Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-21 / 68. szám

6

NAPLÓ

1954 MÁRCIUS 21

Gyermekeknek A négy lusta

(Orosz népmese)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kicsi kis városkában négy nagyon lusta ember. Egy szép napsütötte délután sétálni indultak a közeli erdőbe. Úgy tervezték, hogy alkonyaiig az időt az erőiben csörgedező hűvös patakparton töltik, így hát ennivalót is vittek magukkal, lepényt, meg aludttejet.

Nemsokára ki is értek a vízpartra, elhelyezkedtek az öreg tölgyfa árnyékába, s ahogy ez már lenni szokott, a pihenést evéssel kezdték. De alig nyelték le az első falatot, megszólalt az egyik lusta:

— Sókén vagyunk éhhez a köcsög aludttejhez, meg kellene szaporítani egy kis vízzel.

A többiek helyeslőén bólintgatta’k. Már csak az volt a kérdés, ki tegye meg azt a néhány lépést a patakig, ki hozzon vizet.

—•; Az menjen vízért, aki javasolta — mormogta nagy bajusza alatt a második lusta.

De bizony az nem mutatkozott erre hajlandónak. Vitáztak, s hogy nem került veszekedésre a sor, az csak azzal magyarázható,, hogy még arra is lusták voltak. Végül abban egyeztek meg: az megy a patakhoz vízért, aki először szólal meg közülük. S ettől kezdve ültek, üldögéltek egyetlen szó nélkül.

Egyszer csak . kutyaugatás hallatszott a közelben. Arra jött a vadász kutyájával. Már messziről köszöntötte a négy lustát: — Jónapot emberek — de bizonry a köszöntésre nem érkezett válasz.

A vadász közelebb ment, újra köszönt, azonban legnagyobb csodálkozására most se fogadták. Nem tudta elképzelni, mi történt a négy lustával, odament az egyikhez, megrázta, aztán a másikhoz ment, de hang. csak nem hagyta el egyik lusta száját sem. A vadász közben észrevette a köcsög aludtejet, a lepényt, s hirtelen eszébe ‘jutott, hogy bizony megéhezett az .egész- napi erdőjárástól.

— Ihatok-e az aludtejetekbői? Ehetek-e a lepényetekből? — kérdezte a lustáktól. De azok erre se válaszoltak. Mérges lett a vadász, s egyhajtásra kiitta az aludttejet. A lepényből is evett, ami megmaradt, azt odaadta kutyájának. A lusták ezt látva is hallgattak, csak á szemüket forgatták kétségbeesetten.

A vadász már éppen indulni akart tovább, amikor megtörtént a baj. Kutyájának úgy látszik, megtetszett az egyik lusta szép, hosszú fekete szakálla s játszani kezdett vele. Lábával kapott feléje, aztán foga közé vette s jól megcibálta. Ezt már nem tudta szó nélkül' elviselni a lusta.

— Takarodsz innen! — kiáltott haraggal.

A többi lusta erre vidáman, boldogan felkiáltott:

>— Neked kell elmenni a vízért. De akkor már nem 'volt egy morzsa lepényük, se egy csepp aludttejük.

Fordította: Nagy Lajos. j

A la do mányi úttörők vállalása

Szőcs Danika úttörő pajtás írja a Bonyhád-Lado- mány pi sztai általános iskolából, hogy a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának tiszteletére az iskola úttörői vállalást tettek. Vállalásuk legelső pontjaként a jó évvégi bizonyítványért és a legpéldásabb magatartásért folyó harc szerepel. Iskolánkat csinosítjuk és barátságosabbá tesszük — fogadják a Ladomány-pusz- tai pajtások. A Micsurin-szakkör 400 négyszögöl kert megmunkálását vállalja és azt, hogy a kert beosztását április 4-ig befejezik, az időszerű magvakat elvetik, május 1-ig pedig kiültetik a palántákat.

Szocialista fogadalmukon kívül arról is ír Szőcs Ilonka, hogy a télen népi hagyományokat gyűjtöttek. A lányok szüleiktől megtanulták az orsó fonást és fonás közben a régi székely énekeket. Február 20-án székely estet rendeztek, ahol be is mutatták a*székely fonót.

Tavasz az irodalomban

Mai keresztrejtvényünkben magyar költők tavaszi vejíedt idézzük. Beküldhető a vízszintes 1, a függőleges 1, 11, 17. Mindegyik kérdés megfejtése 2—2 pont. Beküldési határidő: 1954. március 28.

Vízszintes: 1. Csokonay tavaszi versének címe. 7. Főzelékféle. 9. Mindenfelé vetik a megyében. 10. Ilyen hely is van Tolna megyében. 12. Kórházi személy. 14. Kocsis szerszáma. 16. Rag, -re párja. 17. VOA. 18. Személyes névmás. 19. A temgelici Petőfi tsz híres sertéstenyésztője. 21. Európai nép. 23. Zamat. 24. Vicc, adoma. 25. Nem elő. 26. Sír. 27. Menyasszony. 20. SA. 30. Tolna megyében jelenlég elég jól halad. 32. Személyes névmás. 34:. Becézett női név. 36. Igazol, bizonyít. 38. Felfordított kert. 39. Gúla egyik fele. 40. Hangnem. 42. AI. 43. Gyümölcs, felesleges ékezettel.

Függőleges: 1. Ady híres tavaszi verse. 2. Gyakorlatot szerez. 3. AGO. 4. öreg ember. 5. téli sporteszköz, most már fel lehet vinni a padlásra. 6. Ozon betűi keverve, 7. Minden betegség kezdete. 8. Itt kezdték meg Tolna megyében a tavaszi szántást. 11. Arany János verse unokájához. 13. Deszkadarab. 15. Helyhatározó. 17. Petőfi Sándor verse a tavaszról. 20. Gyors operaária neve. egyik legismertebbje Verdi Trubadúrjába fordul elő. 22. EAR. 28. Vonatkozó névmás. 31. Még egy személyes névmás. 33 Részeg, boros. 35. Pusztító. 37. Iskola diáknyelven. 41. LH. 44. MC.

Lóugrásos rejtvény

H

5

B

0

K

U

E*

A

B

R

E

Mai lóugrásos rejtvényünkben ha a felső sor első négyzetéből kiindulva lóugrás szerint haladunk, a klasszikus orosz irodalom egyik legnagyobb alkotásának címét kapjuk meg.

Megfejtése 2 pont.

Néhány jótanács 1 a dolgozó nőknek

Gyermekeknek ruhácskák

Kisfiúnak és kislánynak egyaránt alkalmas a szövet, vagy düftin kantáros nadrág. Mellékeljük a rövid és hosszú kantáros nadrágok szabásmintája! és gyermekszoknyák mintarajzát. >

' Kétéves kortól a leánygyermek már szoknyát is viselhet. A kisszoknya, amihez igen kevés anyag kell, változatossá teszi a gyermek öltözködését, mert különféle blúzokat viselhet hozzá. A szoknya szabásminta mindkét szoknyához felhasználható.

Hogyan használjuk íei a maradék éleleket

Gyakorlott háziasszony hozzávetőleges pontossággal meg tudja állapítani, hogy mennyit főzzön vacsorára a családnak levesből, főzelékből, tésztából. Mégis igen gyakran előfordul, hogy valamelyik ételiből bőségesen marad és még gyakoribb, hogy ez a maradék azután veszendőbe megy, hiszen senki sem szereti a másnapos krumplit, tésztát, vagy főzeléket. Át kell alakítani az ételt, mint a sokat hordott ruhát szoktuk, ha nem ismernek rá az előző napd vacsorára, szívesen megeszik új formájában.

•

Tört krumpli volt vacsorára és maradt belőle két tányérra való. Lesz belőle kurumplifámk. A hagymás krumplit áttörjük a krumplinyomón, finomra vágott zöld petrezselymet, csipetnyi borspótlót és sót keverünk hozzá, persze nem feledkezünk meg arról, hogy előző nap már egyszer megsóztuk! Azután annyi liszttel, amennyit felvesz, sima tésztát gyúrunk belőle, megformáljuk lapos pogácsáknak és forró zsírban hirtelen kisütjük. Savanyúságnak uborka-salátát találunk hozzá és kész a remek vacsora.

A babfőzelék, borsó-, lencsefőzelék, vagy krumplifőzelék még ennyi munkát sem IgényeL Egyszerűen leves lesz belőlük, belefőzött csipetkével és kolbásszal. A főtt tésztákat köztudomásúan rossz melegíteni. A maradékot mégsem dobjuk ki. Veszünk 10 deka párizsit. vagy sonkát, ledaráljuk, azután kevés, nagyon finomra vágott hagymán és zsíron megpároljuk. Erre a húsra ráöntünk annyi paradicsomot, amennyit a levesre szoktunk használni. Ebbe a húsos paradicsomba belekeverjük a maradék tésztát és felfűzzük az egészet. Ha tálalás előtt még egy kis reszelt sajtot is hintünk a tetejére, bizonyosan nagy sikerünk lesz vele.

Munkában a tolnai gazdaasszony-kör

' Néhány héttel ezelőtt még korábban összejöttek az asszonyok, a -á- nyok, de most sokszor 7 óra is elmúlik mire elkezdődhet a foglalkozás. Nem azért van ez így, mert megEstefelé először inkább a lányok, általában a ráérőbbek jönnek, de nem tétlenkednek egy percig sem. A szatyrokból előkerülnek a kézimunkák, a szekrényekből a félig kész gvermekjátékok és a fürge, ügyes kezekben- térítők, ruhácskák formálódnak, a dirifo-darab -bőrökből, rongyokból, mackók, kutyák készülnek. Már elefántot is csináltak, mégpedig olyat, hogy a gyermekek zsámolynak is használhatják.

— Na, kezdhetjük? — lép a táblához krétával a kezében Somogyi Ká- rolyné, a szakkör szakmai vezetője. Rövid idő múlva furcsa ábra kerüi a táblára, az asszonyok azonban magyarázat nélkül tudják, hogy az egy körloknis szoknya szabásmintája,

unták a szakkört a tagok, most is éppen olyan kedvvel dolgoznak, mint 2 hónappal ezelőtt, amikor a tolnai MNDSZ és a népművelési dolgozók szervezésére megalakult a szabás-var

Szemüveggel az orrán, milicenti- vel a kezében nagy igyekezettel másolja füzetébe a táblán lévő rajzot az idős Rottler Mihályné. „Azelőtt is megvarrtam egy-két kötényt, elkértem a mintát és „levarrtarrí‘ róia, de most már nemcsak kötényt tudek varrni“ — meséli Rottler néni.

— Ez meg itt a lányom — murát a vele szemben ülő mosolygós arcú Annára. Egy családból ketten is tanulják a szabás-varrás fortélyait, de úgy hiszem, hogy nem sokáig lesz nek egy család. Anna nem mondja ugyan, de a szeméből látszik, hogy jó háziasszony szeretne lenni, azért tanul olyan igyekezettel, akkor pedig hamarosan elviszi valaki az anyja menői,'Somogyi Károlynétót bírás tanfolyam, röviden gazdaasszonykor, csak most már a mezőn is megkezdődött a munka és bizony jóné- hány parasztasszony tagja van a szakkörnek.

zohy boszorkányos dolgokat lehet tanulni, amit látunk is mindjárt. Anna éppen egy blúznak való anyagot hozott magával, hogy az esti foglalkozáson kiszabják. A kedves mintájú kis anyag 1.90 méter volt és a csattogó ollójú Somogyinét körüláüó asszonyok ámulatára a blúzon kívül még egy csinos kis kötényke is került belőle.

Közben amíg dolgoznak, a kezük jár, elmesélik, egymásnak, hogy kinek, milyen tapasztalatai vannak a varrás területén. Ezek a történetek legtöbbször mulatságosak. Báli Já- nosné például elmeséli, hogy többször is kifejtett egy ruhaujjat, meg v^sszavarría. mégsem állt jól sehogy sem. Végül rájött, hogy fordítva varrta bele. Cseh Julia egy szép szövetruhát varrt magának, az eleje és a válla bő lett egy kicsit és amint felvette egy hajtás képződött. — Megkérdezte valaki tőlem — meséli ő maga — hogy miért van az ott? Erre azt válaszoltam,' hogy ilyen a divat. — Harsogó nevetés kíséri a beszélő szavait.

Végignézek az asztalon és tekintetem egy ráncos, bütykös kézen akad meg. Megcsodálom a görbe, de mégis ügyes ujjakat és csak azután nézek fel a kéz tulajdonosának arcába. Szemüveg mögül mosolyog reám Szehás Károlyné szeme. Megtudom tőle, hogy már 40 éve fonónő- a Tolnai Textilgyárban, és attól ilyen a keze. — A lányom helyett vagyok itt — mondja Szehás néni. Hogy lehet az? — csodálkozom. — Hát úgy, hogy ő messze lakik, nem is ér rá eljönni, én majd megtanítom arra, amit itt látok. — magyarázza meg.

Ünnepélyessé teszi ezt az estét az, hogy most tesznek vállalásokat az asszonyok a pártkongresszus tiszteletére. Megkapják a kis lapot és ki-ki számbaveszi, hogy mi is lenne a legméltóbb, amit a pártkongresszusra felajánlhat, özv. Schubert Józsefné nem sokáig gondolkodik, hanem már írja is: „...vállalom, hogy egészévi tojás- és baromfibeadásomat teljesítem április 3-ig." — Majd a gyerekeim is segítenek — mondja az idős Schubert néni — és így biztosan teljesítem is a vállalásomat. Azután még azt is elmondja, hogy nagyon örül az ingyenes tanulási lehetőségnek, amit a szakkör nyújtott számukra. Nemcsak Varrni, hanem már

horgolni is megtanult az elmúlt két hónap alatt. — Kár, hogy nincs itt a horgolásom, különben az elvtársnő is megláthatná, hogy milyen szép. Biztos vagyok benne, hogy a kézimunka valóban igen szép lehet anélkül, hogy láttam volna. — A varrásnak is hasznát veszem, mert nemcsak magamnak, hanem az unokáimnak is varrogatok. — ezzel elárulja. Schubert néni, hogy ő bizony gondoskodó, szerető nagymama.

Azért tanul szorgalmasan Hercig Ferencné fiatal parasztasszony is, hogy ne kelljen minden darabbal a varrónőhöz szaladni. Elmondja, hogy nagyon szeretne a következő kurzuson is résztvenni, de akkor már nem ér rá. A férje így is türelmetlenül várja a tanfolyam végét, mert 2 hónapja, hetenként három este mindig egyedül marad otthon a két kisfiával.

Fiatal lányok is dolgoznak a szakkörben. Ök csinálják a hangulatot. Sokszor vidám nótára gyújtanak. Most műsort terveznek a szakkör záró ünnepélyére. Április 4-e után ugyanis befejezik a foglalkozásokat. A záróünnepélyen kiállítják majd a legszebb darabokat, ruhákat, kézimunkákat, gyerekjátékokat, hogy az egész község lássa, mi mindent tanult 2 hónap alatt, aki résztvett a szakkör foglalkozásain.