Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-30 / 75. szám
TOLNAI NAPLÓ VJ tic p/fOi mfiJAt wresöinran A MAI SZAMBÁN: A temMMwNetkcwWt dolgozóinak országa« tenács- koeása (2—S. o.) — A Simontoroyai Bőrgyár j»árt«*er veretének munkája a kongresszust verseny sikeréért (4. o.) — Hozzászólás a szervezett szabályzat tervezethez (4. o.) — Megkezdték az Ötéves Tervkölesön nyolcadik sorsolását (5—6. o.) — A Német Demokratikus Kéz- társaság kormányának nyilatkozata a szuveréttftás helyreállításáról, a más államokkal fenntartott kapcsoké latokról (6. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTTJACANAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM ARA 5» FILLÉR KEDD, 1954 MÁRCIUS 3» Jó és gyors tavaszi munkával erősítsük termelőszövetkezeteinket A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és ß Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa szombatra összehívta a termelőszövetkezeti dolgozók országos tanácskozását. A tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő és Hegedűs András, a Minisztertanács első elnökhelyettesei, Farkas Mihály és Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkárai, Hidas István, Zsojinyecz Mihály és Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István honvédelmi miniszter, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Olt Károly pénzügyminiszter, Tisza József begyűjtési miniszter, Nagy Dániel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnök- helyettese, Dögéi Imre, a SZÖVOSZ elnöke, A tanácskozáson a termelőszövetkezeti dolgozók legjobbjai vettek részt. A szocialista munka hősein, Kossuth-díjasokon és a legutóbb kitüntetett termelőszövetkezeti dolgozókon kívül ott voltak a mezőgazdasági tudomány legkiválóbb képviselői is. Ács Lajos megnyitó szavai után Dobi István mondott beszédet. Dobi István elvtárs beszéde A termelőszövetkezetek és gépállomások kiváló dolgozóinak fél évve, ezelőtt lezajlott harmadik országos tanácskozása központi feladatul tűzte ki terme-lőszövetkezeteink elé — mondotta Dobi Is.ván —, hogy tagjaiknak az egyénileg dolgozó parasztokét túlszárnyaló magas jövedelmet biztosítsanak. E cél elérése végett, termelőszövetkezeti mozgalmunk jelenlegi helyzetéből kiindulva, elsősorban négy időszerű feladatra kell felhívnunk a figyelmet. Először: a gyors, gondos tavaszi szántás-vetésre Másodszor arra, hogy a növényápolásra mindenütt jól készüljenek fel. Harmadszor: az állattenyésztés fejlesztésére, elsősorban a takarmányozás megjavítása és a zöldtakarmányok fokozott felhasználása útján. Negyedszer: a termelőszövetkezeti gazdaságok sokoldalú fejlesztésére. Dobi István ezután arról beszélt, hogy a legutóbbi fél esztendő nagy erőpróba volt az egész szövetkezeti mozgalom számára, s egyben az ellenség minden támadásával szemben igazolta, mennyire életrevaló hazánkban a szövetkezeti mozgalom. A kilépések következtében ugyan a termelőszövetkezeti tagok száma csökkent, de a szövetkezeti mozgalom legyőzhetetlen erejét mutatja, hogy a kilépettek közül mintegy 20 ezren már visz- szatértek a tsz-ekbe. A tagok száma azzal Is gyarapodott, hogy a múlt félévben új termelőszövetkezetek is alakultak; a régi szövetkezetekbe új tagok léptek be; ezenkívül az iparból vagy más munkaterületről Is sokan visszatértek. Termelőszövetkezeteink zöme tehát a múlt félévben nagy lépéssel haladt előre, gyarapodott, erősödő't Megnőtt a tagok önbizalma, munkakedve. Nagy hiba azonban, hogy a tagok és a vezetők Igen sok helyen esküdt ellenségüknek tekintik a kilépetteket, nem ápolják velük a kapcsolatot, sőt, ha azok kijelentik, hogy újra be akarnak lépni a szövetkezetbe, nem veszik őket vissza. Úgy tekintik őket, mint akik előtt végérvényesen bezárult a visszatérés útja. A tagok és a kilépettek közti" viszonyt többhelyütt az mérgezte meg, hogy egyes szövetkezeti vezetők nem elégítették ki a kilépetlek jogos, törvényes igényéit, hanem a személyi bosszú fűtötte őket a kilépettekké való elszámoláskor. Természetesen e kedvezőtlen viszonyhoz nagyban hozzájárult az is, hogy egyes kilépettek jogtalan és szinte mértéktelen követeléssel léptek fel a szövetkezettel szemben; egyes spekuláns elemek úgy számítottak, hogy a közös vagyont csákiszalmája módjára elpré- dálják, s bevitt rossz lovuk, tehenük, felszerelésük helyett többet és jobbat szereznek, az adósságot meg majd fizesse ki a megmaradt tagság. Ez volt az ellenség szándéka is, amikor a kilépetteket túlzott követelésre serkentette. Termelőszövetkezeteink megszilárdítása és további fejlődése megköveteli, hogy megjavítsuk a viszonyt a termelőszövetkezeti tagok és a kilépettek között, mivel e viszony rendezetlen volta zavarja a tagság munkáját, gyakran megnehezíti, hogy a tagság belső egysége elmélyüljön. Komoly hiba az is, hogy egyes termelőszövetkezeti veze'ők és tagok bizalmatlanul tekintenek az egyénilesztik velük termelési, kulturális, politikai kapcsolataikat. Ez jórészt abból ered, hogy egyesek nem látják világosan: népi demokratikus államunk jelentékenyen támogatja az egyénileg dolgozó parasztokat, de még ennél is jobban, nagyobb mértékben segíti a szövetkezeteket. A párt és a kormány nagyarányú segítsége és anyagi támogatása a termelőszövetkezetek részére mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy a pért és a kormány továbbra is változatlanul a termelőszövetkezeti utat, a társas gazdálkodást tekinti a dolgozó parasztság hathatós felemelkedése egyetlen helyes és járható útjának. Az a helyes tehát, ha a szövetkezeti tagok nem féltékenyek az egyénileg dolgozó parasztokra, hanem felelősséget éreznek az egész környék mezőgazdasági termeléséért, segítik az egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodását is. Különösen nagy lehetőséget adnak az együt'» nfiködésre a nemrég megalakult termelési bizottságok. Ezekben termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok kicserélhetik tapasztalataikat, sőt összefoghatnak feladatok közös megoldására is. Dobi István ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat felbecsülhetetlen segítséget jelent termelőszövetkezeteinknek is Termelőszövetkezeti tagságunknak a dolgozó parasztság hű szövetségese és kipróbált vezetője: munkásosztályunk napról-napra nagy segítséget ad. Nagy és közvetlen segítség termelőszövetkezeteinknek a többi között az, hogy ipari munkásaink védnökséget vállaltak egy-egy gépállomás felett, közvetlenül résztvettek a téli gépjavításban. Most pedig egyre több ipari üzem vállal védnökséget termelő- szövetkezetek felett is. A termelőszövetkezetek öntudatos dolgozói az eddiginél gondosabb é3 lelkiismeretesebb munkával válaszoltak mindarra a támogatásra, amelyet a múlt félévben kaptak. A jobb munkának megvolt az eredménye: az 1953. évi zárszámadás adataiból kitűnik, hogy jelentősen megnőtt* a közös vagyon, s termelőszövetkezeteink kétszeirannyi terményt és készpénzt tudtak kiosztani a tagok között, mint égy évvel ezelőtt. Ebben a jobb termésen kívül szerepe van annak tó, hogy szilárdult a munka- fegyelem. Dobi elvtárs ezután rátért termelőszövetkezeteink soronlévő feladatainak ismertetésére. Megállapította, hogy e feladatok megoldásához az idei termelési terv mutat Utat. Az idei tervkészítés minden tekintetben fejlődést mutatott. De a tervkészítés egyik figyelemreméltó tanulsága hogy még sok tenmelőszövetkeze; nem használja ki összes adottsága:! tagjai jólétének emelésére. Sokhelyütt például alacsonyan szabtak meg a termésátlagot, a gazdaságot a kül- terjesség irányában próbálják fejleszteni. A tervkészítés feltárta azt a Veszélyt is, hogy sóit termelőszövetkezetben a tervezett takarmány termés nem fedezi a szükségletet — elsősorban a2ért, mert a legtöbb termelőszövetkezet elhanyagolja a ícg fontosabb abraktafeamnány, a kukrki kell küszöbölnünk, mégpedig sürgősen, hogy ez ne gátolja, sőt segítse a tavaszi munkát. A tavaszi munka: a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításának első nagy állomása. Az idén a gyorsaságnak különösen nagy szerepe van, mert a tavasz későn kezdődött — viszont, ha a szántás- vetésre elmulasztjuk a legjobb időpontot, ezzel helyrehozhatatlan kár; okozunk. Érthetetlen azonban, hogy egyes termelőszövetkezetek nem igyekeznek Igénybcvenni a gépeket. Pedig éneikül nem képesek megbirkózni a tavaszi munkával, elsősorban a kapálással. A gépállomások új, e.gyszerü díjazási rendszere lehetővé teszi, hogy minden termelőszövetkezet pontosan szánlontarthassa: milyen adósság terheli. Fel kell hívnunk a termelőszövetkezeti vezetőket arra is, hogy ne Vegyenek át a gépállomás októl olyan munkát, amely nem felel meg a követelményeknek. A tavaszi munka sikere azt is megköveteli, hogy a termelőszövetkezeti vezetők most, néhány nap alatt vizsgálják meg, vájjon van-e elegendő munkaerő a szövetkezetben. Vonják be a családtagokat a közös munkába, véglegesítsék a brigádok összetételét, osszák el helyesén a tagokat a különböző termelési ágak között. Rendkívül fontos, hogy mindenütt betartsák az agrotechnikai követelményeket. Ez: eddig Sokhelyütt elmulasztották. Most a vezetők és a tagok kövessenek el mindent, hogy a gyengén telelt őszi vetéseket —* elsősorban az őszibúzát és a rozsot. — gyorsan fejírágyázzák, s éhhé? haladéktalanul szerezzék meg a műtrágyát. A kapáláshoz a gépek segítségén kívül — ahol errö szükség van, — termelőszövetkezeteink használják fel az egyszerűbb, fogatos eszközöket is, Azokat a növényeket, amelyeket lehet, vessük négyzetesen, Ne legyen az idén egyetlen termelőszövetkezet sem, ahol legalább háromszor-négyszer meg ne kapálnák a kukoricát! A jó növényápolás azt is megköveteli, hogy mindenütt teremtsünk rendet a fogatosok munkája körül. Sok szövetkezetben a fogatosok valóságos kiváltságos helyzetben vannak, munkájukat nem rendelik alá a növény- termelés legfontosabb feladatainak. Ezt a tarthatatlan helyzetet meg kell Szüntetnünk és a fogatosekat a növénytermelő brigádokba kéll . besorolnunk. Termelőszövetkezeteinknek nagy gondot kell fordítaniok a széna betakarítására. Tavaly sok takarmány kaszélatlanul, vagy rendben vagy boglyában ment tönkre. Nagy figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a jó munkához szükséges nagyüzemi szervezettséget mindenütt megvalósítsák, Fontos, hogy a ka- n ősnövények területét megosszák a munkacsapatok és a munkacsapatokon belül a tagok között, mert ez növeli a tagok felelősségérzetét. A crm elősző vetkező tök lelkiismeretes tagjai ne tűrjék, hogy a hanyagok ■negkárosítsák szövetkezetüket. Ép- ien ezért ne írjanak jóvá munka- gységet azoknak a szövetkezeti tanknak és