Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-05 / 3. szám

N A P r 6 1954 JAKüAS 5 ffpoa'nÉieiBrszáii po’yiri lapok 0. Malenkov nyilalkozatárc; Berlin (MTI): G. M. MalenkoV­Mk, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Kingsbury Smith kérdé­seire adott válaszai egyes nyugatné­met polgári lapokban is pozitív vissz­hangot keltettek. A Hamburger Morgenpost kije­lenti: A Malenkov-nyilatkozat rend­kívüli jelentősége abban nil. hogy konkrét diplomáciai lépések tíVvsaszt ják alá. 1954 az atombéke esztende­je lehet. A Weser Kurier szerint „A szil­veszter éjszaka vidám hangulatát az a tény tette indokolttá, bogy Malen­kov miniszterelnök nyilatkozata meg mutatta a Kelet és Nyugat közötti feszültség csökkentésének reális lehetőségét.“ Nohru best id© a Pakisztánnak nyújtandó amerikai katonai ,,s@gé yről" Delhi (TÄSZSZ): Nehtü, India mi­niszter elnöke január 3 án Bangalore hart egy nagygyűlésen kijelentett.?, hogy a Pakisztánnak nyújtandó ame­rikai katonai segítség nemcsak az új világháború tété vezető lépés, de egyben o’van lépés is, amely közvet­lenül India határaihoz hozza a há­borút A ■ Pakisztánnak nyújtandó katonai segítség — folytatta Nehru — komo­lyon befolyásolja néncsak India, ha­nem valamennyi ázsiai ország péliti- káját is. tippen ezért nemcsak Indiá­ban, hanem majdnem valamennyi ázsiai és középkeleti országban elé­gedetlenséget keltett az a javaslat, hogy Amerika katonai segítségei szándékszik nyújtani Pakisztánnak. Ézek az országok elégedetlenek a Pa­kisztánnak nyújtandó amerikai ka-' tortái segítség perspektívájával, mert ez fokozza a háborús veszélyt. Auriol fis lanici mesterkedései egy nyili kormányválság Érdekében A köztársasági elnök az alkotmányos előírásokkal ellentétben tartja vissza Laniel miniszterelnököt Páirís (MTI): Január 2-án taktikai .levélváltás" történt Auriol köztár­sasági elnök és Laniel miniszterel­nök között. •Január 2-án Laniel miniszterelnök levelet intézett Vincent Auriol köz- társasági elnökhöz, „felajánlva le­mondását", kérve, hogy a köztársa­sági elnök fogadja el azt. „mihely a. nemzetgyűlésben végétért.a költ­ségvetés vitája." ,A köztársasági elnök még ugyan­aznap válaszolt a miniszterelnöknek és levelében — egyetértve René Oóty újonnan megválasztott, köztár­sasági elnökkel - felhívta Lanielt, maradjon továbbra i,s hivatalában, utalva a küszöbönálló berlini négy­hatalmi külügyminiszteri értekezlet­re-. Vincent Auriol a következőket fejtegeti levelében: ..Azok a kérdések,, amelyek a ber­lini külügyminiszteri találkozón szóbakerü 1 nek, ugyanazok. mint amelyek a bermudai értekezlet tárgy­sorozatán is szerepeltek... Ezért" úgy gondoljuk, hogy éppen a „nem­zetközi diplomáciai naptár" köve­telményeire való tekintettel lehetet­len elfogadnunk lemondását.“ Miután Laniel,nek így sikerült el­érnie első célját., vasárnap újabb levelet küldött a köztársasági elnök­nek. be.ielehlve, hogy a nemzetgyü-. •és elnökétől írásban kérte, ..szerdá­ra, január fi-ra hívja össze a nem­zetgyűlés rendkívüli ülését egy kor­mánynyilatkozat meghallgatása cél­iából." „Ilymódon — irta Laniel —, 3 nemzetgyűlésnek módjában lesz szavazni, én pedig majd levonom en­nek a szavazásinak a következmé- .nyeít." Párisi politikai körükben elterjedt vélemény szerint a miniszterelnök és a visszalépő köztársasági elnök levélváltása nem egyéb, mint arra irányuló taktikai fogás, hogy a mi­niszterelnök továbbra is hatalmon maradjon. - i fi mezőgazdasági technikumod is fokozottahhan lekapcsolódnak a niezösazÉségi szakprópagaiiiíába A mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről szóló, párt-: és. kormányhatá­rozat többek közt a, mezőgazdásági szakp.ropaga.nda fejlesztésére is út­mutatást ad. A propágandarhunká- ba az eddiginél sokkal nagyobb mértékben bekapcsolódnak a mező- gazdasági technikumok is. A techni­kumok tanárai, valamint a tangaz­daságok agronómusai. már január közepétől kezdve a környező terme­lőszövetkezetekben, de az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közi is rendszeresen előadásokat tartanak az időszerű mezőgazdasági kérdések­ről, Ezenkívül a helyszínen adott útmutatásokkal és- tanácsokkal Is se­gítik a*, termelőket a párt- és kor­mányhatározat megvalósításában. Hírek Nyugat-Berlinbőí és Nyugat-Nemetországbó! Berli-n: A nyugatbeiiini munkanél­küliek érdekvédelmi szövetsége ha­tározatban állást foglalt az Adenauer kormány és a reakciós nyugatberlini szenátus 'népnyúzó politikája ellen. A határozat a többi között a követ­kezőket emeli ki: — Kétszázötvenezer nyugatberlini, munkanélküli aggódva kérdezi: mit hoz az 195-1-es év? A Szovjetunió javaslatára összeülő négyhatalmi ér- tekezlettel és Berlin demokratikus képviselőtestületének a nyugatberli­ni képviselőtestületihez intézett fel­hívásával kapcsolatban követeljük: németek, üljetek végre a közös tár­gyalóasztalhoz! Követeljük a bonni és párisi militarista szerződések ha­tálytalanítását és az újrafelfegyver- ié.s megszüntetését! Nem akarunk újabb világháborút és német testvér­háborút, hanem tárgyalásokat és megegyezést, hogy végre résztvehes- sünk a békés építő munkában. Az újraegyesített Németország békét, munkát, emberhez méltó életet hoz­na á munkanélküliek százezreinek. * A öyugatnémetörszági lapok bő­ven foglalkoznak a küszöbönálló ber- .ini értekezlettel és a külügyminisz­terek tanácskozásának esélyeivel. A Hamburger Volkszeitung megál­lapítja : — A berlini értekezlet esak az esetben végződik olyan határozatok­kal, amelyek megakadályozzák az 1939 és 1945 közötti borzalmak meg­ismétlődését, ha sikerül kivívnunk, hogy a tárgyalásokon a németek képviselői is megjelennek és véle­ményt nyilvánítanak. A Hamburger Echo rámutat: — A bonni kormánykörökben egy évvel ezelőtt bolondnak tartották azt, aki a németországi négy meg­szálló hatalom képviselőinek értekez­letében látta a német kérdés békés megoldásának egyetlen útját. Ezek a körök ma már azt állítják, hogy mindig pártolták négyhatalmi érte­kezlet gondolatát. Ez a szemérmet­len valótlanság a politikai esemé­nynek meggyorsult ütemét mutatja Ä Bambergben megjelenő Fränki­scher Tag kiemeli: . Németország biztonsága és Európa békéje szempontjából sokkal fontosabb, hogy a Szövetségi Köz­társaság egyesüljön Kelet-Némeíor- szággal, mint az, hogy tizenkét had­osztályt állítson fel az európai had­sereg részére. Az Allgemeine Zeitung című stutt­garti lap leszögezi: — A német nép sorsa a berlini értekezlet napirendjére kerül. A mqst következő hetekben mindent meg kell tennünk, mindén lehetősé­get ki kell merítenünk egységes né­met álláspont kialakítására. A leningrádl „Szkorohod" Cipőgyár női cipőfelsőrész szabőműhelyében új futószalagot helyeztek üzembe. Tagas, világos nagy teremben helyez­ték el az új futószalagot. A különböző gépekhez munkavédeVni beren­dezéseket szereltek fel. A terem világítására napfénylámpákat használ­nak, — A képen: az új futószalag a szabóműhelyben. Mister Orville, aki az „időjárást csinálja Az amerikai Meteoro­lógiai Intézet a napok­ban új igazgatót ka­pott. Howard Orville ka­pitány, az új igazgató ama bizonyos új sep­rőként viselkedett, amely jól seper. Lehet, hogy McCarthy szená­tor kegyeibe akart fér­kőzni. Szóval Orville kapitány elhatározta, hogy az intézet munka jált szovjetellenes alap­ra helyezi. Szenzációt keltő nyilatkozatot, adott az intézet sajtó- értekezletén. Kijelen­tette, hogy „az Egye­sült Államok szabályoz ni tudja az időjárást... a Szovjetunióban." A derék kapitány mintha csak látta vol­na már magát egy rop­pant szabályozó-asztal mellett, A kapcsoló- táblán jelzőlámpák, mű szereik, fogantyúk, kü­lönböző színű gom­bok. Az egyik gombon ez a felirat áll: „Szov­jetunió". Ö megnyom­ja a gombot, kigyullad n zöld lámpa és... a Szovjetunióban zápor­esők kezdődnek. Majd meghúz egy fogantyút és pusztító aszály vált­ja fel az esőzést. A tudósítók érthető­en kérdésekkel halmoz ták el Orvillet. Az új­donsült igazgató ekkor jött rá, hogy alaposan elvetette a sulykot. — Visszavonulót fújt, s kelletlenül dünnyögte. hogy legnagyobb saj­nálatára ez nem a je­len, hanem a jövő le­hetősége, „semmiféle tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy ilyen nagy távol­ságra szabályozni lehet ne az időjárást.“---A N ew York Herald Tri­bune tudósítója így csak Orville személyes véleményeként írhatta meg, hogy ilyen műve­letek lehetősége „nincs kizárva"... így lesz a bolhából elefánt! íme, így foszlott szél a „meteorológiai had­viselés" lázálma, ami egyébként Orville ka- -»Hányt korántsem tör­te meg. Neki még min­dig az a véleménye hogy azért az időjáráí mégis csak „Nyugatról Kelet felé fog változ­ni“. Veszélyes tévedés Éppen a Meteorológia) Intézetnek kellett vol­na először tudomás' szereznie arról a’ fris* szélről, amely Keletről fúj Nyugat felé és szét­kergeti a fellegeket, amelyekkel a béke el­lenségei szeretnék égé szén elsötétíteni az em­beriség egét. T a la loan jegyezte meg egyszer egy amerikai író: nem érdemes a világkörüli útra kelni csak azért, hogy valaki Zamzifoárban megszámol­ja a macskákat. Napjainkban azonban egyes ismert amerikai utazók alig hasznosabb-fog­lalkozással töltik idejüket. Lényegé­ben egyebet sem tesznek, csak í.úeg- számláják a falakon . tarkái]ó „Ami go home!'' feliratokat: Pedig hát enélkül is világos, hogy sok. nagyon sok az ilyen feliráf. Az útleírásnak íassaW-l assart egész nagy irodalma támadt az Egyesült Államokban. A honfitársaikkal kül­földi benyomásaikat megosztó ame­rikai utazók vezérszólama —- a sértő­döttség. Sértődötten panaszkodnak: az igazságtalan emberiség seb egy­sem akarja megérteni, hogy az ame­rikai világuralmi Igények érdemeken alapulnak. Ilyesféle írásmű Eleanor Roosevelt ..India és az ébredő Ke­let" (Eleoncr Roosevelt. India and the Awakening,.»„East. New-Yprk. 1953.) címmel nemrég kiadott könyve . is. Eleonor Roosevelt könyve sajátsá­gos uüaapió. Szerzője részletesen, le­írja közelkeleli és ázsiai utiélményeit. A • napló tele. van . olyan . események leírásával, amelyek a szerzőt látha­tólag érdekelték, az olvasók számára azonban aligha érdekesek ... De vám­nak benne .tanulságos, részletek is. Eleonor Roosevelt az előszóban megírja: azért utazott a közelkeleti és ázsiai országokba, hogy saját .sze­mével lássa, valóban Amerika és amerikaellenés-e ott a hangulat. Rá­jött, hogy valóban az! .‘Alighogy földet értünk a_ gyönyö­rű modern bejrúti repülőtéren, - Li­banonban,—■ írja, — máris kialakúM bennem az a benyomás, s utazásom során aztán csak még erősödött, ez az érzésem, hogy a hangulat itt kül- földiellene?. Számtalan jel mutatott erre. Az állami hivatalnokok maga­tartásából kiéreztem a rejtett allem ségességet. Persze, kifelé barátségo- •a'tr t>c ’ kedvesek voltak. Elvégre is ríének az Egyesült Államok kép viselőjéhez Egyik libanoni állami: ükálmazottumk figyelmeztetett, hogy a helybeli állami hivatalnokok diplo ■nátlkü's ulvariassága nem tükrözi a -lép hangulatát. Magukat a libanoni hivatalos képviselőket láthatólag ag­gasztotta ez a hangulat, mert elő- -v.ör katonai gépkocsival kísért lettek bármerre jártam ... Amikor valtaho' csak egy .pillanatra megálltunk, ,a katonák azonnal leugrottak a gépko­csiról.. Látszott: attól tartanaik, hogy valami baj érhet engem“... Hát ez szép! Még az állami hivatal Tokok is nehezen fojtják magukba *! fenséges érzületüket egy magas­állású amerikaival szemben. A nép haragjától meg egyenesen meg kell védeni az amerikai utast. Ilyen körülmények között Eleonor Roosevelt nyilvánvalóan csak olyan emberekkel találkozott akiket a helyi hatóságok erre a cél­ra alkalmasnak találtak. Mégis ... i következőket írja: „Reális tény, hogy Közel- és Kö- 'bp-Kelet lakossága gyűlöli egész Nyugatot — és nemcsak az Egyesült Államokat. — vagy legalábbis faizal- •natl-án velünk szemben. Ezzel a rea­litással számot kell vetnünk". Kelet népei különösen az „ameri­kai segéllyel" szemben óvatosak. Ez derül ki a könyvből.. A hírhedt „ne­gyedik pontban“ itt nem bízik senki. A legnagyobb óvatossággal fogadják mindenütt, mert teljes joggal úgy vélekednek, hogy az Egvesült Álla­mok gazdasági és politixai uralma előtt nyitja meg az utat. Eleonor Roosevelt az indiai hangu­latról így ír: ..Ne csapjuk be önmagunkat! Be kell ismernünk, hogy népszerűsé­günk ' a háború óta Indiában és ‘ az °gész Keleten szörnyen megfogvat­zása óta a felháborodás jelentős rész­ben már ellenünk irányul... Ha az emberek lerázták egy kül­földi hatalom uralmát, természet­szerűleg nem óhajtanak egy másik hatalom politikai, gazdasági vagy katonai befolyása alá kerülni. Élén­kén él még az indiaiak emlékezeté­ben, hogy a Brit-Keletindiai Társa­ság néhány ártatlan kereskedelmi telepe hozta a végülis hosszú ango1 uralmat. Félnek, hogy az amerikai -segély mögött politikai kelepce rej­lik." Roosevelt asszony szerint az Egye­sült Államok történelmi igazságta- 'anság áldozata ... A wallstreeti pro­pagandagépezet szájaízének megfele- 'ően azt hangoztatja, hogy amerikai imperializmus nem létezik... az el­nyomott népek alaptalanul „tévesz­tik össze" az Egyesült Államokat az ■inperiallsta hatalmakkal. Közel-Keleten nem értik meg Ame­rikát és az amerikaiakat, panaszko­dik a könyv szerzője. Elgondolni is szörnyű: azzal, gyanúsítják az ame­rikaikat, hogy „lenézik a feketéket, sárgákat, vagyf bamaibörüeket!" Rá­adásul kényelmetlen kérdéseket tesz­nek fel az amerikai nemzeti kisebb­ségek helyzetéről az Egyesült Álla­mokban szokásos faji megkülönböz­tetésről és négerlincselésről. Csak­ugyan. micsoda igazságtalanság! Eleonor Roosevelt egyébként haj­lik arra a megállapításra, hogy_ az ázsiai népek amerikaellenességéi részben az Egyesült Államok egyes képviselőinek kihívó viselkedése okozza. Javasolja, hogy a washing­toni kormány okosabb, tapasztaltabb embereket küldjön ide. Honfitársai­nak meg azt tanácsolja, hogy a ke- ’éti országokban viselkedjenek körű’ 'ekintően, Okosan, jólnevelten. Magának Eleonor*Rooseve ltnek den tekintetben körültekintően és okosan viselkedett. Mégis, Indiában sgy hivatalos fogadáson így oktatta ki hallgatóságát: „A kommunizmus ellen nemcsak ágyúval, hanem ke­nyérrel is lehet harcolni" ... Roosevelt asszony a maga szem­szögéből nézve persze nem mondott semmi elítélendőt. Ellenkezőleg. Va­lószínűleg őszinte meggyőződése, hogy mélységes és mindenesetre „de­mokratikus" igazságot mondott ki ’ mert hiszen Washingtonban vannak egyes, McCarthy szenátorhoz hason­ló emberek, akik egyetlen fegyvert ismernek el — az atombombát. Ö Eleonor Roosevelt nem tartozik kö­zéjük. Tudiák meg az indiaiak, ne­ki az a véleménye, hogy a koramu­n.istaellenes hadjárat fegyvertárába a kenyér is beletartozik. Hát Indiában nem értékelték Eleo­nor Rooseveltnek sem demokratikus érzületét, sem bölcsességét, sem tak­tikai érzékét Hihetőleg ebben me­gint csak Amerika és az amerikaiak végzetes „megnemértése“ játszik közré! Az al!ahabadi egyetem hall­gatói, akiket Roosevelt asszony meg­tisztelt személyes látogatásával... hozzáintézett nyílt levelükben, az Egyesült Államok és India népei közötti baráti és kulturális kapcso­latok ápolását helyeselték ugyan, de megjegyezték: „Sajnos, az ön legutóbbi nyilvá­nos fellépése nem erről tanúskodik. Ahelyett, hogy az amerikai nép jó­akaratát tolmácsolta volna nekünk, beleavatkozott belső ügyeinkbe. Az ön tiszteletére rendezett delhi foga­dáson kijelentette, hogy „a kommu­nizmus ellen nemcsak ágyúval, ha­nem kenyérrel is kell harcolni". Ez ’áthatóan arra vall, hogy az imperia­listák a kenyeret is eszközül akar­-Ai- -£~ni—re™««!«,! wie Arwátfnlf 1"vp1­ügyeibe való beavatkozásra. Mindéi indiai hazafit felháborít ez ä nyilak kozat, s azt nemzeti tekintélyünk el­leni merényletnek minősíti.. Az általános választások eredmé­nyei azt mutatják, hogy országunk­ban különböző politikai irányzatod ’éteznek. Nem tűrhetünk semmifél» olyan, akár közvetett javaslatot is amely arra céloz, hogy ágymt kell al­kalmazni közvéleményünk rátáméi} rétege ellen. Különösképpen nem tűt hetjük ezeket a javaslatokat, ha ide­gentől származnak. Az amerikai imperialismi* képviselőinek láthatóan szokásuk!:* vált, hogy megrágalmazzanak embe reket és Olyan ideológiákat, akik illetőleg amelyek nincsenek a: tnv ültre ... Á leghatározottabban ragaszko­dunk ahhoz az álláspontunkhoz, hogy egyedül az indiai nép döntheti, el milyen életformát akar választant Népünk nem tűri, hogy bármiféle idegen nagyképűen kioktassa, mi jt és mi rossz neki, mire van szüksége mire nincs szüksége. A választás ki­zárólag az indiai nép dolga.- Egésze» világos, hogy nem tűrünk semilyer idegen beavatkozást, bárhonnan érce jen és bármilyen legyen is a for­mája". Az aüahabadi diákokat annyirf felháborította Eleonor Roosevelt ma­gatartása, hogy az eset magánad Kooeseveít asszonynak feljegyzése! szerint tüntetéssel végződött... Eleonor Roosevelt ázsiai útja egy tekintetben tagadhatatlanul tanulsá­gos volt. Megmutatja, hogy az ame- rifcaelienes hangulat tanulmányozá­sára kikü’dött magasállású amerika* személyiségek utazásai csak ennek ? hangulatnak elmérgesedésére vezet nek.., A legokosabb, amit ilyen körülmé­nyek között az amerikai vezető körök külföldre kiküldött képviselői tehet­nének, az volna, ha megszívlelnék a világ egyszerű embereinek taná­csát, hallgatnának az intő szóra' ..Takarodjatok haza!“ TANULSÁGOS ÚT írfa: B. ÍZ A KO V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom