Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

2 IN A P LO 1954 FFBRTTÄTt 7 Tanuljunk a néptől, váljunk művelt, szocialista kereskedőkké PART ES EAR! ÉPÍTÉS A Központi Vezetőség júniusi ha­tározata óta pártunk és egész dol­gozó népünk életében új szakasz kezdődött, melynek az a főkövetel­ménye, — hogy pártunk az eddigi­nél jobban forrjon össze egész dol­gozó népünkkel. — Ezért most az élet minden területén a vezetőknek, a kommunistáknak kezdeményezően kell fellépni, intézkedéseket követel­ni és foganatosítani. Mindenütt ki­használni a lehetőségeket, mellyel > fokozni tudjuk a termelést, a nép­jólét emelését. A népjólét emelése tereli pártunk és államunk igen megtisztelő rend­kívüli fontosságú feladatot bízott a kereskedelmi dolgozókra is, azt, hogy nap, mint nap kielégítse a dol­gozók növekvő igényeit. Mert hisz a párt júniusi határozata óta min­denki számára egyre felismerhetőbbé vált, hogy a mi szocialista (állami és szövetkezeti) kereskedelmünknek is célja, hajtóereje a dolgozó nép szolgálata», -megnövekedett igényei­nek minél jobb kielégítése. E cél­nak megfelelően kereskedelmi appa-. rátusunk nagymennyiségű árutömeg­gel akar vásárlóképes lakosságunk rendelkezésére állni. A párt és a kormány intézkedései a megnövekedett termelési terv, az árleszállítás, a felvásárlási árak eme lése, az adó és begyűjtés csökkenté­se, a bérek rendezése, ez mind vá­sárló-erő növekedést jelent a lakos­ság részére. Hogy milyent? — azt néhány „meglepő" példával bizonyí­tani lehet. Ugrásszerűen növekedett a lakosság vásárlóképessége Míg az elmúlt években nagyobb mennyiségű készleteink ellenére is csak kb. 1000—1200 db paplan ke­rült forgalomba megyénk területén. Most pár hónap alatt 2500—3000 db. Hasonló a helyzet más cikkfélesé­geknél is. Női delén kombinékbó! az évi szükséglet eddig 9—10.000 db volt. Az utóbbi hónapokban ebből is 16.000 db került megvásárlásra. Ösz- szehasonlítható adatokat még lehet­ne közölni a férfi és női lódenkabá- tokról, a mikádó télikabátokról stb. Lépten-nyomon be tudjuk bizo­nyítani, hogy pártunk és kormá­nyunk intézkedései nap, mint nap növelik a lakosság vásárlóerejét. Azonban ezt a kereskedelmi szerve­ink vezetői, úgy a megyei méretek­ben, mint a központokban nem tud­ták még eléggé számításba venni. Mert még sok hiányosság van a dol­gozók fizetőképes keresletének ki­elégítése terén. Több helyen jogo­san elégedetlenkednek és bírálják a kereskedelmi szerveket, hogy váj­jon miért van meg még mindig az úgynevezett hiánycikk-lista, melyet a párt és kormányhatározat szerint már meg kellett volna szüntetni. KülpoSÜilüti liírH* London. A „Reuter" hírügynök­ség közli: Az angol külügyminiszté­rium jelentést vár a madridi angol nagykövetségtől azzal kapcsolatban, hogy Franco hatóságai elkoboztak egy angol teherszállító hajót. Az utóbbi két hét alatt ez a második hajó, amit Franco hatóságai elkoboz­tak. * Róma. Az Északatlanti Szövetség Európa déli övezetében állomásozó fegyveres erőinek nápolyi parancs noksága röplapot köröztetett a város­ban beszállásolt amerikai katonák között, amelyben felhívja őket, ke­rüljék el a város egyes kerületeit. A parancs megindokolása az, hogy ezeken a helyeken az amerikai ka­tonák „támadás veszélyének vannak kitéve" és hogy e kerületek lakos­sága „ellenszenvet táplál az ame­rikai hadsereg tagjaival szemben.“ * S zó f i a. Február 4-én végétért a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlé­sének ülésszaka. Kiril Lazanov pénzügyminiszter záróbeszéde után az ülésszak egyhangúlag jóváhagyta Bulgária 1954. évi állami költség- vetésénék tervezetét. A jóváhagyott költségvetés \ 18,227.235.000 léva bevételt és 17,027.235.000 léva kiadást irányoz elő. A költségvetési kiadások több mint háromnegyed részét a nép­gazdaság fejlesztésére és szocialista, valamin' ■!' urális célokra fordít­Különösen a mezőgazdasági szeráru és a ruházati cikkek terén követelik a dolgozók a hiányok gyors megszün tetését. Együtt harcol népünk pártunkkal és kormányunkkal a hiányok meg­szüntetéséért. Nagydorogon a párt­szervezet vezetősége a dolgozó pa­rasztok nevében bírálja a kereske­delmi szervek munkáját, az olyan felületességért, hogy az ekét taliga nélkül akarják forgalombadiozni. mondván: örülnek, hogy így is van." Pártvezetőségi ülésen Tóth Mihályné ás Balogh elvtársak bírálata helyes volt a kereskedelem felé, „hogy az ilyen közömbösség, megnyugvás el­lenkezik a mi politikánkkal, azzal, hogy a dolgozó népet szolgáljuk, hogy igényeit minél jobban kielé­gítsük. Az ilyen nézetek az ellensé­get szolgálják." Az ilyen bíráló megjegyzéseket a kereskedelem felé lehetne még to­vább sorolni, melyben lényegében a nép, a kormány egysége jut kifeje­zésre, Vegyék figyelembe a keres­kedelem dolgozói a dolgozók véle­ményét. bírálatát, mert ez hatalmas erő, mely követeli a kereskedelem munkájában lévő hiányosságok gyors megszüntetését. Tűrhetetlenek például az olyan jelenségek, hogy több helyen társadalmi tulajdon hű­séges megőrzése, kezelése nincs biz­tosítva. Például a paksi 5. számú boltban, amely inkább egy régi szg- tóes-üzletre emlékeztet, — nagy itt a rendetlenség. Liszt mellett meg­fér a rézgálic, a kocsikenőcs, a pet­róleum mellett pedig a savanyúká­poszta stb. Hol vannak itt a helyi vezetőszervek, a hatósági orvos? Miért tűrik a fogyasztók egészsé­gére is káros árukezelést? Ilyen példákkal lehet találkozni több he­lyen is a megyében. Ezeken a he­lyeken sok esetben a helyi vezetők nemtörődömsége miatt van hiba. Pakson is a tanácselnöknek, vagy a földszöv. ügyvezetőnek csak egy szavába kerülne, máris meg lenne oldva több ilyen hiányosság. A fogyasztók a bolti dolgozóktól is követelik, hogy tekintsék sajátjuknak a rájuk bízott árut, igyekezzenek azt megóvni a rom­lástól. Éppen ezért nem tűrhetünk liberalizmust, engedékenységet a tár­sadalmi tulajdon megrongálóival szemben. Hisz Sztálin elvtárs is azt tanítja, hogy a „mi rendszerünk alapja a társadalmi tulajdon, éppen, mint ahogy a kapitalizmus alapja a magántulajdon. Ha a ka J alisták szentnek és sérthetetlennek nyilvá­nították a magántulajdont és ezzel annak idején elérték a kapitalista rendszer megszilárdítását, akkor ne­künk, kommunistáknak annál in­kább szentnek és sérthetetlennek kell nyilvánítanunk a társadalmi tu- ’■ajdont." A dolgozók érdekeinek védelme megköveteli továbbá azt, hogy ne engedjük meg, hogy a kereskedelem minőségileg kifogásolható árufélesé­geket osztályozás nélkül továbbítson a fogyasztók felé. Például helyesen jár el Simon Mihály elvtárs, a bá- taszéki földszöv. áruház konfekció osztályának vezetője, aki rendszere­sen észreveszi a minőségi hibákat, megteszi az intézkedést a nagykeres­kedelem felé, sőt esetenként vissza is küldi az árut, ha az nem felel meg a törvényesen előírt áruszab­ványoknak. műszaki leírásoknak. Ez így a helyes, nem az, ami előfor­dult Pakson a 44. sz. Népbolíban. ahol átyették a KTSZ-től az árut. anélkül, hogy minőségileg megvizs­gálták volna. Szerencsére az ellen őrzés során kiderült, hogy ezek nagyrészt osztályos áruk voltak, amelyeket 5—10 százalékos árenged­ménnyel kellett a fogyasztók felé továbbítani. Fel kell számolni a kereskedelmi munka minden területén helyenként még előforduló csalafinta, kapitalis­ta udvariasságot, amely esetenként abban fejeződik ki, hogy nyájos arc­cal, hamisan rosszabb minőségű árut dukmálnak a gyanútlan vásárlókra. Kereskedelmi apparátus dolgozói legyenek annak tudatában, hogy ők a szocializmus építésének jelentős posztján állnak, a fogyasztók igé­nyeinek kielégítésével előzékeny ud­variasságukkal lényegében a szocia­fejezi ki. A mi rendszerünkben a legfőbb érték az ember, azért nem szabad figyelmetlenül, gorombán, Idegesen bánni a vevőkkel, mint e2t Pakson a 122. sz, NépboU 2 előadója teszi. • Fontos feladata a különböző ve­zető szerveknek, hogy az egyes bol­tok vezetőinek nagyobb’ önállóságot, öntevékenységet, kezdeményezési lehetőséget biztosítsanak. Érthetet­len az olyan munkamódszer, melyet Éber Imre elvtársnál a bát-aszéki földszöv. üzemág vezetőnél is ta­pasztaltunk. Éber elvfárs jó szak­ember, mégsem támaszkodik meg­felelően a boltvezető véleményére, javaslatára, pedig tudnia kellene, hogy legtöbb esetben a bolti dolgo­zók azok, akik legjobban tudják tol­mácsolni a nép kollektív vélemé­nyét, igényeit, javaslatát Nyilván ezek szerint súlyos az olyan hiba. hogy egyes boltvezetők mint Hor­váth és Tóthi elvtársak nem is tud­nak a bolti igénytervek elkészítésé­ről, sőt a jelenben sem ismerik a tervek lebontását Igen fontos feladatunk, hogy ka­roljuk fel azonnal mindazt a kezde­ményezést, javaslatot, ötletet, amely a dolgozók jobb ellátását elősegíti. A vezetőknek csak körül kell nézni a portájukon, tanácsot kell kérni a dolgozóktól, máris számtalan olyan intézkedést tehetnek — sok eset­ben beruházás nélkül — mellyel szintén a dolgozók megbecsülését fejezhetik ki. Például helyes az, me­lyet már Szekszárdon bevezettek, hogy a konfekció üzletekben vásá­rolt ruhát mindjárt a szükséges mé­rethez igazítják. Vagy egyes üzletek mellett megszervezik a szolgáltatást, varrodát állítanák fel, foglalkoznak vasalással, szemfelszedéssel stb. A kereskedelmi dolgozók tehát le­gyenek bátrak, kezdeményezők, ne legyenek közömbösek a hibákkal szemben, így viszonozzák azt a meg­becsülést és gondoskodást, mellyel pártunk és kormányunk feléjük for­dult. A KV. 1953. június 27—38-i határo zata óta fokozottabb feladatok há­rulnak a kereskedelemre. Megnőtt a kereskedelmi dolgozók felelőssége a lakosság ellátásában. Éppen ezért fokozottan fennáll Sztálin elvtárs­nak az a tanítása, hogy „a szovjet kereskedelem a mi legsajátosabb bolsevik ügyünk, a kereskedelemiben dolgozók pedig — beleértve az üz­leti elárusítókat is, feltéve ha be­csületesen dolgoznak a mi forradal­mi bolsevik ügyünk megvalósítói." Ezért a pártszervezeteinknek is több figyelmet kell fordítani a kereske­delem munkájára. Tisztában keli termünk azzal, hogy a lakosság élet­körülményeinek állandó javításában nagy szerepe van a kereskedelmi dolgozók jó munkájának. Fel kell számolni az egyes helyeken még meglévő olyan helytelen nézetet, amely nem ismerve a kereskedelem feladatát, lebecsüli a kereskedelem dolgozóinak munkáját. K. I. A párttfpéi bevonásával készül a beszámoló a Szefczárti-ú*városi a apzervezetoen Nem sok idő választja el a Szek- szárd-újvárosi alapszervezetet sem a vezetőség újjáva .. , asától. A kom­munisták számvetése lesz ez a tag­gyűlés. Közel két esztendő munká­ját teszi mérlegre a vezetőség, az egész párttagság, amikor beszámol munkájáról, az eredményekről és hiányosságokról. Éppen ennek érde­kében már jóelőre hozzákezdett a vezetőség a beszámoló elkészítésé­hez. Nagy és fontos feladat ez, mely módot ad ahhoz, hogy az egész párt tagság megismerje a vezetőség mun­káját, s alapos gonddal kijelölhesse a további tennivalókat. Nagyon jól tudták, hogy a beszámolót egy em­ber nem tudja megcsinálni, amellett, hogy ez nem is helyes. Vezetőségi ülést hívtak össze, ahol minden ve­zetőségi tag konkrét feladatot ka­pott ebben a nagy munkában. Azt, hogy a maga területét alaposan, gon­dosan vizsgálja meg, s ennek nyo­mán jelentésével tudjon segítséget adni a beszámoló elkészítéséhez. Mangó Ferenc elvtárs például a pro pagandamunkáról számol be, Kar­dos Antal elvtárs a vezetőség eddigi munkájáról gyűjti a vélemé­nyeket a kommunistáktól, de meg­kérdezi a pártonkívüli dolgozo pa­rasztokat is. Horváth elvtárs a párttitkár a beszámoló vázlatán dolgozik, de köz ben ő is beszélget a tagokkal. Ezen­kívül azonban, hogy a beszámoló kö­rültekintőbb, részletes legyen, a párt csoportbizalmiakat is bevonták. Már tartottak megbeszélést velük, ahol igen jelentős javaslatok hang­zottak el. Méltán hiányolják, hogy a vezetőségben kevés dolgozó pa­raszt foglal helyet, pedig vannak olyan kiválóak, mint Marsai Mi­hály, aki a pártmunkában éppúgy élenjár, mint a termelésben. Egyik kezdeményezője a III. pártkopgresz- szus tiszteletére indult versenymoz­galomnak is. Versenyre hívta Már­kus István elvtársat a trágyakihor­dás terén stb. A jó példa a párton- kívüLi dolgozó parasztok körében is követőkre talált. Lelkesen csatla­koztak Dorogi Márton, Tóth Márton, Halász István és a töb­biek. A tömegszervezetek vezetői is ké­szülnek beszámolóval segíteni a ve­zetőségválasztó taggyűlés sikerét. Asztalos Ferenc elvtárs, a D1SZ- titkár elmondhatja már most, hogy az ifjak kultúrműsorral is készül­nek, de bekapcsolódtak a kongresz- szusi versenybe is. Ennek a sokoldalú, széleskörű munkának már érik a gyümölcse. A párttagok szabadabban, bátrabban folynak bele a pártszervezet mun­kájába, mint néhány hónappal ez­előtt. A legutóbbi taggyűlésen már 7—8-an felszólaltak, míg azelőtt 2— 3an. Különösen a kollektív vezetés területén megmutatkozó hibákért ostorozták a vezetőséget. Javaslatok is hangzottak el a tómegkapesolat elmélyítése terén. Elmondották, hogy igen helyes volt, hogy mintegy 9 kisgyűlést tartottak, de ax már nem volt helyes, hogy a Baka-utcá­ba összejött 32 dolgozó paraszthoz az előadó nem ment él. Ez annál is inkább súlyos hiba, mert a mulasz­tást éppen Mangó elvtárs, párt­vezetőségi tag követte eb A beszámoló tehát még nincs meg, de máris van sok jó és rossz ta ­pasztalat, amelyek részletes kifejté­se rendkívül fontos. Téves nézet is alakult ki az egyes pártosoportoU körében. Amint Horváth elvtárs elmondja; „volt, ahol azt mondták, jó lesz ez a vezetőség továbbra is,” holott vannak köztük, — mint Man­gó elvtárs is — aki nem megfelelően végezte munkáját. Az önkritikától sem lesz mentes a beszámoló. Nyilván a pártvez a tő­ség és személy szerint Horváth elv­társ is hibás azért, hogy Mangó elv- társ munkájában hiányosságok van­nak. Ennek nyomán például az ok­tatás lemorzsolódott. Szól arról is a beszámoló, hogy a Városi Pártbi­zottság is adhatott volna nagyobb, s főként gyakorlati segítséget, kü­lönösen az oktatásnál. Feltétlenül beszélni kell, .mint leg ­fontosabb kérdésről a kollektív ve­zetés, a pártdemokrácia állásáról. A párt júniusi határozata óta van bi­zonyos javulás, de ez nem elég. Még most is megtörténik, hogy Horváth, elvtárs néha egyedül dönt a párt- szervezet ügyeiben. Beszélni kell mint egyik legfontosabb pártépítési kérdésről, a tag- és tagjelölt felvé­telekről. Itt bizony jócskán akad ten­nivaló, hiszen közel egy éve nem volt tagjelöltfelvétel. Ez a rövid ismertetés természete­sen nem ad teljes képet a beszámo­lóról. Meg .kell említeni például azt is, hogy az agitációs munka terüle­tén is van komoly javítanivaló. El­sősorban az egyéni agitációs munka javításáról kell szólni, de arról is, hogy például az a 9 kisgyűlés na­gyon kevés. Többet és jobban kell szervezni, mert ez is erősíti a tö­megkapcsolatot. Jó javaslatok ke­rülnek itt felszínre. Az egyiken pél­dául azt javasolták, hogy a szek­szárdi bor hírnevének öregbítése ér­dekében javítani kell a szőlők mű­velését. Itt a keresztművelés meg valósítását említették, hogy a nagy esők ne hordják le a termőtalajt a szőlőktől. A rná/kon például azt. javasolták, hogy az Újvárosban is létesítsenek egy kultúrszobát, hogy ott összegyűlve tanulhassanak, mű­velődhessenek. A pártszervezet tehát azt akarja, hogy a beszámoló sokoldalúan tük­rözze ’ az alapszervezet munkáját, s jó alapot adjon a tagság aktivizálá­sához. Legközelebb összehívják a vezetőség tagjait, hogy az eddigi ta­pasztalatokat megbeszélve, Horváth elvtárs hozzáfoghasson a beszámoló elkészítéséhez. A kész beszámolót a vezetőségválasztó taggyűlés előtt mégegvszer megbeszélik, hogy vég­legesen jóváhagyhassák. Nem kis időbe telik ez, s éppen ezért készül­tek fel rá már jó előre. A NÉPNEVELŐ — Rendben van alv- társnő — mondja Kardos Márton g er jeni 7 holdas dolgozó paraszt Sitkéi Mar tonne népnevelőnek, — de mi arra vagyunk in­kább kiváncsiak. hogy az elmúlt ■ értvl szemben mi­féle. előnyhöz juttatott hát minket a kormány az új tejbegyűjtési rendelettel? — örülök, hogy felve­tette a kérdést, számol­junk csak egy kicsit és mindjárt választ is ka­muik rá. A tavalyi rende­let szerint Kardos elvtárs nak, mint 7 holdas dolgo­zó parasztnak egy tehene után 660 liter volt a tej­beadása. Ezévb/en az új rendelet szerint 500 liter> tehát 160 literrel kevesebb. Átszámíthatjuk pénzre is a különbséget. A 160 litert a fejet számolták, literenként 70 fillérrel, s kapott érte 112 forintot. Most ugyan­ezt a mennyiséget mint szabad tejet adhatja be és kap é t e 2.40 fillérjével literenként 381 forintot. A különbség 272 forint’ vagyis ennyivel marad több Kardos elv-társnak. — Még szembetűnőbb lenne az előny, ha Kardos elvtársnak a múlt évben két tehene lett volna, amelyek után 1010 liter te­jet kellett voltui beadni. Ha most lenne két tehene, a beszolgáltatása éppen úgy 500 liter lenne, mint amennyit most kivetettek az -egy tehene után, vagyis a második tehén összes tejét szabadon értékesít­hetné. — Megértettem elvtárs. nő — bólint Kardos elv. társ — és azt tanultam, 1 - - - - —------- ±-.-1-1-21-.**, l eghelyesebben cselekszem, ha, minél előbb beállítom, a- második iehenet is. — Most nézzük meg (tényé elvtárs helyzetéi, aki 15 hold földön gazdái- kodik — fordul Sitkéi né egy másik dolgozó pa­raszthoz. — Két tehene volt, múlt évben, annyi van az idén is. A múlt- évi tejbeadási kötelezett­sége 1475 liter volt, most pedig csak 1080, vagyis 395 literrel kevesebb. Ha ezt a 395 liter tejet sza­badon adja be, 2.40 fillér­jével számolva, 948 forin­tot kap érte. Tavaly ugyanezért,, mint kőtelező tejbeadásért 267.50 forintot kapott, tehát s különbség pénzben számítva 680.50 fonni. Mint ahogy Kar­dos Mórion elvtársnál fel­vetődött a második tehén kérdése, Genye elvtársnál difi tehén beállítása. Jó­val több lenne a gazda haszna, mivel a tejbeadást nem tehenük után vetik ki­én akárhány tehene van, a beadás nem változik, te­hát. a felesleget, szabadon értékesítheti. — Örülök a felvilágosí­tásnak — mondja Genye elvtárs — s. ígérem, azon N’.ssek, hogy még ebben az évben, a két tehenem mellé harmadikat is beál­lítsak. Nemcsak a szaba­don értékesíthető tej lesz több ezzel, hanem több lesz a trágya is, amivel a földek termő erejét nö­velhetem, meg a szaporu­lat is jelentős. Sitkainé azzal a jóleső érzéssel biicsúzott el a két dolgozó paraszttól, hogy felvilágosító szavai nem voUak hiábavalók, fó munhni winyoll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom