Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-31 / 26. szám
4 JNAPJL O 1954 január n NEMZETKÖZI SZEMLE l A berlini értekezlet... Berlinben hétfő óta ülésezik a négy nagyhatalom külügyminisztere. A világ békeszerető népei nagy várakozással és reménységgel figyelik a most folyó értekezlet eseményeit. Már maga az értekezlet összehívásának puszta ténye is a béke erőinek hatalmas győzelmét jelenti. A négy hatalom külügyminiszterei 1949-ben találkoztak utoljára, 1951- ben lett volna újabb alkalom a „négy nagy“ találkozójára, azonban az értekezlet előkészítésével megbízott külügyminiszter-helyettesek elő zetes megbeszélésein a nyugati hatalmak elodázó taktikája következtében nem tudtak megegyezni a napirendet illetően. 1952 óta világszerte nagyot fejlődtek a béke és a haladás erői. A jóakaratu emberek százmilliónak elszántsága véget vetett a koreai háborúnak. Vietnamban egyik vereséget a másik után szenvedik el a francia expediciós csapatok. A gyarmatok leigázott, de egyre inkább öntudatra ébredő népei alaposan meglazították béklyóikat. Európában Franciaország és Olaszország kormányai gyors egymásutánban váltogatják egymást. Az amerikaiak minden segítsége ellenére egyik sem tud tartósan szembeszállni a nép- tömegek egyre erősbödő ellenállásával. A támadó Atlanti Szövetség, az úgynevezett európai védelmi közösség politikája a csőd felé halad. A kettéosztott Németországban — amelynek népe talán a legtöbbet vár a berlini értekezlettől — mindjob ban növekszik a békeszerződés megkötésére, az egységes, független, bé keszerető Németország megteremtésére irányuló törekvés. Molotov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője a berlini értekezlet ei- ső napján a konferencia legnagyobb érdeklődéssel várt felszólalásában három pontban jelölte meg azokat a nemzetközi kérdéseket, amelyekkel a berlini értekezletnek foglalkoznia kell: ezek, mint ismeretes, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések, az öt nagyhatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása, a német kérdés és az európai biztonság biztosításának feladata és az osztrák állainszer /ődés megtárgyalása. A Szovjetunió külügyminiszterének megfontolt, világos, észszerű javaslatainak a nyugati külügyminiszterek nem mondhattak nyíltan ellent. Dulles kénytelen — kelletlen elfogadta tárgyalási a'apul Molotov elvtárs javaslatát, noha megjegyez te, hogy „az Egyesült Államok nem kíván a Kínai Népköztársasággal, az öthatalmi tárgyalások asztalához Teülni.“ Szerdán Dulles, majd Bidault és Eden állást foglaltak az. első napirendi pont megtárgyalása ellen és azt indítványozták, hogy a külügyminiszteri értekezlet ne hozzon határozatot e kérdésben, hanem térjen át a második és harmadik pont, tehát a német és az osztrák kérdés megvitatására, Molotov elvtárs nyomatékosan felhívta d figyelmet arra, a Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy megvitassák a fegyverzet általános csökkentésének, az öt nagyhatalom viszonyának és a nemzetközi kereskedelem kiszélesítésének kérdését is. A Kínai Népköztársaság ügyévé’ kapcsolatban Molotov emlékeztetett arra. hogy a potsdami értekezleten elhatározták Anglia, a Szovjetunió. Franciaország, az Egyesült Államok és Kína külügyminiszterei tanácsának megalakítását. „Hát hogyan — kérdezte Me’otov — azt követően. hogy valamennyien elismertük, szűk ség van az öt hatalom, köztük Kína külügyminisztereinek tanácsára, talán áthúztuk ezt a határozatot, avagy érvényben van? Néha — mondotta Molotov — igen könnyű aláírásokat áthúzni. Aláírásaink azonban kevesebbet fognak érni, ha át huzigáljuk őket." Mo’otov külön-külön válaszolt a három nyugati külügyminiszter felszólalására. Dulles — mondotta Molotov — „Lehetségesnek tartja az öt állam részvételével egyes Ázsiára vonatkozó kérdések, például a koreai és az indokínai kérdés megvitatását. Ilyenformán Dulles bizonyos mértékben elismerte a Kínai Népköztársaság részvételével c kérdések megvitatásának lehetőségét öt hatalmi tanácskozásokon. Molotov emlékeztetett arra, hogy Bidault és Eden is elismerte, hogy az öthatalmi tanácskozás pozitív szerepet tölthet be a kérdések bizonyos csoportjának megtárgyalásánál. Ezért — mondotta Molotov — számomra ügy tűnik, hogy a szóban- forgó kérdésekkel kapcsolatos további véleménycserék segítségével megszabhatnánk az öthatalmi tanára közősök konkrét feladatait." Természetesen nyugaton vannak olyanok, akik mindent megtesznek, hogy olmérgesítsék a tanácskozások 'égkörét, meghiúsítsák a berlini értekezlet sikerét. Kiderült például, hogy Adenauer bonni sajtóhivatala a négyhatalmi értekezlet anyagának ’.sinertetésére sw'gorú „használati utasítást“ adott a nyugatnémet koalíciós pártok lapjainak. Mindezek a mesterkedesek azonban nem leplezhetik azt a nagy zavart. amelyet Molotov elvtárs beszéde ke’tett a nyugati táborban. Ezt tükrözik a többi között a francia 'apók cikkei is. A párisi „Figaro" szerint ,.Molotov művészien irányította az értekezletet, rendkívül ügyesen sikerült kissé elmozdítania azt az akadályt, amelyről mindezidáig azt hitték, hogy beláthatatlan ideig eltorlaszolja a. kommunista Kínával való öthatalmi konferencia felé vezető utat.“ A „Combat“ felveti a kérdést, milyen következtetést lehet levonni az eddigi tárgyalásokból. A lap így ■r: Arra kell következtetni, lehetőség mutatkozik bevezető lépések léteiére Kínával és IndOkínával kapcsolatban. A „Franc Tireur" a Kínával való értekezlet kérdését vizsgálva így ír: Sajnálatos ügyetlenség lenne kereken visszautasítani azt, hogy a koreai problémákon kívül más kérdéseket is megvitassanak Kínával. Az értekezlet csütörtöki ülésén Molotov elvtárís újabb nagyjelentőségű javaslatot terjesztett be, nevezetesen azt, hogy az ENSz keretében 1954-ben altalános leszerelési világ- ertekez’etet hívjanak össze, s ezen az értekezleten vegyenek részt mind az ENSZ tagállamai, mind pedig azok az országok, amelyek nem tag jai az ENSz-nek. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió külügyminiszterének ezt a javaslatát, ugyanúgy, mint az eddigi javasltait is, osztatlan elismeréssel és 'elkesedéssel fogadják világszerte a békét szenvedélyesen óhajtó ember- miHiók. A négyhatalmi értekezlet sikerének megvan a reális lehetősége. S egy bizonyos: a nyugati külügyminiszterek nem állhatnak fel a tárgyalóasztaltól és szakíthatják félben az értekezletet anélkül, hogy szembe ne kerülnének a békeszerető népek és — elsősorban saját népeik — akaratával. Vidéken töltöttem gyerekéveimet — egy olyan istenihátamögöttinek mondott, eldugott kis falucskában. Arrafelé mozi sem volt — legfeljebb évente vetődött felénk egy-egy vándormozis. S hű, de mohó kíváncsisággal néztük mi újra, meg újra végig Rintintin-kutya páratlan bravúrjait, meg a hírneves Big-Bili cowboy hetvenkedéseit. De egyszer — hogy is volt csak — szakadtkabátú, őszes férfi kopogtatott be az iskolába. Kezében ütött- kopott bőröndöt szorongatott. Pár szót váltott a tanítóbácsival, s elment Találgattuk, hogy ki lehetett. — Gyerekek, ez a bácsi délután itt, az iskolában bábszínházát játsziig — oldotta meg a rejtélyt hazamenetel előtt a tanító. — A János vitézt. Ha e4 akartok jönni, kérjetek otthon 10 fillért, vagy két cső kukoricát. Annyi a belépődíj. — Bábszínház lesz — nevettünk össze. Nem is tudtuk mi az, csak úgy éreztük, hogy valami nagyon szép lehet. János vitéz a lepedő felett És négy órakor bizony valameny- nyien ott szorongtunk a ikis füstös- falu iskolateremben. A messziről jött érdekes bácsi akkor már javában dolgozott. Nagy fehér lepedőt feszített ki két táblaállvány közé, azután székeket vitt hátra, majd kirakosgatta ezer érdekes dologgal teli bőröndjét. Lomhám vánszorogtak a percek. Nagy türelmetlenségemben már gondc' atban azzal fenyegettem, hogy minden elmúló percért egy kormost kap. Ám minden várakozás egyszer csak végetér. S amikor már vagy félórája toporogtunk, türelmetlenkedtünk, a jó öreg csengővel jelezte az előadás kezdetét. Felénk kacsintott, azután bebújt a titkos lepedő mögé, s a vászon fölött kisvártatva megjelent egy bőgatyás, pörge- kalapos legényke, és ránkköszönt: — Szerbusztok gyerekek, én vagyak a Kukorica Jancsi. — Én meg az Iluska — bukkant fel utána egy gyönyörűségesen szép —- legalább mi akkor annak láttuk — szóval egy tündérien szép leányka. Azután elkezdődött... aihogy Petőfi is leírta. A könnyünk is kicsordult, amikor Jancsinak el kellett bujdosnia hazulról. Fellélegzettünk, mikor felégetve hagyta maga mögött az erdőbéli zsiványok hírhedt tanyáját. Már vele együtt hadakoztunk a francia király oldalán a törökök edlen. S azután János vitézzel öröm fakadt lelkűnkben, amikor boldog tündérországban a bűvös tóból új életre kelt szépséges Iluskája. De emlékszem, csodálkoztam nagyon, hogy a francia királykisasz- szony ruhája szakadozott és korona sem volt a fején. Azt hittem, hogy a királylányok mindig aranyban- ezüstben, drága csipkékkel díszes selyemruhákban járnak. Horniét is tudtam volna, hogy csak a nép mesés képzelete öltözteti őket ilyen pompába, —» s honnét tudtam volna, hogy az elrabolt francia királylány már hány száz, meg száz kisfiút és kisleányt — olyanokat mint mi voltunk — ríkatott meg bábuéletében szerte az országban. S hogy hasztalan gyűlt össze az a sok-sok tízfilléres, meg aszott kukoricacső, a bácsi még magának sem tudott rendes ruhát venni, nemhogy a királykis- asszonynak varrathatott volna újat, szebbet. Csak valahogy éreztem, hogy nincs minden rendben. Legutóbb Bonyhádon jártam a bábszínházban. Akkor jutott eszembe ez a régi-régi gyerekkori emlék, felkavargott a gyermekévek mélyen nyugvó, eltemetett világából A hír szárnyán A kis tolnamegyei városkát az tette híressé, hogy itt élt sokáig, s nevelősködött a földbirtokos Perczel- családnál Vörösmarty Mihály, a reformkor nagy, hazafias költője. Mondom ez tette ismertté. Ám a hír most azért veszi szárnyára Bonyhád nevét, mert itt működik az ország első és eddig még egyetlen vidéki bábszínháza. És ez az utóbbi talán még nagyobb! Bonyhád — vidéki városka, alig tízezer lakossal. A völgység lankái között húzódik meg egy széles, nagy völgyben. Szélső házai már rátelepszenek a környező dombok szelíden I ereszkedő hajlataira. Érezni valami polgári ízt a községen, ami megkülönböztette a fal!vaktól. Sok üzlet, hatalmas kirakatok, itt-ott elvétve még emeletes ház is. Gimnáziumba jártak a szomszédos falvak pénzes gyerekei és idehozták a megyéből is azokat, akiket csak a pap« vaskos erszénye tudott átsegíteni az érettségi buktatóm. Két gyára is van. Cipőket készít az egyik, zománcedényeket a másik. Még Kínába is elvitték hírét azon telefonkészülékek, amelyeknek itt készültek a burái. A tszcs most kezdi újra kultiválni a híres, jól tejelő pirostarka bonyhádi szarvasmarha tenyésztését. Szóval — a munkás és paraszti élet ezernyi különböző erővonala metszi itt egymást, formálja és alakítja az embert. Az élet lehetőségek és életformák kettőssége folytán forr, pezseg a városka népe. És ez a letisztító forrás és ez a megszokott nyugalomból ki mozdító pezsgés vetette fel az tótletet is: Bonyhádon bábszínházát kell létrehozni. Színház a faluban Persze hosszú út vezet máig, A százszemélyes. . korszerűen felszerelt, kis színház élete első éveiben ide-oda hányódott. Magának követelte az MSZT, de részrt kért belőle /á Zománcgyár is. Anyagiakkal viszont egyik sem akart segíteni. Pénz nélkül pedig csak olyan bábjátszást lehet produkálni, ahogy az én gyermekkorom rongy osruhájü, öreg bácsija tette, akinek bőröndjében volt egész színháza, maga játszotta az összes szerepel és soha nem tudta pótolni az egyszer megvásárolt, vagy megvarrt, ruhácskákat. De Pailkó József rajztanár és felesége, a kezdeményezők és a tervek végrehajtói, nem ezt akarták: — Mit akartunk? Eleven és élő bábjátszást. Folyamatosan akartunk művészi bábműsorokat bemutatni — emlékezik vissza. — Meg akartuk valósítani a lehetetlent — teszi hozzá felesége — falon színházat. Falut mondtam — fűzi tovább mondanivalóját — mert lényegében, két gyára ellenére is csak falu ez a Bonyhád. Közben persze gyakran elcsüggedtünk. Abba akartunk hagyni mindent. De aki egyszer már belekóstolt. aki már egyszer ott dolgozott, élt a bábuk között, az — legyint kezével — nem tudja ezt megtemjj ... Elnézem őket. Mennyi akarat, hit és lelkesedés lobog szemükben, a művészek tüze. Nem pénzt akarnak keresni — maguknak, — hanem éppen úgy harcolnak művészetükért, ahogy a tehetségének tudatában lévő író, vagy költő sem veszti el kedvét az első balsikereknél, hanem küzd tovább; tudja, neki hivatása van: tanítani a népet. És nem a népet tanítja a bábjáték is? Dehogynem, Kacagva tanítja meg a fiatalokat, de az öregeket is az élet mély igazságaira, A gúny eszközeivel pellengéred ki az élet hitvány figuráit, a gonosz mostoháit, az ostoba polgárt, a kapzsi kulákot. Hosszú, mesés kalandok sorozatán át viszi el hősét az igazsághoz. Szinte öntudatlanul ivódik be a nézők leikébe, hogy mi a jó és a helyes és hogy kik ellen kell küzdeni. Színháztörténet a falon — Hát ez a mi kis színházunk története. Azután itt folytatódik — mutat a falra a „társalgó‘’-ban, mert ilyen is van. Kaptunk egy díszes emlékalbumot, de szívesebben írtuk ide az eseményeket, ide, áltól elkezdtük, — Danden György előadásait — olvasom. Csák a dátumok. 1951. szép tember 1, 2, 8, 9, 11, 13, 16, 18, 21, 22, 23, 24, 27. — Szóval tizenháromszor ment a darab? — Volt, ami még többször is. Legutóbbi műsorunk, az „Üssed, üssed bunkócska“ című kis mesejáték 15 előadást ért meg. — És most mi megy? — A napokban készült el egy új darab. „Árvácska“ a címe. Ernyényi Imre gimnáziumi tanár írta meg népmeséi motívumokból. —• Miről szól? — Árvácska talált gyermek. Mostohája csak azért tartja, hogy dolgoztassa. De gyengének találja, s A szíriai helyzet Hpirut (TASzSz) Amint az „Ai-ilauad“ című lap közli, a szíriai hadsereget harci készenlétbe helyezték. A hatóságok további csap ttokat küldtek Dzsebel-Druz körzetébe. Az „Al-Hajat‘‘ című lap jelentése szerint Dzsebel-Druz körzetében fegyveres összeütközésekre került sor a kormány csapatai és a lakosság közölt. Homsz városában össze- tűzé-re került sor az egyetemi hallgatók és a csapatok között. A város lakossága a diákokat támogatta. — I (oroszban kihirdették a rendkívüli állapotot. Az ,,AI-Rauad‘‘ című lap rámutat arra, hogy a hatóságok „megfigy elés“ alá vették a Nemzeti Szociáli Párt tagjait, A lap szerint az angol barát Nemzeti Szociális Párt tagja gyűléseket rendeztek és megvitat ták az „Arab államszövetség meg alakításának .tervét, amelyet az Arai Liga Politikai Bizottságának legutó] bi ülésszakán Fadil Dzsemali irak miniszterelnök terjesztett elő. A csütörtök esti libanoni lapol közölték, bogy Hasem El-Ataszi. : Szíriai Köztársaság volt elnöke é Atras szultán háziőrizetben van. Sisakli, a Szíriai Köztársaság el nőké csütörtökön rádióbeszédet moi dott és ebben az ellenzéki párto kát „a jelenlegi rendszer ellen irá nyúló összeesküvéssel'“ vádolta. Az 1953. évi Kiirschák József és Schweitzer Miklós matematikai versenyek eredményei A Bolyai János Matematikai Társulat 1953 évi Kürschák József tanulmányi versenyén az 1953-ban érettségizettek és középiskolás diákok vettek részt. A versenybizottság döntése alapján a verseny I. díját. hatszáz-forintot Surányi Péter J. éves egyetemi hallgató, a II. díjút, négyszáz forintot Vigassy József a Petőfi Sándor gimnázium IV. Osztályos tanulója kapta. A’társulat 1953. évi Schweitzer Miklós emlékversenyére beadott pályázatok közül — a versenybizottság döntése alapján — a három első díjat, egyenként hétszáz forintot — három szegedi versenyző: Hajnal András elsőéves aspiráns, Korányi Ádápi negyedéves egyetemi hallgató és Pollák György tanársegéd kap ta. II. díjat, háromszáz forintot uyert Csima József harmadéves egyetemi hallgató. ezért Bagóssal. a tahi részeges kerülőjével megegyeznek, hogy elveszt tik. Am hasztalan akarják kútba fojtani, nem tudják. Uj tervet koholnak. Bagós titokban kitekeri a hidak nyakát, amiket a kislány őriz és ezért már el lehet zavarni a háztól szegénykét. A két cinkos gaz ötletét tett követi. De hiába. Nem tudnak elbánni Árvácskával. Segítségére siet a jó tündér, akivel korábban jót tett. a lányka. Kiszabadítja a gonosz mostoha karmai közül és persze példásan meg is bünteti az árva életére törő két álnok barátot. Árvácskának azután visz- szaadja szüleit és nagy vagyonnal is megjutalmazza. Persze ez csak a rövid váz. Csodás kisegér is szerepel, meg benne van többek között az el- maradhatatian okos kiskutya is.. Körülnézek a színfalak között. Három síkú a színpad. A reflektorok tüze világít. Fényükkel, különféle színeket lehet elővarázsolná, akár éjszakát is. Az. egyik sarakban egy szél-gép áll, fent pedig hógép van felszerel ve. Szőcs Béla szinpadmes- ber munkája mindez. Ugyancsak 6 készítette el az állítható diszletAU- ványokat is. — És kik még a munkatársak? — Sokan vagyunk már — dicsekszik. Főleg pedagógusok és zománcgyáriak. Legtöbbjük már kezdettől lelkesen és fáradhatatlanul dolgozik velünk. Lukács Károly általános iskolai igazgató a feleségével együtt, ezután S tokit Gyula, műszaki tisztviselő a zománcgyárból. Ugyancsak innét két fizikai dolgozó is körünkbe Szegődött. Pintér Gyula és a fiatal Scherf Járni, egyike á legszorgalmasabb tagjainknak. Szóval sokan vagyunk, dús .raktárunk is van. Ez az oka annak, hogy nehezen tudunk már- útnak indulni — vidéki szereplésekre. — Merre1 jártak már? — — Főleg a megyében, Szekszárdon meg a környező falvakban. De többször voltunk fent Pesten is műsort adni. Most inkább hozzánk jönnek. — Tapasztalatcserére talán? — igen. Éppen tegnap kerestek fel Kgyházaskozárról berniünket. De jártak már itt a pécsi Bőrgyárból, a dombóvári Tanítóképzőből egész osztály kerekedett útra megnézni színházunkat. Levelek is szinte naponta jönnek. Hogy csináltuk, mint csináltuk. Meg aztán darabokat kérnek tőlünk. — Azt. hiszem, hogy ezen a téren bökkenők lehetnek. Hiszen olyan ritkán, jelenik meg egy-egy új mű. Mintha íróink elfeledkeztek volna arról, hogy mi kell a gyerekeknek. ,Szigorú“ kritika— Ne essünk tévedésbe — figyelmeztet tréfásan. Nemcsak a gyerekeknek, a felnőtteknek is kell ez. Hiszen, hallgassa csak meg, mi történt a múlt évben is. A műút építésén dolgozó kubikusok, akik itt laktak ebben a házban, egy szombat délután bejöttek hozzánk. Látták, nyitva az ajtó, s kíváncsiak voltak, mit is takargat belülről a „Bábszínház“ felírás. — Nézd csak Pista, olyan ez, mint egy igazi színház — hallottam, hogy súgta az egyik a mellette állónak. — Azután szóba elegyedtünk. Végezetül megígérték, hogy eljönnék megnézni egy előadást Legközelebb tényleg ott is szorongott az egész brigád ürmeplősen, fehér ingben. — No, hogy tetszett — kérdeztem meg tőlük a végén. — Szebben mozognak, mint az élők — hangzott a „szigorú'“ kritika. — Csali azt nem ért- tűk’— mondta ki mindjárt kétségeit is — hogyan lehet az, hogy ezek a bábok sírnak is, meg nevetnek is. közben nem emberek, csak egyszerű^/ bábok. Egészen meghatódtam és azt válaszoltam neki: — Ezt csalt maga képzelte bácsikám. De hogy ezt meg látták és hogy így érezték, ez színészi játékuk legnagyobb elismerése. Nehezen tudtam elválni, elbúcsúzni ettől a rendkívüli embertől. Aki rendkívüli ember azért, mert nekivágott a lehetetlennek és olyat produkált, ami nem mindennapi: színházat falun. Ónody György pArtépites Útmutatást nyújt o mindennapi pártolunk óba* SZÍNHÁZ FALUH
