Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-02 / 78. szám

1954 APRII-TS 2 NAPCO n HOZZÁSZÓLÁS A SZERVEZETI SZABÁLYZAT-TERVEZETHEZ A kanacsi állami gazdaság kom­munistái az elmúlt napokban közö­sen vitatták meg a Magyar Dolgo­zók Pártja módosított szervezeti sza­bályzatát. A tervezet ismertetése után igen élónk vita alakult ki a párttagok között. Az általános he­lyeslést a módosított szervezeti sza­bályzat tervezetről valamennyi hoz­zászólás igazolta. Emellett azonban éles viták is adódtak az egyes pon­tok felett. Az első hozzászóló Dctkó János elvtárs elmondta, hogy nem helyesli, hogy a fiatalok közül a 18. életévet betöltött lehel a pártunk tagja. — Helyesebbnek tartanám, — mondot­ta, — ha ezt az időt meghosszabbí­tanák és így már mint érett fiatal erőkkel gazdagodhatna pártunk — ezért javasolta, hogy 20 éves korig hosszabbítsák meg a fiatalok pártba való felvételét, Delkó elvtárs helye­selte a tervezetnek azt a részét, mely a párt- és államtitkok kifecsegését nem tartja összeegyeztethetőnek a párthoz való tartozással. — Ez annál is inkább fontos — mondotta, — mert nálunk is megtörtént, hogy ha a pártszervezetben, vagy a gazdaság­ban valami bizalmas megbeszélés vojt, a gyűlés után félórára az egész gazdaság tudta. — Ezek után tehát fokozottabb felelösségrevonást lehet alkalmazni a fecsegő párttagokkal szemben. Veszicó Péter elvtárs, a pártfe­gyelmi kérdésekhez szólt hozzá. Nem helyeselte, hogy a pártbüntetés, dor­gálás, megrovás, szigorú megrovás, és végül szigorú megrovás végső fi­gyelmeztetéssel legyen. Ezt azzal indokolta, hogy az a párttag, akit már annyiszor kell párt büntetésben részesíteni, igen kétes, hogy rendes párttag. Ezért szerinte jobb volna, ha a szervezeti szabályzatba úgy vennék be, hogy a pártbüntetés le­gyen dorgálás, megrovás, szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel. Farkasinszki Lajos elvtárs igen helyeselte a módosított, szervezeti szabályzat tervezetnek azt a pont­ját, hogy azt a párttagot, aki elha­nyagolja a párt iránti kötelezettsé­gét, vissza lehessen minősíteni. — Gazdaságunk üzemi pártszervezetei­ben is több olyan kommunista van, aki a szervezeti szabályzatban le­fektetett kötelezettségét nem tartja be, főleg a politikai és szakmai kép­zés területén egyáltalán nem kap­csolódik be. így nyilvánvalóan nem lehet tanácsadója és vezetője a pár- tonkívüli dolgozóknak az ilyen párt­tag. Ugyancsak helyeselte Farkasinszki elvtárs, hogy ezek után lehetőség nyílik arra, ha valaki nem akarja megérteni mennyire szükséges a párttag számára a marxizmus-leni- nizmus alkotó módon való elsajátítá­sa, lehetőség van arra, hogy az ilyen tagot tagjelöltté visszaminősítsük, — időt adjunk neki arra, hogy kijavít­hassa a hibáit, mulasztásait. Gyuricza István elvtárs hozzászó­lásában kifejtette, hogy nem ért egyet Detkó elvtárs javaslatával, ami kor a fiatalok felvételét pártunk so­raiba 20. évtől kezdve javasolja. Ezt azzal indokolta meg, hogy legtöbb fiatal már 18. életéve után komoly, meggondolt és tudja értékelni a párt­tagság jelentőségét. Tudnak lendüle­tes munkát is végezni. Kifejtette ez­után, hogy az eddigi megszigorítást sem helyesli, hogy lehetőleg csak 24 éven felülieket vegyünk fel a pártba. — A 24. életév — mondotta többek között —, nem volt reális an­nál is inkább, .mert fiatal erővel nem igen tudtuk erősíteni pártunkat. 21 —22 éves korukban bevonultak ka­tonának, s mire leszereltek 25 éve­sek voltak, sőt mire felvettük őket, sok esetben betöltötték a 26—27. élet­évüket is. Igv 5—6 évig elzártuk a lehetőséget tőlük, hogy pártunk tag­jai lehessenek. Igen hátrányos volt azért is, mert ha mi felvettük vol­na tagjelölt nek, vagy tagnak, a hon­védség kötelékébe már mint párt­tág kerülhetett volna be, és ott is jobb munkát végezhettek volna. — Nem beszélve arról, hogy amikor le­szerelnek* mit jelentene ez pártszer­vezeteink erősítése szempontjából. Helyeselte Gyuricza elvtárs a mó­dosított szervezeti szabályzat terve­zetnek azt a pontját, amely az okta­tással foglalkozik, és kötelességként szabja meg a párttagoknak a politi­kai és szakmai tudás állandó emelé­sét. Elmondotta, hogy a gazdaság pártszervezeteiben is vannak olyan dolgozók, mint Dein Vince és Fapp János elvtársak, akik egyébként jól dolgoznak, de politikailag nem képe­zik magukat, lebecsülik az elméleti kérdés fontosságát. Nagymérvű ön­teltség mutatkozik meg náluk, s azt hiszik, hogy sokat tudnak, csak ami­kor tüzetesebben beszélünk meg egyes kérdéseket, derül ki, hogy bi­zony sok elemi kérdéssel nincsenek tisztában. A megnövekedett felada­tok, azonban megkövetelik, hogy ta­nuljunk, hogy állandóan képezzük magunkat. Kaszás Sándor elvtárs, a párt aijya gi eszközei című részhez szólt hoz­zá. Nem helyeselte, hogy a tagok és tagjelöltek egyformán fizessék a tag­sági járulékot. Az ő javaslata az, hogy a tagjelöltek felét fizessék an­nak az psszegnek, amit a tagok fi­zetnek. Kaszás elvtárs javaslata felett éles vita alakult ki és az általános meg­állapítás az volt, hogy igen is he­lyes, ha a tagjelöltek is ugyanolyan arányban fizetik a tagdíjat, mint a párttagok. Ez is egyik fokmérője a tagjelölt párthoz való viszonyának, hűségének, — fejtették ki vélemé­nyüket többen. Voltak azonban olyan javaslatok is, hogy a tagdíjakat ne összegszerűen szabja meg a módo­sított szervezeti szabályzat tervezet, hanem a fizetésnek bizonyos száza­léka legyen kötelező minden párt­tagra és tagjelöltre, amit szintén Kaszás elvtárs vetett fel a vita köz­ben. Bertalan Antalné elvtársnő elmon­dotta, hogy a tagdíjfizetésnél nem tartja helyesnek, hogy a havi kere­setnél a tervezet mereven megálla­pítja például, hogy 1200 forintig csak 3 forint, 1201 forinttól pedig 10 fo­rint a tagdíj. De sorolhatnánk még, ahol 1 forinttól van függővé téve a tagdíjfizetés alacsonyabb, vagy ma­gasabb fizetése. Helyesebbnek tarta­ná például, ha úgy volna megha­tározva, hogy 1200 forint keresetnél vagy 1000 forinton felül 5 forint, 1200 forinton felül pedig 10 forint és ugyanígy azoknál az elvtársaknál is, akik magasabb fizetést kapnak, — ilyenforma arányban rögzítenék a szervezeti szabályzatban a tagsági díj fizetését. Bertalan Antal elvtárs a módosí­tott szervezeti szabályzat azon pont­jával teljesen egyetért, amely a párt­büntetésekkel foglalkozik, csupán azt javasolja, hogy vegyék bele, illetve sorolják a pártbüntetések közé a visszaminősítést is, amely külön pontban van megemlítve, de. ugyan­csak pártbüntetés. Javaslata ez: „A kiszabott pártbüntetés súlyának meg­felelően dorgálás, megrovás, szigo­rú megrovás, visszaminősítés tagje­löltnek, vagy szigorú megrovás vég­ső figyelmeztetéssel, a pártból való kizárás.“ Az említett hozzászólókon kívül még többen bekapcsolódtak a módo­sított, szervezeti szabályzat tervezet megvitatásába, ami azt igazolja, párttagságunk döntő többsége tanul­mányozta és tanulmányozza a terve­zetet, nagy jelentőséget tulajdonit ennek. Ez bizonyítja azt is, hogy párttagságunk kollektíván bekapcso­lódik a pártügyek megvitatásába. Ez elöségíti; hogy a kanacsi állami gaz­daság pártszervezetében is egyre jobban érvényesüljön a kollektív ve­zetés. így erősödhet nálunk is a pártvezetés színvonalának emelkedé­sén keresztül a párt és a tömegek közötti kapcsolat, amely alapja a munkás-paraszt szövetség megszi­lárdításának, államhatalmunk erő­sítésének, a szocializmus felépítésé­nek. CSERENYECZ ISTVÁN a kanacsi állami gazdaság párttitkára. A imirgai határban • • • A tavaszi nap, mondhatnánk első melegebb sugarai pásztázták végig a zöld ruhába öltözött határt. Az őszi kalászosok zöldelve, fölé­nyesen várják tavaszi testvéreiket, a tavaszi kalászosokat. Ezen a nap­fényes márciusi napon még a levegő is jobban esik a szántó-vető paraszt- embernek. De nini, „mi füstölög ott. a síkon, távolban, talán bizony“ — de az nem lehet, mert ez a .terület a murgai Petőfi termelőszövetkezet, tagjaié. Közelebb érve nem kis meglepődés­sel tapasztaltam, hogy apró, rőt lán­gok nyaldosták a levágott, gondosan kévébe kötött kukoricaszárat. Tűnő­désemből egy szántó traktor dübör­gése hozott vissza a kukoricaföldre, ahol körülbelül 10 hóid kukoricate­rület mesélt gazdái hanyag munká­járól. A tsz tagsága tavaly nem vett annyi fáradságot, hogy az elvetett kukóricát megkapálja, éppen, hogy lóekézték. Az ilyen derékig érő gazos talaj­ben ember legyen az a talpán, aki .jó munkát tud végezni, — sóhajthat fel az a szerencsétlen traktoros, aki­nek az a „szerencse" jutott osztály­részül, hogy tavaszi tervének telje­sítéséhez szükséges normálholdak egy kis hányadát a murgai Petőfi tsz derékig érő gazos tábláján sze­rezze meg. Gondolatomat tovább fűzve törtet­tem a szántandó terület aprónak ép­pen nem mondható gazocskái között, «nikor egy esőköpenyes elvtársat gai Petőfi tsz tagságának sötét mun­kájára. BR. Az frSSZT megyei választmányának ülése A Magyar Szovjet Barátsági Hő­nap elteltével ismét összeült a Ma­gyar Szovjet Társaság megyei vá­lasztmánya, hogy értékelje a Barát­sági Hónap munkáját. Somi Benjá­minná, elvtársnő, a szervezet megyei titkára beszámolójában . alaposan, részletezően a választmány elé tár­ta a járások munkáját, illetve ered­ményeit, sőt a községekben történt jelentősebb eseményekről is megem lékezett. A beszámoló az előkészületek hiá­nyosságaiból indult ki, majd a Ba­rátsági Hónap tervének végrehajtá­sát tárgyalta. A terv főbb irányel­veit lényegében megoldották az MSZT-szervezetek. A részlet kérdé­sekben történt változások nem túl jelentősek. A Barátsági Hónap megnyitóit Dombóvár kivételével megyénk min­den községében ünnepélyes keretek között tartották meg. A Barátsági Hónap időtartama alatt egymást vál­tották a különböző kulturális ren­dezvények, ismeretterjesztő előadá­sok. A dolgozók hatalmas érdeklő­dését bizonyítja, hogy átlagosan szá­mítva 100 főnél kevesebb résztvevő kevés megnyitón volt. A bonyhádi járásban például 30 helyen tartot­tak megnyitót és a jelentés szerint ezekben összesen 3.157 fő vett. részt. A szakmai, kulturális, művészeti előadások sokfélesége, színessége ér­deklődést keltett a dolgozókban. — összesen 271 különféle ismeretter­jesztő rendezvényről számolhatunk be a Barátsági Hónap keretében, amelyeken az előadók a Szovjetunió és a szovjet emberek életének leg­különbözőbb területeiről beszéltek dolgozóinknak. Hanglemezbemufatókat tartottak járásonként 3—4 községben. Ezek újszerűségüknél fogva vonzották • a dolgozók érdeklődését és többen kérték, hogy máskor is rendezzenek hasonlót.. Nagy sikerrel zajlott le a Szovjet Film Ünnepe, amelynek' során me­gyénk dolgozói"á'skóvjet és magyar filmgyártás legszebb alkotásaiban gyönyörködhettek. A könyvkiállí­tásokkal összekötött könyvhét is a Barátsági Hónap gazdag eseményeit tarkította. A gyönki járás négy köz­ségében könyvkiállítást tartottak. A kiállított képeket többszázan nézték meg. leggyengébb munkát a szek­szárdi és a dombóvári MSZT-szerve- zet vezetősége végzett. Az eddiginél lényegesen több se­gítséget nyújtottak a különféle tö­megszervezetek a Barátsági Hónap megrendezésében. Az MSZT-szcrve- zctek községeinkben kapcsolatot te­remtettek a többi tömegszervezetek - kel és a tapasztalat azt mutatja, hogy ahol sikerült ezt a kapcsolatot kiépíteni, ott sikerült leginkább a Barátsági Hónap tervszerű megren dezése. Kivették részüket a munká­ból a békebizottságok. KisgyuLéseken sokat beszéltek a Szovjetunió béke­politikájáról. Körülbelül 600 béke- kisgyűlést tartottak a Barátsági Hó­nap időtartama alatt. Sokat segített az MNDSZ is a szervezésben, a dol­gozók mozgósításában a Barátsági Hónap rendezvényeire, és 15 község­ben tartott előadást a szovjet nők életéről. A tanácsok szakmai előadá­sokkal segítették az MSZT-szervezet munkáját. Sok helyen előadókat biz­tosítottak és a szervező munkában is resztvettek a községi tanácsok. Általában a kultúrotthonak vezetői is támogatták a Barátsági Hónap rendezvényeit. A tapasztalat, azon­ban az, hogy nem kapcsolták eléggé össze rendezvényeiket és különösen a művészeti csoportok körzeti be­mutatóit a Barátsági Hónappal. Az SZMT könyvkiállításokat, könyvvá­sárt rendezett. A Szabadságharcos Szövetség is gazdagította a Barátsá­gi Hónap műsorát. Céllövő versenye­ket és motorversenyt rendezett. A Barátsági Hónap ideje alatt tag­létszám emelkedés is ■ mutatkozott, tehát erősödött a Magyar Szovjet Társaság. Szaporodott az Uj Világ előfizetőinek száma is. A választmányi ülés másik napi­rendi pontként tárgyalta az MSZT- szervezet életében bekövetkezett, vál­tozást. A Magyar Szovjet Társaság elnökség határozata kimondja, hogy: ..A Magyar-Szovjet Társaságot a la­kosság széles rétegeit magában fog­laló tömegmozgalommá kell tenni". Egyszerűsítették a tagnyilvántartást Most már. ha valaki az MSZT tagjai közé akar lépni, mindösz- sze egy emléklapot kell megvásárol­nia, amellyel azután egész évben a Magyar Szovjet Társaság tagja. Az emléklap, illetve a tagság mcgcsak aktív munkára sem kötelez. Somi elvtársnő végül a szervezet előtt álló feladatokat határozta meg és néhány módszerben! segítséget adott a szervezet vezetőinek. A hozzászólások is jórészt a Ba­rátsági Hónap értékelésével foglal­koztak, de felmerült jónéhány érté­kes javaslat is a további munkára vonatkozóan. Puiz Ferenc elvtárs, a békebizottság megyei titkára azt a javaslatot vetette fel, hogy jó lenne, ha termelőszövetkezeteink levelezné­nek a Szovjetunió kolhozaival. A vá­lasztmányi tagok hozzászólásaikban örömmel üdvözöllek a szervezetben bekövetkezett változást, amely való­ban széles tömegeket magábafoglaló szervezetté változtatja az MSZT-t. Vállalások is történtek a tagtobor­zás területén. Blénesi elvtárs, az MSZT bonyhádi szervezetének tit­kára vállalta, hogy a meglévő 300 taglétszámot 2.000-re növeli. Kovács András, a paksi járás titkára tobor­zás útján 4000-re növeli a szervezet taglétszámát, „IN épszerű64 emberek láttam meg. Úgy gondolom, nem ép­pen valami rózsás kedvében volt, mert fejét rázva nézte a gép mun­káját. Közelebb érve megismertem régi ismerősömet, Horkai Sándor elvtársat, a teveli gépállomás trak­toros brigádvezetőjét. — Nem elég, hogy még oldalas is a terület, — tör ki belőle a felhábo­rodás, de még arra sem képesek, hogy letakarítsák azt a földet. Per­sze, ha mi ezt is megcsinálnánk, de a minőségi -munkát, azt megkíván­ják. Nézze meg az elvtársnő. Hát nem kell nekem mondani, látom én, meg látja mindenki, aki ezen az országút szakaszon elmegy. Karácsonyi András és váltótársa, Habony István traktorosok megpró­bálják a lehetetlent is ezen a terü­leten, szántanak. Hiába, az egyméte­res kórók, fele azért élesen elüt a kis barna hantoktól, az elégetett ku­koricaszár csomókról nem is beszél­ve. És ebbe a földbe kerül még „az idén“ árpa. — És az az ötholdas terület kié? — kérdezem kíváncsian, de még be sem fejezem kérdésemet, amikor eszembe jut, hogy ugyan kié is le­het, amikor a kukoricaszár a téli vihartól kicsit megtépázva szikla szi­lárdan áll, kié hát? A murgai Petőfi termelőszövetkezeté. Csák állok, nézem a tüzet, mely mohon nyeli a száraz kukoricaszá­rat, a láng néha fellobban még, hogy fényével világosságot derítsen a mur • Varga Gyula, a földmű vessző vetkezetek megyei ószövetségének titkára a MÉSZÖV III. küldöttgyűlése [ után fáradtan tért haza, alig várta, hogy álomra hajt­hassa fejét. Meg is lehet érteni, hiszen ilyen nagyje­lentőségű értekezlet után mindenki elfáradna. No de [kipiheni magát, s rendbejön minden. Kendbe is jött [Varga elvtárs is. Jó erőben, kitűnő egészségben, más- [nap újra elfoglalta helyét a barátságosan berendezett 'irodában. Amint helyet foglalt az íróasztal mellett, mély ^gondok keringtek agyában. Hogy min töprengett, azt ^igazán nem lehet tudni, esetleg csak sejteni. Sejtem: I egész biztosan arra is gondolt, hogy ő, mégis csak nép­szerű ember a megyében. Jogosan gondolt arra, hiszen (akit ennyi sok széppel, jóval ajándékoznak meg. aki­ért ennyi áldozatot képesek hozni, hogy még arról a »jutalomról is lemondana, ami őket illeti, azok örülnek, ihogy ilyen jóindulatú vezetőjük van. Hogy tisztelik, becsülik a földmfivesszövetkezetek ixlsöbb szervei, a felsőbb szervek vezetőit, arra kézzel- ögható bizonyítékok vannak. Pintér Gyulát, a SZÖV- "‘SZ főkönyv-elejét egy csillogó ezüst dohányszelencé- 1 el és egy kristály hamutálcával ajándékozták meg. 'És mindezt azért tették, mert Pintér Gyula tiszteletét tette a MÉSZÖV III. küldöttgyűlésén. Kállai Bélát,! a 5ZÖVOSZ instruktorát egy értékes töltőtollal és egy » irattárcával ajándékozták meg. Bizonyára ő is megér- i dcmli, mert jól instruálta a tolnamegyei szövetkezete-» két. ( A MÉSZÖV egyes vezetőit. — természetes csakis ( azokat, akik megérdemlik — olyan tárgyakkal ajanué- I kozták meg, ami igazi bizonyítéka az elismerésnek, a < megbecsülésnek. Varga Gyula egy decsi szőttest, egy1 szőnyeget, egy kerek asztalt terítővei és két fotelt ka- < pott. * A gyönki földművesszövetkezet vezető könyvelőié is tiszteli, becsüli a MÉSZÖV vezetőit. Ezért az ügy­vezetővel megbeszélte; ők is vettek ajándékba egy ; ugyanolyan kerek asztalt térítővel, 2 fotellel, «nini a szekszárdiak. Kinek adják ezt az igen értélles ajándékot, ki ér- , demli meg legjobban? — töprengtek a MÉSZÖV ve- ( zetci. ( Az csak természetes lehet, hogy ezt a szervezési ^ osztály kapta meg. De a szervezési osztály ezt valóban , meg is érdemli. Hiszen ők szervezték meg, hogy a dől- ^ gozőkat megillető jutalomból a MÉSZÖV és a SZÖV- » ŐSZ egyes vezetőit megajándékozzák, ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom