Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

4 ÍN A F L O 1954 MÁRCIUS 7 Tizennégy éve halt meg Hollós Lászlót a „bolond gonihakifálw** NEMZETKÖZI SZEMLE és érvényt is szereznek a tárgyalá­sok gondolatának. Nem úgy az im­perialisták, akik Berlinben veresé­get szenvedtek a genfi értekezlet összehívásának kérdésében is. Az amerikai politikusok beszédei és irá­nyított sajtójuk hangjai azt bizonyít­ják, hogy az Egyesült Államok ag­resszív körei továbbra is akadályo­kat szándékoznak gördíteni a nem­zetközi feszültség enyhítésének út­jába. Ezért van az, hogy az ameri­kai reakciós kommentátorok szánt- szándékkal kétséget keltenek a genfi tanácskozás sikerét illetően. Walter H. Judd amerikai szenátor például nyíltan kijelentette, hogy nem örül az értekezletnek és úgy véli, hogy az „lélektanilag rossz eredményt“ fog hozni. A United Press hírügy­nökség már a berlini értekezlet be­fejezése utáni napon igyekezett bo­rúlátást kelteni és egy február 19-1 tudósításában hangoztatta, hogy „a jelek egyáltalában nem mutatnak si­kerre." Könnyen látható, hogy ezek a szavak azoknak az amerikai kö­röknek a nevében hangzanak el, amelyek félnek attól a lehetőségtől, hogy Koreában a fegyverszünetet bé­keszerződés követi és Indokínában megteremtik a békét. Minthogy azon ban a/ imperialistáknak most már mindenképpen el kell menniök a genfi értekezletre — a maguk ame­rikai módján legalábbis megkísérlik, a genfi tanácskozás „előkészítését.“ Moszkva: A „Za Szocijaliszticsku jugosziláviju“, a Jugoszláv Hazafiak Szövetségének Moszkváiban megjele­nő lapja a jugoszláviai áremelkedés­sel kapcsolatban a többi között a kö­vetkezőket írja: Jugoszláviában az utóbbi néhány év óta szüntelenül emelkedik az ipa­ri és mezőgazdasági termények ára. A Nova Trgovina című folyóirat ada­tai szerint a vaskohászati termékek ára 1952-ben az 1938. évinek több, mint 24-szeresét, a .textilipari ter­ítékek ára pedig több, mint 25-szörö- sét, az élelmiszeripari termékek ára pedig több, mint 12-szeresét érte el. Ezerkilencszázötvenhárom áprilisá­ban az élelmiszerek és iparcikkek ár® körülbelül 26 százalékkal, a me­Fokozzák a nyomást a közel- és kö­zépkeleti országokra, Pakisztánt szer­ződésileg hozzáláncolják támadó tá­maszpont-sorozatukhoz, Vietnamba hadianyagot és embert küldenek, Li Szín Man délkoreai bábelnökkel pro­vokáló nyilatkozatokat tétetnek — egyszóval: előzetes mesterkedésekkel kátyúba akarják szorítani a genfi értekezletet, még annak megnyitása előtt. Politikájuk kudarcai azonban azt is bizonyítják, hogy a népek nem amerikai módra akarják megoldani a kérdéseket. Nchru indiai miniszter- elnök minapi nagyjelentőségű nyi­latkozata. amelyben elítélte a Paki­sztánnal* nyújtandó amerikai kalo- uai segélyt és visszautasította az In­diának felajánlott „segélyt", ebből a forrásból táplálkozott. Nehru az in­diai nép követeléseinek tett eleget, a nép hangjának adott kifejezést. — „Az Egyesült Államok politikája — amint ezzel kapcsolatban irta a Daily Worker — leplezetlen imperialista készülődés amerikai támadásra és amerikai uralomra Kelet felé. És ha helyes dolog, hogy Nebru eluta­sítja a szövetséget Amerikával Ke­leten, mennyivel helyesebb lenne vé- getvetni az amerikai szövetségnek Nyugaton is...“ Ezt követelik a né­pek. ilyen a népek akarata, amely az imperialistákat a berlini tárgyaló- asztalhoz kényszerítette s a zöld asz­talhoz ülteti őket Genfben is. zőgazdasági termények, ára pedig 31 százalékkal volt magasabb az előző év úgy amazon hónapjánál. Jugoszlávia uralkodó körei az ár­emel kediést elemi csapásokkal, miint például az 1952 évi rossz terméssel igyekeznek indokolni. Érvelésük alap ta,lanságát bizony!.ja azonban az a lény, hogy az 1953. évi jó termés után sem csökkentek az árak, ellen­kezőleg tovább emelkedtek. Ezemkilemcsaázötvennégy elején újabb áremelkedés volt tapasztalha­tó. A bÚ7.a, a hús- és a zöldségfélék ira a szerbiai városok túlnyomórészé ben januárban 20—30 százalékkal emelkedett. „Szabad ember lettem, nem va­gyok rabszolga!“ Ezekkel a szavak­kal búcsúzott 1912 augusztusában Kecskemétről dr. Hollós László, az akkor már ismert nevű tudós, amikor sok mellőzés és „megaláztatás" után nyugdíjazását kérte és Szekszárdra, szülővárosába költözött. Sajnos ez a szabadságérzése több lett ennél és a lelki hasadáson át egészen az ember- gyűlöletig fokozódott. Mert kevés olyan tragikus sorsú tudósa volt az új magyar kornak, mint Hollós, pe- gid elmondhatjuk — munkásságának felülvizsgálata után — kevés olyan munkáséletű, szorgalmas és hivatás- tudattal teli tudósa volt az akkori Tudományos Akadémiának, mint ő, s amellett az ifjúságnak olyan szé­leskörű munkássága mellett a lelkes és szeretett pedagógusa..* Sorsa tragikusan magyar sors: az egész világ megbecsülte és elismer­te munkásságát, de a magyar tudo­mányos életben egy „hőn óhajtott" nyugalmas múzeum-őri állást sem adtak neki. Pedig azt a lelki csaló­dást és hasadást levezethette volna egy kis jóindulat és megbecsülés, ak­kor, amikor iskolájában, a kecske­méti főreáliskolában szerinte elvisel­hetetlen nagy lelki inzultus érte. összeütközése Kacsóh Pongráeeal Magános és csak a tudománynak élő ember volt Hollós Kecskemé­ten. a főreáliskola kémiai szertárá­ból még ebédelni sem mozdult ki, csak éppen órára. Amikor 1911-ben az iskola új igazgatót kapott Kacsóh Pongrác, zeneszerző személyében, akinek első intézkedései közé tarto­zott, hogy a kémiai szertárt — amely ben az akkor már világszerte ismert tudós híres gombagyújteménye is volt — zeneteremmé szemelte ki és kiadta az utasítást a terem kiüríté­sére és a gyűjtemény elhelyezéséről nem gondoskodott. Ez, a lelki adott­ságánál fogva is igen érzékeny Hol­lóst úgy felháborította, hogy egész gyűjteményét a szemétdombra, illet­ve a túzbevetette. Pedig ez „Az Est" híradása és a szemtanuk szerint 40 nagy ládát töltött meg, és magában foglalta az addig már általa felfede­zett 300 új gombát, a külföldről ka­pott, vagy vásárolt nagyértékú gyűj­teményt is. Hollós László 1859-ben Szekszár- don született. Atyja Schwartzkopf Lajos 48-as honvéd főhadnagy, ké­sőbb főtelékbíró, majd ügyvéd. 1881- ben magyarosította nevét Hollósra. Elemi iskoláit Szekszárdon, reálisko­láit pedig Pécsett végezte, a buda­pesti műegyetemen később fizikát és kémiát hallgatott. Tanári oklevéllel a zsebében nevelősködött, majd is­mét az egyetemen van, és állat-, nö­vény-, és ásványtant hallgat és ok­levelet szerez. Ezek után a reáliák­ból már csak a földrajz van hátra, ezt is elvégzi. Közben ,a Műegye­tem 100 forintos ásványtani pálya­díjjal jutalmazza. Majd az élettani tanszékein tanársegéd lesz. Hajlama és vágyai továbbviszik és 1891-ben Kecskemétre kerül főreáliskolai ta­nárnak, a következő évben pedig sza kos tárgyaiból bölcsészettudományok doktorává avatják. Kirándulások 6 éves korban Korai és sokoldalú érdeklődési kö­rére jellemző, hogy már elemi isko­lás korban az erdőkbe szökött, ahol bogarat, lepkét, színes földeket, ás­ványokat és virágokat gyűjtött. Sze­rencsére édesapja éles szeme hamar észrevette kiemelkedő rajzkészségét is, s előbb maga tanította, majd kü­lön rajztanítóval rajzolni is taníttat­ta. Ennek tudományos működése so­rán nagy hasznát vette, s minden munkáját saját illusztrációval jelen­tette meg. Nevelő korában állatokat tömött, 600 fajta tojást összegyűjtött, s egy év alatt a Cserey-fcle növény- határozóval 700 növény-fajt határoz meg. Első fizetéséből kirándult Anina, Rosica, Székül, Dognacska, Vaskő és Csiklova vidékére. Ezeken felül egyéb vidékeken is gyűjtött és a kezébe kerülő bronzkori régiségeket az Archeológiái Értesítőben adta köz­re. Kecskeméten az artézi kút fúrá­sánál feldolgozta a rétegsorozatokat, majd a városi tanács megbízásából a város környékének növénytani ré­szét is vállalta a Milleneum eszten­dejében. Razslinszky Frigyes hatása Kecskeméti növénytani kutatásai alatt összeszedte a gombákat is, mi­vel azonban ezekhez nem értett, az akkor ismert legnevesebb tudóshoz, az eperjesi Razslinszky Frigyeshez fordult. Az élesszemű tudós felfedez­te Hollósban a rendkívüli munkabí­rású és szorgalmas tudóst és rábe­szélte a gombákkal való tudomá­nyos foglalkozásra. Hollós azonnal szakkönyveket hozatott 900 forintért Leipzigből és mindent félretéve ne­kilát a gombagyűjtésnek. Eleinte csak Kecskeméten próbálkozik, ké­sőbb azonban 27 megyét bebarangol nagyrészt gyalogszerrel. 1898-ban Déchy Mór meghívja a 6. kaukázusi expedíciójába. Ebből születik első önálló könyve: „Utijegy zetek a Kaukázusból“ címen. Hogy gyűjtött gombáit alaposan feldolgoz­hassa, cserekapcsolatot létesített a világ számottevő mycologusaival. Volt olyan napja, hogy öt külföldi csomag is érkezett címére, s ez nagy boldogságot jelentett számára. Az amerikai (küldemények közül/ szá­mos gombáról megállapította, hogy újnak vélt, leírt gomba Európában régen ismert fajta. Tudományos munkássága megindul Hamarosan felkeresi a budapesti, bécsi, berlini stb. múzeumokat ta­pasztalatainak kiegészítése érdeké­ben. Hogy milyen komolyan fogott a gombatudomány megismeréséhez és milyen eredményeket tudott el­érni, jellemző, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémia 1899-ben őt bízza meg „Magyarország Gaszteromicétái“ című hatalmas tudományos mű meg­írásával. Négy évvel később 31 folio tábla eredeti Hollós színes rajzzal és képpel kiegészített mű 18 000 forint költséggel magyar és német nyel­ven is megjelent. E munka után 1904-ben az Akadémia levelező tag­ja lesz. Egyúttal megbízást kapott ,.Magyarország földalatti gombái és szarvasgombaféleségei“ című mű megírására, mely 1911-ben a Termé­szettudományi Társulat kiadásában jelenik meg. Ezt a művét jutalmaz­ta az Akadémia 1917-ben 50 darab 20 koronás arannyal, mint az elmúlt hét év legjelesebb tudományos mun­káinak egyikét. 1913-ban megjelenik „Kecskemét vidékének gombái" mun kája. Közben kétszer megkapta a Schillberszky-féle milleneumi díjat. 1911-ig 300 darab új gombafajt fe­dezett fel és határozott meg. Ez a szám élete végéig 500 darabra emel­kedett. A pálya kettétörik E nagyiramú és odaadó munka idején érte a kecskeméti inzultus és semmisítette meg eddigi tudományos életének munkásságát és eredmé­nyeit. S azzal a szándékkal vonul vissza Szekszárdra, hogy a tudomá­nyos életnek hátat fordítson. De az új munka mégis csak megindult. Er­ről maga így ír emlékirataiban: „1911 őszén visszavonultam szülő­városomba megpihenni, nem akar­tam többé dolgozni. Ámde a követ­kező év tavaszán kimentem azokba az erdőkbe, ahol boldog gyermek­koromban is lepkét, virágot gyűjtöt­tem, s megtanultam a természetet és Moszkva (TASZSZ): A „Lityeratur na,ja Gazeta" csütörtöki számában arról ír, hogy Finnországban nagy támogatásra talál. W. Aaltone.nnek, a kiváló finn szobrásznak javaslata. az igazságot, a két legfönségesebfoét imádni.“ Ebből a gyűjtésből több, mint ezer gombafaj mikroszkópi vizsgálata után 130 újat talált, s ezt „Uj gombák Szekszárd vidékéről“ címen adták közre 1926-ban. Az egyéb 1386 fajta gomba leírását 1933-ban ..Szekszárd vidékének gombái“ címen ugyancsak az Akadémia adta ki. Az utolsó évtizedet kivéve, amikor már alig látott és a végén teljesen elveszítette szemevilágát, mindvégig fenntartotta kapcsolatait a tudo­mányos világgal. A tudomány emléke Ez a nagyiramú munka azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a tár­sadalmi élötről teljesen lemondott és csak a tudománynak élt. Emiatt szülővárosának lakossága különcnek, sőt „bolond gombakirálynak" gú­nyolta és minden csúfságot elkövet­tek lakóháza ellen. Annál nagyobb volt azonban a hitele a tudományos világ előtt. Egyetemek, akadémiák keresték fel egy-egy gombaszakkér­dés eldöntése érdekében, sőt tudós­társai még életében róla nevezték el egy-egy érdekes fajt. A nagy né­met Hennings egy Discisedát (Disci- seda Holiosiana), Schilberszky egy Hypnumót (Hypnum Hollósian), stb. neveztek el, hogy elismerésüket fe­jezzék ki iránta. Saját feljegyzései szerint 112 tu­dományos munkát írt, részben könyv, részben pedig dolgozat alak­jában az akkori természettudomá­nyos folyóiratokba és sok munkájá­nak. levonatát engedte át a külföldi tudományos sajtónak. Halála után Moesz Gusztáv dr, A Természettudományi Társulat is­mert gombatudósa emlékbeszédében is elismeri, hogy „1914 óta egy lépés­sel sem haladt volna a földalatti gombák ismerete hazánkban, ha Hollós Szekszárd környékén az ed­dig 16-ról 68-ra nem emelte volna számukat a Terfezia Mattirolonis és a Stephenzia bombicina felfedezésé­vel.“ 1940 február 16-án, 81 éves korá­ban bekövetkezett halála óta azon­ban a neves tudósról szülővárosa tel­jesen megfeledkezett. Temetésén is csak 10 személy vett részt és sem az Akadémia személyesen %nem képvi­selte magát, sem a város vezetősége nem jelent meg. Néhány tanár, az örökösök és a sajtó képviselői tud­ták csak, hogy mi a kötelességük Hollós László érdemeivel szemben. Pedig a haladó tudomány, a szabad­ság bajnoka volt és az emberi aka­rat gyönyörű diadala az élete, amely haláláig szakadatlan küzdelem a ba­bona és az áltudomány és a protek­ciós tudomány ellen. Életcélja a tisz­ta tudományos igazság vizsgálataiké resése és megismerése, s ebben a munkában a tudományos munka mel lett több jeles gyakorlati szakin ég- állapítással is gazdagította az éle­tet. Például a paradicsom egyik gom­ba-betegségét, a Septoriát, a tojás csírátlanítás útján való tartósítását, az arab mézga pótlását, az Ameriká­ból származó gombabetegségek stb., stb. gyakorlati útmutatása segítette embertársait. Ha azonban a múlt rendszer poli- . tikai okokból sietett hallgatni Hollós ról, talán a jelenben mégis csak meg érdemli, hogy ne feledkezzünk meg róla és főleg szülővárosa; Szekszárd ne. Szabály Ferenc W. Aaltonen azt javasolta, hogy Finnország és a Szovjetunió hacárán emeljenek Béke-emtekművet, erzzel a felirattal.: „Ezen a határon soha többé nem lesz háború.1' Jugoszláviában állandóim emelkednek az árak Á Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése Szófia (TASZSZ): A Bolgár Kom­munista Pánt Központi Bizottsága, amelyet a Bolgár Kommunista Pánt VI. kongresszusán választottak meg, március 4-én megtartotta teljes ülé­sét. A teljes ülésen a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjává vá­lasztotta Vlíko Cservenkovot, Georgi Damnjanovot, Anton Jugovot, Geor- gi Csankovot, Rajkó Damjanovot, Todor Zsivkovot, Georgi Cankovot, Encso Sztajkovcí és Ivan Mihajlo- Vot, a Politikai Bizottság póttagjá­vá pedig Todor Práhovot és Petr Pancsevszkit. A Központi Bizottság titkáraivá megiválasEtották Todor Zsivkovot (el­ső titkárrá) Dimitr Gan^vct és Bo­risz Taszkovot. A Központi Ellenőrző Bizottság el­nöke Ivan Ilcsev lett. Március 4-én ülést tartott a Bol­gár Kommunista Párt Központi Re­víziós Bizottsága. A bázoti.ság elnö­kévé Jordan Katrandzsievet válasz­tották meg. A béke és barátság emlékműve Az európai védelmi közösség sorsa forog kockán Dulles, amerikai külügyminiszter és társai aggodalommal figyelik a „hidegháború"' hőmérőjét. Ijedten látják, hogy a higanyszál a berlini értekezlet óta egyre magasabbra emelkedik, világszerte olvadozik az a jégpáncél, amelybe a békés tár­gyalások gondolatát akarták befa­gyasztani s ezzel együtt mindinkább meglazul a talaj az amerikai politi­ka európai és ázsiai háborús épít­ményei alatt. Dulles és nyugati csatlósai, ha a népek békeakaratának nyomására le is ültek a berlini tárgyalóasztalhoz, az értekezletet arra akarták felhasz­nálni, hogy a tárgyalások meghiúsí­tásával közelebb hozzák az „európai védelmi közösség"‘-ről szóló szerző­dés ratifikálásának időpontját, s bebizonyítsák, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a legtágabb teret kell biztosítani a hirhedt „erő politi­ka" valóraváltásának. Ezzel magya­rázható a nyugati külügyminiszterek — elsősorban Dulles — makacs, el­utasító magatartása minden szovjet javaslattal szemben. A berlini értekezlet lefolyása és eredményei az imperialista szándé­kok kudarcát jelentik: az európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálásának közelebbhozása he­lyett — a ratifikálás bizonytalanná vált és