Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

4 NAPLÓ TOW. WBCÍWnW* « » A szekszárdi szimfonikusok megalakulása elé SZEKSZÄRDON ZENEI ÉLET­RŐL nem lehet beszélni. Hangver­senyélet nincs, s alig néhány hónap­pal ezelőtt volt, a város történetében először, az első operaelőadás, amely­nek sikere talán gyakrabban indítja Szekszárd felé a Gördülő Opera vo- natját. Azóta láttuk a Don Pasqua- lét, most pedig a Pillangókisasszony éi'kezését hirdetik: — biztató jelek. Az egészséges zenei élet megindulá­sához azonban az is kell — és első­sorban ez kellene— hogy maga a vá­ros is megmozduljon, hisz a növekvő művészeti igények kielégítését nem lehet kizárólag a fővárosra bízni. A rendőrzenekar hivatalos és hiva­tásos együttese ezt az igényt kielé­gíteni eleve nem tudja, s végső fo­kon nem is ez a rendeltetése. De az az egészséges kezdeményezés, amely az elmúlt hetekben épp a rendőrze­nekar tagjaiból indult el, örvendetes • biztató Ígéretet jelent. A kezdeti elgondolások épp a rendőrmuzsiku­sok agitálása következtében kezde­ttek konkrét formát ölteni s ma már nem keli túlzott optimizmus ahhoz, hogy a szekszárdi szimfonikus zene­karról beszéljünk, egy olyan együt­tesről, mely magában foglalja a.hiva­tásos rendőrfuvósok mellett a zené­hez értő dolgozókat is. HORTOBÁGYI GYÖRGY elvtárs a jó ügyhöz méltó igaz buzgalommal minden zeneértővel személyes meg­beszélést folytatott s az eddigi ered­mény egy negyven tagú együttes, mely a jövő héten megkezdi a próbá­kat- is. Azonban van egy nehézség, amely már kezdetben veszélyezteti a zenekar kollektív munkájának si­kerét s erről beszélni kell, ha azt akarjuk, hogy a kezdeti felbuzdulás ne legyen szalmaláng. Az együttes tagjainak jelentős része már most bejelentette, hogy ezen a napon nem mehet próbára, mart ilyen, másik na­pon meg olyan elfoglaltsága Van. Értekezletek, hivatali megkötöttsé­gek vannak, melyek a heti próbák sikerét teszik kérdésessé, annak elle­nére, hogy a zenekar minden tagja érzi és tudja azt a felelősséget, amely az együttes megalakulásával reá hárul. A HIVATALOS SZERVEK minde­nütt a legnagyobb örömmel karolták fel a zenekar ügyét, a párt és a me­gyei tanács népművelési osztálya a legmesszebbmenő támogatáséról biz­tosították a fiatal zenekart. A támo­gatás nem fog elmaradni, erről meg vagyunk győződve. Azonban az egyes hivataloknak, üzemeknek is hozzá keli járulniok a sikerhez, még pe­dig azzal, hogy muzsikus dolgozóikat a próbák idejére mentesítsék minden rendkívüli megterheléstől. Ez csekély ségnek látszik, de sok függ tőle. Végső fokon az együttes munkájá­nak sikere. A VIDÉK ima már nem azt az el­nyomott, vigasztalan életet éli, mint a Horthy-korszaikban. Egyenrangú lett a fővárossal, a kulturális szimt- •külömbség eltűnt. A vidéki képzőmű­vészeti megmozdulások, színházi elő­adások éppen úgy kulturális ese­ményt jelentenek, mint egy fővárosi bemutató. A kaposvári szímíóniku- sókinak országos hírük van, és mél­tán. A szegedi koncertek, a debreceni opera előadásai mind bizonyság emel lett. Szekszárdnak sok eddigi muliasz tást kell pótolnia ezen a téren. Itt még általában néhány fővárosi szí­nész komolytalan és legtöbbször szá­nalmas esztrád-műsora jelent min­den kultúrát. Ezt akarja most pó­tolni a szekszárdi sztmfémikus zene­kar. Egymaga persze minden hiányt nem tud kitölteni, de nagy lépéssel visz előre. S ahhoz, hogy be tudja tölteni hivatását; mindent el kell követni Apor Sándor Járási Ped sgógus-nap Kőgyészen Lelkes hangulatban folyt le Ho­gy eszen november 29-én a gyönki járási pedagógus nap. A szépen dí­szített kultúrotthon megtelt neve­lőkkel, szülőkkel, diákokkal és ven­dégekkel. Bevezetőül kultúrműsor köszöntötte a nevelőket. Szavalatok hangzottak el és igen szépen