traktorosaknak, akik nem régednek megfelelő minőségű mun- -át. Követeljék meg, hogy a trafctö- -osok és a szövetkezeti tagok egy aazt a területet, ahol hibát követtek el, újból megmunkálják. Bár a tavaszi munka elsősorban a növénytermelés felé irányítja termelőszövetkezeteink figyelmét, nem volna helyes, ha hátat fordítanánk a termelőszövetkezeti gazdálkodás másik alapvető ágának: az állattenyésztésnek, Sok szövetkezet megértette, hogy az állattenyésztés fejlesztése révén jelentősen megnő a tagság jövedelme. De sajnos, sok az olyan szövetkezet is, amely lebecsüli az állattenyésztést. Termelőszövetkezeteinkben különösen elmaradt a szarvasmarhate- nyésztés, szégyenletesen alacsony a téjhozam. Az állattenyésztésben — különösen a tehenészetben — nagyon megnövelhetjük a hozamokat, ha gondoskodunk róla, hogy állataink egész éven á: kellő mennyiségű zöldtakarmányt kapjanak. Az állattenyésztés fejlesztése és a talajerő növelése egyaránt megköveteli azt is, hogy a lehetőséghez mérten minden szövetkeze.ben nagy területen termeljenek pillangós takaarnány növényeket. A takarmányt gondosabban kell mindenütt előkészíteni, mert így azt az áltatok jobban értékesítik., A termelőszövet kezetek vezetői fordítsanak nagy gönúot arra. hogy azokat vonják be az állattenyésztésbe, akik szeretnek az állatokkal bánni és kellő szakértelmük van. A legjobb tsz-ckben nagy eredményekkel járt, hogy nőket is alkalmaztak erre a munkára. Sokhelyütt még ma sem biztosítanak rendszeres pihenőidőt az állattenyésztésben dolgozóknak, ezért sokan vonakodnak ettől a munkától. A szilárd munkaszervezet kiépítésével egyidejűleg ki kell alakítanunk az állattó- nyész'iés'ben dolgozók pontos munkarendjét is. Nagyon fontos, hogy mindenütt nagy figyelmet fordítsanak a termelőszövetkezetek sokoldalú fejlesztésére. A jövedelmet növeli, ha előtérbe helyezik a nagy pénzjövedelmet nyújtó termelési ágak fejlesztését, az Öntözése* kultúrák termesztését, a kéri,észetet, a szőlő- és a gyümölcs- termelést. AZ tó növeli a jövedelmet, ha helyes arányban fejlesztik a melléküzemága,kai, elsősorban azokat az üzemeket, amelyek közvetlenül segítik a mezőgazdasági termelést. Helyes tehát, ha kovács-, vagy bognármühelyt létesítenek. Hozzájárul a jövedelem növeléséhez az is. ha a fejlett álla tenyésztéssel rendelkező tsz*ék az állati termékeket maguk dolgozzák fel és viszik piacra De helytelen az a törekvés, ami egyes isz-eknél tapasztalható, hogy füszerüz-letei. italboltot és hentesüzletet akarnak nyitni. Ezzel az alapvető termelési feladatokat szorítanák háttérbe. A sokoldalú gazdaság megteremtése azért is fontos, mert a tsz-ek csakis így tudnak egész évén át elegendő pénzbevételre szert tenni és tagjaiknak rendszeresen pénzelőleget osztani. TérmelőSzövetkezeteink pénzréare- Sedést csakis saját bevételükből adhatnak. a helytelen lenne az olyan törekvés, hogy a tagok pénzrészese- d-ését állami hitelből fedezzék. Ahhoz, hogy a tagok jövedelme évről-évre növekedjék, szükséges a közös gazdaság fejlesztése. De vigyáznunk kell, hogy a beruházások észsWffütlen és szükségtelen növelésével ne csökkenjen a munkaegységre jutó idei részesedés. Termelő- szövetkezeteinkre is vonatkozik, hogy csak addig nyújtózkodjanak, ameddig a takaró ér. Ma még Vannak olyan szövetkezeteink, amelyek fejlődésükben komolyan elmaradtak a többiek mögött. Ez természetesen elsősorban a tagok gyenge munkája miatt van. De szerepe van ebben annak is, hogy a vezetőszervek sem fordítottak ezidáig kellő figyelmet á gyenge szövetkezetek fokozott támogatására. szempontból egyaránt okvetlenül szükség van. Az ellenség az ilyen szövetkezetekben lévő hibákat az egész szövetkezeti mozgalom gyengítésére, lejáratására használja ki. Mindent meg kell tehát tennünk, hogy e szövetkezetek helyzetét gyökeresen megjavítsuk. Ez ma a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításáért folytatott munkánk egyik sarkpontja. A hibák ki- lenctizedrészét megoldhatjuk, ha jó vezetőket választunk, s ha gondoskodunk róla, hogy e szövetkezetek alapszabály szerint működjenek. De ezenkívül szükség van arra is. hogy a gépállomások a legjobb szakembereket elsősorban a gyenge szövetkezetek megerősítésére Irányítsák. Feltűnő, hogy néhány járásban, — például a tabi, a letenyei, a siklósi járásban, — nemcsak egykét gyenge termelőszövetkezet van, hanem ilyen a szövetkezetek többsége. Joggal felmerül a kérdés: vájjon független-e ez például a tabi járási pártbizottságnak, s Prém Józsefnek, a pártbizottság titkárának, vagy a járási tanácsnak és Bo&nyá.k Lásaló- rtak, a járási tanács elnökének munkájától? Nem független! A járási tanács és a járási pártbizottság munkáját többek között az méri. milyenek a területükön lévő termelőszövetkezetek. Azért, hogy termelőszövetkezeteink: nem kapnak kellő segítséget állami szerveinktől, komoly felelősség terheli a földművelésügyi minisztériumot, elsősorban az ÁMG-föigazgató- ságot. A főigazgatóság nagy-jmulasz- last követett el és követ el napjainkban tó azzal, hogy nem segíti és nem irányítja kielégítően a termelőszövetkezetekhez beosztott agronómusok munkáját. Gépálio,másaink gondoskodjanak róla, hogy most különösen a munkaerőhiánnyal küzdő gyenge termelőszövetkezetek részére adjanak oegítséget a növényápolásban és a betakarításban egyaránt. Különösen a gyenge termelőszövetkezetekben van szükség árra, hogy mindent megtegyenek a családtagok bevonására a közös munkába, s ha szükséges, az ;parba távozott tagok vsiszahívásé- ra tó. Gyenge termelőszövetkezeteink munkájának fellendítéséért a kiváló szövetkezetek vezetői és tagjai is érezzenek nagyobb felelősséget mint eddig. Vállaljanak védnökséget a gyenge sző vetkezetek felett. A megyei és a járási szervek legjobb szakemberei, vezető dolgozói is ilyen szövetkezetek számára nyújtsanak elsősorban nagy szakmai és szervezési segítséget. Különösen sok a gyengén dolgozó 1-es és 11-es típusú termelőszövetkezeti csoport. Az alacsonyabb típusú termelőszövetkezetekre az is felhívja a figyelmet, hogy ezek ezidáig még hem töltötték be a rajuk váró feladatot a szövetkezeti mozgalom fejlesztése, elsősorban a közé.pparasztok széles tömegeinek szövetkezeti útra Való térítése érdekében. A párt- és az állami szervek is, lebecsülték és elhanyagolták ezidáig az t-es és 11-es típusú termelőszövetkezeti csoportokat, Természetesen e csoportok között is vannak olyanok, amelyek példamutatóan dolgozták, és tagjaiknak nagy jövedelmét biztosítottak, E Jó szövetkezetek tapasztalatait most fel kell használni. A csoportok megszilárdítását nagyon segíti, ha a növénytermelés alapvető munkált mindenütt közösen végzik el, elsősorban közösen szántaiak, közösen használják fel a trágyát, közösen vetnek a gépekkel. így a termei lőszövetkezeti csoportok kihasználhatják azokat az előnyöket, amelyek kel ez egyéni gazdálkodással szemben rendelkeznek, s így növelhetik a tagok jövedelmét, Természetesen helyes, ha ezenkívül közös állattenyésztést, elsősorban hizlalást, tenyészállat nevelést. s közös zöldség- termelést szerveznek meg. Mind-
