő elméleti, elvi kérdések iránt. Foglalkozzanak tehát pártszervezeteink olymódon a pártoktatással, hogy kielégítsék a dolgozók érdeklődését, elérjék, hogy az oktatás a kongresszus jó előkészítésének, a kormányprogramro jó végrehajtásának, a politikai munka további fellendülésének, a párttagok aktivitásának újabb lendítő erejévé váljék, ' ''''' Horváth János, k*