szere­pelt a kultúrotthon úttörő zenekara. Az iskolák küldöttségei dobpergés közepette vonultak be: az általános iskola, az AMEK otthon tanulói és az óvónőképző DISZ-szervezete fe­jezték ki hálájukat, köszömetüket ta­nítóiknak. Köszönetükből kitűnt, hogy meleg -szeretettel gondolnak mindig nevelőikre .akik fáradságot nem -ismerve, oktatják őket, hogy hasznos dolgozói legyenek államunk­nak. Az általános iskola és az AMEK otthon úttörői népi táncokat mulat­tak be, ezután pedig Schultz Ádám szakadat! igazgató beszélt a pedagó­gusokra váró feladatokról. Rámuta­tott az általános iskolák legfőbb hi­báira a lemorzsolódásra, annak okai­ra, de példákkal bebizonyította azt is, hogy lehet csökkenteni a kimara­dók számát. Ezzel kapcsolatban igen fontos az iskola és a szülői ház kap­csolata. Jelentős ezen a téren a Szü­lői Munkaközösség munkája. Java­solta, hogy szervezzenek látogató brd gádokat, ezzel megtudják akadályoz ni az igazolatlan mulasztást. Befeje­zésül kívánta, hogy le-gyen a neve­lők napja egyúttal tapasztalatcsere is, amely Segítséget ad további mun Icájukhoz. A hozzászólások során valóban igen sok értékes módszer, javaslat merült fel. Novóth István járási vi­szonylatban mutatott rá a hiányzá­sok okaira; a tanácsnak is köze van ehhez a kérdéshez, mert ahol a ta­nács komolyan veszi, ott eredmény is mutatkozik. Márfay István h an go­si tanító kifogásolja, hogy a tan­könyvek túlságosan bővek és nehéz stílusúak. Pellion Ervin a gyönkn általános gimnázium igazgatója ar­ról számol be, hogy náluk igen ke­vés a lemorzsolódás, beszél arról, hogy milyen szoros kapcsolatban van a mulasztás a tanulmányi ered­ménnyel. A hozzászólások után folytatódott a kultúrműsor. Legjobban a „Csipke rózsika" című mesejáték tetszett a nevelőknek. Itt mutatkozott be elő­ször a hőgyészi pedagógus énekkar: Mezei János aliig 1 hónapja szerelt te és máris jó munkáról tett bizony­ságot. amint az énekkar szereplésé­ből is kitűnt. Ünnepélyes ebéd után a pedagógusok zenekara húzta a talp aló valót és késő este ért véget a nevelők napja. Major Mátyás népmüv. ügyv., Högyész. A bonyhádi közgazdasági technikum nagy napja Amikor elindultam vasárnap reg­gel a kollégiumból az iskola felé. összeszámít a torkom. Nem csoda: ott dobogott a szívem, Milyen lesz? — ez a kérdés csillogott a többiek szemében is. Nagy, nagyon nagy nap ez a maii. Olyan dátum nekünk, a Bonyhádi Közgazdasági Technikum tanulóinak, amely elfeledteti az ed­dig eltelt időszak minden hibáját, küszködését, csak a jövő biztató ké­pe ragyog felénk. Határkő diákéle­tünkben, de határkő egész iskolánk életében is, Blmuh 10 óra, a nagyterem zsúfo­lásig tele. Az általános gimnázium diákságát inán tégy 30 fő képviseli, minden osztályból a legjobbak. Sok pedagógus jött el ünnepélyünkre és képviseltették magúkat a Bonyhádi Zománcművek dolgozói is. Eljöttek a szülők, hogy résztvegyenek ünnepé­lyünkön, hátul pedig mi szorong­tunk, izgatottam, feszült figyelemmel, ' hogy él ne mulasszunk egyetlen szót sem. A termet szépen feldíszítettük: elől a főfal piros drapériával be­vonva, zöld ágakkal tűzdelve, a ka­tedrán pedig ünnepélyes hangulatot árasztva két cserép télizöld. A sa­rokban hatalmas zongora várja, hogy sonrakerüljön, meri hiszem nem ok .nélkül állították oda. Minden tekintet a zöld díszítésű piros fai előtt álló zászlóra szegezódiik. Piros, fehér, zöld . ,. nem /etünk színe. Zászlónkon is oil. pom­pázik, középen pedig a mi címerünk, közgazdasági technikumé, a búzaka- lásszal, fogaskerékkel körülfont fe­hérmeze jü címer. Hűen kifejezi nem csak azt, hogy milyen szakokon fo­lyik nálunk az oktatás, hanem a har­móniát is, amely összefűz munkást, parasztot, értelmiségit: a magyár nemzetet. Hazádnak rendületlenül, légy