Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-07 / 56. szám
1954 MÁRCIUS 7 IN AFLO 9 Kegyénk üzemei a kongresszusi verseny sikeréért A Megyei Tanács Ipari Osztályához tartozó vállalatok dolgozói a termelés túlteljesítésére, a minőségi munka megjavítására, s nem utolsó sorban a munkafegyelem megszilárdítására tettek ígéretet a termelési értekezleteken. Ennek érdekében a III. pártkongresz- szus tiszteletére egymás között versenyt indítottak be, amit az ipari osztály havonta értékel, s a verseny állásáról mind a. hét vállalatát értesíti. Február hónapban az egyes vállalatok az alábbi eredményeket érték el. A VAS- ÉS FÉMIPARI JAVÍTÓ VÁLLALAT dolgozóinak nagy nehézségeket kellett leküzdeniük, hogy teljesítsék adott szavukat. Az autójavító részlegnél a dolgozók ismét nem tudtak lendületes munkát kifejteni, mert a szerelőcsarnok még a mai napig sem készült el. De az anyaghiány is befolyásolta azt, hogy a vállalat múlt havi tervét csak 91.6. százalékra teljesítette. Példa erre, hogy négy teherautó majdnem teljesen kész állapotban áll az udvarban több nap óta s mindössze két-háromszáz forint értékű anyag hiányzik á munka befejezéséhez. De a vállalat dolgozói már ígéretet tettek arra, hogy március hónapban pótolják a téli zord időjárás okozta lemaradásokat. * A OOMBÖVÄRI FEMTÖMEGCIKKGYÁRTO VÁLLALAT dolgozói az elmúlt hónapban ismét elfekvő hulladékanyagból dolgoztak, mert még ma sem érkezett meg a február 15-re várt 1 vagon szállítmány. így tervüket csak 68 százalékra tudták teljesítené Ennek ellenére azonban születtek kimagasló egyéni teljesítmények az üzemben. A DISZ fiatalok végeztek különösén jó munkát, akik csaknem teljes létszámban teljesítették havi tervüket. Mihalidesz Éva 129 százalékra, Szőés Márton 183, Bittner Vilma 108, Magyar Kató 117 százalékban tették eleget szocialista kötelezettségvállalásaiknak. Farkas Sándor és Schaffer Klára fiataloknak jobb munkát kellet volna végezniük. Az idősebb dolgozók közül Nokk János és Boda József végezték áldozatos munkát a közszükségleti cikkek gyártásában. * / / A BANYA- ÉS ANYAGIPARI EGYESÜLÉSHEZ tartozó téglagyárak dolgozói február hónapban legnagyobb részben földkitermeléssel foglalkoztak. Kész- Íégíágyártás már csak itt-ott volt. E téren 99 százalékot értek el a téglagyárak, több-mint 260.000 darab téglát égettek ki. A földkitermelés terén egy-két üzem kivételével túlteljesítést értek el a téglagyárak dolgozói. A kölesdi téglagyár 118 százalékos vállalását 128-ra, a gyönki 135 helyett 140-re, a teveli HÍ helyett 137-re, a tolnanémedi 103 helyett 135-re, míg a Sió- ügárdi téglagyár dolgozói 166 százalékos vállalásukat 169 százalékra teljesítették. A csatári és a kisdorogi téglagyárak is túlteljesítették tervüket, de a vállalás terén még van némi pótolnivaló. Kövessék a csatári téglagyárban Ruszinka Ferenc földkitermelő brigádját, mely 160 százalékos vállalását 168 százalékra teljesítette. A sióagárdi téglagyárban Dudás István brigádjának termelési <p?edménye is említésre méltó, 170 százalék helyett 187 százalékot teljesítettek. * A TOLNAMEGYEI VEGYESIPARI ÉS JAVITÖ VALLA LATNAI, a dolgozók áldozatos munkája nyomán- ismét tervtúlteljesítés született. A különböző részlegek brigádjai mindent elkövettek azért, hogy a lakosság rendeléseit, elvégezzék, s emellett úij közszükségleti cikkekkel, is kielégítsék dolgozó népünk állandóan növekvő igényeit. A lakatosbrigádok a rendeléseken kívül segítették a mözsi gépállomást is a mezőgazdasági szerszámok kijavításában. Itt szintén jó eredményt értek el, mert egy hónappal a határidő előtt javították meg a vállalt gépeket. így a vállalat február hónapban globálisan 103 százalékot ért el. * A DUNAFÖLDVARI VEGYESIPARI VÄLLALAT dolgozói valamennyien túlteljesítették február havi vállalásukat. Azonban globálisan még sem teljesítette az üzem tervét, mert több olyan munkát végzett, ami csak félig készült el, s így nem lehet beszámítani a terv teljesítésébe. A dolgozók azonban ígéretet tettek arra, hogy márciusban pótolják a februárban visszamaradó 33.3 százalékot. • A TOLNAMEGYEI NYOMDA VÄLLALAT dolgozói végezték talán a legjobb munkát az elmúlt hónapban. A verseny jó kiszélesítésével elérték, hogy a rendeléseken kívül nagymerunyiségben gyárthatták már a jövőévi keménykötésű naptárokat is. így 116 százalékra tudták teljesíteni tervüket. A szedőosztály az üzemrészek között folyó versényben első lett, ment 133.8 százalékra teljesítette tervfeladatát. A géptermi osztály 121.8 százalékot teljesített. A könyvkötők is 116.3 százalékos teljesítésükkel szépen túlteljesítették az előirányzott tervet. * A SZEKSZÁRDI PATYOLAT VÁLLALAT dolgozóiinait munkájáról is meg kell emlékeznünk, akik nem tudták teljesíteni tervüket, mert a hónap elején 4 napig kazánszerelés miatt nem dolgozhattak. De a tervteljesítést gátolta az is, hogy többen betegség miatt nem dolgoztak. A négynapos kiesés nagy munkát igényelt a vállalt dolgozóitól, hogy teljesíteni tudják a kongresszusra tett vállalásukat. Az üzemben egyedül Pallós József festő tudta túlszárnyalni vállalását, 150 százalékos vállalással szemben 168 százalékot ért el. Varga Ferencné és Boros Józsefné vasalósök, valamint Lengyel Ferenc lemosó is teljesítették tervüket. Ezeknek a dolgozóknak márciusban kell mindent elkövetni az előző hónapi lemaradás pótlásáért, az adott szó minden részletében való teljesítéséért. Komplex-brigád értekesiet a dombóvári vasútállomáson A dombóvári vasúti dolgozók és a szállítófelek kapcsolatának szorosabbá tétele és elmélyítése érdekében az elmúlt hónap utolsó hetében komplexbrigád-értekezletet tartottunk, mely igen értékes és aktív volt. A megjelent szállítófeleik, — különösen a Fatelítő Vállalat, a Lengyár, a II. számú téglagyár, az Állami Malom és a Terményforgalmi Vállalat hozzászólásai, valamint a Cementipari Vállalat javaslata igen időszerű és a közös munkát elősegítő problémákkal is foglalkozott. Az összefogó komplexbrigádnak az idei évben igen nagy feladata van. Munkáját már kezdetben az időjárás kedvezőtlensége nagyban befolyásolta, s nem kis mértékben akadályozta is. A szállítók részéről felkínált áru elszállításra várt, ugyanakkor a vasút dolgozói még megfeszített munkájuk ellenére sem tudtak eleget tenni kötelezettségüknek a zord és régóta nem tapasztalt hideg időjárás miatt. így az elszállítandó árumennyiség nagyon megnövekedett. A brigádban résztvevő, vállalati dolgozók ezeket a nehézségeket jól látják és meg is értik a vasút nehézségeit. Erre bizonyíték azok a vállalások, amelyeket a már említett vállalatok tettek pártunk III. kongresszusára. A szállítási felelősök hozzászólásaikban a rakodási idő csökkentését és a kocsikihasználás további emelését vállalták. A Fatelítő és a Cementipari Vállalatok két irányvonat indítását vállalták. Felajánlásaikat közös nevezőre hozva ígéretet tettek az eddigi 5 órás rakodási idő 4 órára való csökkentésére, a mindenkori kocsikihasználási terv 100 százalékos teljesítésére, két irányvonat indítására és a vasúti kocsik kitisztítására, illetve arcnak tiszta állapotban történő visszaadására. Ugyanakkor a vasút dolgozói arra tettek felajánlást, hogy pontos és megbízható előjelentést adnak a vállalatok felé, -valamint az iparvágányokat menetrendszerint kiszolgálják. E vállalások végrehajtása minden egyes vállalat részére komoly feladatot jelent. Éppen ezért megbecsülést érdemel, de ugyanakkor szívbőljövő áldozatos munkát is kíván. Az értekezleten résztvevők biztos hangja és meggyőződésből tett vállalása bizalmat keltő nagy akarásról tanúskodott. A feladat most már csak az, hogy meg is feleljenek a vállalt kötelezettségnek, és a munka közben felmerülő akadályokat legyőzve, maradék nélkül teljesítsék is azt. Hántás Magda vezető üzemgazdász, Dombóvá r-állomás. A 73|2 Építőipari Vállalat cblrorói felszámolják a télokoz iá lemaradást A 73/2. Építőipari Vállalat dolgozói a téli zord időjárás miatt nem tudták tervüket teljesíteni. A hirtelen beállt enyhülés meghozta a 73/2. dolgozóinak munkakedvét is. Megfogadták, hogy ezentúl jobban dolgoznak, és következetesen harcolnak a munka minőségének megjavításáért, az építési .határidők lerövidítéséért és az építési anyagokkal való takarékosságért. A fizikai dolgozókkal karöltve a műszaki dolgozók is tettek fogadalmat a télokozta lemaradások pótlására. Mérei Miklós, a gyapjúfeldolgozó építés- vezetője versenyre hívta a vállalathoz tartozó összes építésvezetőket a munkahelyek határidő előtti átadására, a műszáki feltételek biztosítására, minőségi munka végzésére, valamint a komplexbrigádok szervezésére. Ezen jó kezdeményezést megszívlelte Pirgi Ferenc, a tolnai építésvezető, Horváth Sándor elvtárs, a mohácsi építkezés vezetője, s még sokan mások. Meg kell említeni, hogy az elmúlt hónapban több dolgozó, dacolva a zord időjárással, túlteljesítette tervét. Strelenczky József sztahanovista komplexbrigádja 140 százalékra, Fisser József kőművesbrigádja 135, Dömötör Sándor segédmunkásbrigádja 138, Adonics Sándor ácsbrigádja pedig 110 százalékra teljesítette elmúlt hónapban tervfeladatát. Á Téglagyári Egyesülés jelenti Megyénk téglagyáraiban a mostani időszakban nem igen végeznek produktív termelő munkát, mert pillanatnyilag a nyerstéglagyártást nem lehet végezni. Égetéssel ebben az évben 4 téglagyár foglalkozott, de azok is csak 60.1 százalékra tudták teljesíteni az előirányzatot. Téglagyárainkban jelenleg javítási munkák folynak, most bányásszák ki azt a földmennyiséget, ami ebben az évben a nyerstéglagyártáshoz szükséges. Az idei nagy tél, erős fagy következtében földregálozási tervünket is csak 50 százalékra tudtuk teljesíteni. Földregálozás terén egyedül a Paksi Téglagyár érte el a 100 százalékot. Ebben nagy részük volt László József és Márkus István földfejtő téglagyári munkásoknak. A III. pártkongresszus tiszteletére téglagyáraink dolgozói a fent említett lemaradás és sok nehézségek ellenére is vállalták, hogy március 31-ig behozzák a lemaradást, teljesítik földregálozási tervüket. A téli nagyjavítások ideje alatt valamennyi téglagyárunk karbantartó brigádja ellátta feladatát. Gépeink kivétel nélkül üzemképesek. A mi téglagyáraink dolgozói is elősegítik a mezőgazdaság fejlesztésének megvalósítását. Valamennyi téglagyárunk javító, illetve karbantartó brigádja patronál egy állami gazdaságot, illetve termelőcsoportot. A patronáláson belül segítenek a gépjavításokban és a tavaszi munkák egyéb előkészületeiben. A február 21-i rejt vénymegfejtők névsora A február 21-i rejtvényünk megfejtőinek összetett pontszámai a következők: Steiner Vilmos Mözs 57, Kiss Lajos Dombóvár 55, Kovács Antal Szekszárd 54, Szabó Lászlóné Bonyhád 54, Kurucz Antalné Kölesd- Borjád 54, Kelesi Tibor Gyönk 47, Novák Istvánná Bátaszék 46, Szabó Ilonka és Ágika Paks 46, Sallai Sándor Decs 46, Lantos Miklós Kismá- nyok 46, Naszvetter Lajos Kistormás 43, Ákos Margit Zomba 42, Nándori Veronika Dunakömlőd 38, Bakó Márta Szekszárd 38, Hegyi Andrásné Dombóvár 37, Sashegyi Mária Budapest 37, Bakó György Tolna 37, Helyes Julianna Bonyhád 35, Eckert László Dombóvár 35, Bévárdi József Izmény 34, Csurgai Józsefné Nagy- mányok 31, Vida László Tolna 30, ifj. Fűzi István Iregszemcse 30, Ku- killi jeligére Szekszárd 26, Komman- dinger Márta Decs 25, Jánosi Lajos NagymányOk 22, Simon János Bátaszék 20, ifj. Törkő János Tolna 20, Popovics Teréz Tolna 18, Holländer Judit Bonyhád 18, Váradi Istvánná Szekszárd 18, Szabó József Gyönk 18, Szászi Jenő Mözs 18, Balázs Lajos Bonyhád 18, Fiam Gyuláné VarI séd 18, Ettíg Károlyné Nag-ymányok 18, Doszpod András Mözs 10, Standt Gyula Simontornya 8, Kardos Attila Szekszárd 8, Nyakas Zoltán Szekszárd 8, ifj. Molnár Gyuláné Simon- tomya 8, Méhn Márton Tolna 8, Báli Anna Fadd 8, Markó Jánosné Puszta- hencse 8, Szuhai Györgyné Fadd 8, Kákonyi Istvánné Szekszárd 8, Gé- mesi Józsefné Simontornya 8, Va- dázs József Szekszárd 8, Böcz Sándor Fadd 8, ifj. Takács Gyula Sza- kály 8, Reményi Miklós Dombóvár 8, Keszthelyi Tamás Szekszárd 8, Kecskés János Szekszárd 8, ifj. Máté István Dombóvár 8, Tóth Györgyné Dunaföldvár 8, Szeder Gyula Simon,- tornya 7, Szabó István Tamási 6, Szabó István Öcsény 6, Szabados Rózsa Szekszárd 6. A megfejtések során a legtöbb pontszámot ifj. Tomecskó Frigyes Tolna, Schütt Henrik Öcsény, Baditz Pál Miskolc érték el. Ezek a megfejtők a következő pályázatunk megfejtésénél nulla ponttal indulnak. A február 21-i rejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes 1: Magyarszovjet barátság, 43: Tinódi. Függőleges 1: Magyar sajtó, 17: Krupszkajá. A 2217. SZÁMÚ MOZDONY FŰTŐJE REGGEL HÉT ÓRA. A „Chivu Stoica1' fűtőház hatalmas kapuján valósággal beözönlenek' a vasutasok. Közeledik a műszakváltás ideje és senki sem akar egyetlen percéi sem. mulasztani. Ki-ki igyekszik munkahelyére. A kapun az elsők közt fiatal lány lép be. Teodora Zainescu ez a szőke láfty, a bukaresti „Chivu Stoica'1 fűtőház első fűtőnője. Néhány óra múl va a sebesvonattal kell indulnia Kolozsvár felé. Hosszú út ez, sokszáz kilométer, elő kell készíteni a hatalmas gépezetet. Aztán meg Kolozsvárott találkozik régi barátnőjével, Maria Crisannal, aki már mozdonyvezetőnő. Kicserélik majd tapasztalataikat és Teodora Zainescu meg akarja mutatni barátnőjének, milyen példásan karbantartja hatalmas mozdonyát. A 2217. számú mozdonyhoz érve legelőször is a szeneskocsiba pillant be, hogy meggyőződjön, róla, elegendő-e a szén. Aztán a tüzet nézi meg, hogy a hazán nem akadályozza-e a szén szabad égését. Mikor mindent rendben talál, a mozdony műszereit és fogantyúit kezdi törölgetni, olyan lelkesedéssel, hogy valaki azt hihetne, első munkanapját kezdte meg a mozdonyon, pedig már sokezer kilométert tett meg ezzel a gépóriással ... Teodora Zainescunak hosszú útat kellett megtennie és sok nehézséget kellett legyűrnie, amíg eljutott ide. Még 1953-ban történt, az egyik szeles áprilisi napon, hogy csinosarcú szőke leány lépkedett befelé a „Chivu Stoica“ fűtőház kapuján. Szemében szilárd elhatározás ragyogott: mozdonyvezetőnő akar lenni. Hatalmas mozdony pöfékelt el mellette és a szerkocsiból kormos arc meredt rá csodálkozva. — VÁJJON SIKERÜL-E valaha elérnem, hogy én is egy ilyen gép- óriásnak parancsoljak? — Villant át egy pillanatra a kétkedés a lány agyán, de aztán elhessegette ezt a gondolatot és megszaporáztp lépteit az irodák felé, Először a géplakatos műhelyben kellett dolgoznia. Valahányszor, visz- szagondol ezekre az első hetekre, elmosolyodik. Milyen ügyetlen is volt ezekben a napokban! Sehogysem állt a reszelő a kezében és a műhely dől gőzéi titokban megmosolyogták, de hamarosan csodálni kezdték sziklaszilárd akaratát és segítették a munkában. Rövid idő alatt mindenki megszerette ezt a fiatal lányt, aki vasszorgalommal tanult, nappal a műhelyben, este pedig a szakkönyvekből. Az egyik napon nagy buzgalommal reszelt valamilyen munkadarabot és gondolatba azt számolgatta, hogy vájjon hány százalékkal teljesítette már túl havi előirányzatát. Hirtelen egy kéz nehezedett a vállára, s mikor hátrafordult, ismeretlen férfit látott maga mögött. — Zainescu elvtársnö? —- kérdezte az idegen. — Igen, én vagyak, — Én Stefan Lungu mozdonyvezető vagyok — mutatkozott be a férfi. — Mától kezdve együtt dolgozunk, én vagyok a mozdonyvezető, az elvtársnő lesz a fűtőm. Teodora Zainescu örömében hirtelen szóhoz sem jutott. Növekvő izgalommal követte a mozdonyvezetőt, akinek a nevét már gyakran olvasta az újságokban és így tudta, hogy az ország egyik legkiválóbb sztahanovistája mellett dolgozhat és tanulhat. Izgatottsága nőttön-nőtt, amint felmászott a mozdony lépcsőjén. Stefan Lungu részletesen elmagyarázta neki az egyes fogantyúk szerepét, majd a tűzkamra ajtajára mutatott, ahol játékos lángok kergetőztek. — Most pedig lássuk csak, hogy megy majd a munka — mondta a lánynak jóindulatúan mosolyogva. TEODORA ZAINESCU fogta a szeneslapátot és izmos, karjával lapátolni kezdte a szenet a kazán alá. Stefan Lungu elégedetten nézte. Ez volt az első nap a mozdonyon, Teodora Zainescu fűtő megkezdte szolgálatát a 2217. számú mozdonyon. Hat hónap telt el azóta. Teodora Zainescu a mozdonyon bejárta az ország minden részét, dolgozott és tanult fáradhatatlanul. Kis jegyzet- füzetében, amelybe minden megtett utat pontosan feljegyzett, rohamosan szaporodott a kilométerek száma. Most már 17 000 kilométer megtett úttal büszkélkedhet. Nemsokára meg-> kezdődnek a felvételi vizsgák a „Chi vu Stocia" fűtőház mozdonyvezetői iskolájában. Jelentkezni akar erre a vizsgára és addig 25 000 kilométert kell megtennie. Feltétlenül meglesz ez a kilométer szám! Teodora Zainescu már előre bold» gan gondol arra az időre, amikor az iskola padjaiban gyarapíthatja szaktudását és majd később szakképzett mozdonyvezetőként szállhat fel ismét kedvenc mozdonyára. És ha valaki megkérdezi, hogy mi lesz azután, az erősakaratú fiatal lány nem késlekedik a válasszal: — Ugyan, mi lenne? ... Dolgozom majd és tanulok,,., Igen, tanul«* majd további