mindenképpen távolabbi idő­pontra tolódott ki. Eisenhower az amerikai kongresszus márciusi ülés­szaka elé már tarsolyában a ratifi­kált „védelmi közösséggel" akart lépni — most azonban az ellenke­zőjét kell tudomásul vennie: Euró­pában elmélyültek az ellentétek a ratifikálás és a nyugatnémet újra- l'elfegyvcrzés körül, s a mérleg nyel­ve az újrafelfegyverzés ellenzőinek oldalára billent. Nagy-Britanniában az alsóházban lezajlott a külügyi vita, amelynek során napvilágra kerültek az Angliát megosztó mély ellentétek. A mun­káspárt parlr.nenti csoportja kis különbséggel 113 szavazattal 104 el­lenében — szavazta csak meg a pártnak a német újrafelíegyverzést helyeslő nyilatkozatát, s amint Att­lee mondotta, „Ez, a munkáspárton belül jelentkező őszinte vélemény- különbség a német fegyverkezéssel kapcsolatban egész Angliában tapasz talható." Ez az ellentét nem korlá­tozódik a munkáspártra, hanem meg osztja a konzervatívok sorait is. Ha pedig e pártok vezetőségében ilyen A népek tárgyalásokat követelnek a hangulat, világos, milyen ellenzés­sel találkoznak az amerikai hábo­rús tervek az egyszerű angol dolgo­zók millióinak körében. Franciaországban az jellemzi a helyzetet, hogy — bár Bidault kül­ügyminiszter szeretné sietve elérni a ratifikálást, — a francia nemzetgyű­lés az erre vonatkozó vitát előrelát­hatóan a genfi értekezlet utáni idő­re fogja halasztani. Nos, erre üzem­behelyezték az amerikai cselszövé- nyek szervezetét. Adenauer meglepő módon — haladéktalan tárgyaláso­kat javasolt e napokban a Saar-kér- désről. A jelenleg francia igazgatás alatt álló Saar-vidék gazdag iparvi­dék, amelynek kincseiért hosszú idő óta folyik a harc a német és fran cia imperialisták között. A Saar-vi­dék szén- és acéltermelése olyan té­nyező, amelynek birtoklása döntő módon befolyásolná a két ország erőviszonyait. Mi áll Adenauer tár­gyalási készsége ívnögött? A jobbol­dali „Le Figaro" helyesen tapint rá a lényegre, amikor azt írja, hogy Adenauer akciójában „benne van Dulles keze." A lap emlékeztet ar­ra, hogy „Dulles amerikai külügy­miniszter a berlini négyhatalmi ér­tekezletet követően a szövetségi kancellárral Kölnben folytatott meg­beszélése során megvitatta az euró­pai egységtörekvések útjában álló nehézségeket. Ezekután a kancellár „szükségét látta annak, hogy gyor­san visszatérjen a Saar-kérdésre és megkísérelje a francia ellenállás fel­számolását.'" Adenauer tárgyalási készsége tehát semmi mást nem rejt, mint a Saar-kérdésben adott vár­ható n-inet engedményekkel port hinteni a franciák szemébe, elérni a „védelmi közösség" ratifikálását — hiszen a nyugatnémet militaristák­nak mindez semmibe sem kerül: ha a ratifikálás után fegyverben áll majd a tizenkettő német hadosztály, — úgyis ők diktálnak Nyugat-Euró- pában... A szitán azonban keresztül látnak a népek, s amint Berlinben, úgy ez­után is diadalra viszik az erő politi­kájával szemben a tárgyalások esz­méjét. A Reuter iroda kommentár- ja is úgy rajzolja meg a való hely­zetet, hogy „az európai védelmi kö­zösség tervének sorsa forog kockán", mert „a német újrafelfegyverzés kér désében felmerült ellentétek a jelek szerint elmélyültek a nyugateurópai országokban."

Next

/
Oldalképek
Tartalom