híve ó magyar! — hirdeti zász­lónk felirata s mi megigézve nézzük, beossza szemünk, agyunk, minden porcikánk: most kaptuk ezt a zász­lót. Egy szent, nagy ígéret dobog bennünk, mely hangot kap az ün­nepély keretében: hogy megőrizzük hófehéren és csak dicsőséget szer­zünk neki. Zászlóavatás... ez az egyik ok, amiért összegyűltünk most, a má­sik nem kevésbbé jelentős. A mai napon nevet vesz fp' iskolánk, pél­daképet választunk magunknak, akinek nyomdokán haladunk ezután. Perczel Mór neve ragyog zászlónk másik oldalán, ragyog, mert.megíé- nyesU.i sok csillogó tekintet, bera­gyogja a múlt elénk táruló fényes emléke. Lassan, ünnepélyesen felrúg a Him nusz, majd mély csend, s ebbe a csendbe Joós Mihály — iskolánk egyik növendéke •— hangja hairsan: Ozorai példa. És száll, szárnyal'Illyés Gyula költeménye a. termein át, be­tölt minden zugot. Behatol a tudat legmélyébe, körülien,g a mult, A múlt, amikor maroknyi csapatunk dacosán áltt az ozorai dombon, ami­kor büszkén hirdettük, hogy mi nem alkuszunk. Igazgató elvtárs lépett a dobogóra, s aki még nem tudja, most megtud­hatja, hogy miért jöttünk ide. Isko­lánk n. mai naptól kezdve Perczel Mór 1848-as honvéd tábornok nevét fogja viselni. Elénk tárni Perczel Mór élete, megismerj ü' harcos tevé­kenységének minden mozzanatát. Nemcsak hazánk hőse. erezzük; egész Európa sorsát magáévá tevő nagy. A katonákat szervezi a lengyel sza­badságmozgalom megsegítésére s e nagyszerű tettének következménye, halálos ítélet. A főbelövóstól csak a nép merész, bátor kiállása menti meg. Bonyhád szülötte ő, és mi nem tagadjuk meg őt. „Emlékét nem fog­ja befedni a feledés mohája" — fe­jezi be beszédét igazgató elvtárs. A Szülői Munkaközösség elnöke ekkor átadja az iskola zászlaját, amelyet a DISZ titkár vesz át, s az iskola if­júságának nevében ígéretet tesz. a zászló megbecsülésére. Utána Hu­nyadi. László indulója hangzik fel a zongorán, Pfeiffer Mária, és Stick! Mária keze nyomán. M.ajd ifjúsá­gunk fegyelmének nagyszerű meg­nyilvánulása. amikor az udvarban szétszéledő diákság egvellen vezény­szóra pillanatok alatt zárt sorokban tömörült. Két díszszakasz alakúit, s előttünk vonult el ünnepélyesen a zászló. Szemünk végigkísérte, aztán elindultunk, hogy megkoszorúzzuk Perczel Mór szülőházát. Amíg a táb­la fölött elhelyeztük babérkoszorúin­kat, Pfeiffer Mária beszélt az ifjú­ság nevében. Megkoszorúztuk a nagy honvédtábornok szobrát is, majd el­indultunk a hely felé, ahol nyugszik. A sír mellett., úgy mint a szobránál, diákok-álltak díszőrséget. Meghatottság látszik minden ar­con, amikor befutnak stafétáink és elhelyezik ltoszorúíkat. „Megemlé­keznek a győzelmesek ama szentek­ről és nagyokról, akik a szolgaság­ban szabadok va,Iának ..." — halljuk Petőfi szayait. Hálával és kegyelet­tel adózunk példaképünk, Perczel Mór emlékének, s sírját, emlékének szimbólumát gondozni fogjuk, hogy a következő osztálynak szégyenke­zés nélkül adhassuk át, Hazádnak rendületlenül... — éne­keltük az ünnepély befejezése után. Hazádnak rendületlenül... — lobog­tatta zászlónk jelszavát az őszi szél. Hazádnak rendületlenül... hazánk­nak ... hazámnak ... dobogta a szí­vem, mig ütemesen dobban lábunk 4 felhangzó induló hangjára, amint visszafelé menetelünk az is­kolába. ' Mégegyszer elvonult előt­tünk a zászló, a mi zászlónk, aztán eljöttünk, mándannyiajn hoztunk ha­za valamit. Am ezzel .még nem értek véget az ünnepélyes nap eseményei. Vidám esti műsor, tánc, zárta be ezt a feledhetetlen napot. Endréd! Júlia NEMZETKÖZI SZEMLE TWábbi ellentétek nyugaton a Szovjetunió jegyzéke nyomán Az utóbbi napok legjelentősebb eseménye kétségkívül az a jegyzék, amelyet november 26-án intézett a Szovjetunió kormánya az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaihoz. A jegyzék a béke elő­mozdítását kívánó Szovjetunió újabb lépése a nemzetközi feszültség meg­szüntetése felé vezető úton. Azt mu­tatja: a szociab'ztnus országának képviselői hajlandók tárgyalni a nyu­gati nagyhatalmak képviselőivel, vál tozatlanul előkívánják segíteni, hogy a négy nagyhatalom külügyminisz­terei tanácskozásra üljenek össze. Az amerikai kormány által hangoz­tatott, alap tálán szólamok teljes meg­cáfolása érdekében a Szovjetunió hozzájárult ahhoz, hogy a tanácsko­zás előzetesen meg nem szabott fel­tételek alapján folyjon le, A jegyzék nyomában nyugaton fel­harsanó visszhang arról tanúskodik, hogy a tőkés hatalmak között ismét- felszínre kerültek és kimélyültek az ellentétek. Arról tanúskodik, hogy míg as Egyesült Államok uralkodó köreinek jövedelmező a háborús po­litika, addig Anglia és Franciaor­szág már kezd kimerülni a katonai előkészületek okozta terhek alatt, s ennek a néptömegek nyomására — hivatalos személyiségek is kénytele­nek hangot adni. De lássuk ezt a nyugati hivatalos körök és a burzsoá sajtó saját szavaival. Jellemző, hogy bizonyos Suydam, az amerikai külügyminisztérium szó­vivője. a tengerentúli első hivatalos véleménynyilvánító, így nyilatkozott: ,.A jegyzék csalódást okozott." A washingtoni külügyminisztérium ez­zel, mint eddig minden esetben, azt akarta bizonygatni, hogy a jegyzék­ben szereplő javaslatok elfogadhatat­lanok. Am csalódás mégis történt amerika vezetőinek körében, mégpe­dig a szovjet jegyzék nyugateuró­pai fogadtatása miatt, hogy ugyanis az angol külügyminisztérium szóvi­vőié úgy vélekedett, hogy a megbe­szélések gondolatát el keil fogadnia. Az angolok a közvélemény nyomása miatt előnyben részesítik a tanács­kozásokat. És a franciák? Lan - cl mi­niszterelnök maga jelentette ki, hogy Franciaország hajlandó tárgyaláso­kat folytatni. Vajmi kevéssé lehet tehát állítani, hogy az amerikai, angol és francia álláspont közös nevezőn van. Szem­léltetően mutatja ezt a Reuter angol hírügynökség kommentárja: „Az a körülmény, hogy az amerikai kül­ügyminisztérium elítélően nyilatko­zott a négyhatalmi tanácskozásokhoz való hozzájárulásról szóló moszkvai jegyzékről, azt jelenti, hogy az Egye­sült Államok e tekintetben nem ha­lad egy vonalban Nagy-Britanniával és Franciaországgal, ahol a szovjet lépést szemmelláthatóan örömmel fo­gadták. „Idézhetjük a londoni News rihronicle-t orró!, lmgy: „Anglia és Franciaország nem fogja magáévá tenni az amerikai álláspontot," vagy a párisi le Monde-ot. amely határo­zottan kijelenti: „A Kreml egyetért a négy külügyminiszter értekezleté­nek összehívásával. Ez a fő. Ennél­fogva a szovjet jegyzék nem k'ábrán dítő, mint azt az amerikai külügy­minisztérium sietett megállón'tani. Londonban és Parisban Inkább a derűlátás kerekedett felül.” A nepek békés tárgyalásokat köve­telnek, s ezért nem véletlen, boev Lantéi mellett még Eden angol kül­ügyminiszter és Pella olasz miniszter­elnök is kénytelen volt úgy nyilat­kozni, hogy a külügyminiszteri ta­nácskozást elő kell mozdítani, Ame­rikában most sűrűn hivatkoznak ar­ra, hogy az ilyenfajta „egyezkedés” a nyugati „védelem" kárára lesz majd. Azonban egyre többen Isme­rik fel az igazságot: az amerikai mintájú „védelem" nem egyéb az agresszió előkészítésénél. S az új há­ború terve mind kevesebb támogató­ra talál. Véget kell vetni a vietnami „szennyes háborúnak!44 Kevés olyan népszerűtlen háború akad a történelemben, mint az, ame­lyet a francia imperialisták indítottak Vietnam szabadságszerető népe el­len. Hét éve folynak a harcok, s ez­alatt 245.352 főre nőtt a franciák vesztesége. Kétszáznegyvenötezer halott. Egy nem is kis város lakos­ságának felet! meg ez a szám. E szám, s a háborúval járó kiadások adatainak tükrében érthető, mién követeti^ F ran d »országban egyre szélesebb körök a vietnami „a*e»y- nyes háború" beszüntetését. Nem csoda tehát, ha széleskörű és pozitív visszhangot keltett Ho SÍ Mínb-nek. a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének november utolsó napjaiban elhangzott nyilatko­zata. A nyilatkozat — annak leszöge- zése mellett, hogy a francia kormány a francia nép akarata, ellenére ra­gaszkodik a háború folytatásához, — megállapítja: a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság az ellenségeskedés beszüntetését kívánja. Alig láttak napvilágot a sajtóban Ho Si Minh szavai, Jacquet, a fran­cia társállamok államtitkára kijelen­tette: „Nem utasítjuk el a tárgyalá­sok megkezdését, ha erre alkalom kínálkozik." Ezek a szavak — ha akaratlanul is — a közvélemény kö­vetelését fejezték ki. Ámde néhány órával később a francia külügymi­nisztérium is közvéleményt hozott nyilvánosságra, amely sietett hangsú­lyozni, hogy .„lacquet véleménye nem a kormány álláspontját fejezi ki." A kormány ugyanis ígéreteket tett Washingtonban a harcok folyta­tására , „segélyt" is felvett erre a célra, s ezért bedugja a fülét, hogy ne is hallja a tömegek követelő hangját. Az amerikai nyomásra folytatott politika azonban éles ellenállásba ütközik. Még a polgári sajtóban is egyre több vélemény hangzik el a fegyverszünet mellett. A „Figaro" például így ír: „Ezeket a .javaslato­kat tudomásul kell venni és vála­szolni kell rájuk" A „Le Monde” még élesebben veti fel a problémát: ..Nem hangoztatták-e mindig újból és újból, hogy azon okok egyike, amiért nem lehet végetvetni az el­lenségeskedésnek Indokínában, az, hogy az ellenfél részéről nincs meg a tárgyalási készség? Nos. most Ho Si Minh félreérthetetlenül meghazud­tolja ezt a kifogást.” TI yen egyöntetű visszhang mellett érthető, hogy — mint a „Washington Post" írja, — a nyilatkozat „nagy nyugtalanságot keltett Washington­ban.” Hiszen az Egyesült Államok a vietnami háborúba való beavatkozást eszköznek tekinti ahhoz, hogy beavat kozzon a Francia Unió valamennyi ügyébe, hogy dollárjaiért nyomást gyakorolhasson a francia kormány politikájára. És az sem meglepő, hogy a Ban Daj. bábcsászári udva­rában úgyszintén elkeseredett zűr­zavar uralkodik. A „segélydoltárok" nyújtói hallani sem akarnak fegy­verszünetről, hiszen elviselhetetlen­nek tartanák, ha Korea után a há­ború másik tűzfészke is kialudna Ázsiában, A döntő szó azonban nem az övéké lesz ... December 20-ra összehívták n Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzetgyűlésének 6. ülésszakát Phenjan (TASZSZ1. A „Koreai Központi Távirati Iroda" közölte hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzetgyűlése elnöksége rendeletét adott ki, amely­nek értelmében 1953. december 20-m Phenjanba összehívják a Koreát Népi Demokratikus Köztársaság Leg* felső Nemzetgyűléséinek 6. ülésszakát. A Sznezi-csatorna övezetében az egyiptomi kereskedők harcolnak az angol megszálló csapatok kivonásáért Kairo (TASZSZ). Az, ,,A1 Miszri" című egyiptomi lap tudósítójának je­lentése szerint Fajid város (Szuezi csatomaövezet) kereskedői az angol megszálló csapatok ottléte elleni til­takozásul bojkoftálják az angolokat. A kereskedők bezárták üzleteiket és megtagadták az angol katonák ki­szolgálását. Az angol csapatok pa­rancsnoksága követelte a kereskede- | lem felújítását és megfenyegette a* egyiptomi kereskedőket, hogy vissza* utasítás esetén erőszakot alkalmaz, Az üzletek azonban zárva maradtak. December 2-án az angol katonák a parancsnokság utasítására erőszak­kal elfoglalták az üzleteket és elvit­ték az üzletekben lévő negyedmíi- I lió egyiptomi font értékű árut. i T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom