Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-21 / 68. szám
»54 MÁRCIUS 21 (NAPLÓ 7 A paksi járási tanács és a községi tanácsok „harca“ a kenyérgabonatermelés fokozásáért „A mezőgazdasági termelés előtt álló feladatok között a legalapvetőbb az ország lakosságának maradéktalan és zavartalan ellátása a leg fontosabb élelmiszerrel: kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel, hogy soha többe ' ne fordulhasson elő zavar a dolgozók kenyérellátásában és ne ismétlődhessék meg az olyan helyzet, mint amilyen 1953. első félévében volt." — hangsúlyozta Hegedűs András elvtárs, a Központi Vezetőség 1953 december 19-i ülésén. A paksi járási tanács mezőgazda- sági osztályára és a járás egynéhány községi tanácsa vezetőire nem igen lehet mondani, hogy megszívlelték Hegedűs elvtárs szavait. Hogy miért? ... KEZDJÜK TALÄN A LEGELEJÉN A paksi járás tavaly mintegy 6000 hold kenyérgabonavetéssel maradt vissza. Ez azt jelenti, hogy most tavaszi búzával pótolni kell, illetve kel lene. A helyzet ugyanis az, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztályán nem ismerik el ezt a hiányt. Huber Lajosné elvtársnő, a járás főagronómusa kézzel-lábbal kapálód- zi-k áz ellen, hogy a 3000 holdat is elvessék, ami egyébként a hiánynak csak 50 százaléka. Ezt azzal indokolja, hogy rossz volt annak idején a statisztikai kimutatás. Azt most pillanatnyilag nem igen lehet megállapítani, hogy a statisztikai kimutatásnak, vagy Hubernénak van-e igaza. Égy azonban biztos, mégpedig az: a paksi járásban kevés olyan vezető van, akit valóban érdekelne most az ország kenyerének biztosítása. Itt vagyunk a tavaszi búza vetésének kellős közepén. Azt különösképpen magyarázni sem kell, MILYEN KAROK származhatnak A KÉSLEKEDÉSBŐL, a tétovázásból, a huzavonából, Ha a járás nem teljesíti időben a tavaszi búza vetéstervét, 24 000 mázsa búzává! károsodik a dolgozó nép. Ez pedig nem kevesebb, mint egy egészévi kenyérellátása egy olyan községnek, mint például Paks. Node lássuk most a tényeket: A paksi járás szántóterületének túl nyomó része homokos. Már ezelőtt két héttel is lehetett volna szántani- vetni. A járás termelőszövetkezetei és dolgozó parasztjai dolgoztak is, vetették a borsót, a tavaszi iirpát és egyéb más munkákat végeztek, csak éppen tavaszi búzát vetettek legkevesebbet. Március 16-ig a 3000 holdból mindössze 42 holdat. A járás egyik legnagyobb községében, Né- metkéren olyan káosz van a vetések körül, hogy nincs, aki el tudna rajta igazodni. A községi tanács elnökhelyettese, Hangya István elvtárs 59 olyan gazdát számolt meg, aki az ősszel nem teljesítette vetéstervét. A község vetésterve pedig 100 hold. A tanácselnöknek az a véleménye, hogy ezt nem tudják teljesíteni, mert csak olyané« nem vetettek kenyérgabonát, akiknek szántó- területe 1 vagy 2 hold. — Nem értem meg ezeket a rendéleteket, Ostobaság olyan gazdát kötelezni tavaszi búza vetésére, akinek egy-két hold, vagy ennél jóval kisebb földje Van. Nem értem, hogy a járási tanács miért írt ki nekünk tavaszi búza vetéstervet. Itt minden gazda teljesítette az ősszel, ami elő van írva, — mondja a tanácselnök- helyettes. Tábori László elvtárs, a . járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője pedig azt mondja: — Ilyen rendelet nincs is. Sőt azt írja a rendelet, hogy azokat, akik egy, vagy két hold szántónál kevesebb földdel rendelkeznek, nem lehet kötelezni kenyérgabona vetésre, lehetőséget kell nekik biztosítani, hogy saját belátásuk szerint termeljenek. Ellenben azt minden körülmények között biztosítani kell, hogy a község szántóterületének 35 százalékát kenyérgabonával vessék be. — így vélekedik Tábori elvtárs. DE MIÉRT NEM MAGYARÁZZAK MEG ezt a németkéri tanácselnöknek is. Miért nem adnak útbaigazítást ilyen tekintetben is munkájához? Miért tűri a járási tanács, hogy a 10 600 holdas határban egyetlen mezőgazdasági szakember sincs? Ez enyhén szólva felelőtlenséget jelent. Miért nem tisztázzák végre, hogy .melyik községben mennyi tavaszi búzát kell vetni. Törjék Ferencné, a mado- csai tanácselnök szemébe megmondta Tábori elvtársnak, hogy nem vetik el a 328 holdat, amit a járás „kiírt". A bölcskei mezőgazdasági előadó, Bénák elvtárs pedig felháborodva tiltakozik az ellen, hogy a községnek 460 hold hiánya legyen. Tehát nincs tiszta víz a pohárban. A járási tanács sem, meg a községi tanácsok vezetői sem, tudják, hogy tulajdonképpen hoi is a hiba, miért nem viszik a tavaszi búza vetőmagot Az egyik hiba az, tűrték a tanács vezetői annakidején, hogy 170 százalékra teljesítse a járás a szerződéses magtermelési tervet. Ez természetes, hogy a kenyérgabonavetés rovására megy. Márpedig azt hiszem senkinek sem tetszene, ha kenyér helyett napraforgóolajat, vagy rost- kendert kellene reggelizni. Természetes ezek termesztése is igen fontos. De mint Hegedűs elvtárs is leszögezte: „nem mehet a kenyérgabona termelés rovására.“ Ezt meg kell érteni a paksi járásban is mindenkinek. Természetesen nem úgy, mint a megyei tanács mezőgazdasági osztályának egyik erre hivatott funkcionáriusa vélekedik. „Nem érdekel! A terv, az terv! A járási tanács főagronómusa aláírta és majd felelősségre vonjuk, ha nem lesz teljesítve”, — így vélekedik M a r c z i Tivadar elvtárs. Az igaz, hogy a tervet teljesíteni kell, de AZ ILYEN MÓDSZEREK KAROSAK Tüzetesen meg kell vizsgálni a tervteljesítés lehetőségeit, nem pedig nyitott kaput döngetni. Azt a termelőszövetkezetet, vagy egyéni parasztot kell meggyőzni a kenyérgabona termelés fontosságáról, aki az ősszel csakugyan nem vetette el az őszi 'búzát, nem pedig azt kell agitálni, aki egyébként is túlteljesítette tervét. A párt legjobb népnevelőit és a községek élenjáró parasztjait kell mozgósítani annak kiderítésére. Az a mód szer semmiesetre se lehet eredményes, amit Madocsgn alkalmaz a községi tanács. Egymásután hívatják be a dolgozó parasztokat. Ez többszörösen káros. Még azt is megakadályozza a tanács, hogy most a tavaszi munkák dandárjában, a dolgozó parasztok zavartalanul dolgozhassanak. A párt, az egész ország szeme most a falura tekint. Azt figyeli mindenki: milyen harc folyik az ország kenyerének biztosításáért, az életszínvonal emeléséért. S bizony majd a tavaszi munkák végén nem igen nyilatkoznak elismerően a paksi járási tanácsról, de a községi tanácsokról sem, ha továbbra is így „harcolnak” az ország kenyerének biztosításáért, ha majd annakidején! ismét azt jelentik, hogy a paksi járás nem teljesítette tavaszi búzából sem vetéstervet. Pesti Erzsébet Vidámabb (esz idén az ozorai szüret Jól dolgozik a község termelési bizottságának szőlészeti szakcsoporttá I HAZÁNK TÁJAINAK / légszebb, •legjellegzetesebb szüreteit az ott időző költők tették híressé. A fóti szüretről Vörösmarty írt, a badacsonyi és tokaji szüreteknek hatalmas irodalma van. Most az ozorai szüret is bevonult áz irodalom történetébe, Illyés Gyula kiválóan sikerült drámájává!, az „Ozorai példával". A község DISZ fiataljai ápolják a nemes hagyományokat és az „Ozorai példa" egyes részleteit nemcsak saját falujukban mutatták be, hanem a környező községekbe is ellátogatnak vele. Ozora ma is híres bortermő vidék. A falu határában 429 hold szőlőterület vart. Az idős szőlöművelök, mint Hammerschmidt Károly 68 éves gazda, már valóságos mesterei a szőlőművelésnek és bórkezelésnek. Az elmúlt esztendőkben azonban Ozo rán is visszaesés következett be. Pusztultak a szőlők, á magas beadás és a szükséges védekező anyagok hiánya miatt nem szívesen foglalkoztak vele a gazdák, egyre csökkent termés. A mezőgazdaság fejlesztéséről szőlő határozat és az új begyűjtési rendelet megjelenése óta azonban Ozo- rán is más már a szőlő értéke. Most, hogy beköszöntöttek az első tavaszi napok, benépesedett az Alsóhegy, a Kört ély-völgy és a Vesszős völgyi PARTÉ Pl fis Útmutatást nyújt a mindennapi Dártmunkábae I szőlők is. A legtöbb gazdának most az a gondja, hogyan pótolhatná mielőbb a tőkehiányokat. A gondosabbak már télen beszerezték a szükséges védőanyagokat és a szőlő neveléséhez szükséges szénkéneget. Vannak azonban, akik csak most mennek a földművesszövetkezeti boltba, de most sem mennek hiába. Nincs hiány sem rézgálicban, sem szén- kénegben és ez igen megkönnyíti a gazdák dolgát. A tanácsnál csaknem mindennap megfordul valamelyik szőlőbirtokos. Eddig tizennyolccan jelentették be, hogy 20 százaléknál nagyobb mérvű pótlással mielőbb megkezdhessék a döntést és a bujtást ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZT nagy jelentősége van annak, hogy Ozorán a termelési bizottságon belül jól működő szőlészeti szakosztály dolgozik. A szakosztály vezetőjéül ép pen a legtapasztaltabb szőlőbirtokost az öreg Hammerschmidt Károlyt választották meg. Az ő egy- holdas szőlőjében az ezen a vidéken termesztett szőlőfajták csaknem hiánytalanul megtalálhatók. Igen szívesen bíbelődik velük Károly bácsi. A metszésnek nincs nagyobb mestere a faluban, mint ő. Ezenkívül jói ért a szőlőoltvány gyökereztetéséhez is, amit pedig nem nagyon alkalmaztak ezen a vidéken. A szőlészeti szakosztály legfontosabb feladatának tart. ja, hogy a faluban széleskörben elterjessze a jó szőlőművelési tapasztalatokat. Ennek érdekében szakkört alakítottak, ahol az időszerű munI---~~ ,C1 ----_ sé rleteket végeznek. Az egyik sororc- következő feladat most, hogy a szőlőkben és a házkörül lévő gyümölcsfákat szakszerűen permetezzék. Ehhez nagy segítséget nyújt a i/nce- he'.yi gépállomás, amely 3 gyümölcs- ía-permetezőt bocsájt a község rendelkezésére. A termelési bizottság szőlészeti szakosztálya már kije.ölte azokat a hozzáértő embereket, akik a permetezőket kezelni fogják és gondoskodnak arról, hogy e-gyetlen gyümölcsfánál sem hanyagolják e! az ápolást. AZ ÜJ SZŐLŐK I ÉS GYÜMÖLCSFÁK I telepíté * 1 sét akadályozza az, hogy messziről kell hozni a csemetéket és oltványokat. Ezért a szőlészeti szakosztály tagjai elhatározták, hogy a községi tanács segítségével közős csemete és szőlőoltvány telepet létesítenek. Ez a telep szolgál egyúttal arra is, hogy kipróbálják azokat a gyümölcs- és szőlőfajtákat, amelyek eddig még nem honosodtak meg az ozorai határban, de valószínű, hogy itt jól megteremnének. 1 GAZDAGON GYÜMÖLCSÖZŐ munkát végez tehát az öreg Hammerschmidt Károly és legjobb szőlőgazda társai: Gogztola István, F ü I ö p Gábor, Nagy Mihály meg a többiek. Helyesen, okosan irányítják a szőlőkben folyó munkát és a most megkezdődő és késő őszig tartó szorgoskodásnak bizonyos, hogy meglesz az eredménye, vidám szüret köBelecskán már dicsérik a gépi munkát Id. Boda István, a pincehelyi gépállomás egyik traktorosa nem tűnt ki különösebben. Belecska község határaiban részben az Uj Élet tsz, résziben pedig az egyéniek földjén dolgozott, és mint mondják az is előfordult, hogy az általa végzett munkában minőségileg kifogásolnivaló volt. Tavaly ősszel megbetegedett, kimaradt a traktoristák versenyéből. Kórházba került és a közelmúltban megoperálták. Mindenki úgy tudta, hogy egy darabig még lábadozni fog, nem ülhet traktorra. Későn köszöntött be a tavasz és az egyre erőre kapó Boda István a többi traktorossal együtt leste, mikor kezd már pirkadni a föld, mikor kezdhetik a munkát. Amikor pedig úgy látszott, hogy a homokos be- lecskei föld már alkalmas arra, hogy megkezdődjék a szántás, Boda István nem bírta tovább a betegséget. Bement a gépállomásra és hiába ma^ gyarázták neki, hogy ne törje magát, ráér még lábadozni, traktorra ült. A körülmények kedveztek neki. A gépállomás körzetében ő kezdhette meg az elsők között a szántást. Alig hasította azonban ki az első barázdát, különös meglepetés érte. Hűtlen lett hozzá a traktor első kereke és elgurult. A SZERELŐK DICSÉRETE — Hát ez hogy lehet, csodálkozott Boda István, pedig a szemlebizottság éppen az ő gépének járószerkezetét vizsgálta meg és a javítást kielégítőnek találta. A hiba azonban, minthogy később kiderült, ott volt, hogy a szerelők örülve a dicséretnek, másodszor már hanyagul, felületesen rakták vissza a kereket. Ha babonás lett volna Boda István, ez a rossz kezdés bizonyára elvette volna a kedvét, ő azonban sürgette a hiba kijavítását és mihelyt tehette, váltótársával együtt folytatta a munkát. Már az első naptól kezdve két műszakiban dolgoztak. így csütörtök reggelre 36 holdat szántottak fel az Uj Élet tsz-nek és mivel a tsz-nek ez elegendő a tavaszi vetéshez, AZ EGYÉNILEG GAZDÁLKODÓK SEGÍTSÉGÉRE SIETTEK A jó teljesítmények melleit leginkább az lepte meg Esztári István tsz elnököt és a gazdákat, hogy idős Boda István már nemcsak a nagy teljesítmények elérésére törekszik, hanem minden erejével azon van, hegy minél jobb minőségi munkát végezzen, mintha csak a felületességet is kioperálták volna belőle. Pedig nem éppen a legjobb körülmények között dolgoznak. Simon Mihály, a gépállomás igazgatója nemrégiben fentjárt Budapesten az élenjáró traktorosok kétnapos tanácskozásán és fel kívánt szólalni, hogy A JÖVŐBEN GONDOSKODJANAK JOBBAN A DOLGOZÓKRÓL Valóban ezen a téren ő ért már el jredményeket. A pincehe'yi gépállomásnak jól működő üzemi konyhája van. A traktorosok télen fűtött színekben dolgoztak és annak ellenére, hogy komoly helyiség gondjaik vannak, meleg szobát biztosítottak a messze lakó traktorosaknak. Most a tavaszi munkák megkezdésénél azonban, nem voltak elég figyelmesek, így történhetett csak az meg, hogy Belecskán az Uj Élet termelőszövetkezet biztosított ugyan megfelelő helyiséget a brigádszálláshoz, ezt mégsem rendezték be az első napokban. A szoba üresen állt és idős Boda István váltótársával együtt a nehéz munka után istállóban volt kénytelen pihenni. Igaz, ebben ők maguk is hibásak, mert bár többször megfordultak a gépállomáson, csak a vontatósoknak, vagy a raktárosnak panaszolták el helyzetüket és nem szóltak azoknak, akik ebben a dologban illetékesek. Becsületükre válik, hogy ilyen körülmények között is teljesítették, sőt túlteljesítették napi műszaknormájukat és jó minőségi munkát végeztek. IDŐS BODA ISTVÁN PÉLDÁJA bizonyítja,, hogy nem hiába fordul az ország földművesnópe fokozott vá- ' rakozással és szeretettel a traktorosok felé. A gépállomás dolgozói közül egyre többen értik meg, hogy a későn jött tavasz fokozott erőfeszítéseket kíván, mert gyorsan kell dolgozni és ugyanakkor sokkal jobban, mint az elmúlt években. A Rákosi Mii vek dobozéi segítik a varsád i gép illőm ást A varsádi gépállomáson a téli gépjavítás megindulásakor még sok gondot okozott a gépek minőségileg történő kijavítása. A gépállomás dolgozóinak sok nehézséggel kellett meg küzdeniök, mert egyrészről a javítás megkezdésekor nem állt rendelkezésre elegendő alkatrész, másrészről nem voltak még a javítószínek* elkészítve. A gépjavítás sikere érdekében a Rákosi Művek kovácsoló üzemének dolgozói siettek segítségül. A segítséget örömmel fogadták a gépállomás dolgozói és nem is csalódtak számításukban, mert a segítség eredményesen segítette elő a tavaszi mun kákrá való műszaki felkészülést. A Rákosi Művek dolgozói vállalták és teljesítették a hiányzó alkatrészek és anyagok elkészítését. Ezáltal biztosították, hogy a gépjavítás zökkenő- mentesen haladjon és a használt alkatrészek újjal cserélésével hozzájárultak a minőségi javítás sikeréhez. Ilyrnódan több mint 37 ezer forint értékű anyagot adtak a gépállomás részére, ami egyúttal ilyen értékű önköltségcsökkentésnek felel meg. A gépállomás dolgozói a március 3-án megtartott szemlén beigazolták, hogy méltók voltak a segítségre, mert eredményesen használták fel azt. Miután a Rákosi Művek kovácsoló üzemének dolgozói a gépállomáson megszemlélték az eddigi eredményeket és annak elősegítésére a helyszínen is tettek javaslatokat, újabb megállapodás született. A megbeszélés eredményeképpen a Rákosi MűL atiküfözh etet len az ogitádéi vek dolgozói vállalták, hogy további segítséget nyújtanak a gépállomásnak egész éven keresztül. Ennek érdekében versenyszerződés lép érvénybe, ami a gépállomás részére nyújtott segítség ellenében a gépállomás terveinek jóminőségben, határidőre történő teljesítését, illetve túlteljesítését célozza. A gépállomás dolgozói a kijavított gépekkel már indulnak a tavaszi munkák végrehajtására, ami a Rákosi Művek dolgozóinak segítségévei újabb eredmények kiinduló forrása, így indulnak harcba a Rákosi Művek dolgozói a varsádi gépállomás dolgozóival a mezőgazdaság terméshozamának em léséért, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának ta iáján újabb eredmények felé. Tőke János 1./